Huszonharmadik fejezet

Az �sszeesk�v�s

Harry, Ron �s Hermione unalmas v�rakoz�sa eg�szen k�s� estig tartott. Mire a nap elt�nt a horizont m�g�tt �s a sz�rke utc�ra s�t�ts�g borult, Harry kezdte �gy �rezni mag�t, mint egykor a Dursley-h�zban, mikor Vernon b�csi bez�rta �t a legkisebb szob�ba vagy kor�bban a l�pcs� alatti gardr�bba. Egyed�l kuksolt a s�t�tben hossz� �r�kon �t, t�rsas�g h�j�n lak�t�rsaival, a gardr�bban tany�z� p�kokkal besz�lgetett. B�r a mostani helyzet kicsit m�s volt, tekintettel arra, hogy itt volt vele Ron �s Hermione is, ennek hat�s�t Harry a legkev�sb� sem �rezte. Mindk�t bar�tja n�m�n �ld�g�lt �s b�mult a semmibe, mintha valamif�le Lovegood-k�rban szenvedn�nek. Harry nem tudta meg�llni, hogy ne kacagjon fel erre a gondolatra, s hossz� ideje ez volt az egyetlen hang, ami megt�rte a csendet.

- Mi olyan vicces? – k�rdezte bamb�n Ron, aki m�r hossz� ideje f�l�lomban volt, egy olyan ideges�t� �llapotban, mikor az ember legsz�vesebben elaludna, m�gsem j�n �lom a szem�re, �gy k�nytelen �bren, �p elm�vel kib�rni, am�g a semmittev�s percei leperegnek.

- Semmi – mosolygott Harry, s a besz�lget�s ezzel be is fejez�d�tt.

Hermione egy alig hallhat� h�mm�g�ssel jelezte, hogy �letben van �s m�r vissza is s�llyedt a hallgat�sba.

Lovegood-k�r… Harrynek hossz� ideje most jutott el�sz�r esz�be a hossz� sz�ke haj�, �lmatag Luna, akivel az elm�lt k�t �vben j� bar�tok lettek. Vajon mit csin�lhat most a l�ny? �s mit csin�lhat a t�bbi bar�tja? Neville, Ernie, Fred, George �s Ginny. Nem kellett sok�ig t�prengenie, hogy majdnem biztosan tudja, Fred �s George valami �j tal�lm�nyon t�rik a fej�ket a boltjuk f�l�tti lak�sukban, Ernie Macmillan val�sz�n�leg a k�nyvt�rban tanul m�g �jf�lig, Ginny, Luna �s Neville pedig nyilv�n az igazak �lm�t alussz�k a Roxfortban. Tal�n Roxfort most sokkal b�k�sebb, hogy �, Harry nincs ott. Eml�kezett r�, miket mes�lt Hagrid kiskor�ban az iskol�r�l. A Roxfort a b�ke szigete volt az els� h�bor� idej�n, mert Voldemort nem merte megt�madni. De att�l kezdve, hogy � betette a l�b�t az iskol�ba, minden megv�ltozott. A Roxfort tal�n ezer �v alatt sem �lt �t annyi bizarr furcsas�got, bet�r�st, baleseteket, mer�nyletek sorozat�t, f�ktelen rombol�st, gyilkoss�got, amennyit az ut�bbi hat �vben, csak mert � ott tanult. Hi�ba volt ott Dumbledore, akit�l Voldemort is f�lt, m�g � sem �ll�thatta meg azt a k�oszt, amit Harry hozott mag�val – s amivel mag�val sodorta sok bar�tj�t is.

Nem kellene ezen r�g�dnia, eml�keztette mag�t. Senki sem hib�ztatja �t a t�rt�ntek�rt. Senki, csak � maga. Tess�k, megint ott tart, ahol kar�csonykor. Egyfolyt�ban eml�keztetnie kell mag�t arra, hogy ne j�rassa az agy�t a dolgokon, legyen nyugodt… Igen, csakhogy ezt k�nnyebb mondani, mint megtenni.

Az egyetlen, ami sz�m�t, hogy � m�r nincs Roxfortban. Roxfort most �jra a r�gi.

L�p�sek zaja hallatszott – valaki j�tt fel a l�pcs�n. Ez �nmag�ban nem lenne furcsa, hiszen rajtuk k�v�l m�g h�rman laktak ebben a h�zban, de az ut�bbi nyolc �r�ban senki sem j�tt fel az emeletre, ami nagyban hozz�j�rult a h�rom j� bar�t melank�li�j�hoz.

Harry, Ron �s Hermione most egy csap�sra kij�zanodott a f�l�lomb�l �s t�relmetlen�l v�rt�k, hogy azoknak a l�baknak a gazd�ja vajon az � szob�jukba j�n-e.

Nem kellett csal�dniuk, az ajt� kiny�lt �s megjelent Draco Malfoy vigyorg� k�pe. Ron lemond�an visszaroskadt az �gyra.

- M�sra sz�m�tott�l Weasley patk�ny? – k�rdezte Malfoy lass�, vontatott st�lusban.

- Akarsz valamit? – �rdekl�d�tt Harry nem a legkedvesebb modor�ban.

Malfoy �sszevonta a szem�ld�k�t �s beljebb j�tt a szob�ba. M�g�tte egy fa t�lca lebegett a leveg�ben, rajta n�h�ny szendvics �s k�t t�kleves kancs�.

- F�regfark csin�lt vacsor�t. Ha kell, akkor l�ssatok hozz�. Ha nem, nekem mindegy…

A t�lca leereszkedett az �jjeli szekr�nyre, de Harry �s Ron nem ny�lt hozz�. Undorod� pillant�sokat k�ldtek a fi� fel�, puszt�n bizalmatlans�gb�l, de Hermion�t nem �rdekelte az ilyesmi. Elvett egy szendvicset a t�lc�r�l �s enni kezdett.

- �zlik a patk�nyh�s, Granger? – nyekeregte Malfoy.

Hermione kik�pte a szendvicset �s k�h�g�si roham fogta el. Malfoy r�h�g�tt, Harry �s Ron pedig pr�b�ltak seg�teni a fuldokl� l�nyon.

Mikor Hermione abbahagyta a k�h�g�st, Malfoy m�g a szemeit t�r�lgette.

- Csak vicceltem, Granger – mondta k�r�rvendve. – El tudod k�pzelni, hogy patk�nyh�ssal etetn�lek titeket?

- R�lad mindent el tudok k�pzelni – v�laszolta Hermione �s visszal�kte a t�lc�ra a szendvicset. Elment az �tv�gya.

- Most, hogy meghoztad a mosl�kot, el is takarodhatsz – vetette oda Ron �s l�tszott rajta, hogy sz�vesen kipr�b�ln� a sz�ke fi�n a t�kfej-b�b�jt.

- Udvariasabban, Weasley! – sz�lt Malfoy. – A vend�gl�t�kkal nem illik �gy besz�lni.

- Csak a koszos hal�lfal�kkal! – v�gott vissza Ron.

Malfoy s�padt arc�n r�zsasz�n p�r jelent meg, jelezve, hogy nagyon nem tetszett neki a megsz�l�t�s.

- Na mi lesz? – ideges�tette tov�bb Ron. – P�lc�t r�ntasz? Van merszed v�gre tenni is valamit vagy mindig csak a sz�d j�rt?

- Fogd be a sz�d! Ne merj �gy besz�lni velem…!

- Mert mit teszel? – vette �t a sz�t Harry. Neki is elege volt Malfoyb�l. Nem akarta l�tni a k�p�t.

- Hagyj�tok abba! – pr�b�lta csendes�teni �ket Hermione.

- Ne sz�lj bele, Granger! – csattant Malfoy hangja. – Nem egy s�rv�r� fogja megmondani, hogy mit csin�lja-aaak…!

Malfoy m�g be sem fejezte a mondatot, de m�r fejjel lefel� l�gva tal�lta mag�t a szob�ban, hossz�, sz�ke haja a padl�t s�p�rte. Harry a sark�n�l fogva lebegtette, �s arr�l se feledkezett el, hogy gyorsan lefegyverezze. Gondolatban megdics�rte mag�t, ami�rt ilyen pontosan tudott v�grehajtani kombin�lt var�zslatot.

Malfoy azonban nem dics�rte, v�logatott szitkokat �s k�romkod�st z�d�tott r�, Ron pedig vid�man nevetg�lt. Hermione sz�tlanul �s kiss� s�padtan �llt mellette - tal�n bel�tta, hogy felesleges b�k�t�k�nt fell�pnie a veszeked�k k�zt.

- Ideje megtanulnod, hogy senkit se nevezz s�rv�r�nek, Malfoy! – kiab�lta t�l Harry a sz�ke fi� szitok-monol�gj�t.

- Szerintem t�l elfoglalt ahhoz, hogy figyeljen r�d… - jegyezte meg Ron nevet�s k�zben, Malfoy eszeveszett kap�l�z�s�t figyelve.

- Eressz le! Eressz le, mert megb�nod, te…!

- Azt k�rdeztem, meg�rtetted? – k�rdezte Harry nyomat�kosan, de Malfoy tov�bb k�zd�tt. – Szerintem nem �rt, ha a mi r�gi bar�tunk kap egy kis leck�t udvariass�gb�l, nem igaz Ron?

- Dehogynem – b�lintott nevetve a megk�rdezett.

- Harry… ne csin�lj�tok – motyogta Hermione zavartan, de Harry nem t�r�d�tt vele.

Malfoy bok�j�hoz emelte a p�lc�t �s kis hurkot �rt le vele a leveg�ben. A fi� lassan forogni kezdett a leveg�ben, mint egy b�g�csiga, majd egyre jobban begyorsult.

- ����! Tegy�l le! Tegy�l le! – ny�gte Malfoy.

Harry el�gt�tellel figyelte a fi�t �s esz�ben se volt leereszteni. Harry leguggolt, hogy Malfoy arc�val egy vonalba ker�lj�n, �gy besz�lt hozz�:

- L�tod m�r milyen �rz�s a kiszolg�ltatotts�g, Malfoy? – sz�lt Harry. – Azt hittem, tanult�l valamit a kiszolg�ltatotts�gr�l azok ut�n, hogy Voldemort parancs�t kellett teljes�tened… De �gy l�tszik, te csak a k�r�lm�nyes �ton tudsz tanulni.

Malfoy egyre sebesebben p�rg�tt a leveg�ben. Hermione sz�j�ra szor�tott k�zzel iszonyodva n�zte. Harry tudta, hogy azt az eml�ket juttatja esz�be, amit sok �ve a Kviddics Vil�gkupa t�bor�ban l�ttak. Harry is eml�kezett erre – ekkor hallott el�sz�r a hal�lfal�kr�l -, ez�rt akarta �gy megleck�ztetni Malfoyt.

- Neee! – k�ny�rg�tt a fi� �s kezeivel kalimp�lt maga k�r�l, hogy bele tudjon kapaszkodni valamibe, de semmit se �rt el.

- Malfoy! – sz�lt r� Harry. – �g�red meg, hogy soha senkit nem fogsz t�bbet s�rv�r�nek h�vni!

A v�lasz szinte azonnal j�tt.

- J-j�, rendben… Meg�g�rem… csak eressz m�r le!

Harry lelass�totta, majd meg�ll�totta a p�rg�st, v�g�l a Malfoy fi� megfordult a leveg�ben �s fen�kkel leereszkedett a padl�ra. A sz�d�l�st�l nem b�rt egyenesen �llni a l�b�n, �gy elter�lt a padl�n �s csak zih�lt, mint egy partra vetett hal.

Hermione elford�totta a fej�t, Ron azonban el�gt�tellel n�zte Malfoyt. Ahogy Harry is, aki azonban kezdte sejteni, hogy Hermion�t�l fog m�g hallani n�h�ny keresetlen sz�t a r�gt�nz�tt leck�ztet�sr�l.

- Potter, megint nem b�rsz magaddal? – csend�lt egy hang az ajt� fel�l.

Piton �llt ott karba tett k�zzel; Harrynek az a benyom�sa t�madt, hogy nem csak �pp most �rkezett.

- Mondtam, hogy vigy�zz Potterrel, Draco – sz�lt Piton �s lehajolt a k�ba fi�hoz. A h�na al� ny�lt �s �l� helyzetbe emelte. – Legut�bb is hogy j�rt�l… - cs�v�lta a fej�t, s k�zben el�h�zta a p�lc�j�t. Apr� f�nyg�mb�ket var�zsolt, amik egym�s ut�n elt�ntek Malfoy f�l�ben. A fi� ett�l jobban lett, szemmel l�that�an nem sz�delgett tov�bb, s k�pes volt egymaga fel�llni. A sz�gyent�l v�r�sen izz� arccal meredt Harryre �s Ronra, aki m�r nem vigyorgott. Hermione a cip�j�t b�multa.

Piton most �jra fel�j�k fordult.

- �pp vissza akartam adni a p�lc�itokat, de ha k�ptelenek vagytok lenyugodni…

- Lenyugodtunk – morogta Ron.

Piton lassan v�gign�zett mind h�rm�jukon, majd b�lintott.

- Helyes. Nem az�rt vagytok itt, hogy a r�gi s�relmeket akarj�tok tiszt�zni…

- Ezt �pp maga mondja?! – mordult fel Harry. Piton k�tsz�n� szavai egyenesen s�rtett�k a f�l�t.

- Ne v�gj a szavamba!

Ez hihetetlen! – d�h�ng�tt mag�ban Harry. Hogy lehet valaki ennyire k�tsz�n�?! � besz�l a s�relmek tiszt�z�s�r�l, k�zben meg akarta �lni azokat, akik gyerekkor�ban megal�zt�k!

- Itt vannak… – sorban visszaadta mindegyik�knek a var�zsp�lc�kat. – Tegy�tek el. Itt nem lesz r� sz�ks�g. Se ma, se holnap.

Ron k�tkedve n�zett r�, de l�tva Harryt �s Hermion�t, � is belenyugodva zsebre dugta a visszakapott var�zseszk�zt. Malfoy olyan k�pet v�gott, mint egy duzzog� �vod�s �s karba tett k�zzel �llt az ajt�f�lf�nak t�maszkodva. Harry nem t�r�d�tt vele. Eleget idegeskedett m�r Malfoy miatt az elm�lt hat �vben �s nem akart a tov�bbiakban foglalkozni ezzel. K�l�nben is, kit �rdekel Malfoy? – gondolta Harry. – � csak egy jelent�ktelen kis senki…

- �gy l�tszik, el�szeretettel haszn�lod a var�zslataimat, Potter – duruzsolta Piton. – Levicorpus… ha j�l eml�kszem.

Harry lassan b�lintott. Ugyanazt a furcsa tekintetet l�tta Piton szem�ben, mikor tavaly a Sectumsempra var�zslatot haszn�lta ugyancsak Malfoyon az egyik roxforti fi�v�c�ben.

- Nem vagyok meglepve – folytatta a var�zsl�. – Mikor roxforti di�k voltam, gyorsan elterjedtek az �ltalam alkotott var�zslatok… – Harry nem b�rta nem �szrevenni, mennyire m�lt�s�gteljesen ejti ki Piton az „alkotott” sz�t.

- �n nem ismerek egyet se – sz�lt k�zbe Draco az ajt� mell�l, arc�n irigys�g jelei mutatkoztak. Tal�n �szrevette, Piton milyen furcs�n viszonyul ahhoz, hogy Harry Potter ismeri az � var�zslatait, mik�zben � egyr�l se tud.

Piton a v�lla f�l�tt Malfoyra n�zett �s tiszt�n kivehet�en mosolyra g�rb�lt a sz�ja. Harry �s Ron lopva �sszen�ztek �s mindketten undorod� kifejez�st �lt�ttek.

„Majdnem �gy elvan telve mag�val, mint Francica!” – dohogott mag�ban Harry.

- Val�ban? – k�rdezte Piton Malfoyt�l. – Ez furcsa… Pedig az �desap�d j�l ismerte ezeket. Mikor fiatal koromban bel�ptem a hal�lfal�k k�z�, Aurora f�nek-f�nak elh�resztelte, milyen var�zslatokat ismerek. Hamarosan a t�rsaim is megtanult�k �ket.

Malfoy szapor�n pislogott �s szorosabbra fonta a karj�t.

- Ki az az Au…? – kezdte Hermione, de nem tudta befejezni.

- �s Potter m�gis honnan ismeri ezeket? – k�rdezte Malfoy most m�r hallhat� s�rt�d�tts�ggel a hangj�ban.

Piton visszafordult Harry fel� �s vigyorogva n�zett r�. P�r m�sodperc ut�n biccentett a fej�vel, besz�dre �szt�n�zve Harryt.

- Egy k�nyvben olvastam – mondta Malfoynak. – A r�gi B�jitaltan halad�knak–k�nyv�be firk�lta �ket. De azt nem �rtem, m�rt hagyta el? – tekintett fel k�rd�n Pitonra, aki m�g mindig j� egy fejjel magasabb volt n�la.

A v�lasz most sem �rkezett r�gt�n; Piton vagy kiv�rt, vagy elgondolkozott a r�gi eml�keken, de arc�r�l semmit se lehetett leolvasni. M�r nem is mosolygott, ahogy p�r pillanattal ez el�tt. Olyan m�rt�kben tudta uralni az �rzelmeit, hogy az egyenesen ijeszt� volt.

- Sosem akartam megtartani magamnak a tud�st, Potter – felelte v�g�l. – B�r legt�bbsz�r megv�logattam kinek, mit tan�tok, akkoriban azt hiszem, cs�b�tott a bizonytalans�g, hogy egy ismeretlennek a kez�be fog ker�lni az a k�nyv. Nem tudom megmagyar�zni, pontosan m�rt is hagytam h�tra a b�jitaltan szert�rban… Ma m�r nem tenn�k ilyesmit.

Harry �s Ron csendben figyelt�k Piton szavait, ahogy Malfoy is. Hermione viszont feltett egy k�rd�st, ami m�r el�z� �vben is roppantul foglalkoztatta:

- Abban a k�nyvben F�lv�r Hercegnek nevezte mag�t – mondta a l�ny. – De ha a hal�lfal�khoz csatlakozott, mi�rt h�vta mag�t f�lv�rnek?

- Term�szetesen az�rt, Granger, mert f�lv�r vagyok! – csattant fel Piton. – �desany�m aranyv�r� volt, az ap�m viszont mugli. Van m�g hasonl� ostoba k�rd�se?

Hermione l�that�an kicsit megh�kkent azon, mennyire feld�lta a k�rd�s a var�zsl�t, de megpr�b�lt nem t�r�dni vele.

- Nem… nem �gy �rtettem… - motyogta Hermione. – �n csak…

Ron befejezte helyette a k�rd�st:

- M�rt hirdette, hogy f�lv�r, ha m�sokat s�rv�r�z�tt?

- Tal�n mert minden, amit a fiatal hal�lfal�k tan�s�tottak, csupa �nbecsap�s �s hazugs�g volt? – k�rdezett vissza tal�nyosan Piton.

- Sz�val… maga nem… - kezdte akadozva Harry. – De akkor m�rt h�vott m�sokat s�rv�r�nek?

Harry �l�nken eml�kezett a Mereng�ben l�tott eml�kre, amiben a fiatal Perselus Piton s�rv�r�nek nevezte Lily-t, Harry �desanyj�t, annak dac�ra, hogy a l�ny meg akarta v�deni �t James Pottert�l �s Siriust�l.

- Az�rt, mert ez egy s�rt�s – v�laszolta mag�t�l �rtet�d� hangon Piton. – Ha meg akartam s�rteni valakit, h�t �gy tettem, ahogy �pp akartam.

Mik�zben besz�lt, szil�rdan n�zett Harry szem�be, mintha kifejezetten hozz� besz�lne. Harry kiolvasta a tekintet�b�l az �zenetet: senkinek ne merjen besz�lni a Mereng�ben l�tottakr�l!

Malfoy �rdekl�dve hallgatta a besz�lget�st. Az arckifejez�s�n l�tszott, hogy sz�m�ra is �j dolgok hangzanak el most, s az is egy�rtelm� volt Harrynek, hogy volt �vfolyamt�rsa bizonyosan eg�sz m�sk�nt v�lekedik a s�rv�r�z�sr�l.

- A t�bbi hal�lfal� nem pont �gy gondolja – adott hangot Harry a v�lem�ny�nek.

- Az m�r az � dolguk – legyintett Piton nemt�r�d�m m�don. – Mint m�r eml�tettem, �n mindig az �sszer�s�g talaj�n pr�b�ltam maradni.

A besz�lget�s megint el�lt hossz� m�sodpercekre, s Harry, miut�n elkapta Hermione sokatmond� pillant�s�t, �gy v�lte ideje �j utakra terelni a t�rsalg�st.

- Hajland� v�gre elmondani, amit tudnak? – k�rdezte Harry rem�lve, hogy most nem fog �jabb elutas�t�st kapni.

- Ha hajland� vagy meghallgatni �s nem teszel fel k�zben ostoba k�rd�seket, akkor: igen – v�laszolta Piton. Ak�rcsak Malfoy, � is karba tett k�zzel �llt, de k�zben fel-al� j�rk�lt a szob�ban. Harry elgondolkozott rajta, hogy r�gen is ilyen izg�-mozg� volt Piton vagy ez egy �jonnan felvett szok�sa.

- Mennyit tudsz val�j�ban a Nagy�r terveir�l? – k�rdezte, s abbahagyta a j�rk�l�st.

- Nem sokat… - vallotta be Harry. – Gondolom, tervei vannak az �ri�sokkal �s a dementorokkal.

Piton halv�nyan elmosolyodott.

- Sz�val semmit se tudsz… - susogta. – Val�ban, �ri�sokat h�vott az orsz�gba, �szakra, egy szigeten gy�jti �ssze �ket. �k �gy hiszik, a Nagy�r c�ljai k�zt szerepel, hogy egyenl�s�get teremtsen �s jogokat adjon nekik – de ez term�szetesen hazugs�g.

- H�nyan vannak? – kotyogott k�zbe Harry.

- �gy h�szan-harmincan – j�tt a v�lasz. (Ron halkan f�ttyentett) – Mindenben a Nagy�r parancsait k�vetik �s �k nem az a fajta, akiket egyk�nnyen meg lehetne gy�zni. Semmik�pp sem egy ilyen Miniszt�riummal. A S�t�t Nagy�r felhaszn�lja az �ri�sok �s dementorok erej�t a c�ljai el�r�s�ben, de csak annyiban, mintha inferust haszn�lna. Nem, Potter, a nagy�rnak olyan tervei vannak, amelyeknek csak r�szlet�t osztja meg a legbizalmasabbjaival is…

- Az Els�vel? – k�rdezett k�zbe Harry, �gyet se vetve Piton rosszall� tekintet�re vagy kor�bbi figyelmeztet�s�re. – Az maga, ugye?

- Igen, jelenleg �n vagyok az Els� hal�lfal�, vagyis az � bizalmasa – v�laszolta Piton. – Enn�lfogva tudok az olyan haditervekr�l, amik a M�gia�gyi Miniszt�rium v�gs� megt�r�s�t c�lozz�k.

Harry gyomra vetett egy bukfencet. A Miniszt�rium v�gs� megt�r�s�t? H�t m�r ilyen er�s lenne Voldemort? �sszepillantott k�t bar�tj�val, akiknek hasonl� gondolatok j�rhattak az esz�kben.

- Mondja el a haditervet – k�rte izgatottan Hermione, de Piton mosolyogva megcs�v�lta a fej�t.

- Eszemben sincs elmondani – mondta Piton.

- �s mi�rt? – csattant fel d�h�sen Ron. – Vagy azt se �rulja el? Ne v�rja, hogy vakon megb�zzunk mag�ban, mint Dumbledore!

Piton arca eltorzult a m�regt�l �s m�r nyitotta a sz�j�t, hogy durv�n legoromb�tsa Ront, de Hermione nem hagyta sz�hoz jutni:

- Att�l tart, hogy leleplez�dik Voldemort el�tt, igaz?

Vagy a k�rd�s vagy a nagy�r nev�nek kiejt�se miatt, de Piton nem kezdett ord�tani, gyorsan visszanyerte higgadts�g�t.

- L�tom, hely�n van az eszed, Granger – duruzsolta halkan, majd �jra karba fonta a kez�t. – Ha elmondom nektek, mit tervez a Nagy�r, ti r�gt�n rohantok a dr�ga Lupinhoz, meg a v�n bolond Mordonhoz �rulkodni. A Nagy�r pedig tudni fogja, hogy azt csak �n mondhattam el nekik.

- M�rt gyanakodna mag�ra? – k�rdezte Harry. – Maga az Els�, nem gyanakodna �pp mag�ra. Ezer lehet�s�g van, ahonnan megtudhatn�k a F�nixek, nem biztos, hogy…

- Mint mondtam, Potter, a Nagy�r �gy tudja, hogy egyed�l �n ismerem a hossz� t�v� haditerveit – szak�totta f�lbe Piton �s egyik l�b�r�l a m�sikra helyezte a tests�ly�t. – Ez nem teljesen igaz, ugyanis elmondtam h�rom m�sik embernek is arra az esetre, ha valami t�rt�nne velem.

Ami pedig a S�t�t Nagy�r gyanakv�s�t illet, nos… az hamarosan megv�ltozik velem kapcsolatban.

Harry, Ron �s Hermione hallgatott. Az ajt�n�l �lldog�l� Malfoy valamivel nyugtalanabbnak t�nt, mint p�r perccel ez el�tt, kez�vel idegesen babr�lt az ajt�f�lf�n.

- �pp err�l akartam besz�lni veletek – folytatta Piton. – Ha egy hal�lfal� Els� lesz valamilyen okn�l fogva, arra a Nagy�r hamarosan �jabb feladatot b�z – m�gpedig bizalmas feladatot. Az �n feladatom az, hogy keresselek meg �s �ljelek meg t�ged – mondta szemrebben�s n�lk�l.

Harry visszatartotta a k�nyszert, hogy ak�r egy pillanatra is pislogjon; Hermione �s Ron azonban nyitva felejtett�k a sz�jukat. Piton s�t�ten elvigyorodott �s tett n�h�ny l�p�st el�tt�k.

- Mivel dementorokat haszn�ltam az elfog�sodra – a Nagy�r kifejezett tan�cs�ra -, biztosan eljutna a f�l�be a h�r, hogy a nyomodra bukkantam. Ez�rt az egyetlen �sszer� l�p�st v�lasztottam: megmondtam neki, hogy sikerrel j�rtam.

- Micsoda?! – ki�ltott fel Ron.

Piton nem t�r�d�tt vele, tov�bb besz�lt.

- Holnaput�n ide j�n, hogy megn�zzen mag�nak, addigra el kell mennetek. Elmondom neki, hogy kudarcot vallottam �s te megsz�kt�l.

- Nem fogja megdics�rni mag�t… - cs�szott ki Harry sz�j�n a megjegyz�s. 

- Tudom – mondta rezzen�stelen arccal a f�rfi. – De nincs okom f�lteni az �letemet. A bizalmi poz�ci�mat term�szetesen elvesztem, nem leszek t�bb� Els�. Ez�rt is lenne sz�momra kock�zatos, ha a F�nix Rendje meghi�s�tan� a Nagy�r terveit.

Hermione nyugtalanul f�szkel�dni kezdett.

- Akkor… akkor k�nytelenek vagyunk hagyni elbukni a Miniszt�riumot. Ugye? – n�zett fel Pitonra.

Ron j�l hallhat�an nyelt egyet.

- Nem felt�tlen�l – j�tt a bizakod� v�lasz Pitont�l. – Ha siet�nk, m�g az el�tt elpuszt�thatjuk a Nagyurat, miel�tt sor ker�lne erre.

Harry felkapta a fej�t. V�gre! Hossz� id� ut�n ezek a szavak, amikre igaz�n v�gyott! Ha Piton azt mondja, m�g id�ben elpuszt�thatj�k a horcruxokat, akkor van rem�ny.

- Besz�lt mag�nak a horcruxokr�l? Beavatta?

- Tudja, hogy tudok r�luk, de nem mondta el nekem, hol vannak – v�laszolta Piton. - Azazhogy � nem mondta el… De m�r nyomra bukkantam.

Harry agy�ba sz�mtalan k�rd�s kezdett �z�nleni, m�gsem � volt az, aki feltette az els�t.

- A k�gy�ja t�nyleg horcrux? – k�v�ncsiskodott Ron.

- Igen, az, leellen�riztem. Azzal nem lesz probl�ma, ak�rmikor el tudn�m puszt�tani, m�gis �gy kellene, hogy a Nagy�r ne tudjon r�la. Sz�val �n nem tehetem, majd neked kell megtenni… – n�zett Harryre Piton -, vagy valaki m�snak, hogy �nv�delemnek t�nj�n. Nem szabad felh�vnunk r� a figyelm�t, hogy b�rki kifejezetten a k�gy�t akarta elpuszt�tani.

Harry, Ron �s Hermione, s�t Draco is b�logatott. Harry csak most figyelt fel arra, hogy Draco itt maradt �s mindent hall a horcruxokr�l �s a tervekr�l. Piton biztos kiparancsolta volna, ha nem akarja, hogy halljon ezekr�l a dolgokr�l – figyelmeztette mag�t Harry gondolatban. Egy biztos: Dumbledore nem �pp �gy tervezte a horcrux-vad�szatot.

Harry v�g�l r�k�rdezett arra, ami a legink�bb foglalkozatta:

- �s az ismeretlen horcrux?

- Arr�l hallottam a legt�bbet – v�laszolta Piton -, de m�g az is kev�s, hogy biztosan tudjam, mir�l van sz�. Holl�h�tihoz tartozott valamikor, �s az is biztos, hogy most n�la van…

- Vol… bocs�nat. Tudjakin�l? – jav�totta ki mag�t gyorsan Harry.

- Azt mondta, tervei vannak vele – b�lintott Piton.

Harry a homlok�t r�ncolta.

- Mif�le tervei lehetnek egy horcrux-szal?

- Minden horcrux�val terve van, Potter! – figyelmeztette Piton, hossz� mutat� ujj�t feltartva. – Terve volt a mugli napl�val, a serleggel �s a med�llal is – �s felhaszn�lja a k�gy�t is.

Harry v�giggondolta �s be kellett l�tnia, hogy val�ban �gy van. A napl� c�lja az volt, hogy �jra kinyissa a Titkok Kamr�j�t �s Voldemort uralma al� hajtsa a Roxfortot; a k�gy��, hogy szolg�lja �t; a med�l �s az elrejtett serleg arra volt j�, hogy �letben tartsa a Voldemortot, ha elpusztul a teste. Tal�n az ismeretlennek is ez a c�lja? De semmi biztosat nem tudnak m�g…

- Mit mondott m�g mag�nak? – �rdekl�d�tt Harry. – Kell m�g lennie valaminek!

Piton megint sz�netet tartott, de most az arc�ra ki�lt a t�preng�s �s – r� oly nem jellemz�en – a bizonytalans�g.

- Van valaki… - kezdte, s hossz� ujj�val ism�t v�gigsim�totta a sz�j�t. – Egy �ltalam ismeretlen illet�, aki majdnem bizonyos, hogy az egyik horcrux hatalma al� ker�lt.

Harry�k d�bbenten n�ztek Pitonra, majd Hermione �szt�n�sen Ronra sand�tott.

- �gy mint Ron h�ga? – k�rdezte. – Mint Ginny, amikor Tom Denem napl�ja megbabon�zta?

- Igen, pontosan �gy – v�laszolta Piton. – De szinte semmit se tudok r�la �s m�g sosem l�ttam. Szem�lyesen a Nagy�rral �ll kapcsolatban, neki sz�mol be… de hogy mir�l, azt v�gk�pp nem tudom.

Mikor l�tta, hogy Harry, Ron �s Hermione moh�n v�rakoz� arccal n�znek r�, folytatta.

- �gy v�lem, hogy a miniszt�rium alkalmazottja lehet vagy m�s fontos poz�ci�ban l�v� ember.

- Mib�l gondolja ezt? – k�rdezte Harry.

- A S�t�t Nagy�r egy besz�lget�s�nk alkalm�val – eg�szen pontosan, mikor kifaggatott az inform�ci�kr�l, amiket Dumbledore-t�l szereztem - c�lzott r�, hogy egy horcruxot �gymond „csatarendbe” �ll�tott, hogy min�l el�bb siker�lj�n �tvennie a hatalmat. Mivel m�r nincsenek be�p�tett hal�lfal�k a m�gia�gyi miniszt�riumban, val�sz�n�leg sz�ks�gesnek l�tta, hogy a kez�be vegye az ir�ny�t�st. De err�l senkinek nem besz�l…

Harrynek esz�be jutott egy lehet�s�g, s agya vadul dolgozott, hogy �sszerakja a kirak�j�t�k darabjait, de mint mindig, Hermione gyorsabb volt n�la:

- Nem hallott egy Marcus Leonard nev� emberr�l? – k�rdezte.

- Nem.

- Ez furcsa… - d�nny�gte Hermione. – Leonard egy auror volt, akit a miniszt�rium Harry ut�n k�ld�tt. Tal�n azt rem�lt�k, hogy ha k�vetik Harryt, elvezetheti �ket a hal�lfal�khoz. De Leonard n�h�ny hete elt�nt. A Reggeli Pr�f�t�ban azt �rt�k, hogy szerint�k a hal�lfal�k rabolt�k el.

- T�nyleg volt egy ilyen cikk – jegyezte meg Malfoy.

Piton egy darabig csendben gondolkozott �s j�rk�lt, majd �jra megsz�lalt.

- Ez lehets�ges. Ugyanis nem hallottam r�la, hogy elrabolt�k volna hal�lfal�k. Ha egy horcrux hat�sa al� ker�lt, akkor nem is kellett elrabolni. De ez nem magyar�zza meg, mi�rt tartj�k elt�ntnek…

Harrynek sz�get �t�tt a fej�be Piton tan�cstalans�ga �s ezt nyomban sz�v� is tette.

- Ha legiliment�lt azzal a lev�llel, akkor hogy lehet, hogy nem tudja ki az a Leonard?

Piton felpillantott �s abbahagyta a j�rk�l�st.

- Azzal a lev�llel csak a horcruxok ut�n kutattam az elm�dben, Potter – vil�gos�totta fel Harryt, kiz�kkenve eddigi gondolataib�l. – Egy bizonyos t�ma egy meghat�rozott �rzelmi �llapotot v�lt ki egy emberb�l �s engem csup�n az �rdekelt, mit tudt�l meg a l�lek-darabokr�l. �gy tudtam meg azt is, hogy tegnap �jszaka a miniszt�riumba indult�l Muriel Prewett-tel.

Harrynek egy cseppet sem tetszett a gondolat, hogy Piton mennyit l�tott a gondolatai k�z�l, de most egy kicsit megnyugtatta az a tudat, hogy csak a sz�m�ra sz�ks�geseket figyelte.

- Megjegyzem, aggaszt�an sokat �lmodsz ezekr�l a dolgokr�l – n�zett sz�r�san Harry szem�be. – Egy�ltal�n nem vetted komolyan az okklumenci�t, igaz?

- H�t nem igaz�n… - ismerte be Harry.

- Jellemz� – mondta les�jt� hangon a var�zsl�.

- Mi�rt sz�m�t ez? – bukott ki Harryb�l. – Vol… Tudjaki m�r okklument�l ellenem, nem akar csak �gy…

Harry elhallgatott, mikor esz�be jutott a novemberi �ber�lom, amit Voldemort k�ld�tt r�. R�j�tt, milyen buta volt, hogy az ut�bbi id�ben megfeledkezett arr�l az esetr�l, s hogy m�g Pitonnak se sz�lt r�la.

Piton nem figyelt fel r�, m�rt hallgatott el Harry hirtelen, ink�bb kihaszn�lta az alkalmat, hogy legoromb�tsa.

- Az okklumencia az elme sz�ks�ges v�delme, Potter! – morogta el�gedetlen�l. – Az igazgat� �r �gy k�v�nta, hogy le tudjad z�rni az elm�det, �s az igazs�g az volt, hogy �n ezt nem is tan�thattam meg neked! Senki se tud okklumenci�t tanulni, azt csak magad �rheted el, ha megfogadod a tan�csokat. A tan�csaimat pedig m�r az els� foglalkoz�s alkalm�val elmondtam neked, de te t�l p�khendi �s ostoba vagy ahhoz, hogy �nmagadt�l tanulj…!

- Tudjaki besz�lt hozz�m – szak�totta f�lbe Harry, s Piton nyomban elhallgatott. Mi t�bb, a legoromb�t�st k�jes �r�mmel figyel� Malfoy is eg�szen els�padt. – Ezt sem l�tta, ugye?

Piton nem v�laszolt, de minden figyelme Harry� volt. Harry pedig besz�molt a fenyeget� szavakr�l, amik a fej�ben visszhangoztak. �, ha tudn�d… Gy�zelmet arattam! V�gleges gy�zelmet…