20. Fejezet - Egy kis f�ny az �let�nkben

A hetek lass� t�tlens�gben teltek, ha lesz�m�tjuk a Pitonnal val� k�l�n�r�kat. Ez�rt is lep�d�tt meg Harry, mikor szombati reggelije k�zben egy lev�l pottyant a t�ny�rj�ba.- Ma este - Csup�n csak ennyi �llt benne, � m�gis tudta, mir�l van sz�. Bar�taival id�k�zben kib�k�lt, azonban m�g mindkett�j�k�n, f�leg Hermion�n, �rezni lehetett a s�rt�d�tts�get. Sok volt nekik, hogy az az ember, akit hossz� ideig gyilkosnak hittek, fogja elk�s�rni Harryt a Horcruxok keres�s�re. Most is b�ntudatosan n�zett k�t bar�tj�ra, mik�zben �tny�jtotta nekik a levelet.
- H�t elkezd�d�tt – S�hajtott Hermione �s szomor� pillant�st vetett a fi�ra. – Biztos, ho…
- Igen biztos – v�gott k�zbe Harry – K�rlek, ne kezdj�k el�lr�l
- De �n …
- Ne, Hermione…- sz�lt k�zbe Ron – Csak Harry tudhatja, mire van sz�ks�ge
- Igaz .. – sz�lt a l�ny, mik�zben lehajtotta a fej�t.


A k�vetkez� lev�l, amit kapott az udvaron �rte utol, mik�zben a t�parton, kedvenc f�j�nak t�v�ben �lt, �s gondolataiba m�lyedt. ” 19.00- kor az igazgat�iban „ -ez �llt benne. K�l�n�s izgalom fogta el. Eddig m�g csak Dumbledorral volt ehhez hasonl� k�ldet�sen, �ppen ez�rt fogalma sem volt, hogy mi v�rhat r�, mindenesetre felk�sz�lt a legrosszabbra is.
Mikor k�r�ln�zett, csak akkor vette �szre, hogy m�r r�g nincs egyed�l a parkban, egy csapatnyi Holl�h�tas, n�h�ny Mardek�ros, Hugrabugos �s Griffend�les is �rkezett id�k�zben. N�zte, ahogy egym�s k�z�tt nevetg�lnek, viccel�dnek, gondtalanul elter�lnek, �s napoztatj�k arcukat. Volt, aki k�nyveit b�jta, vagy �ppen dideregve pr�b�lta r�venni bar�tait, hogy ink�bb odabent folytass�k a besz�lget�st. M�r Harry is �tf�zott, hi�ba s�t�tt a nap, az id�j�r�s k�rlelhetetlen�l romlott.

Fel�llt �s lass�, megfontolt l�p�sekkel elindult a kast�ly fel�.

A t�lgyfaajt�n bel�pve nem n�zett maga el�, aminek a k�vetkezm�nye egy v�r�s hajzuhatag, �s egy sikkant�s volt. Ginny rosszall�an n�zett fel r�, de azt sem tudta, hova kapjon, pr�b�lta �sszeszedni sz�tsz�r�dott pergamenjeit, �s ezzel egy id�ben pr�b�lt fel�llni, amib�l az k�vetkezett, hogy megint elvesztette egyens�ly�t.
Mikor a k�t fiatal egym�sra n�zett, hangosan t�rt ki bel�l�k a nevet�s.
Harry alig b�rt betelni a l�tv�nnyal, amit a l�ny ny�jtott �gy, a pergamenek k�z�tt �lve, j�t sz�rakozva mag�n. Nagyon hi�nyzott neki. Odal�pett �s a kez�t ny�jtotta, amit Ginny h�l�san elfogadott. Mikor m�r szemt�l- szembe �lltak, egyik�k sem mosolygott. Fogva tartott�k egym�s tekintet�t, mintha abb�l pr�b�ln�k kiolvasni, hogy mit gondolhat a m�sik. A l�ny f�lre sim�tott egy k�sza hajtincset az arc�b�l, majd lehajolt a pergamenek�rt, a fi� sem gondolkozott, � is lehajolt, hogy seg�thessen neki. Az utols� darab�rt egyszerre ny�ltak, �s kez�k egy pillanatra tal�lkozott. Tan�cstalanul n�ztek egym�sra.
- Azt hiszem…�n most megyek – sz�lt sietve a l�ny, mikor ism�t a kez�ben voltak dolgai. – k�szi a seg�ts�get – mosolyodott el b�tortalanul.
- Ugyan… semmis�g, legal�bb l�thattalak…- cs�szott ki a sz�j�n – m�rmint...�n … - nem tudta mit mondhatna. M�r �gy is t�l sok mindent mondott.
- H�t…azt hiszem t�nyleg jobb, ha most megyek. Szia! – nem indult el r�gt�n, �gy t�nt, hogy habozik. Mikor m�r az ajt�ban �llt, csak a v�lla f�l�tt sz�lt vissza – Harry! – elhallgatott, mintha fontolgatn�, hogy mondja e, amit szeretne – �n is �r�l�k, hogy l�thattalak. – mondta v�g�l, majd elsietett.

Csak �llt ott �s n�zte, ahogy elt�nik, szem el�l a l�ny. Boldog mosoly ter�lt sz�t az arc�n, �s szinte futva elindult a Griffend�l torony fel�. Le�lt az egyik asztalhoz, penn�t �s pergament vett el�, �s �rni kezdett.