�rta: Brigichan (brigichan @ hotmail.com)

Korhat�r �s figyelmeztet�sek: 12 �ven aluliaknak nem aj�nlott; enyhe language warning

Megjegyz�s 1: negyvenharmadik fejezet

Megjegyz�s 2: seg�ts�g a lusta olvas�nak: v�lem�nyt �rok err�l a fejezetr�l a vend�gk�nyvbe

Megjegyz�s 3: a most megjelent HP 6. k�tet�ben elmondottak, az ott kanoniz�lt t�nyek, b�b�jok vagy (�j) karakterek nem szerepelnek a t�rt�neteimben, �s nem fogj�k befoly�solni ennek el�remenetel�t

Aj�nl�s: az �n dr�ga Marcsimnak. A csizm�s po�n�rt � jegyzi a jogd�jakat. :D

Felker�lt: 2005. j�lius 20.

Huszonegy j�t�kony l�lek

Dumbledore szel�den ballagott a t�rmel�kt�l akad�lyp�ly�v� v�ltozott f�t�ren. Harry karj�ba kapaszkodva bicegett, hiszen a rengeteg v�g�s a l�bain megnehez�tette a j�r�st. Piton fel� pr�b�ltak evick�lni, aki mellett annak fia t�rdelt �s szomorkodott. Flitwick professzor m�r el�tt�k oda�rt, �s egy Stimula-b�b�jjal mag�hoz t�r�tette valamennyire koll�g�j�t, de a f�rfi m�g mindig nagyon k�ba �s gyenge volt. A mellkas�t f�jlalta, �s azt mondta, �gy �rzi, elt�rhetett n�h�ny bord�ja, mert a v�r keserny�s �ze ott �rz�d�tt a sz�j�ban. A t�bbiek tiltakoz�sa ellen�re fel�lt, �s fia v�ll�ra t�maszkodva felkelt.

- Vannak n�lam s�lyosabb s�r�ltek is - felelte s�padtan.

A Weasley-testv�rek fel� biccentett, akik eg�szen f�lelmetes mennyis�g� v�rt�cs�t eresztettek maguk mell�. �rthet� is volt teh�t, ha a hirtelen felbukkan� gy�gy�t�k el�sz�r fel�j�k szaladtak.

A m�g talpon maradt roxfortos di�kok egym�st t�mogatva gy�lekeztek a sz�k�k�t perem�n�l. Luna �s Neville az elb�jtatott gyerekek ut�n n�ztek, m�g a t�bbiek a s�r�ltek �llapot�t pr�b�lt�k kider�teni. A Patil-l�nyokat, �gy t�nt, nagyon megviselte a sok kegyetlens�g, de az �ket vigasztal� falubeli azt mondta, a sok dementor jelenl�te is k�zrej�tszott a sz�rny� hangulat kialakul�s�ban. Madame Rosmerta tov�bbra is kitart�an k�zd�tt h�zak�rt �s saj�t kocsm�j��rt: t�bb r�termett var�zsl�val a h�zak tetej�n oltotta a t�zet. Az �sszk�p azonban m�gis borzalmas volt. Amerre csak n�zett, Harry a sebes�ltek vagy halottak f�l�tt s�r� embereket l�tott, akik sokszor m�r magukat marcangolt�k a sz�rny� k�n miatt. Neki is a tork�ban dobogott a sz�ve, �s �rezte, hogy arc�t-f�l�t �geti a bels� szenved�s. Bar�tait kereste szemeivel, �s l�tta, hogy Hermione egy �rtetlen k�pet v�g�, �m nem ellenkez� Dracoval vitatkozik, Ron pedig kimer�lten tartja szeretett professzorukat, Lupint.

- Igh… Remus… - ny�gte Harry, ahogy a r�m�let ki�lt az arc�ra. - Uramisten…

Egyik sebes kez�vel eltakarta a sz�j�t, �s les�t�tt szemeib�l meg�ll�thatatlanul �ml�ttek a k�nnyek. L�tta ugyan, hogy s�r�gnek-forognak k�r�l�tt�k a Szent Mung� var�zsl�i, de a kapkod�suk, n�ha lemond� fejr�z�suk �s elborzadt tekinteteik l�tt�n el tudta k�pzelni, mekkor�k a vesztes�geik. Egyetlen vigasza az volt, hogy k�r�l�tt�k sz�mos s�t�t tal�ros test is fek�dt, melyekr�l Harry sejtette, hogy egykor Hal�lfal�k voltak.

Dumbledore k�zben tov�bb l�pdelt, maga is gy�gy�tgatva egyik-m�sik kisebb sebet, �s r�szv�t�t nyilv�n�totta az elhunytak hozz�tartoz�inak.

- Dumbledore! - rikkantotta magas, v�kony hangon egy ismer�s f�rfi, aki im�nt t�nt el� a semmib�l, sok-sok munkat�rs�val egy�tt.

- Cornelius? - pillantott r� az igazgat� a v�lla felett. - Mi tartott ilyen sok�ig?

- Merlin szak�ll�ra! Sz�rny�, SZ�RNY� ez a puszt�t�s! - fakadt ki Caramel fejfed�j�t szorongatva. - R�ad�sul a t�voll�t�nkben a Miniszt�riumot is megt�madta valaki…

Harrynek a hossz� �r�k eltelte ut�n el�sz�r most jutott esz�be, mekkora felfordul�st hagytak maguk m�g�tt, amikor Sirius megid�z�se ut�n visszat�rtek. Sirius…

- Sirius! - sikkantotta Rowena.

T�bben is felkapt�k a fej�ket a hangj�ra, �s mind a f�rfit kerest�k, akit a n� sz�longat. A professzor botladozva szaladt a hom�lyos k�dben �ll�, elsz�rnyedt alak fel�.

- Ez Black! - ki�ltotta a miniszter. - Elfogni!

- Ne!  

- Cornelius, az az ember �rtatlan - l�pett a f�rfi el� Dumbledore, kivont p�lc�val, fenyeget� tekintettel. - Azonnal vonja vissza az embereit!

- De Black… b�n�z�! �r�lt! Gyilkos! �rtatlanok…!

- Az igazi b�n�s itt hever! - ragadta meg Ron F�regfark tal�rj�t Ron, miut�n a gy�gy�t�k elvitt�k t�le Remust. - Peter Pettigrew, akit mindenki halottnak hitt! Tizenk�t �vig volt a patk�nyom, mert bejegyzetlen anim�gus!

Felt�pte a karj�n a tal�rt.

- Itt van a S�t�t Jegy! L�tja?!

- De h�t… - dadogta a miniszter.

- Pettigrew volt az, aki meggyilkolta azt a sok �rtatlan muglit, miniszter �r. Megj�tszotta a saj�t hal�l�t. Az eg�sz csak sz�nj�t�k volt - jegyezte meg Harry, aki �rezte, hogy Sirius l�tt�n felolvad bels�je, �s �jra el�nti a boldogs�g. - Black �rtatlan.

- Amint mindenkit biztons�gba helyez�nk, Cornelius, tov�bbi bizony�t�kokkal tudok szolg�lni ezt illet�en - mondta Dumbledore olyan hangon, mellyel jelezte, hogy lez�rtnak tekinti a vit�t.

Harry boldogan fordult Sirius ir�ny�ba.

- SIRI-…!

A l�tv�ny azonban megd�bbentette. L�tta, hogy Rowena keresztapja nyak�ba veti mag�t. Az el�sz�r nem is nagyon tudott mit kezdeni vele. Koszos kezeivel szenved�lyesen viszonozta az �lel�st, a n� k�cos, kormos haj�ba t�rt. Rowena t�bbsz�r is megcs�kolta a f�rfi ajkait, �s �rezte, hogy elered a k�nnye mindkett�j�knek. S�rva kacagtak az �r�mt�l, hogy �jra egym�s karjaiban lehetnek.

Harry sz�ve kihagyott egy pillanatra. Kid�lled� szemekkel �s a leveg�hi�nyt�l h�r�gve n�zte az �jra egym�sra tal�l� p�rt, majd lassan Pitonra tekintett, noha f�lt annak iszonyatos haragj�t�l.

Perselus azonban ezt l�tva �gy �rezte, szil�nkokra t�rik a sz�ve. A gomolyg� f�st �s b�z ellen�re m�g mindig a szeretett kedvese test�nek meleg�t �s illat�t �rezte mag�n, mely hull�mk�nt h�mp�lyg�tt zaklatott lelk�n. A n� azonban csak �llt ott, vele mit sem t�r�dve, minden figyelm�t a felt�madott szeret�nek szentelve. A sz�l meglibbentette foszladoz� pal�stj�t, ahogy sarkon fordult, �s hat�rozottnak l�tsz�, de val�j�ban gy�nge l�p�sekkel visszafel� indult, be a kast�lyba. Nem hoppan�lt, nem haszn�lt semmilyen m�gikus eszk�zt, hogy hamarabb oda�rjen: mag�nyosan kaptatott felfel� a falut Roxforttal �sszek�t� f�ld�ton. Fia k�nnyes szemekkel, sz�j�ra tapasztott k�zzel n�zte az �rul� n�t, majd fut�snak eredt, rem�lve, hogy utol�rheti apj�t.

Harry azonban mindenf�le cselekv�sre k�ptelen volt. Megk�v�lten �llt, ahol az alak felbukkan�s�ig tart�zkodott, �s egyre v�r�s�d� arccal, zil�l� mellkassal n�zte a boldogan �lelkez� p�rt. Azok, alig v�ltak sz�t, m�ris fel�je fordultak, �s, mint a boldog sz�l�k, k�zen fogva fel�je indultak.

Sirius szeme felcsillant, hogy keresztfi�ra n�zett. Egyre nagyobb l�pteket vett, v�g�l szinte szaladt. Nevetve t�rta ki a karjait, melyen csak �gy cs�ngtek tal�rj�nak sz�tszabdalt r�szei. L�tszott rajta, hogy alig v�rja, hogy ism�t meg�lelhesse a fi�t.

Harry bizonytalan, k�ba l�p�sekkel megindult fel�je, majd �k�lbe szorult k�zzel nekirontott. Megl�kte a f�rfit mellkas�n�l, �s r��v�lt�tt.

- Hogy tehetted ezt?!

Sirius arc�r�l elt�nt az el�gedett mosoly. �rtetlen�l n�zett a mellette �ll�, tal�n m�r valamit sejt� n�re, majd �jra a fi�ra.

- Harr-

- HOGY TEHETTED EZT? - l�kte �t a f�ldre Harry.

Olyan d�h�s volt, hogy a k�nnyekt�l csak �gy csillogott szem�nek feh�rje.

- Harry! - suttogta a n� r�m�lten.

- Fogja be a sz�j�t! - hordta le a k�ly�k a n�t is.

- Harry, mi…?

- Most el�gedett vagy? B�szkes�ggel t�lt el, hogy megint t�nkretetted valaki �let�t?!

- Mi bajod van? - sand�tott r� Sirius. - Nem is �r�lsz, hogy l�tsz?

- H�t annyira biztos nem, mint ez! - mutatott undorodva a tan�rn�re.

- Hogy mondhatsz ilyet? - r�ncolta a homlok�t Rowena. - Kisebb csoda, hogy egy�lt-…

- Nem k�rek a csod�kb�l! Egy ilyen rongy ember, mint maga, ne pr�b�ljon kioktatni!

- Harry! - csattant fel mindk�t feln�tt.

- B�rcsak sohasem j�tt�l volna vissza! Ink�bb maradt�l volna vel�k! Mindent elrontott�l! Nem akarlak l�tni! SOHA T�BB�!

Azzal fogta mag�t, �s a kast�ly fel� rohant.

- J�l van… - csit�tatta Lavender a fi�szob�ban zokog� Lamerint.

- Nem akart beengedni - ny�gte a fi�. - Mi lesz, ha csin�l mag�val valamit? - fakadt ki.

Ron nyelt egyet, �s Hermionera n�zett.

- N�zd - d�rzs�lte meg a l�ny sajg� hal�nt�k�t -, biztos vagyok benne, hogy �desap�d nem tenne k�rt mag�ban… Tudja, hogy neked sz�ks�ged van r�… Harry, LE�LN�L v�gre? - f�rmedt fel-al� j�rk�l� bar�tj�ra.

- Tal�n egy�tt kellene besz�lnetek vele - aj�nlotta Ron. - Harry, tudod, hogy mostan�ban hallgat r�d…

- Persze! Csak �gy oda�llhatok el�, szerinted? A keresztap�m, aki most t�madt fel poraib�l, �pp az im�nt d�nt�tte romba a boldogs�gukat, �s szerinted m�g �lljak el� szabadkozni? Csoda lenne, ha nem �lne meg ott helyben!

- Apa… szeret t�ged - �lt fel Lamerin. - �s ne magadat okold a t�rt�ntek miatt. Nem te tehetsz r�la.

- Hanem Rowena - motyogta Harry egy hangos s�haj k�s�ret�ben.

Sok�ig szemezett az ablak r�csaival, �s pr�b�lt kancs�tva eln�zni k�z�tt�k, de egy id� ut�n belef�jdult a homloka.

- Aludj itt ma �jjel, ha m�r nem tudsz bemenni a lakoszt�lyotokba - fordult v�g�l az ifj� Pitonhoz. Arca f�radt volt, �s megviselt, de l�tszott rajta, hogy pr�b�l a morcos k�ls� ellen�re kedves lenni. - Ezeken az �gyakon sim�n elf�r�nk ketten-h�rman…

Lamerin n�m�n, de h�l�san b�lintott, majd hagyta, hogy Hermione el�tegye a tiszta v�zzel teli t�lat. Amint megl�tta benne saj�t, maszatos arc�t, jobbnak l�tta megmosakodni.

A l�ny ek�zben odal�pett Harryhez.

- Nem akarsz tal�lkozni vele? �gy �rtem… Siriusszal?

- Nek�nk t�bb� semmi k�z�nk egym�shoz - r�zta meg a fej�t Harry. - Nincs mit megbesz�ln�nk.

- Harry, K�RLEK! Lehet, hogy az eg�sz csak egy f�lre�rt�s!

- Ezen nincs mit f�lre�rteni! Egy�rtelm�, ami t�rt�nt! - sziszegte Harry, mert l�tta, hogy a t�bbiek m�r �tt�rtek m�s besz�dt�m�kra. Nem akarta, hogy meghallj�k, Hermioneval m�g mindig ezen vitatkoznak.

- Ak�rhogy is… Szeretn�m, ha lemenn�l a gyeng�lked�re! Sz�rny�ek a sebeid, �s m�g meg sem tudt�k n�zni a gy�gy�t�k, olyan hamar elrohant�l.

- Dehogy megyek… - r�zta le Harry, az �gya fel� indulva. - Majd rendbe j�v�k…

- Harry, mint prefektus, parancsolom neked, hogy…

- Nekem csak ne parancsolgass! Kviddics kapit�ny vagyok, ugyanolyan jogaim vannak, mint nektek…!

- HARRY! TAKARODJ A GYENG�LKED�RE! MOST!

A fi�, aki azon a komor d�lut�non �lete eddigi legkomolyabb k�zdelm�t v�vta, kelletlen�l ballagott a s�t�t �s h�v�s folyos�kon. Harrynek semmi kedve sem volt be�llni a gyeng�lked� el�tt k�gy�z� sorba, hogy azt�n mindenki �t n�zze, �s pletyk�lkodni kezdjen r�la azok ut�n, amik t�rt�ntek. M�r messzir�l hallotta a jajvesz�kel�st �s s�r�st, ami a t�rt ajt�kon kisz�r�d�tt.

�sszeszorul� sz�vvel kukkantott be, �s l�tta, hogy szinte mindegyik �gy foglalt volt. Soha nem tapasztalt m�g ilyet, m�g akkor sem, amikor t�len a megf�z�s led�nt a l�b�r�l j� p�r di�kot. A feh�r tal�rba �lt�z�tt �pol�k �gyt�l �gyig szaladtak a b�jitalokkal �s fert�tlen�t� f�zetekkel teli flask�kkal, m�g m�sok a koszos sebeket tiszt�tgatt�k. Minden �gynem� �s minden kend� v�rfoltos volt, amit�l Harry �gy �rzete mag�t, mint valami mugli katonai k�rh�zban.

Lassan s�t�lt a k�z�ps� folyos�n, be-bepillantva az elf�gg�ny�z�tt kv�rt�lyokba, kik fek�dhetnek ott. Az egyik legk�zelebbiben a Creevey-csal�d v�rta izgatottan, siker�l-e meggy�gy�tani a borzaszt� �llapotban l�v� kicsi Dennist. Colin, akit annakidej�n, els�s kor�ban sz�rnyen ideges�t�nek tal�lt, most �ccse �gy�nak v�g�ben �lt, nagy szemeiben pedig szokatlan �ress�g csillogott. Finoman simogatta Dennist l�bait a takar�n kereszt�l. A kisfi� m�g mindig nem volt eszm�let�n�l.

- Colin - suttogta Harry, ahogy a v�ll�ra tette egyik kez�t.

A fi� h�trapillantott, �s mintha megk�nnyebb�lt volna, hogy l�tja.

- Hogy van Dennis?

- Nem j�l… A… a b�jitalokra v�runk… Nemsok�ra hozz�k a Szent Mung�b�l…

Harry hunyorogva n�zte s�r� �desanyjukat, �s komor tekintet� apjukat.

- Te vagy…? - kezdte a f�rfi.

- Harry Potter - ny�jtotta ki a kez�t Harry, tisztelettud�an. - Nagyon sajn�lom, ami Dennisszel t�rt�nt…

- Te nem tehetsz r�la - sz�lalt meg a h�pp�g� anyuka is. - Szerencs�tlen gyermek, hiszen te is tele vagy sebekkel! - sikkantotta r�m�lten. - Gyere, keres�nk neked egy gy�gy�t�t…!

- Nem, k�sz�n�m… Boldogulok magam is… Csak… maradjanak Dennis mellett…

M�g egyszer megszor�totta Colin v�ll�t, majd tov�bb�llt.

A legt�bb sebes�lt sz�m�ra ismeretlen falubeli volt, noha n�h�nyukat arcr�l felismerte: egy pinc�rt Madame Puddyfoot k�v�z�j�b�l, egy szel�d tekintet� boszork�nyt a M�zesfal�sb�l… Az egyik �gyon Madame Rosmerta �lt, �s �pp a kez�n l�v� hatalmas �g�si s�r�l�st pr�b�lt�k ell�tni.

- Esk�sz�m �nnek, Cornelius, �letemben nem l�ttam m�g ekkora kegyetlens�get - ecsetelte a n�, mik�zben f�l karja �s v�lla m�r v�r�s volt a fert�tlen�t� folyad�kt�l. - Na �s ezek a gyerekek…! N�lk�l�k k�tszer ennyi s�r�lt lenne, �n mondom!

- Sz�gyen! - mondta az egyik pinc�r mellette, akinek a f�l�t pr�b�lt�k megmenteni. - Hogy m�r a gyerekeinknek kell k�zdeni�k ezek ellen a sz�rnyetegek ellen! A miniszt�riumnak t�bb aurort kellene alkalmaznia!

- Meg kell �rtenie, kedves Archie, hogy az auror-szakma nagyon komoly k�vetelm�nyekkel j�r - menteget�z�tt a miniszter. - Abszol�t precizit�s a k�pess�gek ter�n, erk�lcsi tan�s�tv�nyok…

- De nem �gy, ha ennek �r�n egy aurort sem vesznek fel �vek �ta! - fakadt ki Rosmerta. - Ha senki sem felel meg, kik fognak minket megv�deni Tudjukki k�vet�it�l?

- Jobb lenne, ha a Miniszt�rium a saj�t h�za t�j�n pr�b�lna meg rendet rakni, �s visszavenni az ig�nyeib�l, miel�tt mindenkit lehet�s�g n�lk�l kisz�r a vizsg�kon!

Caramel nem felelt, mert �szrevette, hogy Harry �pp az � kis r�szleg�k el�tt �ll, �s tan�ja mindennek.

- Potter - suttogta a himb�l�z� f�l� var�zsl�.

- Potter, j�jj�n, �s…

Harry sz� n�lk�l tov�bb�llt. Semmi kedve sem volt megosztani az �gyat a miniszterrel. Balszerencs�j�re a szomsz�dos, elker�tett r�szleg �gy�n Tonks fek�dt.

A n�t k�t �pol� pr�b�lta lefogni, �gy vonaglott a s�r�st�l. A has�t fogta mindk�t kez�vel, mintha borzalmas f�jdalmai lenn�nek. Test�t t�bb helyen is es�s k�vetkezt�ben kialakult, lila foltok bor�tott�k, de igaz�n komoly seb, mint a kor�bbiakban, nem volt l�that�. Harry nem �rtette, mirefel h�t a hiszt�ri�s roham, hacsak nem…

- J�jj�n, Potter, ne n�zze ezt v�gig - fogta meg a karj�t McGalagony, �s arr�bb vezette.

- Remus! - szaladt a fi� egy k�zeli �gyhoz, ahol a f�rfi nyugodott.

Lupin nem volt eszm�let�n�l, az egyik gy�gy�t� �pp abban a pillanatban altatta el.

- J�l van? �letben van? - k�rdezte Harry.

A feh�r k�penyes alak b�lintott, majd �tszaladt a szomsz�d �gyhoz.

- Mi t�rt�nt vele?

- Lupin professzor eg�sz �vben anim�gia-leck�ket vett t�lem, Potter, nem tudom, eml�tette-e mag�nak - kezdte McGalagony. Harry megr�zta a fej�t. - Sejtettem. Nos… Annak ellen�re, hogy feln�tt, �s kiv�teles k�pess�gekkel b�r, nem �rt el nagy el�rel�p�st. Lassan haladtunk, �s csak ritk�n tapasztaltunk eredm�nyeket. Mostan�ban �rt el egy olyan szintet, ahol bizonyos testr�szeinek transzform�ci�j�t m�r el� tudja id�zni. �gy eshetett meg, hogy… Hogy f�lig farkass� v�lva megharapta Pettigrewt.

- De, professzor… - k�rdezte Harry halkan - ez�rt ugye nem fogj�k valamilyen b�ntet�ssel s�lytani? �gy �rtem… Piton professzor annakidej�n azt tan�totta nek�nk, hogy a v�rfarkasok, ha tov�bbi embereket fert�znek meg ezzel a k�rral, ak�r az Azkabanba is ker�lhetnek…

- Pettigrew b�n�s l�lek volt, Potter, k�tve hiszem, hogy a hal�l�t b�rki is felr�hatn� Lupin professzornak.

- �s… mondja, professzor, mi�rt tanult Remus anim�gi�t?

- Lupin professzor, Potter. �gy pr�b�l megold�st tal�lni az �tv�ltoz�sra. Ha siker�l anim�gusk�nt egy farkas alakj�t mag�ra �ltenie, akkor telihold eset�n lehet, hogy szabad akarat�b�l vissza tudna v�ltozni… az elm�letek szerint, legal�bbis. Eddig m�g senkinek sem siker�lt. De most j�jj�n, hadd l�ssa el valaki a maga sebeit is…

- Javaslom, egyel�re ne nagyon m�szk�ljon a folyos�kon, Sirius. Nem akarhatjuk, hogy �jra p�nik t�rj�n ki a di�kok k�zt. �gyeljen arra, hogy mindig legyen valaki maga mellett… egy tan�r.

Dumbledore szavai m�g m�snap is ott csengtek Sirius elm�j�ben. A f�rfi hajnalban l�pett ki szob�j�b�l, hogy a napfelkelt�t az egyik kerti folyos�r�l n�zhesse v�gig. Noha nem ny�ltan m�g nem ejtett�k az ellene tizen�t �ve felhozott v�dakat, a miniszt�rium emberei m�r nem tartott�k h�zi �rizet alatt - �s ez kimondhatatlan szabads�g�rzettel t�lt�tte el. Ugyanakkor mit �rt a frissen megszerzett boldogs�ggal, ha Harry l�tni sem akarja?

Az�ta nem tal�lkozott a fi�val, hogy Roxmortsban olyan cs�ny�n elv�ltak. Olyan agressz�v volt, annyira t�relmetlen… Mi�rt nem hagyta, hogy megmagyar�zzon mindent?

Ahogy a felfel� k�sz� napot figyelte, egyszer csak l�ptek kopog�s�t hallotta. Oldalra n�zett, ahol egy feh�r ruh�ba �lt�z�tt Rowenat pillantott meg. A n� meglep�d�tt, hogy itt tal�lja.

- �pp hozz�d indultam - vallotta be Sirius. - Szerettem volna, ha elk�s�rsz a Griffend�l torny�ig. Dumbledore azt mondta, egyed�l megijeszten�m a gyerekeket…

- Sajnos erre most nem �rek r�… - felelte a n� szomor� arccal. - A gyeng�lked�re kell mennem, Poppy egyszer�en nem gy�zi egyed�l. De a gyerekek m�g biztos alszanak, k�s�bb tal�n lesz alkalmunk felmenni hozz�juk. Elk�s�rsz? - k�rdezte, mik�zben megk�t�tt mag�n egy Szent Mung�s k�penyt.

- Persze - b�lintott a f�rfi.

Csendben ballagtak a folyos�kon, �s sok�ig egyik�k sem mert megsz�lalni. V�g�l Sirius volt az, aki megt�rte a csendet.

- Tudt�l besz�lni… Perselusszal?

Rowena hallgatott, majd egy k�nnycseppet t�r�lt le az arc�r�l.

- Nem - r�zta meg a fej�t. - Nem nyitott ajt�t, �s a b�b�jt is megv�ltoztatta. M�r nem tudok csak �gy… bemenni. Nem akar meghallgatni…

Sirius nagyot s�hajtott.

- Az a b�d�s denev�r, csak akadjak �ssze vele…!

- Ne mondj ilyet! - parancsolt r� a n�. - Ne szidd, Perselus j� ember! Az eg�sz az �n hib�m! A kett�nk hib�ja, pontosabban! Nem a gy�l�lk�d�s a megold�s!

- De nem is az, hogy nem engedi megmagyar�zni, ami t�rt�nt…

- Csak tudta, hogy ez lesz… - s�t�lt tov�bb Rowena lehajtott fejjel. - Ez�rt is tiltakozott annyira, hogy… sz�val tudod. De v�g�l megtette - n�zett sz�r�san egykori kedvese szemeibe. - �s ez�rt h�l�snak kellene lenned!

- Valahol… az is vagyok… - motyogta Sirius.

Lassan meg�rkeztek gyeng�lked� el�, mely t�rt ajt�kkal fogadta �ket. Madame Pomfrey m�r odabenn futk�rozott, de Black figyelm�t eg�szen m�s keltette fel.

H�rom id�sebb di�k suttogott a bej�ratn�l, �s az egyik�kben felismerni v�lte Harryt.

A fi� egy magas, zokog� l�nyt �lelt �s pr�b�lt vigasztalni, aki �gy kapaszkodott a tal�rj�ba, hogy azt lehetett volna hinni, el akarja szak�tani.

- J�l van, Susan… - sim�tott v�gig hossz� haj�n, melyet a l�ny most is, mint mindig, egy hossz� fonatban viselt. - Ez m�g nem biztos…

Seamus a falnak d�lve, felfel� n�zve pr�b�lta meg visszatartani a k�nnyeit. A feje �s a csukl�ja be volt k�t�zve, �s az arc�n is volt p�r v�g�s.

- Mi�rt nem �rtem oda idej�ben…? - suttogta keser�en.

- Szeg�ny Hannah! - dadogta Susan, most m�r hangosan s�rva.

- Susan, egy kicsit halkabban - mondta fojtott hangon Harry. - Odabent lehet, hogy m�g alszanak a betegek…

- Harry, szia - k�sz�nt r� Sirius, amit�l a fi� �sszerezzent.

Seamus �s a sz�ke l�ny r�m�lten n�ztek r�, ami el�rulta sz�m�ra, hogy felismert�k az arc�t a r�gi k�r�z�si fot�r�l.

Harry k�nyszeredetten engedte el a l�nyt �s fordult fel�j�k. Az arc�r�l s�t�tt a gy�l�let.

- �r�l�k, hogy itt tal�llak… Besz�ln�nk kell, tudod j�l.

- Ne haragudj - felelte a fi�, �s minden szav�n�l csak �gy reszkettek izmai a d�ht�l -, de a pillanat most egy�ltal�n nem alkalmas - sziszegte. - Az egyik oszt�lyt�rsunk lehet, hogy meg fog vakulni, �s ki tudja, a t�bbiek mikor �p�lnek fel teljesen, sz�val D�JAZN�M, HA MOST NEM F�RASZTAN�L A H�LYES�GEIDDEL!

- Potter! - szaladt oda az ajt�hoz Madame Pomfrey, kikelve mag�b�l. - Hordja el mag�t, �s ne itt �b�gasson! Ha nem tudn�, ez itt a gyeng�lked�!

A h�rom di�k kelletlen�l ballagott tov�bb a nagyterem fel�, a k�t feln�tt pedig rettenetesen sz�gyellte mag�t.

- Ez nehezebb lesz, mint gondoltam.

- Az �let neh�z egy tin�dzserrel… - jegyezte meg Rowena, akiben sz�rnyen motoszk�lt a b�ntudat. - Csak olyan, mint amilyenek ti voltatok. Gyere ink�bb… �s seg�ts kiosztani a b�jitalokat.

Sirius fitym�lva �lt�tte mag�ra a higi�niai okokb�l k�telez�v� tett gy�gy�t�i k�penyt, �s kezdte el tolni a palackokkal megrakott kocsit. Az �veged�nyek �ssze-�sszekoccantak n�ha, ahogy egy-egy k�v�n megd�ccent a szerkezet, de mindent �sszevetve siker�lt �gy elindulnia vele, hogy ne keltsen nagy hangzavart.

Rowena megkapta Madame Pomfrey tekercs�t, amin a nevek �s a kim�rt adagok szerepeltek, �gy minden �gy melletti kom�dra letett valamit. Ha gyerekek fek�dtek az �gyban, �gy pr�b�lt egy mosollyal b�tors�got �nteni bel�j�k, a m�g alv�kn�l meg igyekezett olyan halkan l�pkedni, ahogy csak tudott.

- Szeg�ny l�ny… - pillantott Tonksra, aki beesett arccal, �s val�sz�n�leg j�l benyugtat�zva, m�g mindig aludt. Megcs�kolta a homlok�t. - Nymphadora kisbab�t v�rt, tudtad? - k�rdezte halkan Siriust�l.

- Igen, hallottam, ahogy Madame Pomfrey besz�lt r�la az egyik gy�gy�t�val… iszony�. Szeg�ny Remus…

- �s szeg�ny Tonks - jav�totta ki Rowena.

- Tudod, hogy nem �gy �rtettem - vonta �ssze a szem�ld�k�t Sirius. - Hiszen a rokonom, az unokatestv�rem…!

- R�ad�sul lehet, hogy Remus m�g nem is tudott r�la… Az a mocskos Mulciber… - sziszegte a n�. - Meg�rdemelte, amit Kingsleyt�l kapott…

- Ez m�g nem v�ltoztat a t�nyen, hogy Remus is hihetetlen�l boldog lehetett volna, ha Tonks nem veszti el a gyermeket az es�s k�vetkezt�ben…

Mivel Rowena nem felelt, csak szomor�an s�hajtott, folytatta.

- Remus mindig is szeretett bab�zni. Im�dta Harryt, mikor kicsi volt.

- Igen, eml�kszem… - mosolyodott el a professzor, mintha hirtelen megrohant�k volna a kellemes eml�kek. - Csak az � kez�ben volt nyugodt… meg persze Lily�ben. N�latok mindig csak s�rt, mert �ssze-vissza rohang�ltatok vele. Hogy f�ltek mindig, hogy James-szel egyszer leejtitek…!

- Ez fura - fintorgott a f�rfi. - Nekem �gy t�nt, �lvezi, ha reptetj�k…

- Ne v�rd egy olyan kis cs�pps�gt�l, hogy r�gt�n rajongani fog a rep�l�s�rt… �letvesz�lyes apuka lett volna bel�led - cs�v�lta meg a fej�t mosolyogva.

Black fur�n elvigyorodott.

- �ldom magam, hogy nekem sosem jutott eszembe gyereket v�llalni t�led…

- Ez nem sz�p t�led - kuncogott Sirius.

- Nem, sz� sem lehetett volna r�la. T�ls�gosan felel�tlen volt�l…

- Ezt nem tagadom… - jegyezte meg a f�rfi s�rmos mosollyal.

M�g a n� kitett k�t v�r�s folyad�kkal teli poharat az egyik �sz haj� f�rfi �jjeliszekr�ny�re, k�v�ncsi szemeivel az ujjait leste.

- L�tom, m�r nem hordod a gy�r�met…

Rowena felegyenesedett.

- Csak nem gondoltad, hogy hordani fogom, mik�zben Perselusszal vagyok? - k�rdezte kaj�nul. Majd zavartan megvakarta a hal�nt�k�t. - Egy�bk�nt meg… m�r nincs is meg.

- Nincs? Hogyhogy? Elhagytad?

- Eladtam, �s vettem bel�le egy s�rk�nyb�r csizm�t - vonta meg a v�llait a n�.

- Mit csin�lt�l? - kezdett el kacagni egykori kedvese.

- Ne n�zz �gy r�m! Nagyon d�h�s voltam r�d! Azt hittem, el�rultad a bar�taidat. B�rt�nbe ker�lt�l! Mit v�rt�l? Hogy majd szomor� �zvegyk�nt v�giggy�szolom az �letemet? De ha ez megnyugtat: nagyon k�nyelmes csizma volt. �vekig hordtam, m�g ki nem t�rt a sarka.

Sirius alig tudta abbahagyni a r�ty�g�st, �s lassan m�r a k�nnyeit t�r�lgette, ahogy a n� ut�n evick�lt a kocsival.

- Te nem vagy norm�lis… �n mindig is tudtam…

A tan�t�s m�g napokkal k�s�bb is sz�netelt, hiszen a miniszt�riumi vizsg�l�bizotts�g tagjai, a mindenf�le titk�r �s gy�gy�t�, a rokonok, egysz�val rengetek idegen j�rk�lt fel-al� a kast�lyban, hogy figyelemmel k�s�rje a betegek �llapot�t. Ekkora felfordul�sban m�g akkor sem lehetett volna tan�tani, ha minden tan�r �p �s eg�szs�ges - ami kor�ntsem volt �gy.

Nemcsak Perselus �s Remus eg�szs�ge szenvedte meg az �tk�zetet. Flitwick professzor is szerzett kisebb-nagyobb v�g�sokat �s horzsol�sokat, �s Honeybourne is kivette a r�sz�t a bajb�l. Stainthorp, annak ellen�re, hogy elvileg a s�t�t var�zslatok kiv�d�se a szakm�ja volt, nem bizonyult k�l�n�sebben hasznosnak: viszonylag �p b�rrel meg�szta, de a r�la sz�l� rosszm�j� pletyk�k az � f�l�be is eljutottak. Irigykedve figyelte az egykor �ld�z�tt Black rejtelmes visszat�r�s�t, �s hogy a f�rfi szinte minden idej�t a Rowena t�rsas�g�ban t�lti. Perselus ut�n teh�t m�g egy riv�lisra lelt, �gy lassan elvesztette a rem�nyt, hogy valaha megszerezheti mag�nak a n�t. Jobb�ra a foglyok �rz�s�b�l �s k�s�rget�s�b�l vette ki a r�sz�t: bel�l�k volt el�g. Roxfort �vsz�zadok �ta nem adott otthont annyi gonosztev�nek, mint azokban a napokban. Aki kor�bban azon t�n�d�tt, vajon mi�rt is �p�tettek annyi cell�t a mardek�ros pinc�kben, az most r�csod�lkoz�ssal �llap�totta meg, hogy milyen elm�s h�z�s is volt ez a kast�ly tervez�it�l. Aurorok �s Rendtagok tucatj�val �lltak �rt a cell�kn�l, nehogy ak�r egy is megsz�khessen az igazs�gszolg�ltat�s el�l.

A s�t�t var�zsl�k mell� �ll� roxfortos di�kok eset�ben m�r nehezebb volt elj�rni. Millicent, Pansy, valamint Nott, Crak, Monstro �s Malfoy, miut�n �sszeegyeztett�k vallom�saikat, azt �ll�tott�k, az Imperius-b�b�j alatt �lltak, �s nem voltak besz�m�that� �llapotban. Az �t rosszh�r� di�k mellett sokan �szrevett�k Malfoy szokatlan hallgat�s�t �s r�vedt tekintet�t, mik�zben a kihallgat�sok folytak. Dumbledore, az � l�lekbel�t� tekintet�vel sejtette ugyan, mi nyomasztja a fi�t ennyire, ez�rt �gy d�nt�tt, szemmel k�v�nja tartani sors�nak alakul�s�t. A vizsg�l� test�lett�l azt k�rte, ments�k fel a gyerekeket a v�dak al�l, �s b�zz�k az iskola vezet�s�re a b�ntet�s�ket.

Caramel �r�mmel egyezett bele az �gy eme gyors lez�r�s�ba, hiszen rengeteg egy�bbel kellett ezen k�v�l foglalkoznia.

P�r nappal az esem�nyek ut�n, egy naps�t�tte m�rciusi napon a nagyterembe h�vatta azokat a tanul�kat, akik a feln�ttek mellett harcoltak azon a szomor� szombati napon. Lavender, Colin, Seamus, a k�t Patil-l�ny, Dean, Neville �s Luna, Terry Boot, Michael Corner, a m�g mak�val biceg� Anthony, Susan, Justin �s Ernie mind kiss� �rtetlen�l sorakoztak fel a tan�ri asztal el�tt. Ron meg sem akart jelenni, mert kijelentette, neki a testv�rei eg�szs�ge fontosabb, minthogy egy h�lye politikus agyont�mj�nezze �ket, b�rmilyen b�trak is voltak. Hermione azonban m�gis elr�ngatta, hiszen Dumbledore is kifejezetten k�rte, hogy jelenjenek meg. Harry szint�n szerette volna elbliccelni a megjelen�st, mert ink�bb azt sejtette, hogy hatalmas fejmos�sban lesz r�sz�k amiatt, milyen felel�tlen�l viselkedtek, amikor elhagyt�k a kast�lyt. Tal�rja zseb�be dugta h�t karmol�sokkal teli kez�t, �s unottan szemezett Dumbledore serleg�vel. Az igazgat� megszokott hely�n �lt, az asztal k�zepe t�j�n. Mellette titk�rok, �js�g�r�k, egy �rnok, illetve k�t s�veges alak, akik egy nagy fal�d�t szorongattak.

- Nos, h�t, b�tor ifjak, �s ifj� h�lgyek… - kezdte a miniszter. - A Miniszt�rium �s a var�zsl�t�rsadalom nev�ben szeretn�m kifejezni m�lys�ges h�l�mat ir�nyotokban, ami�rt olyan h�siesen k�zd�ttetek ama s�t�t napon, amikor Tudjukki �s t�rsai megt�madt�k Roxmorts falut.

Ron nagyot s�hajtott, ahogy a sebesen jegyzetel� �rnokra pillantott. Nem Percy volt az, hanem valami idegen, de ez nem v�ltoztatott a t�nyen: feleslegesnek �rezte ottl�t�ket. Sokkal jobban �rdekelte, meggy�gyulnak e b�tyjai �s kish�ga.

- Ez a nap �r�kre r�sze lesz t�rt�nelm�nknek, �s biztos�thatlak titeket: a ti nevetek sem mer�l majd a feled�s hom�ly�ba.

- Na persze - s�gta Anthony a mellette �ll� Susan f�l�be, de Harry is hallotta. - Az eg�sz felhajt�st csak arra fogja felhaszn�lni, hogy m�g tov�bb hivatalban maradhasson…

- Rem�lem, nem tal�lt�tok t�l tolakod�nak a Pr�f�ta �s a t�bbi lap interj�it �s fot�it: mindez csup�n az�rt volt sz�ks�ges, hogy megnyugtassuk a k�zv�lem�nyt: vannak m�g elsz�nt fiatalok, akik hajland�ak fell�pni a s�t�t er�k fenyeget�se ellen. Persze, gondolom, vannak, akik m�r szinte hozz�szoktak a m�dia jelenl�t�hez…

Harryre siklott huncut pillant�sa, �s a fi� ut�lta ez�rt. Megforgatta a szemeit.

- Tudom, mindannyi�toknak nagy vesztes�gekkel kellett szemben�znetek. Nem tudom, mennyire lehet ezt p�nzben k�rp�tolni, de… A Miniszt�rium rendelkez�semre bocs�tott egy jelk�pes �sszeget, melyet sz�t kell, hogy osszak, mint jutalmat. K�rem, aki hallja a nev�t - vett el� egy pergament, tele nevekkel - l�pjen el�, �s vegye �t a k�t �riembert�l a fejenk�nti sz�z galleont.

M�s k�r�lm�nyek k�z�tt val�sz�n�leg mind lelkesedtek volna, ha ennyi p�nz �ti a markukat, de jelen �llapotban mind kedveszegetten vett�k csak �t a k�zepes zacsk�nyi �rm�t.

- Meg is voln�nk. Miss. Ginny Weasley �s Miss. Hannah Abbott, valamint Mr. Zacharias Smith �s Mr. Dennis Creevey jutalm�t igazgat�tokra b�zom, � majd gondoskodik arr�l, hogy az �rintettek, akik sajnos m�g a gyeng�lked�n nyugszanak, megkapj�k, ami j�r nekik.

Susan Bones �jra s�rva fakadt, ahogy a maroknyi p�nzt n�zte, �s r�gt�n bar�tn�je, Hannah jutott esz�be. Anthony megt�maszkodott az egyik mank�j�n, �s �vatosan megsimogatta a l�ny h�t�t. Anthony keze, mely a jutalmat szorongatta, szint�n remegett a m�regt�l. Colin egyszer�en csak leveg�nek n�zte az eg�sz k�ld�tts�get: arca olyan beesett �s fak� volt az ut�bbi napokban - k�sz�nhet�en az idegesked�snek -, hogy alig lehetett r�ismerni.

- Emellett �r�m�mre szolg�l bejelenteni, hogy mind mentes�lt�k az �v v�gi vizsg�k al�l. A Rendes B�b�jos Fokozatot sajnos nem halaszthatjuk el, Miss Lovegood - pillantott a sz�ke l�nyra, aki a t�le megszokott �ress�ggel n�zett r� vissza. - Hiszen ez k�vetelm�ny tov�bbtanul�suk �s k�s�bbi foglalkoz�suk szempontj�b�l. De annyit meg�g�rhetek, hogy a „s�t�t var�zslatok kiv�d�se” t�rgyb�l m�r most megkapj�k a „kiv�l�t”.

- Uram - sz�lalt meg Neville sz�rnyen fenyeget� hangon. Igyekezte ugyan leplezni ellen�rz�s�t a f�rfivel szemben, de bar�tai mind sejtett�k, hogy minderre csak nagy er�fesz�t�sek �r�n k�pes. Hermione tartott ugyan att�l, hogy a fi� izgulni fog, tekintve, milyen fontos embert sz�l�t meg, de ennek nyoma sem volt. - K�tlem, hogy b�rmelyik�nk is az�rt tette volna, amit tett, hogy azt�n majd tartsa a mark�t, amikor a Miniszt�rium a jutalmat osztogatja.

Caramel felvonta s�r� szem�ld�k�t, �s a fi�ra meredt.

- Nah�t, Mr. Longbottom, �n nem is gon-…

- Neville-nek igaza van! - fakadt ki Anthony. - Mi csak azt tett�k, amit helyesnek �rezt�nk! �s ez�rt nem v�runk jutalmat, �s nem is akarjuk, hogy kiv�telezzenek vel�nk!

- Emellett… - sz�lalt meg Susan h�pp�gve -, vannak dolgok, amiket p�nzzel nem lehet k�rp�tolni…

A miniszter csak �gy kapkodta a fej�t ide-oda, hiszen �jabb �s �jabb di�k sz�lalt fel. Harry m�lyen Dumbledore szemeibe n�zett, aki egy cinkos mosollyal b�lintott. A fi� megsz�lalt.

- Miniszter �r, k�tve hiszem, hogy ilyen neh�z id�kben a Miniszt�rium ilyen b�s�ges forr�sokkal rendelkezne - kezdte. - Ahelyett, hogy r�nk pazarolja a var�zsl�t�rsadalom p�nz�t, ink�bb azzal kellene t�r�dnie, hogy min�l jobban seg�tse azokat, akik r�szorulnak. Roxmortsban is rengetegen vesztett�k el a h�zat a fej�k f�l�l, �s elkel a t�mogat�s, ha �jj� szeretn�nek �p�teni mindent. T�bb csal�d is megszenvedte m�r a Hal�lfal�k kegyetlens�geit: az � lerombolt h�zaikat ki fogja fel�p�teni? - pillantott Ron fel�. - �n a magam r�sz�r�l lemondok a jutalomr�l - haj�totta a zacsk�t a miniszter el�, a f�ldre. - Igaz, hogy nem sok, de m�sn�l, r�szorul�kn�l jobb helyre ker�l.

- Harrynek igaza van - helyeselt Hermione is, �s � is letette a maga p�nzadagj�t.

A t�bbiek m�r nem udvariaskodtak ennyire: �k is csak hanyagul lepottyantott�k a d�jat, �gy n�mely zacsk�b�l el�gurultak az �rm�k.

Az �js�g�r�k nem mulasztottak el lejegyezni semmit, �s amikor Harry a f�ldre dobta a p�nzt, nyomban el�kapt�k kamer�ikat, hogy meg�r�k�ts�k a jelenet.

Caramel els�padt, �s megt�r�lgette izzad� homlok�t.

- H�t… h�t… rendben… - ny�gte megal�zottan.

Ahogy a di�kok egym�s v�ll�ra borulva tov�bb s�rtak vagy szomorkodtak, Harry eln�zett Caramel v�llai felett, fel Dumbledore-ra. Az igazgat� megemelte serleg�t, az � k�sz�nt�s�kre, �s ivott az eg�szs�g�kre. A szemeib�l csak �gy sug�rzott a b�szkes�g.

A m�snapi lapok szinte csak a roxfortos di�kok nagylelk�s�g�r�l, meghat� �s er�teljes szavaikr�l, valamint Caramel fels�l�s�t�l voltak hangosak. A Miniszter, a lapok k�rd�s�re k�nytelen volt b�kez�s�gr�l biztos�tani a var�zsl�t�rsadalmat, amit mindenki �r�mmel fogadott. A f�rfi ez�ltal visszanyert valamit elvesztett n�pszer�s�g�b�l, de olyan k�zkedvelt, mint kor�bban, m�r sosem lett…