Harry csak �llt dermedten, azt latolgatva, hogy most mihez kezdjen.

Vajon melyik Dumbledore? M�r a k�rd�st�l is majdnem elnevette mag�t, de az�rt nem volt olyan vicces, mint gondolta.

- �n is �dv�zl�m, igazgat� �r – mondta ki v�g�l, de m�g mindig nem tudott
megmozdulni a d�bbenett�l.

Dumbledore ellenben csak r�mosolygott, �s j�rk�lni kezdett a szob�ban. Mikor azt�n mindent szem�gyre vett, meg�llt Harry el�tt.

Harry nyelt egyet. Elv�gre �gyis ki kell der�tenie, mennyit tud az ember, aki itt �ll el�tte.

- Igazgat� �r, maga… hogy ker�lt ide? – k�rdezte bizonytalanul, �s a t�r�lk�z�t ledobta az �gy�ra.

Dumbledore csak mosolyogva �llt el�tte, �s miut�n v�gigm�rte Harryt tet�t�l talpig, csak azt�n sz�lalt meg.

- Titokzatos vil�g maga az univerzum – kezdte az igazgat�, �s megker�lte Harryt lassan, v�g�l �jfent meg�llt Harry el�tt. – De m�g titokzatosabb maga a sors, mikor olyasmiket visz v�ghez, amire m�r azok sem sz�m�tanak, akik elkeseredetten k�zdenek a gonosz ellen.

Harry nem igaz�n �rtette, m�gis mit akar mondani Dumbledore. Sosem gondolta, hogy egyszer itt fog �llni az igazgat�val szemben.

Val�sz�n�, maga az igazgat� nem is sejtette, hogy Harry mennyire �r�l neki, hogy l�tja.

- �n mindig is itt voltam – v�laszolt azt�n Dumbledore, �s m�g hozz�tette: - Viszont te nem.

Harry azt�n h�tral�pett, �s mag�ba roskadva le�lt az �gya sz�l�re.

- �gy igaz – mondta halkan. – �n csup�n egy betolakod� vagyok itt, igazgat� �r, semmi t�bb.

Dumbledore odament Harryhez, leguggolt el�, megszor�totta a kez�t. Harry csod�lkozva n�zett a k�zre, amelyb�l melegs�g �radt. �szre sem vette, mikor az igazgat� m�r h�s- v�r emberk�nt �llt el�tte.

- Minek nevezn� azt, aki csak �gy saj�t b�r�t mentve �tj�n menek�lve a hal�lt�l? – k�rdezte rekedten, �s az �gsz�nk�k szemekbe n�zett. Aki el�tte guggolt, t�nyleg az igazgat� volt, m�g ha nem is ismerte pont �t.

Az igazgat� �jra elmosolyodott.

- A sors n�ha kif�rk�szhetetlen – mondta halkan, �s �jra megszor�totta a kez�t. – A te sorsod �gy t�nik az, hogy seg�ts az itt �l�k�n.

- Maga… ugye meghalt? – sz�lt k�zbe Harry. Azt hitte, hogy az igazgat� d�h�s lesz, de nem �gy t�rt�nt. – Bocs�nat, nem �gy �rtettem…

- Semmi baj nem t�rt�nt, Harry. Mert ugye ez a neved? – Harry b�lintott egyet.

- Mi�rt van itt? – faggat�zott tov�bbra is Harry.

- Nos, mindig is itt voltam, de senkivel nem besz�ltem. Csod�lkoztam is, hogy te most l�tsz engem – magyar�zta Dumbledore. – Mindig nyomon k�vetem az esem�nyeket, mi�ta elt�voztam innen, mint �l�.

- Kezdek meg�r�lni – morogta Harry les�t�tt szemmel. – Biztos mindj�rt fel�bredek…

Dumbledore elengedte Harry kez�t, �s helyette megszor�totta Harry k�t v�ll�t.

- Harry, val�s�gos vagyok, csak te vagy k�pes r�, hogy l�ss engem!– sz�lt r� gyeng�den az igazgat�, mire Harry v�g�l feltekintett.

- Nem �rtem…

- Az�rt jelentem meg, mert te sz�l�tott�l – vil�gos�totta fel Harryt.

Harry bizonytalanul megr�zta a fej�t.

- M�g csak nem is gondoltam mag�ra! – tiltakozott Harry, �s s�hajtott egyet. –
Eszembe sem jutott, vajon hol lehet…

- Tudat alatt h�vt�l engem, mert k�ts�gbe volt�l esve – magyar�zta Dumbledore -, ez�rt is tudunk most itt besz�lgetni.

- �rtem – mondta Harry egykedv�en. – Van r�la fogalma, hogy ahonn�t j�ttem, mi t�rt�nt?

Dumbledore nemet intett a fej�vel, azt�n szigor�an n�zett Harryre f�lk�r alak� szem�vege m�g�l.

- Azt a vil�got el kell felejtened, mert m�r nem l�tezik, �s ami ott t�rt�nt, nem hasonl�that� �ssze az itteni �lettel.

- Maga k�nnyen mondja! – csattant fel Harry, �s ler�zta v�ll�r�l Dumbledore kez�t. – Nem mag�nak kell megbirk�zni az itteni gondokkal! Megint itt vagyok egyed�l…

A mondat v�g�t m�r csak suttogva mondta, nem volt Dumbledore-ra m�rges, csak az adott helyzetre.

- Ne haragudjon, nem akartam kiab�lni – tette m�g hozz� halkan.

- M�s m�r a te helyedben �sszeomlott volna, ha ilyen helyzetben tal�ln� mag�t, mint te – mondta b�ztat�an Dumbledore – Nem tudom pontosan, mi t�rt�nhetett ott, ahonn�t j�ssz.

- El�g rossz dolgok… - motyogta maga el� Harry. – Meghalt Sirius, mag�t pedig meg�lte Piton professzor… Akkor m�r v�gleg egyed�l maradtam…

Dumbledore vett egy m�ly l�legzetet. Harry l�tta, hogy mindenre sz�m�tott, csak erre a v�laszra nem.

- Nem vagy most m�r egyed�l. Itt van ap�d…

Harry hirtelen fel�llt, �s k�zel �llt m�r nagyon ahhoz, hogy kiadja mag�b�l az elkeseredetts�get.

- Az ap�m Piton!

- Piton professzor…

- Aki nem l�t bennem semmi m�st, csak egy hazudoz� gonosz Pottert! – t�rt ki Harry - �s Sirius? Az �n keresztap�m egy j� lelk� kedves ember volt. Aki itt van, az csak m�st sem tesz, csak okokat keres, hogy kir�gasson! De am�gy nem vagy egyed�l, mi?

Dumbledore is fel�llt, majd szomor� arccal n�zett Harryre.

- Tudom, hogy eleinte nagyon neh�z, de hidd el, el�bb – ut�bb jobb lesz.

- Semmi sem lesz jobb – mondta elkeseredetten Harry.

- M�g �gy l�tod, de Piton professzor m�r most �szrevette a v�ltoz�st – mosolyodott el �jra az igazgat� -, � az, akire t�maszkodhatsz, hisz nagy erej� var�zsl� �s m�g ennek tetej�be az ap�d is.

-… v�rszerinti? – bukott ki a k�rd�s Harryb�l.

- Igen, az. Igaz, Pottert csak n�h�ny h�napja vette mag�hoz, nehogy Voldemort maga mell� �ll�tsa – eml�kezett vissza Dumbledore r�ved� tekintettel. – De hi�ba volt minden pr�b�lkoz�sa, Potter velej�ig gonosz volt.

- Na igen, volt szerencs�m tal�lkozni vele – d�nny�gte Harry. – �s �n tehetek r�la, hogy meghalt… gonosz Potter ide vagy oda, egyszer Piton r� fog j�nni, mit tettem a fi�val…

Dumbledore ahelyett, hogy ordib�lt volna vele, megfogta a v�ll�n�l, �s maga el� ford�totta.

- �nv�delemb�l tetted! Nem tehett�l m�st! – most el�sz�r szigor�an csengett a hangja. – Nem a te hib�d! Potter akart t�ged meg�lni, te semmi m�st nem tett�l, csak megv�dted magad!

- Igen, de akkor is Piton val�di fia volt! – ellenkezett Harry, de Dumbledore tov�bbra sem engedte el.

- Igen, �gy igaz. Viszont Perselus nagyon okos var�zsl�, �s ha egyszer r� is fog j�nni, akkor tiszt�ban lesz az indokaiddal! S�t r� fog arra is j�nni, hogy te egy j� ember vagy Potterrel ellent�tben!

- J�l van, felfogtam – adta meg mag�t Harry – Nem tudom, mi�ta tart szemmel, de amint l�tja, nem igaz�n j�tszom hitelesen az „�r�lt Potter” szerepet!

- Ez igaz. Nem is kell j�tszanod, csak magadat adnod, �gy akik eddig ut�ltak, r�j�nnek, hogy te igen is, egy szeretetre m�lt� j� ember vagy – magyar�zta Dumbledore, �s elengedte Harryt. – Majd fontold meg azt is, hogy elmondod neki az igazs�got magadr�l.

Harry akkor sem volt r�la meggy�z�dve, hogy Sirius megkedveli m�g akkor is, ha teljesen m�shogy viselkedik, mint Potter.

- Azt hiszem, az m�g v�rhat – morogta Harry -Majd megl�tjuk.

- Id�vel igen – tette m�g hozz�, majd �jra elkomorodott – Viszont Harry, arra figyelmeztetn�lek, hogy semmilyen okb�l ne hagyd el az iskol�t. Ha �gy alakul, hogy menned kell valahov�, akkor Piton professzor legyen veled, � meg tud v�deni.

- Voldemort miatt? – k�rdezte �rtetlen�l Harry, majd azt�n m�g kimondta, amit gondol – Ebben a vil�gban sokkal nagyobb a var�zser�m, nem igaz�n tud az �letemre t�rni!

Dumbledore s�hajtott egyet Harry kijelent�s�n.

- Ezt nem mondod komolyan, Harry! M�r most tud r�la a barlangi eset ut�n, hogy sokkal nagyobb er�d van, mint eddig volt! – mondta szemreh�ny�an az igazgat� – Ezek ut�n csak az fogja �rdekelni, hogy megkaparintsa a var�zser�det!

Harry b�nb�n�an lehajtotta a fej�t.

- Erre nem is gondoltam – vallotta be halkan.

- Egy�bk�nt egy�ltal�n nem lett nagyobb a var�zser�d, hanem itt t�nik csak nagyobbnak – Harry �jra feln�zett Dumbledore-ra – Ebben a vil�gban, ahogy egyre hatalmasabb lett a h�bor�, a var�zser� is ann�l jobban cs�kkent.

Harry elkeseredetts�ge szinte tov�bb sz�llt, ahogy az igazgat�t hallgatta, �s egyre k�v�ncsibb lett.

- Micsoda?

- Igen, b�rmilyen hihetetlen�l hangzik, min�l t�bb volt a gyilkoss�g, ellenszenv �s ut�lat, ann�l gyeng�bb lett mindenkiben a var�zser� – Dumbledore arca els�t�t�lt, ahogy mes�lt - ak�rmit tettek a jelens�g ellen. Persze ezt nem �gy kell elk�pzelni, hogy valakit meg�lt�l, �s m�ris kisebb lett a var�zser�d. A rossz sz�nd�k, �s a hatalomra v�gy�s, �s egy�b rossz tulajdons�gokt�l a vil�g is rosszabb� v�lik, mint ahogy az ember is, akiben nincs egy cs�ppnyi j�s�g, j�akarat.

- Nem eg�szen �rtem… - sz�lt k�zbe Harry – Akkor Voldemort sem tudna var�zsolni.

Dumbledore k�zelebb l�pett Harryhez.

- Nos, ez az �llapot nem k�t perc alatt megy v�gbe, hanem t�bb �ven kereszt�l. A folyamat m�r �vek �ta tart, �s csak azok rendelkeznek nagyobb var�zser�vel, akiket a j�akarat vez�rel. Ap�d is azok k�z� az emberek k�z� tartozik, akik var�zsereje er�sebb b�rkin�l.

- Hogyhogy? – k�rdezte Harry, de m�r bel�l sejtette a v�laszt.

- Mikor megtudta, hogy van egy fia, �s v�gre h�tat tudott ford�tani Voldemortnak, elkeseredetten k�zd�tt az�rt, hogy Potterb�l j� embert faragjon. Mik�zben �t pr�b�lta a j� oldalon tartani, �szre sem vette, hogy � maga mennyire er�s �s j� sz�nd�k� lett. – mes�lte Dumbledore, �s elkomorodott az eml�keket felid�zve – Miut�n �n meghaltam, helyettesk�nt � l�phetett a helyemre, nem csak az iskolavezet�s szempontj�b�l, hanem a Rend vezet�se miatt is, h�la Merlinnek. N�h�ny nappal ezel�ttig minden a r�gi ker�kv�g�sban zajlott, am�g, te meg nem �rkezt�l.

Harry n�m�n hallgatta az igazgat�t, fej�ben csak �gy cik�zott a rengeteg k�rd�s, amit fel szeretett volna tenni; de v�g�l csak ennyit k�rdezett:

- Mi t�rt�nt, miut�n �n meg�rkeztem?

- Nos, eleinte semmi – felelt Dumbledore mosolyogva -, azt�n ahogy egyre t�bb id�d t�lt�tt�l itt, kezdtek jobb� alakulni a dolgok m�g akaratodon k�v�l is. Csak a te jelenl�ted tal�n meg�ll�tja a var�zser� gyeng�l�s�t, mik�zben te csak kitart�an k�zdesz, hogy elnyerd Sirius szeretet�t, �s Piton bizalm�t.

- Ez m�g viccnek is rossz! – nevetett fel Harry, mintha egy viccet hallott volna az im�nt. Azt�n Dumbledore d�h�s pillant�sa v�gre el�rte, hogy Harry abbahagyja a nevet�st. – Eln�z�st, de ez annyira hihetetlennek t�nik. Akkor ezek szerint ami�rt Potter ilyen gonosz volt m�g r�tett egy lap�ttal.

- Ahogy mondod, Harry. Amint ketten helyet cser�ltetek, �s �tl�pt�l ebbe a vil�gba, a m�rleg a j�s�g jav�ra billent.

Harry igyekezte visszafogni mag�t, hogy ne nevessen megint. Annyira k�ptelens�gnek hangzott az eg�sz…

- Aki el�g nagy var�zser�vel rendelkezik, m�r �rzi is a jelenl�tedet, m�g ha nem is tudja mag�nak megmagyar�zni. �rzi, hogy egy hatalmas var�zsl� van jelen, �s az �rz�s ann�l nagyobb lesz, min�l t�bb id�t t�ltesz itt.

- De h�t �n nem tudok visszamenni! – sz�lt k�zbe �jra Harry k�ts�gbeesetten.

- Igen, sajnos �gy van, oda m�r t�bb� nem t�rhetsz vissza.

Harry l�tta Dumbledore tekintet�b�l, hogy t�nyleg sajn�lja.

- Nos, amit m�g hozz� kell tennem, jelenleg h�rom er�sebb var�zsl� van, gondolom, kital�lod, hogy kik azok – terelte el a t�m�t Dumbledore.

- Voldemort, maga �s Piton.

- Piton professzor – jav�totta ki Dumbledore, azt�n kutakod� tekintettel n�zett Harryre. – L�tom, b�tran kimondod a rettegett nevet.

- Igen, m�g maga magyar�zta, vagyis… a m�sik igazgat�, m�g mikor els�s voltam, hogy aki f�l mag�t�l a n�vt�l, az f�l mag�t�l a gonoszt�l.

Dumbledore csak elismer�en n�zett Harryre.

- Tudtodon k�v�l is h�s�ges vagy hozz�m, �s a j� oldalhoz, az�rt is vagyok itt, �s besz�lek veled – f�zte m�g tov�bb a sz�t az igazgat�.

- �rtem most m�r – nyugodott meg v�gre Harry. – De Piton professzor nem l�tott var�zsolni, de gyan�tja, hogy �n vagyok az er�s var�zsl�, aki felt�nt, nem?

- Nem eg�szen. Igen, keresi azt az embert, aki seg�thetne megnyerni a h�bor�t, de nem sejti, hogy te vagy az. Viszont hisz benne, hogy megv�ltozt�l, mert a var�zser�d hat�rozottan nagyobb lett. Az oszt�lyteremben t�rt�ntekre gondolok.

- Id�vel r� fog j�nni mindenre… �s mikor m�r megkedveltem, megint elvesz�tek valakit, aki fontos – mondta f�sultan Harry, mire Dumbledore b�ztat�an megszor�totta Harry v�ll�t.

- Ha r� is j�n, akkor arra is, hogy te nagyon j� ember vagy, akit ink�bb a fi�nak tekinthet, mint Pottert.

- Akkor meg a v�remb�l vagy b�rmi m�sb�l j�n r�, hogy nem az vagyok, aki…

Harry elhallgatott, �s az igazgat�ra n�zett, akinek arca kif�rk�szhetetlen volt. Dumbledore gyan�san cs�ndben volt, �s Harry r�j�tt, nem ok n�lk�l.

- Csak nem azt akarja mondani, hogy am�gy is… az ap�m? – mondta ki v�g�l azt, amire gondolt.

Dumbledore csak biccentett egyet, Harry viszont �gy �rezte, hogy le kell �lnie.

- Na j�, az m�g rendben, hogy j� ember vagyok, meg mag�t l�tom, de hogy Piton am�gy is a v�rszerinti ap�m, az m�r �r�lts�g! – ki�ltott fel k�ts�gbeesetten Harry.

- Piton professzor, Harry – dorg�lta meg a fi�t - Nem ismerem az okokat a te vil�godban, de azt biztosan �ll�thatom, hogy Piton professzor val�ban az ap�d.

- Remek… mi j�het m�g ezut�n – morogta Harry az orra alatt.

- Nekem viszont mennem kell… ha sz�ks�ged van r�m, csak h�vj – mondta hirtelen Dumbledore, �s szempillant�s alatt elt�nt.

- Nyugodt lehet, sz�lni fogok – mondta Harry imm�r az �res szob�nak.

M�r azt is elfelejtette, hogy zuhanyozni indult. Valami reggeli ut�n k�ne n�znie, mert m�r el�g �hes volt, arr�l nem is besz�lve, hogy m�r lassan eb�did� van.

Hirtelen kiv�g�dott az ajt�, �s Draco rohant be a szob�ba.

- Haaarry! ���breszt�! – ki�ltotta el mag�t, �s mikor �szrevette, hogy Harry az �gy sz�l�n �l, elhallgatott. – Jaj, bocs. Azt hittem, m�g alszol.

- Semmi baj, �pp zuhanyozni k�sz�ltem – Harry megint s�hajtott egyet.

�gy �rezte mag�t, mint akib�l kisz�vtak minden energi�t.

- Net�n van valami baj? Rosszul �rzed magad?- faggatta ijedten Draco, mikor
Harry nem mozdult.

- J�l vagyok! Csak elgondolkodtam, semmi t�bb.

- Akkor j� – nyugodott meg Draco. – Tervezt�l valamit m�ra? Var�zsl�sakk, n�mi kikapcsol�d�s?

Harry fel�llt, felvette az �gyr�l a t�r�lk�z�t, azt�n m�g a kik�sz�tett ruh��rt ny�lt, amit am�gy is ott felejtett volna, �s a f�rd�szoba fel� indult.

- Nem hiszem, Draco, hogy lesz r� id�m – fordult m�g vissza az ajt�b�l. – Rengeteget k�ne tanulnom, �s m�g okklumencia �r�m is lesz.

- Aprop�! – kapott a sz�n Draco, mik�zben m�r a szekr�ny�ben kotor�szott. – Mi�rt haragudott r�d annyira Perselus?

- Ne akard tudni – morogta Harry, �s becsukta maga ut�n a f�rd�szobaajt�t.

Miut�n v�gzett a zuhanyz�ssal, Dracot m�g a szob�ban tal�lta az �gy�n fekve persze megint cip�vel. Draco mihelyst megl�tta �t felpattant.

- Ugye, az�rt m�g tanul�s el�tt elk�s�rsz a szert�rba? – k�rdezte s�v�rogva.

- Persze, az�rt �n sem lelkesedek annyira a tanul�s�rt, mint ahogy gondolod – felelt morogva Harry, mert m�r a gondolatt�l is fel�llt a h�t�n a sz�r, hogy mennyi mindent nem tud az itteni tananyagb�l.

- Kir�ly – Draco intett Harrynek, aki k�vette �t a folyos�n.

„Legal�bb megtudom, mi hol van” – gondolta mag�ban Harry, ahogy Dracot k�vette. Legal�bb t�z szobaajt�t elhagytak, �s m�g akkor sem �rtek a folyos� v�g�re.

Draco undorodva meg�llt az egyik kopott ajt� el�tt, �s kinyitotta. A kis helys�gben a f�ld�l a plafonig mindenf�le iratok �s k�nyvek sokas�ga alkotott tornyot.

- Ha gondolod, itt maradhatok seg�teni – aj�nlotta fel Harry, mire Draco elmosolyodott.

- Hagyjad, Harry. Black el�bb- ut�bb r�j�nne, �s nem lenne j� v�ge – morogta Draco -, de az�rt k�sz.

- A lakoszt�lyban leszek, ha v�gzel.

Draco keservesen felnevetett.

- Harry, legjobb esetben is hatkor v�gzek itt.

- Remek – Harry el sem tudta k�pzelni, vajon mennyit feleselhetett Draco Siriussal, ha m�g szombaton is eg�sz nap b�ntet�munk�ra volt �t�lve. – Na j�, h�t akkor j� munk�t, �n megyek.

- Menj csak, Harry, �s j� tanul�st – k�sz�nt el Draco – Azt�n csukd be az ajt�t, nem akarom, hogy azon r�h�gj�n mindenki h�tf�n, hogy itt t�lt�ttem a szombatot.

Harry becsukta maga m�g�tt a szert�r ajtaj�t, �s visszaindult a lakoszt�lyukba.
Lassan ment, hogy ar�nylag megjegyezzen minden ajt�n l�v� nevet, hisz az �gynevezett otthon�t�l legal�bb t�z perc s�t�ra volt.

Nem tal�lt semmi �rdekeset, lesz�m�tva a Longbottom nevet az egyik ajt�n. Legsz�vesebben bekopogott volna, de azt�n csak meggondolta mag�t.

M�gis mit sz�lna Neville, ha megl�tn�? Val�sz�n� elrohanna… hisz Pottert mindenki ut�lja. Vagy Pitont… a fene sem tudja, hogy h�vj�k igaz�b�l.

T�z perccel k�s�bb m�r a lakoszt�ly k�rny�k�n s�t�lt. Egy pillanatra elgondolkozott, hogy megkeresi a tan�rit, �s Pitont, de azt�n esz�be jutott, hogy val�sz�n� mind a gy�l�sen vannak a Grimmauld t�ren.

Annyira elmer�lt a gondolataiban, hogy fel sem t�nt neki, hogy egy nyitott ajt� el�tt megy el, ahonn�t a nev�t hallja. Csak m�r mikor harmadj�ra hallotta a Piton nevet, akkor j�tt r�, hogy �t h�vja valaki.

Visszament az ajt�hoz, �s ben�zett.

Siriust pillantotta meg az oszt�lyteremben, egy �r�asztal m�g�tt.

- Azt mondtam, gyere be, Piton – mondta fennhangon Sirius, �s intett neki, hogy csukja be az ajt�t.

Harry azt�n becsukta az ajt�t, �s odament az asztal el�.

- Igen, tan�r �r? – k�rdezte halkan.

El�sz�r �gy volt vele, hogy elrohan… de azt�n r�j�tt, hogy nagyon is szeretne Siriussal besz�lni.

Sirius nem v�laszolt, csak el� l�k�tt egy pergament, amelyre a l�tez� legjobb oszt�lyzat volt �rva. Harry kez�be fogta, �s felismerte benne a nemr�gen �rt dolgozatot, amit minden tan�r meg�rat az �ra elej�n, m�g miel�tt magyar�zatba kezd. Persze Harry egy�ltal�n nem tanult semmit a rep�l� sz�kekr�l, csak le�rta, amit tud, persze m�g azel�tt, hogy t�nkre tette volna az oszt�lyt.

- Meg tudod magyar�zni? – k�rdezte d�h�sen Sirius, penn�j�val kopogtatva az el�tte l�v� dolgozatokat.

Harry hol Siriusra, hol a dolgozat�ra n�zett.

- Nem �rtem S… tan�r �r – felelte �rtetlen�l Harry.

Sirius viszont olyan gyorsan felpattant, �s megker�lte az asztalt, hogy Harry alig tudta szemmel k�vetni. Kit�pte Harry kez�b�l a pergament, �s j�l megr�zta Harry el�tt.

- Mondom, meg tudod magyar�zni? – k�rdezte �jra Sirius, sokkal hangosabban.

- Ez egy kit�n� dolgozat… - v�laszolt engedelmesen Harry, de ett�l Sirius m�g jobban begurult.

- Piton! Tudja j�l, hogy nem t�r�m, ha a szemembe hazudnak! – ord�totta Sirius Harry k�p�be, aki csak megk�v�lten �llt a pergamenre n�zve – Ha a k�vetkez� �r�n rajta kapom, hogy pusk�zik, nem lesz j� v�ge!

Harry v�g�l meg�rtette, mir�l van sz�. Potter vil�g�let�ben rossz tanul� volt, � meg most meg�rt egy t�k�letes dolgozatot.

- Nem pusk�ztam! – sz�lt t�relm�t vesztve Harry. – Olyan neh�z elhinni, hogy meg tudtam �rni egy dolgozatot j�ra?

Persze ez csak olaj volt a t�zre, mert Sirius m�g d�h�sebb lett.

- T�z pont a Griffend�lt�l, Piton – mondta v�g�l Sirius, �s Harry dolgozat�t pedig n�gy darabra t�pte sz�t.

- M�g is mit k�pzel? – ki�ltott fel Harry, mikor a pergamendarabok lehulltak a f�ldre – Nem pusk�ztam, hanem egyszer�en meg�rtam j�ra!

Sirus csak megvonta a v�ll�t.

- Ha nem pusk�zt�l, akkor meg tudod �rni a k�vetkez� �r�n – magyar�zta, �s mikor m�r az asztalhoz fordult volna, Harry hangja meg�ll�totta.

- Ez nem igazs�gos! Rendesen meg�rtam a dolgozatot, erre maga meg sz�tt�pi! M�r megbocs�sson, de Lupin ezerszer jobb tan�r volt! – ord�totta tov�bb Harry, b�r abban nem volt biztos, hogy Lupin itt tan�t.

Sirius megp�rd�lt a tengelye k�r�l, �s szeme vill�mokat sz�rt.

- Ne eml�tsd meg nekem Lupin tan�r urat! F�leg te nem! – �v�lt�tte Harry k�p�be.

- Mi�rt, tal�n elj�n, �s v�gre fen�kbe billenti a tan�t�si m�dszerei miatt? – k�rdezte Harry g�nyosan, ami majdhogynem Piton hanghordoz�s�t id�zte.

M�g miel�tt Harry �szbekapott volna, Sirius olyan er�sen pofonv�gta, hogy elesett, �s bev�gta a fej�t a padba. Kez�t a szem�ld�k�hez �rintette, �s csod�lkozva n�zett a kez�re, amely v�res lett a homlok�t�l.

- Ne mer�szelj viccel�dni Remussal! – �v�lt�tte torkaszakadt�b�l Sirius, �s m�r remegett a d�ht�l.

Harry egyszer�en nem b�rta felfogni. Sirius meg�t�tte!

Nem �llt fel, mert egyszer�en csillagokat l�tott; ink�bb csak �lt megr�k�ny�dve.

- Maga meg�t�tt! – ki�ltott fel d�h�sen.

- Csod�lkozol? Ne merd m�g egyszer megeml�teni Remust! –�v�lt�tt tov�bb Sirius, �s Harry m�r kezdett megijedni ett�l a d�h�ng� embert�l.

- Nem vicceltem, csak sz�ba hoztam!

- Mondom, ne mer�szeld, mert esk�sz�m, lekeverek m�g egyet!

Harry h�tr�bbcs�szott a f�ld�n, kez�t az arc�ra tette, ami �gett az �t�st�l. M�g a sz�ja is felrepedt a keresztapja �t�s�t�l.

- Mi�rt mi lesz? Majd �jra meg�t? – k�rdezte Harry, mert most m�r � is kezdett begurulni – Mert mer�szeltem megeml�teni egy tan�rt?

Sirius arca els�t�t�lt, �s m�g d�h�sebb lett.

- A te hib�d! Minden te miattad t�rt�nt! – ord�totta, �s a p�lc�j��rt ny�lt a tal�rj�ba.

- Mi az �n hib�m? – k�rdezte �rtetlen�l Harry, sokkal halkabban.

- A te hib�d, hogy Remus meghalt!

Harry egy pillanatra elfelejtett leveg�t venni. A sz�ve k�tszeres gyorsas�ggal kezdett verni.

Az nem lehet, hogy Remus meghalt…

Sirus viszont nem fejezte be az ord�t�st.

- Ha te akkor nem vagy ott, �s nem a te megment�sedre koncentr�l Perselus, akkor m�g ma is �lne!

- De �n nem…. – hebegte Harry, �s most m�r nem csak a v�r �z�t �rezte a sz�j�ban, hanem a s�s k�nnyek�t is – Nem lehetett az �n hib�m!

- Ne feleselj vissza k�ly�k! Ha nem h�vod magadra a figyelmet, Remus �szrevette volna maga m�g�tt Bellatrixot, �s v�dekezett volna! – �v�lt�tte Sirius, �s Harry most m�r meg�rtette, hogy mi�rt volt olyan megkeseredett a keresztapja.

- Ezek szerint m�g azt sem fogadn� el, hogy ha bocs�natot k�rn�k? – k�rdezte rekedten Harry, de ett�l Sirius agya elborult. Tal�n jobb lett volna, ha cs�ndben marad.

- Te… - nem mondott m�st, csak Harryre fogta a p�lc�j�t. Harry reflexszer�en el�vette a saj�tj�t, �s m�g miel�tt Sirius megel�zte volna, cselekedett.

- Obsructo! – ki�ltott fel hirtelen, mire Siriust az �tok mellkason �rte, �s nekiesett a szemk�zti falnak, miut�n k�t m�tert rep�lt a leveg�ben.

Harry megint elfelejtette, hogy itt sokkal er�sebbnek t�nik a var�zsereje is, �s ez vonatkozik a h�tr�ltat� �tkokra is.

Sirius felkelt nagy nehezen, arc�n el�gedett mosollyal.

- Azt hiszem, ez egy t�k�letes indok lesz arra, hogy v�gre kir�gjanak! Megt�madt�l egy tan�rt – mondta el�gedetten.

Harry fel�llt a f�ldr�l, gondosan megker�lve Siriust.

- Maga �t�tt meg el�sz�r! �n csak �nv�delemb�l tettem! – ki�ltott fel k�ts�gbeesetten, mire Sirius tov�bbra is vigyorgott.

- �tven pont a Griffend�lt�l – adta meg a kegyelemd�f�st Sirius – Mert felesel a tan�r�val.

- Maga szem�t! – t�rt ki Harrb�l, mert m�r nagyon a kiborul�s sz�l�n �llt.

Sirius megindult Harry fel�, de Harrynek se kellett t�bb, felt�pte az ajt�t �s rohant is kifel�. A lakoszt�lyuk ajtaj�b�l m�g visszan�zett r�m�lten, de akkor sem nyugodott meg, mikor l�tta, hogy nem j�n ut�na.

Bev�gta maga ut�n az ajt�t, �s h�ttal nekit�maszkodott. Pr�b�lt m�lyeket l�legezni, de sehogy sem ment.

Remus halott, Remus halott – egyre csak ezt ism�telgetve mag�ban.

- �s �n tehetek r�la – suttogta k�ts�gbeesetten. Potter volt, de olyan, mintha � tette volna.

Odament az �tkez�asztal mell�, �s teljes erej�b�l beler�gott a sz�kbe, ami azt�n Draco �gya f�l�tt rep�lve a szemk�zti falnak csap�dott, �s �sszet�rt.

Harryben egy kicsit al�bbhagyott a d�h, de m�g mindig nagyon ideges volt. Legsz�vesebben sz�tt�rt volna mindent, de azt�n csak visszafogta mag�t.

A k�t �gy k�z� vonszolta mag�t, �s lerogyott a f�ldre. Egy darabig n�zte az �sszet�rt sz�ket, azt�n esz�be jutott, mi lesz ha megl�tja Piton.

Piton! Na most m�r t�nyleg befellegzett annak a t�r�keny b�k�nek a mai eset ut�n.

- Reparo! – mondta rekedten, mire a fadarabok �jra sz�ket alkottak.

Harry azt�n leborult Draco �gy�ra a karj�ra, �s kit�rt bel�le a mai nap felgy�lemlett lekeseredetts�g, �s s�rni kezdett.

Remus, amint halott… Sirius pedig �t okolja…

Egy id� ut�n azt�n elapadtak a k�nnyei, �s csak �lt ott a f�ld�n az �gyra borulva. Megfogadta, hogy nem fog Sirius k�zel�be menni, m�g csak puszt�n j�akaratb�l sem.

M�g akkor sem emelte fel a fej�t, mikor az ajt� hangosan kiv�g�dott, �s egy r�m�lt hang sz�lalt meg.

- Harry!

Megismerte benne Piton hangj�t, de meg sem mozdult. Mikor odament Piton �s meg�rintette, akaratlanul is �sszerezzent.

- Hagyj�l b�k�n – mondta hangosan, �s tov�bbra sem emelte fel a fej�t, csak �lt ott, az �gyra borulva – Nincs semmi bajom, ne agg�dj.

- Abban nem vagyok biztos – hallotta maga mell�l az ismert hideg, kim�rt hangot.

Harry biztos volt benne, hogy Piton tudja, mi t�rt�nt – hisz � az igazgat�.

- L�gy sz�ves hagyj�l b�k�n – mondta �jra, igyekezve visszanyelni a k�nnyeit, �s nem gondolni Remusra. – Menj el.

- Nem – j�tt a hat�rozott v�lasz, �s �gy hallotta a tal�rsusog�sb�l, hogy Piton let�rdel mell� – Nem foglak itt hagyni, mikor seg�ts�gre van sz�ks�ged.

- Nincs senkire sem sz�ks�gem, hagyjon… hagyj�l m�r b�k�n – v�gott vissza Harry d�h�sen.

- Tudom, hogy nem �rzed j�l magad, engedd, hogy seg�tsek – folytatta Piton – Harry, n�zz r�m!

Harry egy pillanatra megijedt, mikor megismerte az a r�gi parancsol�, szigor� hangot. De akkor sem mozdult.

- Harry! – sz�lt r� Piton m�g hangosabban.

Most m�r �gy �rezte, hogy nem k�ne m�g jobban kih�zni a gyuf�t, ez�rt lassan felemelte a fej�t, �gy Piton csak a felrepedt sz�ja sz�l�t l�thatta. Nem mert Piton szem�be n�zni, �gy csak les�t�tt szemmel v�rta a k�vetkezm�nyeket.

Piton, ahelyett, hogy sz�lt volna b�rmit is, megfogta Harry �ll�t, hogy maga el� ford�tsa az arc�t. Harry eleinte ellenkezett, de azt�n v�g�l hagyta mag�t.

- Merlinre – suttogta, mikor kez�vel oldalra ford�totta Harry fej�t, �s megl�tta a s�r�l�st – M�gis mi t�rt�nt?

Harry k�nnyes szemmel n�zett Pitonra, �s pr�b�lta elej�t venni egy �jabb s�r�snak.

- �n esk�sz�m, nem tettem semmi rosszat, csak �nv�delemb�l �tkoztam meg – magyar�zta rekedten, les�t�tt szemmel – Viszont �n provok�ltam…

- Harry ne menteget�zz, ismerem Blacket – sz�lt r� d�h�sen Piton – �pp t�le j�v�k, �s hallani szeretn�m t�led is, hogy mi t�rt�nt. � t�madott el�sz�r?

Harry nem sz�lalt meg, csak les�t�tt szemmel meredt maga el�. Ak�rmennyire is ut�lta Siriust, nem szerette volna, ha Piton kir�gja.

- Harry, v�laszolj! – csattant fel Piton, amit�l Harry �jra �sszerezzent.

- Igen, � – b�kte ki halkan.

- Mivel �tkozott meg? – k�rdezte Piton mikor kez�vel Harry �lla al� ny�lt, �s felemelte a fej�t.

Harry csak nemet intett a fej�vel.

- Csak megpofozott, amit�l �n elvesztettem az egyens�lyomat, �s nekiestem a padnak – foglalta �ssze r�viden. Amikor Pitonra n�zett, l�tta, hogy majd sz�tveti a d�h. – �n meg ut�na �tkoztam meg, mikor �gy l�ttam, hogy meg akar. Akkor tasz�tottam neki a falnak.

Harry let�r�lt a tal�rja ujj�val egy k�nnycseppet.

- �rtem – mondta kurt�n Piton, �s �jra szem�gyre vette Harryt – B�ntott?

- Nem – felelt suttogva Harry – Csak a k�pembe v�gta, hogy ha �n nem vagyok ott… �s akkor… akkor m�g Remus tal�n �lne…

Akaratlanul is, de �jra k�nnyek t�rtek el� a szem�b�l. Hi�ba t�r�lte le �ket, �jabbak j�ttek. Piton nem sz�lt semmit, csak mag�hoz h�zta Harryt, �s szorosan �t�lelte.

- Harry, az nem a te hib�d volt. Te csak rossz id�ben volt�l rossz helyen – vigasztalta Piton – �n is ugyanannyira hib�s vagyok, hisz nem figyeltem Voldemort t�bbi ember�re, akik a h�tunk m�g� j�ttek.

- Ett�l nem fogom jobban �rezni magam – motyogta Harry, pedig egy picit jobban �rezte mag�t, ahogy Piton vigasztal�an �t�lelte.

Viszont Piton elengedte, �s k�t kez�vel megragadta Harryt.

- Figyelj r�m, Harry! Nem hib�ztathatod magad �rte! Balszerencse volt, minthogy arr�l sem tehetsz, hogy t�bben meghaltak a Rend tagjai k�z�l! H�bor� van, �s az �ldozatokkal j�r! – mondta elt�k�lten Piton, �s Harry bizonytalanul b�lintott egyet. Piton azt�n visszafogottabban m�g hozz�tette: – Na, gyere, �lj fel az �gyra, el kell l�tni a sebedet.

Harry er�tlen�l felkelt, �s le�lt az �gy sz�l�re. Egy kicsit nyugodtabbnak �rezte mag�t, de az hogy t�bbet nem l�thatja Remust, teljesen kibor�totta. M�g Sirius miatt sem borult ki annyira akkor, mint most.

Piton a sarokban felszerelt szekr�nyhez l�pett, kivett bel�le egy p�r �vegcs�t, �s egy kend�t. Azt�n megfordult, �s visszament Harryhez. Le�lt az �gy sz�l�re Harryvel szemben, majd kez�vel oldalra ford�totta Harry fej�t.

- El�sz�r ki kell tiszt�tanom a sebet, �s csak azut�n forraszthatom be – k�z�lte �sszesz�k�lt szemmel, �s a m�g csak nedves kend�vel el kezdte megtiszt�tani a seb k�rny�k�t.

Egy kis id� m�lt�n a folyos�r�l l�ptek zaja sz�r�d�tt be. Harry megl�tta az ajt�ban McGalagony professzort kez�ben egy p�r pergamennel.

- L�tom, megtal�lta Harryt – mondta megnyugodva – Honn�t tudta, hogy itt van?

- A lakoszt�lyomat is rengeteg figyel�b�b�j v�di – k�z�lte Piton hidegen – Mint ahogy az oszt�lytermeket is, az�rt tudtam r�la, hogy valami baj van. Black?

- Itt vagyok – hangzott a morg�s az ajt�b�l, mikor Sirius is meg�rkezett.

Harry akaratlanul is h�tr�bbcs�szott, mikor meghallotta Sirius hangj�t. Nem f�lt t�le, csak a ma t�rt�ntek ut�n ink�bb t�vols�gtart� volt.

- Maradj nyugton, Harry – mondta halkan Piton, mikor �szrevette, hogy Harry megijedt a keresztapj�t�l.

Piton azt�n a kend� m�sik v�g�re �nt�tt valami f�zetet, azt�n azzal a sebet kezdte el kitiszt�tani.

– Mit hozol fel ments�gedre, Black? – k�rdezte h�v�sen Piton, olyan hangon, amit�l Harrynek fel�llt a sz�r a h�t�n.

Sirius kiss� els�padt, mikor a mindk�t professzor r�n�zett.

- Csalt a dolgozat�r�skor! – t�rt ki Sirius d�h�sen – Sosem �rt elfogadhatatlann�l jobb dolgozatot!

- Na, de Black professzor, nem gondolja, hogy egy kicsit t�lz�sba esett? – sz�lt k�zbe McGalagony, Harry pedig Sirius fel� fordult, �s megint el�nt�tte a j�l ismert d�h.

- M�r megbocs�sson! Mi�rt olyan neh�z elfogadnia, hogy v�gre egyszer �rtam egy kit�n� dolgozatot?! – k�rdezte mag�b�l kikelve, �s mikor fel akart �llni, Piton le�ltette.

- Harry! – sz�lt r� figyelmeztet�en, azt�n �jra �nt�tt a f�zetb�l a kend�re. – Ha mind�ssze ennyi probl�m�d van Black, akkor ezt egy egyszer� csal�s-ellen�rz� b�b�jjal is elv�gezhetted volna! Mi�rt kellett r�t�madnod Harryre?

Piton nem ord�tott, mint Sirius, hisz an�lk�l is el�g r�miszt� volt a hangja. Sirius egy l�p�ssel k�zelebb j�tt hozz�juk, de � Pitonnal ellent�tben esze �g�ban sem volt halkan k�z�lni mondanival�j�t.

- Mert provok�lt, �s olyasmivel viccel�d�tt, amivel nem szabadott volna!

- Igen? Ez m�g nem ok arra, hogy meg�ss egy di�kot! – most m�r Piton is �v�lt�tt, majd ledobta a kend�t az �gyra, �s felpattant.

Harry el�sz�r azt hitte, hogy Piton majd nekiugrik Siriusnak, de azt�n nem �gy t�rt�nt. McGalagony is k�zelebb j�tt, val�sz�n�, � is valami ilyesmit�l tarthatott.
K�zben Draco megjelent az ajt�ban, �s megd�bbenve �llt meg a k�sz�b�n.

- Fegyelmi elj�r�st ind�tok ellened, Black – mondta imm�r higgadtabban Piton.

- Ezt nem teheted! Egyszer�en csak el�nt�tt a d�h! – tiltakozott Sirius – Teljesen v�letlen volt, ami t�bbet nem fordul el�!

Piton �jfent egy l�p�ssel k�zelebb j�tt Siriushoz, arca m�r csak h�sz centire volt t�le.

- V�letlen? Nem el�g, hogy folyamatosan indokot keresel, �s b�ntet�munk�kat osztasz ki, de kimondottan Harryt b�ntod! – sziszegte Sirius arc�ba – M�r csak az�rt is kir�ghatn�lak, mert a d�h�det folyamatosan a fiamon t�lt�d ki!

Harry nyelt egyet. Piton hangja kifejezetten fenyeget� volt.

- Akkor neveld meg a fiadat, hogy legyen kedves, ne viccel�dj�n Remusr�l! – vil�gos�totta fel Sirius.

- L�tom, nem tudsz feln�ni, Black – vicsorogta Piton – Harry nem tehet arr�l, ami Lupinnal t�rt�nt! Nem teheted �t felel�ss�, hisz Lupin egyszer�en nem figyelt a h�ta m�g�tt l�v� t�mad�ra! Ennyi er�vel ak�r t�ged is hib�ztathatn�nk, mert te is jelen volt�l!

- Err�l vitatkozhatn�nk – vetette oda Sirius szomor�an, de Harry l�tta, hogy a harag majd sz�tveti.

Piton szeme szinte szikr�zott a d�ht�l.

- A fegyelmi t�rgyal�sig pedig felf�ggesztelek – tette m�g hozz� Piton, azt�n McGalagonyhoz fordult – K�rlek int�zkedj, Minerva.

- Ez az�rt m�r t�lz�s, nem gondolod, Piton professzor? – k�rdezte Sirius m�r sokkal higgadtabban, a professzor sz�t j�l hangs�lyozva.

- T�lz�s? – k�rdezett vissza McGalagony – Ha ilyen professzorokkal lenne tele az iskola, hamarosan bez�rhatn�nk a Roxfortot!

Piton viszont m�r nem foglalkozott tov�bb Siriussal, hanem McGalagonyhoz fordult.

- Ideiglenesen �tvenn�m addig a s�t�t var�zslatok kiv�d�se tant�rgyat, de mivel �gy is el�g kev�s id�m van a Rend vezet�s�re, �s m�g a fiamra is, – itt Harryre pillantott - legyen sz�ves, k�rdezze meg Nymphador�t, hogy elv�llaln�-e hat�rozatlan ideig a tan�t�st.

- Nem lesz ellenvet�se – mosolyodott el McGalagony – Megyek, �s int�zkedem. J�jj�n, Black!

Piton biccentett McGalagonynak, aki Siriussal egy�tt elhagyta a helys�get. Draco gyorsan f�lrel�pett, m�g miel�tt Sirus fell�khette volna kifel� menet.
Piton azt�n le�lt Harryvel szemben, �s �jra f�zetet csepegtetett a kend�re, azt�n �jra gondoz�sba vette a sebet.

Draco n�m�n bez�rta az ajt�t, azt�n le�lt Harry �gy�ra.

- M�gis mit t�rt�nt? – k�rdezte halkan, mert tiszt�ban volt vele, hogy Piton most nagyon nincs j� kedv�ben, �s ilyenkor nem tan�csos sz�ba hozni a d�h�ng�s t�rgy�t.

- Black kiss� begurult, �s kit�lt�tte Harryn a m�rg�t – morogta Piton v�laszul. Harry felszisszent a f�jdalomt�l, ahogy a kend� �jra a sebhez �rt. – Ne haragudj.

- Mit m�velt? – k�rdezte felh�borodva Draco �s t�r�k�l�sben helyezkedett el az �gyon. A nyakkend�j�t meglaz�totta, azt�n ledobta az �gy v�g�be.

Harry aki eddig csak cs�ndben �lt, most megsz�lalt.

- Megeml�tettem neki Lupin professzort – mondta rekedten - Azt�n felpofozott, mert egy el�g gyenge viccet mondtam.

Draco hitetlenkedve n�zett r�.

- J�l elint�zett! – h�borgott – Legal�bb meg tudtad v�deni magad?

Harry csak b�lintott, �s hagyta, hogy Piton v�g�l beforrassza a sebet.

- Mindent j�l l�tsz? – k�rdezte Piton, Harry a k�rd�sre �rtetlen arcot v�gott – �gy �rtem, az �leket, sz�neket j�l l�tod?

- Igen, minden j�l l�tok – felelt hunyorogva Harry – K�szen vagyunk?

Piton b�lintott, majd fel�llt az �gyr�l, �s v�g�l mindent elpakolt a szekr�nybe. Majd mikor v�gzett, Harryre n�zett �sszesz�k�lt szemmel.

- Lehet, hogy van n�mi agyr�zk�d�sod – k�z�lte - Teljesen j�l �rzed magad? Nem sz�d�lsz, nincs h�nyingered?

Harry csak f�radtan nemet intett, �s �tm�szott a m�sik �gyra. Draco r�gt�n fel�llt, �gy Harry lefek�dt, �s az oldal�ra fordult h�ttal Pitonnak �s Draconak.

Egy�ltal�n nem �rezte j�l mag�t. Persze nem testileg, hanem lelkileg. Teljesen ki�gettnek �rezte mag�t, �s valah�nyszor Remusra gondolt, a torka elszorult.

Lehunyta a szem�t, �s nem akart semmire sem gondolni, legf�k�pp �rezni.

- Biztos j�l vagy? – k�rdezte most Draco, �s r�ter�tett egy pokr�cot.

- Igen, j�l, csak f�radt vagyok, semmi t�bb – persze ez hazugs�g volt, de ezzel legal�bb ler�zta mag�r�l Dracot.

- Hagyd pihenni – hallotta Piton hangj�t, ahogy a sz�ket a hely�re teszi – Ink�bb mutasd meg nekem a sz�mmisztika h�zi feladatodat, amit m�r egy hete le kellett volna adnod.

Draco is le�lt az asztalhoz, �s belemer�ltek a feladatokba. Harry nem tudott aludni, csak lehunyt szemmel gondolkodott a mai napon t�rt�ntekr�l.

Az egyetlen egy pozit�v dolog csak az volt, ahogy Piton ki�llt �rte Sirius ellen. Az este azt�n hamar elj�tt, mint ahogy a vacsor�nak az ideje is.

Harry viszont visszautas�tott minden �telt, amivel Draco el�huzakodott. Ink�bb csak el�vette az egyik reg�nyt, amit Piton hagyott m�g itt neki reggel, �s betakar�zva - m�g �k ettek - olvasott.

Nem igaz�n olvasott, csak b�mult a k�nyvre, l�lekben eg�sz m�shol j�rt.

Remus, amint az els� s�t�t var�zslatok kiv�d�se �r�n megmutatja, hogy kell el�zni egy mumust, Remus, amint felaj�nlja, hogy megtan�tja neki a Patr�nus b�b�jt…

Harry csak egyszer n�zett fel a k�nyvb�l, hogy megn�zze Dracot �s Pitont, v�geztek-e m�r a vacsor�val.

N�m�n ettek, csak Draco k�rt s�t Pitont�l; annyi volt amit egym�shoz sz�ltak.

Mikor figyelme �jra visszat�rt a k�nyvh�z, megesk�d�tt volna r�, hogy Piton eddig �t n�zte ev�s k�zben.

Egyszer elj�n a pillanat, mikor el kell mondania az igas�got, hogy kicsoda val�j�ban – felt�ve, ha hisz neki majd Piton.

Egyre jobban kedvelte �t - j�tt r� id�vel.

Piton pedig m�r biztos gyanakszik, f�leg, hogy ennyire kiborult a mai nap ut�n.

Amint befejezt�k a vacsor�t, Piton k�z�lte Dracoval, hogy kor�n menjen aludni, ne �gy, mint a m�ltkor. Azt�n m�g azt is mondta Draconak, amit Harry alig hallott, hogy vigy�zzon Harryre, am�g � k�s� estig a megbesz�l�sen lesz.

Harry �gy tetetett, mint aki alszik, m�g akkor is, mikor Draco halkan k�rdezgette, hogy �bren van m�g. Miut�n Draco feladta, neki�llt m�g tanulni, mert Harry m�r csak a lapozgat�s hangj�t hallotta.

V�g�l azt�n elaludt, rem�nykedve, hogy v�gre pihenhet, �s megnyugodhat.

De nem tartott sok�ig nyugodt �lma, Voldemort gondoskodott r�la, m�gpedig egy r�m�lomba cs�ppentve Harryt.

Harry hi�ba is pr�b�lt szabadulni a k�nz�s l�tv�ny�t�l, nem tudott. Nem volt ott jelen, csak l�tott mindent, amit Voldemort k�vetett el azokon, akik nem v�gezt�k el �gy a feladatukat, ahogy kellett volna. Harry kib�rta ord�t�s n�lk�l, csak t�rte a f�jdalmat, amit Voldemort okozott emberr�l, emberre.

Azt�n egyszer csak behoztak egy alacsony l�nyt, amiben Harry felismerte Hermion�t.

�s Harry m�r nem tudott t�bbet cs�ndben maradni. Hangosan felord�tott m�g akkor is, ha �k nem hallhatt�k hangj�t.

- Engedd el! Ne mer�szeld b�ntani!