Luthien Lovemagic Oldala

Harry sem örült túlságosan a hírnek, hogy Angela meghívta Pitonékat, de eszébe jutott a Dumbledore-nak tett ígérete. Ha az igazgató azt látja, hogy állja a szavát, és normális lesz Dracóval, akkor talán tényleg be lesz avatva a fontos ügyekbe. Csak azt nem tudta, hogy mit fog szólni Hermione és Ron, amikor Malfoy megjelenik az ünnepségen. Mire visszaértek a házhoz, már sok vendég megérkezett, köztük a Weasley család és Hermione is, így Harrynek volt alkalma elmondani a barátainak, hogy mit kért tőle Dumbledore. Hermione igazat adott az igazgatónak, de Ronnak nagyon nem tetszett az ötlet.
- Azt akarja, hogy puszipajtások legyünk Malfoyjal? Szívesebben járnék Pitonhoz különórára…
Az említett tanár és Malfoy ekkor léptek be a nappaliba, Angie pedig sietve a sarokban álló, édességektől roskadozó asztalokhoz invitálta őket. Miközben elmentek Harryék mellett, a lány gyorsan elsuttogta kérését:
- Harry, léci nyugtasd le aput!
Siriusnak valóban szüksége volt egy kis segítségre, hogy visszanyerje a higgadtságát. Amikor meglátta régi ellenségét, elkezdett vicsorogni, és rögtön rá akart támadni. Harry azonban időben közbelépett, és felhívta keresztapja figyelmét arra, hogy nem jönne jól még egy veszekedés Angelával, főleg nem a vendégek előtt.
Miután minden meghívott megérkezett, felköszöntötték az ünnepelteket. Sirius egyik legnagyobb meglepetése, egy kisebb kviddicspálya volt a kert végében, Harry és Ron pedig rögtön meg is beszélték, hogy másnap felavatják. Az utolsó ajándék egy kis kosár volt, amiből fura nyávogás hallatszódott ki. Harry ugyanis még az Abszol úton megvette Angelának azt a cirmos kiscicát, akivel a lány még a Mágikus Menazsériában játszott, amíg Harry Hedvignek vásárolt eledelt. A lányok rögtön félrevonultak játszani a kis állattal, akit a gazdája még nem tudott elnevezni.

Az ajándékozás után a vendégsereg különböző csoportokra oszolva folytatta a beszélgetést. Piton a roxforti tanári karhoz csatlakozott, így Draco egyedül maradt. Már épp azon gondolkodott, hogy visszamegy a kastélyba, amikor hirtelen valaki megszólította.
- Helló! – Harry állt mellette.
- Ne aggódj, Potter, megvagyok egyedül, nem kell a mártírt játszanod…
- Csak gondoltam, megkérdezem, mi a helyzet… Hallottam, hogy már Te is griffendéles vagy!
- Igen, egy időre átköltöztem. A változatosság gyönyörködtet…
- Én úgy tudtam, hogy nyár eleje óta a kastélyban laksz. Az nem túl változatos… - mondta Harry gúnyosan, de észbekapott, hogy nem beszólogatnia kell Malfoynak, ezért gyorsan folytatta – Ha van kedved, holnap délután leugorhatnál valamikor. Ki akarjuk próbálni az új kviddicspályát… Te is beállhatnál játszani.
Draco önérzetessége (vagy önfejűsége?) miatt kapásból nemet akart mondani, de eszébe jutott, hogy mennyire hiányzik neki a kviddics. A Roxfortban párszor repült a seprűjén, de egy idő után egyedül elég unalmas volt. Végül a játék iránt érzett vágya győzött, így elfogadta a meghívást.
Piton és Draco hamar távoztak, így McGalagony közölte Angelával, hogy a bájitaltan vizsgáján maximális pontszámot ért el, így természetesen részt vehet majd a RAVASZ- előkészítőn is éppúgy, ahogy átváltoztatástanból is, a tanárnő eltekintett a vizsgáztatástól, ugyanis levélben értekezett olaszországi kollégájával, aki nagyon jó véleménnyel volt a lányról. Harry és társai nagyon irigyelték Angelát, hiszen ő már 2 tantárgyból tudta az eredményét, míg ők még mindig izgatottan várták az RBF-értesítőt, amiből kiderül végre, hogy milyen órákra járhatnak az idei tanévben. McGalagony azonban közölte velük, hogy hétfőn küldik ki a baglyokat az RBF- eredményekkel. Ront és Harryt a hír megnyugtatta, Hermione ezzel szemben még idegesebb lett, és közölte, hogy ő addig már biztos nem lesz képes elaludni, majd elkezdett sápítozni arról, hogy milyen hibái voltak a vizsgák során. A társaság egy darabig bírta hallgatni, de végül McGalagony félrehívta a lányt beszélgetni, aki ezek után feltűnően vigyorogva tért vissza, és többé nem aggódott az eredményei miatt.

Miután a legtöbb vendég elment, és csak páran maradtak Sirius barátai közül, Harryék úgy döntöttek, hogy lefekszenek. A lányok egyelőre csak Angela szobájába vonultak vissza, ahol Csámpással és az új kiscicával játszottak, de a fiúk rögtön ledőltek az ágyaikra, és elaludtak. Utólag mindketten megbánták, hogy ittak Fredék Lángnyelv whiskyjéből, de ezt egyik sem vallotta volna be a másiknak. Ezen az éjszakán Angela is nagyon vidáman aludt el, ez volt élete legjobb szülinapja, és még az édesapja is visszafogta az indulatait a kedvéért. Azt persze nem tudhatta, hogy Sirius titokban egy ügyes kis bűbájjal lekicsinyítette Piton alsónadrágját…

Másnap délután megtartották a tervezett kviddicsezést. Hermione nem állt be, inkább olvasott, viszont Sirius lelkesen csatlakozott a fiatalokhoz. Viszont így páratlanul voltak, és nem tudtak megegyezni, kik legyenek emberhátrányban. Ekkor érkezett meg Draco, Harry pedig elfelejtett szólni Ronnak, hogy az exmardekárost is meghívta játszani. De Ron ezt nem tette szóvá, így megkezdhették a játékot. Harry, Ron és Ginny játszott Malfoy, Sirius és Angela ellen. Végül Harryék csapata nyert, ugyanis Harry elhalászta Draco orra elől a cikeszt. Ron ezt már nem hagyta szó nélkül:
- Így legalább mindenki számára egyértelmű marad, hogy ki marad a Griffendél fogója…
- Nyugi Weasley, eszem ágában sincs segíteni a Griffendélt, főleg nem a kviddicsben. Így legalább egységes marad a Bénák Csapata. – felelte Draco, és hazament.

Hétfőn valóban megérkeztek a roxforti levelek, de Harry borítékja nem csak a vizsgaeredményeit rejtette, hanem a kviddics- csapatkapitányi jelvényt is. Szerencsére mindannyian elegendő RBF-et szereztek, és azokra az előkészítőkre is bekerültek, amelyek az auror szakmához nélkülözhetetlenek. Hermione érdekes módon nem lepődött meg azon, hogy mindenből kiváló minősítést kapott. A nyár utolsó hetei remek hangulatban teltek, Ron és Hermione is viszonylag ritkán kaptak össze. Párszor voltak az Abszol úton, de Roxmortsot csak Sirius kíséretével hagyhatták el, így inkább inkább a faluban szórakoztak, ahol gyakran találkoztak Dracóval is, ilyenkor néha együtt ültek be a Három Seprűbe. A nyár nagyon gyorsan telt el, Angela már hosszú oldalakat írt teli a naplójában, ami még Hermione és Ginny születésnapi ajándéka volt.

Szeptember 1-jén a lány hullafáradtan dőlt le iskolai ágyába, de mielőtt még elaludt volna, beszámolt első roxforti élményeiről.

„1996. szeptember 1.

Hűűű, nagyon hosszú volt ez a mai nap. Az egész délelőtt csomagolással telt, nagyon szétszóródtak a holmijaink a házban. El ne felejtsek szólni Harrynek, hogy a zoknijait véletlenül az én ládámba dobta! Nem is tudtam, hogy gyűjti a sárkánymintás zoknikat:) Ebédre csak bekaptunk pár falatot, mert már mindenki nagyon várta az esti lakomát. Délután még volt időnk kitakarítani a házat, persze a fiúk inkább kimentek kviddicsezni, hogy aztán a frissen felmosott konyhát összetrappolják koszos lábaikkal. Apa rendes volt, mert elvitte a csomagjainkat előre, este pedig a Roxfort Express érkezésekor mi is elindultunk az iskolába. Épp be akartam menni Harryékkel a nagyterembe, amikor McGalagony félrehívott, és elvezetett egy kisebb tanterembe, ahol az elsősök gyülekeztek. Majdnem megfeledkeztem a beosztásról! Persze a gólyák alaposan megbámultak, majdnem két fejjel kilógtam közülük. Aztán McGalagony visszatért értünk, és együtt léptünk be a nagyterembe. Ott is mindenki megbámult, mintha állatkerti látványosság lennék. Nem tudom, miért nem lehetett beosztani engem még a nyáron. Szerencsére Dumbledore professzor bemutatott, és elmondta, hogy hatodéves leszek, így már nem néztek óriásnak… Mielőtt felvettem volna a Teszlek Süveget, Apára néztem, aki már a tanárok között ült, és szemmel láthatóan ideges volt. Rám is átragadt a pánik, csak most gondoltam bele, hogy mi lesz, ha mondjuk a Mardekárba kerülök. Mikor felvettem a süveget, egy harsány hang szólalt meg a fejemben:
„ Nahát, csak nem egy Black! Már vagy 15 éve nem volt dolgom eggyel sem. Óóó, és ráadásul egy újabb különc… A Blackek általában mardekárosok lesznek, de Te más eset vagy. Legyen a…
- GRIFFENFDÉL!
Annyira boldog voltam, hogy azt le se lehet írni! Apának épp Hagrid gratulált, amikor leültem Hermionéék mellé. Viszont láttam, hogy Draco egyedül ül az asztal végén, így odahívtam magunkhoz. Ron erre nagyon csúnyán nézett rám. Közben végignéztem a tanári karon. A szülinapi ünnepség résztvevői kedvesen mosolyogtak rám, egyedül Piton professzor vágott fancsali arcot. Apa balján egy feltűnően szép és fiatal szőke nő ült. Róla még nem hallottam, ezért megböktem Ront, hogy megkérdezzem, ki az. Amikor ránézett a nőre, álmatag vigyor jelent meg az arcán, és nem volt hajlandó megszólalni. Hermione elmagyarázta, hogy a nőt Fleurnek hívják, és csak pár évvel idősebb nálunk, két éve ő volt a Beauxbatons bajnoka a Trimágus Tusán. Ron továbbra is bambán bámulta őt egészen addig, amíg Hermione az ölébe nem öntötte a jéghideg sütőtöklevet… Innentől kezdve elég morcos volt.
A vacsora tényleg mennyei volt, csak azt hiszem egy kicsit túl sok édességet ettem, ráadásul már éjfél van, és holnap óráink lesznek, így itt az ideje, hogy aludjak. Holnap beszámolok az első roxforti napomról!”