17. �mokfut�s (16+)

Flammy hal�l�nak napj�n Harry sok dolgot megfogadott, amit j�zan �sszel nem tett volna. Az els� ezek k�z�l az volt, hogy meg�li Draco Malfoyt. Ami, ha egyszer is kiejti a sz�j�n, r�d�bbentette volna, mennyire irracion�lis �s �rtelmetlen. Se Flammyt nem hozza vissza, se az � gy�sz�t nem seg�ti, de senki sem volt, aki meg�ll�thatta volna. Nem volt ott Piton, hogy �szhez t�r�tse, �s nem volt ott Hermione sem, hogy helyrer�zza, �gy csak ment tov�bb, maga sem igaz�n tudta, mi�rt. A bossz� d�b�rg�tt az agy�ban.

A Piton-h�zt�l k�vette Malfoy szag�t. A falu mellett h�z�d� hegy l�b�n�l fekv� kisebb erd�ben tal�lt r�. Nem gondolta, hogy l�tezik olyan d�h, ami akkor el�nt�tte, mikor megl�tta az �rtatlanul n�z� Drac�t. A fi�nak megsz�lalni sem volt ideje, Harry olyan gyorsan ott termett mellette. K�zelr�l n�ztek farkasszemet; Harry vad�llatias �szt�n�t�l, d�ht�l eltorzult arc�t�l Malfoy egy pillanatra megingott, de gy�z�tt a k�v�ncsis�g.

- Mi a...?

Ennyit tudott kimondani, miel�tt Harry megmarkolta a nyak�t �s nekiszor�totta a legk�zelebbi f�nak. Draco l�ba nem �rte a f�ldet, mik�zben leveg��rt kapkodott. Megpr�b�lta lefeszegetni Harry ujjait a nyak�r�l, de a k�s�rlet nem hozott eredm�nyt. Amikor b�re kezdett sz�rk�lni, a sz�ja pedig elk�k�lni, v�gre elengedte, hogy a fi� k�h�gve leveg��rt kapkodjon.

Harry haragj�t csak n�velte, hogy Malfoy ilyen k�nnyen megadja mag�t az elker�lhetetlennek. Tal�n nem is sejtette, hogy ez �lete utols� napja az �l�k k�z�tt.

- Mi �t�tt bel�d, Potter?! – suttogta Draco er�lk�dve.

Harry belemarkolt a fi� ingj�be, �s felr�ngatta, hogy egy szintbe legyen az arcuk.

- Meg�lted – fr�cs�gte.

K�rmei alatt felszakadt a dr�ga, de m�r r�gen megkopott, z�ld selyemtal�r.

- Meg�lted – ism�telte Harry, �s �rezte, hogy minden porcik�ja a hal�l�t k�v�nja.

Draco kezdte felfogni a helyzet komolys�g�t, �gy els� reakci�ja az volt, hogy el�r�ntotta a p�lc�j�t, �s egy Sectumsempr�t alkalmazott a figyelmetlen Harryn. Ez mintha egy pillanatra kij�zan�totta volna – szemei visszav�ltoztak z�ldd� -, de amilyen hirtelen j�tt a hat�s, olyan gyorsan megsz�nt. Draco nem gondolta volna, hogy Harryt k�pes m�g enn�l is jobban felm�rges�teni, de a v�rt�l �ztatott fi� l�tv�nya egy �r�lt�hez hasonl�tott. Szemei t�ls�gosan is hasonl�tottak Voldemort�ra, amit�l Drac�t kir�zta a hideg.

Harry nem pazarolta az idej�t arra, hogy el�vegye a p�lc�j�t; egy bonyolult k�zmozdulattal megsz�ntette a v�rz�st, �s megindult Malfoy fel�. Esz�be sem volt var�zslattal kiv�gezni a fi�t – a saj�t kez�vel akart v�get vetni az �let�nek.

Draco �rt�sok �s s�t�t var�zslatok t�mkeleg�t k�ldte Harry fel�, de � k�nny�szerrel kiker�lte a fel� tart� k�l�nb�z� f�nycs�v�kat. Malfoy v�dekez�se kezdte egyre jobban d�h�teni, �s ez megsokszorozta az erej�t. �lni akart, �lni, �lni �s �lni.

Mikor m�r nem l�tott m�s kiutat, Malfoy futni kezdett a f�k k�z�tt, min�l messzebbre. Egyetlen embert l�tott �gy harcolni, �s biztosra vette, hogy most sem m�sik embert l�t: Voldemortot. Itt volt az ideje, hogy befejezze a terv�t, ami�rt idej�tt ma d�lut�n. Ha j�l csin�lja, � lehet a vil�g k�vetkez� S�t�t Nagyura. � igen, m�r nagyon r�gen v�gyott erre, �s mindig kihaszn�lta az alkalmat, ha ad�dott, de az olyan bolond emberek, mint Dumbledore, vagy Piton, mindig hitt�k, hogy � m�g meg fog v�ltozni.

Milyen �rdekes, hogy mindenki azt hitte r�la, amit � akart, hogy higgyen, k�zben pedig nyugodtan sz�v�gethette a saj�t terveit. Nem, sohasem voltak vil�gmegv�lt� tervei, se vil�gpuszt�t�ak, de amikor megkapta a S�t�t Jegyet, elhat�rozta, hogy b�rmi legyen az �ra, elpuszt�t mindenkit, aki az �tj�ba �ll. Jelenleg pedig m�g mindig Voldemort az egyetlen, aki gondot okoz, �s v�gre itt az alkalom, hogy elvegye minden erej�t.

�gy �rezte, m�r el�g messzire jutott, �gy pihegve leroskadt az egyik fa t�v�be. �vatosan kin�zett a fa takar�s�b�l, de nem k�vette senki. Nem hallott l�pteket, zih�l�st, egy�ltal�n semmit, ami felett�bb aggasztotta. Tudta, hogy nem szabad lebecs�lnie az ellenfel�t, hiszen az nem csak, hogy f�lv�mp�r, de r�ad�sul Voldemort is. Nem lebecs�lend� tulajdons�gok.

.o)}O{(o.

Harry egy fa tetej�r�l figyelte Malfoyt, mint egy vad�sz a pr�d�j�t. Minden �z�ben remegett, �s �rezte, tudta, hogy itt az ideje, hogy Voldemort kit�rj�n bel�le. Mrs. Ebony vil�gosan elmondta a hal�la el�tt, hogy a l�b�n l�v� fekete folt �kes bizony�t�ka annak, hogy l�lekhurcol�. Els�re bonyolultnak t�nt az eg�sz, de mikor v�gre meg�rtette, mint egy kirak�s darabk�i, �gy �lltak �ssze a dolgok. Dumbledore volt a m�sik p�ciens, akinek ilyen „fekete foltja” volt, mint Harrynek, csak neki a kez�n, nem a l�b�n.

Csal�dott Dumbledore-ban, �s egy�ttal d�h�s is volt r�, hiszen ugyan�gy szerezte a s�r�l�s�t, mint �: egy s�t�t var�zslattal. Haragudott Mrs. Octondonra is, ami�rt sohasem mondta, hogy Dumbledore megmentette az �let�t, r�ad�sul az unok�ja is! De legal�bb most m�r meg�rtette, hogy mi�rt seg�t neki ennyit.

Malfoy k�sz�lt valamire, de Harry nem tudta, hogy mit akar, �gy nem merte megkock�ztatni, hogy kiv�rja. Egy hatalmas ugr�ssal a fi� el�tt termett, megragadta, majd meglend�tette Drac�t �s elhaj�totta, mint egy darab rongyot. A fi� nagyot nyekkent egy k�zeli f�n. Lass�, kim�rt mozdulatokkal k�zel�tette meg.

Draco felk�sz�lten v�rta. A p�lc�ja hegy�n d�delgetett var�zsg�mb v�gre meg�rett a t�mad�sra. M�r sokat gyakorolta ezeket a mozdulatokat, �s �szt�n�sen tudta, hogy amint �tnak ind�tja a k�ken f�nyl� g�mb�t, �jabbat kell �rlelnie. Elengedte az els� g�mb�t, ami egyenesen a fel� tart� Harry mellkas�ba csap�dott. A fi� megt�ntorodott, �s a mellkas�hoz kapott, v�g�l t�rdre rogyott.

Harry k�r�l forgott a vil�g, teste minden �z�ben remegett �s f�jt, de egy id� ut�n elm�lt a f�jdalom, �s d�he is csillapodni kezdett. P�r m�sodperc eltelt�vel �jra fel�llt, de test�t m�r nem �, hanem valaki m�s ir�ny�totta. Harry nem k�zd�tt az idegen ellen, holott j�l tudta, hogy Voldemort az. Egyszer�en nem �rdekelte – elb�jt az elm�je egy s�t�t sark�ba, �s �tadta mag�t a gy�sznak.

Voldemort megtapogatta az arcot, ami hozz� tartozott. Mindent hallott �s l�tott Harryn kereszt�l, �gy eld�nt�tte, hogy majd k�s�bb ki�lvezi a Potter teste feletti uralmat, egyel�re Draco fontosabb. A var�zslat, amit elk�vetni k�sz�lt, cseppet sem volt el�ny�s r� n�zve. Az els� g�mb ugyan seg�tett neki �tvenni az ir�ny�t�st, de a m�sodikat nem lenne b�lcs dolog bev�rni.

- Hib�t k�vett�l el, Draco – sz�lalt meg m�zesm�zos hangon. – Csak azt �rted el ezzel, amit a legkev�sb� sem akart�l: visszahozt�l az �l�k sor�ba.

- Voldemort – sziszegte a fi� a szem�be n�zve.

Draco sokat v�ltozott, mi�ta utolj�ra l�tta; megemberesedett, �s mintha megkeseredett volna, de az � szem�ben m�g mindig ugyanaz a felel�tlen, taknyos k�ly�k volt, aki Lucius ut�n rohang�lt.

A fi� �tnak ind�totta a m�sodik g�mb�t is. Voldemort kihaszn�lta a Harry f�lv�mp�rs�g�b�l ad�d� el�ny�ket, �s egy szemmel alig k�vethet� mozdulattal kiker�lte a g�mb�t. Draco szemei kikerekedtek a d�bbenett�l. Voldemort tudta nagyon j�l, hogy Harry eddig csak j�tszadozott a fi�val, ez�rt az nem is tudhatta, hogy mire k�pes. De neki nincs ideje j�tszadozni: a hal�lfal�it akarja.

Hirtelen Draco el� �llt, mellkasuk szinte �sszesimult. A fi� arc�n �tsuhant a borzalom, de nem volt ideje reag�lni, Voldemort a f�hoz szor�totta.

Voldemort a f�l�hez hajolt �s suttogni kezdett.

- �, Draco, Draco – ciccegett. – Te enn�l sokkal t�bbre lett�l volna �rdemes. Ap�d h� volt hozz�m a hal�l�ig, nem is k�v�nhattam volna jobb hal�lfal�t. Sz�gyent hozol a Malfoy n�vre, sz�gyent hozol magadra �s az �sszes hal�lfal�ra! Nem vagy t�bb mint egy �rul�, aki megkapja, amit �rdemel.

Csavart egyet a fi� kez�n, aki csak ny�sz�rg�tt.

- Nem kellett volna velem szembesz�llnod, Draco. Neked m�g Harry Potter is t�l nagy falat volt.

- Nicsak, ki besz�l! – fr�cs�gte a fi�.

Voldemort egy �jabb csavar�ssal jutalmazta. Egy�ltal�n nem tetszett neki ez a hangnem.

- �, igen, Draco. �r�l�k, hogy a halottak nyugalm�val viccel�dsz.

El�kotorta Harry nadr�gj�nak zseb�b�l a p�lc�t, �s a fi� h�tracsavart alkarj�hoz nyomta, halk b�b�jt mormolva. A S�t�t Jegy felizzott, �s �t �tj�rta a gy�ztesek m�mora.

K�nnyed mozdulattal �tkulcsolta ujjaival Draco nyak�t, �s felemelte, hogy ne tudjon elmenek�lni. A fi� pr�b�lta lefejteni Voldemort ujjait a nyak�r�l.

Az ujjak azonban nem engedtek, b�r nem is v�ltak szorosabb�, �gy m�g �ppen kapott leveg�t. Voldemort azonban egy kegyetlen, lass� hal�lt biztos�t� �tkot sz�rt r�, ami megtette hat�s�t. Elengedte a testet, ami hangos puffan�ssal zuhant a f�ldre. Voldemort b�szke volt mag�ra: a lehet� legf�jdalmasabb hal�lt v�lasztotta az �rul�nak. �r�kig fog m�g haldokolni, m�g v�gre �tjut a t�lvil�gra.

Az els� pukkan�sok felhangzottak m�g�tte, de � nem fordult meg. Leguggolt a haldokl� fi� mell�, �s felvette a nem messze hever� p�lc�j�t. Draco kez�be adta a m�gikus fadarabot. miel�tt azonban Malfoy b�rmit is kezdhetett volna vele, egy p�lcan�lk�li var�zslattal kett�t�rte.

H�tat ford�tott a haldokl�nak, �s el�gedetten n�zett egyre gy�l� hal�lfal�i elk�pedt arc�ra.

- Tudom, tudom, szokatlan k�ls�vel �llok el�tek, de �rj�tek be ezzel, majd lecser�lem, amint alkalmam lesz r� – mosolyodott el neg�desen, majd kiss� fintorogva v�gign�zett mag�n.

Egy �jabb pukkan�s k�s�ret�ben meg�rkeztek a legh�s�gesebb szolg�i is, akik nem �csorogtak t�tlen�l, r�gt�n let�rdeltek uruk el�tt.

- Bellatrix, angyalom – l�pett k�zelebb az egyik t�rdel� alakhoz. Lassan leh�zta a maszkot, �s m�g�tte l�that�v� v�lt az oly r�g l�tott, h� arc. Keser� ny�l futott �ssze a sz�j�ban. – Csal�dtam benned.

- Tudom, Nagyuram – suttogta a n�. Szem�be a v�rt f�lelem helyett megb�n�s k�lt�z�tt.

Voldemort meg�rintette az arc�t, v�gigsim�totta hossz� k�rmeivel. Bellatrix �llta a karmol�st. Voldemort megfogta az �ll�t, majd egyre jobban szor�totta, m�gnem a n� szem�be k�nnyek sz�ktek a f�jdalomt�l. V�g�l ell�kte mag�t�l Bellatrixot, �s r�ripakodott.

- Menj a Piton h�zba, �s �ld meg az �rul�t – mutatott Harry�k h�z�nak ir�ny�ba.

Mikor a n� elt�nt, folytatta a maszkok leszed�s�t. Semelyik arcn�l sem �rezte azt a m�ly csal�dotts�got, mint Bellatrixn�l, m�gis ezerszer jobban megb�ntette mindegyiket. Hi�ba, m�r � sem a r�gi.

.o)}O{(o.

Hermione g�rcs�sen szorongatott egy let�rt kar� pl�ssmacit, �s pr�b�lt nem s�rni. Flammyt tegnap temett�k el, �s � m�g mindig �gy �rezte, mintha csak egy pillanattal ezel�tt hagyta volna �ket ott. A Roxfort �don falai sem nyugtatt�k meg; egyszer�en k�ptelen volt elfogadni, hogy h�ga nincs t�bb�. A szob�j�ban �ld�g�lt, amit m�g �v elej�n kapott, mikor megkapta a tan�ri �ll�st. Szerette ezt a szob�csk�t, �ltal�ban mindig megnyugtatta, ha felideges�tett�k a di�kok. Most azonban nem seg�tett, nem t�lt�tte ki azt a fekete �rt a sz�v�ben, amit Flammy hi�nya hagyott.

Olyan hirtelen t�rt�nt az eg�sz, egyszer�en elk�sz�nni sem volt idej�k. Hermione m�g annyi mindent szeretett volna neki mondani, annyi minden�rt bocs�natot k�rni. Felzokogott, ma m�r sokadszorra. Kezei remegve szorongatt�k a macit. Nem tudta, meddig fogja b�rni. A f�jdalom nem m�lt �s nem is cs�kkent, mint ahogy m�sok mondt�k. Ron hal�l�t is alig �lte t�l, nem tudta, hogy ezt meddig fogja kib�rni.

Az ajt�n valaki halkan kopogtatott. Hermione nem v�laszolt, nem akart most l�togat�kat. Az ajt� m�gis halkan kiny�lt, �s McGalagony l�pett be rajta. Az igazgat�n� arca meg�rt�st t�kr�z�tt, de ez most mit sem seg�tett a l�nyon.

- Tudom, Miss Granger, hogy nem v�gyik most a t�rsas�gra – sz�lalt meg feszengve. – De azt hiszem, van itt n�h�ny dolog, amir�l jobb lenne, ha tudna.

Hermione a n� szem�be n�zett, �s igyekezett visszanyelni a k�nnyeit. Let�r�lte maszatos arc�t, majd a macit is arr�bb tette. McGalagony k�zelebb l�pett, �s l�gyan megveregette a v�ll�t, hogy biztos�tsa egy�tt�rz�s�r�l.

- Mir�l van sz�? – k�rdezte, miut�n egy kicsit �sszeszedte mag�t.

McGalagony a l�ny kez�be adta az aznapi Reggeli Pr�f�t�t. A f�oldalon egy k�p mozgott, felette �kes bet�kkel egy c�m �llt: Tudjukki visszat�rt? Hermione bizonytalanul a n�re n�zett, majd j�l megn�zte a k�pet is, amin egy hal�lfal� �ppen egy �tkot k�ld�tt szerencs�tlen �ldozat�ra, a t�bbiek pedig nevetve n�zt�k, hogy mit csin�l. M�g�tt�k pedig el�gedetten mosolygott egy f�rfi, aki ugyan nem eg�szen �gy n�zett ki, mint Voldemort, de a majdnem kopasz feje �s a hi�nyz� orra pont el�g bizony�t�k volt Hermion�nak. Azt�n a f�rfi elt�nt a k�pr�l.

A l�ny gyorsan �tfutotta a cikket, �s elsz�rnyedve n�zett McGalagonyra.

- Te j� �g, mikor t�rt vissza, hogy m�r h�rom falut k�pes volt lerombolni?

- H�rom napja t�nt fel. Falukat rombol le, mugli sz�let�s� var�zsl�kat �s f�lv�reket m�sz�rol le. Mire az aurorok oda�rnek a helysz�nre, furcsa m�don elt�nik.

Hermione megborzongott, �s egy nagyon rossz �rz�s ker�tette hatalm�ba. Miel�tt azonban megsz�lalhatott volna, valaki ism�t kopogott az ajt�n. Az illet� nem vette a f�radts�got, hogy kinyissa az ajt�t, azon kereszt�l l�pett be a szob�ba. Hermione biccentett Pitonnak, McGalagony pedig elh�lve n�zte a jelens�get.

- Sajn�lom, azt hittem, hogy egyed�l vagy, Hermione. Minerva – biccentett a n�nek –, nem akartalak hal�lra ijeszteni, de fontos megbesz�lnival�m van vele – mutatott a l�ny fel�.

McGalagony egy darabig m�g n�zte a szellemalakot, mire Hermione v�gre kiseg�tette egy r�vid magyar�zattal.

- Nos, van n�h�ny rossz h�rem – kezdett bele Piton. – Az els�t m�r �gy l�tom, tudod. A m�sodik, hogy a h�zam k�r�l �l�lkodik Bellatrix Lestrange, �s �gy t�nik, j� p�r napja, mert el�g j�l ismeri a terepet. Val�sz�n�leg Voldemort az�rt k�ldte, hogy engem meg�lj�n, de a h�zba nem tud bejutni, �n meg ki nem nyitom neki. A legrosszabb h�rem pedig az, hogy nem tal�lom Harryt. Pr�b�ltam mindenf�le m�dszerrel megkeresni, de mintha a f�ld nyelte volna el.

Hermione b�lintott, de nem tudott mit mondani.

- Azt hiszem, ideje lenne elmondanom, hogy hova t�n�k el folyton.

- Mr. Potter elt�nt? – sz�lalt meg McGalagony, v�gre felfogva az esem�nyeket. – Ez sz�munkra a lehet� legrosszabb.

- Att�l tartok, Minerva, hogy ez egyel�re a legkisebb gondunk, mert f�lek, pontosan tudom, hogy Harry hol van.

Hermione felkapta a fej�t, �s k�rd�n n�zett Pitonra.

- Hol? – k�rdezte.

- Voldemorttal – fejezte ki mag�t k�t�rtelm�en. - Tegnap besz�ltem Felipp�vel, aki hallotta Mrs. Ebony minden szav�t.

- Mi k�ze ehhez Mrs. Ebonynak? – n�zett Hermione �rtetlen�l.

- Ki az a Mrs. Ebony? – k�rdezte McGalagony.

- A v�mp�rokn�l � volt a javasasszony – felelte Piton gyorsan. – Dumbledore j�rt n�la, mikor megsebes�lt. Mrs. Octondon l�lekhurcol� volt, mert aurork�nt tal�lkozott a gy�r�vel, mik�zben seg�tett Albusnak keresni a horcruxokat. Nem tudt�k, hogyan m�k�dik, �gy Odry l�lekhurcol� lett. Ahogy Harry seg�tett nekem megszabadulni a l�lekdarabt�l, �gy seg�tett Dumbledore Mrs. Octondonnak, �gy feketedett meg a keze. Nem tudom, eml�kszel-e, hogyan tal�lkoztak el�sz�r Harry�k. Mrs. Octondon szabadidej�ben egy�tt dolgozott az egyik angliai drogprevenci�s szervezettel, �gy k�nnyebben tal�ltak r� azokra az emberekre, akik furcs�n viselkedtek. �gy tal�lta meg egy csavarg�n�l is a gy�r�t, �s k�s�bb folytatta ezt, h�tha t�bb horcruxra is r�bukkan. Az eg�sznek a l�nyege az, hogy Mrs. Ebony meghalt, hogy elmondhassa, mi t�rt�nik Harryvel.

Hermione s�hajtott, �s pr�b�lta feldolgozni a hallottakat.

- M�g mindig nem l�tom az �sszef�gg�st. Mi t�rt�nt Harryvel?

- Nos, neki a l�b�t t�madta meg a l�lekdarab.

- Azt akarja mondani, hogy Harry l�lekhurcol�? Te j� �g – suttogta Hermione elsz�rnyedve. – �s �n m�g azt hittem... Mondja, hogy Harry most nem Voldemort, k�rem.

- Pedig nagyon �gy t�nik.

- V�rjanak – sz�lalt meg McGalagony. – Ez azt jelenti, hogy Harryn kereszt�l �jra�ledt Voldemort? Hogy lehets�ges ez?

- Nem rajta kereszt�l, hanem egyenesen benne – lombozta le Piton. – Hogy pontosan mi�rt, azt nem tudom, csup�n n�h�ny sejt�sem van. Lehet, hogy Harry sohasem lett volna l�lekhurcol� a kettej�k �sszek�ttet�se miatt, hanem sz�letett volna egy m�sik Voldemortunk, aki k�veti az els�t, b�r ez kiss� val�sz�n�tlennek t�nik. �n ink�bb arra gyanakszom, hogy az �t�ltet�s miatt t�rt�nhetett meg ez az eg�sz, �s az csak r�seg�tett, hogy ennek a l�lekdarabnak m�r volt egy hurcol�ja, Petunia Dursley. Ez a l�lekdarab er�sebb, sz�v�sabb �s akaratosabb volt a t�bbin�l.

- Ez borzaszt� – cs�v�lta a fej�t az igazgat�n�.

- Ezek csak tal�lgat�sok. Az emberis�g m�g nem tal�lkozott ilyen gy�va alakkal, mint Voldemort.

- Hogy mondhatja ezt? – sz�rnyedt el Hermione. – Voldemort kegyetlen, undor�t�, de szerintem egy�ltal�n nem gy�va.

- Dehogynem, Hermione – horkant fel Piton. – Gy�va meghalni. Ki m�s lenne k�pes ennyi horcruxot csin�lni, ha nem egy olyan ember, aki b�rmire k�pes az�rt, hogy �lhessen?

Szavait csend k�vette, amit Piton az egyet�rt�s jelek�nt fogott fel.

- Hogy tudunk seg�teni Mr. Potteren? – k�rdezte McGalagony.

- Att�l tartok, Minerva, hogy sehogy. – Miel�tt b�rmelyik�k a szav�ba v�ghatott volna, felemelte a kez�t, hogy hallgass�k meg. – Mint m�r mondtam, ideje lenne besz�molnom r�la, hogy hov� t�n�k el, ha nem l�ttok. Van egy hely, amit a b�ke pokl�nak cs�folnak, de a neve nem is �rdekes. Ide ker�lnek azok a halottak, akik v�rnak valakire, vagy valamilyen esem�ny bek�vetkezt�re. Egyel�re �n is ott ragadtam, tal�n a saj�t hal�lomat v�rom, nem tudom. A l�nyeg az, hogy a legt�bb ott l�v� szellem Voldemort hal�l�t v�rja.

- Ez azt jelenti, hogy soha nem is halt meg? – sz�lt k�zbe Hermione.

- Igen, nagyon �gy t�nik. Nem besz�ltem r�la id�ig, mert szerettem volna meg�rizni az egyens�lyt a k�t vil�g k�z�tt, de imm�r k�nytelen vagyok beleavatkozni. A b�ke pokl�ban van egy k�nyv, a Holtak K�nyve, amiben minden h�ten megjelennek a t�voz�k nevei. Mr. Weasley elmond�sa szerint ezen a h�ten a k�nyv legal�bb t�zszer annyi nevet tartalmaz, mint eddig b�rmikor.

- Ron? – h�pogta a l�ny, mire Piton b�lintott.

- Ott volt Flammy neve is, �s nem tudtam visszaj�nni, hogy sz�ljak nektek. Mire vissza�rtem, m�r k�s� volt, sajn�lom.

Hermione halkan szipogni kezdett.

- J� n�h�ny n�vvel ut�na k�vette Draco is. – Piton nyelt egyet.

- Ez azt jelenti, hogy Malfoy is meg fog halni ezen a h�ten? – csod�lkozott Hermione.

- M�r ott is van a b�ke pokl�ban – r�zta fej�t a f�rfi csal�dottan. – Nem tudtam megmenteni. Igazs�g szerint a legt�bb dolgot t�le tudom, k�zt�k azt is, hogy Harry imm�r Voldemort. Harry �ppen Drac�n akart bossz�t �llni Flammy miatt, �gy amikor Voldemort visszat�rt, � volt az els� �ldozat.

Hermione megborzongott.

- Az elmond�sa szerint �r�kig haldoklott a h�zam melletti kis erd�ben, �s senki sem seg�tett rajta a hal�lfal�k k�z�l, m�s meg nem j�rt arra. – Piton arc�n valami furcsa grimasz futott �t, amit Hermione legut�bb akkor l�tott, mikor megm�rgezte Harryt.

Sok�ig csend honolt, mindenki em�sztette a hallottakat.

- �n... – suttogta Hermione, majd a kez�be temette az arc�t. – Haragudtam Harryre, ami�rt nem j�tt el Flammy temet�s�re, de sohasem gondoltam volna, hogy... Merlinre, hogy lehettem ilyen h�lye? Harry mindig csak seg�teni akart nekem, sohasem �rtott, �s �n m�gis haragudtam r�, csak mert azt hittem, hogy dacb�l nem j�tt el. - Let�r�lte a k�nnyeit, �s Pitonra n�zett. - Semmit sem tehet�nk, semmi �tlete sincs?

- Hermione, Harry benne van a Holtak K�nyv�ben.

A l�ny teljesen megdermedt, �s �jb�l kit�rt bel�le a zokog�s. Piton �vatosan �t�lelte, �s hagyta, hogy kis�rja mag�t. Ki ne s�rna, ha sorra elvesz�tene mindenkit, aki kedves sz�m�ra? McGalagony feszengve n�zte a jelenetet, de v�g�l � is k�zelebb l�pett, �s �vatosan megsimogatta a l�ny h�t�t.

Dumbledore hal�lakor �rezte ugyanezt az elkeseredetts�get, mint most. Hiszen, ha Harry Potter is meghal, ki fog m�g harcolni a var�zsvil�g b�k�j��rt?

K�vetkezik: Voldemort serege