A v�d tan�ja

  2007.02.14. 23:42

AJ�NL�S: annak a csajnak a k�mia fakult�ci�n; �s mindenkinek, aki nem szereti a b�jitaltant.


,,Fergeteges kom�dia."
The New York Times - az Id�magazin



A V�D TAN�JA




,,Ha m�r ismerj�k az ellens�get, sokkal k�nnyebb szembesz�llni vele.”
Ismeretlen slytherin prefektus

(Zseni�lis, mi? – James Potter.)

*

Nyugodt, tavaszi d�lut�n volt. Severus Snape egy f�lrees� fa t�v�ben �ld�g�lt, t�vol a di�kok zaj�t�l. �pp nagy csattan�ssal becsapta a kez�ben tartott vaskos mapp�t, mikor egy finom k�z megkocogtatta a v�ll�t.

Meglepetten fordult h�tra, hisz igaz�n nem v�rt l�togat�t az erd� fel�l.

K�nyelmetlen volt feln�zni a m�sikra, eg�szen belef�jdult a nyaka; �gy h�t gondolt egyet, �s lassan felemelkedett �lt�b�l. Kih�zta mag�t, �gy szeml�lte az im�nt m�g a h�ta m�g�tt �ll� l�nyt.

Az bizonytalanul m�regette �t. – Szia – mondta. – Gondoltam, idej�v�k hozz�d.
- Aha – b�logatott g�nyosan Snape. – �s m�gis mi�rt?
- Meg akarlak ismerni – vont v�llat a l�ny. Severus fut�lag v�gign�zett a m�sik civil tal�rj�n. ,,Mostans�g m�r azt hiszik, r�juk nem vonatkoznak a szab�lyok”, gondolta lesajn�l�an, �s akaratlanul is lepillantott saj�t egyenruh�j�ra.

- Fel�lem – jelentette ki v�g�l, �s �jra letelepedett a fa t�v�be. – Mi a neved?
- �n… Wilhelmina Defoe – mondta zavartan a l�ny. – �s a tied?
- V�rj – v�gott k�zbe t�relmetlen�l Snape.
- Mi van? – A j�vev�ny kiss� bossz�snak l�tszott.
- Ad�zzunk egy perces n�ma gy�szsz�nettel a sz�leid sznobizmus�nak.

A m�sik a homlok�t r�ncolta. – A sz�leim… ja igen. Na, mi is a neved?
- Severus Snape, bar�taimnak Severus, ellens�geimnek ak�rmi, szolg�lat�ra. – Snape elh�zta a sz�j�t, �s rem�nykedett, hogy m�g mostan�ban megtudja, ki is ez a l�ny, �s mit akarhat t�le.

- Olyan furcsa vagy – mondta most Wilhelmina.
- Mi�rt, Will?
- Uhh… Nem is tudom. De besz�lgess�nk, ok�? Nemsok�ra vissza kell mennem.
- Hova is? – Snape csod�lkozva felh�zta a szem�ld�k�t. – Tudtommal nincs olyan messze a kast�ly.
- �, nem, nem… �n nem ott lakom – legyintett Wilhelmina. Gondterhelten belet�rt hossz� haj�ba; ujjai kiss� beleakadtak a rakonc�tlan barna tincsek t�mkeleg�be. – Tudsz titkot tartani? – tette hozz� suttogva, mik�zben megpr�b�lta kicib�lni a kez�t hajkoron�ja b�rt�n�b�l.

- �ltal�ban – vont v�llat Snape. – Mi baj?
- K�t perce sem ismersz, �s azt k�rded, mi baj? – csod�lkozott Wilhelmina.
Severus megism�telte el�bbi mozdulat�t, majd f�rk�sz�en v�gigm�rte a l�nyt. – Esetleg tudok seg�teni.

A m�sik, ha lehet, m�g jobban megd�bbent. – Seg�teni?
- Jesszus, tudsz te angolul? Igen, seg�teni! – jelentette ki hat�rozottan Snape. – Ha p�ld�ul v�rfarkasok �ztek ide a szomsz�d falub�l, vagy a sz�l�helyeden kit�rt egy vulk�n, hazak�s�rhetlek.
- �s hagyn�l ott meghalni – mosolyodott el bizonytalanul a l�ny.
- Aha – v�gta r� k�szs�gesen Snape. – Persze nem kell besz�lned velem... Ugyan, minek is k�tn�d az orromra a probl�m�idat? �s ugyan, �n minek is t�r�dn�k vel�k, amikor RAVASZ-�vem van…

- H�, t�nyleg? RAVASZ? Sok sikert! – Wilhelmina igyekezett kedvesnek mutatkozni.
Snape gyanakodva meredt a mapp�j�ra. – Akkor m�gis honnan j�tt�l?
- Eg�szen m�shonnan… Ha tudsz titkot tartani, elmondom. Roxfortb�l.
- Ejha – hangzott Snape reflexi�ja. – Olyan messzir�l? Megvan vagy k�tsz�z m�ter is!
- Ne g�nyol�dj! – csattant fel a l�ny. – �n m�s id�b�l j�ttem. Olyan id�b�l, hogy... el sem tudod k�pzelni, mikorb�l.

- El tudom, ahogy a stilisztikai hib�idat n�zem – elm�lkedett Snape. – Valahonnan a huszonegyedik sz�zad k�rny�k�r�l?
- Ne tal�lgass! – intette le Wilhelmina. – Az a h�zi feladatunk, hogy menj�nk vissza egy korba, amelynek t�rt�nelme igaz�n megragadta a k�pzelet�nket, �s ismerkedj�nk meg vele.

- Te meg ehelyett velem ismerkedsz, m�ghozz� el�g pancser m�don – konstat�lta Severus. – Ejj… hol a bibi?

- Ott, hogy t�l laza vagy! – Wilhelmina csod�lkozni l�tszott. – Nem ilyennek… tanultalak.
- Te tanult�l r�lam? – k�pedt el Snape.
- Nem r�lad, a fajt�dr�l! – jav�totta ki szigor�an a l�ny. – �s nem szabadna ilyennek lenned.

- H�t milyennek k�ne lennem? – Severus a saj�t ujjait n�zegette, �s azon t�n�d�tt, vajon mi�rt ilyen hossz�ak.
- Na j�… fut�lag r�lad is… tudok r�lad n�h�ny dolgot, de nem az�rt, mert olyan h�res vagy! – szabadkozott a j�vev�ny. – De a csal�dom ismerte, vagyis ismerni fogja a csal�dod, �gyhogy hallottam r�lad egy s m�st.

- P�ld�ul? – k�rdezte Snape, �s a v�lla f�l�tt h�tran�zett a l�nyra. – Gyere, �lj m�r ide mell�m!
Wilhelmina egy �rnyalattal v�r�sebb arcsz�nnel el�re cs�szott, �gy v�gre egym�s szem�be n�zhettek.

- Nem ilyennek k�pzeltelek – vallotta be a l�ny. – �gy tudtam, nincsenek bar�taid.
- �s honnan veszed, hogy vannak? – vizsg�ztatta Snape a cip�j�t.
- Olyan… laza vagy. Nem tudom, biztosan vannak.
- H�t, nincs t�l sok – ingatta a fej�t Snape. – Sikeresen megalapoztam a poz�ci�mat az �vfolyamomon. Senki nem mer k�zel j�nni hozz�m, kiv�ve n�h�ny… khm…
- �rdekes egyedet? – mosolyodott el vid�man a l�ny.
- �gy is lehet mondani – v�laszolta gunyorosan Snape. – Nos, ha a kor di�kjair�l akarsz t�bbet megtudni, aj�nlhatok n�h�nyat. Nem hiszem, hogy �n olyan nagy bele�l�ssel tudn�k besz�lni r�luk, ahogy azt a te h�zidolgozatod szeretn�. Menj oda hozz�juk, �s k�rdezd ki �ket.

- De engem te �rdekelsz! – b�kte ki Wilhelmina, �s szenved�lyesen r�meredt a fi� arc�ra. Meglehet�sen elsz�ntnak t�nt.
- H�t j� – visszakozott Snape. – K�rdezz.

- M�k�dik az a furcsa csoport, aminek tagjai maszkot hordtak? – A l�ny lezseren, s�t majdnem k�z�ny�sen k�rdezte ezt, mintha egy meglehet�sen unalmas t�rt�nelemleck�n szeretne t�llenni.

Snape arca els�t�t�lt; a fi� tiltakoz�an megr�zta a fej�t, �s �sszesz�k�tette szemeit. – Arr�l nem besz�lhetek.
- Mi�rt? – k�rdezte csod�lkozva Wilhelina.
- Belegondolt�l m�r, hogy esetleg megv�ltoztatn�nk a j�v�t, ha a kor minden aktu�lis titk�t �tadn�m neked? – Severus gyan�ja most m�r egyre hat�rozottabban k�rvonalaz�dott az idegent illet�en.

- Szerintem ez egy fontos anyag – bizonygatta konokul Wilhelmina.
- Egyszer m�r volt n�lam �gy egy l�ny, �s � nem k�rdezett ilyesmit – mondta szigor�an Snape. – Sz�val t�rj ink�bb a t�rgyra.

- Volt m�r n�lad valaki a j�v�b�l?! – h�k�lt vissza d�bbenten a l�ny. – Komolyan?
- Hat�rozottan. � is a h�zi feladat�ra hivatkozott… �s � is hazudott persze. Nem k�rem, hogy �ruld el az igazi indokaid. Am�g olyasmi �rdekel, amit hajland� vagyok megosztani veled, itt maradhatsz.

- Nem is tudn�k hova menni – ingatta a fej�t gondterhelten a l�ny. –Csak n�h�ny �r�ig maradok, de egy �r�kk�val�s�gnak t�nik…
- T�bb �vtizednek, mi? – somolygott Snape. – Azon seg�thet�nk. �rd meg a gy�gyn�v�nytan h�zim, �s kezeskedem �rte, hogy szinte r�p�lni fog az id�.

- Micsoda? �rjam meg a h�zid? – d�bbent meg Wilhelmina. – Komolyan besz�lsz?
- Mi�rt? – vigyorodott el Snape. – Olyan ijeszt�nek t�nik?
- Abszol�t nem ilyennek k�pzeltelek. – A m�sik a kezeibe temette az arc�t, �s p�r pillanatig nem mozdult.

Snape v�llat vont, �s visszat�rt a lapjaihoz. – K�r. Akkor csin�lhatom egyed�l.
- De te szereted a gy�gyn�v�nytant! – hallatszott Wilhelmina ujjai k�z�l.
- T�nyleg? – g�nyol�dott Severus. – Ki mondja? Megh�vom egy b�gre finom Veritaserumra.

- Akkor mit szeretsz? – A l�ny kib�jt �nn�n takar�s�b�l, �s gyanakodva m�regette �t.
- A m�giat�rit. Azon alhatunk – hangzott a k�nnyed v�lasz.
- �s a… b�jitaltan? – k�rdezte bizonytalan hangon Wilhelmina.
- �, igen. Az az�rt nem rossz. Legal�bb van �rz�kem hozz�. De nem repesek �rte. Sokkal jobban szeretek mugli k�nyveket olvasni �s itt kinn �ld�g�lni.

- Nem akarsz ebb�l meg�lni? – A m�sik csal�dottnak t�nt.
- M�rmint az �ld�g�l�sb�l? De, ha van olyan h�lye, aki ez�rt megfizet, igen.
- A b�jitaltanb�l! – ki�ltott fel Wilhelmina. – Nem �rzel semmi elk�telezetts�get?
- Minek �rezzek? Nem olyan rossz tant�rgy, mint a t�bbi. De ett�l f�ggetlen�l �n is jobban szeretek lust�lkodni, mint b�rki m�s – felelte mag�t�l �rtet�d�en Snape.

- Szabadid�dben nem f�zeteket kotyvasztasz? – faggat�zott tov�bb a l�ny.
- Nem igaz�n… Ink�bb lej�rok a H�rom Sepr�be, �s megt�ncoltatom Narciss�t. Tudod, m�g nem ment f�rjhez… J�v� m�rciusra t�zt�k ki.
- Te norm�lis vagy? – Wilhelmina szeme kerekre t�gult a d�bbenett�l. – �s a fekete m�gia?

Snape der�s arca elkomorodott. – Ki besz�lt neked err�l?
- Ah�! – ki�ltott fel diadalmasan a l�ny. – V�gre!
- J�l van, t�nyleg �r�k�ltem egyp�r ilyen k�nyvet, de nem sokat forgatom �ket, esk�sz�m! – szabadkozott Severus.

Wilhelmina �r�m�t mintha elf�jt�k volna. - Nem?!
- A legt�bbet m�r akkor kiolvastam, miel�tt elj�ttem Roxfortba – legyintett Snape. – Any�m k�nyszer�tett. Megragadt bennem p�r dolog, �s rem�lem, majd haszn�t veszem, de addig is… pihentetem.

- Na �s Potter? – fakadt ki a l�ny. – Vele mi a helyzet?
Snape m�g jobban elkomorodott.

– Tavaly szak�tottunk – mondta csendesen. – Most Evansszal j�r. H�, de nem b�rom azt a t�k�letes kis s�rv�r�t!

Wilhelmina most m�r a haj�t t�pte. Snape megv�rta, m�g befejezi, majd somolyogva megsz�lalt:
- De semmi gond, m�r kib�k�lt�nk. B�r �gy �rzem, id�n m�g rohadtul �ssze fogunk veszni. Hi�nyoznak a viccei. M�r nem is foglalkozik velem…

- Viccei?! Megal�zott mindenki el�tt! – �v�lt�tt fel Wilhelmina. Snape gyanakodva elh�z�dott t�le, h�tha k�zvesz�lyes.
- �, az volt a csali. Val�j�ban harmadik �ta j�rtunk. Mindig csak olyan �tkokat k�ld�tt r�m, amiket megbesz�lt�nk. Ellenben a bar�tait ki nem �llhatom.

A l�ny rem�nykedve feln�zett.

- Pettigrew olyan k�v�rk�s… szerintem t�l sokat zab�l. Mindig mondtam Jamesnek, hogy fogja vissza, ha eszt�tikus k�rnyezetet akar maga k�r�l. Na �s az a Lupin… Egyszer majdnem meg�lt, pedig �n csak r� akartam ijeszteni. Sirius Blackr�l m�r hallott�l? Szerintem fogsz. Felt�n� jelens�g. El�bb-ut�bb csin�l valami nagy mutatv�nyt, �s halhatatlan lesz. Fene egye meg, t�l j� esv�k�b�l, neh�z elviselni.

- Te nem ut�lod Sirius Blacket? – k�rdezte csendesen a l�ny. �gy n�zett ki, mint aki m�r mindenr�l lemondott.
- H�t… Ki nem �llhatom, ez igaz. F�leg miatta kellett sz�nleln�nk Jamesszel. Rohadt ideges�t� volt. Sirius �gy, Sirius �gy, egyem azt az �rtatlan kis heter� lelk�t! N�ha legsz�vesebben kiny�vasztan�m.

- Legal�bb ez stimmel – mormogta maga el� Wilhelmina. – Mennyire gy�l�l�d �t? – kapta fel a fej�t rem�nykedve.
Snape elt�n�d�tt. – Sz�vesen megbuktatn�m Slughorn hely�ben. Mert b�jitaltanb�l azt�n nem penge! Csak esv�k�b�l veri mag�t. Persze, az � csal�dj�val a h�ta m�g�tt nem neh�z villogni! Az a hatalmas k�nyvt�r…

- Jobb esv�k�b�l, mint te? – A l�nynak nehez�re esett kiejteni a szavakat.
Severus fels�hajtott. – Igen, tartok t�le… Nem tehetek r�la, mostan�ban olyan unalmas dolgokat tanulunk! Te nem tudod elk�pzelni… a te id�dben m�r biztos levett�k a tantervr�l t�bbrendbeli di�k-elhal�loz�s miatt. Egyszer �n is leestem a padr�l �ra k�zben. Elaludtam…

Wilhelmina kapkodva vette a leveg�t. – Miket vesztek? – s�hajtotta.
- ���… fene tudja, nem k�sz�l�k �r�ra. Ami �rdekel, azt m�r megtanultam. A t�bbinek meg hell�, �gy j�rtak. Tudod, a mi korunkban azt�n igaz�n nem lehetsz univerz�lis. Sz�rni kell a tananyagot. K�t r�sze van: ami kell neked, �s amire nagy �vben szarsz. Hm… lejegyezted a di�kszlenget vagy ez a ti id�t�kben is m�k�dik m�g?

Wilhelmina visszafojtott egy sikolyt. – Mit �rzel Dumbledore professzor ir�nt? – morogta megad�an.

- Szigor�an csak bar�ts�got.

- ����… akarom mondani… v�rj, mindj�rt j�v�k. – A l�ny idegesen felpattant �s besietett a f�k k�z�. Snape �rdekl�d� arccal pillantott ut�na.

- ��������������������������������������������������!!!

- Kiord�tottad magad? – fogadta Severus vigyorogva ifj� riporter�t.
- Ki – hangzott a vel�s v�lasz. – Folytassuk.

*

- K�pesnek �rzed magad a gyilkol�sra? – Snape �lmosan rezegtette a szempill�it. M�r ki tudja, h�nyadik k�rd�sn�l tartottak, �s Wilhelmina m�g mindig nem k�rdezett semmi izgalmasat.
- Aha – �s�totta, �s megigaz�totta a mapp�t az �l�ben.
- Mivel csin�ln�d? – faggat�zott b�szen a l�ny.
- Bonck�ssel – vigyorgott Snape, �s f�radt mozdulattal a f�le m�g� t�rte a haj�t. – Csak vicceltem! – menteget�z�tt, ahogy megl�tta a m�sik inger�lt arc�t.

- Ezzel nem megy�nk semmire – sz�gezte le komoran Wilhelmina. – �szinte v�laszokat k�rek.

Snape ism�t �s�tott. Kinyitotta az �l�ben l�v� mapp�t, majd t�n�dve becsukta �jra. Az iratcsom� tomp�n puffant. Tetszett neki a hang, �gy m�g p�rszor megism�telte a tranzakci�t.

- Snape… SNAPE!! – feln�zett, �s egy nagyon d�h�s barna haj� l�nnyal tal�lta szemben mag�t. – Ugye be akarsz �llni hal�lfal�nak?

- Mi van? – egy pillanatig elt�n�d�tt a k�rd�sen. – Vacsor�hoz kongatnak. J�ssz?
- Nem! – toporz�kolt a l�ny. – V�laszolj!
- Ejnye m�r! – fortyant fel Snape. – Olyan vagy, mint any�m.
- Milyen? – Wilhelmina orrlyukai kit�gultak az izgalomt�l. – Szadista? Kegyetlen? �rz�ketlen? B�ntott t�ged?

- � sem b�r enni, ha ideges – vont v�llat Snape.

Wilhelmina ism�t elment �v�lteni.

*

- Hoztam neked kaj�t – mondta �rtatlan hangon Snape, mikor visszat�rt az erd� sz�l�n hagyott l�nyhoz. – Gondoltam, h�tha…
-…meg�hezek – fejezte be k�nnyes szemekkel Wilhelmina. – K�sz�n�m.
- Nem k�ne �gy elk�mpicsorodnod – jelentette ki a fi�, mik�zben ism�t helyet foglalt az �reg t�lgy t�v�ben. – Van mit enned, �s van mit bel�legezned. Mi a fen�t akarsz m�g?

- Te, te mit akarsz? – fakadt ki a m�sik. – Hogy veheted ilyen f�lv�llr�l az �letet?!
- Nem veszem – vont v�llat Snape. – Csak szeretek �lni.
- �s ennek �rdek�ben b�rmit megtenn�l, ugye? B�rkin k�pes vagy �tg�zolni, igaz? – k�rdezte rem�nykedve a l�ny.
- M�r megint kezded?...

Snape ficergett egy kicsit �lt�ben, majd t�n�dve megsz�lalt.
- Tudod… valami�rt az az �rz�sem, hogy te mindenk�ppen azt akarod hallani r�lam, hogy pokolian gonosz vagyok.

Wilhelmina inger�lten f�jt egyet, �s nem v�laszolt. Kezdeti bizonytalans�ga, udvarias modora m�r a m�lt� volt, ahogy felismerte, hogy ifj� Snape nem fogja meger�szakolni, feldarabolni �s el�sni, ak�rmilyen sorrendben is.

- Legal�bb az ap�dat ut�lod valamennyire? – k�rdezte szomor�an.

Severus sajn�lkozva a fej�t r�zta. – N�ha leissza mag�t, �s olyankor elviselhetetlen, de egy�bk�nt eg�sz j� fej a fater. De nem hinn�m, hogy sokat tanulhatt�l r�la, mivel mugli szeg�ny, nem tud var�zsolni – legyintett, �s feljebb cs�szott �lt�ben. Megragadott egy ki�ll� gy�keret, �s k�nyelmesen r�k�ny�k�lve Wilhelmin�t b�multa. – Valami baj van?

A l�ny egyre v�r�s�d� fejjel meredt a cip�j�re. ,,Ez nem lehet igaz”, m�rgel�d�tt mag�ban. ,,Semmit nem lehet r�bizony�tani.”
- Rosszul vagy? – �rezte Snape kez�t a h�t�n; a fi� megcir�gatta a lapock�ja k�r�l a b�rt, �s agg�dva pislogott r�.
- Any�d – morogta Wilhelmina, �s f�lrel�kte Severus karj�t.
- Gondoltam, hogy el�bb-ut�bb visszat�rsz r� – mosolyodott el cinikusan Snape. – De nem, m�g mindig nem ut�lom. Egy�b? Csak nem pszichol�giai tesztre k�sz�lsz? Sz�p kis h�zidolgozat lesz ebb�l… t�megl�lektan �s a hatvanas �vek di�kjainak �rzelmi konfliktusai…

- El�g! – csattant fel a l�ny.
- Kem�ny f�ba v�gtad a fejsz�d… - folytatta t�n�dve Snape.
- Azt mondtam, kuss legyen!
- De nem hiszem, hogy ez nek�nk probl�m�t okozna. Majd �n seg�tek neked. Szeretek mindenkit �s mindent, sz�vesen…
- �RISTEN!! – Wilhelmina �k�llel p�f�lte a saj�t t�rd�t.
- Na j�, elismerem, ez csak vicc volt – vigyorodott el g�nyosan Snape. – T�vol �ll t�lem a vil�gb�ke. �szint�n sz�lva el�g kev�s embert kedveltem meg eddigi �letemben.

- De �n k�zt�k vagyok… - suttogta maga el� meredve, d�bbenten a l�ny. Sz�v�t el�nt�tt�k az ismer�s szerelmi t�rt�netek k�l�nf�le aspektusai.
- Ezt nem mondtam – sz�gezte le komolyan a fi�. – Tizennyolc �ves vagyok, �s ma l�ttalak �letemben el�sz�r. M�gis mit v�rt�l?! A nyakadba borulok �s elrebegem, hogy csak r�d v�rtam?

- De mivel eddig nem volt dolgod n�kkel, gondoltam…

- Mi? – h�kkent meg Snape. – H�t ezt meg ki mondta neked?
- Biztosra veszem, hogy nem volt m�g szexu�lis kapcsolatod! – er�sk�d�tt Wilhelmina. – Ahhoz t�l kora�rett �s visszah�z�d� vagy! Senki nem kedvel!

- Sev! – sz�lalt meg hirtelen egy hang a h�tuk m�g�tt. – J�ssz kviddicsezni?
- Nem, Amos, ma nem j�tszom – legyintett Snape. – Csajjal vagyok.
- Ajj, m�r megin’? Mondtam, hogy kiteszlek a csapatb�l, ha m�g egyszer a farkad ut�n m�sz! – fenyeget�z�tt a m�sik fi� somolyogva. – El ne merj l�gni a k�vetkez� meccsr�l!

- Ki nem hagyn�m – mosolygott undokul Snape. – Elv�gre n�lam jobb fog�t nem nagyon tudn�tok szerezni.
- �tigazoltatjuk Pottert – mondta cs�fond�rosan Amos. – J�l van na, megyek m�r! – ki�ltott fel nevetve, ahogy a m�sik fi� nonverb�lisan r�k�ld�tt egy v�kony k�k sugarat. – De a sr�cok v�rnak este a Sepr�be! Malfoy �zeni, hogy ell�togat a faluba.

- Ott leszek – ki�ltott ut�na der�sen Snape. – Hol is tartottunk? – fordult vissza szomsz�dja fel�.
- Ott, hogy ritu�lisan meggyilkollak, �s a darabjaidat elosztogatom a trollok k�z�tt – morogta Wilhelmina.

- �r�mmel hallom, hogy siker�lt megut�ltatnom magam. L�tod, ez�rt nem keresem olyan gyakran m�s tizen�vesek t�rsas�g�t – vont v�llat a fi�. - Van m�g k�rd�sed?

�m a l�ny nem felelt. �tkulcsolta a t�rd�t, �s csak �gy r�zta a hangtalan zokog�s.

- H�! – csod�lkozott Snape. – Mikor azt mondtam, nem szeretek mindenkit, az nem azt jelentette, hogy nem seg�tek, ha s�lyos �rzelmi probl�m�id vannak! Naa… Wiiill…

- Hagyj�l – szipogta az �rintett. – �s ne sz�l�ts f�rfin�ven!
- Nekem tetszik – duruzsolta Snape. – Neked nem?
- Nem izgat fel – makogta a l�ny k�t s�r�sroham k�zt. – Hagyd abba! – A fi� ugyanis �tkarolta, �s megpr�b�lta elringatni, hogy megvigasztal�dj�k.

- Legal�bb az ap�d ut�ld egy kicsit… vagy Pottert… vagy… nem is tudom – ny�gd�cselt. – �s tudom, hogy hal�lfal� vagy – t�r�lgette le a k�nnyeket az arc�r�l.

- �n… - kezdte Snape, de tekintete megakadt a l�ny szomor� szemein. – Tudod mit, legyen, a fen�be is! Csak ne s�rj m�r! Be�llok hal�lfal�nak, csak ne zokogj nekem itt! �s edd meg a kiflid! – nyomta a kez�be a vacsor�j�t.

- T�nyleg megteszed? – k�rdezte rem�nykedve Wilhelmina.
- H�t…
- Tedd le a Megszeghetetlen Esk�t!
- �n… h�t… - Snape bizonytalanul tekergette a tal�rja ujj�t. – Na j� – s�hajtotta, ahogy megl�tta a l�ny elkeseredett arckifejez�s�t.

*

K�r�lbel�l negyed �r�val k�s�bb Hermione Granger a saj�t idej�ben kil�pett a Tiltott Rengeteg f�i k�z�l, �s el�gedetten elindult a kast�ly fel�, hogy megvigye a h�rt Harrynek �s Ronnak: Severus Snape m�r di�kkor�ban is velej�ig romlott volt.




V�GE