5. fejezet

Csak h�rom f�zet

Harry r�m�lten h�k�lt h�tra, mikor Piton n�h�ny l�p�ssel el�tte termett.

- Azt mondtam, magyar�zatot k�vetelek! – ord�totta Piton, azt�n h�trafordult, p�lc�j�t a v�z�ra szegezve. – Reparo!

A cser�pdarabok �jra egy v�z�t alkottak, ami azt�n visszaemelkedett a szekr�nyre. Harry tov�bbra sem sz�lalt meg. Meg kell tudnia, mi j�rhat Piton fej�ben, azaz mennyi mindenre j�tt r�. Azzal sem volt tiszt�ban, hogy a f�rfi mennyire hatolt be az elm�j�be, �s mennyit l�thatott.

- Potter, net�n �jabb pontot vonjak le, mert nem hajland� megsz�lalni? – Piton m�g mindig kiab�lt; Harry �sszerezzent. – Tudtommal el�g gyatra a teljes�tm�nye okklumencia ter�n, esetleg beavatna, hogy az im�nt elk�vetett t�mad�st hogyan siker�lt �sszehoznia?

Harry hitetetlenedve n�zett apj�ra. Pitont ezek szerint csak az �rdekli, mennyire volt k�pes elasaj�t�tani az okklumencia alapjait.

Nem tudott meg semmi olyat, amit nem kellett volna.

- �hm… azt hiszem, reflexszer�en t�rt�nt – b�kte ki v�g�l, vigy�zva, hogy Piton egy percn�l tov�bb ne n�zhessen a szem�be.

A b�jitaltan�r m�g egy l�p�st tett fel�, de m�r visszafogottabban sz�lalt meg.

- Azt m�r eddig is tudtam, hogy egy�ltal�n nem veszi a f�rads�got, hogy b�rmit is elsaj�t�tson, ami fontos lenne a t�l�l�s�hez. De �r�ln�k, ha most komolyabban venn�, mint tavaly!

- Igen, uram, igyekezni fogok – v�gta r� Harry azonnal. Csak �pp azt nem tudta, vajon mit k�vetett el tavaly, amit nem kellett volna. Tal�n jobb is lett volna, ha nem k�rdezi meg. – Mi�rt, tavaly mit tettem?

- Ne eml�keztessen arra az incidensre, Potter! – csattan fel Piton, azt�n nekit�maszkodott az asztalnak. – Mert ha m�g egyszer megeml�ti, k�nytelen leszek megv�lni mag�t�l, azt�n mehet az igazgat�hoz!

Harry n�mi nyugalmat er�ltetett arc�ra.

- Eln�z�st, tan�r �r. Csak tudja, nem eml�kszek semmire az elm�lt tan�vr�l…

Piton csak megvonta a v�ll�t.

- Nos, Potter, �n az igazgat�val ellent�tben nem vagyok olyan hisz�keny. S�t, biztos vagyok benne, hogy ez valami �jabb ok, hogy k�z�ppontban legyen – mondta hidegen, �s �jra Harryre n�zett. - Pont olyan vagy, mint az ap�d.

Harry �rezte, hogy remeg a d�ht�l. Legsz�vesebben Piton k�p�be ord�totta volna az igazs�got. Soha nem is ismerte James Pottert.

- �n nem vagyok az ap�m! – ord�totta, k�zelebb l�pve Pitonhoz. – Most pedig hagyjuk a formas�gokat, �s tan�tson v�gre! Mert az�rt j�ttem!

- H�sz pont a Griffend�lt�l – mondta g�nyosan Piton, �s m�g hozz�tette: - �s ha tov�bbra is ordib�l velem, �tven lesz!

Harry vett egy nagy leveg�t, �s pr�b�lta visszafogni mag�t.

- Esetleg folytathatn�nk? – sziszegte a fogai k�zt.

Piton viszont k�rd� tekintettel n�zett Harryre.

- Tal�n ha majd rendes magyar�zatot adott az im�nt t�rt�ntekre, akkor esetleg – itt v�gigm�rte Harryt -, viszont abban sem vagyok biztos, hogy alkalmas b�rmilyen egy�b gyakorlat elsaj�t�t�s�ra.

- Tess�k? – k�rdezte �rtetlen�l Harry. - M�r mi�rt ne lenn�k?

- Mondjuk egy p�r �ra alv�s csod�t tehetne. De gondolom, az kiz�rt, hisz akkor le kellene mondania az �jszakai cseveg�sekr�l a klubhelyis�gben.

- M�r megbocs�sson, de id�ben elmegy�nk aludni! – menteget�z�tt Harry, mire Piton csak legyintett egyet.

- Ne magyar�zkodjon, Potter, f�l�sleges. – El�h�zta a p�lc�j�t, mire Harry is �jfent �gy tett. – Nos, akkor t�madok �jra, maga pedig v�dekezzen!

Harry nyelt egyet. Tiszt�n felr�mlett el�tte a k�p, mikor egyszer, m�g r�gebben, s�lyosabban megsebes�tette apj�t egy var�zslattal.

- Nem biztos, hogy menni fog – mondta halkan. – Nem szeretn�m, ha v�letlen�l odav�gn�m a szekr�nyhez!

Piton g�nyosan felnevetett.

- Mag�t ne �rdekelje, hogy nekem bajom esik-e vagy nem – Harry d�bbent arckifejez�s�t l�tva hozz�tette: - stressz alatt kell �llnia, �gy l�tom, hogy valamit mutasson. A p�lc�j�t tegye el, el�g, ha az eny�m el�l van.

Harry most m�r t�nyleg k�ts�gbe esett. A p�lca n�lk�li v�dekez�sb�l vagy t�mad�sb�l sosem s�lt ki semmi j�. V�g�l eltette, azt�n Pitonra tekintett.

- Legilimens! – sz�lt hirtelen Piton, mire Harry r�gt�n a f�ld�n tal�lta mag�t. �sszeszor�tott szemmel koncentr�lt egy �tokra, ami v�g�l hirtelen kipattant elm�j�b�l, �s Piton fel� vette az ir�nyt. Piton viszont egy j�l ir�nyzott mozdulattal kiv�dte az �tkot, ami az oldals� falra csap�dott.

Harry verejt�kben �szva n�zett Piton fel�, akinek arc�n most az el�sz�r el�gedetts�g l�tszott.

- L�that�an fejl�d�st mutat – mondta b�ztat�an, �s eltette a p�lc�j�t -, l�tom, a S�t�t Nagy�r t�mad�sa v�gre �szhez t�r�tette.

- Ahogy vessz�k – d�nny�gte Harry, �s sz�delegve fel�llt, majd az asztalnak t�maszkodott, aminek m�sik oldal�n�l m�r Piton �llt.

Vett egy nagy leveg�t, hogy legy�zze rosszull�t�t. Iszony� f�radtnak �rezte mag�t. A m�lt �jjel sem aludt Voldemort miatt.

- M�ra m�r t�nyleg el�g volt ennyi – k�z�lte Piton ridegen, �s �sszesz�k�lt szemmel n�zett ism�t Harryre. – Maga most m�r t�nyleg nincs olyan �llapotban, hogy tov�bb gyakoroljunk.

Harry csak b�lintott egyet.

- Ezent�l minden nap v�rom, este nyolckor – mondta fintorogva Piton, majd hozz�tette: - Most legal�bb hajland� elsaj�t�tani az alapokat, amint l�tom. De miel�tt lej�n ide, mindig gyakoroljon!

- Fogok, tan�r �r – mondta elt�k�lten Harry. – �s h�tv�g�n is j�nn�m kell?

Piton undorodva elh�zta a sz�j�t.

- Az igazgat� �gy l�tja j�nak, �gy igen. Holnap v�rom ugyanebben az id�pontban – sz�lt szigor�an, �s az asztalr�l felvette a pergameneket, amik kijav�tatlan dolgozatok lehettek.

- Rendben, tan�r �r – mondta er�tlen�l Harry, �s az ajt� fel� indult. – Majd igyekszek id�ben itt lenni.

Harry v�g�l k�sz�n�s n�lk�l elhagyta Piton lakoszt�ly�t, �s lassan elindult a torony fel�. Er�tlen�l tett meg minden l�p�st, annyira f�radt volt.

Eg�sz j�l �lltak a dolgok: hisz, apja arc�n l�tta azt az oly ismer�s el�gedetts�get, mint egykor. Ahogy minden egyes l�pcs�fokkal k�zeledett a toronyszob�hoz, �jra visszat�rt bel� a rem�nysug�r, hogy tal�n visszakapja a r�gi apj�t – ahogy mag�ban nevezte.

V�g�l fel�rt a portr�hoz, kimondta a jelsz�t, �s bem�szott a klubhelyis�gbe. Meglepet�s�re, m�g �gy t�z �ra fel� is ott voltak a bar�tai: Ron �s Hermione.

Elmosolyodott. �gy t�nt, �miatta veszekednek. Mikor Armill�nak azt mondta egyszer, a r�gi bar�tait szeretn� visszakapni, meg sem fordult a fej�ben, hogy akiket itt tal�l, sokkal jobban ragaszkodnak hozz�.

Mikor Hermione �szrevette Harryt, ledobta az el�tte l�v� asztalk�ra a k�nyveket az �l�b�l, �s odarohant.

- Harry! Mi t�rt�nt? Sz�rnyen n�zel ki! – mondta agg�d�an, �s tet�t�l talpig v�gigm�rte. – B�ntott Piton? R�gt�n felmegyek, �s jelentem McGalagonynak!

Harry lerogyott a legk�zelebbi fotelbe.

- Nem kell, Hermione! Csak v�gre siker�lt egy remek t�mad�st ind�tanom a… Piton ellen – magyar�zta Harry.

Ronnak r�gt�n felcsillant a szeme.

- Ugye, nem siker�lt kiv�denie? – k�rdezte lelkesen.

- Az egyiket igen, a m�sikat nem – v�laszolt Harry, �s er�t vett mag�n, hogy fel�lljon.

Ron is fel�llt, hogy talpra seg�tse bar�tj�t. Hermione arckifejez�se tov�bbra is hajthatatlan volt.

- N�zz m�r magadra, Harry! Nem mehet minden gyakorl�s �gy!

- Csak egy kicsit elf�radtam! – tiltakozott Harry. �gy d�nt�tt, ink�bb nem eml�ti meg a t�nyt, hogy nem Piton, hanem Voldemort miatt n�z ki ilyen ny�zottan.

- Harry, ha tov�bbra is ilyen �llapotban j�ssz vissza minden gyakorlatr�l, esk�sz�m, panaszt teszek valakin�l! – ellenkezett Hermione. – S�t, megmondom a magam�t Pitonnak is!

Ron Harryt t�mogatva elindult a fi�k h�l�szob�ja fel�.

- Hermione, te is hallottad Harryt, biztos el�g kimer�t� lehetett Pitont megt�madni!

Hermione �sszeszedte a k�nyveket, �s odament a fi�khoz.

- Ak�rmit mondasz, nem lesz ez �gy j�! Na, �n mentem aludni, ma m�r eleget tanultam – z�rta le a vit�t a l�ny, �s felment a l�pcs�n. – J� �jszak�t!

- Neked is, Hermione – mondta Harry. Ron nem sz�lt. – Azt hiszem, �n is alszok egyet az esti m�sor el�tt.

Ron �rtetlen�l n�zett r�.

- Mi el�tt? – k�rdezte �rtetlen�l.

Harry mag�ra er�ltetett egy mosolyt.

- Jaj, semmi. Csak tudod, n�ha Neville horkol, meg besz�l �lm�ban.

- �n nem szoktam hallani.

- Persze, hisz m�lyen alszol – v�gta r� Harry. Hiszen Ron m�g a t�mad�sokra sem �bred fel, pedig az � �gya mellett alszik.

- Az lehet – mondta m�l�zva Ron, �s Harryt az �gy�hoz vezette. – Ugye az�rt �t�lt�zni menni fog egyed�l?

- Ron! – sz�lt r� inger�lten Harry. – J� �jszak�t!

- Neked is– mondta �s�tva Ron, majd elh�zta az �gya k�r�l a f�gg�nyt.

Harry nagy nehezen felvette a pizsam�j�t, azt�n elny�lt az �gyon. Nem j�tt �lom a szem�re; neh�z lett volna elaludnia azzal a tudattal, hogy egy-k�t �ra m�lva j�n Voldemort, �s v�get vet a nyugodt szenderg�snek.

Hirtelen esz�be jutott valami, �s leny�lt az �gy al�, ahol azt a hat �vegcs�t tartotta, amit mag�val hozott a r�gi vil�gb�l. Hogy ez el�bb nem jutott esz�be! H�rom k�l�n�sen er�s �l�nk�t� f�zet, �s h�rom az elm�k csat�ja ut�ni �gynevezett Legimensel f�zetb�l.

Viszont ez csak h�rom �veg…

Egy darabig biztosan el�g lesz, �s tal�n Voldemort is felhagy az �r�k�s t�mad�sokkal – hab�r erre el�g halv�ny a rem�ny.

Az er�s�t� f�zetek kitartanak h�tv�g�ig legal�bb, �gy majd akkor kialudhatja mag�t, �s a k�vetkez� h�tre m�r jobban lesz. Az est�nk�nti gyakorlatok el�tt fogja meginni, akkor kell a leg�l�nkebbnek lennie, �s �gy tal�n az apja sem k�ldi majd el r�gt�n aludni. Apja Legimensel f�zet�b�l viszont n�h�ny csepp el�g lesz, �s akkor nem is fog olyan ny�zottnak kin�zni, �s a tanul�s is jobban fog menni.

B�jitaltan majd csak p�nteken lesz, de k�l�nben is, az az egy tant�rgy, ami miatt nem kell agg�dnia.

Lassan el�lmosodott, �s v�gre elaludt.

Perselus, miut�n v�gre ki tudta jav�tani a tem�rdek dolgozatot, elmehetett aludni. Igaz, elalv�s el�tt mindig olvasott, �gy most is, pedig m�r k�s�re j�rt.

Egy r�gi k�nyvet olvasott, amit Albus aj�nlott neki, de valahogy most nem k�t�tte le a figyelm�t. A szemk�zti falat kezdte el b�mulni, melyen a gyertyaf�ny �ltal megvil�g�tott t�rgyak k�l�nf�le alakzatokat rajzoltak ki.

Folyton az esti gyakorl�s j�rt a fej�ben, pontosabban Potter viselked�se. Mintha kezdene megv�ltozni a fi�, �s komolyan venn� v�gre az okklumencia gyakorl�s�t.

Furcsa. Eddig azt hitte, hogy Potter egy semmirekell�, mint az apja, de most ez a kialakult k�p kezdett megv�ltozni. Hat�rozottan lesz valami es�lye a S�t�t Nagy�rral szemben, ha mesteri fokra viszi az okklumenci�t.

S�hajtott egyet, �sszecsukta a k�nyvet, majd letette az �gy mellett l�v� �jjeliszekr�nyre. Mikor m�r v�gre nyugov�ra t�rt volna, hirtelen gyenge f�jdalmat �rzett a bal karj�ban.

Ijedten �lt fel, �s n�zett a kandall�ra – szinte v�rva, hogy riad�ztassa valaki. De nem t�rt�nt semmi.

A f�jdalom j�tt, azt�n elm�lt.

Perselus nem �rtette ezt az eg�szet. M�r sokadik alkalom, hogy nem sz�moltak be semmilyen t�mad�sr�l a Rend tagjai. Ami a t�bbi hal�lfal�t illeti, �k sem vettek r�szt semmilyen t�mad�sban, � legal�bbis nem szerzett r�la tudom�st.

Akkor vajon mit csin�lhat most a S�t�t Nagy�r? Valami nagyon gonosz �s csalafinta dolgot tervelhet ki, hogy m�g a hal�lfal�k sem tudnak r�la.

Oldalra fordult, �s mag�ra h�zta a takar�t. A gyertyaf�nyt �gve hagyta, hisz lehet, hogy b�rmikor az �jszaka sor�n a Grimmauld t�rre kell mennie.

Harry, mikor azt hitte, hogy enn�l m�r csak jobb lehet, t�vedett. A f�zetek sokat seg�tettek, de Voldemort tov�bbra sem feledkezett meg r�la. Minden �jszaka j�tt, �s hi�ba minden v�dekez�si b�b�j, �s egy�b t�voltart� var�zslat, a fi� egyszer�en a kimer�l�s sz�l�n �llt.

Voldemort rend�letlen�l �rasztotta el az elm�j�t mindenf�le „eml�kkel”. Sirius hal�la csak a kezdet volt, azt�n j�tt a sz�lei hal�la, �s mikor azt hitte, v�ge a lid�rcnyom�snak, Voldemort egy �jabbal j�tt el�.

Cedric hal�l�val.

Sosem kedvelte igaz�n a fi�t, de hogy �miatta halt meg, azt egyszer�en nem tudta felfogni. Voldemort �jra �s �jra megmutatta azt az �gynevezett eml�ket, eg�szen addig, am�g el nem tal�lta Harry egy �tka. Akkor Harrynek csaknem siker�lt vetnie az �r�k�s t�mad�soknak, de Voldemort hamar talpra �llt, �s bossz�b�l tov�bbi k�nz�sokat eszelt ki. Harrynek m�r-m�r megfordult a fej�ben, hogy jobb lenne meghalni, �s v�get vetni a szenved�snek.

�jszak�r�l–�jszak�ra egyre jobban elhagyta az ereje. Voldemort megtal�lta a m�dj�t, hogy a fi� minden f�jdalmat �rezzen, amit az �tkok �s egy�b t�mad�sok okoztak.

A sok sz�rny�s�g ellen�re az elm�lt napokban eg�szen j�l siker�ltek a gyakorlatok, �s az apja is el�gedettnek t�nt. Egyed�l Hermione n�zett r� rosszall�an, pedig nem n�zett ki rosszabbul, mint eddig. A h�t v�g�re azonban m�r szinte minden ereje elhagyta. Igyekezett egy szil�rd napirendet fel�ll�tani; ez siker�lt is. M�r csak a d�lut�ni �r�kon b�biskolt el; mindig az esti gyakorlatok el�tt vette be az Er�s�t� f�zetet, �gy m�snap d�lut�nra m�lt el a hat�sa. A egyre kevesebbet ivott bel�le – a f�zetnek m�g sok�ig ki kellett tartania.

- Potter, nem hallja, hogy mag�hoz besz�lek? – hallotta maga m�g�l az apja hangj�t.

- Tess�k? – k�rdezett vissza Harry �rtetlen�l, �s gyorsan megfordult.

Piton �pp Neville �stje mellett �llt, �s csod�lkozva n�zett Harryre.

- Mondjuk, Potter, dobja m�r bele az �r�lt aszfod�losz-gy�keret, am�g ki nem fut! – sz�lt r� inger�lten, mire Harry visszan�zett az �stj�re, �s d�bbenten l�tta, hogy a b�jital m�r-m�r �n�ll� �letet �l.

Gyorsan felkapta az �vegcs�t, �s belesz�rta az �stj�be a tartalm�t, mire az nyugodtan fortyogott tov�bb.

- Gondolom, felesleges eml�keztetnem r�, hogy ha m�g t�bb ideig hagyja �gy, annak bel�thatatlan k�vetkezm�nyei lesznek? – k�rdezte Piton imm�r �v�ltve, �s k�zelebb l�pett Harryhez.

- De, tudtam, csak nem figyeltem oda… - mondta Harry b�tortalanul.

Ezzel azonban csak azt �rte el, hogy Piton m�g d�h�sebb lett, �s egy Evaporessel elt�ntette az �stben rotyog� b�jitalt.

- H�sz pont a Griffend�lt�l! H�tf�re pedig elk�sz�t egy k�ttekercses essz�t a k�l�nf�le biztons�gi elj�r�sokr�l! – mondta d�h�sen, �s Hermion�ra sand�tott. – Lehet�leg mindenfajta seg�ts�g n�lk�l.

- Igenis, uram – motyogta Harry, �s �pp a t�sk�ja fel� ny�lt, mikor meghallotta a cseng�sz�t.

- Elmehetnek – k�z�lte sz�razon Piton, �s a tan�ri asztalhoz l�pett, hogy a tanul�k �ltal k�sz�tett b�jitalos �vegeket elrakja.

Harry �s Ron olyan gyorsan h�zott el a teremb�l, ahogy l�buk b�rta, megel�zve �jabb pontok levon�s�t a Griffend�lt�l. Hermione v�llalta, hogy az �vegeket � teszi Piton asztal�ra, persze Harry�n k�v�l.

Perselus inger�lten vette el a di�kokt�l az �vegeket, mik�zben azon d�h�ng�tt, hogy Potter majdnem balesetet okozott. Mikor m�r �gy t�nt mindenki elhelyezte az asztalon az aznapi munk�j�t, Perselus m�r a labor fel� vette volna az ir�nyt, de egy halk hang meg�ll�sra k�sztette.

- Tan�r �r, v�rjon!

Perselus megfordult, �s szembetal�lta mag�t Grangerrel.

Remek. M�r csak � hi�nyzott. Biztos megint egy tucat k�rd�st tesz fel a h�zi feladattal kapcsolatban.

- Mit parancsol, Miss Granger? – �rdekl�d�tt Perselus, mik�zben letette a t�lc�t, amit a laborba vitt volna.

- Harryr�l lenne sz�… - kezdte Granger, ker�lve a tan�r tekintet�t.

Persze, hisz Potter felel�tlens�ge miatt elfelejtett feladni a h�tv�g�re egy tucat h�zi feladatot.

Perselus felh�zott szem�ld�kkel v�rta Granger tov�bbi mondanival�j�t. A kisasszony vett egy nagy leveg�t, �s r�n�zett.

- M�g miel�tt panaszt tenn�k maga ellen a tan�ri karn�l, el�tte mag�val akartam besz�lni.

Grangernek, �gy l�tszik nagy b�tors�ga van, ha ilyesmivel el�hozakodik.

- Megtudhatn�m, mi okb�l? – k�rdezte Perselus, er�t v�ve mag�n, hogy ne id� el�tt �ntse el a d�h.

- Tudom, hogy sz�ks�ge van a gyakorlatokra, hogy megv�dje mag�t Tudjukki ellen…

Perselus tov�bbra is k�rd�en n�zett a l�nyra.

- Igen? –sz�lt k�zbe inger�lten.

- …�s j� lenne, ha Harryvel kev�sb� b�nna durv�n a gyakorlatok sor�n… – Mikor l�tta, hogy a tan�r �jra k�zbe akar v�gni, r�gt�n folytatta. – Tan�r �r, minden gyakorlat ut�n sz�rnyen n�z ki, �s m�snap is nagyon f�radt! Nem tud koncentr�lni, nem figyel az �r�kon, �s a mai �ra is majdnem balesethez vezetett!

Perselus egyet�rtett abban, hogy Potter t�nyleg felel�tlen�l viselkedett a mai �r�n, de a t�bbi…

- M�gis, mi�rt felt�telezi, hogy �n �rtan�k neki? – k�rdezte h�v�sen, majd m�g hozz�tette: - A gyakorlatokra mindig kipihenten �rkezik, �s a foglalkoz�s ut�n se n�z ki rosszabbul!

- Micsoda? – most a l�nyon volt az �rtetlenked�s sora. – Nem l�tja, hogy m�r alig tartja mag�t? A maga �r�k�s t�mad�sai teljesen kik�sz�tik!

Perselus felvonta a szem�ld�k�t, �gy tekintett a l�nyra.

- Pedig biztos�thatom, hogy a gyakorlatok n�mi kimer�l�st okoznak az elm�ben, de nem olyan m�rt�k�t, amit �n �ll�t – magyar�zta, �s k�zelebb l�pett a l�nyhoz. – Megtudhatn�m kisasszony, hogy ezt mi�ta l�tja Potteren? Mert ha t�nyleg igaz, amit �ll�t, nem adhatok t�bb okklumencia �r�t.

- Nos, nem is tudom… tal�n kedd �ta – mondta Granger bizonytalanul.

- K�sz�n�m, hogy t�j�koztatott a dologr�l, de biztos�thatom, hogy nem az �ltalam adott �r�k k�vetkezm�nye Potter folyamatos f�rads�ga. – Mikor l�tta a l�ny szomor� tekintet�t, m�g hozz�tette: - Term�szetesen ut�na fogok j�rni a dolognak, ha kell, m�g alv�sra is k�nyszer�tem.

- K�sz�n�m, tan�r �r – motyogta maga el� a l�ny, majd a t�voli csenget�st hallva elindult az ajt� fel�. – Nekem sietnem kell a k�vetkez� �r�ra.

Perselus csak biccentett egyet, mire Granger m�r el is t�nt az ajt� m�g�tt.

Egy darabig meg sem modult, csak �llt az ajt�t n�zve. V�g�l k�t kez�vel megt�maszkodott az asztalon, �s �gy n�zett az �vegcs�kkel teli t�lc�ra. A fej�ben m�r kezdett �ssze�llni a k�p.

- A bolond k�ly�k – sziszegte halkan. – Folyamatosan m�rgezi mag�t!

Perselus maga sem �rtette, vajon mi�rt �nti el d�h a gondolatra, hogy az a bolond Potter mit tesz mag�val. Ennyire komolyan gondoln� a gyakorlatokat, hogy m�g betegen is j�n? Bevesz ki tudja mit, hogy �el�tte eg�szs�gesnek �s kipihentnek t�nj�n.

V�g�l d�h�sen megfogta a t�lc�t a di�kok munk�j�val, �s bevitte a laborba.

Harry a h�ten m�r m�sodszor k�sett el az esti k�l�n�r�r�l, �gy l�lekszakadva rohant le a pinc�be. M�r negyed kilenc volt, pedig nyolcra kellett volna ott lennie.

Lihegve meg�llt az ajt� el�tt, �s megt�maszkodott. Hi�ba er�s�t� f�zet, ez a rengeteg l�pcs� akkor is sok volt �gy egyszerre, k�nytelen volt pihenni egy kicsit, m�g miel�tt bemegy Pitonhoz. V�g�l bekopogott az ajt�n.

Egy m�sodperccel k�s�bb m�r ny�lt is ajt�, �s Piton szok�sos fekete tal�rj�ban kit�rta az ajt�t.

- M�r megint elk�sett – mondta hidegen, �s intett, hogy j�jj�n a kandall� mell�.

- Eln�z�st, tan�r �r, csak m�s dolgom volt… -magyar�zkodott Harry.

Teljesen v�letlen�l elszenderedett, de szerencs�re Neville m�g id�ben sz�lt a vacsora miatt. Megint nem evett semmit, csak megitta a soron k�vetkez� er�s�t� f�zet fel�t, �s iderohant.

- Nem igaz�n �rdekelnek a r�szletek, Potter – mondta Piton, tov�bbra is f�rk�szve Harry arc�t.

- Akkor nem kezd�nk? – �rdekl�d�tt Harry. Ilyenkor apja m�r el� szokta venni a p�lc�j�t, hogy elkezdj�k a szok�sos kezd� gyakorlatokat.

Piton eg�sz k�zel l�pett Harryhez.

- T�rt�nt valami, uram? – csod�lkozott Harry, mire apja arc�n most m�r j�l kivehet� volt a m�rhetetlen d�h.

- Ha �gy vessz�k, hat�rozottan t�rt�nt – mondta kim�rten. – A mai gyakorlat egy kiss� m�s lesz, mint a t�bbi.

Harry nem mozdult, csak �llta a hideg tekintet.

- Ezt meg hogy �rti? – k�rdezte �rtetlen�l.

- Legsz�vesebben elk�lden�m most r�gt�n, de akkor biztos lenn�k benne, hogy nem azt tenn�, amit javasolok – magyar�zta Piton -, teh�t a mai �jszak�ra itt marad.

- Micsoda? – csattant fel Harry. – Nem tarthat itt!

- Dehogynem. P�ntek van, holnap nincs is tan�t�s. Ha esetleg t�vozni k�v�n, akkor k�nytelen leszek McGalagonynak jelenteni a folyamatos f�rads�gait �s figyelmetlens�geit.

Harry �rezte, hogy ebb�l sehogy sem lesz ki�t, b�rmit is mond. M�g j�, hogy rendszeresen iszik az er�s�t� b�jitalb�l; an�lk�l sokkal rosszabbul lenne.

- J�l vagyok! Az �gvil�gon semmi bajom! – ki�ltott fel, mire Piton szem�ben izz� harag gy�lt.

- Igaz�n? Akkor mi�rt b�zlik a lehelete az er�s�t� f�zet jellegzetes illat�t�l? Meg tudja megmagyar�zni? Nem. Sejtettem.

- �n nem is… - hebegte Harry, �rezve, hogy veszt�sre �ll.

- Ne hazudjon a szemembe! – �v�lt�tte Piton, �s el�h�zott a zseb�b�l egy �tl�tsz� sz�n� kis �vegcs�t. – Ezt pedig igya meg.

Harry tov�bbra is mozdulatlanul �llt, gondolkodva, hogy mit tegyen. Ha megissza, kevesebb es�llyel fog Voldemorttal szembesz�llni, ha nem, annak sem lesz j� v�ge.

- Mondom, igya meg! Vagy esetleg magam �ntsem le a tork�n? – k�rdezte ism�t Piton.

- Nincs sz�ks�gem r�! – mondta Harry, miut�n felismerte a f�zetet. – Csak er�s�t� f�zetet ittam, ahhoz nem kell semleges�t� f�zet!

Piton �sszesz�k�lt szemmel n�zett r�.

- Most azt gondolja, elhiszem, hogy csak ennyit ivott? – k�rdezte kih�v�an. – Akkor felvil�gos�tom! Egy�ltal�n nem hiszem el! Na gyer�nk, hajtsa le, azt�n azon a kanap�n fog �jszak�zni!

- Nem vagyok hajland� sem meginni, sem itt aludni! – makacskodott Harry, mire meglepet�s�re apja arc�n g�nyos mosoly ter�lt sz�t.

- Nos, rendben. Akkor k�nytelen leszek megeml�teni Minerv�nak a folyamatos �nm�rgez�s�t is – v�gott vissza.

Harry erre m�r nem tudott mit mondani, elvette az �vegcs�t apj�t�l, �s megitta a tartalm�t. Az �veget visszaadta Pitonnak, aki a zseb�be cs�sztatta.

- Most m�r �r�l? – k�rdezte d�h�sen Harry. A szoba m�r forgott k�r�l�tte.

A f�zet kezdte kifejteni hat�s�t, �s Harryn kezdett �rr� lenni a m�rhetetlen f�rads�g.

- Bizony�ra – mondta Piton diadalittasan. – Most pedig menjen, pihenjen le, holnap majd gyakorolunk, ha lesz olyan �llapotban!

- Egy�ltal�n nincs semmi bajom, csak egy kicsit f�radt vagyok! – bizonygatta, de a szoba m�r v�szesen forgott.

- M�g hogy egy er�s�t� f�zetet ivott? – d�h�ng�tt Piton, �s megfogta Harryt a karj�n�l fogva, hogy ne essen �ssze. – Legal�bb h�rom volt, �s r�ad�sul er�s d�zisban! Kit k�rt meg, hogy csin�ljon egy ilyen er�s f�zetet?

- Senki sem… - kezdte Harry, de Piton k�zbev�gott.

- Majd holnap magyar�zatot ad, de most pihen�sre van sz�ks�ge! A szervezete nem ahhoz van szokva, hogy naponta ilyen f�zetet igyon! Mert ugye naponta vette be, csakhogy engem megt�vesszen, igaz?

Harry most m�r meg sem sz�lalt, csak hagyta, hogy Piton kell�k�ppen kid�h�ngje mag�t. Apja a kanap�hoz k�s�rte, majd Harry el is d�lt a f�rads�gt�l. Egyszer�en m�r tiltakozni sem volt ereje.

- Egyszer�en nem akartam, hogy ne tartson t�bb okklumencia �r�t!

- Igen? Az esz�be sem jut, hogy esetleg seg�thettem volna, vagy egy h�ten csak egy �r�t tartsunk? – d�h�ng�tt tov�bb Piton, �s r�ter�tett egy vastag takar�t.

- Az �gy nem lett volna j�, mert… nem �rdekes… - hirtelen elhallgatott, m�g miel�tt el�rulja mag�t.

Piton k�rd�en n�zett r�, majd v�g�l az asztalra var�zsolt egy gyerty�t.

- A dolgoz�szob�ban leszek m�g egy darabig, azt�n �n is elvonulok aludni. Viszont reggel ne mer�szeljen el�bb felkelni, mint �n, vil�gos?

Harry csak b�lintott egyet, �s lehunyta a szem�t, mag�ban foh�szkodva, hogy �jszaka ne t�rt�njen semmi rossz.

Piton v�g�l elhagyta a nappalit, �s bement a dolgoz�szob�j�ba.

Harry nagyot s�hajtott. Tal�n jobb lenne, ha v�gre tudom�st szerezne apja err�l az eg�szr�l, �s tal�n megk�rhetn� r�, hogy seg�tsen, hogy v�dje meg…

V�g�l a f�rads�g teljesen �rr� lett rajta, �s elaludt.

Mikor kinyitotta a szem�t, azt hitte, �lm�ban leesett az �gyr�l �s apja lakoszt�ly�nak padl�j�n fekszik. De csal�dnia kellett.

M�r megint j�n Voldemort, �s nem hagyja b�k�n, v�gkimer�l�sig k�nozza majd az eml�kekkel. Egy darabig arra gondolt, hogy tal�n most az egyszer jobb lenne, ha a f�ld�n maradna, eszm�letlennek tettetve mag�t.

Egy fel� rep�l�, piros f�nycs�va fel�ll�sra k�sztette. �pp siker�lt el�le elugrania.

- L�m, l�m, Harry! Nem vagyunk j� form�ban? – hallotta a h�ta m�g�l az undor�t� hangot.

- Mindig j� form�ban vagyok – mondta Harry kedvtelen�l. – Csak most nem vagyok annyira vev� a h�lyes�gedre, Tom.

Voldemort szeme a f�lhom�lyban felizzott.

- Ne mer�szelj azon a n�ven sz�l�tani! – sz�lt inger�lten, �s el�h�zta a p�lc�j�t.

- Mi�rt, akkor mi lesz? – k�rdezte Harry g�nyosan.

Nem ny�lt a p�lc�j��rt, csak �llt, v�rva a szok�sos m�sort. M�r az sem �rdekelte. Rem�nykedett benne, hogy apja m�g id� el�tt felr�zza ebb�l a r�m�lomb�l.

- Mindj�rt megtudod! – ki�ltott fel Voldemort, �s r�gt�n egy �tkot bocs�tott �tj�ra.

Harry m�r nem volt olyan f�rge, �gy mellkason tal�lta az �tok.

Akaratlanul is felki�ltott a f�jdalomt�l, amikor h�ttal nekiesett egy kis fi�kos szekr�nynek, ami �sszet�rt alatta. Hassal fek�dt a hideg k�v�n, egyszer�en m�r nem tudott megmozdulni, a v�gkimer�lts�g hat�r�n �llt. �s �rezte, hogy nem fogja ennyivel meg�szni.

Perselus olyan m�rhetetlen er�vel dobta le az asztalra a lexikonokat, hogy az asztalon l�v� t�rgyak ugrottak egyet a r�zk�d�st�l. V�g�l le�lt az asztal m�g�, �s hozz�fogott a menetrendszer� dolgozatjav�t�sokhoz.

Annyira d�h�s volt, hogy m�g n�melyik nevets�ges dolgozat sem k�t�tte le a figyelm�t.

Potter egy h�ten kereszt�l rengeteget bevett abb�l az er�s f�zetb�l, gondolta – s ett�l m�g jobban el�nt�tte a d�h. Hogy lehet a fi� ilyen felel�tlen?

Perselus letette a penn�j�t, �s elgondolkodva n�zte az el�tte hever� dolgozatot. Vajon mi oka lehetett r�, hogy ilyesmit tegyen?

Sz�mtalan lehet�s�get v�giggondolt, bele�rtve egy esetleges szerelmi kalandot is Choval. V�g�l elvetette az �tletet, hisz egy l�ny miatt nem d�nt �gy az ember – ha egy�ltal�n szerelmes m�g abba a holl�h�tasba.

Perselus v�g�l �jra r�sz�nta mag�t, �s folytatta a dolgozatok kijav�t�s�t.

�jszaka egy �r�ra v�gzett az �sszessel. H�tv�g�n nem lesz r� ideje az esetleges gy�l�sek miatt. Fel�llt, a dolgozatokat betette a szekr�nybe. �s�tott egyet, �s �gy d�nt�tt, ideje aludni menni.

M�g megn�zi Pottert, hogy t�nyleg alszik-e, azt�n nyugov�ra t�r. Tal�n majd holnap v�gre mindent megmagyar�z a fi�…

Halkan becsukta maga m�g�tt az ajt�t, �s meg�llt a fi� mellett. �gy t�nt, t�nyleg alszik. Fel lehet ismerni, ha valaki csak sz�nleli az alv�st.

S�hajtott, �s elindult a h�l�szob�ja fel�. Keze m�r az ajt�kilincsen volt, mikor halk, fojtott ny�sz�rg�sre lett figyelmes. Hirtelen megp�rd�lt a tengelye k�r�l, �s Potterre n�zett.

A fi� r�m�lmokt�l szenvedhetett, mert most m�r hevesen forgol�dott, arc�n f�jdalmas kifejez�ssel. Perselus bement a h�l�szob�j�ba, mag�hoz vett egy p�r f�zetet, azt�n visszasietett a nappaliba.

Le�lt mell� az �gyra, �s gyeng�den r�zogatni kezdte.

- Potter! Kelj fel! Ez csak egy r�m�lom! Potter! – hi�ba a sz�longat�s, a fi� semmire sem reag�lt.

Mikor a homlok�ra n�zett, akkor hirtelen meg�rtette.

Voldemort imm�r k�tszer ugyanazt az �tkot k�ldte r�. Harry, miut�n az oldal�ba nyilall� f�jdalom ellen�re is fel tudott kelni, �ppen hogy csak elugrott el�l�k. Arra m�r nem volt energi�ja, hogy elt�r�tse a fel� rep�l� �tkokat.

- Mi van, Tom, nem tudsz valami v�ltozatosabbat mutatni? Csak folyton ugyanazok az �tkok, napr�l napra – mondta rekedten Harry, mikor m�r a harmadik �tok el�l t�rt ki.

- Pimasz k�ly�k! Akarsz valami v�ltozatosabbat? – Harry ink�bb nem v�rta meg, mi lesz az, r�gt�n �tj�ra engedett egy b�b�jt az elm�j�b�l.

M�g miel�tt Voldemort kimondhatta volna a k�vetkez� �tkot, Harry� a f�ldre k�nyszer�ttette. Harry nem b�rta ki, hogy ne mosolyodjon el Voldemort meglepett arc�n.

- Na meg�llj! – ki�ltott fel Voldemort, �s a p�lc�j�t Harryre szegezte.

Harry arc�ra r�gt�n r�fagyott a mosoly, mikor Voldemort �tj�ra engedte a k�vetkez� �tkot. Mire �szbe kapott volna, m�r rep�lt is, neki a falnak. Tompa puffan�st hallott, �s ism�t a f�ld�n tal�lta mag�t. Kez�vel a fej�hez kapott, �s mikor megn�zte a tenyer�t, els�padt.

Itt m�r minden apr� s�r�l�s val�s�gos, a kez�n a v�r is ezt mutatta. Most m�r �rezhet�en f�jt a feje is.

Remek. Ha �gy haladnak, tal�n nem �ri meg a reggelt sem.

- Mi van, Harry? Csak nem b�slakodunk? Sz�vesen mutatok egy p�r eml�ket m�g, ha nagyon szeretn�d! – vicsorgott Voldemort.

- Ink�bb ma ne. M�r annyira unalmasak, nem veszed �szre magad? – k�rdezte Harry, �s nagy nehezen felt�p�szkodott.

Voldemort viszont ett�l m�g d�h�sebb lett, �s egy �jabb �tkot k�ld�tt r�, amit most Harry v�gre ki tudott v�deni. �gy az �tok a szemk�zti falra csap�dott.

- Harry! M�r �gy sem b�rod sok�ig… nem gondolod, hogy k�ne valami �d�t�t mutatnom, mondjuk, szeretett ap�d tev�kenys�g�r�l? – k�rdezte m�zes-m�zosan a feketem�gus.

Harry csod�lkozva n�zett r�.

- Nem �rtem, mir�l besz�lsz, Tom.

- Nem? Az ap�d hivat�s�r�l, mondjuk – vigyorodott el Voldemort, azt�n m�g egy �tkot k�ld�tt Harry fel�, akit viszont v�ratlanul �rt, �s h�ttal nekiesett a cella r�cs�nak.

Felszisszent a m�rhetetlen f�jdalomt�l, �s pr�b�lt felt�p�szkodni.

- Ink�bb kihagyn�m – d�nt�tt Harry, de egy �jabb �tok megint a f�lre k�nyszer�tette.

- Biztos, Potter? – k�rdezte Voldemort. Harry kihaszn�lva ellenfele pillanatnyi figyelmetlens�g�t, er�s �tkot k�ld�tt r�.

Voldemort �sszerogyott.

Mikor �jra kinyitotta a szem�t, Harry azt hitte, megvakult, mert mindent elbor�tott a s�t�ts�g. Mikor m�g egyet pislogott, a fekete folt megv�ltoztatta a hely�t. Mellette tiszt�n l�tta, ahogy Voldemort v�rz� orral felt�p�szkodik.

- Harry, ezek ut�n ne v�rj t�lem k�m�letesebb b�n�sm�dot! – csattant fel Voldemort, �s mikor Harry fel� n�zett, elcsod�lkozott. – Nem gondoltam volna, hogy pont itt tal�lkozunk.

- Milyen �rdekes, �n sem – mondta hidegen Piton.