25. Eml�kek f�jdalma
  

– Csin�ljanak m�r valamit! – n�zett esdekl�en Harry az �gy k�r�l �ll� feln�ttekre. – Egyre rosszabbul van!

A roxforti gyeng�lked�n tal�n m�g sohasem volt ennyi tan�r egyszerre jelen, pedig csak egyetlenegy �gy volt foglalt.

Az ajt�t�l lehet� legt�volabb es� �gyon, parav�nokkal k�r�lv�ve, egy fonott haj� fi� fek�dt. �jfekete tincsei k�z�l h�feh�r macskaf�lek kandik�ltak el�, a takar� al�l pedig egy hossz� feh�r farok l�gott le ernyedten.

Ezen meglep� l�tv�ny miatt a tan�rok teljesen lez�rt�k a gyeng�lked�t, egy di�k se j�hetett be. Pedig jelentkez� akadt tucatj�val.

Mikor kitud�dott hogy Luka a k�rh�zi r�szlegen fekszik, egyszerre mindenkinek s�rg�s orvosi probl�m�ja lett, ami nem v�rhatott m�snapig. A mardek�rosok k�l�n�sen makacsnak bizonyultak. Legutolj�ra p�ld�ul Malfoy eg�szen a terem k�zep�ig jutott, amikor is Flitwick professzor r�k�ldte a t�megk�nny�t� �tkot, majd egyszer�en kilebegtette az ajt�n, mint valami tollpih�t.

– Jelen pillanatban nem tehet�nk semmit! – v�laszolta Dumbledore.

– Egy�ltal�n mi a baja? – sz�lalt meg Ron.

A v�r�s haj� fi�, Hermione �s Harry t�rsas�g�ban, a szomsz�d �gyon �ld�g�lt. S ijedt tekintettel meredt szenved� bar�tj�ra.

Luka izgatottan forgol�dott, �s kivehetetlen szavakat motyogott. Teste szinte �szott a ver�t�kben, val�sz�n�leg magas l�za volt. B�re elhalv�nyodott, fak�v� v�lt. Mellkasa szapor�n emelkedett �s s�llyedt.

– Olyan mintha r�m�lma lenne! – mondta a k�nnyeit t�r�lget� Hermione.

– Valahogy �gy is van – b�lintott Dumbledore. Az id�s m�gus a fiatalokhoz l�pett, majd le�lt mell�j�k az �gyra. – Tudj�tok, mi t�rt�nik ha valaki egy dementor k�zel�be ker�l, ugye?

– �jra�li legsz�rny�bb eml�keit – v�laszolta Harry csendesen.

– Pontosan.

– De ett�l m�g nem kellene ilyen �llapotban lennie – ellenkezett Harry. – �gy �rtem… ok� �n is el�jultam, de csak ennyi volt.
A h�tt�rben �ll� Piton g�nyosan felciccent.

Dumbledore vetett egy pillant�st a b�jitaltantan�rra, majd visszafordult a h�rom fiatalhoz.

– A dementorok csak a hetedikes tananyagban fordulnak el�, emiatt �rthet�, hogy nem tudj�tok a k�rd�sre a v�laszt – mondta nyugodt hangon, hab�r �gy t�nt minta ezen mondat�t nem is a gyereknek c�mezn�. – A dementorok minden l�nyre egyform�n hatnak, de m�gse ugyan�gy – kezdte az igazgat� a magyar�zatot. – Az �llatok m�r t�bb sz�z m�terr�l meg�rzik �ket, hiszen sokkal �rz�kenyebbek az eff�le dolgok ir�nt, viszont hosszabb t�von semmi maradand� bajuk nem lesz egy tal�lkoz�s k�vetkezm�nyek�nt… Az emberek nem veszik annyira �szre a dementorokat, viszont befoly�suk sokkal m�lyebben �rinti �ket. Ennek az az oka, hogy mi sokkal �sszetettebb �letet �l�nk, �gy eml�keink is �sszetettebb. Emiatt komoly k�rokat tud okozni egy t�mad�s. Ezt senki se tudhatja jobban, mint te Harry.

– Mindez igaz, de mi k�ze ennek az eg�sznek Luka jelenlegi �llapot�hoz? – akad�koskodott a fi�.

– A leanfayek olyanok, mint az emberek �s �llatok t�k�letes kever�kei, m�r megbocs�ssatok a kifejez�s�rt – n�zett az �gyon fekv� Luk�ra Dumbledore. – Jelen esetben viszont ez jelentette Luka veszt�t… A benne lakoz� p�rduc miatt hihetetlen�l �rz�keny k�rnyezet�re, ugyanakkor emberhez hasonlatos eml�kei rendk�v�l kiszolg�ltatott� teszik �t egy dementorral szemben.

– Vagyis az eml�kei miatt van ilyen �llapotban? – tette fel Hermione a b�tortalan k�rd�st.

– Igen. �gy kell elk�pzelni, mintha Luka egy �leth� lid�rces �lomban lenne fogva tartva, ahonnan nem k�pes szabadulni.

– Komoly lelki megr�zk�dtat�son kellett �tesnie a m�ltban, ha ilyen er�s rossz eml�ke van – jegyezte az ablakban �ll� Piton, h�tra se fordulva.

– R�ad�sul ezt az eml�ket k�nytelen �lm�ban �jra �s �jra �t�lni! – tette hozz� Dumbledore.

N�ma csend �lt a teremre melyet csak Luka f�jdalmas zih�l�sa t�rt meg id�nk�nt.

– �s nem tehet�nk semmit? – sz�lalt meg v�g�l Ron.

– Erre nincs gy�gyszer – v�laszolta az igazgat�. – Csak abban rem�nykedhet�nk, hogy ifj� bar�tunk fel�lkerekedik rossz eml�kein, s mag�t�l fel�bred.

– �s ha nem? – k�rdezte Harry csendesen, tekintet�t a f�ldre szegezve.

– Egyenl�re b�zzunk Luk�ban! – t�rt ki a v�lasz el�l Dumbledore.
Mindenki az �gyon fekv� fi�ra pillantott. �jfekete hajsz�lai hozz�tapadtak az izzadts�gcseppekt�l nedves arc�hoz. Leped�je, valamint takar�j�nak sz�le, rojtos darabokban volt karmainak nyom�n.

Az id� el�rehaladt�val egyre rosszabb� v�lt Luka �llapota, �s egyre kevesebb tan�r volt k�pes a l�tv�nyt �s a t�tlens�get elviselni. V�g�l m�r csak Dumbledore, McGalagony, Piton �s Hagrid maradt a gyeng�lked�n Harry�ken valamint Madam Pomfreyn k�v�l.

Harry d�l k�r�l m�r ott j�rt, hogy megk�rdezi bar�tait, nem kellene-e lemenni�k a nagyterembe eb�delni. Abban hogy ezen elhat�roz�sra jutott saj�t f�radts�g�n �s �hs�g�n k�v�l, nagym�rt�kben seg�ts�g�re volt Ron hangosan korg� gyomra is.

�m alig nyitotta ki a sz�j�t, a termet �ktelen ord�t�s t�lt�tte be.
A hang forr�sa az �gyon fekv� Luka volt. A mindeddig mozdulatlan fi� h�ta megfesz�lt, feje nagyot koppant az �gy t�ml�j�n.
Hagrid azon nyomban mellette termett, s nagy lap�tkezeivel az �gyhoz szor�totta a fi�t.

Luka azonban egyre hevesebben kezdte dob�lni mag�t, mik�zben �les, fojtott sikollyal kiab�lt.

Harry t�bbsz�r is hallotta a „Ne!” felki�lt�st, �m a fi� besz�de t�bbnyire zavaros �s �rthetetlen volt.

– Seg�tsen Hagridnak Perselus! – sikoltott fel McGalagony, l�tva hogy a hatalmas m�ret� vad�r egymaga nem b�r a fi�val.

Luka �gy ord�tott, mint akit ny�znak. Mellkasa meg-megemelkedett a r�ngat�z�s k�zben. H�r�gve pr�b�lt meg leveg�h�z jutni. Szeml�tom�s minden korty leveg��rt �gy kellett megk�zdenie.
Hermione k�nnyes tekintettel figyelte a k�t tan�r elkeseredett k�zdelm�t. A feln�ttek ketten alig b�rt�k lefogni Luk�t.

Ron ellenben a terem legt�volabbi pontj�ra h�tr�lt �s fej�t elford�tva pr�b�lt a l�tv�ny ellen v�dekezni. A v�r�s haj� fi� szeml�tom�st a rosszull�t hat�r�n volt.

Luka most m�r csak szinte a fej�t tudta forgatni, �gy leszor�totta test�t a k�t tan�r, de azt olyan h�vvel tette, hogy rossz volt n�zni.
A fonott haj� fi� szemeiben k�nnycseppek jelentek meg, majd lust�n v�gigfolytak kipirult arc�n. Teste g�rcsbe r�ndult, ujjait m�lyen az �gy matrac�ba v�jta, tov�bb t�pve a m�r am�gy is viseletes szivacsot.

– Csin�ljanak m�r valamit! – sikoltott fel Hermione nem tudv�n tov�bb t�rt�ztetni mag�t. – Csak lehet valamit tenni!

Piton a Luk�val val� viaskod�st f�lbehagyva mereven Dumbledore-ra pillantott. Az igazgat� n�h�ny m�sodpercig viszonozta a tan�r tekintet�t, majd lassan b�lintott.

A b�jitaltan tan�r sebes l�ptekkel t�vozott a teremb�l, majd p�r perc eltelt�vel egy sz�les lapos k�t�llal a kez�ben t�rt vissza.
Harry �sszevont szem�ld�kkel meredt a furcsa t�rgyra. A v�setekkel teli k�medenc�t azonnal felismerte: egy mereng� volt az. Na de mit tudnak jelenleg kezdeni egy mereng�vel?

Dumbledore �tvette Pitont�l a t�lat, majd Luka �gy�hoz l�pett.
A fi� id�k�zben olyan keservesen s�rt �s h�nykol�dott, hogy Harry�k sz�ve majd megszakadt a l�tv�nyt�l.

– Seg�tsen Perselus! – mondta csendesen az igazgat�. – Egyed�l ehhez m�r kev�s vagyok.

Az �reg m�gus Luka homlok�ra tette a kez�t, majd szem�t lehunyva koncentr�lni kezdett. Piton igazgat�ja mellett �llt kivont p�lc�val �s �gy t�nt valamif�le jelre v�rt. A termemben l�v�k l�legzetvisszafojtva figyeltek. Harrynek fogalma sem volt, mit csin�l Dumbledore, de csak rem�lni merte, hogy hat�sos lesz.

Luk�nak hirtelen tork�ra forrt a ki�lt�s. A fi�nak felpattantak pill�i, szemei kig�vadtak.

Piton ezzel egyid�ben Luka homlok�nak szegezte p�lc�j�t.

– Legimens! – ki�ltotta.

Halv�ny ez�st�s fonal jelent meg a tan�r p�lc�ja, valamint Luka homloka k�zt, majd egyre ny�lni kezdett.

Piton �vatosan a mereng��rt ny�lt, majd belehelyezte az �ppen elt�vol�tott gondolatfoszl�nyt.

Ezut�n m�g h�romszor ism�telte meg a m�velet, majd nagyot f�jva leeresztette p�lc�j�t.

Dumbledore halkan motyogni kezdett.

Luk�n enyhe remeg�s futott v�gig, majd lassan lecsukta szem�t. Tagjai ernyedten hullottak �gynem�je romjaira. L�gz�se nyugodt �s kiegyens�lyozott volt.

Az igazgat� megk�nnyebb�lten n�zett fel. �vatosan felkelt az �gyr�l, �m nyomban meg is t�ntorodott. Hagrid azonnal igazgat�ja seg�ts�g�re sietett, �s elkapta, miel�tt felbukhatott volna.

– J�l van uram? – k�rdezte a f�l�ri�s agg�d� tekintettel.

– Semmi gond, csak kicsit elf�radtam – �llt saj�t l�b�ra Dumbledore.

– Luka er�sebb, mint gondoltam.

– M�gis mi t�rt�nt? – ny�g�tt fel Harry.

Automatikusan Hermionera n�zett, de a l�ny csup�ncsak a fej�t r�zta, mondv�n � sem �rti a dolgot.

– Az igazgat� �r �tt�rte Mr. Panther szellemi v�delm�t, �n meg az �gy megny�lt r�sen elt�vol�tottam a fi� rossz eml�keit – v�laszolta meglep� m�don Dumbledore helyett Piton.

– Sajnos nem volt m�s lehet�s�g – n�zett az �gyon fekv� fi�ra az id�s m�gus. – Most hagyjuk n�h�ny �r�t aludni, majd visszahelyezz�k az eml�keit. Az m�r nem lesz ilyen neh�z.

Piton fogta a mereng�t, �s az egyik magas polcra rakta.
A sek�ly k�medence sejtelmes ez�st f�nyben j�tszott. Harry v�gyakozva pillantott fel r�. B�rmit megadott volna az�rt, csakhogy egy pillanatra belekukkanthasson.

– Ha megengedi uram, akkor t�vozn�k, m�g sz�mos elint�znival�m lenne – sz�lalt meg Piton, majd v�laszt sem v�rv�n m�lt�s�gteljes l�ptekkel kivonult a teremb�l.

– Nekem is mindj�rt kezd�dik a k�vetkez� �r�m – szabadkozott Hagrid, majd a f�lig becsuk�dott ajt�n �t kicsusszanva t�vozott.

– Uram, azt hiszem j� lenne, ha lepihenne egy kicsit! – n�zett Dumbledore-ra McGalagony. – A fi� ment�lis pajzs�nak felt�r�se szeml�tom�st kif�rasztotta.

– Most az egyszer igazat adok mag�nak – s�hajtotta az igazgat�. – De ki tartja meg a d�lut�ni s�t�t var�zslatok kiv�d�se �r�kat?

– Majd �n uram, ha nem haragszik – v�laszolta McGalagony. – �n �gyis szabad vagyok.

Dumbledore beleegyez�en b�lintott.

A k�t tan�r a kij�rat fel� indult, �m f�l�ton megtorpantak.

– Maguk h�rman itt maradhatnak – fordult h�tra McGalagony. – De csak, ha nem �bresztik fel a „beteget”, �s nem lesznek Madam Pomfrey �tj�ba. A mai �r�kra m�r nem kell bemenni�k.

– K�sz�nj�k! – mondta k�rusban a h�rom fiatal.

– Azt hittem m�r sose mennek el! – ugrott fel hely�r�l Harry, amint az ajt� becsuk�dott a t�voz�k ut�n.

A fi� ny�jtott l�ptekkel a szekr�nyekhez s�t�lt, majd leemelte az egyik tetej�r�l a mereng�t.

– Mit m�velsz? – sziszegte Hermione. – Madam Pomfrey b�rmelyik pillanatban visszaj�het!

– Tudni akarom, mi�rt borult ki ennyire Luka! – mondta elsz�nt hangon Harry.

– Begoly�zt�l? – fakadt ki Ron. – �n ugyan nem megyek bele olyan eml�kbe, ami a saj�t gazd�j�t is ennyire kik�sz�ti!

Harry bar�tai szavaival mit sem t�r�dve megkavarta p�lc�j�val a mereng�ben h�mp�lyg� ez�st�s folyad�kot. A sek�ly k�t�lban egy naps�t�tte folyos� k�pe jelent meg.

– Semmi vesz�lyes nincs a dologban – n�zett bar�taira Harry. – �n m�r t�bbsz�r is csin�ltam.

Hermione �s Ron �sszen�ztek, majd az �gyon fekv� bar�tjukra pillantottak.

Luka nyugodtan szuszogott. Mellkasa lass� �temben emelkedett �s s�llyedt.

– Ez olyan mintha el�ruln�nk �t – jegyezte meg Hermione csendesen.

– Csak j� sz�nd�kb�l tessz�k – v�laszolta Harry. – Hogy seg�ts�nk neki.

– Nem is tudom – bizonytalanodott el a l�ny.

– Ne mondd, hogy t�ged nem �rdekel, mit�l ker�lt ilyen �llapotba Luka! – n�zett Hermion�ra Ron.

A l�ny p�r m�sodpercig habozott, majd lassan b�lintott.

– J�l van – csapta �ssze tenyer�t Harry. – Gyertek ide! Nincs m�s dolgotok, mint m�lyen belen�zni a t�lba.

K�t bar�tja utas�t�sait k�vetve a t�l mell� l�pett.
P�r pillanat m�lt�n a terembe bel�p� Madam Pomfrey, m�r csak az �gyon fekv� Luk�t tal�lta a gyeng�lked�n.