Farkasszemet n�ztek, mindketten zaklatottan vett�k a leveg�t. Draco k�rd�se felesleges volt, Camille pontosan tudta, mit tett, csak rem�lte, hogy k�s�bb der�l ki. Nem tudta mit v�laszoljon, v�g�l az �szintes�g egy r�sze mellett d�nt�tt. Hangja halkan, de a cs�ndben �lesen csengett.

- Igen.

- �s el�ruln�d, hogy mi�rt?

- Egy asszony nehezen felejti el a sz�v�t.

- Bell�nak megy.

- Bella nem n�, hanem egy n�i testbe z�rt bomlott elme - felelte csendesebben n�, mintegy mag�nak.

- Ez igaz. Most m�gis mit csin�ljak veled?! A s�rba viszel, asszony!

Camille nem tudta, s�rjon, vagy nevessen f�rje kirohan�s�n.
- Azt tedd, amit j�nak l�tsz. �n is �gy cselekszem - kem�ny k�zdelmet v�vott mag�val, hogy hangja nem �rulja el.

- Nem tudom, �szre vetted-e m�r kedvesem, de ebben a h�zban senki sem azt teszi, amit j�nak l�t - suttogta fenyeget�en a f�rfi.

- �n igen.

- Azt l�tom. Meg is l�tszik az idegrendszeremen.


- Draco ne j�tszunk tov�bb, k�rlek. L�gy �szinte velem, most az egyszer. Mit akarsz tenni?

- Az el�z� p�r percben is az voltam, ha nem vetted volna �szre. Ezt a sokkot nem lehet elj�tszani! - mondta kioktat�an.

Ezt nem hiszem el. A feles�gem, egy Malfoy asszony, elenged egy nagyon fontos foglyot. De nem csak elengedi, neeem... meg is gy�gy�tja - mik�zben az orra alatt morgott, j�rk�lni kezdett a folyos�n, az ajt� el�tt. Camille fej�t lehajtva v�rta, mi lesz a sorsa.


L�ptek hangj�ra kapt�k fel mindketten a fej�ket.

- Any�m,te mit csin�lsz itt?

- Kint hallottam, hogy besz�lgettek. Ap�d nincs itthon, nekem kell megn�znem, hogy minden rendben van-e.

Draco szinte hiszt�rikusan nevetett fel. Hangj�b�l �rezhet� volt, nemsok�ra robbanni fog.

- Ha-ha-ha! Hogy minden rendben van-e? Nos, nem, semmi nincs rendben, �s �n nem tudom eld�nteni, mit kezdjek ezzel a n�szem�llyel.

- Mi t�rt�nt?

- Gyere ide �s n�zd meg magad.


Narcissa mikor oda�rt, ben�zett az ajt�n. A vele szemben �ll� fiatal n�n k�v�l senkit sem l�tott a mocskos helyis�gben.

- Senki. Draco hov� lett a rendtag?

- K�rdezd a kedves nejemet - a szemei imm�r a t�bolyra eml�keztet�en villogott a feles�g�re.


Narcissa k�rd�n n�zett a meny�re. Camille kih�zta mag�t, magabiztosan a n� szem�be n�zett.


- Meggy�gy�tottam, �s seg�tettem neki megsz�kni. Nem sajn�latb�l tettem. Senkinek nincs joga �gy b�nni egy �l�l�nnyel.


- Camille a j�s�gos t�nd�r! - lehetetlen volt nem hallani a g�nyt.


- Draco, hallgass k�rlek. V�lasz�t el� �rkezt�l, ifj� h�lgy - fordult �jra a b�n�s fel� - Ha itt akarsz maradni, szemet kell hunynod afelett, hogy ebben a csal�dban ilyesmi is el�fordul.


- De l�that�an � sem akar �gy �lni, mint ahogy mi sem, any�m - Draco k�zbesz�l�sa �gy meglepte Camille-t, hogy megfeledkezve mag�r�l, nagy szemeket meresztett any�ra �s fi�ra.

- De akkor hogy vagytok k�pesek…

- Mint m�r eml�tettem neked - v�gott a szav�ba Narcissa - az �n h�zass�gi esk�mben a felt�tlen engedelmess�g is szerepel. Ez a hal�lig k�t. Ha nem akarom elhagyni a fiaimat, t�rn�m kell. De nektek nem. Menjetek. Nem akarom tudni, hogy hov�, csak menjetek, most azonnal.


Camille odal�pett a n�h�z, szeretettel �t�lte.

- Ha �gy �rzed, k�szen �llsz, gondolj r�m, fogd meg a fiad kez�t, �s �n gondoskodom mindkett�t�k biztons�g�r�l.


Draco �vek �ta el�sz�r �rezte, hogy szem�t k�nnyek f�tyolozz�k, mik�zben szorosan meg�lelte anyj�t. Illat�t m�lyen mag�ba sz�vta, hogy sose felejtse el.

- �g veled, �desany�m - suttogta f�l�be.

Narcissa arc�n l�tszott, hogy nehezen teszi, de eltolta mag�t�l legid�sebb fi�t. Szeretettel teli pillant�ssal n�zett r�, de hangja parancsol�an csengett.

- Ap�d b�rmelyik pillanatban haza�rhet. � err�l nem tudhat semmit. Nincs id� semmire, most azonnal indulnotok kell.


Camille megfogta f�rje kez�t �s elt�ntek.





x x x





Mikor �jra talajt �reztek a l�buk alatt, Draco idegesen n�zett k�rbe.


- Hol vagyunk?


- M�g Angli�ban. A sz�leimhez nem mehet�nk, m�g egy hetet v�rnunk kell. Felk�sz�tik a birtokot a v�delemre. T�l nagy ahhoz, hogy hamarabb meglegyenek vele. Ne agg�dj, ap�m kit�n� strat�ga, minden rendben lesz. Este megy�nk tov�bb, addig abban a barlangban h�z�dunk meg - mutatott a p�rsz�z m�terre lev� hegy l�ba fel�.


Csendben indultak el, mindkett�j�knek id� kellett, am�g megem�sztik a t�rt�nteket.


D�lut�nra Draco m�r nem b�rta elviselni a barlang fojtogat� leveg�j�t, elindult a bej�rat fel�.

- Ne menj ki, k�rlek. F�lek, hogy �szrevesznek.

- De m�r rosszul vagyok, nem b�rok egyhelyben �lve v�rni a... Mire is v�runk pontosan?


Camille fel�llt, �s mell� s�t�lt.

- L�tod azokat a h�zakat? - mutatott maguk el� a t�volba - Az ott Roxmorts. A hegy takarja, de m�g�tte van a…

- Roxfort? - v�gott a l�ny szav�ba a f�rfi.

- Igen. Ha lemegy a nap, var�zsolok k�t lovat, �s odamegy�nk. Miel�tt tegnap �jjel meg�rkeztem volna a k�ri�ba, tettem egy kit�r�t.

- Dumbledore?

- Igen - arca t�pel�d�st, majd elt�k�lts�get t�kr�z�tt.

- Draco, �n nem vagyok gyilkos, �s nem hagyom, hogy miattam b�ntsanak t�ged. Nem csak az esk�m miatt. A csal�dom mindig arra tan�tott, hogy v�djem meg az eny�imet, �s az �rdekeimet. A f�rjem vagy, hozz�m tartozol. Nem kell agg�dnod, a professzor tudja, hogy kicsi a val�sz�n�s�ge, a mag�nyos �rkez�semnek.

- Tudja, hogy j�v�nk?

- Igen, b�r az id�pontot nem. Ink�bb �gy fogalmazn�k, hogy sz�m�t r�nk.

Draco meglepetten n�zett r�.

- Asszony, te mindig meg tudsz lepni valamivel. Van m�g valami, amit tudnom kell?

- Igen, de id�vel magad is r�j�ssz, �gy felesleges emiatt j�rtatnom a sz�mat. Gyere, pihenj�nk egy kicsit. Van egy olyan �rz�sem, hogy hossz� �jszaka el�tt �llunk.

Megfordult, �s egy egyszer� k�tszem�lyes hever�t var�zsolt a semmib�l.

- Most el�gedj meg ezzel k�rlek, az ideg�llapotom miatt ez a maximum.

- Semmi baj - mosolyodott el Draco, majd egy p�lcaint�ssel puha francia�ggy� v�ltoztatta.

Mindketten lefek�dtek, a f�rfi egy nagyobb, puha takar�t var�zsolt magukra, mag�hoz h�zta nej�t �s behunyta a szem�t.



Camille nem tudott aludni. F�rje egyenletes l�gz�se el�rulta, hogy csak � van �bren. Nem �rtette Drac�t. A meg�rkez�s�kig azt hitte, olyan, mint az apja, legal�bbis az elveit tekintve. A lelke nem s�t�t, k�l�nben nem is ment volna hozz� feles�g�l.


Erre kellett az esk�v� napj�n a nyak�k. A v�gs� bizony�t�k, hogy nem egy velej�ig gonosz emberhez k�sz�l hozz�menni. �r�lt, hogy m�g�tte fekszik, �s nem maradt a k�ri�n. Ahogy megl�tta az ajt�ban, elt�nhetett volna, de k�v�ncsi volt, mit l�p a f�rje. Vele tart, vagy ellene fordul?


Tudta sok neh�zs�ggel kell m�g szemben�znie, de b�zott a j�v�ben, �s egy picit most m�r a m�g�tte halkan szuszog� f�rfiban is.