�rta: Brigichan (brigichan @ hotmail.com)

Korhat�r �s figyelmeztet�sek: 14 �ven aluliaknak nem aj�nlott

Felker�lt: 2004. m�jus 16. 

Patk�nyok �s hazugs�gok

- Indulsz, Remus? - k�rdezte Mrs. Weasley, mikor megl�tta, hogy Lupin a t�k�rben igazgatja az ing�t.

- Igen, Molly - felelte az der�sen. - Kingsley-re r�f�r a pihen�s.

- Nagyon vigy�zz arra a szeg�ny fi�ra! - k�rlelte agg�dva a n�. - Azok ut�n, ami veletek t�rt�nt...

- Nyitva tartom a szemem.

- Mi�rt borotv�ltad le a bajuszod? - tette hozz� Mrs. Weasley k�v�ncsiskodva.

- Ideje volt v�ltoznom egy kicsit. Tonks hogy �rzi mag�t?

A boszork�ny elvigyorodott.

- �, � remek�l van. Zakharias j�l elsz�rakoztatta reggeli k�zben.

Lupin akaratlanul is megeresztett egy horkant�st.

- Nos - mondta zavartan - akkor megyek is.

- Szerinted el fog j�nni? - k�rdezte Harry szomor�an kedves�t, miut�n egy halom tiszta t�ny�rt tett le az asztalra.

A l�ny mindegyiket kend�be bugyol�lta, majd belerakta egy nagyobb, fonott kos�rba.

- Nem tudom, Harry. Rem�nykedj�nk.

Odal�pett hozz� h�tulr�l, �s �t�lelte a fi�t. Keze �vatosan megsimogatta annak has�t, majd j�l megszor�totta. Fej�t Harry v�ll�ra hajtotta, �s behunyt szemmel �lvezte a pillanat sz�ps�g�t.

Harry is megadta mag�t a bizserget� �rz�snek. V�gigsim�totta a l�ny puha b�r�t, a karj�t, mely �tfonta derek�t, majd ujjaival cir�gatni kezdte a sz�p kis arcot, ami pirulva b�jt hozz�. Hosszasan, zavartan b�multak meredten egym�s szem�be. Majd Harry lassan megfordult, kezeivel �tkarolta Marie derek�t, �s �lel�s�t egyre szorosabbra fonta. V�g�l elfogyott k�z�tt�k a t�vols�g, �s test�k egym�shoz simult. A l�ny lehunyta a szemeit, �s �ll�t cs�kra k�szen kiss� felfel� billentette. Harry nem is tanakodott sok�ig: �des cs�kban forrtak �ssze ajkaik. M�morosan �rezt�k magukat, �m idilli pillanatuk nem tarthatott sok�ig.

Az egyik gyermek hangosan felnevetett. A nagy teremben alacsony asztalok mellett az int�zet gyermekei igyekeztek elfoglalni magukat. Nevel�ik ceruz�kat s zs�rkr�t�t osztottak ki, amivel rajzolhattak, m�sok pedig sz�nes gyurmafigur�kat gy�rthattak. Gondoz�k �ltek minden asztaln�l, hogy figyelj�k a munk�jukat, seg�ts�k �ket, valamint hogy megakad�lyozz�k, hogy k�rt tegyenek magukban, vagy egym�sban. Odakint m�g t�l nagy volt a h�s�g ahhoz, hogy j�tszhassanak. Ez�rt a j�l szell�ztetett teremben h�s�ltek. A szoba t�bb pontj�n m�g ventill�torok is forogtak, nehogy rosszul legyen valaki.

A megh�vott vend�gek vagy k�l�n asztaln�l �ltek �s te�ztak, k�v�ztak, vagy elvegy�ltek a gyerekek k�zt �s vel�k foglalkoztak. T�bbnyire gazdagabb szem�lyek voltak, az int�zet csendes mec�n�sai, de voltak egyszer�bben �lt�z�tt, val�sz�n�leg szeg�nyebb emberek is.

A hom�lyos el�t�rben v�g�l egy bizonytalan alak jelent meg. Az ajt�ban �ll� n�v�rke mosolyogva odal�pett hozz�, �s elvette a megh�v�j�t, majd beljebb tess�kelte a toporg� f�rfit.

Piton bel�pett a terembe, ahol kellemes f�lhom�ly �s h�s l�gk�r honolt. Annak ellen�re, hogy tele volt �vod�skor� gyerekkel, szokatlan csend �s b�ke honolt. K�rbej�rtatta a tekintet�t, de se Harryt, de Marie-t nem l�tta. Ki szeretett volna menni a teraszra, hogy k�r�ln�zzen, mikor egy gyermek a l�bsz�r�ba csimpaszkodott. Megszeppenve pillantott le a nagy, barna szem�, sz�k�s haj� fi�csk�ra, aki esdekelve meredt r�:

- Gyere, rajzolj velem kal�zokat! Maggie m�r rajzolt h�rom t�nd�rt, de nekem semmi sem siker�lt! - mondta, n�ha akadozva. - K�rlek!

A f�rfi megh�kkenve n�zett le r�, majd az eml�tett kisl�nyra, aki a b�szkes�gt�l dagad� mellel mutatta a k�sza t�nd�rk�ket. Mellette egy tehet�sebb, eleg�ns n� �lt, val�sz�n�leg � seg�tett a l�nynak. �jra a kisfi�ra pillantott, majd megenyh�ltek a von�sai, �s elmosolyodott. Le�lt a gyerek melletti p�rn�ra, bemutatkozott a n�nek, akivel viszont nem besz�ltek sokat.

A kisfi� seg�lyk�r�en n�zett r�. K�zelebb tolta hozz� a pap�rt, �s elkezdte firk�lgatni, de a szeme sark�b�l figyelte Pitont.

- Na �s milyen kal�zt szeretn�l rajzolni?

- Olyat, aminek nagy haj�ja van!

Piton f�loldalasan elmosolyodott.

- Tengerrel �s z�szl�kkal?

- Igen!

A tan�r is ceruz�t ragadott, majd halk egyeztet�sbe kezdett a sz�ke gyermekkel. A fi� egyre lelkesebben v�zolta fel az elk�pzel�seit arr�l, h�ny kal�zt is szeretne a k�pen, merre n�zzenek a haj� �gy�i, vagy hogy merr�l rep�ljenek a madarak. N�h�ny bizarr �tletn�l azonban m�r Piton is elkuncogta mag�t. �rhaj�k, szupergyors aut�k �s p�lmaf�k is felker�ltek a k�pre, de a leg�rdekesebb egy fagylaltot nyalogat� pingvin volt.

Piton mindig seg�tett a fi�nak, ha az nem tudott valamit megrajzolni. Ilyenkor �vatosan megfogta a gyermek piciny kez�t, �s a ceruz�t fogva k�z�s mozdulatokkal h�zt�k meg a madarak vagy falevelek vonalait. Miut�n a sz�kes�g belej�tt, Piton �szrev�tlen�l elengedte a kez�t, �s �gy a fi�cska azt hitte, � maga, egyed�l rajzolta azt, amit l�tott. A f�rfi ilyenkor csak szomor�an mosolygott, �s �rdekl�dve n�zte, miket alkot m�g a szorgalmas gyerek.

Amit azonban nem vett �szre, hogy Harry �s Marie id�k�zben m�r visszat�rtek a terembe egy �jabb kos�r�rt. A fi� megbabon�zva n�zte, mily k�zvetlen�l �s kedvesen b�nik az asztaln�l �l� gyerk�ccel az � szigor�nak hitt tan�ra...

K�s�bb, miut�n a gondozott gyerekek kimehettek a friss leveg�re, Piton is kisuhant a verand�ra. Odal�pett a sz�les korl�thoz, majd le�lt r�, �s h�t�t az egyik tart�oszlopnak t�masztotta. A l�gy szell� �vatosan �benfekete tincseibe kapott, �s meglengette �ket.

Nesztelen szellemalakk�nt bukkant fel mellette Marie, leg�rtatlanabb pillant�s�t mag�ra �ltve. Piton r�mosolygott, amivel siker�lt egy csepp b�tors�got �ntenie a l�nyba.

- Hogy �rzi mag�t, professzor �r? Nem untatta nagyon a kicsi Jacob?

- Egy cseppet sem. Remek�l �rzem magam.

A l�ny arca felder�lt.

- Ez... remek! Nagyon meleg van... - legyezgette mag�t. - Harryt m�r bek�ldtem p�r �veg innival��rt. Addig is... szeretn�k k�rdezni valamit...

- Csak tess�k.

- �n... �gy tudom, hogy Harry egy jav�t�int�zetben tanul... nekem legal�bbis ezt mes�lte... - kezdte a l�ny kiss� bizonytalanul. - De h�t... �n �gy tudtam, hogy ilyen int�zetbe csak olyanok ker�lnek, akik... sz�val akik b�n�z�k, vagy... probl�m�s a nevel�s�k... meg ilyenek. De Harry... � nem �gy n�z ki, mintha b�rmit is elk�vetett volna... Mi�rt... kell egy olyan helyen tanulnia?

Piton nyelt egyet. Semmi kedve sem volt hazudni ennek az �rtatlan kisl�nynak, de m�gsem �rulhatta el, hogy Harryvel mindketten var�zsl�k...

- Ne agg�dj, semmi olyasmit nem tett, amivel ki�rdemelhetn� a Szent Br�tuszt - felelte hunyorogva, de k�zben megpr�b�lt mosolyogni. - A nevel�sz�lei k�ldt�k oda.

- De h�t - h�ledezett a l�ny - mi�rt? Csak az�rt, mert nem szeretik? Biztos van m�s bentlak�sos iskola is a k�zelben!

A tan�r megvonta a v�ll�t.

- Tal�n olcs�n akart�k meg�szni.

Marie-n l�tszott, hogy m�lyen megbotr�nkoztatt�k az im�nt hallottak. Kezei �k�lbe r�ndultak a m�regt�l. Szerencs�re kedvese meg�rkezett, �gy pal�stolnia kellett �rzelmeit.

- Szent Br�tusz? - horkant fel egy �tl�tsz� szellemalak a lombok k�zt.

- Fogd be a sz�d, Sirius! - torkolta le r�m�lten Lupin.

- Most mit agg�dsz? - fintorgott mellette James Potter is. - Minket csak te l�tsz, mert neked, mint v�rfarkasnak kifinomultabbak az �rz�keid. �k - mutatott le - nem l�thatnak meg minket. Igaz, Lily?

�m a v�r�s haj� n� meghat�dva figyelte fiacsk�j�t, ahogy az �vek sor�n eddig is tette. Most azonban m�r nem csak halott p�rj�val k�vett�k oltalmaz� �rny�kk�nt Harryt. Sirius, hal�lakor csatlakozott hozz�juk, �m a sors k�l�n�s fintora �gy int�zte, hogy Remus mindegyik�ket l�ssa. Volt is bel�le r�m�let... Mikor Remus egyik este, egy kimer�t� �rj�rat ut�n f�radtan nyitott be a szob�j�ba, majdnem kiugrott a b�r�b�l, mikor megl�tta halottnak hitt bar�tait az �gya sz�l�n �lni. Azonnal sz�lt Dumbledore-nak, aki sokatmond�an h�mm�g�tt p�rat, de nem �rulta el, milyen k�vetkeztet�sre jutott. �gy az�ta Remus harmadmag�val j�rja az utc�kat, �s k�l�n�sen feldobja, hogy azokkal lehet, akiket szeret. Harrynek m�g nem akart sz�lni r�la: mivel a Rend t�bbi tagja szint�n nem vette �szre Siriust �s a Potter h�zasp�rt, �gy v�lte, val�sz�n�leg Harry se �rz�keln� �ket. Azzal meg nem akarta megzavarni a fi�t, hogy halott rokonai �lland�an k�r�l�tte l�fr�lnak, csak �ppen nem l�thatja �ket.

Most is mag�val hozta a h�rmast, de Sirius szokatlanul sokat f�szkel�d�tt, mikor megl�tta Piton kil�pni az �p�letb�l. Dacos undor �lt ki az arc�ra, �s m�r azon volt, hogy egy hossz� bottal, lesb�l piszk�lni kezdi „im�dott” Pipogyusz�t, de Remus szigor� pillant�sa miatt le kellett tennie err�l az �lnok, �m sz�rakoztat�nak �g�rkez� tervr�l.

- Kh�m - k�sz�r�lte meg a tork�t James.

- Jaj, James, h�t nem �des ez a kisl�ny? - mondta csillog� szemekkel a b�szke anyuka.

- Jaj, ne kezd m�r megint, Lily! - grimaszolt Sirius. - Persze, hogy �des, meg csinos. Amilyen Harryhez illik! - kacsintott James-re.

Remus lemond�an meglengette a fej�t, �s ink�bb a feladat�ra koncentr�lt. Cs�nya dolog a hallgat�z�s, de mik�zben Harryre vigy�zott, nem igaz�n akadt m�s dolga.

Harry h�rom �veg s�rrel l�pett ki az �p�let verand�j�ra. Egyiket a l�nynak adta, egy m�sikat pedig a korl�ton �l� Pitonnak. Ekkor eszm�lt r� azonban, hogy bont�t nem hozott.

- Hagyd csak - s�hajtott f�radtan a tan�r. Fogta az �vegeket, �s egym�ssal kibontotta �ket.

Mindh�rman belekortyoltak az italba, �s �lvezt�k annak h�s�t� hat�s�t a rekken� h�s�gben. Ekkor az egyik nevel�n� mag�hoz sz�l�totta Marie-t, akinek k�t kisfi�ra kellett egy ideig fel�gyelni, �gy Piton �s Harry egyed�l maradtak. A fi� le�lt a tan�rral szemben a korl�tra, �s h�t�t szint�n az egyik tart�oszlopnak t�masztotta. Sok�ig n�zte a f�ben a gyerekekkel j�tsz� Marie-t. Piton �szrevette ezt, �gy r�k�rdezett:

- Hol szedted �t �ssze?

Harry elmosolyodott, mint akit el�ntenek a kellemes eml�kek.

- Aznap ismertem meg, hogy dolgozni kezdtem. M�r �ppen ebben az utc�ban j�rtam, mikor bel�j�k botlottam. Akkor �rkeztek meg Londonb�l, de pontosan nem tudt�k, melyik utc�ban tal�lj�k ezt az �p�letet. Seg�tettem nekik idetal�lni... �s... ut�na m�r ment minden mag�t�l... - fejezte be sokat sejttet�en. - Minden nap erre j�rtam reggelente, � megjegyezte az arcomat, nekem meg ugye csak � j�rt az eszemben, sz�val v�g�l csak �sszej�tt�nk...

A lomb �rny�k�ban Remus els�padva vette tudom�sul, milyen k�nnyen besz�l err�l Harry Pitonnak. Sokkal k�nnyebben, mint neki, aki el�l el�sz�r el is akarta hallgatni a r�szleteket.

- Mir�l besz�lgettek, m�g bent voltam?

- Err�l-arr�l... - mondta lust�n Piton, �s hangj�b�l kicsengett, hogy Harry t�rden cs�szva sem tudn� kiszedni bel�le, mir�l.

- �rtem... - vigyorodott el Harry. - Akkor majd �sszeszedem magam a ma esti okklumenci�ra.

Piton mosolyogva horkantott egyet.

- Ne is rem�nykedj. Ne sz�m�ts semmi j�ra egy ilyen RBF ut�n.

- De h�t mi�rt? H�t nem �r�l neki, hogy „V”-t �rtam b�jitaltanb�l?

A tan�r j�l hallhat�an vett egy m�ly leveg�t �s megk�sz�r�lte a tork�t, jelezv�n, mennyire kellemetlen sz�m�ra a t�ma.

- Odavagyok - vetette oda kurt�n.

A fi� vigyorogva biccentett egyet. Ekkor elrep�lt k�z�tt�k egy focilabda.

Harry felpattant a hely�r�l, �s a labd�hoz l�pett. R�tette a l�b�t, majd l�bfej�vel megp�ccintette a labd�t, �s dek�zgatni kezdett vele.

- Na, nem pr�b�lja ki?

- �n? - k�rdezte m�lys�ges felh�borod�ssal Piton.

- Ugyan m�r! Mindenki szereti a focit!

- Nem vagyok egy sportos alkat - fordult el a f�rfi.

- Minden j�raval� gyerk�c tud focizni. Itt, Angli�ban ez mindenkinek a v�r�ben van.

- Elfelejted, hogy a var�zsl�k vil�g�ban nincs futball. A var�zsl�k kviddicseznek.

- �nt m�g soha sem l�ttam kviddicsezni, professzor �r.

- M�g szerencse - motyogta az orra alatt Piton.

- Hogyan?

- �gy �rtem, nem is fogsz - v�gta r� a f�rfi gyorsan. - Tan�r vagyok, nem fogok egy sepr�ny�len boh�ckodni.

- H�t! Akkor min utazik, ha valahova mennie kell? Csak nem a K�bor Grimbuszon?

A fa �gai k�zt valaki halkan felkuncogott. Lupin inger�lten sz�lt r� az illet�re.

- Fogd be a sz�d, Sirius! M�g meghallanak!

Piton megmassz�rozta a hal�nt�k�t.

- Hoppan�lok, ha lehet...

- Azt hittem, az csak kisebb t�von bel�l m�k�dik...

- Majd megtanulod, hogy m�k�dik, ha elj�n az ideje.

- Csup�n k�v�ncsi voltam... biztos nem a Millenium Falconnal rep�l...

- Na el�g ebb�l! - csattant fel Piton. Majd hirtelen m�gis megenyh�lt az arca. - Mit mondt�l?

- F-falcon?

- Csak nem ismered azt a t�rt�netet? Hiszen m�g �n is k�ly�k voltam, mikor azt csin�lt�k...

- A „Csillagok”-at? VICCEL? Azt mindenki ismeri! A mugli gyerekek meg vannak �rte veszve! De �n... �n is szereti?

- Szereti a hal�l! Csak lelkes mugliismeret-tan�runk volt, �s az eg�sz oszt�llyal megn�zette a filmet... 

- Na �s hogy tetszett az eg�sz jedis dolog a kis var�zsl�tanoncoknak? - k�rdezte Harry kuncogva.

- Meg voltak �rte bolondulva - legyintett lemond�an a tan�r.

- �s?

- Szomor� v�get �rt a dolog - mondta emelkedett hangon Piton, f�lmosollyal. - Mikor az egyik leselejtezett sepr�b�l eszk�b�lt, pap�rkarossz�ri�s vad�szg�p elg�zolta Frics urat, a tantest�let �gy d�nt�tt, �j tan�rra b�zza a mugliismeretet. Az�ta van Sephia professzor az iskol�ban.

Harryb�l kit�rt a kacag�s, �s m�g Piton is mosolyogva h�mm�g�tt, majd kortyolt egyet az ital�b�l.

- Milyen sz�p id�k is voltak azok! - suttogta fojtott hangon James Potter, mik�zben a k�r�l�tte �l� Lily, Sirius �s Remus a sz�jukra tapasztott�k a kez�ket, nehogy hangosan hahot�zzanak. V�g�l azt�n Lupin volt az, aki csendre intette �ket.

Harry k�zben visszapasszolta a labd�t a gyerekeknek. Kedvese angyalk�nt suhant el mellette, valami dolga akadt odabent. Futt�ban „Ne s�rj ma �jjel, �desem, m�g mindig szeretlek...”-et d�dolt, �s mosolyogva kacsintott bar�tj�ra. Harry kicsit b�ntudatot �rzett amiatt, hogy � csak t�tlen�l �ld�g�l, mik�zben a l�ny ide-oda szaladg�l. De valahol �lvezettel is n�zte, ahogy a l�ny halov�nybarna l�bai fel-al� futkosnak el�tte; hogy ki-kivillannak k�nny�, h�feh�r, p�ntos g�zruha al�l... Egyszer a sz�l �gy fellibbentette a szoknya alj�t, hogy Harry a l�ny combjait is megl�tta. Sz�ja moh� mosolyra g�rb�lt.

- Fura... - mondta �tszellem�lten. - Els� alkalom, ami�ta a Roxfortba j�rok, hogy v�rom is a ny�risz�net v�g�t, meg nem is... Bele se merek gondolni, mi lesz velem, ha � - b�k�tt a l�ny fel� - augusztusban visszamegy Franciaorsz�gba... Ha Voldemortnak van esze, akkor pr�b�l majd meg lecsapni r�m... - folytatta ironikusan.

- Miket besz�lsz? - k�rdezte halkan Piton, b�r szavaiban �rezni lehetett a sz�nalmat. Szomor� szemekkel n�zte a fi�t, aki elmerengett saj�t, elj�vend� keser�s�g�n. Lassan el�rehajolt, �s �tkarolta felh�zott l�b�t. - Senki sem fogja hagyni, hogy Voldemort b�ntson t�ged... �s aj�nlom, hogy a ny�r v�g�re t�nyleg megtanuld az okklumenci�t! - mondta fenyeget�en, de a hangja �rulkod� volt. - Remusnak egy�bk�nt mi�rt nem mondtad, hogy tan�talak?

- Meg akartam lepni �t...

- Meglepni... h�t persze - s�hajtott Piton bossz�san.

- Bizalmatlan velem... �gy kell kir�ngatni bel�le minden sz�t... - Lupint sz�ven �t�tt�k a szavak. - ... meg akartam lepni azzal, hogy megtanultam az okklumenci�t, �s hogy onnant�l kezdve b�rmit elmondhat nekem... Senki sem mer nekem elmondani semmit... - folytatta Harry f�tyolos hangon. - Senki se k�rdezi, hogy vagyok, van-e valami bajom... senkivel sem tudok egy j�t besz�lgetni... ha nem lenne Marie, ez a ny�r is ugyanolyan borzalmas lenne, mint az el�z�... Eg�sz �letemben figyelt a var�zsl�vil�g, m�gse t�r�dtek velem soha. Soha nem l�ptek k�zbe, amikor Dursley�k b�ntottak, nem int�zkedtek, pedig tudhatt�k, hogy f�l �letemet egy gardr�bszekr�nybe z�rva t�lt�ttem... Elv�r�saik persze vannak! Ami�ta elhangzott a j�slat, m�sra se tudok gondolni, csak arra, hogy egyszer v�r fog tapadni a kezemhez... Hiszen, ha nem akarok meghalni, nekem kell... �ln�m - remegett. - �s ez�rt vigy�z r�m mindenki. Nem akarj�k elsz�rni az egyetlen es�ly�ket arra, hogy legy�zz�k Voldemortot. Vigy�znak a kis aranytoj�st toj� ty�kra, nehogy valami baja essen. Ez... olyan gusztustalan - mondta undorodva. - N�ha m�r elgondolkozom azon, vajon meg�ri-e ez�rt visszamennem az iskol�ba... Minden sokkal egyszer�bb lenne, ha sima mugli �letet �lhetn�k. Ezek n�lk�l is olyan bonyolult ez az eg�sz. Annyi k�rd�sem lenne... most, hogy kezdek feln�ni... hogy bar�tn�m van... annyiszor nem tudom, mit tegyek...

Piton arca a szavak hallat�n megenyh�lt, �s t�le szokatlan, m�r majdhogynem kedves mosolyt produk�lt. S�t�t szemeiben eg�szen bar�ts�gos f�ny pisl�kolt, �s k�zelebb csusszant a korl�ton a fi�hoz.

- Hagyd abba a nyafog�st, Harry - kezdte, �s felemelte a fi� egyre v�r�s�d� arc�t. A nagy z�ld szemek zavartan n�ztek r�.

Harry bizonytalanul b�lintott.

- Senki sem k�ri t�led, hogy meg�ld Voldemortot... Ez egy olyan feladat, amit b�rki sz�vesen �tv�llalna t�led. �n a legsz�vesebben - mondta keser�en. - De ez a feladat neked �t�ltetett, �gy nem tehet�nk m�st, mint hogy seg�t�nk t�ged abban, hogy v�ghez tudd ezt vinni.  

A fi� n�m�n itta a szavait. Egy pillanatig elmerengett azon, vajon kettej�k k�z�l melyik�knek csengett f�jdalmasabban a hangja, majd engedelmesen b�lintott.

- Helyes - dics�rte meg halkan Piton, aznap m�r m�sodszor.

A f�n hallgat�z� n�gy alak d�bbenten figyelte a besz�lget�st. Lupin szem�ben agg�d� f�jdalom t�kr�z�d�tt, de a sz�v�t el�nt�tte a mardos� f�lt�kenys�g is - a f�lt�kenys�g, hogy Piton, a rosszindulat� Piton, aki ut�lja Harryt, �s akit Harry is ut�l, l�tsz�lag sokkal bizalmasabb viszonyban van a fi�val, mint �, vagy mint amilyenben Sirius valaha is volt.

Harry szeretett volna mondani valamit - b�rmit -, de valahogy most, a nagy monol�g ut�n, nem j�ttek a szavak. V�g�l:

- Mi�rt... olyan m�s velem most, mint az iskol�ban?

- Nem tudom - felelte a f�rfi hamisk�san, �s kiitta s�r�t, melyb�l m�r r�g kisz�llt minden sz�nsav. - Egym�s v�r�t sz�vjuk...

- Ha m�r a v�rsz�v�sn�l j�runk... - kapott az alkalmon Harry - ... az iskol�ban... sz�val n�h�nyan azt mondj�k, hogy... sz�val hogy �n... v�mp�r... a mereng�ben is ezt l�ttam...

Piton s�hajtott egyet, �s megforgatta a szemeit. Felh�zta a karj�n az inget, �s kitette a napra. Megforgatta, megmozgatta az ujjait, majd k�rd�n Harryre n�zett.

- De - f�zte tov�bb saj�t gondolatmenet�t a fi� - ez nem lehet, mert akkor... a napon elporladna... h�t persze - mosolyodott el. - Hogy nem jutott ez eddig eszembe? De - torpant meg - f�lv�r v�mp�r m�g mindig lehet... vagy negyedv�r.

- Az m�g mindig lehetek, igen - mondta sejtelmes mosollyal Piton. Harry kicsit megijedt. - De legal�bb most m�r tudod, hogy nem gyakorlom a dolgot...

Siker�lt valamennyire �jra sz�n vinnie a fi� arc�ra, ami el�gedetts�ggel t�lt�tte el.

- Azt hittem, a s�t�t var�zslatok kiv�d�se a kedvenc t�rgyaid k�z� tartozik. Jobban is odafigyelhetn�l...

- De ha �n tartan� az �r�t, akkor m�r biztos tudn�m, ezt akarta mondani, ugye? - folytatta Harry.

- Val�sz�n�leg.  

- Mi�rt akarja minden�ron megkaparintani ezt a t�rgyat?

- Ezt meg honnan veszed? - k�rdezte meglepetten Piton.

- Ugyan m�r! Hiszen ez ny�lt titok Roxfortban. Mindenki tudja, hogy �n szeretn� tan�tani a s�t�t var�zslatok kiv�d�s�t. Ez�rt viselkedett olyan ellenszenvesen minden eddigi tan�runkkal.

Piton elkacagta mag�t, amit�l Harry ereiben megfagyott a v�r. Ekkora butas�got mondott volna?

- Nem az�rt viselkedtem �gy a tan�rokkal, ahogy, mert meg akartam szerezni a t�rgyat. Csak az bosszantott, hogy mennyire hozz� nem �rt� szem�lyekre b�zz�k a tan�t�sotokat. Hal�lfal� voltam, tudom, milyen s�t�t var�zslatokkal kell szemben�znie a j� oldalon �ll�knak. M�gis, egyik tan�r sem volt k�pes titeket felk�sz�teni ezekre a megpr�b�ltat�sokra. A b�jital-k�sz�t�s pedig sokkal izgalmasabb, soha nem adn�m fel. 

Harry nagy szemeivel zavartan pislogni kezdett.

- De h�t... J�, Lockhartot meg�rtem, � t�nyleg egy balf�c�n volt - kezdte. - M�gus se volt �ppen a legalkalmasabb, hiszen m�g a troll el�l is sikoltozva menek�lt...

- Egy troll el�l? Viccelsz? - d�lt el�re Piton. - Sokan m�g feln�tt korukban is megrettennek, ha megl�tnak egyet! Nem mindenki olyan forr�fej�, mint te!

A fi� azonban nem �rezte �gy, hogy ez most komoly szid�s lett volna. Ugyanolyan h�vvel folytatta.

- Umbridge-et meg kollekt�ven ut�lta az eg�sz iskola, sz�val az m�g elfogadhat�. De Remus?

- � igen, Remus. Remus eg�sz j� volt, de neki az el��lete nem volt tiszta - felelte Piton n�vekv� j�kedvvel.

- �s Mordon? J�, a v�g�n kider�lt, hogy m�s b�jt a b�r�be, de val�sz�n�leg az igazi Mordon is ugyan�gy tan�tott volna. � mi�rt volt alkalmatlan?

- Mordonhoz nem igaz�n f�znek sz�p eml�kek.... - vallotta be Piton, �s hirtelen �gy festett, mint egy felborzolt sz�r� macska. - A buta babon�ival meg csak feleslegesen riogatott titeket. De legal�bb m�r l�tt�tok, mi v�rhat r�tok, ha nem vagytok felk�sz�lve...

Harry b�lintott. V�g�lis �gy �ssze�ll a k�p.

- Na �s id�n? Id�n se akarja elv�llalni ezt az �r�t?

- Nem is tudn�m - r�zta meg a fej�t a tan�r. - M�r elkelt - tette hozz� mosolyogva.

Harry el�relend�lt.

- M�r lehet tudni, hogy ki lesz az �j tan�r? Ki lesz az?

- �gyse ismered - cukkolta Piton.

- Akkor nem Remus lesz...

- �, nem, nem Remus, ez biztos - folytatta der�sen a tan�r.

- De �n ismeri.

- Igen, eg�szen j�l.

- Ne m�r, most m�g majdnem m�sf�l h�napig furdalni fogja az oldalamat a k�v�ncsis�g!

- Legal�bb lesz okod visszaj�nni Roxfortba.  

Harry akaratlanul is elmosolyodott. Ma m�r sokadszorra elegyedett ked�lyes cseveg�sbe professzor�val, ami az eddigiekhez k�pest j� �tlagnak sz�m�tott. Ennyit m�skor egy �v alatt nem besz�ltek.

Tekintete megint elkalandozott. Marie ruh�j�t megint lengetni kezdte a sz�l...

Piton egy id� ut�n m�r csak annyit l�tott, hogy a fi� feje fur�n ingadozik, mintha a szell� lebegtetn�. H�trafordult, �s megl�tta, mi�rt csorgatja a ny�l�t a k�ly�k ennyire. F�radt fintor k�s�ret�ben megforgatta a szemet.

- Most mi�rt? - n�zett r� �rtatlanul vigyorogva Harry. - Egy�bk�nt - d�lt h�tra - azt vettem �szre, hogy a var�zsl�k gyermekei sokkal g�tl�sosabbak.

A tan�r csak felvonta a szem�ld�k�t, de nem sz�lt.

- Sokkal m�sabbak, mint a mugli k�lyk�k! Egyet se l�ttam m�g �gy diszn�lkodni, mint egy var�zstalan szerelmesp�rt... Azok ilyenkor ellepik az �sszes parkot. N�ha teljesen fur�n �rzem magam k�zt�k... Persze, a mardek�rosok, azok m�r szemtelenebbek - tette hozz� diadalittasan.

Pitonnak r�gt�n fel is csillant a szeme, amint a dr�gas�gaira terel�d�tt a sz�.

- Minden rendes mardek�ros �gy viselkedik - h�zta ki mag�t � is.

- Micsoda? - vigyorodott el tan�tv�nya. - Sz�val a mardek�rosoknak l�teleme a cs�nytev�s, de ha �n m�szk�lok a folyos�n �jszaka, az m�r hal�los v�tek?

- Nan�. Te m�szk�lsz �jszaka a folyos�n? - k�rdezte Piton olyan �rtatlan t�nussal a hangj�ban �s olyan �lnok mosollyal az ajkain, mintha ezt most hallan� el�sz�r.

- Tudja, hogy �rtettem. Mi�rt kiv�telezik olyan felt�n�en a mardek�rosokkal?

- Mert meg�rdemlik. Ha m�r �gyis mindenki alapb�l ut�lja �ket, legal�bb ennyi �r�m�k legyen.

Harry ezen elgondolkozott egy kicsit.

- Tedd f�lre egy pillanatra a h�zak �r�k verseng�s�t! Am�g Weasley a f�ledbe nem s�gta - mert �gy tett, l�ttam, az eml�keid k�zt -, hogy a Mardek�r adott otthont a legt�bb s�t�t var�zsl�nak, addig voltak el��t�leteid ezzel a h�zzal kapcsolatban? Vajon akkor is megk�rted volna a S�veget, hogy m�shova tegyen? �s egy�ltal�n, mi lett volna, ha a vonaton nem Weasley �l be mell�d a kabinba, hanem Draco? Ne feledd, miel�tt bel�ptetek a Nagy Terembe, � felaj�nlotta neked a bar�ts�g�t, de te visszautas�tottad.

- Nem hinn�m, hogy ett�l nagy lelki s�r�l�st szenvedett volna el - motyogta a fi� az orra alatt.

- T�ged a sors a Griffend�lbe sz�nt, oda kellett ker�ln�d. �s am�g a „gonoszkod�s” - ahogy a t�bbi h�z tanul�ja l�tja - a mardek�rosok ismertet�jele, addig minden rendes griffend�les ut�lni fogja a mardek�rosokat. Hiszen hogy n�zne az ki, hogy egy mardek�ros �s egy griffend�les �sszebar�tkozik?

- Bizarr lenne - gondolt bele Harry.

- Val�ban? - k�rdezte Piton halkan.

Egy ideig n�m�n n�zt�k egym�st. Harry els�padt.

- Nem �gy �rettem! - kezdett menteget�zni.

Piton azonban szusszanva elfordult. A fi� az ajk�ba harapott. Tudta, hogy Piton nem veszi mag�ra az ilyen apr� s�rt�seket, m�gsem akarta elsz�rni a dolgokat.  

- T�bbek k�zt emiatt volt olyan neh�z sz�t �rteni az ap�ddal - mondta a t�volba r�ved�n a f�rfi.

Harry mindig felkapta a fej�t, ha Piton az apj�r�l besz�lt. Eddig csak s�rt�seket hallott t�le, most azonban meglepte ez a mondat. Nem igaz�n tudta, mit feleljen, pedig �rezte, hogy valamit mondania kell. Az egyik n�v�rke sietett a seg�ts�g�re, aki sz�vess�get k�rt Pitont�l: az egyik benti, magas polcr�l kellett leemelnie valamit. A f�rfi sz�vesen seg�tett, �s bement az �p�letbe.

Marie ek�zben odaslisszolt a mereng� Harryhez. N�m�n megsimogatta a fi� egyre f�rfiasabb �ll�t, �s szem�ben pajkos f�ny csillant. Fel�lt a mellett�k �ll� asztalra, �s ujj�t a fi� nadr�gj�ba akasztva mag�hoz h�zta Harryt. Kedvese elhelyezkedett a l�bai k�zt, majd kezeibe vette a l�ny arcocsk�j�t. F�lresim�totta a k�sza, barna tincseket, �s szerelmesen megcs�kolta. Ajkaik csintalan t�ncot j�rtak, de id�r�l id�re megpihentek.

Egyik alkalommal fura cincog� hangra lettek figyelmesek. K�v�ncsian n�ztek k�rbe, hogy meglelj�k a zaj forr�s�t. Egyszer csak Marie r�m�lten felsikoltott, felpattant az asztalr�l, �s v�gigrohant a verand�n, h�tra, a h�l�szob�k fel�.

Harry el�sz�r nem tudta mire v�lni a l�ny reakci�j�t. Majd jobb keze ir�ny�ba len�zett, �s megl�tta... Megl�tta, hogy az asztal sz�l�n egy ronda, sz�rke patk�ny �ll a h�ts� k�t l�b�n, �s mells� mancsait el�re ny�jtogatja, mintha integetne neki. Azonnal elborult az agya, �s az �llatra vetette mag�t.

- Pettigrew! - �v�lt�tte.

Felr�gta maga mellett a sz�keket, olyan hevesen birk�zott a fic�nkol� r�gcs�l�val. �m az �llat kihaszn�lta egyetlen el�ny�t: j�l belem�lyesztette metsz�fogait a fi� kez�be. Harry felord�tott f�jdalm�ban. Elejtette a patk�nyt, �s bizserg� kez�t r�zogatta. Szem�ben gy�l�let villant, felpattant a f�ldr�l, �s m�r vetette is mag�t az iszkol� l�ny ut�n. Hassal �tesett az asztalon, amit d�nt�tt mag�val es�s k�zben, de nem �rzett se f�lelmet, se f�jdalmat, csak el akarta kapni az �llatot. K�sz lett volna �tugrani a korl�ton is, mikor k�t er�s kar kulcsol�dott a derek�ra, ami megakad�lyozta ebben. K�ts�gbeesetten pillantott h�tra, majd megl�tta Piton s�padt arc�t.

- Engedjen el! Nem hagyhatjuk megsz�kni! Pettigrew az! - kiab�lta hiszt�rikusan. �t�tt, v�gott, kap�l�zott, ahogy csak b�rt, de Piton ereje kitartott, �s a f�ldre r�ntotta a fi�t.

Mindketten j�l meg�t�tt�k magukat, Harry el is k�bult egy pillanatra. Mikor fel akart �llni, a tan�r elkapta a kez�t.

- Harry! Nem m�sz sehova! - hordta le.

- Miatta haltak meg a sz�leim! Nem hagyhatom futni!

- Honnan tudod, hogy Pettigrew volt az? Lehetett csak egy k�z�ns�ges patk�ny is!

- Integetett, l�ttam! �s csak n�gy ujja volt!

- Egy fen�t! - �v�lt�tte Piton. - Csak azt k�pzelted, hogy n�gy ujja van!

- � felel�s a sz�leim hal�l��rt! �s Siriust is miatta vesztettem el! - kezdett k�ts�gbeesni Harry, �s a r�t�r� hull�m ahhoz volt hasonlatos, amelyet Piton az els� ny�risz�neti okklumencia k�zben tapasztalt.

A f�rfi azonnal elvette a p�lc�t a fi�t�l, miel�tt az megint valami ostobas�got csin�l. De Harrynek esze �g�ban sem volt ront�st k�ldeni r�, egyre jobban mag�ba roskadt. Halkan suttogott maga el� Siriusr�l, Voldemortr�l, majd �tkarolta mag�t, mint aki didereg. Egyre jobban els�padt. Piton megijedt, hogy a S�t�t Nagy�r esetleg megint meg�rzi a fi� gyenges�g�t. �vatosan k�rbepillantott, �s l�tta, hogy a felborogatott sz�kek �s asztal m�g�tt j� takar�sban vannak. El�vette var�zsp�lc�j�t, �s suttogva ugyanazt a b�b�jt kezdte k�nt�lni, amivel Voldemort t�mad�sa ut�n meg tudta nyugtatni a fi� zavart elm�j�t. Bal kez�t Harry hal�nt�k�hoz �rintette, majd lehunyt szemmel tov�bb mondogatta a var�zsig�t.

Harry gyeng�n megremegett, majd test�nek merevs�ge megsz�nt, zaklatott izmai elernyedtek. Kezei megad�an hanyatlottak a teste mell�. �tadta mag�t a b�b�jnak, de most nem aludt el. Szemei lassan felny�ltak, �s z�ldesen vil�g�tani kezdtek.

- ... corpus liberte rationis... - b�gta Piton tov�bbra is, b�r meglep�d�tt a fi� f�nyl� szemein.

- Silem libertatum - suttogta Harry, majd v�kony z�ld f�nysug�r cik�zott v�gig a homlok�t �kes�t� sebhelyen. Szemei ekkor lecsuk�dtak, von�sai megenyh�ltek, teste ellazult.

Piton abbahagyta a var�zsig�t, �s megk�nnyebb�lten s�hajtott. Fogta a gyenge fi�t, �s le�ltette az egyik sz�kbe, majd mozgatni kezdte a karjait, mint az �jult emberekn�l szok�s.

- Harry! - mondta neki halkan. - Harry. �bredj fel!

A k�ly�k azonban csak k�b�n meredt maga el�.

Piton �szrevette, hogy a keze v�res lett valamit�l. Ekkor l�tta meg a harap�snyomot Harry ujj�n. Agg�dva szeml�lte a s�r�l�st, majd el�vett egy zsebkend�t, �s felitatta a m�r kifolyt v�rt. Ekkor k�t ujja k�z� szor�totta a sebet, majd j� er�sen megnyomta. Harry felszisszent a f�jdalomt�l �s r�gt�n �berebb lett. J�kora v�rcseppek buggyantak ki a kez�b�l, amit remeg� szemekkel n�zett.

- Mit csin�l? - k�rdezte szipogva.

- Kitiszt�tom a sebed - t�r�lgette �jra a kezet Piton. - Hogy juthatott egy�ltal�n eszedbe megfogni azt a b�d�s patk�nyt? Ezek az �llatok terjesztik a vil�gon a legrond�bb betegs�geket. Ha szerencs�d van, most el is kapt�l valamit! - rivallt r�. - N�zd! - mutatott egy halv�ny r�zsasz�n cs�kra, ami, mint egy j�l l�that� hajsz�l�r, kezdett kirajzol�dni a fi� k�zfej�n.

Harry j�l l�that�an els�padt, noha ann�l halov�nyabb �rnyalatot m�r aligha tudott volna fel�lteni.

- �n csak... azt hittem, Pettigrew az...

- Persze, hogy azt hitted! Mindenre azt hiszed! - folytatta a letol�st a tan�r.

- El akartam kapni - hebegte Harry.

- Ha lett volna eszed, valami b�b�jt haszn�lt�l volna, amivel mondjuk mozdulatlann� dermeszted, vagy lebegtetni kezded, akkor biztos nem tudott volna megsz�kni! - idegesen a fi� kez�re tekerte kend�t. - De sohasem gondolkozol, mikor kellene! Mindig forr�fej�en cselekszel!

- �s ha t�nyleg Pettigrew volt az?

- Nem lehetett Pettigrew, mert � nincs is az orsz�gban! - fakadt ki Piton d�h�sen. - Ezt a vit�t pedig lez�rtuk! - �llt fel Piton, de cseppet m�rs�kl�d�tt haragra, mikor megl�tta a fi� megszeppent �br�zat�t. - Gyer�nk - mondta halkan. - Kelj fel, el kell, hogy vigyelek egy orvoshoz...

Harry lassan b�lintott, majd engedelmesen fel�llt. L�tta, hogy az egyik n�v�rke a r�m�lt Marie-t terelgeti fel�j�k, akib�l csak alig lehetett kiszedni, mi ijesztette meg ennyire. A fi� odabattyogott hozz�, �s oltalmaz�n �t�lelte.

- J�l van, ne s�rj! - vigasztalta. Kedvesen megsimogatta a l�ny haj�t, �s �t�lelte. - Mi most... elmegy�nk.

Marie k�rd�n n�zett r�juk.

- Harryt megharapta a patk�ny - k�z�lte a t�nyt Piton.

A n�v�rke ijedt�ben felsikkantott.

- Elmegy�nk orvoshoz. De... majd holnap l�tjuk egym�st, j�?

A l�ny szomor�an b�logatott, majd elb�cs�ztak egym�st�l.

Az orvosn�l r�videbb v�rakoz�s ut�n sorra ker�ltek. Az asszisztens szakszer�en ell�tta a sebet, majd az orvos utas�t�s�ra egy j�kora adag injekci�t adott be a fi�nak, akinek bizony kig�vadtak a szemei a borzalomt�l. Az eg�sz teste bizseregni kezdett az olt�anyag hat�s�ra, a feneke elzsibbadt, �s alig b�rt meg�llni a l�b�n. Piton, mint r�gt�nz�tt nagyb�csi kiv�ltotta a gy�gyszereket, b�r ez a szerep kor�ntsem volt �ny�re.

Lassan ballagtak az utc�n a d�lut�ni naps�t�sben, �s Harry j�l hallhat�an felszisszent p�rszor. Piton egy id� ut�n megunta az �lland� s�hajtoz�st.

- Idefigyelj, nekem nem kell j�tszanod a nagy �s er�s Harry Pottert. Tudom, hogy f�j ez az injekci�. Ne h�vjunk ink�bb taxit? Csak mert ha egyik pillanatban �sszeesel itt nekem, akkor nem tudlak a Privet Drive-ig cipelni, ahhoz m�r t�l neh�z vagy.

Harry elmosolyodott.

- Nem fogok �sszeesni. Csak - pihegte hunyorogva - pihenni szeretn�k egy kicsit. Hadd �ljek le p�r percre!

- Fel�lem... - vonta meg a v�llait a f�rfi.

A k�ly�k �gy ereszkedett le a padra, mint egy sz�z�ves, mozogni alig b�r� �regember. Kiny�jtotta a l�bait, �s szemtelen�l elterpeszkedett. Arc�n f�radt el�gedetts�g jelent meg.

- Nem akarok hazamenni...

- Itt se lesz kellemesebb... - n�zett k�rbe Piton fintorogva.

- �gy �rtem - vigyorgott a fi� - Dursley�kt�l is biztos megkapom majd a magam�t. Ha eddig nem kezeltek lepr�sk�nt... Szerintem be sem fognak engedni a lak�sba.

- Meg is �rdemeln�d.

- Hogyhogy Pettigrew nincs az orsz�gban? - k�rdezte hirtelen Harry.

Piton f�radt grimaszt v�gott.

- K�lf�ld�n pr�b�l meg h�veket toborozni. De err�l tudod, hogy nem besz�lhet�nk veled.

Harry b�lintott.

- Na gyer�nk!

M�r esteledett, mikor haza�rtek. Petunia n�ni sikoltozva �lelte mag�hoz a csemet�j�t, f�ltette, hogy Harry �tad neki valami l�thatatlan betegs�get. Piton halkan felsz�lalt a fi� �rdek�ben, megjegyezve ugyan, hogy minden felel�ss�g csak Harryt terhel, de a sebet m�r ell�tt�k, gy�gyszereket is kaptak, baj m�r nem t�rt�nhet. Ez valamennyire leh�t�tte a ked�lyeket, de a Dursley fam�lia ezek ut�n m�g jobban ut�lkozott, amikor csak Harryre n�zett.

M�snapra Harry fekv�betegg� avanzs�lt, �s mozogni is alig b�rt az er�s olt�st�l �s gy�gyszerekt�l. �gy Petunia n�ninek kellett felhordania az �telt, ami a n�nek egy�ltal�n nem volt �ny�re. M�g ennyire se lett volna hajland�, ha eb�d k�zben Piton meg nem k�rdezi, Harry evett-e m�r. Mikor megtudta, hogy a fi� m�g reggelit se kapott, m�ly d�bbenet �lt ki az arc�ra. Ez tal�n fel�bresztette a n�niben a lappang� felel�ss�gtudatot, �s a l�tszat, csakis a l�tszat kedv��rt igyekezte elj�tszani a gondoskod� nagyn�ni szerep�t. M�g Marie-nak is megengedte, hogy egyszer megl�togassa Harryt, b�r a l�ny m�r a kezdetekt�l nem volt neki szimpatikus.

Marie kedv��rt Harry hajland� volt meger�ltetni mag�t, kim�szott az �gyb�l �s levonszolta mag�t a kertbe. A kellemes naps�t�sben pihentek Marie-val, �s �gy m�ris sokkal k�nnyebb volt elviselnie a f�jdalmakat.

P�r nappal k�s�bb, mikor m�r mindketten kihevert�k az alattomos patk�nyt�mad�s megr�zk�dtat�sait, Marie �s Harry �gy d�nt�ttek, elmennek moziba. Valami olcs� hollywoodi  szerelmes film volt, kicsit b�nt�k is, hogy egy ilyen klis�s produkci�ra �ltek be.

Mikor azonban kil�ptek az �p�letb�l, megd�rrent az �g.

- Fut�s! - pillantott fel a sz�rke fellegekre Harry, miut�n az els� k�v�r es�cseppek a fej�k�n koppantak. Kab�tjukat maguk f�l� emelve rohantak v�gig az utc�kon, de m�g �gy is csurom vizesek lettek, mire Marie sz�ll�s�ra �rtek. Harry szab�lyosan didergett a h�v�s ny�ri es�t�l, �gy boldog volt, hogy v�gre a meleg �p�letbe l�phetett. Marie-val felmentek a l�pcs�n, egyenesen a l�ny szob�j�ig. Halv�nyan pisl�kol� f�nyt gy�jtottak: olyan hat�st keltett, mint a roxforti kandall�k f�nye.

Harry az ablakhoz l�pett. Az �g az�ta teljesen elfeketedett. Vill�mok cik�ztak a horizonton, �s mindegyiket hangos d�rren�s k�vette. Vizes ujjait maga k�r� fonta, �s zavartan a radi�torra tette a kez�t. Nem is tudta, mit v�r: ny�r volt, ilyenkor nincs f�t�s. Seg�lyk�r�n a kedves�re pillantott, aki m�r ny�lt is a szekr�nybe, hogy el�hal�sszon egy pokr�cot. � addig kib�jt az �t�zott p�l�b�l, �s az egyik sz�k t�ml�j�ra ter�tette. Mikor megfordult, Marie ott �llt, kez�ben a bord� sz�n� pl�ddel, de egy kicsit megszeppentnek t�nt, mikor megpillantotta a fi� meztelen fels�test�t.

A fi�n is zavart bizserg�s lett �rr�, mikor �rz�kelte, mi�rt habozik a l�ny. Ugyanakkor... tekintete a l�ny halov�ny, vizes trik�j�ra t�vedt... amely most szorosan Marie fels�test�hez tapadt, kirajzolva mindent, amivel b�szk�lkedhetett. Harry hal�nt�ka l�ktetni kezdett, arca felforr�sodott a zavart�l, ami el�nt�tte, �s igyekezett lenyelni a tork�ban form�l�d� gomb�cot. Ajkait n�ma s�hajt�sok �s artikul�latlan szavak hagyt�k el. Mit csin�ljon? Mit kell ilyenkor csin�lni? Mi�rt nem...

Hunyorogva megborzongott. Elvette a pl�det a kedves�t�l, megfogta a l�ny t�tova, kicsi kezeit, majd maga k�r� fonta �ket. Ajkuk egy hossz�, �rz�ki cs�kban forrt �ssze. Mikor sz�tv�ltak, hogy �jra leveg�h�z jussanak, Harry nem akarta elengedni a l�nyt. Szorosan hozz�simult a test�hez, homloka homlok�t �rintette. Alig nyitott, a v�gyt�l csillog� szemekkel belepillantott a l�ny f�l�nk tekintet�be. Az megremegett a felismer�st�l, �s kiss� els�padt. A fi� �rezte, hogy ha most nem nyugtatja meg, azzal mindent elronthat. F�lt�n megcs�kolta a homlok�t, majd szorosabbra f�zte az �lel�s�t.

- Itt a lehet�s�g, Harry, hogy valami olyasmit tehess, amit te szeretn�l tenni, �s nem m�s parancsol neked...

Nedves ajkaik �jra �sszeforrtak. Harry lassan le�lt az �gyra, majd �vatosan maga fel� kezdte h�zni a l�nyt is, aki el�sz�r remegve engedett cs�b�t�s�nak, majd megad�an omlott a karjaiba...

Egy k�zeli vill�ml�s s�rg�san izz� f�nye �bresztette fel Harryt legm�morosabb �lm�b�l. Riadtan �jra lehunyta a szem�t, majd felpillantott.

A szoba m�g mindig ugyanabban az �rz�ki f�lhom�lyban f�rd�tt, mint amiben hagyt�k. Minden rendben volt... Megnyugodva fek�dt vissza alv� kedvese mell�, akit �gy t�nt, nem �bresztett fel a vill�ml�s.

Harry lassan a p�rna al� cs�sztatta a kez�t. A l�ny oldalt fek�dt, szorosan hozz�simulva mellkas�hoz, �gy minden apr� szusszan�s�t �rezte. Telt, r�zsasz�n ajkai leheletnyi v�konyan nyitva voltak, amit�l csak m�g b�josabb volt. Haja buja f�rt�kben omlott a f�le �s h�ta m�g�, hol hull�mosan, hol csak sz�lakban. �lma mind e kuszas�g ellen�re b�k�s �s �des volt, �gy Harry akkor se merte volna megzavarni, ha odakint a vil�g kezdett volna �sszeomlani. �gy fek�dt mellette, mint valami gy�ny�r� antik szobor, mint egy istenn�, mely egy pillanatra, k�t csodat�tel k�zt �lomra hajtotta a fej�t.

Harry sz�v�t meghitt forr�s�g j�rta �t.

- Mit csin�ltunk... Marie? B�rmit is... csin�ltunk... csod�latos volt...

�vatosan v�gigsim�totta a l�ny meztelen derek�t, k�v�ncsi ujjai lesiklottak Marie h�t�nak puha, sz�ps�ges b�r�n, j�tszadoztak a kibontott hajsz�lak k�zt... V�delmez�n tartotta, majd jobban betakarta a finom anyag�, v�kony takar�val, ami alatt fek�dtek, nehogy megf�zzon.

Marie erre alig �szrevehet�en, de elmosolyodott. M�g szorosabban hozz�simult kedves�hez, �s �lm�ban, de megcs�kolta annak nyak�t. A fi� �gy �rezte, enn�l szebb dolgot nem is k�v�nhatna az �letben. Ha most, ebben a pillanatban meg kellene halnia, akkor is boldogan halna meg: mert van valaki ezen a vil�gon, aki �gy szereti �t, mint senki m�st, �s aki�rt � is b�rmit k�pes lenne megtenni...

Az �jjeliszekr�nyen az �r�ja kett�t pittyegett. Harry azonban �tszellem�lten, mosolyogva hunyta le a szemeit. P�r m�sodperc m�lva azonban r�m�lten pattantak fel pill�i. S�padtan �lt fel az �gyban, �s kez�t a sz�ja el� kapta. Borzalommal t�lt�tte el a tudat, hogy senkinek sem sz�lt, hova megy. Senki sem tudja, hol van. Azt hihetik, elrabolt�k, vagy m�g rosszabb: meg�lt�k Voldemort csatl�sai! Lupin m�r biztos a holdf�nyben siratja valahol, Mordon pedig feltehet�en m�r az �sszes aurort mozg�s�totta, hogy egy v�gs�, elkeseredett, bossz��ll� csap�st m�rtjen az �sszes gonosztev�re. Lemaradt Piton �r�j�r�l is. Volt azonban valami, ami mellett m�g a Rend tagjainak fejmos�sa is kedvesked� dorg�l�snak t�nt volna: Dursley�k haragja! Hiszen mindig Dudley el�tt kell haza�rkeznie! Ha k�s�bb j�n, nem kap vacsor�t (ami ugyan nem baj), csak egy �jabb szitok�radatot a nyak�ba. Szerencs�j�re unokatestv�re mostan�ban, hogy k�s�bb s�t�tedett, mindig k�s�n j�rt haza. H�ny �ra is lehet? T�z? F�l tizenegy? Kapkodva ny�lt az �r�j��rt.

- Hajnali f�l h�rom? - arc�n r�g nem l�tott r�m�let t�kr�z�d�tt. - Meg fogok halni! - temette az arc�t a kezeibe.

- Mmmm... Harry? - �lt fel az �gyban �lmosan Marie. - Valami baj van?

- Jaj, kicsim, nem akartalak fel�breszteni... �n csak... teljesen megfeledkeztem az id�r�l, m�g veled voltam.

- Nem tudj�k, hogy itt vagy, ugye? - k�rdezte a l�ny kedvesen.

Harry, a l�ny �des arc�nak l�tt�n valahogy m�gsem tudott haragudni mag�ra. Mosolyogva megr�zta a fej�t.

- Nagyon m�rgesek lesznek?

- Meg fognak �lni - legyintett lemond�an kedvese.

Marie elvigyorodott.

- Ha m�r �gyis mindegy, maradj m�g egy kicsit! - mondta pajkosan.

A fi� felkacagott.

- Nem lehet, cica, musz�j mennem. De majd holnap l�tjuk egym�st! Vagyis... ma, mivel m�r elm�lt �jf�l. Felt�ve, ha nem ny�znak meg elevenen - tette hozz� mosolyogva.

- Hm, h�t j� - egyezett bele a l�ny, de kicsit k�rette mag�t. Harry hihetetlen�l k�v�natosnak tal�lta �t ilyenkor.

Most azonban indulnia kellett. Amilyen gyorsan csak lehetett, mag�ra kapkodta a ruh�it, �s k�zben vagy ezer cs�kot nyomott moh� kedvese ajk�ra, aki folyton ut�na kajtatott.

- V�rj, v�rj, ezt elfelejtetted! - szedte ki a l�ny az �gy al�l az egyik zoknit.

Kuncogva meredtek egym�sra az �gy k�t oldal�r�l. Marie v�g�l �tevick�lt, odab�jt hozz�, majd hosszasan megcs�kolta.

- Alig v�rom, hogy �jra l�ssalak... - mondta halkan.

Harry odahajolt a f�l�hez, �s �vatosan belesuttogott valamit, amit�l a l�ny arca kisl�nyosan elpirult. Kapott m�g egy gyors cs�kot az ajkaira �s a homlok�ra, majd �tj�ra engedte Harryt.

A fi� halkan kilop�zott az �p�letb�l, majd meg�llt az es�ben a l�ny ablaka alatt. A sz�ps�g fentr�l, a halv�nyan megvil�g�tott szob�b�l figyelte, �s b�cs�z�ul integetett neki. Harry szeretett volna visszafordulni, �s felmenni hozz�, de tudta, hogy haza kell mennie Dursley�khoz. Bolondos szerelmesk�nt m�g fel�je dobott egy cs�kot, majd fut�snak eredt.

P�r sarokkal arr�bb beh�z�dott az egyik �p�let kapualj�ba. Kimondta a ruh�j�ra a Leperex-b�b�jt, melyt�l az nem lesz majd vizes - vagy legal�bbis nem annyira. Haj�t vil�gos barna sz�n�re v�ltoztatta, hossz�t pedig megn�velte vagy t�z centivel. A homlok�r�l elt�ntette a sebet, szem�nek sz�n�t vil�gosk�kre m�dos�totta. A nyak�ra �s kez�re tetov�l�st var�zsolt. Mire elk�sz�lt, eg�szen biztos volt abban, hogy esetleges �ld�z�i �gy nem ismernek majd r�. Elgondolkozott egy kicsit azon, vajon nem l�-e t�l a c�lon az �lland� �tv�ltoz�ssal: Mordon kezd rossz hat�ssal lenni r�. Mindenesetre jobbnak l�tta indulni. M�r �gy is borzalmas fejmos�sban lesz r�sze, felesleges lenne tov�bb fesz�teni a h�rt.

Nagyokat l�pve sz�guldott v�gig az utc�kon. Az egyik utcasort a parkon kereszt�l akarta lev�gni. L�pcs�r�l l�pcs�re, kisz�gell�sr�l padk�ra sz�kdelt, mozg�s�nak kecsess�g�t pedig b�rmelyik macska megirigyelte volna. Igyekezett nem �sszes�rozni a holmij�t. Egyr�szt, mert sajn�lta volna �ket, m�sr�szt meg Petunia n�ni eg�szen biztosan kihaj�totta volna a lak�sb�l, ha nyakig mocskosan �ll�t haza. Mellkas�ban enyhe sz�r� f�jdalommal fordult be a Privet Drive-ra. V�gign�zett a lak�sokon. Minden h�zban az igazak �lm�t aludt�k m�r, egyed�l Dursley�kn�l �gett a villany. Harry nagyot nyelt. M�g �rben vannak. Nincs menekv�s.

Odal�pett az ajt�hoz, el�kotorta a kulcscsom�j�t, remeg� kezekkel a z�rba illesztette a megfelel�t. Esz�be jutott a k�lseje, �gy miel�tt elford�totta volna a kulcsot, kimondta a b�b�jokat megsz�ntet� var�zsig�t.

Igyekezett halkan kinyitni az ajt�t. A cip�j�t is tompa nesz k�s�ret�ben r�gta le a l�b�r�l, de hi�ba. Ny�lt is a nappali ajtaja.

- Harry Potter! - mennyd�r�gte Vernon b�csi. - Hogy mer�szelsz �jnek �vadj�n az utc�n k�borolni, te senkih�zi!

Petunia n�ni cs�p�re tett k�zzel, megvet� arccal l�pett ki a folyos�ra, f�rj�t k�vetve.

- Ideje, hogy megtanuld, mi a rend ebben a tisztess�ges h�zban! - �v�lt�tte paprikav�r�sen b�csik�ja, �s pofonra emelte hatalmas lap�tm�ret� tenyer�t.

Harry beh�zott v�llakkal, behunyt szemmel v�rta a csattan�st. Ami�ta iskol�ba j�rt, nem kapott ki, �s nem igaz�n szerette volna megszak�tani ezt a hagyom�nyt.

Odafentr�l trappol�s hallatszott.

- Ne, csak Dudley k�r�rvend� arc�t ne!

Unokatestv�re �lvezte, ha Harryt megal�zottk�nt l�thatta. Egyetlen pillanatot sem hagyott volna ki. Legnagyobb meglepet�s�re azonban nem Dudley v�gtatott le a l�pcs�n. Piton l�lekszakadva ugrotta �t a fokokat, �s zil�lva kapaszkodott meg a korl�tban, mikor le�rt a l�pcs� alj�ra. A k�pe s�padt volt, �s beesett, szemei pontszer�re zsugorodtak. Nyak�ban egy feh�r t�r�lk�z� pihent, haj�b�l pedig cs�p�g�tt a v�z. Arca �szinte aggodalmat t�kr�z�tt. Mikor azonban megl�tta, mire k�sz�l Vernon, m�lys�gesen meg�tk�z�tt. Olyan t�m�ny undor �lt ki az arc�ra, hogy Petunia n�ni felsikkantott, Vernon b�csi pedig azonnal leeresztette a kez�t.

- Takarodj a szob�dba, k�ly�k! - vetette oda unoka�ccs�nek.

Harry borzalmasan sz�gyellte mag�t. Enn�l k�nosabb helyzetben ritk�n volt. A Dursley-h�zasp�r sebesen bez�rk�zott a nappaliba, �gy egyed�l maradt tan�r�val. Piton, imm�r kicsit �sszeszedettebb �br�zattal, kih�zta mag�t, �sszepr�selte az ajkait, majd megfordult, �s kim�rt l�p�sekkel visszament a szob�j�ba. Harry valami�rt �gy �rezte, k�vetnie kell. Mire fel�rt, bez�rt szobaajt�t tal�lt, m�gis kopogott rajta.

- Gyere be, Harry - hallatszott odabentr�l.

A fi� kinyitotta a feh�r ajt�t, �s bel�pett. R�gt�n gy�gyn�v�nyek szaga csapta meg az orr�t. Az egyik asztalon egy kann�ban kellemes illat� gy�gytea g�z�lg�tt. Piton az �gy sz�l�n �lt, �s �pp egy b�gre valamit kortyolgatott.

Harry gyorsan levette a kab�tj�t, letette az ajt� melletti sz�kre, majd a tan�rra pillantott. �m att�l, amit l�tott, a sz�ve meg�llt egy pillanatra. H�r�gve h�tr�lt a falig, �s mindk�t kez�vel biztons�got keresve megmarkolta az ajt�f�lf�t.

Piton f�loldalasan �lt neki, m�gis l�thatta, hogy a f�rfi �benfekete haja most k�r�lbel�l a h�ta k�zep�ig �r.

- Mi... - k�rdezte Harry remegve - mi t�rt�nt mag�val... professzor �r?!

A tan�r melankolikusan fels�hajtott, majd �jat kortyolt a te�b�l.

- Ap�d egyik kedves aj�nd�ka - mondta rekedt, f�tyolos hangon. �rezni lehetett rajta, hogy megf�zott. - Egy maradand� hat�s� b�b�j a reperto�rj�b�l...

- De h�t... hogy?

- Ak�rh�nyszor nedvess�g �ri a hajamat, megn� ilyen hossz�ra. A hat�sa f�l �r�n bel�l mag�t�l elm�lik.

Harry elfanyalodott.

- Ez borzaszt� - mondta sajn�lkozva. - Nincs ellene semmilyen var�zslat?

- Nincs.

Piton h�trasand�tott, �s �gy �lt, hogy a fi� beker�lj�n a l�t�mezej�be. Nem sz�lt semmit, csak az italt l�tyk�lte a poh�rban.

- �n... a keres�semre indult, ugye? - kezdte Harry f�jdalmas k�ppel. - Annyira sajn�lom! Nem... nem akartam elt�nni vagy ilyesmi... �n csak... teljesen megfeledkeztem az id�r�l, �s... B�rcsak j�v� tehetn�m! Nem akartam l�gni az okklumenci�r�l! Ha akarja... �gy �rtem, ha nem f�radt... sz�val, most bep�tolhatjuk...   

Piton meredten n�zte. M�r �pp v�laszra nyitotta volna a sz�j�t, mikor megvillant az �gy k�zep�n hever� oda-vissza t�k�r. A f�rfi letette a b�gr�t, majd egy apr� fejr�nt�ssal k�zelebb intette a t�tov�n �csorg� fi�t. Harry v�gre k�zelebb l�pett �s le�lt � is az �gy m�sik oldal�ra. Piton a kez�be vette a t�kr�t, belemondta a nev�t, mire megjelent Dumbledore gondterhelt arca. A k�ly�k igyekezett �gy meglapulni, mint p�r nappal kor�bban, Kingsley eset�ben.

- Igazgat� �r - biccentett Piton k�teless�gtud�an.

- �h, Perselus. M�g mindig semmi h�r Harry fel�l?

- De, igazgat� �r. �pp most �rt haza.

Dumbledore, �gy t�nt, megeresztett egy f�radt s�hajt.

- Merlinre, j�l van? Nem esett b�nt�d�sa?

- �gy t�nik, minden rendben.

- L�thatn�m �t, Perselus?

Piton egy unott, laza mozdulattal Harry fel� ford�totta a t�kr�t. Mikor az igazgat� megbizonyosodott, fell�legzett, de arca komor maradt.

- Harry Potter! Nagyon felel�tlen cselekedet volt, amit ma este v�grehajtott�l. Nem sz�lt�l senkinek, hogy hova m�sz! A Rend tagjai m�r k�ts�gbees�s�kben mindenhol kerestek! Mrs. Weasley lassan m�r fel is adta a rem�nyt, hogy valaha viszont l�t, �s Lupin is m�lyen meg van rend�lve, azt hitte, v�ged.

- Nagyon sajn�lom - mondta remeg� szemekkel Harry. Meghatotta, hogy �gy agg�dtak �rte. Hogy m�g Piton is agg�dott �rte. Meg sem fordult a fej�ben, hogy menteget�zni pr�b�l e sz�gyenletes tett miatt. �m miel�tt folytathatta volna, Piton megsz�lalt.

- Jellemz�, muglik! - fakadt ki. - Ezekre sz�rakoz�helyekre manaps�g m�r a kiskor�akat is beengedik! Ahelyett, hogy j�l hazazavarn�nak titeket! - tekintete vill�mokat sz�rt Harry fel�. - Ha m�g egyszer beteszed a l�bad egy olyan helyre, engem t�bb� nem l�tsz, �s tanulhatod a b�csik�dt�l az okklumenci�t!

Harry bamb�n n�zte tan�r�t. Megzakkant ez? Mif�le sz�rakoz�hely?

Dumbledore nem t�nt olyan tan�cstalannak. B�lintva nyugt�zta Piton szavait, majd megrov�an Harryhez fordult.

- Piton professzornak igaza van, Harry. Vedd komolyan az utas�t�sait, ne k�borolj el est�nk�nt, �s legf�k�ppen: ker�ld az ilyen vesz�lyes helyeket!

A fi� b�szen b�logatott, �s csod�lkozott, hogy ennyivel meg�szta. Az igazgat� b�cs�z�sk�nt fel�j�k biccentett, majd elt�nt a k�pe a t�k�rb�l. Piton le is tette a finom t�rgyat az �gyra, �s n�m�n Harryre sand�tott.

- Mi�rt... mi�rt mondta, hogy... - k�rdezte volna Harry, de a d�bbenett�l nem j�ttek a szavak.

- Azt akarod, hogy az eg�sz Rend arr�l cs�mcsogjon, hogy...

- Nem! - v�gta r� Harry, �s elv�r�s�d�tt.

- Na ugye.

- H-honnan tudja...?

Piton hamisk�san elvigyorodott.

- Nem kell a fejedbe l�tnom, hogy tudjam, hol volt�l ma �jszaka.

- Hazudott... hazudott Dumbledore-nak, csak hogy kimentsen? - k�rdezte mag�ba roskadva a fi�.

A tan�r nem sz�lt, csak j�t�kosan megcsillant a szeme. Megeresztett egy apr� vigyort, majd �jb�l belekortyolt a te�ba. Flegm�n f�lren�zett, de majdnem elejtette a cs�sz�t, amikor Harry h�tulr�l hirtelen �t�lelte.

- Ma m�r sokadszorra mentette meg a b�r�met... Elindult keresni ebben az �t�letid�ben, majd megmentett egy megal�z� feny�t�st�l, most pedig ez... �n... k�sz�n�m... - mondta halkan.

Piton egy pillanatig mozdulni sem mert. Csak a v�lla f�l�tt tudott a fi�ra pillantani, aki h�l�san a h�t�hoz simult. Borzaszt� m�d zavarba j�tt.

- Na... - d�nny�gte. - Na, ne �lelgess! - mondta hat�rozottabban.

K�rd�n meredt Harryre. A fi� azonban elmosolyodott, ami teljesen elbizonytalan�totta.

- Akkor ma nem tartunk okklumenci�t? - k�rdezte az rem�nykedve.

- Nem igaz�n vagyok k�v�ncsi arra, ami most a fejedben kavaroghat, Harry. Menj ink�bb, �s hagyj aludni.

- De... mi lesz, ha Vol... Tudjukki...

Piton bossz�san felmordult, �s megforgatta a szemeit.

- Ne „Tudjukki”-zz itt nekem! Mondd ki a nev�t! Nem fogok belehalni!

Harry b�lintott.

- Sz�val... mi lesz, ha Voldemort megint megpr�b�l behatolni az agyamba?

- Az elm�dbe - jav�totta ki Piton. - Nem fog tudni.

- Hogyhogy nem?

- Pr�b�lj meg laz�tani, �s ki�r�teni az elm�det. Tudom, most nem fog siker�lni - mondta kiss� bossz�san, l�tva Harry reakci�j�t. - De pont ez�rt nem fog tudni �rtani neked Voldemort.

Harry egy darabig m�l�n morfond�rozott a hallottakon.

- Sz�val, ha pozit�v gondolatok kavarognak a fejemben, Voldemort nem fog tudni b�ntani?

- A dolog az�rt nem ilyen egyszer�. Az mindenesetre nyilv�nval�, hogy a S�t�t Nagy�r nem igaz�n b�rja, ha �gy v�dekezel ellene.

- Teh�t... el�g csak sz�p dolgokra gondolnom, �s minden rendben lesz.

- Rep�lni az�rt nem fogsz - mormolta oda a b�gr�nek Piton.

Harry sz�lesen elvigyorodott. A tan�r morbid humora eddig az agy�ra ment: �szre sem vette, hogy milyen sz�rakoztat� is tud lenni.

- Most pedig kifel�.

- J� �jt - mondta a fi� b�cs�z�ul, majd �tment a saj�t szob�j�ba.

Miut�n az ajt� bez�rult, Piton, eg�szen m�s, szomor� arckifejez�ssel, m�g sok�ig n�zett ut�na.

A tan�r nyomorultul aludt eg�sz �jjel. A meg�z�sb�l megf�z�s lett, abb�l el�sz�r csak k�h�g�s �s t�ssz�g�s, majd torokf�j�s �s l�z. M�r vil�gosodott, mire el tudott szenderedni. Ahogy hason hevert, az egyik keze lel�gott az �gyr�l. Fej�t a p�rn�ba f�rta, de m�r ahhoz sem volt ereje, hogy f�szkel�dj�n. Csak pihenni szeretett volna.

Azonban egy g�rbe �rny�k vet�lt fel�je. Egy s�t�t alak m�regette �t, ahogy aludt. A figura azt�n a saj�t szem�hez emelte a kez�t, megkocogtatta azt, majd bossz�san felhorkantott. Elkezdte piszk�lni, majd bizarr m�don k�r ujja k�z� fogta, �s elkezdte kifel� h�zni. A szem gusztustalan, cs�szk�l� hangokat adott ki, majd egy er�s cuppan�st k�vet�en kiugrott a hely�r�l, �s Piton feje mell� huppant, az �gyra. A b�jitaltan tan�r erre m�r �sszer�ncolta a homlok�t, �s kinyitotta a szem�t. Mikor azonban megl�tta, mi hever az arc�t�l p�r centim�ternyire, els�padt, �s borzalmas sikolt�ssal pattant ki az �gyb�l, olyan sebess�ggel, hogy azt egy sz�cske is megirigyelhette volna. Ugyanazzal a lend�lettel a kom�dig h�tr�lt, �s hangos csattan�ssal pr�selte neki a h�t�t. Mellkasa szapor�n mozgott, �gy kapkodta a leveg�t, �s k�zben v�gig az �gy felett �ll� Mordont b�multa.

- Merlinre! Mi az Istent m�vel maga a szob�mban?

- Rajtad tartom a szemem, fiam. J� l�tni, hogy a reflexeid m�g mindig olyanok, mint r�gen.

Piton olyan savany� k�pet v�gott, hogy azt lehetett volna hinni, h�nyni k�sz�l.

- Gusztustalan �llat! - fakadt ki.

- Nono! - emelte fel a mutat�ujj�t az id�s auror. - Egy kicsit t�bb tiszteletet, fiam!

- Nem vagyok a fia! - sziszegte Piton, szinte m�r gyerekes ellenszeg�l�si v�ggyal.

Mordon k�rben�zett a szob�ban.

- Sz�p kis h�z. Mikor legut�bb itt j�rtam, ezt a szob�t nem is l�ttam. Biztos neked is tetszik, Piton - felelte gonoszan mosolyogva.

Perselus azonban csak s�hajtott egy m�lyet, �s megk�sz�r�lte a tork�t. Nem akarta hagyni, hogy ez a v�n bolond kihozza a sodr�b�l.

- Az�rt vagyok itt - folytatta Mordon -, mert nem igaz�n vagyok megel�gedve a munk�ddal. H�t �gy vigy�zol a fi�ra?

- Az �n feladatom nem az, hogy vigy�zzak r� - pr�selte ki a fogai k�zt Piton. - Hanem, hogy tan�tsam.

- Erre a fi�ra sosem tudnak elegen vigy�zni. Azt aj�nlom, vedd komolyabban a feladatodat!

- H-hogy mer�szeli?! - pukkadozott a d�ht�l Perselus. - Ne merjen kioktatni! T�r�dj�n a maga dolg�val!

- T�r�d�k is! Bizony, kellemes dolog s�t�t var�zsl�kat k�zre ker�teni - h�z�dott cs�nya mosolyra az auror torz arca. - Kellemes eml�kek, ugye Piton? Vannak dolgok, amiket sohasem felejt el az ember! Amikor t�ged bevittelek, az volt az egyik legeml�kezetesebb riaszt�som!

Piton megborzongott, a sz�r fel�llt a karj�n Mordon kaj�n vigyor�t�l.

- Hogy az �g szakadna mag�ra! Ne moleszt�ljon engem! Eredjen a dolg�ra!

Ekkor kopogtattak az ajt�n. Mindk�t var�zsl� a hang ir�ny�ba pillantott.

- Professzor �r... minden rendben? Mintha hangokat hallottam volna...

- Gyere be, Harry - akarta mondani Piton, de Mordon reszel�s hangja megel�zte. A b�jitaltan tan�r szemei kig�vadtak a m�regt�l.

A fi� olyan sebesen rontott be, hogy az m�r gyan�s volt.

- Mordon professzor! Mit... hogy ker�l maga ide? - suttogta r�m�lten.

- Az ajt�n kereszt�l - legyintett az auror.

Harry els�padt.

- De ugye nem l�tta meg mag�t senki?

- Nem. LANKADATLAN �BERS�G! - rikkantotta olyan hangosan, hogy mind Piton, mind Harry megijedtek.

- L�tja? J�l van Harry! Elmehet! - mondta inger�lten Perselus.

- Nono! Harry, fiam. Mondd, j�l b�nik veled ez a m�regkever�?

- M�regkever�? - h�ledezett Piton. �gy �rezte, megbecstelen�tett�k var�zsl�i mivolt�ban.

- A kotyvaszt� tal�n tal�l�bb jelz� lett volna? El-n�-z�st... - mondta g�nyosan.

Pitonnak felforrt az agyvize. Remeg� kezekkel az egyik gyertyatart��rt kapott, �s azt v�szesen meglengetve, fenyeget�en felmordult.

- Az a szerencs�je, hogy Harry itt van. K�l�nben gondoskodn�k r�la, hogy kapjon egy helyes kis p�rt ahhoz a ronda k�k szem�hez! Most pedig kotr�djon innen!

- N-ne agg�djon, Mordon professzor �r, minden rendben - mondta der�sen Harry. - Nagyon j�l megvagyunk! - r�n�zett Pitonra, �s ugyanazzal a kedves mosollyal b�ztatta, mint el�z� este. A f�rfi sz�ve szokatlanul hevesen kezdett verni az izgatotts�gt�l, �s egyre jobban els�padt.

A fi� nem �rtette, mi�rt v�lt ki bel�le ilyen negat�v reakci�kat, hiszen egy�ltal�n nem ez volt a sz�nd�ka. Szomor�an lehajtotta a fej�t, �s elford�totta a tekintet�t. Piton megenyh�lt ennek l�tt�n, �s kicsit lejjebb eresztette a gyertyatart�t.Mordon sunyin vigyorgott, majd biccentett egyet Harry fel�, �s dehoppan�lt.

- �n �s Mordon professzor... mi�rt nem kedvelik egym�st? - k�rdezte a fi� t�tov�n.

- R�mszem volt az, aki elfogott - mondta halkan Perselus, merengve. Esz�be jutottak annak a borzalmas �jszak�nak az eml�kei.