Luthien Lovemagic Oldala

1. Harcra fel!

Kész, ennyi! Drasztikusabb módszerhez folyamodom! – döntötte el magában Ginny Weasley, amint végig kellett néznie, hogy a folyosón Harryre éppen rámászik egy rámenős kis hollóhátas liba.
Ő már évek óta álmodozik a fiúról, mégsem mert különösebben közeledni hozzá, hiszen a legjobb barátjának a húga. Na de ha továbbra is csak vár, míg mások ilyeneket csinálnak, akkor végleg lemondhat Harryről! Márpedig azt semmiképpen sem szeretné!
Sajnos a fiú, főleg az utóbbi két évben túlságosan is népszerűvé vált a lányok körében. Magas, karcsú alakjával, vonzó megjelenésével, kócos ébenfekete hajával, és ragyogóan zöld szemével csak úgy vonzotta a tekinteteket.

Rendben – vetette le magát durcásan a nagyteremben a griffendéles asztalnál, hát akkor majd nyilvánvalóvá teszem Harry számára, hogy igenis kell nekem. Ha a többi lánynak szabad, akkor ő is megengedheti magának, hogy megpróbálja elcsábítani. Persze csak finoman látok majd neki – gondolkodott, - mert ha hasonlóan rámásznék, mint odakint az a kis barna, csak azt érném el, hogy tőlem is visszariad.
- Jó reggelt! – köszönt rá Hermione barátnőjére, miután helyet foglalt mellette. – Min merengsz ennyire?
Ginny felkapta a fejét, ugyanis jobb emberrel nem is találkozhatott volna, most, hogy elszánta magát a harcra.
- Szia! – Köszönt vissza. – Figyelj csak Hermione. Ha már úgyis megkérdezted min járt az eszem, esetleg segíthetnél.
Barátnője kitöltött magának egy kis innivalót, majd figyelmesen emelte rá a tekintetét.
- Persze, ha tudok.
- Szóval… - nézett körbe egy kicsit idegesen Ginny – Harryről lenne szó.

Hermione összeráncolta a homlokát.
- Valami baj van vele?
- Nem - rázta a fejét a vörös hajú lány – hanem én…
Mire a másik elmosolyodott.
- Á, már értem. Bár nem tudom, ebben hogyan segíthetnék – vonta meg a vállát tanácstalanul.
Ginny vett egy mély levegőt.
- Elhatároztam magam. Eleget vártam már, ideje lépnem. Semmi különöset nem várok tőled, csak segíts majd, hogy például néha kettesben maradjunk, meg ilyesmi. A többi azt hiszem már igazán az én feladatom – mosolygott huncutul.
- Rendben – bólintott rá a barátnője. – Régóta drukkolok nektek, és engem is idegesít már, hogy Harrynek még mindig nem nyílt fel a szeme, és nem vett észre téged.
- Hát majd most teszek róla, hogy ez megváltozzon – mondta Ginny befejezésül, mikor Ron és Harry is leültek melléjük, hogy megreggelizzenek.

Ron nagyon vigyorgott valamin, így Hermione rögtön rákérdezett.
- Neked meg mitől van ilyen jókedved?
A vörös fiú ránevetett, miközben a vele ellentétben igencsak morcos Harryre sandított.
- Drága barátomat már kora reggel megpróbáltatások érték. Körülbelül tíz percébe tellett, mire elmagyarázta Eliza Kronbergnek, hogy neki nem minden vágya szájból szájba lélegeztetni őt, ahogy az sem, hogy kipróbálja mennyire puha az új ágymatraca.
A két lány erre elvörösödött. Na persze nem pont azonos okokból. Hermione a némán falatozó Harryre meredt.
- Ezt most komolyan mondjátok?
- Teljesen – morogta a fiú. – Már ott tartottam, hogy megátkozom, ha még egy percig hallgatnom kell a csacsogását.
Ginny korábbi dühe erre elszállt, és helyette kedvesen rámosolygott Harryre.
- Ne aggódj, vannak azért normális lányok is – tette a kezét a fiúéra, ami az asztal lapján pihent. Csak úgy bizsergett a bőre, ahol egymáshoz értek.

Nagyon örült neki, hogy Harry nem tartozik azon fiúk közé, akik kihasználják a helyzetet, ha külsejüknek vagy népszerűségüknek hála leszólítják a lányok. Okos volt, kedves és humoros. Sosem állt volna össze valakivel, akit nem ő maga, hanem a neve, a pénze vagy a sebhelye érdekelt.
- Remélem – válaszolta Harry, majd megeresztett felé egy félmosolyt, aztán folytatta az evést.
Ginny figyelte még egy darabig. Az a kisfiús mosolya egyszerűen ellenállhatatlan, mikor látja, mindig úgy érzi, őt magát is arra kényszeríti, hogy viszonozza. Közben pedig az első lépést is megtette, mikor megfogta Harry kezét. Igaz a fiú nem úgy tűnt, mintha különösebben felfigyelt volna erre.

Nem baj, akkor is el fogja csábítani. Elvégre nem volt csúnya lány. Sőt! Mostanában annyi fiú hívta randira, hogy nyugodtan válogathatna is.
De neki csak egy kellene, akinek biztosan igent mondana. Az illető éppen ekkor tekintett fel smaragdzöld csillogással a szemében, s bár tudvalévő nem volt túl jó kedve, mikor pillantása találkozott Ginnyivel, mégis melegen elmosolyodott.
Lehet, hogy mégsem lesz olyan nehéz dolgom? – kérdezte magától a lány, mert ezt igencsak pozitív jelnek tekintette.

Miután végeztek a reggelivel, a három jóbarát már indult is, hogy lehetőleg ne késsenek a kedvenc tanárukkal tartandó dupla bájitaltanról, ám Harry még gyorsan visszaszólt Ginnynek.
- Ne felejtsd el, hatkor a Szükség Szobájában. Már ha még továbbra is szeretnél velünk gyakorolni. Nekünk muszáj lesz, most hogy nyakunkon a RAVASZ – fintorodott el egy kissé, majd barátai után sietett.
Naná, hogy akart edzeni! Mindent, amivel Harry közelében lehet, ráadásul nem túl sok ember plusz társaságában. Remek alkalom lesz az első megközelítésre.
Nem csoda hát, ha egész nap izgatottan várta a délutánt, aminek hála az idő olyannyira lassan telt, hogy el sem akarta hinni, hogy ez csupán egyetlen nap volt, a szerinte letelt három helyett.

- Szia! – köszönt Harry vidáman, - ami nagy előrelépést jelentett a reggeli rossz hangulata után - mikor belépett a DS – hez hasonlatos berendezésű szobába. – Reméltem hogy eljössz. Így legalább párban leszünk.
Kicsit távolabb Ron és Hermione jó szokásukhoz híven úgy tűnt megint civakodtak valamin.
- Ezúttal mi a gondjuk? – lépett oda Ginny Harry mellé.
A fiú kicsit fásultan mosolygott rá.
- Nem tudtam nyomon követni. Ma már talán ez a harmadik szóváltásuk.
Ginny erre felnevetett.
- És akkor most mi lesz? Hagyjuk őket, vagy sorsot húzunk, hogy melyikünk merészkedik oda szétválasztani őket?
Harry a párocskára nézett, majd vissza a mellette álló lányra, és elvigyorodott.
- Ó, szerintem megoldják ők egyedül. Eddig is ment.
- Gyáva – vágta rá Ginny.
A fiú nevetett.
- Van benne valami. Addig viszont mi gyakorolhatunk - ajánlotta.
- Benne vagyok – húzta elő varázspálcáját a lány.

Máris jól haladok – gondolta elégedetten Ginny. Harryvel igazán könnyű beszélgetni, és remekül érezni magad. Kedves, őszinte és mindig gyorsan kapcsol.
Beálltak egymással szemben, nem túl messze a másiktól, és úgy alakították, hogy ha esetleg valamelyikük nem tudna védeni, legyen a háta mögött egy nagy, puha párna. Ginny kifejezetten szerette ezt a szobát. Igazán kényelmes volt, hogy csak rá kellett gondolnod mit szeretnél, és az máris ott termett.
- Rendben. Először melegítsünk be – mondta Harry, és ő is felemelte a pálcáját.
Ez a része már gyakorlottan ment nekik. Az egyikük pajzsot húz, a másik kilövi az átkát. Mindezt nonverbálisan, és lehetőleg minél gyorsabban.
Időközben Ronéknak is feltűnt, hogy esetleg elnapolhatnák a problémájukat, ugyanis egészen másért vannak itt, ami tagadhatatlanul fontosabb is lehet, így mostanra egyszerre két páros szórta a különféle varázslatokat.

Ezután következett, hogy Harry igyekezett a barátainak valami újat tanítani. Ez nem is esett nehezére, hiszen mind a Rendtagok, mind Dumbledore edzéseket és különórákat tartottak, és ha idejük engedi, tartanak neki. Az utóbbi időben sokat erősödött a varázslás terén.
Miután megmutatta, és elmagyarázta mit kéne tenniük, Ron és Hermione belemerültek a gyakorlásba, Ginny pedig úgy érezte, itt a remek alkalom.
- Harry – lépett oda a fiúhoz. – El tudnád még egyszer magyarázni, és megmutatni a helyes pálcamozdulatot?
- Persze – állt mellé Harry, hogy a lány nézhesse, és egyszerre tudják mozdítani a kezüket. Miután kétszer elismételték, a fiú figyelmesen nézte, hogy megy a másiknak.
- Még nem az igazi – mondta, azzal Ginny háta mögé lépett, és előrenyúlva megfogta a kézfejét, hogy irányítsa a mozdulatot.
A lány persze pontosan ezt szerette volna. Kicsit hátrébbhúzódott, s nekisimította a hátát Harry mellkasának, míg a karját enyhén behajlította, hogy ne csupán a kézfejük érjen össze, aztán úgy tett, mintha figyelmesen várná az ige elvégzéséről szóló előadást.

Érezte, hogy a fiú egy pillanatra megmerevedik, talán a meglepődéstől, de aztán mégsem húzódott el. Csendesen beszélt, miközben elmagyarázta, hogyan is működik a varázslat, majd még Ginny kezét vezetve párszor körbeírta a helyes pálcamozdulatot, végül ellépett mögüle.
Furcsa, a lánynak valósággal fázni kezdett a háta, most hogy Harry már nem melegítette.
Ez azonban csak a kezdet volt, és Ginny legnagyobb örömére a fiú igazán kedvezően reagált a közeledésére. Vagy legalábbis nem utasította vissza.
A gyakorlásra szánt idő meglepően gyorsan elszaladt, és a négyes már a klubhelységbe tartva bandukolt a nem túl népes folyosón. Hermione és Ron ezúttal összebújva beszélgettek, amiből Harryék azonnal leszűrhették, hogy sikerült rendezniük a félreértést. Kérdés, hogy mennyi ideig.

Mindent összevéve azonban Ginnynek kedvezett a helyzet. A párocska elvonult az egyik sarokba sutyorogni, míg ő Harryvel leült a kandalló elé.
- Lehetetlen rajtuk kiigazodni – csóválta a fejét a fiú.
Ginny egyetértően bólintott.
- Náluk két különbözőbb személyiséget még nem láttam. És mégis együtt vannak.
De akkor mi mért nem vagyunk? – kérdezte magától keserűen. Ron és Hermione tűz és víz, míg ők Harryvel nagyon is hasonló természetű.
- Igen – sóhajtott Harry szomorkásan. – Néha irigylem őket.
A lány erre erős késztetést érzett rá, hogy odamenjen és megvigasztalja, elmondja neki, hogy van akinek ő is sokat jelent. Aztán egy másik érzés is elfogta, a türelmetlenebb fele, amely inkább azt súgta, hogy odamenjen és rákiáltson, hogy nem kellene így búslakodnia, mikor csak a szemét kéne végre kinyitnia, és látni, hogy ő mennyire szeretné, ha az a lány lenne, aki boldoggá teheti.

Végül valami egészen mást tett. Közelebb húzódott Harryhez a kanapén, és egy kedves mosoly kíséretében combjára simította az egyik kezét.
A fiú csodálkozva, és enyhén zavartan nézett rá.
- Még nem köszöntem meg, hogy olyan remekül elmagyaráztad azt az új varázslatot – mondta Ginny nem törődve Harry reakciójával.
Kezét továbbra is a fiú lábán tartva előrehajolt, s mintegy mellékesen, egyre feljebb simította ujjait a combján, hogy egy puszit nyomhasson az arcára.
Harry megremegett, majd ahogy a lány puha ajkai az arcához értek, egészen ledermedt.
- Szóval köszönöm – szólt csendesen Ginny, és kicsit visszahúzódott, ám kezét ottfelejtette a fiún.
- Öhm… nagyon szívesen. Hiszen ezért gyakorlunk – találta meg a hangját Harry.

Ginny erre elégedetten elmosolyodott. Egyértelműen érezte, hogy a fiút nem hagyta hidegen ez a finom közeledés.
- De még mennyire. Nos, akkor én megyek – állt fel mellőle, s ahogy kiegyenesedett, közben végighúzta ujjait Harry combján. - Akkor jó éjszakát!
- Jó éjt! – mondta a fiú is furcsa hangon.
Ginny egy kicsit hátrarázta a haját, majd felsétált a hálóba vezető lépcsőn. Azt már nem láthatta, amint Harry elgondolkodva és különös fénnyel a szemében utánanéz.

Ginny reggel úgy ébredt, hogy a tegnapi eset után, hasonló trükköket vet majd be a csábítási hadművelet részeként. Kezdve azzal, hogy egyik kedvenc, alakját remekül kiemelő farmerját vette fel, egy egyszerű, mégis hangsúlyos felsővel. Haját szépen kifésülte, és örömmel látta, hogy tincsei a végén kicsit begöndörödve omlanak a vállára.
Jókedvűen indult a nagyterembe, elégedetten tapasztalva, hogy Harry már ott ül az asztalnál, ráadásul Ronék társasága nélkül. A fiú arca igencsak elgondolkodónak tűnt, haja a szokásos szertelenséggel állt, egy farmert, és egy sötét, hosszú ujjú inget viselt. Ginny mindig is úgy gondolta, hogy Harrynek csakis ilyen felsőt szabadna hordania, annyira jól állt neki.

Mielőtt leült volna mellé, a lány a háta mögé lépett, és közvetlenül a feje mellett kissé előrehajolt.
- Máris töröd valamin a fejed? – kérdezte játékosan a fülébe suttogva.
Harry összerezzent, majd óvatosan oldalra sandított, hiszen Ginny arca ott volt egészen közel az övéhez. A lány még hagyta egy ideig, hogy lélegzete a fiú nyakát csiklandozza, ami láthatóan nem érintette kellemetlenül, majd szorosan mellette helyet foglalt.
- Csak reggel van még – felelte meg a kérdést Harry, és úgy tűnt, mint aki most engedte ki az idáig tüdejében benntartott levegőt, s egy gyors pillantással végigmérte a lányt.
Ginny elvigyorodott.
- És, Ronékat hol hagytad?
- Nem láttam még őket – vont vállat a fiú. – Tegnap, hogy felmentél, nem sokra rá én is lefeküdtem. Ők akkor még lent voltak. Ki tudja, mikor mentek aludni.
- Vagy hogy mit csináltak – nevetett Ginny.

Harry is elvigyorodott.
- Na kérlek, és még azt mondják a fiúknak vannak perverz gondolatai. Speciel ez nekem eszembe sem jutott.
- Na persze! – nevetett fel a lány ismét, és kedvesen végigsimította Harry karját.
Ezután pár percig mindketten csak a reggelijükkel foglalkoztak, majd befutott a párocska is, kissé karikás szemekkel.
- Tudjátok, - vigyorgott rájuk Ginny – az éjszakát nem árt olykor alvásra használni.
Ron csak bambán nézett rá, Harry elnevette magát, míg Hermione valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva enyhén elpirult.
- Csak nem? – húzta tovább a fekete hajú fiú ezt észrevéve.
- Nem… történt semmi – hebegett Hermione.
Erre Ginny és Harry összenéztek, majd kirobbant belőlük a nevetés. A barátnőjük sértődötten tekintett hol az egyikre hol a másikra.

- Inkább magatokkal törődjetek! – jegyezte meg. – Szerezzetek egy partnert, aztán csinálhatjátok, ami csak jólesik.
Szavaira az idáig jót mulató Harryék hökkenten néztek rá.
- De ha már itt tartunk, úgy látom ti már így is nagyon jól megértitek egymást – folytatta sokatmondóan, egy pillanat erejéig Ginnyre tekintve.
- Hogyan? – nyögte Harry.
- Semmi, semmi –legyintett Hermione. – Csak túl keveset aludtam – azzal a továbbiakban inkább a rántottájával törődött.
Ginny is visszatért a reggelije maradékához, Harry viszont eltűnődve figyelte a mellette ülő lányt, s néha elkapta a barna szemek által Hermione felé vágó neheztelő pillantást.

Annyira elmerült Ginny nézegetésében, és gondolataiban, hogy csak igen nehezen jutott el a tudatáig barátai szólongatása.
- Harry! Harry, indulhatunk? – kérdezte Ron ki tudja hányadszorra.
- Mi? Ja persze. Csak elbambultam – állt fel ő is az asztaltól.
- Azt észrevettük – mosolyodott el Hermione, majd a két fiú nyomában ő is elindult a kijárat felé, ám nem mulasztott el visszanézni barátnőjére.
Láthatóan Ginny is arra gondolt, amire ő, mert vidáman viszonozta Hermione vigyorát. Egyre jobban haladt Harryvel kapcsolatban, ez nem is vitás.