M�snap m�r hajnali h�tkor kipattantak a szemeim, �s egyenesen a f�rd�szob�t c�loztam meg. Kimostam bel�l�k a reggeli �lmot, majd felkaptam magamra a tal�rom �s elindultam a nagyteremhez. A t�bbiek m�g nagyban horpasztottak, ez�rt nem akartam fel�breszteni �ket, de a szob�ban sem tudtam volna maradni. Mikor le�rtem a klubhelyis�gbe szembetal�lkoztam Hermion�val, �gy egy�tt ment�nk reggelizni.

- L�tom, te is kor�n kel� vagy, mint �n – mondta a l�ny, de az�rt nem b�rt elnyomni egy �s�t�st.
- Csod�lkozol, olyan sz�l�k mellett, mint anya, aki egy boltot vezet, �s apa, aki egy tan�r?
- Most, hogy mondod, egy cs�ppet se.
- A te sz�leid mit dolgoznak? – k�rdeztem, mik�zben r�l�pt�nk a megfelel� l�pcs�sorra. – Vigy�zz, az a fok val�j�ban nem l�tezik! – figyelmeztettem, majd �tugrottam azt. – Higgy nekem, m�r k�tszer majdnem lezuhantam miatta. Egyetlen szerencs�m az volt, hogy ap�nak j�k a reflexei, m�sk�l�nben…
- J�, �rtem! – Kicsit durc�snak l�tszott, hogy most �n tudok t�bbet, mint �. V�g�l Hermione is �tl�pte. – Elk�peszt�, hogy ezek a k�pek t�nyleg mozognak. Olvastam r�luk…
- Tudom, a Roxfort t�rt�net�ben.
- Igen, de l�tni m�g hihetetlenebb.
- Bizony, �rnek majd meglepet�sek.

- Nem is kev�s! – j�tt egy hang a h�tunk m�g�l, mik�zben meg�rintette v�llainkat.
- Apa! – Akkor�t ugrottam, hogy egy sz�cske is megirigyelhette volna. – Nem sz�p dolog settenkedni.
- Settenkedni, �n? – lep�d�tt meg. – Szinte cs�rtettem a l�pcs�n!
- Na persze! – Nem is t�r�dve a megjegyz�semmel Hermion�hoz fordult.
- Hogy tetszik az iskola?
- Eddig minden szuper, professzor!
- Ennek igaz�n �r�l�k! – Majd kett�nk k�z� �llt, �s �gy tess�kelt be minket a nagyterembe. Le�lt�nk az asztalunkhoz. L�ttam, apa is helyet foglal a tan�ri asztaln�l. T�bb tan�r is megmosolyogta a bel�p�nket, csak a turb�nos M�gus professzor arca maradt rezzen�stelen.
- Alig v�rom m�r apuk�d �r�j�t – suttogta Hermione.
- �n is. �ll�t�lag lesz ma vel�nk �r�ja!
- Tudom, az�rt mondom!
- �s szigor�an megtiltotta, hogy bealudjak rajta.
- Nah�t, ez azt�n a meglep� h�r! – Besz�d k�zben a fej�t r�zta. – Borzaszt�!
- Rendben, g�nyol�dj csak! – Lebiggyesztett sz�jjal tettem n�h�ny pir�t�st a t�ny�romra, majd megkentem narancslekv�rral.
- J�l van Harry, most az egyszer m�g szemet hunyhatok f�l�tte – v�g�dott le mell�m Ron.
- Mi f�l�tt? – k�rdeztem tele sz�jjal.
- Gondolom, hogy n�lk�le j�tt�l le reggelizni. – A l�ny ek�zben egy t�l zabpehellyel birk�zott.
- Na tess�k, � jobban tudja, mint te!
- Bocs, de m�g aludtatok. Nem akartalak fel�breszteni. Egy�bk�nt, milyen az �rarend�nk?
- Igaz is, te nem volt�l benn akkor. Este osztotta ki McGalagony, amikor Perselushoz ment�l. – Hermione egy pergament ny�jtott �t, diadalmas vigyor k�s�ret�ben. – Parancsolj!
- K�sz! – vettem ki kez�b�l, majd teljesen beletemetkeztem. – Nem is olyan v�szes. – Ittam egy kortyot s�t�t�klevemb�l, �s a t�ny�rom mell� tettem a lapot.
- Mivel kezd�nk? – hajolt Ron a pergamen f�l�. Miel�tt v�laszolhattam volna, Hermione k�zbesz�lt:
- �tv�ltoztat�stan, b�b�jtan, dupla kviddics, majd eb�d ut�n dupla b�jitaltan. – V�lasz�t leveg�v�tel n�lk�l mondta v�gig, mintha csak felelne. Szemeimmel k�vettem Hermione sorrendj�t.
- Hib�tlan! – mosolyodtam el. – Te k�pes volt�l betanulni az eg�szet?
- Unatkoztam – pirult el.
- Milyen lelkiismeretes! – h�zta Ron g�nyos mosolyra ajkait. Miel�tt egy kisebb vita alakulhatott volna ki k�zt�k, fel�lltam helyemr�l. Persze nem az�rt, hogy jobban el�rhess�k egym�st, b�r… bevallom, nem akartam �n kapni a pofonokat.
- Szerintem ideje felmenni a k�nyveink�rt, nem gondolj�tok?
- De – �llt fel Hermione is.
- �n csak most j�ttem – lep�d�tt meg v�r�s haj� bar�tom.
- �gy j�rt�l! Ink�bb ett�l volna, ahelyett, hogy folyton besz�lsz!
- Harry, �ll�tsd le, vagy k�nytelen leszek…
- Nem leszel semmire k�nytelen, ink�bb menj�nk.
Ron kelletlen�l k�vetett minket a szok�sos 4 pir�t�s helyett eggyel a gyomr�ban. Ezt hasa hangos korg�ssal adta tudt�ra McGalagony �r�ja kell�s k�zep�n. �ppen azon �gyk�dt�nk, hogy a gyuf�t t�v� v�ltoztassuk.

- Valami probl�m�ja van, Mr. Wesaley? – k�rdezte Ron fel� fordulva. – Tal�n nem evett eleget?
�n �s Hermione pr�b�ltunk elfojtani egy vigyort, ami megjegyzem, el�g nehezen ment, �s sajnos k�vetkezm�nyekkel is j�rt. A gyuf�mnak ugyanis valahogy farka n�tt.
- Csak em�sztek, tan�rn�! – v�laszolta �g�v�r�s arccal.
- �rtem, az�rt koncentr�ljon a feladatra, �s… Mr. Potter, elt�ntetn� a gyuf�ja farkinc�j�t, miut�n kinevette mag�t?
- Eln�z�st professzor! – Hangom csek�ly megb�n�sr�l �rulkodott, majd egy p�lcaint�sre elt�ntettem, �s t�v� v�ltoztattam. �ra v�g�re mindh�rmunknak siker�lt elv�gezni a feladatot, melyet 5-5 ponttal jutalmazott h�zvezet� tan�runk.
A b�b�jtant Flitwick professzor egy n�vsorolvas�ssal kezdte, aki termete miatt felpolcolt k�nyvek tetej�n �llt. Mikor az �n nevemhez �rt, sokan megb�multak, m�g a tan�r is sikkantott egyet, de gyan�tom, hogy a di�kokt�l ink�bb Perselus Piton „megszel�d�t�se” miatt kaptam elismer� pillant�sokat, b�r ink�bb anyu �rdeme. Ugyanis mi�ta vel�nk �l, a di�kokhoz is teljesen m�shogy �ll hozz�. Persze m�g mindig szigor�, de nem agressz�v �s nem b�nt meg mindenkit �ton-�tf�len. Igaz, m�g nem tartott nek�nk �r�t, de a fels�bb �vesekt�l nem hallok g�nyol�d� megjegyz�st r�la, �s ez m�r b�ztat�. Ez az �ra szinte csak jegyzetel�sb�l �llt, tiszta unalom, de a k�vetkez�!

A kviddicshez ki kellett menni a kast�ly udvar�hoz. A mardek�rosokkal voltunk egyberakva, meg sem lep�dtem. Alig van olyan alkalom, hogy m�sik csoporttal lenn�nk. Tal�n gy�gyn�v�nytan �s a b�b�jtan volt n�ha-n�ha kiv�tel.
Mindenkinek le kellett maga mell� helyezni a sepr�t.
- J�l van, most helyezz�tek a kezeteket f�l�, �s hat�rozottan mondj�tok ki: Fel! – utas�tott minket Madam Hooch, a kviddicstan�r. Olyan gyakorlott mozdulattal tettem meg, mintha csak a cip�f�z�met kellene megk�tni. �gy volt ezzel Ron is �s m�g p�ran, m�g Hermione duzzogva fordult fel�nk:
- Nekem ez nem megy, hogy csin�lt�tok?
- Gyakorl�s! – mosolyogtam, mire � horkantott egyet �s tov�bb k�rlelte engedetlen sepr�j�t.
- Hermione – kezdte Ron kioktat�an. - tal�n ne k�ny�r�gj annak a t�rgynak, hanem parancsolj neki, �gy: Fel! – Az r�gt�n engedelmeskedett figyelmetlen gazd�j�nak, mire orrba �t�tte. – Au! – d�rzs�lte f�j� testr�sz�t. – Tal�n m�gse eg�szen �gy, de…
- Igen, �rtem! – nevetett a l�ny, majd k�vette Ron p�ld�j�t. – Fel! – Hangja kem�nyen �s hat�rozottan csengett. – K�sz! – n�zett elismer�en a fi�ra, sepr�vel a kez�ben.
- Nincs mit!

Besz�lget�s�nket Madam Hooch kiab�l�sa zavarta meg:
- Gyere le, fiam! – Neville tehetetlen�l �s remegve emelkedett egyre feljebb. V�g�l a kast�ly tornyain�l k�t�tt ki, ahol legal�bb h�romszor k�rberep�lte azokat, egy rak�ta gyorsas�g�val. M�g el is �multam volna, ha a sepr�n marad, a baj csak az volt, hogy f�l k�zzel kapaszkodott a ny�lbe. A sepr� mindenf�le ir�ny�t�s n�lk�l, egyenesen a kast�ly fal�nak rep�lt, hol ny�llel el�re, hol �gakkal. Szeg�ny Neville m�r nem sok�ig b�rta volna, ha nem seg�tek neki. Tudom, hogy nagy felel�tlens�g volt a r�szemr�l, de a bar�tomr�l volt sz�. Miel�tt Madam Hooch reag�lhatott volna, r��ltem a sepr�mre �s mell� sz�lltam.
- Potter, azonnal gyere le! – kiab�lta, de nem figyeltem r�.
- Neville, nyugodj meg! – sz�ltam a kap�l�dz� fi�nak.
- Harry – ny�gte. – Seg�ts!
- Azon vagyok! – Ezut�n minden olyan gyorsan t�rt�nt. Neville eleresztette a sepr�j�t �s egyenesen a f�ld fel� sz�guldott. Hogy most mennyire szeretheti a gravit�ci�t, nem tudhatom, de az utols� pillanatban siker�lt al�rep�ln�m, �s megfognia a sepr�met. Lassan leereszkedt�nk, majd r�gt�n el is �jult. Madam Hooch holtra v�lt arccal szaladt oda hozz�nk.
- Potter, ezt m�g egyszer ne mer�szelje megtenni! – oktatott ki, mire �n elmotyogtam egy �rtemet. – Most felviszem a gyeng�lked�be, addig senki ne merjen sepr�re sz�llni, k�l�nben rep�lni fog… az iskol�b�l!

- Harry, ez �llat volt! – j�tt oda hozz�m Ron.
- Miket besz�lsz, �ri�si felel�tlens�g! – v�gta r� Hermione haboz�s n�lk�l.
- Jaj, te folyton ilyen �nnepront� vagy?
- Sajn�lom, ha nem tetszik, de akkor is…
- Gyerekek, semmi �rtelme veszekedni! Mindkett�t�knek igaza van!
- Szerinted is �llat volt�l? – k�rdezte Hermione olyan arccal, mintha a vil�g legbek�pzeltebb alakj�ra n�zne.
- Igen… - vigyorogtam. – meg felel�tlen, de nem tehettem m�st. Ha nem seg�tek, Neville-t most kiskan�llal kaparhattuk volna �ssze.
Hermione megenyh�lt tekintettel n�zett r�nk, de v�lasz�t elnyomta egy g�nyos k�zbev�g�s:
- Igaz�n meg�rdemelte volna az a rak�s szerencs�tlens�g. Aki nem tud rep�lni, az ne is pr�b�lkozzon, nem igaz? – n�zett a k�t mel�kra, mire but�n heher�szni kezdtek. Besz�de k�zben egy �vegg�mb�t dob�lt a leveg�be.
- Az nem Neville nefeleddg�mbje? – suttogta Ron a f�lembe. Mintha nekem is r�mlene, hogy reggel mutogatta a szob�ba, mik�zben a k�nyveinket szedt�k �ssze.
- Malfoy, add ide! – sz�ltam hat�rozottan, mire tet� lassan megfordult, �s r�m n�zett.
- Te ebbe ne sz�lj bele, lelenc!
- Nem �rdekel, milyen n�vvel illetsz, de a g�mb nem a ti�d!
- Igazad van, engem se �rdekelne, ha…
- Ha mi? – v�gott k�zbe Ron.
- Weasley, hozz�d meg ki sz�lt? – fintorgott.
- Mit akart�l mondani Harryr�l? – l�pett mell�nk Seamus, majd t�bben is a fi� m�g� �lltak. J� �rz�ssel t�lt�tt el, hogy ennyien ki�llnak mellettem. – Sz�val? – fonta �ssze mellkasa el�tt fenyeget�en karjait.
- Nektek meg mi bajotok? – h�pogott a sz�ke mardek�ros. Bizony�ra �rezte, hogy szorul a hurok a nyaka k�r�l. – Tal�n a g�mb kell? – h�zta mosolyra ajkait. – Gyere �s vedd el!

Malfoy a magasba r�ppent, �n pedig ut�na. Hi�ba kiab�lta Hermione a szab�lyokat. F�l�ra alatt k�tszer k�t�k ki enged�ly n�lk�l a leveg�ben, nem semmi.
- Add ide! – parancsoltam r�, mikor el� �rtem.
- Akkor kapd el! – Malfoy olyan messzire dobta mag�t�l, amennyire csak lehetett. Azonnal ut�na rep�ltem, �s az utols� pillanatban siker�lt elkapnom egy t�k�letes m�buk�st is bemutatva k�zbe. Mindenki tapsolt, majd…
- HARRY POTTER!
A hang meglehet�sen ki�br�nd�t� volt. McGalagony k�zeledett fel�m az ap�m ut�na.
- Minerva… - kaptam el az egyik mondatfoszl�nyt. – az�rt ez m�gis felel�tlens�g, m�g csak els�s, r�ad�sul az els� napja!
- Tiszt�ban vagyok vele, Perselus! – fordult ap�m fel�.

Mikor el�m �rtek McGalagony sug�rz� arccal mosolygott, apa viszont m�r kev�sb�.
- Potter, j�jj�n velem!
- Harry, ha k�rhetn�m – j�tt apa hangja a m�sik oldalamr�l. A tan�rn� cs�ny�n �sszeh�zott szemmel r�n�zett, majd visszaindult a kast�lyhoz. F�l�ton szembetal�lkoztunk az �rkez� Madam Hooch-csal is. Egyetlen k�rd�s n�lk�l, szemmel kommunik�lt az el�tt�nk halad� professzorral.

- Most hov� megy�nk? – k�rdeztem ap�t.
- Te kisfiam, a v�gzetedbe, ha csak ketten lesz�nk! – morogta. H�t, ez nem jelent t�l sok j�t, csak nem kicsapnak? M�r �ppen menteget�zni akartam, amikor McGalagony meg�llt, �s megk�rt, hogy v�rjak itt, ap�t pedig „diszkr�ten” elk�ldte.
- Perselus, nem k�ne �r�n lenned?
- De a fiamr�l van sz�… nem tehetitek vele!
- Nem lesz semmi baja! – pr�b�lta nyugtatni.
- De…
- Perselus! – csattant f�l, majd a tan�t�sra val� tekintettel halkabbra fogta. – A fiad egy �stehets�g, nem eshet baja!
Apa bizony�ra �rezte, hogy veszett �gy�rt harcol, ez�rt visszavonult, de m�g figyelmeztet�en a f�lembe s�gta:
- El ne merd fogadni!

- Hallottuk, mi t�rt�nt! – �ltek le mell�m az ikrek. – Na �s, mit mondt�l?
Miut�n lenyeltem az utols� falat krumplimat is, v�laszoltam:
- Term�szetesen elfogadtam!
- Ez szuper! – rikkantott�k egyszerre. – Veled m�r biztos megnyerj�k a kviddicskup�t!
- Annyira az�rt m�gse szuper – s�hajtottam, �s tekintetem a tan�ri asztalhoz v�ndorolt.
- Agg�lyoskodik a fater? – k�rdezte George k�vetve pillant�somat.
- Mondd meg Perselusnak, hogy vigy�zni fogunk r�d! – sz�lt k�zbe Fred, aki a csapat m�sik terel�je volt.
- Majd megmondom, miut�n levette a fejemet, �s a kezembe nyomta – motyogtam az italomba.
- Az�rt nem olyan v�szes a helyzet – sz�lt k�zbe Ron is, aki el�gedetten nyugt�zta, hogy tele a tank.
- Nem olyan v�szes? – h�ledeztem. – �rezt�tek m�r ti az AP�M haragj�t? – Olyan hangosra sikeredett, hogy m�g � is meghallotta. Hirtelen fel� kaptam a fejem, k�zben sz�mra szor�tottam a kezem. Arca nem �rult el semmit, csak valami olyasmit, hogy „Reszkess fiam.”
- Halkabban! – Hermione visszaterelte figyelmemet a k�r�l�ttem �l�kre.
- Oda se neki, legal�bb csatlakozhatsz a Fejvesztett Futamhoz!
- K�sz Ron, te mindig meg tudsz nyugtatni!

Amikor el�rt�k a b�jitaltan termet az alagsorban, legal�bb 10 fokkal leh�lt a h�m�rs�klet. Szerencse, hogy el�rel�t� voltam, �s hoztam magammal pul�vert. De volt egy olyan �rz�sem, nem csak h�m�rs�kletcs�kken�s a f�z�som oka. Eddig v�rtam az ap�val k�z�s �r�nkat, de most…

Mindenki nagy lelkesed�ssel �lt le a padokba, hiszen annyi j� h�rt hallottak mostan�ban a b�jitaltan �r�kr�l. �n is rem�nykedtem, �s nem is kellett csal�dnom. Nagyon kellemesen zajlott. Bemeleg�t�k�nt elmondta t�m�ren, mi is a b�jitalk�sz�t�s l�nyege, majd feltett n�h�ny k�rd�st az Ezer b�v�s f� �s gomba c�m� tank�nyv�nkb�l.
- Mit kapunk, ha �r�mte�ba �r�lt aszfod�loszgy�keret kever�nk? – tette fel az els� k�rd�st, mik�zben a padok k�z�tt s�t�lt. P�ran jelentkeztek, k�z�l�k �n is, v�g�l Ront sz�l�totta f�l:
- Igen, Mr. Weasley?
- Az �l� hal�l eszenci�j�t, professzor! – felelte meg.
- �gy van! – majd j�tt a k�vetkez� k�rd�s. – Ha szerezn�nk k�ne egy bezo�rt, hol keresn�nk?
Hermione olyan hirtelen tette fel a kez�t, hogy f�l� volt, apa ma f�l szemmel t�vozik az �r�nkr�l. �ldhatja azt a szuper j� reflex�t. Hermione pedig m�g Ront is t�lsz�rnyalva v�r�s�d�tt el.
- Sajn�lom! – szabadkozott, majd igyekezett k�nyvnek �lc�zni mag�t, felt�telezem ezt a maga el� kirakott t�rgyb�l. Apa ellenben m�gis felsz�l�totta, velem mit sem t�r�dve.
- Nos, Miss. Granger, maga hol keresn�?
- H�t, nos… - hirtelen zavarban �rezte mag�t, de pillanatokkal k�s�bb, m�r �gy mondta, mintha k�nyvb�l olvasn�. – a bezo�r a kecske gyomr�b�l kivett k�: v�delmet ny�jt a legt�bb m�reggel szemben.
- Helyes! – mondta apa, majd megjutalmazta egy ritka aj�nd�kkal: mosollyal. – Mi a k�l�nbs�g a sisakvir�g �s a farkas�l�f� k�z�tt?
Erre a k�rd�sre Malfoy v�laszolt, pedig most is jelentkeztem. Mintha sz�nt sz�nd�kkal nem akarna r�lam tudom�st venni. Rendben, ha harc, h�t legyen harc! Sorj�ztak a k�rd�sek, nekem pedig lassan lebukott a fejem padom tetej�re. B�k�sen szuszogtam, amikor hirtelen valaki r�csapott az asztalomra. Egyb�l hapt�kba v�gtam magam, �s szembetal�lkoztam a legs�t�tebb szem� emberrel, akit valaha l�ttam, az ap�mmal.
- Mr. Potter, mondja meg, k�rem, mire val� a sz�zf�l�-f�zet?
El�sz�r azt sem tudtam, hol vagyok, majd lassan eszm�lni kezdtem. B�jitaltanon �l�k, �s �ppen ap�mon pr�b�lok bossz�t �llni, ellenben beleestem a saj�t csapd�mba. L�zasan kutatni kezdetem eml�keim k�zt a f�zetr�l, majd hirtelen, mintha l�mp�t gy�jtottak volna a fejemben. K�zben hallom, hogy Ron s�gni pr�b�l.
- Nos Mr. Potter, megtudhatjuk m�g ma a v�laszt? – k�rdezi �jfent.
M�rt kell ilyen undoknak lennie velem, gondoltam keser�en, majd sz�l�sra nyitottam ajkam:
- A f�zet seg�ts�g�vel magunkra tudjuk �lteni m�s alakj�t, csup�n az illet� egyes testr�sze kell hozz�. Pl.: k�r�mdarab, vagy hajsz�l. Az elk�sz�t�si ideje kb. 2 h�nap a hozz�val�k beszerz�se miatt. A kin�zet�t is mondjam el? – k�rdeztem egy kis g�nnyal a hangomban. Rem�nykedtem, h�tha ezzel mag�hoz t�r�tem. � csak megvillantotta szem�t, majd a t�bbiekhez fordult:
- J�l van, most pedig jegyzeteljenek! – Ron erre f�lve felny�jtotta a kez�t. – Igen, Mr. Weasley?
- Haszn�lhatunk purlicer penn�t? – A k�rd�s �gy led�bbentette, hogy f�l percig meg se b�rt sz�lalni. – Nem, egy kis �r�sba m�g senki nem halt bele!
Az �ra innent�l kezdve �r�ssal telt. Alig v�rtam m�r, hogy kics�ngessenek. Ha tudtam volna, hogy ennyire kiborul, mert beker�ltem a kviddics csapatba, akkor tal�n… De miket besz�lek, �n szeretem ezt a sportot! Nem, �n akkor is �gy d�nt�ttem volna!

Az �ra v�g�n k�sz�ltem a t�bbiekkel egy�tt kimenni, de egy �les hang meg�ll�sra k�sztetett:
- Harry, Ron, gyertek ide! – S�hajt�sok k�zepette visszafordultunk, �s a tan�ri asztalhoz s�t�ltunk. – Fi�k, mi volt ez az �rai viselked�s?
- De, mit csin�ltunk? – k�rdezt�k egyszerre.
- Ne tegyetek �gy, mintha magatokt�l nem tudn�tok! Harry, te elaludt�l az �r�n, Ron, te pedig, hogy k�rdezhetsz ilyet? Ti is tudj�tok, hogy senkivel sem kiv�telezek, �s mintha ezt eml�tettem volna neked este, fiatal�r! – b�k�tt penn�j�val a mellkasomnak.
- Sajn�lom Perselus – szabadkozott Ron. – T�bbet nem fordul el�!
- Aj�nlom is – fenyegette meg ujj�val. – Egy�bk�nt nagyon sz�pen v�laszolt�l.
- K�sz�n�m, j� tan�rom volt!
- Mindj�rt gondoltam – v�laszolta mosolyogva. – De most besz�lhetn�k a fiammal n�gyszemk�zt?
- Persze. – M�r elindult, mikor f�l�ton visszafordult. – Majd tal�lkozunk a klubhelyis�gbe! Sziasztok!
- Szia! – k�sz�nt�nk mi is.
- Sz�val… megmagyar�zn�d az �rai viselked�sedet? – Mivel ap�nak is ez volt a mai utols� �r�ja, nyugodtan besz�lgethett�nk, senki sem fog zavarni.
- Sajn�lom, apa – hajtottam le fejem. – Tudom, hogy haragszol r�m, ami�rt be�lltam a csapatba, de �n szeretem ezt a j�t�kot. T�nyleg nem lesz bajom, Fred �s George is garant�lja! – Ekkorra m�r lenyugodtam, hiszen tiszt�ban vagyok vele, hogy csak f�lt. Val�sz�n�leg �n is �gy �vn�m a fiamat. Ap�t megd�bbenthette ez a fajta reakci�m, mert �reztem, ahogy meg�lel. Annyira j�l esik. Leguggolt el�m, �gy besz�lt hozz�m:
- Te se haragudj r�m. Elk�vettem egy nagy hib�t: belekevertem a csal�di probl�m�inkat az iskolai �letbe, sajn�lom. T�bbet nem fordul el�!
- Akkor, ez azt is jelenti, hogy megengeded a kviddicset? – k�rdeztem rem�nykedve, hogy meggy�zzem, m�g egy elragad� mosolyt is var�zsoltam az arcomra.
- Azt �n nem mondtam! – Egyb�l le is hervadtam.
- Naaaaaaaaa, l�gysziiiiiiiii! – k�ny�r�gtem.
- Nem… csak akkor…
- Igen?
- Ha az elej�n �n is ott lehetek az edz�seken!
- De apa, az milyen…
- Csak semmi, de apa! Ott leszek �s punktum! – Ez olyan hat�rozottan hangzott, hogy k�ptelens�g volt neki ellenszeg�lni. De legal�bb m�r megengedte. Majd m�g egy k�rt futhatok n�la, ha verseny�nk lesz. Oh, csak att�l mentsen meg az �g! Addigra k�rni fogok any�t�l egy �r�sos enged�lyt!