11. Eltemetett m�lt
  

Harry f�sultan figyelte a szob�juk ablak�n besz�r�d� s�rg�s holdf�nyt. A nyugodt csendet egyed�l Luka szab�lyos szuszog�sa t�rte meg. A fonott haj� fi� hihetetlen gyorsan elaludt, mindennem� „seg�ts�g” n�lk�l.

Harry mag�ban h�l�t adott az �gnek, hogy nem kellett �lomport haszn�lniuk. M�r �gy is komoly k�zdelem folyt k�v�ncsis�ga �s b�ntudata k�zt. Egyenl�re m�g az el�bbi kerekedett fel�l, de m�r egy�ltal�n nem volt benne biztos, meddig lesz ez �gy.
Kar�r�ja halkan pittyent egyet.

Harry �vatosan kicsusszant az �gyb�l, s Ronhoz surrant. A v�r�s haj� fi� �lmosan felpillantott, amint oldalba b�kte, majd s�hajtva felt�p�szkodott.

L�bujjhegyen kiosontak a szob�b�l. A csigal�pcs�n lejutva mindketten megk�nnyebb�lten fell�legeztek. Eddig minden terv szerint alakult.

– Siessetek! – suttogta Hermione fojtott hangon.

A l�ny az egyik fotelban v�rakozott, �l�ben v�r�s macsk�j�val, Cs�mp�ssal. A fi�kat megl�tva lehessegette kedvenc�t, majd h�tra se pillantva a portr�lyukhoz sietett.

– N�lad van a k�peny? – k�rdezte Harryt, mik�zben �vatosan kinyitotta a festm�nyt.

A K�v�r D�ma hangosan hortyogva, m�lyen aludt.

– Igen – mutatta fel az eml�tett t�rgyat a fi�. – Rem�lem m�g bef�r�nk al� – azzal k�zelebb intette mag�hoz bar�tait.

A k�peny kiss� sz�k�snek bizonyult ugyan, de legal�bb eltakarta mindannyiukat a k�v�ncsi szemek el�l. Ron a Tekerg�k T�rk�pe seg�ts�g�vel ir�ny�totta az el�l halad� Harryt.

– Csak h�rom tan�r j�r�r�zik, ahogy gondoltuk – mosolygott a fi�. – Na meg Frics �s az �tkozott macsk�ja… A k�vetkez� sarkon balra – b�k�tt a t�rk�p egy pontj�ra.

A sokadik sarok, l�pcs� �s �tj�r� ut�n Harry feladta azon pr�b�lkoz�s�t, hogy megjegyezze az utat. N�m�n k�vette Ron utas�t�sait, b�zva bar�tja t�rk�polvas� tehets�g�ben.

– A kast�ly ezen r�sz�n m�g sohasem j�rtam – sz�lalt meg egy id� ut�n Hermione.

– Minden olyan prec�z �s szab�lyos – n�zett k�r�l Harry is. – Mintha vonalz�val rendezt�k volna el a t�rgyakat.

– Biztos vagy benne, Hermione, hogy erre van a nyilv�ntart�? A t�rk�p nem jel�li – n�zett fel az elny�tt pergamenb�l Ron.

– Holtbiztos – hangzott a l�ny magabiztos v�lasza. – Egy h�napomba telt mire kider�tettem a pontos helyet �s a bejut�si m�dot, de most m�r semmi k�ts�gem sincs az inform�ci�k helyess�g�vel kapcsolatban.

Val� igaz – gondolta Harry. – Hermione �r�kat t�lt�tt a k�nyvt�rban illetve a kast�ly festm�nyeivel fecsegve, s mindezt hossz� heteken �t. Igaz�n meg�rdemel annyit a l�ny, hogy b�zzanak benne. R�ad�sul egyetlen alkalmat se tudott volna megeml�teni, mikor Hermione t�vedett volna valamiben.

– Itt van – hangzott fel a l�ny hangja, majd, a fi�kkal mit sem t�r�dve, vill�mgyorsan kib�jt a k�peny al�l, �s a folyos� egyetlen teljes alakos szobr�hoz futott.

–Szigor� Szergej – bet�zte ki a talpazatr�l Ron. – H�t nem lehetet valami laza cs�v� ilyen n�vvel!

Hermione egy, a k�alak�hoz hasonlatos, pillant�st vetett a fi�ra, majd �rdekl�dve a szobor kez�ben tartott k�nyv f�l� hajolt.

– Ha minden igaz, meg kell �rinteni a megfelel� szavakat, s azt�n kiny�lik az ajt� – motyogta Hermione, mintegy mag�nak.

A l�ny vett egy m�ly leveg�t, majd enyh�n remeg� k�zzel a k�nyv fel� ny�lt.

– Elm�d… legyen… mindig… nyitott… az… �letre – mormolta, �s minden egyes sz� ut�n meg�rintette, a k�nyv egy-egy pontj�t.
Utols� mozdulata nyom�n, halk kattan�s hallatszott, majd a szobor oldalra l�pett, felt�rva a m�g�tte l�v� terem bej�rat�t.

– Isteni vagy Hermione! – ki�ltott fel Ron.

K�t bar�tja szinte egyszerre ny�lt, hogy befogj�k a sz�j�t.

– Ne olyan hangosan! – sziszegte Harry. – Frics egy emelettel lejjebb j�rk�l.

Ron b�lintott, hogy meg�rtette a dolgot, majd lefejtette t�rsa kez�t a sz�j�r�l.

– Gyertek! – intett Hermione, s bel�pett a terembe.

A k�t fi� n�m�n k�vette.

Egy oszt�lyterem nagys�g� szob�ba �rtek, melyben egyfajta t�rgy volt csup�n, fi�kos szekr�ny, de az tucatsz�m.

– Hol tal�ljuk meg �gy Luka pap�rjait? – ny�g�tt fel Harry.

– Az akt�k �vek, majd azon bel�l n�v szerint rendezve vannak – magyar�zta Hermione, mik�zben lassan s�t�lva elindult a szekr�nyek ment�n. Szeml�tom�st keresett valamit. – Az �sszes valaha idej�rt di�k pap�rjait itt tartj�k.

– Az �sszest? – hitetlenkedett Ron. – De h�t a Roxfortot t�bb mint ezer �ve alap�tott�k.

– Sz�p kis gy�jtem�ny, mi? – mosolyodott el Hermione, majd el�gedetten csettintett. – Ez lesz az! Ezek az idei �v akt�i.
Azzal kih�zta az egyik fi�kot, s szinte der�kig elmer�lt benne. P�r percnyi sz�szm�t�l�s ut�n, nagyot f�jva felegyenesedett. Kez�ben egy egyszer� dosszi�t szorongatott, melynek tetej�n cirkalmas bet�kkel a Luka Panther n�v �llt.

Hermione a hideg k�vel mit sem t�r�dve le�lt a f�ldre, s a mapp�t maga el� t�ve, felcsapta annak fedel�t.

A k�t fi� k�v�ncsian a l�ny mell� telepedett.

– Itt van minden – motyogta el�gedetten Hermione. – Sz�let�si anyak�nyvi kivonat, eddigi vizsgaeredm�nyek, amit csak akartok.
A fi� l�zasan belet�rtak a pap�rk�tegbe, majd �rdekl�dve olvasni kezdt�k a kihal�szott lap tartalm�t.

– Itt valami nem stimmel – sz�lalt meg Harry a negyedik pap�rlap ut�n.

– Sz�val neked is felt�nt – s�hajtotta Hermione.

– Mi? – �rtetlenkedett Ron.

– Minden t�l t�k�letes – adta meg a v�laszt Hermione. – A vizsgaeredm�nyek, a tanul�i h�tt�r, az aj�nl�sok, m�g az orvosi pap�rjai is. Egyszer�en minden!

– Mintha valaki megszerkesztett volna egy �letet – merengett el Harry.

Hermione ledobta a kez�ben tartott lapot.

– F�l�sleges tov�bb olvasni – mondta csal�dott hangon. – Ezek itt mind kital�ci�k, hamis�tv�nyok… Ahogy Harry mondta valaki kre�lt Luk�nak egy m�ltat. Itt nem megy�nk semmire. Hi�baval� volt idej�nni.

Ron s�v�rg� tekintettel m�regette a f�ld�n hever� pap�rkupacot. Harry g�pies mozdulatokkal �sszerendezte az akt�t, majd a hely�re visszat�ve azt, becsukta a fi�kot, s nekid�lt.

– Nem volt f�l�sleges idej�nni – sz�lalt meg komoly hangon. – Valamit nagyon is megtudtunk Luk�r�l.

– Mit? – lep�d�tt meg k�t bar�tja.

– Luka nem hal�lfal�. Nem �rt� sz�nd�kkal van itt – Harry tekintette egy pillanatra elid�z�tt terem csupasz szikl�in. – �pp ellenkez�leg. Luka bujdosik… Valaki itt rejtette el �t, rem�lve, hogy a sz�mos v�d�var�zslat �s a tan�rok �lland� fel�gyelete megv�dik a fi�t.

– Na de mi el�l? Vagy ki el�l? – gondolkodott el Hermione.

– B�rmi vagy b�rki is legyen az a dolog, ami Luk�t fenyegeti, biztos hogy igen nagyhatalm� �s vesz�lyes lehet, ha a tan�rok ekkora f�rads�got �ltek abba, hogy a legapr�bb r�szletekig kidolgozott m�ltat hamis�tsanak.