26. Hal�los szeretet

Csendes, h�v�s �jszaka volt, a hideg �thatolt Harry vastag tal�rj�n. Lassan, megfontoltan l�pkedett a s�pped�s talajon, figyelve minden apr� neszre. F�lt, nem is igaz�n att�l, hogy �jra tal�lkozik Voldemorttal, hanem mag�t�l a var�zsl�t�l, �s mindatt�l, amit m�g k�pes t�nkretenni. Annyira kev�s vesztenival�ja maradt, �s m�gis, most ezek jelentett�k neki a vil�got, a kapaszkod�t, hogy ne akarja v�gleg itthagyni ezt a s�rgoly�t.

Meg�rkezett. B�multa egy darabig a s�rt, majd �vatosan arr�bb tolta a fedel�t. Kivar�zsolta a kopors�t a s�rb�l, �s felfeszegette a fedel�t. Az �res, kip�rn�zott kopors� k�rpitj�t felszak�totta, �s alatta megtal�lta, amit keresett. Kez�be fogta az apr� t�rgyat, �s a zseb�be s�llyesztette.

Mindent h�trahagyott, az �res, t�tong� kopors�t, a sz�tt�rt s�rt. Had l�ssa Voldemort, hogy szeretett horcruxa elt�nt.

Egy pillanattal k�s�bb m�r az Od� megkopott p�zsitj�n �llt, �s lassan bes�t�lt a h�zba, a neki fenntartott szob�ba. M�r lassan egy h�napja lakott itt, viszonylag nyugalomban. Lassan helyrer�z�dott, de senki sem tudta, hogy mi hi�nyzik bel�le. � tiszt�ban volt vele, �s megszor�totta a zseb�ben.

Fels�t�lt a rozoga l�pcs�n, �s Ron r�gi szob�j�ba l�pett. Le�lt az �gyra, �s el�h�zta r�gi, t�r�tt var�zsp�lc�j�t. V�gigsim�tott rajta, �s furcs�n megnyugodott att�l, hogy ism�t a kez�ben foghatja. Ugyanakkor szomor�s�g fogta el, hiszen egy �jabb �ldozat Voldemort hal�l��rt. Ragaszkodott r�gi p�lc�j�hoz, de most, hogy az horcruxk�nt t�lt�tte be a szerep�t, pusztulnia kellett – lelk�nek egy darabj�val egy�tt.

Szomor� volt, ugyanakkor d�h�s. Volemort k�pes volt az � lelk�t is felhaszn�lni, csak hogy horcruxot k�sz�thessen, csak hogy ne robbanjon darabokra a p�lca, ha v�gre k�szen van a horcrux, hiszen valaminek ki kellett t�ltenie azt az �rt, amit Voldemort hagyott lelketlens�g�vel.

�jra zseb�be s�llyesztette r�gi var�zsp�lc�j�t - m�g nem volt r� k�szen.

A Piton k�ri�ban Hermione �s vend�gl�t�ja halkan besz�lgettek.

- T�nyleg lehets�ges, hogy vissza tudn�m forrasztani a lelk�t a test�hez?

Piton b�lintott. A l�ny m�ly leveg�t vett, �s fel�llt.

- Rendben, akkor mire v�runk m�g?

- R�d – felelte Piton g�nyosan vigyorogva.

Hermione elindult, majd megtorpant.

- Hogy kell egy�ltal�n csin�lni? �n m�g sohasem pr�b�ltam ezt a var�zslatot. Meg sem b�rtam jegyezni, mi is volt az?

- Pedig ez nem jellemz� r�d, Hermione. Nox Humana.

- Tudom, csak mostan�ban nem ott j�r az eszem, ahol kellene.

Elindultak a szob�ba, ahol Piton teste fek�dt. Hermione lelkesen, kiss� izgulva lend�tette meg a p�lc�t, gyakorolva a mozdulatot, amit a f�rfi mutatott neki.

- Ha esetleg nem siker�lne a var�zslat... – kezdte Piton, de a l�ny bel�fojtotta a sz�t.

- Ugyan, mi�rt ne siker�lne? Egy�bk�nt is, elegem volt m�r a rengeteg kudarcb�l, legyen sz�ves, ne t�ntor�tson el most, a v�gkifejlet el�tt.

- V�gkifejlet – f�jt egy nagyot Piton. – Mi vagyok �n, szappanoperah�s?
Hermione elmosolyodott.

- Dehogyis. B�r tekintve az eddigi �let�t...

Piton megvet�en n�zett r� egy darabig, �gy a l�ny jobbnak l�tta elkezdeni a var�zslatot, miel�tt a f�rfi kifejthetn�, hogy mit is gondol a dologr�l.

- Nox Humana!

Egy ideig semmi sem t�rt�nt, azt�n a szellem-Piton �sszeg�rnyedt a f�jdalomt�l, �s egy villan�ssal elt�nt, mintha zsupszkulcsot ragadott volna.

Az �gyon fekv� testbe lassan �let k�lt�z�tt. A h�feh�r b�r megsz�nesedett, az eddig alig-alig emelked� mellkas hirtelen meglend�lt. Hermione szem�be �r�mk�nnyek gy�ltek, �s r�gt�n odaszaladt a f�rfihoz, hogy felseg�tse, amikor �szrevette, hogy a f�rfi m�g nem �bredt fel.

Piton ugyan�gy k�m�ban volt, mint eddig, att�l f�ggetlen�l, hogy jobban n�zett ki. Hermione egy darabig nem tudta, mit tegyen, de �gy d�nt�tt, hogy v�r, h�tha a f�rfinek sz�ks�ge van n�h�ny �r�ra, hogy jobban legyen.

Egy sz�ket h�zott maga al�, �s le�lt az �gy mell�. N�zte Pitont, �s v�rt. Hermion�nak egy darabig fel sem t�nt, mikor Piton mellkasa nem emelkedett �s s�llyedt tov�bb. Fel�llt, majd k�zelebb hajolt a f�rfihoz, hogy megn�zze, jobban van-e m�r.

Mikor �szrevette, hogy nem l�legzik, hirtelen kapkodni kezdett. Mindenf�le b�b�jt sz�rt r�, de egyik sem seg�tett, �s mikor m�r semmi sem jutott esz�be, amit tehetne, lerogyott az �gy sz�l�re. Nem tudta, mikor indultak el a k�nnyei, csak csorogtak meg�ll�thatatlanul, el�ztatva bl�z�t �s az �gy sz�l�t.

Fel�llt, �s nagy nehezen let�ntorgott a konyh�ba, b�r maga sem tudta, hogy mit kellene tennie. �rt egy levelet a Miniszt�riumnak, majd egy patr�nust k�ld�tt �tj�ra, amit csak harmadj�ra tudott megid�zni. Egy �r�n bel�l j�ttek Piton�rt, �s � v�gign�zte, ahogy elviszik a m�g meleg testet. Valaki megpaskolta a v�ll�t, �s k�rdezett t�le valamit, de � fel sem fogta, hogy mit mond az illet�.

Otthagyta a Piton-h�zat a ny�zsg� emberekkel, �s elhoppan�lt az Od�ba, hogy elmondja Harrynek, hogy mi t�rt�nt. A fi� a h�z m�g�tt �ll�, megkopott hint�n �cs�rg�tt, tekintete a semmibe meredt, mint legut�bb is, mikor besz�ltek egym�ssal.

- Szia – k�sz�nt elcsukl� hangon.

Harry megl�kte mag�t, hogy a hinta l�gyan ringassa.

- Szia, Hermione – felelt, majd r�n�zett a l�nyra, aki �sszet�rten, k�nny�ztatta arccal �llt el�tte.

- Piton meghalt – mondta remeg� sz�jsz�llel. – �n �ltem meg.

Harry hirtelen meg�llt a hint�val, �s fel�llt r�la.

- Mi t�rt�nt?

Hermione nem tudta, hogy �r�lj�n-e, de Harry egy pillanatra olyan volt, mint r�gen. Mintha minden visszat�rt volna.

- �n... �n haszn�ltam azt a var�zslatot, amit Piton mondott, �s... meghalt, Harry, meghalt – s�rta.

A fi� k�zelebb ment, �s er�sen mag�hoz szor�totta, hagyta, hogy Hermione zokogjon. Amikor a l�ny m�r nem b�rt �llni, lassan a f�ldre �ltek, �s Harry �vatosan ringatta. � nem tudott s�rni, csak a gyomra szorult �ssze a gondolatra, hogy Piton nincs t�bb�. Azzal a t�nnyel pedig, hogy a var�zsig�t � mondta Pitonnak, nem tudott mit kezdeni. A b�ke pokl�ban � szerezte meg az ige nev�t Voldemortt�l – aki ezek szerint cs�ny�n r�szedte, v�gs� bossz�t �llva ezzel a f�rfin. Nem Hermione �lte meg Pitont, hanem �, a hisz�kenys�g�vel. Ha akkor nem mondja el Flammynek a var�zslatot, az nem jut el Pitonig. Voldemort ism�t sikerrel j�rt.

- Nem a te hib�d, Hermione, hanem Voldemort� – mondta v�g�l, mik�zben �vatosan ringatta a l�nyt, �s suttogva hozz�tette -, �s az eny�m. - Egyre ink�bb tudta, mit kell tennie a var�zsp�lc�j�val. Voldemort nem �lhet tov�bb, meg kell b�nh�dnie minden egyes kioltott �let�rt.

Eltolta mag�t�l Hermion�t, �s a szem�be n�zett.

- Er�snek kell lenned, Hermione. Egyed�l kell szemben�zned mindennel, mert nem leszek itt melletted. T�rt�nt velem valami, m�g Voldemort bennem volt. �... – Harry megremegett az elfojtott d�ht�l, de folytatta –, k�sz�tett egy horcruxot, az �n lelkemet is fel�ldozta. Azt, ami nagyon fog hi�nyozni, ami n�lk�l tal�n nem is �lem t�l, de mindent megteszek.

El�h�zta zseb�b�l r�gi, t�r�tt, f�nixtollas var�zsp�lc�j�t.

- A szeretetre val� k�pess�gem van ebben a p�lc�ban. Ne �rj hozz�! – parancsolt r� er�lyesebben. – El kell puszt�tanom. Elmegyek, rendbe hozok mindent, amit elrontottam. – A mellett�k lebeg� Flammyre n�zett, majd vissza Hermion�ra. – K�rlek, l�gy er�s n�lk�lem, �s tal�ld meg a saj�t utad, a saj�t �leted. Tal�n egyszer visszaj�v�k, ha minden rendbe j�n, tal�n l�tjuk m�g egym�st. Piton pedig j� helyen van, v�gre a feles�g�vel lehet valahol, �s biztosan nagyon boldogok n�lk�l�nk.

- Flammy. Mi lesz vele?

- Vigy�zok r�, magammal viszem, �s gondom lesz r� – felelte Harry, majd �jra megszor�totta Hermion�t. – Most menj, rendezd el Piton temet�s�t, �s l�gy ott helyettem is.

- Ne menj el, ne hagyj egyed�l, nem fog menni – szipogta a l�ny, er�sen kapaszkodva Harrybe. – Ne hagyj itt, nem b�rom ki egyed�l, k�rlek... Nem �rdekel, ha Voldemort visszat�r, vissza akarlak kapni, eg�szben, az �sszes szereteteddel, t�mogat�soddal, bar�ts�goddal egy�tt. Nem b�rn�m ki, ha t�ged is elvesz�ten�lek.

- Musz�j elmennem. V�gleges a d�nt�sem. Jobb lesz neked n�lk�lem, �s minden gondom n�lk�l.

Felseg�tette a l�nyt, majd �vatosan leporolta.

- Vigy�zz magadra, Hermione, �g�rem, ha jobban leszek, �rok n�ha levelet.

Miut�n Hermione elment, Harry vissza�lt a hint�ra, �s a var�zsp�lc�j�t b�multa.

- Tudod, hogy nem kell megtenned – sz�lalt meg mellette Flammy.

- Tudod, hogy meg kell. Musz�j, nem kock�ztathatom meg, hogy Voldemort visszat�rjen.

- M�g akkor is, ha a lelked fele vele pusztul? Ha vele pusztul mindaz, ami az �l�kh�z, Hermion�hoz, ide, az Od�hoz, ami hozz�m k�t?!

- Soha nem lenn�k ugyanaz, m�g akkor sem, ha visszakapn�m a lelkem ezen darabj�t. Te sem vagy m�r ugyanaz, Flammy. A hal�lod megv�ltoztatott, ahogy engem is az eny�m. – Elmosolyodott. – Milyen k�l�n�s, hogy a saj�t hal�lunkr�l besz�l�nk, �s m�gis itt vagyunk. Soha nem szabadna hagyni, hogy valaki, aki egyszer m�r meghalt, visszaj�jj�n.

- �n nem b�nom, hogy itt vagyok. Viszont Piton hi�nyozni fog, �s ha hiszed, ha nem, m�g Ginny is azzal a h�lye arckifejez�s�vel egy�tt. Sz�val, hov� megy�nk?

Harry m�ly leveg�t vett.

- Erd�lybe – felelte. – Ha valaki, Felippe biztosan tud seg�teni rajtam is �s rajtad is.

- Rem�lem, hogy igazad van.

Hermione Flammy szob�j�ban �cs�rg�tt, fekete ruh�ban. Szemei v�r�sek voltak a sok s�r�st�l, arca s�padt a kialvatlans�gt�l. Gy�l�lt temet�sekre j�rni, ut�lt b�cs�zkodni valakit�l, aki nem int vissza t�bbet.

Megrezzent, amikor az ajt�cseng� megsz�lalt. Egy perccel k�s�bb Fred nyitotta r� az ajt�t, m�g�tte sz�lei toporogtak, szint�n feket�ben.

- Gyere, Hermione, menn�nk kell.

- Nem akarok – felelt reszket� hanggal. – Nem megy. Ez nem �n vagyok, ez nem az �n �letem. Nem akarok m�g egy temet�sre elmenni.

Hangja kimer�lt, �letunt volt. A tiltakoz�sa sem hatott val�dinak, ink�bb csak f�radtnak, belet�r�d�nek. Fred k�zelebb l�pett, �s a v�ll�ra tette a kez�t.

- El kell k�s�rn�nk Pitont az utols� �tj�ra. Biztos vagyok benne, hogy szeretn�, ha te is a b�cs�ztat�k k�z�tt lenn�l, �s elengedn�d.

- Nem igaz, Pitont ut�lt engem, mi�ta csak l�tezem, gy�l�lt, mert Harry bar�tja voltam, �s...

Fred hirtelen mag�hoz �lelte a l�nyt, �s er�sen fogta, hogy ne tudja mag�t�l ell�kni.

- Piton szeretett t�ged a maga m�dj�n. Miut�n megismert, � is megkedvelt, m�g ha ezt nem is mondta soha.

- Gy�l�lt... – suttogta Hermione, k�nnyei �jra eleredtek, aznap m�r nem el�sz�r.

- Szeretett. Mintha csak a l�nya lett�l volna.

Hermione zokogott, �s szorosan �lelte Fredet. R�gi �let�t kellett elengednie Pitonnal egy�tt, �s ez nem ment k�nnyen. Harryt, Flammyt, Pitont �s lassan mindenkit elvesz�tett maga k�r�l. Szinte �sszeroppantotta Fredet, mert f�lt, hogy ha elengedn�, semmiv� foszlana.

Percekig �lltak �gy, m�g a l�ny megnyugodott, zokog�sa m�r csak hangos leveg�v�tell� csitult.

- Menj�nk. Igazad van, ez a legkevesebb, amit megtehetek �rte, hogy elb�cs�zom t�le.

Harry k�zen fogta Flammyt, �s vele egy�tt hoppan�lt. �t m�r r�gen nem tudt�k k�vetni, hol j�r, ha hoppan�l, �gy teljes nyugalomban �rkezhetett meg Erd�lybe, egy m�ly hasad�k el�.

- Harry Potter – hallott egy �lces hangot maga m�g�tt.

- Corina – biccentett vissza.

- Tehetek �rtetek valamit? – k�rdezte a n� �sszesz�k�lt szemekkel.

- Felipp�t keress�k.

Corina �llt egy darabig, �s pislog�s n�lk�l b�multa a k�t j�vev�nyt. �gy t�nt, felm�ri, hogy mekkora k�rt okozhatnak benne, illetve � benn�k. V�g�l �gy d�nt�tt, nem pr�b�lja ki, ink�bb mutatta az utat.

- Harry – der�lt fel Felippe arca, mikor megl�tta �ket –, Flammy, de r�g l�ttalak benneteket. – Kezet cs�kolt a l�nynak. – Mintha nem lenn�l teljesen a r�gi �nmagad, kedvesem.

- �n is �r�l�k. Sok minden t�rt�nt, Felippe, a seg�ts�g�t szeretn�nk k�rni – v�laszolt Flammy.

- Fiatals�g, bolonds�g, mindig kevertek valami bajt, f�leg te, Harry. Miben mesterkedtek m�r megint, halljam? – k�rdezte megj�tszott bossz�s�ggal, mik�zben a k�nyvt�r fel� terelte a �ket. – Gondolom seg�ts�g kellene, hogyan tehetn�nk Flammyt h�s-v�r �l�l�nny�, vagy visszak�ldeni a b�ke pokl�ba.

- Ha v�logatni lehet, ink�bb az el�bbit k�rn�nk – felelte Harry. – De nem csak err�l lenne sz�. Mened�kre lenne sz�ks�g�nk, m�g helyre tudjuk hozni a dolgokat, �s...

- Pontosan milyen mened�kre gondolsz, Harry? – A k�rd�s �les volt �s egy�rtelm�.

- Szeretn�k v�mp�r lenni – v�laszolt -, teljes jogokkal. Szeretn�m itt megh�zni magam, Erd�lyben, veletek, m�g r� nem j�v�k, mi t�rt�nt Flammyvel, �s hogyan ford�thatn�m vissza a folyamatot. Miut�n elpuszt�tottam ezt – h�zta el� zseb�b�l megt�rt p�lc�j�t -, sz�ks�gem lesz n�h�ny �vre, m�g rendbe j�v�k. Ez id�re k�rn�m a t�mogat�sodat.

Felippe csak egy pillant�st vetett a f�nixtollas var�zsp�lc�ra, majd v�rakoz�n Harryre n�zett.

- Mindent tudnom kell, miel�tt beleegyezek. Tudni akarom, milyen vesz�lyeket hozok a v�mp�rokra, ha befogadlak t�ged.

V�r�s szemei kutat�n n�zt�k Harryt, aki az elej�t�l kezdve mindent elmes�lt. Felippe egy sz�kre ereszkedett, �s a t�rt�net v�g�re homlok�n sokkal t�bb r�nc jelent meg, mint amit valaha felt�telezni lehetett r�la. Gondterhelten n�zte az el�tte �ll�, k�t megt�rt alakot.

- Egyetlen felt�tellel seg�tek. Senki sem tudhat a horcruxr�l �s az elpuszt�t�si m�dj�r�l sem. Flammy eset�ben nem seg�thetek, de ha j�l �rtettem, az�rt szeretn�l v�mp�r lenni, hogy legyen el�g id�d, hogy megtal�ld a megold�st. K�t bizalmasomat a rendelkez�sedre tudom bocs�tani n�ha, �k nagy hasznodra lehetnek, ha �k is beleegyeznek. Sz�ll�st adok �s seg�tek t�l�lni, ha a horcrux elpusztult. T�bbet nem tudok �rted tenni.

- M�ris t�bb mint amit rem�lni mertem. Ha b�rmikor meg tudom h�l�lni mindazt, amit �rt�nk tett�l, csak sz�lj.

- Nem tartozol semmivel, Harry. Mi vagyunk az ad�said, �s lesz�nk is a k�vetkez� n�h�ny ezer �vben.

Harry �rtetlen�l b�mult egy pillanatig, m�g Felippe el nem magyar�zta, mire gondol.

- A f�nyv�d� b�jital.

Harry b�lintott.

- K�sz�n�k mindent, Felippe. Ha t�nyleg tehetek �rtetek valamit, sz�lj.

- Rendben. Gyere, keres�nk neked egy k�nyelmes sz�ll�st, �s elmondom az itteni szab�lyokat.

Mikor Harry v�gre egyed�l maradt Flammyvel, csak �lt, �s b�mult maga el�. Egy pillanatra minden olyan egyszer�nek �s boldognak t�nt, amikor ide �rkezett. Olyan �rz�s volt, mintha sz�z �ve ment volna el innen, �s most v�gre haza�rkezett volna. Egy pillanatra mosoly t�nt fel az arc�n, de hirtelen el is komorodott. Nem akarta elvesz�teni a szeretetre val� k�pess�g�t, hiszen vele v�sz minden, ami �. De meg kellett tenni, nem volt v�laszt�sa.

Fel�llt az �gyr�l, �s el�vette a horcruxot, majd hat�rozott l�ptekkel elindult. Egyetlen gondolat j�rt a fej�ben: boldogulnia kell akkor is, ha elveszti �nmag�t. Meg kell mentenie Flammyt, �s vigy�znia kell r�.

Latin szavakat mormogott maga el�, de miel�tt kimondta volna a v�gs� pusztul�st a p�lc�ra, Flammyre n�zett, aki hat�rozottan b�lintott. � pedig kimondta.

Benne semmi sem v�ltozott, m�g bizserg�st sem �rzett, ahogy elpusztult a lelke egy darabja. Flammy viszont l�tta, �rezte �s rettegett t�le, hogy bek�vetkezett, amire sz�m�tott. Er�s lesz, ha kell �s t�relmes.

Harry�rt.

V�GE