4. S�t�t var�zslatok

Mire Harry haza�rt, Piton m�r �bren volt. Nem tudta volna megmondani, hogy mi�rt, de b�ntudatot �rzett, ami�rt elment Ginnyhez.

- Hogy van? – k�rdezte, miut�n le�lt a f�rfivel szemben az asztalhoz.

- T�rhet�en – felelte Piton kicsit mogorv�n. – Nem igaz�n tudtam aludni. Te merre j�rt�l?

Harry hirtelen nem tudta, hogy tagadja-e le, hogy merre j�rt, vagy ink�bb mondja meg egyenesen.

- Megl�togattam Mrs. Weasleyt, Ginnyt, azt�n Ginnyvel egy�tt Mr. Weasleyt �s Neville-t – hadarta el gyorsan, �s b�r tudta, hogy Piton ugyan�gy felfogta, hogy mit mondott, mintha norm�l sebess�ggel mondta volna el, de jobb volt hamar t�lesni rajta.

Piton f�rk�szte egy darabig, de nem f�z�tt hozz� semmit, �s Harry csod�lkozva n�zte.

- Nem mond semmit? – k�rdezte hirtelen.

- Ha eddig nem jutott el hozz�d, amir�l besz�ltem, szerintem ezut�n sem fog – j�tt a ki�br�nd�t� felelet. – Egy�bk�nt sem hiszem, hogy jogom van megmondani, hogy hova menj, �s kivel bar�tkozz.

- Egy hete m�g nem �gy gondolta – jegyezte meg Harry.

- Akkor Flammyr�l besz�ltem, nem r�lad – v�gott vissza a f�rfi.

- Mik�zben belefoglalta Ginnyt is – g�nyol�dott.

- Az a te bajod, Potter, ha nem veszed �szre, hogy ki �rdemes a bar�ts�godra �s ki nem.

- Nem vagyok �n mardek�ros, hogy minden ismerets�gemb�l hasznot h�zzak, �gyhogy ne is pr�b�ljon meggy�zni.

- �n nem a hasznoss�g�r�l besz�ltem, mint ink�bb az �rul�sr�l.

Harry b�lintott, hogy meg�rtette, mire c�loz a f�rfi.

- Pocs�k �rz�s – sz�lalt meg hirtelen.

- Mi?

- Hogy nem tudom, mit mondhatok el Ginnynek �s mit nem. Fogalmam sincs, kinek fogja tov�bbadni. Tudom, hogy csak egy botl�s volt, amit tett, de k�ptelen vagyok b�zni benne.

- Akkor ne tedd – vonta le a k�vetkeztet�st Piton, �s Harry tudta, hogy a f�rfinak igaza van, de ett�l m�g mindig pocs�k �rz�s volt.

- De �n szeretn�k benne b�zni – forgatta a szemeit.

- Szerintem Miss Weasley nem a megfelel� szem�ly arra, hogy a bizalmadba fogadd.

- Maga szerint Flammy az lenne, ugye? – t�rt ki Harryb�l. Tudta, hogy nem fogja meg�szni ezt az eg�szet egy egyszer� s�hajjal.

- Nem ezt akartam mondani, de mivel �gy felhoztad, azt kell, hogy mondjam, most eltal�ltad.

Harry hirtelen nagyon d�h�s lett Pitonra, �s most az se �rdekelte, hogy mennyire s�rti meg a f�rfit:

- M�r megint kezdi! – pattant fel d�h�sen. – Mikor fejezi m�r be a folytonos kioktat�somat?! Mit tud maga arr�l, hogy mi a j� nekem, �s ki �rdemli meg a bizalmamat, mit tud arr�l, hogy mit �rzek?!

Harry hirtelen els�padt, amikor eljutott a tudat�ig, hogy mit mondott. Esz�be jutott Rara, �s hogy ha valaki tudja, hogy most mit �rezhet – bizonytalans�got, f�lelmet, mag�nyt -, akkor az Piton.

- Sajn�lom, �n nem �gy gondoltam – s�t�tte le a szem�t, �s most igaz�n �gy �rezte, hogy meg�rdemeln�, hogy Piton kidobja a h�z�b�l.

- De, Potter, pontosan �gy gondoltad – felelte Piton, majd mag�ra hagyta.

Harry megsemmis�lten b�mult maga el�, �s annyira sz�gyellte mag�t, amennyire m�g soha. Piton csak seg�teni akar, � pedig veszekszik vele. Mi�ta egy�tt k�zd�ttek Voldemort ellen, Piton mindig seg�tette, mindig megv�dte, ha sz�ks�ge volt r�, �s annyi mindent k�sz�nhet neki... �s � �gy h�l�lja meg, hogy kiab�l vele!

Felbicegett a szob�j�ba, le�lt a fotelj�ba �s percekig csak b�mult maga el�. Egy k�nyvet vett a kez�be, de egy sz� sem jutott el a tudat�ig, �s nem is igen �rdekelte, hogy mit olvas. Ennek ellen�re csak akkor n�zett fel bel�le, amikor kopog�st hallott az ajt�n.

Piton l�pett be merev arccal, �s b�r Harry legsz�vesebben beleolvadt volna a fotelba, m�gis �llta a sz�r�s tekintetet. A f�rfi a szok�sos b�jitalait adta a kez�be, amit mindig meg szokott kapni, miel�tt a F�jdalomcsillap�t� b�b�j haszn�lat�t abbahagyja. M�snap egy �jabb egy hetes sz�net k�vetkezett, �s b�r Harry ilyenkor mindig azon agg�dott, hogy hogyan fogja t�l�lni, most a legkev�sb� sem �rdekelte.

- Sajn�lom – sz�lalt meg, mikor Piton keze m�r a kilincsen volt. – Elragadott az indulat, �s nem volt igazam. Tudom, hogy csak seg�teni akar.

- Megt�rt�nt, Harry, �s nem haragszom r�d, de �r�ln�k, ha meg�rten�d, hogy nem akarok neked semmi rosszat.

- Tudom, �n csak...

Piton visszas�t�lt az ajt�b�l �s Harry �gy�ra �lt, mik�zben figyelte a fi� elgy�t�rt arc�t.

- Csak?

- Csak olyan neh�z mindenkit meg�rteni, �s tudni, hogy j�t akar-e vagy sem. �s ezt most nem mag�ra �rtettem.

- Mag�nyos vagy itt? – k�rdezte a f�rfi hirtelen.

- Nem – v�gta r� Harry, �s �gy is gondolta. – Ne �rtse f�lre, szeretek itt lenni, csak n�ha visszav�gyom a r�gi, mozgalmas �letembe.

- Csak nem hi�nyzik A Fi�, Aki T�l�lte? – mosolyodott el Piton, �s Harry sem b�rta meg�llni, hogy vissza ne vigyorogjon.

- A bar�taim hi�nyoznak – b�kte ki v�g�l. – Tudom, Hermione �s Flammy itt van nekem, de hi�nyzik Ron is, a r�gi Neville, Luna �s m�g sorolhatn�m. Ginnyr�l nem is besz�lve.

- N�zd, Harry, engem nem zavar, ha Miss Weasleyvel bar�tkozol, �s �r�l�k neki, hogy v�gre t�zsz�netet k�t�tt�l az �desanyj�val is, de sohase felejtsd el, hogy ki az, aki akkor is melletted �llt, amikor senki m�s.

- Hermione – motyogta maga el�, majd a f�rfira n�zett. – �s maga.

- Flammyt se felejtsd ki a sorb�l, b�rmennyire neh�z.

- Flammy m�s lapra tartozik – felelte Harry.

- Mi�rt?

- Nem tudn�m megmondani, de mi�ta elmondta, hogy szerelmes bel�m, valahogy, valami megv�ltozott.

- Vagy ink�bb csak elgondolkozt�l azon is, hogy nem csak Miss Weasley l�tezik, mint n�.

- Igaza van. Olyan furcs�n �rzem magam, �s persze felel�snek az�rt, ami Flammyvel t�rt�nt, b�rmi legyen az. Elmondtam Hermion�nak, hogy mit mondott, �s hogy kiab�ltam vele, �s azt mondta, hogy csal�dott bennem – h�zta el a sz�j�t. – Mi�rt nem tudom soha visszafogni magam?

- Mert tin�dzser vagy? – k�rdezte Piton �rtatlan arccal.

Harry sz�lesen elmosolyodott.

- Tudom, hogy nem tesz feln�tt� az, hogy nagykor� vagyok, �s a rengeteg �t�lt dolog sem. Azt hiszem, a szerelemben m�g t�nyleg kezd� vagyok – v�r�s�d�tt el, de kitart�an vigyorgott.

- Ne �rts f�lre, Harry, nem akarom bel�d szugger�lni, hogy szeresd Flammyt, csak szeretn�m meg�rtetni veled, hogy nem Miss Weasleyn�l kezd�dik �s v�gz�dik a vil�g.

Harry b�lintott, �s �g�retet tett arra, hogy elgondolkozik mindazon, amit ma hallott. Piton az �jjeliszekr�ny�re sorakoztatta a b�jitalokat, �s t�vozni k�sz�lt, de egy utols� mondat erej�ig m�g visszafordult.

- Pr�b�lj meg pihenni, am�g tudsz – c�lzott a F�jdalomcsillap�t� b�b�jra.

- Megpr�b�lok – mosolyodott el Harry.

K�rdezni akart m�g valamit, de fogalma sem volt, hogyan fogalmazhatn� meg an�lk�l, hogy ne mondjon valami �ktelen nagy butas�got. V�g�l m�gis kib�kte, miel�tt Piton v�gleg mag�ra hagyta volna:

- Maga nem gondolkozott m�g azon, hogy... tudja... sz�val, hogy megismerkedik valakivel?

Piton arc�n �tfutott egy szomor� mosoly.

- Nem csak neked neh�z felejteni.

V�g�l teljesen bez�r�dott az ajt�, �s Harry az �res szob�nak d�nny�gte.

- Tudom.

Harrynek a k�vetkez� h�t m�g sz�rny�bb volt, mint amilyenre eml�kezett. Der�kt�l lefel� le akart szakadni minden csontja, izma, �z�lete. Szinte m�g azt is �rezte, ahogy a v�re fut az ereiben, �ri�si f�jdalmat okozva.

Ilyenkor �ltal�ban olvasott, hiszen sokkal t�bb dolgot nem tudott tenni �lve vagy fekve. N�ha egyszer� reg�nyeket olvasgatott, de az ut�bbi id�ben egyre t�bbsz�r vett a kez�be tudom�nyos m�veket. Piton egy el�g nagy k�nyvespolccal rendelkezett, ahol mindig tal�lt valami neki val� k�nyvet, de egy id� ut�n a v�g�re �rt, �s k�nytelenek voltak n�h�ny k�tettel b�v�teni a gy�jtem�nyt, m�g egy teljes szob�t el nem foglaltak az olvasnival�k.

Harry �ppen egy �jonnan rendelt k�nyvhalmaz k�z�l pr�b�lta kiv�lasztani a kedv�re val�t, amikor Hermione t�rt r�, megzavarva csendes mag�ny�t. Az utols� percben r�ntotta vissza kez�t az egyik, igen kompromitt�l�, s�t�t var�zslatokr�l sz�l� k�nyvr�l.

- Szia, Hermione – hebegte, mint akit valami cs�nytev�sen kaptak. L�nyeg�ben �gy is volt, de ez m�r kicsit komolyabb volt, mint egy egyszer� cs�ny.

- Harry? – n�zett r� a l�ny, mint aki v�rja a magyar�zatot a meglepett arcra. Mikor a fi� nem v�laszolt, k�zelebb l�pett a k�nyvkupachoz.

- Ne! K�rlek, Hermione, most nem b�rn�k ki egy �jabb letol�st az olvas�si szok�saim miatt.

- M�r megint? Harry, mikor fogod meg�rteni, hogy semmi j� sem sz�rmazik abb�l, ha ilyeneket olvasol? – mutatott a legfels� k�nyvre, ami sz�les feliratokkal hirdette s�t�t mivolt�t. – Nem is �rtem, Piton mi�rt hagyja.

Harry megforgatta a szemeit, keresztbefonta a karjait maga el�tt, �s dacosan n�zett a l�nyra. T�l j�l eml�kezett az els� alkalomra, amikor Hermione megl�tta, hogy mit olvas, majd megtudta, hogy mennyit gyakorol Pitonnal. Kir�zta a hideg az eml�kt�l... sohasem l�tta m�g Hermion�t ennyire kikelve mag�b�l. Illetve de, amikor m�g a k�rh�zban fek�dt tehetetlen�l. A k�l�nbs�g csak az volt, hogy legut�bb � volt a szenved� alanya a szitok�radatnak.

- Mi�rt is j�tt�l? – k�rdezte, hogy elterelje a sz�t a s�t�t var�zslatokr�l.

- Nem j�hetek el megl�togatni t�ged? – botr�nkozott meg Hermione.

- Nem vagyok a hal�lomon – g�nyol�dott. – Legut�bb m�g azt mondtad, hogy csal�dt�l bennem, most mi v�ltozott?

- Undok vagy – felelte Hermione, de nem mozdult. – De ilyenkor mindig undok vagy, �s pocs�k a viselked�sed is – tette hozz� kicsit kedvesebben.

Harry tudta, hogy igaza van, hiszen ilyenkor az a kev�s t�relme is elp�rolog a f�jdalom hat�s�ra, amit addig mag��nak tudhatott.

- Nagyon f�j? – k�rdezte a l�ny.

- El�g kifejez�, ha azt mondom, hogy b�r elmentem volna Felipp�hez, ahelyett, hogy a horcruxszal szenvedtem volna?

- Igen, el�gg�, tekintve, hogy mennyire sz�veden viseled ezt az eg�sz �gyet.

Egy darabig hallgattak, majd Harry sz�lalt meg �jra.

- Sajn�lom, hogy kiab�ltam Flammyvel, tudom, hogy ha egy kicsit is tudtam volna viselkedni, akkor most nem itt tartan�nk.

- Harry, nem mondom, hogy feln�tt n�, �s tud d�nteni, de kellett volna, hogy legyen el�g felel�ss�g�rzete, hogy ne k�vessen el nagy h�lyes�get.

- Tudtok m�r valamit?

A l�ny megr�zta a fej�t.

- M�g mindig bent gubbaszt, de mintha kevesebbet aludna.

- �s ez most j� vagy rossz? – k�rdezte Harry hirtelen, mert nem tudta eld�nteni.

- Ahhoz k�pest, hogy eddig huszonn�gyb�l h�sz �r�t �taludt... nos, igen, ez m�r javul�st jelent.

- Akkor tal�n m�r nem kell sok id�, hogy v�gre elmondja, mi t�rt�nt vele.

- Igen, nagyon rem�lem.

A k�vetkez� napokban Harry l�badozott, Hermione az �j munk�j�ra koncentr�lt, Piton pedig igyekezett valami logikus magyar�zatot tal�lni arra, hogy mi t�rt�nt vele a Gringottsban. Miut�n Harry �jra haszn�lhatta a F�jdalomcsillap�t� b�b�jt, seg�tett neki a keres�sben.

Hetek teltek el eredm�ny n�lk�l, �s Harrynek lassan �jra egy hetes sz�netet kellett tartani, �s b�r egyre s�rget�bb� v�lt Felippe megh�v�sa, Harry egyszer�en nem merte Pitont mag�ra hagyni, arra sz�m�tva, hogy esetleg valami visszaford�thatatlan t�rt�nik vele.

Piton az els� h�ten m�g nem �rzett mag�n k�l�n�sebb v�ltoz�st, de k�s�bb m�r tudta, hogy ez sajnos nem jelent semmit. Nem jelent semmi rosszat, de j�t sem. Ahogy lassan teltek a napok, egyre f�radtabbnak, kimer�ltebbnek �rezte mag�t, �s egy id� ut�n nem volt el�g a megszokott alv�si id�tartam.

- Ny�zottnak t�nik – sz�lalt meg Harry, mik�zben az egyik b�jitalhozz�val�t apr�totta. – Nem aludt �jszaka?

- De.

- V�gigaludta az �jszak�t – vonta le a k�vetkeztet�st Harry, majd megcs�v�lta a fej�t. – Nem tudom, hogy van vele, de szerintem napi tizenk�t �r�s alv�s ut�n nem �gy kellene kin�znie.

- Egyet�rtek – v�laszolt Piton. – Fogalmam sincs, mi�rt alszok ennyit. Egy�bk�nt sem voltam soha j� alv�.

- Tudom. Lehet ennek valami halv�ny k�ze a Gringottsban t�rt�ntekhez?

- Lehets�ges, de ink�bb att�l f�lek, hogy az eg�szet a horcrux okozza, �s nem csak halv�ny k�ze van hozz�. A legnagyobb gond, hogy nem tudok r�j�nni, hogy mi t�rt�nik velem.

Harry keze meg�llt a leveg�ben, �s k�rlel�n n�zett a f�rfira.

- Mondja, hogy minden rendben, �s csup�n jobb alv� lett – k�rte.

- B�r mondhatn�m.

Nem hangzott el k�zt�k t�bb sz�. Harry gondterhelt arccal folytatta az apr�t�st, Piton pedig pr�b�lt r�j�nni, mi t�rt�nhet vele.

T�l sok nap telt el t�tlen�l, �s Piton egyre ink�bb �gy �rezte, valami rossz t�rt�nik vele. Nem tudta volna megmondani, mi�rt �rzi ezt, de teljesen fesz�lt volt, �lland�an k�szenl�tben �llt. Egyre t�bbsz�r veszekedett Harryvel, �s a napok m�l�s�val egyre f�radtabbnak �rezte mag�t.

- J�l van? – k�rdezte Harry egyik d�lut�n, amikor a k�nyvekbe m�lyedve pr�b�ltak valami megold�st tal�lni.

- J�l – felelte inger�lten, pedig egy�ltal�n nem volt j�l. �r�k �ta sz�d�lt, �s h�nyingere is volt, r�ad�sul �gy �rezte, mintha m�g sohasem lett volna ilyen f�radt, pedig eb�d ut�n is szuny�k�lt egy �r�t.

Harry n�zte egy darabig, de v�g�l sz� n�lk�l visszafordult a k�nyv�hez. Piton pr�b�lt koncentr�lni a saj�tj�ra, de egy id� ut�n annyira rosszul �rezte mag�t, hogy fel kellett �llnia.

Egy pillanat m�ve volt az eg�sz: teljesen megsz�d�lt, �s elvesztette az egyens�ly�t, v�g�l els�t�t�lt el�tte a vil�g. Eszm�letlen�l esett �ssze az �tkez� padl�j�n.

Harry ijedten ugrott oda a f�ldre zuhan� f�rfihoz. El�sz�r egy var�zslattal leellen�rizte, nem t�r�tt-e csontja az es�st�l, majd az �gy�hoz vitte, �s lefektette.

Tehetetlennek �rezte mag�t, �gy r�vid t�preng�s ut�n gyors levelet firkantott, �s elk�ldte Hedviggel a Roxfortba. Most az egyszer b�nta, hogy Pitonnak nincsen kandall�ja.

Visszat�rt a f�rfi �gy�hoz, �s megn�zte, nem t�rt�nt-e v�ltoz�s az �llapot�ban.

Piton arca nyugodt volt, mintha csak aludna, pulzusa a szok�sosn�l kicsit er�sebb volt, de ezen k�v�l nem tapasztalt semmi furcs�t – m�r persze azon k�v�l, hogy nincs mag�n�l.

Odal�pett a h�l�szoba egyik polc�hoz, ahol vend�gl�t�ja n�h�ny fontos b�jitalt tartott. Az altat� f�zeteket �s a t�bbi gy�gybalzsamot f�lretolta, m�g meg nem tal�lta azt az �veget, amit keresett.

- Stimul�l� kr�m – olvasta fel az apr� c�mk�t, majd az �gyhoz l�pett vele.

Egy v�kony r�teget a f�rfi orra al� kent, aminek olyan hat�sa volt, mint r�gen a muglikn�l a rep�l�s�nak: stimul�lta az �jult beteget, m�g az mag�hoz nem t�rt.

A kr�m bev�lt: Piton el�sz�r fintorgott egyet az er�s illatt�l, majd neh�zkesen kinyitotta a szem�t. L�tsz�lag azt sem tudta, hol van, �s mi t�rt�nt vele.

- P�r perce el�jult – k�z�lte gyorsan Harry a diagn�zist, hogy Pitonnak ne kelljen sokat t�rnie a fej�t. – Azt hiszem, itt az ideje, hogy megvizsg�lj�k a Szent Mung�ban, hogy mi a baja.

- Nem – r�zta a fej�t hat�rozottan a f�rfi, majd �jra fintorgott: l�that�an nem esett neki j�l a mozg�s. – Hozz egy kis Er�s�t� f�zetet, �s holnapra rendben leszek, tal�n csak megf�ztam.

- Persze, �n meg hal�lfal� vagyok – mordult r� Harry, �s felk�sz�lt egy hossz� vit�ra. – Eddig t�relmes voltam – kezdett bele -, de mindennek van hat�ra. Hetek �ta hi�ba kutatunk az ut�n, hogy mi t�rt�nhetett a 42-es sz�fben. Am�g nem vizsg�lja meg egy gy�gy�t�, nem lehet�nk biztosak benne, hogy a horcrux okozza ezt a furcsa �lmoss�g�t, vagy nincs �sszef�gg�s a k�t dolog k�z�tt. Nem kell igazat mondanunk, el�g lenne, ha annyit k�z�ln�nk a gy�gy�t�kkal az ispot�lyban, hogy valamilyen vesz�lyes �tkot is tartalmaz� var�zst�rgyat piszk�lt meg.

- El�g az okoskod�sb�l, ink�bb hozz egy Er�s�t� b�jitalt! – sziszegte Piton. – Ha m�g erre sem vagy k�pes, majd magam megyek el �rte, de akkor menj innen, nincs sz�ks�gem r�d!

Harry led�bbent a gorombas�gon, ami m�g a r�gi iskolai �veiben jellemezte Pitont. Tov�bbi vita n�lk�l a polchoz l�pett, �s egy �vegcs�vel t�rt vissza. A beteg kez�be nyomta, aki sz� n�lk�l elvette, megitta, majd a fal fel� fordult, ezzel is jelezve, hogy nem k�v�nja tov�bb �lvezni a t�rsas�g�t.

Harry egy percig m�g esetlen�l t�bl�bolt az �gy mellett, h�tha tehet valamit Piton�rt, de azt�n �gy d�nt�tt, jobban teszi, ha hagyja pihenni, �s majd akkor nyaggatja tov�bb, ha valamennyire kipihente mag�t.

Miut�n elhelyezett egy figyel� b�b�jt Piton �gy�n�l, hogy azonnal tudja, ha baj van, felment a szob�j�ba, �s belemer�lt egy k�nyvbe. Pr�b�lta sz�m�zni s�t�t gondolatait, de nem ment. �rezte, hogy Pitonnal valami nagyon rossz t�rt�nik. Cselekednie kell, k�l�nben megism�tl�dik ugyanaz, ami r�gebben Ronnal: saj�t figyelmetlens�ge miatt valami v�gzetes t�rt�nik, amit m�r k�ptelen megakad�lyozni. Most r�sen lesz, ha kell, er�szakkal vizsg�ltatja ki Pitont valakivel, aki j�ratosabb a s�t�t �rt�sokban, mint �. Hi�ba tanult sokat az elm�lt �vben, m�g rengeteg olyan �ga van a s�t�t var�zslatoknak, amir�l sejt�se sincs.

Mez�tl�b s�t�lt, �s kegyetlen�l f�zott a talpa. L�bujjai sima, hideg, de kem�ny fel�letet �rintettek, ahogy tapogat�zott, t�bb�-kev�sb� biztosra vette, hogy megmunk�lt k�padl�n j�r.

Ak�rhol is volt, s�t�ts�g vette k�r�l, m�g halv�ny dereng�s sem volt semerre, �gy fogalma sem volt, merre menjen tov�bb.

Karj�t kiny�jtotta, hogy bele ne �tk�zz�n valamibe, majd �vatosan l�pegetni kezdett. N�h�ny l�p�s ut�n ujjai egyenetlen k�falhoz �rtek – nem tudott tov�bb menni.

A fal mellett tapogat�zott tov�bb, hogy tal�ljon egy r�st, ajt�t, ak�rmit. Ahogy fogytak a m�terek, egyre nagyobb p�nik t�rt r�, mert a fal enyhe kanyarban folytat�dott, de r�s nem volt rajta.

�gy �rezte, m�r �r�k �ta botladozik, de nem tal�lja a sziklafal v�g�t. Idegesen bele akart t�rni a haj�ba, de az megd�bben�s�re er�s kontyba volt csavarva.

V�gigtapogatta test�t, �s �jabb d�bbenetet �lt �t: hogyan lehet, hogy n�i teste van? Tiszt�n eml�kezett, hogy hossz�, fekete haja van, �s f�rfi. �gy h�vj�k: Perselus Piton.

- Nem, az nem �n vagyok – suttogott maga el�, �s egyre jobban �sszezavarodott. – Nekem nincs is hajam, �s az emberek rettegnek kiejteni a nevemet! – gy�zk�dte saj�t mag�t.

L�peget�s k�zben kibicsaklott a l�ba egy nagyobb k�v�n, amire eml�kei szerint m�r kor�bban is r�l�pett egyszer.

- K�rbe-k�rbe j�rok – villant agy�ba a felismer�s, �s a p�nik m�g er�sebben �tj�rta a test�t.

�jra a fej�hez ny�lt, de a haja elt�nt, imm�r teljesen kopasz volt. Arca k�gy�szer� von�sait kitapogatva m�r biztosan tudta, ki is �. Hogy is felejthette el kor�bban? A F�ld valaha �lt legnagyobb s�t�t var�zsl�ja nem f�l a s�t�tben, �s nem esik p�nikba!

- Legyen vil�goss�g! – ki�ltott fel er�s, magabiztoss� v�l� hangon. A barlang visszaverte a hangj�t, �s ez is nyugalommal t�lt�tte el sz�v�t. �rezte, visszaveszi az uralmat teste �s gondolatai f�l�tt. Nem volt k�ts�ge afel�l, hogy a vil�goss�g is azonnal megjelenik.

- M�g a Nap is engedelmeskedik parancsomnak! – nevetett fel diadalmasan. – Egy �rul� sem fog az utamba �llni!

A padl� �s a plafon vonal�ban is er�s f�ny jelent meg, �s mindkett� vill�mgyorsan terjedt. A padl� f�nye egyre magasabbra emelkedett, m�g fel�lr�l is k�zel�tett a m�sik f�ny, m�g eggy� nem olvadtak, vak�t� vil�goss�ggal t�ltve ki a barlangot.

Perselus Piton kinyitotta a szem�t. Nem �rtette, hogyan ker�lt az �gy�b�l a f�rd�szobai t�k�r el�, de kisebb gondja is nagyobb volt ann�l, hogy ezen gondolkodjon.

T�k�rk�pe izzadtan n�zett vissza r�, haja csapzottan tapadt hal�nt�k�ra, arca sz�rk�s-feh�r sz�ne szinte viaszosnak hatott, arc�r�l cs�p�g�tt a hideg v�z. Legnagyobb r�m�let�t m�gsem ez okozta.

A m�skor �jfekete szemek most v�r�sen n�ztek vissza r�.