- Nem te vagy a Kiv�lasztott, Harry Potter – jelentette ki Voldemort hat�rozottan. - Dumbledore �rezte mag�t mindig is kiv�lasztottnak. Legy�zte Grindelwaldot, azt�n �lete cs�cspontj�n hirtelen szembes�lt azzal, hogy mire k�pes val�j�ban egy s�t�t var�zsl�. Undorodott t�lem �s minden v�gya volt, hogy elpuszt�tson az�rt, amit tettem azzal a l�nnyal.

Voldemort ekkor j�ghidegen felnevetett, majd a fej�t cs�v�lva hanyagul intett a p�lc�j�val. A var�zslat nyom�n, pukkan� hangon megjelent a leveg�ben egy ez�st kehely. Harry �s Ron tekintete tal�lkozott egy pillanatra.

- A l�ny�v� fogadta azt a Montgomeryt, mert �gy megsajn�lta… - folytatta Voldemort, s k�zben elkapta kez�vel a kelyhet -… egy sz�nalmas muglit! Azt�n k�s�bb ugyanannak a n�nek a l�ny�t dobta oda a hal�lnak… ha belegondolok, a saj�t unok�j�t! �rdekes gondolkod�sa van ennek a Dumbledore-nak, nem?

�jra intett a p�lc�val, erre kicsi, z�ldes folyad�kkal teli �vegfiola jelent meg el�tte.

- Eml�kszel, Potter? Dumbledore mindig azt hirdette, milyen fontos, hogy a sz�v�nk szerint �lj�nk, arra hallgassunk, mert az vezet minket a helyes �tra. Az egym�s ir�nti szeretet, meg a t�bbi bolonds�g…! �rdekes, hogy m�g olyan b�szen hangoztatta ezeket, � maga elfelejtett �gy �lni.

A lebeg� �vegfiol�b�l kir�ppent a dug�, majd bele�nt�tte tartalm�t a poh�rba. Ez ut�n Voldemort �jra intett a p�lc�val, s az �res fiola elt�nt.

- Dumbledore sosem mert aszerint �lni, ahogy szeretett volna. F�lt a saj�t �rzelmeit�l, f�lt, hogy t�v�tra viszik – ahogy ez persze k�s�bb meg is t�rt�nt! Veled kapcsolatban nagyokat t�vedett! �vott m�g a sz�lt�l is, mert szeretett t�ged, ahogy szerette a l�ny�t, Montgomery-t is… – Voldemort sz�npadiasan fels�hajtott. – �gy t�nik, az any�d kimaradt a sorb�l.

Harry m�r r�gen bedugaszolta a f�l�t gondolatban a szavai ellen. Nem hallott meg semmit bel�le, m�gis �thatolt elm�je z�rt ablakain a nagy�r hangja �ltal keltett m�reg �s d�h. Nem, nem igaz, amit besz�l! Csupa hazugs�g – ism�telgette mag�nak Harry. De ott van mindig az a k�nz� �rz�s, az az apr� gondolatfoszl�ny, csup�n h�rom r�vid sz�, ami f�rtelmes �rz�seket tud kelteni az emberben: mi van ha?

- M�g mindig nem hiszed el, ugye? – k�rdezte Voldemort, de meg se v�rta, hogy Harry v�laszoljon. – Ott van a festm�ny, ha akarod, megk�rdezheted!

Harry most fogcsikorgatva v�laszolt:

- Maga is tudja, hogy nem mondana semmit!

- H�t persze – sz�lt a nagy�r. – A festm�nyek csak olyasmir�l besz�lhetnek, amir�l m�r �let�kben is besz�ltek volna. A v�n gazember azonban elhat�rozta, hogy a s�rba viszi ezt a titkot.

- Fogja be – ism�telte Harry, de Voldemort meg se hallotta ezt.

Kiny�jtotta a z�ldes folyad�kkal teli kelyhet, pont Harry orra el�.

- Mit m�vel? – n�zett r� fintorogva Harry.

Voldemort felmutatta a poharat �s kicsit megl�ty�gtette benne a b�jitalt.

- Felteszem neked azt a k�rd�st, amit ma m�r k�t embert�l is k�rdeztem. Mondd, Harry Potter, akarsz �lni?

Harry �sszer�ncolt homlokkal n�zte a poharat.

- Mi�rt, mit akar t�lem?

- Ezt most sz�pen megiszod – mondta a nagy�r -, azt�n m�g besz�lgethet�nk.

Harry megbabon�zva meredt a kehelyre. Felismerte, de nem volt biztos benne, mir�l. Tal�n a furcsa f�ny, vagy a kehely form�ja, de eml�kezet�ben felsejlettek egy csaknem egy �vvel ezel�tti esem�ny k�pei.

- Ez ugyanaz a m�reg, amit Dumbledore is ivott, mikor…

-… mikor ellopt�tok a horcruxomat. Igen – fejezte be megint a mondatot Voldemort. – Nem fog meg�lni. Csak v�get vet ennek az ostobas�gnak.

Hermione el�r�bb l�pett Harry mellett.

- Mif�le ostobas�gnak?

A nagy�r fel�je ford�totta a fej�t, mint egy kesely�.

- Visszakapom azt, ami engem illet. Dumbledore terve v�get �r �s nem lesz m�s, csak egy nagy var�zsl�r�l sz�l� legend�k egyike.

- Dumbledore-nak nem volt ilyen terve! – ki�ltotta a l�ny �s a szem�b�l megint kicsordult egy k�nnycsepp. – Ink�bb fel�ldozta volna mag�t sz�zszor is, mint hogy b�rkit felhaszn�lt volna!

Voldemort felvonta a szem�ld�k�t, de nem sz�lt k�zbe, t�relmesen hallgatta.

- Maga nem ismerte �t – mondta Hermione �s d�h�s mozdulattal kit�r�lte a szem�b�l a k�nnyeket. – Maga nem is tudn� meg�rteni �t, mert sz�tszabdalta a saj�t lelk�t! Csak az�rt hiszi ezt, mert maga csak �gy tud gondolkodni!

- Ahogy gondolod, Granger – v�laszolta nemt�r�d�m m�don Voldemort. – De az�rt tedd fel magadnak a k�rd�st, hogy t�ged tal�n nem haszn�lt ki ez az ember? T�ged nem ir�ny�tott m�r eg�szen a kezdetekt�l?

Hermione makacsul r�zta a fej�t, azt�n elfordult Voldemortt�l.

- Harry, te nem hitted el, ugye? Ugye egy szav�t se hitted el? – n�zett r� kit�gult szemekkel.

Harry gyorsan megr�zta a fej�t �s megint nyelt egyet.

- Ki m�s tudta volna ezt megtenni, mint Dumbledore? – k�rdezte g�nyos hangon Voldemort. – Tal�n a F�nix Rendje valamelyik tagja? Ugyan…! Azok csak azt tudj�k tenni, amit a bolond vezet�j�k mond nekik. Tudod, nem is sokban k�l�nb�znek az �n hal�lfal�imt�l. Ugyanolyan ostob�k. Egyik�k se mert volna kitervelni ilyesmit. M�g a gondolat is r�miszt� lett volna sz�mukra, hogy egy terhes l�nnyal ilyet terveljenek ki. Egyik�k se merte volna.

Hermione akart megint k�zbesz�lni, de Ron most megel�zte:

- Piton tudott volna err�l! – mutatott a f�rfira Voldemort m�g�tt �s akaratlanul is kiab�lt, arca padig kipirosodott. – Dumbledore mindenbe beavatta �s Pitont egy cseppet se �rdekelte volna Potter�k hal�la! K�rdezze meg Pitont, hogy tudott-e r�la!

Egy pillanatig �gy t�nt, Voldemort oda se figyelt Ron k�zbekiab�l�s�ra. Azt�n sz�pen lassan megfordult �s v�rta a v�laszt a megk�rdezett�l.

Piton arca m�r nem olyan volt, mint p�r m�sodperccel ezel�tt. Nem v�gott d�bbent, ijedt k�pet, nem r�zta a fej�t tagad�lag, csak fel�lt�tte kifejez�stelen maszkj�t. Fekete szemeivel a Voldemort kez�ben tartott poh�rra meredt.

- Nos, Perselus? – s�rgette Voldemort.

Piton eg�szen lassan elszak�totta tekintet�t a poh�rr�l �s p�rat pislogva mester�re n�zett. Harry sz�m�ra sokkal hosszabb id�nek t�nt az, am�g a var�zsl� v�gre v�laszolt:

- �gy t�rt�nt, nagy�r. Dumbledore elmondta, hogy a j�slat a terv�nek a r�sze.

- NEM! – ord�totta k�zbe Hermione. – Nem! Ez hazugs�g!

- Ne higgy neki, Harry! – mondta Ron is.

Harry megr�zta a fej�t.

- Nem is hiszem el… - nyelt egy nagyot �s Piton szem�ben kereste a hazugs�g apr� jeleit. – Ezt sosem fogom elhinni. Mondhat, amit akar. �n ismertem Dumbledore-t, l�ttam �gy, ahogy maguk soha.

- Ahogy gondolod – ism�telte meg Voldemort �s ism�t kiny�jtotta fel� a poharat.

M�g egy f�l perc gondolkod�si id�t adott neki, de Harry nem gondolkodott semmin, az el�bb elhangzottak nem engedt�k j�zanul m�rlegelni a helyzetet.

A nagy�r v�g�l megel�gelte a v�rakoz�st.

- L�tom m�r, ez �gy nem fog menni – sz�lt, majd h�trafordult a csukly�shoz �s intett a fej�vel. – Megk�nny�tem kicsit a d�nt�sedet.

A csukly�s fel�llt a sz�kr�l, megv�rta m�g a k�gy� k�nyelmesen od�bb tekeredik, majd els�t�lt Voldemort �s Piton k�z�tt, el�re az igazgat�i h�l� fel�.

- Mindketten tudjuk, hogy te nagyon m�s vagy, mint Dumbledore – sz�lt �jra Harryhez Voldemort. – Te sosem tudn�l odadobni senkit, am�g van es�ly, hogy megmentsd az �let�t.

A csukly�s kinyitotta a h�l� ajtaj�t, bement, s a k�vetkez� pillanatban kil�pett onnan, a v�ll�n hozva egy �sszek�t�z�tt l�nyt.

Harry nem l�tta tiszt�n, ki az, de mikor az ismeretlen visszaj�tt k�z�j�k �s lerakta a mozdulatlan testet a padl�ra, nyomban felismerte.

- Ginny! – ki�ltotta egyszerre Ron �s Harry.

Mindketten odarohantak a l�nyhoz, egyed�l Hermione maradt a hely�n, mindk�t kez�t a sz�j�ra szor�totta. Piton fintorogva n�zte.

- Ginny! Ginny! – sz�longatta Ron, s k�zben a h�t�ra ford�tott�k a l�nyt.

A karja h�tul volt �sszek�t�zve, �s a l�b�n is k�telek voltak, a sz�ja fel volt peckelve, melyet most a testv�re gyorsan levett r�la. Pizsam�ban �s k�nt�sben volt, Voldemort tal�n a h�l�helyis�gb�l rabolta el. �jultnak t�nt, s Harry �s Ron sz�v�r�l nagy k� esett le, mikor l�tt�k, hogy l�legzik.

- L�tod, Perselus? – sz�lalt meg Voldemort mosolyg�s hangon. – Pont, mint te… A sz�vetek mennyi bolonds�gra tud r�venni…!

Piton v�lasz n�lk�l hagyta a megjegyz�st. Harry d�ht�l remeg� karokkal fel�llt �s nem sok v�lasztotta el att�l, hogy r�vesse mag�t Voldemortra, aki vigyorgott �s most laz�n fel� ny�jtotta a kelyhet.

- Idd meg! – parancsolta.

- Ne idd meg, Harry! – sz�lt fel Ron, aki m�g a f�ld�n t�rdepelt �s gyeng�n fogta Ginny fej�t.

Harry legsz�vesebben ki�t�tte volna a poharat a var�zsl� kez�b�l.

- Ha nem iszod meg, meg�l�m – jelentette ki az, tal�n mert l�tta Harry szem�ben, mit szeretne tenni. – �s azt�n m�g ott van a m�sik k�t bar�tod is. S�t… a t�bbiek is a Griffend�l-toronyban. Valamelyik�rt csak megteszed…

- Ne…! – k�ny�rg�tt Hermione.

- Tedd, amit mond – sz�lalt meg egy m�sik hang.

Hermione meg�tk�zve n�zett Pitonra, aki azonban nem is figyelte �ket. Karba tett keze f�l�tt a padl�t b�multa, ahol a hold f�nye j�tszott rajta.

- Micsoda?! – f�rmedt r� a l�ny. – Hogy mondhatja ezt?

Piton m�g mindig nem n�zett r�juk.

- Egyszer� – mondta t�rgyilagosan. – A S�t�t Nagy�rnak addig kell Potter, am�g �gy viselkedik, ahogyan azt elv�rja… �s nem �gy, ahogy azt Weasley kisasszony v�rn� el t�le – b�k�tt fej�vel a f�ld�n fekv� Ginnyre.

Harry m�g mindig �k�lbe szor�totta a kez�t d�h�ben, de most megint meglep�d�tt. Piton tudn�, hogy Ginny pont ilyesmit k�rt t�le egyszer?

- Harry – sz�l�totta meg Ron. – Ginny nem akarn�, hogy ezt tedd.

Harryben azonban m�r el�g harag gy�lt �ssze, hogy v�gre kirobbanjon bel�le:

- Nem � d�nti el, hogy mit csin�lok! – kiab�lta. – �s nem ti �s nem is Dumbledore!

- Helyes! – b�lintott Voldemort. – L�tod, mindj�rt k�nnyebb, ha �gy fogod fel, Potter! Megmentheted a bar�taid �let�t.

Voldemort kiny�jtotta a kup�t, amit m�g kor�bban visszah�zott mag�hoz, nehogy Harry kibor�tsa.

- Tanultam any�dt�l, Potter! – mondta. – Ti b�rmit megtesztek azok�rt, akikhez ragaszkodtok. �s �gy k�nnyen sakkban tarthatlak titeket is, akik nem fogadj�tok el a szavaimat, mint Perselus.

Kicsit megl�ty�gtette a folyad�kot Harry orra el�tt, mire az d�h�sen elvette t�le a kelyhet.

- J�l d�nt�tt�l – mondta. – Holnap m�r otthon hallgathatj�tok a Var�zsszem r�di�ban, hogyan v�ltott�k le Scrimgeourt. Holnapra m�r v�ge lesz…