- Piton �zent? – k�rdezte meglep�dve Ron, mikor Harry megmutatta nekik az �rm�t.

- Ez el�g k�l�n�s… - morfond�rozott Hermione. – Mit akarhat t�led? �s egy�ltal�n hov� t�nt a harc kell�s k�zep�n?

Ron d�h�ngve a pad karf�j�ra csapott maga mellett.

- Gy�va f�reg! – f�st�lg�tt. – Otthagyott minket a legnagyobb bajban! Ekkora egy szem�t…!

Hermione azonban nem d�h�ng�tt, csak Harryt n�zte, aki viszont �rezte, hogy az arc�ra ki�l valami f�lelem.

- Mi a baj?

Harry a vil�g minden p�nz��rt se mondta volna meg nekik, hogy mit csin�lt Pitonnal, mikor el akarta r�ngatni �t Voldemort �s a bar�tai k�zel�b�l. Ugyanolyan �szt�n�s, d�h vez�relte cselekedet volt, mint mikor meg�tkozta Bellatrix Lestrange-et a Cruciatus �tokkal.

De ez nem var�zslat volt. A k�zfej�n m�g mindig ott volt a sz�radt v�r, melyet most furcs�n tasz�t�nak tal�lt.

- Na, mi van? – s�rgette Ron, aki Hermion�hoz hasonl�an szint�n �szrevette bar�tja furcsa viselked�s�t.

- Megn�zem, mit akar – jelentette be Harry a t�le telhet� legk�nnyedebb hangnemben.

Bel�l azonban sokkal idegesebb volt. Nem tagadta maga el�l, hogy att�l tartott, Piton nem fogja egyk�nnyen megbocs�tani, amit tett vele. Tal�n revansot akar venni… Most, hogy Voldemort elt�nt, semmi sem tartja vissza, hogy bossz�t �lljon rajta minden�rt, amit az apja vagy � okozott neki.

- Add �t neki az �dv�zletemet! – mondta Ron. – Egy-k�t Carbunculus �tok k�p�ben!

Hermione rosszall�an ciccegett.

- Siess haza – mondta Harrynek. – A Black-h�zban lesz�nk kilencre!

- Persze – hagyta r� m�g mindig a tal�lkoz� c�lj�n t�prengve.

- Hozunk valami kaj�t is, hogy �hen ne haljunk! – tette hozz� Ron, de Harry addigra m�r felk�sz�lt a dehoppan�l�sra.

Zsebre dugta az �rm�t, er�sen koncentr�lt az �ti c�lj�ra, azt�n megp�rd�lt a sark�n �s m�ris �rezte az �sszepr�sel�d�st, a r�vid ideig tart�, �m ann�l kellemetlenebb fulladoz�st, ami m�g az el�tt v�get �rt, hogy elviselhetetlenn� v�lt volna.

Az Abszol �t teljesen n�ptelen volt, nyilv�n mindenki otthon hallgatta a h�reket a Var�zsszem R�di�ban vagy a miniszt�riumban t�l�r�zott a t�rt�ntek miatt. Az Ollivander p�lca�zlet ajtaja f�lig nyitva lebegett az esti sz�lben. Harry vett egy m�ly l�legzetet �s bel�pett a boltba.

Az els�, amit �szrevett, egy arccal lefel� fekv� ember a f�ld�n, k�r�l�tte k�t�rmel�k, a mennyezeten keletkezett reped�sb�l esett le. �pp, miel�tt lehajolt volna hozz�, hogy megn�zze, �l-e m�g, megl�tta Pitont a bolt h�ts� r�sz�hez vezet� bolt�ves �tj�r�ban.

- Siker�lt? – sz�lt hozz� a var�zsl�.

Harry megd�bbent a furcsa �dv�zl�sen, de szinte nyomban visszanyerte a hangj�t.

- Hogy siker�lt-e?! – h�borodott fel. – Erre k�v�ncsi azok ut�n, hogy el akart r�ngatni onnan?

Piton a szav�ba v�gott:

- Te pedig le�t�tt�l �s megvert�l – mondta higgadtan. – �pp ez�rt hagyjuk a felesleges tiszteletk�r�ket.

Piton kez�ben nem volt ott a var�zsp�lca, lust�n t�maszkodott az egyik polcnak, mely r�gen tele volt Ollivander-f�le p�lc�kat rejt� dobozokkal. Ez�rt Harry is elrakta az �v�t, amit eddig �vatoss�gb�l tartott k�szenl�tben.

Becsukta maga m�g�tt az ajt�t, de ekkor �szrevett k�t m�sik halottat is a falnak d�ntve, mellett�k �llt beszakadva az egyik polcos szekr�ny. Piton fel� fordult, s most m�r nem ker�lte el a figyelm�t a f�rfi m�g�tt fekv� alak l�b�ra es� f�ny.

- Kik ezek itt?

Piton is k�rbehordozta tekintet�t a halottakon.

- Hal�lfal�k – v�laszolta. - �k akart�k felrobbantani a Gringotts �p�let�t. M�g reggel siker�lt meg�ll�tanom �ket, miel�tt v�ghez vihett�k volna…

Sz�val � volt az, aki megmentette a koboldokat! A teremben �d�z csata jelei uralkodtak – Piton egyik r�gi t�rs�nak se kegyelmezett, mindannyian halottak voltak �s arcuk r�m�letet t�kr�z�tt. Harry norm�lis esetben elborzadt volna a l�tv�nyt�l, most azonban furcsa el�gedetts�ggel t�lt�tte el Piton drasztikus megold�sa.

- Hallotta, hogy mi t�rt�nt? – k�rdezte �vatosan t�le.

- Igen – b�lintott Piton. – Miut�n magamhoz t�rtem, m�r elt�nt�l �s azt is l�ttam, hogy Hagrid csapata legy�zte a hal�lfal�kat. Az igazgat�i szoba is �res volt, l�ttam, hogy a k�gy� megd�gl�tt. A zsupszkulccsal a hal�lfal�k ut�n j�ttem �s meg�ltem �ket, azt�n Roxmortsba mentem �s ott hallgat�ztam. L�ttalak, mikor besz�lt�l a miniszterrel…

Harry nem gondolta volna, hogy Piton ennyi mindenr�l tud, arra sz�m�tott, hogy most neki kell besz�molnia mindenr�l.

- Hogyan csin�ltad?

Harry s�hajtott egy nagyot �s elmes�lte, mi t�rt�nt Voldemorttal a Roxfort alagsor�ban. Piton els�pad� arca �rulkodott r�la, hogy nem tudta, mi volt az utols� horcrux. Kicsit elt�totta a sz�j�t, de okklumenci�ja ism�t olyan eredm�nyes volt, hogy semmi sem mutatkozott meg abb�l az elv�rhat� megr�k�ny�d�sb�l, amit a h�rt�l sokkolt Ron, Hermione �s Ginny mutatott.

- H�zni akarta az id�t, hogy �jra testet �lts�n – folytatta Harry. - �s azzal pr�b�lt meggy�zni, amivel fent az irod�ban is… Hogy Dumbledore becsapott minket…

Kis sz�netet tartott, majd kimondta azt, ami m�g mindig zavarta �t.

- Dumbledore nem lehetett a kiagyal�ja ennek az �r�letnek – jelentette ki Harry. - Hiszen v�dte a sz�leimet! M�g titokgazd�nak is felaj�nlkozott.

Piton felemelte hossz� mutat�ujj�t. 

- Egy valamit elfelejtett�l – mondta. - Ha a j�slat igaz lenne, egyik�t�k m�r meghalt volna.

Harry egy pillanatra elfelejtette mit akart mondani, azt�n megr�zta a fej�t.

- M�g meg�lhetem! – vetette ellen. – B�rmikor meg�lhetem…

A var�zsl� is megr�zta a fej�t, de hat�rozottan, nem �gy, mint Harry.

- „Egyik�j�k meghal a m�sik keze �ltal” – id�zte a j�slat sz�veg�t, melyet Harry is k�v�lr�l tudott. – �gy kellett volna meghalnia, hogy meg�l�d var�zslattal vagy a puszta kezeddel. Ellenben, ha igaz, amit mondasz, a S�t�t Nagy�r elv�rzett…

- De nem halt meg! – v�gott k�zbe Harry, ki�rdemelve egy les�jt� pillant�st Pitont�l. – Voldemort m�g �l! �s meg�lhetem, ha lerombolom a Roxfortot vagy kiszedem bel�le a…

- �s akkor a kezedt�l fog meghalni? – tette fel a k�rd�st Piton.

Harry majdnem elnevette mag�t.

- Ez csak j�t�k a szavakkal! – cs�v�lta a fej�t. – Meg�l�m �s k�sz. A j�slat val�ra v�lik.

Egy pillanatra esz�be jutott, mit mondott neki a nagymam�ja a barlangban. Ugyanezt v�laszolta r�, mikor Harry maga sem volt tiszt�ban vele, hogy befejezettnek tekintheti-e a feladat�t. Most m�r tudta, hogy nem, kor�nt sincs befejezve.

Piton r�n�zett Harryre, olyan komoran, ahogy s�patag arca csak engedte.

�s ekkor belehas�tott a felismer�s Harry fej�be: Piton kimondta ott, az irod�ban, hogy a j�slatot Dumbledore tervelte ki.

- Nem hazudott Voldemortnak? – k�rdezte egyszerre megsemmis�lten Pitont�l.

A var�zsl� �sszer�ncolta a homlok�t a n�v sokadszori eml�t�s�re, de nem ripakodott r�, hogy ne ejtse ki a sz�j�n. M�r neki sem volt f�lnival�ja t�le.

- Ahogy vessz�k – v�laszolta sz�razon.

- Teh�t m�gis igaz? – motyogta k�ts�gbeesve Harry.

Piton megcs�v�lta a fej�t, mint aki el�gedetlen Harry elkeseredett arc�t l�tva.

- Val�ban sz�m�t ez? – k�rdezett vissza. - Hogy Dumbledore tervelte ki, vagy val�s�g volt? Csak az sz�m�t, hogy mi t�rt�nt… A nagy�r elbukott.

- Igenis sz�m�t! – csattant fel Harry. - Hiszen ez sz�rny�… R�la sosem tudtam volna elk�pzelni azt, hogy a sz�leim miatta haltak meg…

- Nem hiszem, hogy gonoszs�gra kell gondolni itt, Potter. Ne �gy fogd fel, mint egy gonosz tervet. R�ad�sul abszurdum, hogy Dumbledore t�ged helyezett volna a terve k�z�ppontj�ba, hiszen eg�szen a sz�let�sed ut�n k�t h�tig senki a vil�gon nem tudott r�la, hogy Evans-nek gyereke sz�letett az ap�dt�l.

- T�nyleg?

Piton felszegte a fej�t.

- Hidd el, tudom – mondta hat�rozottan. - A nagy�r � ut�na is k�mkedett. Mikor az any�d megtudta, hogy gyereket v�r, visszament a mugli sz�leihez. Kisz�llt a F�nix Rendj�b�l, mert biztons�gban akart tudni t�ged. Ap�d sem tudott r�lad eg�szen ny�r v�g�ig, amikor azt�n �sszeh�zasodtak. K�rdezd csak meg Lupint, � majd elmondja a csal�di szappanoper�t… A l�nyeg az, hogy a saj�t szememmel l�ttam, mikor Dumbledore professzor meglehet�sen inger�lten faggatta az any�dat, hogy kit�l �s mikor sz�letetett a gyereke. Akkor t�rt vissza a F�nix Rendj�hez…

Harry z�g� aggyal vette tudom�sul az �jabb inform�ci�kat.

- Teh�t lehet, hogy nem is a sz�leim voltak az eredeti tervben? – k�rdezte elk�pedve.

- Eg�sz biztosan nem. Te �pp hogy rendesen felbor�tottad azt a tervet. �s abban is biztos vagyok, hogy Dumbledore ezerszer ink�bb saj�t mag�t �ldozta volna fel a dr�ga emberei�rt, mint hogy m�st�l k�rt volna ilyet. Gyan�tom, hogy � maga k�sz�lt az �ldozat szerep�re…

- Nem, az ki van z�rva! – jelentette ki Harry. – Voldemort nem aj�nlotta volna fel Dumbledore-nak, hogy �letben maradhat. Akkor pedig nem siker�lt volna a var�zslat!

- Ez �gy van – b�lintott nagy komolyan Piton. – Val�ban nem pontosan erre k�sz�lt a professzor. Tudta � is, hogy a S�t�t Nagy�r egy szempillant�s alatt meg�ln�, ha hagyn� mag�t. Ez�rt �gy hiszem, hogy � egy m�r megl�v� v�delmet akart �truh�zni Longbottomra…

- Neville-re? – k�rdezett vissza Harry. – � szerepelt eredetileg a terv�ben?

- Term�szetesen – felelte a var�zsl�. – A j�slat minden mondata �r� illett, hiszen a sz�lei a professzor k�zeli bar�tai voltak. �s ha az eml�keim nem csalnak, Longbottom�k megk�rt�k Dumbledore-t, hogy legyen a fiuk keresztapja. Logikusnak t�nik teh�t, ha felt�telezz�k, hogy a professzor a fi�ra akarta �thelyezni a v�delmet.

Harry d�bbenten hallgatta Piton szavait, de most �rtetlen�l sz�tt�rta a karj�t.

- De h�t mif�le v�delem volt az, hogy Voldemort ellen ford�thatta volna? M�shogy is lehetne v�dekezni az Adava Kedavra ellen?

- Nem – hangzott a v�lasz. – Az �nfel�ldoz�s az egyetlen m�dja. Azonban, mint azt bizony�ra tudod, a b�b�jokat tov�bb lehet adni m�soknak, ahogyan te is �r�k�lted a nagy�r k�pess�geit.

Piton most elhallgatott �s hossz� mutat�ujj�t v�gigh�zta a sz�j�n, ahogy t�prengett.

- Mire gondol? – v�rta a tov�bbiakat t�relmetlen�l Harry, mire Piton r�gt�n v�laszolt, mikor m�g be sem fejezte a k�rd�st:

- Az igazgat�i szob�ban lezajlott besz�lget�sen gondolkozom, Potter – mondta. – Val�ban csak tal�lgatni tudok, de abban szinte bizonyos vagyok, hogy a nagy�r – hab�r k�zel sem volt igaza abban, amit felt�telezett Dumbledore-r�l – egy valamire r�j�tt. Mikor arr�l pr�b�lt meggy�zni minket, hogy Dumbledore el�re tudta, hogy az �nfel�ldoz�s az egyetlen hat�sos v�dekez�s a hal�los �tok ellen, sz�mtalan l�gb�l kapott bizony�t�ka k�z�tt szerepelt egy, amely val�ban elgondolkodtat�.

- Mi az? – csapott le a t�m�ra Harry.

Piton karba tett k�zzel l�pkedett el�tte fel �s al�, s Harry tudta, hogy ez k�l�n�s m�don a higgadts�g jele n�la.

- A sebhely, Potter… Dumbledore professzor sebhelye – ekkor hirtelen meg�llt, majd felpillantott Harry arc�ra. – Tudt�l a sebhely�r�l?

Harry megr�zta a fej�t, de nem v�laszolt, v�rta Piton tov�bbi magyar�zat�t.

- Nekem sem besz�lt r�la soha, de k�t �ve, mikor s�lyos �llapotban j�tt hozz�m, miut�n megsemmis�tette a Gomoldok gy�r�j�t, az �pol�sa k�zben magam fedeztem fel a t�rd�n ezt a k�l�n�s heget. Egy igen bonyolult form�j� mint�zat, mely egy�rtelm�v� tette, hogy �tok nyoma…

- Nem k�rdezte r�la a professzort? – kotyogott k�zbe Harry.

Piton �jra s�t�lgatni kezdett, s k�zben folyamatosan babr�lt ujjaival, jelezve, hogy l�zasan t�preng. Tekintete sz�r�s volt, de most hi�nyzott bel�le az a bar�ts�gtalan gorombas�g, amit Harry megszokott t�le.

- De, k�rdeztem – felelte Piton. – Hab�r a v�laszt j� szok�s�hoz m�lt�an elviccelte… - ekkor elmosolyodott, mely nagyon szokatlan volt t�le. Harry meglepetten felvonta a szem�ld�k�t.

- Azt mondta, hogy a londoni metr�h�l�zat t�rk�pe �s sz�ks�g eset�n m�g j�l j�het – folytatta. – Na persze! Semmi komolyabb v�laszt nem siker�lt kih�znom Dumbledore-b�l. Az �jszaka t�rt�ntek ut�n azonban szerintem sokkalta nagyobb jelent�s�ge van annak a k�l�n�s sebnek. Bevallom neked, Potter, �gy hiszem, hogy Dumbledore-�rt valaki ugyan�gy fel�ldozta mag�t, mint �rted az any�d.

Harry leesett �llal hallgatott.

- Van is egy elk�pzel�sem: csak egyetlen sz�ba j�het� emberre tudok gondolni, m�gpedig a menyasszony�ra, akit nagyon r�gen, m�g fiatal kor�ban vesz�tett el. Alig tudok valamit arr�l az id�r�l, hiszen t�bb mint sz�z �ve t�rt�nt… de azt tudom, hogy a h�lgy gyilkoss�g �ldozata lett, mik�zben Dumbledore a Trim�gus Tusa bajnoka volt heted�ves kor�ban.

Mik�zben Piton besz�lt, Harry elk�pedve hallgatta a var�zsl� fejteget�seit, melyeken nem lehetett sok ideje gondolkodni. Harry pedig egy�ttal azt is elk�nyvelte mag�ban, hogy am�g csak �l, mindig hallhat olyanokat Dumbledore-r�l, ami teljesen �j neki. Dumbledore egyet jelentett a meglepet�sek v�gtelen t�rh�z�val. Ahogy Piton mes�lt r�la, szinte az is a feled�sbe mer�lt, hogy � volt az, aki meg�lte az �reg m�gust.

Szinte…

- Elk�pzel�sem szerint – folytatta Piton -, Dumbledore-�rt ugyan�gy az �let�t �ldozta a menyasszonya, mint �rted az any�d �s ez �ltal megv�dte �t a hal�los �tokt�l egyetlen alkalommal. Dumbledore pedig ezt a megl�v� v�delmet akarta �tadni Longbottom-nak. Azonban mikor a professzor megtudta, hogy te megsz�lett�l, ez felbor�totta a tervet. Tudta, hogy a nagy�r t�ged fog keresni �s nem �rdekli tov�bb Longbottom, ez�rt mondta a sz�leidnek, hogy rejt�zzenek el, am�g kital�l valamit.

- Sz�val tov�bb lehet adni a v�delmet?

- Igen – Piton elvigyorodott. – Ki tudja? Tal�n egy napon majd te is �gy d�ntesz, hogy tov�bb adod valakinek a var�zslatot. �n persze nem tenn�k ilyesmit, mert ez csak ostoba griffend�les �nfel�ldoz�s…

Piton g�nyos szavai nem izgatt�k Harryt, helyette ink�bb m�g egyszer �tgondolta, amit hallott.

- De ez mind csak tal�lgat�s… - adott hangot k�telked�s�nek.

- �gy van, Potter – v�gott a szav�ba Piton -, de csak ezzel szolg�lhatok. Nem vagyok benne biztos, hogy a festm�nyt�l valaha is bizonyoss�got nyerhet�nk, hiszen a terv l�tfontoss�g� r�sze volt, hogy titokban tartsa a j�slat esetleges hamis volt�t el�led. Ez�rt nem sz�lt r�la m�g nekem sem. Tal�n att�l tartott, hogy egy elhamarkodott pillanatban a k�pedbe v�gn�m az igazs�got. Egy�bk�nt is… a feladatomat �n is �s te is t�k�letesen el tudtuk v�gezni an�lk�l, hogy tudnunk kellett volna err�l.

Harry keser� gomb�cot �rzett a tork�ban, mely a szavak hat�s�ra ker�lt oda �szrev�tlen�l. Nem tudott m�sra gondolni, csak arra a csal�dotts�gra, hogy a bolondj�t j�ratta vele a professzor.

Piton megint kereszt�ll�tott rajta. Leeresztette a kez�t �s Harryre meredt.

- Mi van? – k�rdezte.

Harry s�hajtott egyet, hogy elt�nj�n a keser�s�g.

- Csak egyszer azt mondta nekem – sz�lt lassan -, hogy mindent elmondott, amit tud. Erre kider�l, hogy hazudott eg�sz v�gig…

- Hazudott? – k�rdezett vissza Piton. – �n nem �gy hiszem, Potter. C�lt adott neked! Mi volt addig a c�lod, am�g nem tudt�l a j�slatr�l? Semmi! Dumbledore hazugs�ga ink�bb motiv�lt t�ged…

Harry bor�san cs�v�lta meg a fej�t.

- Ez megint csak j�t�k a szavakkal – eml�keztette a f�rfit.

Piton nemt�r�d�m m�don v�llat vont.

- Ahogy tetszik – hagyta r�. - Ink�bb csak tedd fel magadnak a k�rd�st, hogy melyik magyar�zatot akarod elfogadni? H�rom is van, Potter! Elfogadod Dumbledore mes�j�t, hogy te vagy a megj�vend�lt Kiv�lasztott, akinek a kez�t�l hal meg a S�t�t Nagy�r – ami, mint tudjuk, nem k�vetkezett be �s a helyzet alakul�s�t ismerve, m�r nem is fog, mert a nagy�r egy olyan �llapotba ker�lt, ami sem nem hal�lnak, sem nem �letnek nem foghat� fel…

- A m�sodik, hogy a S�t�t Nagy�r magyar�zat�t fogadod el, amiben az a var�zsl�, akit mindketten ap�nkk�nt tisztelt�nk, egy gyilkos gazember. Aki mindenkin �tg�zol, hogy el�rje c�lj�t. Ha ezt hinn�nk el, mi sem lenn�nk k�l�nbek a S�t�t Nagy�rn�l.

- A harmadik, pedig az, hogy elfogadod, Dumbledore val�ban hazudott neked, nem egyszer, de sz�mtalan alkalommal is, az�rt, hogy az �letedet �vja, megadja neked a c�lt, amit mindig is kerest�l. �s ezzel olyan er�t adott neked, amivel ha nem is teljes�tetted be ezt az eg�szet elind�t� hamis j�slatot, de olyan eredm�nyesen gy�zted le a S�t�t Nagyurat, amennyire az egy embert�l csak lehets�ges.

Ahogy elt�n�d�tt ezen, Harry �gy �rezte, sokkal jobban tetszik neki az a lehet�s�g, ami Piton v�lem�nye volt. Ak�rmennyit is t�prengett, nem tudott m�s logikus lehet�s�get tal�lni a magyar�zatra, hogy Voldemort mi�rt ker�lt ilyen f�lig �l�, f�lig halott �llapotba, amiben m�r nem tudja beteljes�teni rajta a j�slatot.

- Azt hiszem, igaza lehet… - d�rm�gte. – Dumbledore egyszer azt mondta nekem, hogy a j�slat engem nem k�t, �n szabadon cselekedhetek. Ak�r h�tat is ford�thatok neki…

- Nagyon j�l mondta – b�lintott komolyan Piton. – Sok j�slat nem teljesedik be, tal�n ezt is mondta neked. L�tod? Nem is hazudott olyan s�lyosat. Az igazs�g mindig is ott volt az orrod el�tt. H�nyszor mondtam �n is! – horkant fel, majd �jra karba fonta a kez�t.

Harry homlokr�ncolva meredt r�.

- Mit mondott mindig?

Piton j�les�en vigyorgott.

- Azt, hogy nem vagy k�l�nleges. Hogy nem te vagy a vil�g csod�ja, b�rmit is hisznek az emberek.

Furcsa m�don nem s�rtett�k Harryt ezek a szavak, ink�bb igazabbnak tal�lta �ket, mint eddig b�rmikor. Milyen k�l�n�s – gondolta Harry. �gy l�pett be ebbe a vil�gba, hogy mindenki azt mondta neki, � a kis t�l�l�, �s mindenhol �nnepelt�k �s �r�mmel fogadt�k. Annyira, hogy Harry legsz�vesebben elb�jt volna ez el�l, egy id� ut�n m�r a h�ta k�zep�re k�v�nta a felhajt�st Rita Vitrollal �s a Reggeli Pr�f�t�val egyetemben. �s ott volt Piton, aki mindig azt hajtogatta, hogy � ne k�pzelje mag�t k�l�nlegesnek, mert egy�ltal�n nem is az, csak egy �tlagos k�ly�k. �s �, Harry sosem vette �szre, hogy Piton pontosan azt mondja neki, amit hallani akart.

- Igen – mosolyodott el Harry is. – Igen, t�nyleg nem vagyok az…

Piton egy ideig szobormerev arccal figyelte �t, percekig �lltak sz�tlanul egym�s el�tt. Mikor v�gre �jra megsz�lalt, Harry m�r arra k�sz�lt, hogy elk�sz�nj�n t�le �s dehoppan�ljon a f�hadisz�ll�sra.

- Helyes – sz�lt a var�zsl�. – Teh�t elfogadod v�gre, hogy csak egy k�z�ns�ges var�zsl� vagy?

Harry nem tudta mire v�lni a k�rd�st, hiszen az el�bb tiszt�zt�k a j�slat hamis volt�t.

- Igen – vonta meg a v�ll�t.

- Akkor ez az els� l�p�s…

Harry �rtetlen�l pislogott.

- Hossz� �tra k�sz�l�k, Potter – jelentette be Piton. – M�r ma �jjel �tnak indulok, csak m�g volt egy kis dolgom… - mutatott k�rbe a holttesteken. – �s persze veled is akartam m�g besz�lni el�tte. Most pedig m�g az a f�lkegyelm� is megv�rat…

- Pettigrew? – k�rdezett r� Harry.

- Igen, megmondtam neki, hogy hozzon el ezt-azt a h�zamb�l.

- � is mag�val tart?

Piton megvet�en felhorkantott.

- Dehogy! M�g csak az kellene! – h�borgott �s �jra j�rk�lni kezdett a romokon. – � arra megy, amerre akar, nincs k�z�m hozz�.

Harry ezen nem csod�lkozott, hiszen tudta, hogy F�regfark azok k�z� tartozott, akik di�kkor�ban megkeser�tett�k az �let�t.

- Nem akarsz velem j�nni? – k�rdezte hirtelen Piton, meglepve Harryt a k�rd�ssel. – Haszn�lhat� vagy…

Ha az az �tlet, hogy Peter Pettigrew Piton �ti t�rsa legyen, nevets�ges volt, akkor ez az invit�l�s egyenl� volt a lehetetlennel.

- Hogy �n?! – ki�ltott fel Harry. – Mag�val menjek…?!

Piton cseppet se csod�lkozott a megr�k�ny�d�tt hangon.

- Tan�thatn�lak – vetette fel az �tletet. - Nem �gy, mint a Roxfortban, hiszen ott nem tanult�l semmit t�lem… De most igazi var�zsl�t faragn�k bel�led.

Ez teljes k�ptelens�g! – gondolta Harry. Piton, az a var�zsl�, aki hat �ven kereszt�l t�pl�lt ellene mar� gy�l�letet �s annyiszor pr�b�lta kit�rni az iskol�b�l, nevets�gess� tenni mindenki el�tt, most azt k�ri, hogy tartson vele az utaz�sa sor�n! Enn�l k�ptelenebb gondolatot el se tudott k�pzelni.

- Na mi van? – mordult r� Piton. – Megkukult�l?

Harry pislogott egy sort.

- �n nem hiszem, hogy ez j� �tlet… - fogalmazta meg �vatosan.

Piton �jra horkantott.

- Sejtettem… - mondta savany� k�ppel. – Pont, mint az ap�d. Ha egy�tt kell m�k�dn�d olyannal, aki nem rajong k�rbe, mint egy vil�g csod�j�t…

- Hagyja abba – sz�lt Harry halkan, mire Piton fancsali k�ppel elhallgatott. – Nem az�rt nem akarok mag�val menni, mert gy�l�l�m. Dolgom van. Ugyanis Voldemort gondoskodott r�la, hogy a miniszt�rium a kisujj�t se mozd�tsa, hogy javuljon a helyzet. Ez�rt kell tenn�nk valamit.

Szavait hars�ny pukkan�s szak�totta f�lbe, amire mindketten odakapt�k a fej�ket, var�zsp�lc�jukat el�re szegezve. A pult m�g�tt egy alacsony alak jelent meg, aki b�tran k�zelebb j�tt. Mikor az alkonyi f�ny az arc�ra esett, akkor l�tt�k, hogy F�regfark az, kez�ben egy �sszehajtogatott Feneketlen Zs�kkal.

- Oh… - motyogta �s megtorpant, mikor megl�tta Harryt. – Szervusz, Harry…

� nem vesztegette idej�t k�sz�n�sre.

- Elhozt�l mindent, amit k�rtem? – k�rdezte t�le Piton.

- Persze – felelte F�regfark. – Itt van mind.

Azzal odaadta a zs�kot Pitonnak, aki sz�thajtogatta �s kinyitotta a sz�j�t. Beleny�lt �s hosszasan kotor�szott �s koncentr�lt, ami arra utalt, hogy rengeteg holmi lehet a zs�kban. Nem sokkal k�s�bb, mikor Harry m�r meg akarta t�le k�rdezni, hogy mit keres, kih�zta a karj�t �s a mark�ban csillogott egy kopott ez�st kulcs.

- Ez a ti�d – mondta neki Piton, majd odadobta a kulcsot.

- Mit nyit? – �rdekl�d�tt Harry.

- A S�t�t Nagy�r h�z�nak kulcsa. Csak ezzel juthatsz be – tette hozz� a var�zsl�, majd most a zseb�be ny�lt �s kivett egy gy�r�tt pap�rdarabot �s azt is odaadta Harrynek.

- Itt van a c�m is – mondta. – N�zz k�r�l, ha akarsz, de vigy�zz. Lehetnek vesz�lyes szob�k. A nagy�r sok mindent �rz�tt ott… Nekem pedig most mennem kell.

Harrynek esz�be jutott valami, mik�zben a pap�rt gy�r�gette a mark�ban.

- Nem kell mag�nak egy h�ziman�?

Piton nagy szemeket meresztett r�.

- Igen – b�lintott Harry. – Sipor… Nem akarja? Mag�t biztosan sz�vesebben szolg�ln�, mint engem.

- Nem kell a man�d! – fintorgott a var�zsl�, mintha undorodna a felaj�nl�st�l.

Harry nem b�rta visszatartani mag�t �s r�viden felnevetett.

- Add oda Bulstrode l�ny�nak – javasolta Piton. – A h�ziman�juk is meghalt, mikor a nagy�r meg�lte Barnard-ot.

H�tat ford�tott nekik �s belegy�rte a zs�kot a tal�rja zseb�be. Harry l�tta rajta, hogy indulni k�sz�l. F�regfark ekkor hirtelen el�rel�pett, f�l�s vigyorral az arc�n.

- J� utat, Perselus! – nyekeregte. - Rem�lem, nem tal�lkozunk t�bbet…

- Azt �n is – vetette oda Pettigrew-nak, egy pillant�sra se m�ltatva. Harryre n�zett �s megint �sszer�ncolta a homlok�t. Mintha a csal�dotts�g apr� szikr�j�t lehetett volna l�tni a szem�ben egy r�pke m�sodpercre.

- Viszl�t!

M�g el se jutott Harry tudat�ig a kurta elk�sz�n�s, Piton m�ris k�dd� v�lt egy hangos pukkan�s k�s�ret�ben.

Pettigrew �s Harry egym�s mellett �lltak a n�ma cs�ndben �s percekig egyik�k sem tudta mire v�lni ezt a hirtelen elt�n�st. Azt�n lassan, Harry arc�n halv�ny mosoly ter�lt sz�t.

H�t persze! Pontosan ilyen b�cs�t v�rt Pitont�l. Mentes minden �rzelg�ss�gt�l, egy v�llr�nd�t�ssal elint�zve a m�ltat �s teljesen �j �tra l�pni. Tal�n t�nyleg tanulhatna t�le… - gondolta. Megtanulhatn�, hogyan kezdjen �j �letet.

Pettigrew lassan fel� ford�totta a fej�t.

- ���… - kezdte a f�rfi. – Harry… mi t�rt�nt a pinc�ben?

Most � is felocs�dott �s k�nnyed�n v�laszolt:

- Bellatrixot elkaptam, Voldemort meghalt… - (Pettigrew halkan nyikkant a n�v hallat�n) – Most m�r v�ge van.

Az alacsony f�rfi nyelt egy nagyot �s megt�r�lte izzadt homlok�t ez�st�s kez�vel.

- A… akkor j�…

- Maga mit fog csin�lni? – k�rdezte t�le Harry.

Pettigrew-nak t�gra ny�lt a szeme �s hebegve kereste a szavakat.

- Azt… azt hittem, hogy…

- Hogy aurork�zre adom? – fejezte be a k�rd�st Harry. – Mi �rtelme lenne annak? Megmentette Hermione �let�t. Kiszabad�totta McGalagonyt. Ler�tta a tartoz�s�t. Hogy Remus hogyan gondolja, az az � dolga, de nekem nincs t�bb dolgom mag�val.

A var�zsl� megvakarta a fej�t �s a tork�t k�sz�r�lte. Mikor meg�llap�totta, hogy Harry komolyan gondolja, amit mond, f�l�s mosoly �lt ki az arc�ra.

- Akkor azt hiszem, �n is megyek – jelentette be. - Vigy�zz magadra, Harry!

- Viszl�t! – b�cs�zott Harry is ugyanazzal a t�m�rs�ggel, amivel Piton.

Pettigrew botladozott p�rat a romok k�zt, am�g tal�lt egy tiszt�bb r�szt, ahol nem voltak holttestek �s k�darabok. B�tortalanul intett egyet, azt�n � is k�dd� v�lt.

Harry is kikecmergett a romok k�z�l az �zlet el� �s gondosan eltette a c�met rejt� papirost �s a kulcsot. Nem akart ma este ilyesmivel foglalkozni. Majd, ha lesz egy kis szabad ideje, elmegy �s megn�zi Ronnal �s Hermion�val egy�tt. �s Ginnyvel – eg�sz�tette ki saj�t elk�pzel�s�t.

Nem kellett messzire hoppan�lnia, a Grimmauld t�r sz�l�hez �rkezett. Zsebre dugta a kez�t �s kom�tosan bandukolni kezdett az esti s�t�ts�gben. A k�zeli mugli h�zak ablakain f�ny sz�r�d�tt ki, t�v� vibr�lt �s egy-egy nyitott ablakn�l nevetg�l�st, kan�lcs�rg�st lehetett hallani. Harry is ilyesmire v�gyott m�r, ez�rt begyors�totta l�pteit.

Mikor meg�rkezett az �ti c�lj�hoz �s �tv�gott a Grimmauld t�ren, m�g mindig ennek a k�ptelen�l hossz� napnak a t�rt�n�sein r�g�dott. K�v�ncsi volt r�, hov� indult Piton… Ezt elfelejtette k�z�lni. De ha megk�rdezte volna, tal�n nem is v�laszolna r� – v�lte Harry.

A t�r v�g�n �ll� utcai l�mpa f�nye megremegett, majd teljesen kialudt, s�t�ts�g borult a t�rre. Harry nem �rezte k�nyelmetlennek a s�t�tet, ink�bb nyugtat�lag hatott f�radt elm�j�re.

Nagyon kimer�ltnek �rezte mag�t �s m�r alig v�rta, hogy nyakig betakar�zhasson. R�n�zett az �r�j�ra - m�g f�l kilenc sem volt �s az ablakok s�t�ts�ge is arr�l �rulkodott, hogy bar�tai m�g nem �rkeztek meg az �sszeh�vott tal�lkoz�ra.

�pp hogy levette tekintet�t az �ra sz�mlapj�r�l, mikor a Grimmauld t�rhez rendk�v�l szokatlan, g�gog� hang �t�tte meg a f�l�t.

- Mi a…?

Harry feln�zett a magasba, ahonnan a hang hallatszott. Fent, a kialudt villanyp�zna tetej�n a s�t�tben egy mad�r gubbasztott, mely alig volt nagyobb egy megtermett hatty�n�l.

Mik�zben hunyorogva n�zte, Harry lassan felismerte, s ekkor igen elk�pedt �s �nk�ntelen�l is felki�ltott.

- Fawkes! – sz�lt neki, mikor felismerte a gy�ny�r� f�nixmadarat.

A mad�r len�zett r�, majd rikoltott egyet �s elrugaszkodott a villanyp�zna tetej�r�l. Harry csak karmazsinpiros sz�rny�t l�tta, azt�n szem el�l vesztette a s�t�ts�gben. Ahogy l�zasan k�rbeforgol�dott a ny�lt utc�n a madarat lesve, azt vette �szre, hogy Fawkes pontosan a 12-es sz�m� h�z f�l�tt t�nt el.

Harry egy percet se t�tov�zott, t�l izgatott volt, hogy tal�lkozott a f�nix-szel. Egy �ve senki sem l�tta, mikor Dumbledore hal�la ut�n el�nekelte v�gtelen�l szomor� sirat� dal�t �s elhagyta a Roxfortot. Harry is csak a f�nix t�z�t l�tta megjelenni a szob�j�ban hetekkel a temet�s ut�n, mikor elhozta neki a b�cs�levelet.

Felrohant a h�zhoz vezet� l�pcs�n, p�lc�j�val kinyitotta az ajt�t �s felt�pte. Valami megmagyar�zhatatlan bizonyoss�g vez�relte �s nem is kellett csal�dnia. M�ris meghallotta a mad�r gy�ny�r� trill�z�s�t az emeletr�l.

Ahogy egym�s ut�n szedte a l�pcs�fokokat, zih�lva abban rem�nykedett, hogy �jabb lev�l v�rja, ha fel�r az emeletre. Tal�n Dumbledore-nak volt m�g egy levele, amit arra id�z�tett, ha neki, Harrynek v�g�l siker�l legy�znie Voldemortot? Tal�n most tiszt�zza azt, amit Pitonnal sejtettek, elmondja, hogy a j�slatot csak kital�lta �s szok�sos der�s humor�val szabadkozik, ami�rt hazudnia kellett annyi �ven �t?

Harry szinte azon kapta mag�t, hogy boldogan vigyorog �s rohan v�gig a folyos�n a szalon f�lig kit�rt dupla sz�rny� ajtaja fel�, ahonnan a hang hallatszott.

Kinyitotta az ajt�t �s belesett. A szob�ban korom s�t�t volt.

- Fawkes, hov� t�nt�l? – kereste Harry a madarat.

A mad�r nem trill�zott m�r, helyette egy emberi hang v�laszolt neki:

- Csakhogy hazaj�tt�l! M�r �r�k �ta v�rok r�d…

Harry egy m�sodpercre megdermedt ijedt�ben, azt�n vill�mgyorsan el�r�ntotta p�lc�j�t �s a s�t�tben arra a pontra szegezte, ahonnan a hang j�tt.

- KI MAGA? – csattant fel Harry. El�g indulat volt benne, hogy b�rkit cs�ny�n meg�tkozzon.

A folyos�r�l besz�r�d� f�ny v�kony cs�kot vet�tett a szob�ba, s ahogy Harry arr�bb l�pett egyet az ajt�b�l, a f�ny az ismeretlen csizm�j�ra vet�lt.

- Nyugalom, Harry… – sz�lt szel�den az idegen.

� azonban nem volt nyugodt egy cseppet sem. Nem tudott m�sra gondolni, csak arra, hogy Piton kifelejtette egyik t�rs�t, s az most elj�tt, hogy bossz�t �lljon az ur��rt.

- Nem vagyok hal�lfal� – mondta a f�rfi, mintha kital�ln� Harry gondolatait. – Nem b�ntani akarlak, hanem szolg�lni j�ttem.

Harrynek esz�ben sem volt leereszteni a p�lc�t. Ez a besz�lget�s kezdett egyre abszurdabb lenni, de m�g mindig annyira a hat�sa alatt volt a betolakod� megjelen�s�nek, hogy m�g a f�ny-gy�jt� b�b�j sem jutott esz�be.

- Ejnye, el�g ebb�l a s�t�tb�l… – d�rm�gte az ismeretlen. - Lumos!

A f�ny bet�lt�tte a szob�t �s l�that�v� v�lt a karossz�kben �l� alak.

- �gy m�r mindj�rt jobb! – mondta.

Harry kez�b�l kiesett a p�lca �s elgurult a f�ld�n.

- L�tom, f�radt vagy, Harry. Nem csod�lom, hossz� napod volt…

A f�rfi fel�llt �s megigazgatta b�borsz�n tal�rj�t.

- De az�rt �ruld el nekem… - kezdte halkan, mik�zben kom�tos nyugalommal szedegette hossz� haj�b�l a v�r�s �s arany tollakat.

Harry a d�bbenett�l sokkolva megt�ntorodott �s a falig botladozott, ahol majdnem �sszecsuklott alatta a l�ba.

Albus Dumbledore der�s j�kedvvel sz�lt hozz� h�feh�r szak�lla al�l: - F�j m�g az a sebhely?

 V�GE