Fontos semmis�gek

A var�zsl� ism�t megjelent a falun�l, amint letelt az id�, amit az �reg k�rt. M�r a falu legsz�l�n ki�lt a n�ma undor az arc�ra, ahogy arra gondolt, hogy ism�t be kell l�pnie abba a visk�ba. Kelletlen�l l�kte be az ajt�t, majd a rongykupachoz fordult.

- D�nt�tt�l?

- Nem ismered az udvariass�got, szolga? – t�lt�tte be a kicsiny teret a rekedtes suttog�s.

- Egy ronccsal nem leszek udvarias.

- M�r nincs sz�ks�ged r�m, hogy �gy mersz besz�lni?

- A sz�ks�g k�lcs�n�s – felelt hidegen.

- Val�ban, szolga. Mit akarsz h�t tudni?

- Hol van?

- Szerinted hol kellene lenni?

- N�lam… - felelt enyhe t�relmetlens�ggel. Ideges�tette a besz�lget�s, �s lassan kezdett t�relme v�g�re �rni. Csak neveltet�se, �s a tudat, hogy nem al�zhatja meg mag�t egy ilyen el�tt tartotta kord�ban indulatait.

- Ostoba vagy, szolga. Mennyi id�s?

- 11 m�lt. 11 �ve keresem eredm�nytelen�l. Mondd meg v�gre! – parancsolt r� a v�ns�gre.

- Gondolkodj szolga, hogy hol kellene lennie. A vil�gban minden a hely�n van, � is. Ott megtal�lod…

Ahogy ezt kimondta, halv�nysz�rke dereng�s vette k�r�l az alakj�t, majd egy villan�ssal elt�nt az alakja. Egy s�haj volt az utols� hang, ami elhagyta az ajk�t.

- Ennyi? Ennyit tudsz mondani? – d�h�ng�tt a sz�ke var�zsl�, majd bel�tva, hogy semmit nem tehet visszasietett az erd� melletti tiszt�sra, hogy hoppan�lhasson.

**

Hermione aggodalommal a sz�v�ben �bredt fel valami szokatlan zajra. Ahogy lassan mag�hoz t�rt �s kid�rzs�lte az �lmot a szem�b�l, ism�t meghallotta a neszt, amire felriadt. Halkan l�pkedett, hogy ne keltse fel kedves�t. Perselus csak ilyenkor, �lm�ban volt igaz�n nyugodt, b�k�s.

Hab�r a hossz� �vek alatt szerelme csak er�sebb lett feles�ge, maga az ember szinte semmit sem v�ltozott. Mogorva volt, z�rk�zott, nem szerette elmondani a gondolatait. Hermione olykor kiz�kkentette ebb�l a monoton vil�gb�l vagy ha maga is rosszkedv� volt, akkor duzzogva hagyta, hogy mag�nyosan dolgozzon a laborj�ban.

Rengeteg sz�p eml�k k�t�tte �ssze �ket, de az egy�tt �t�lt neh�zs�gek, kapcsolatuk buktat�i tal�n m�g enn�l is t�bbet jelentettek.

Mik�zben Hermione az ajt� fel� menet mag�ra kapott egy tal�rt elmer�lt eml�keiben.

Ahogy kedvese f�radtan �l egy neh�z nap ut�n a t�z mellett, �s csak n�zi, ahogy a l�ngok t�ncolnak a kandall�ban, majd meghallja feles�ge l�pteit, felemeli a fej�t �s arcvon�sai egy pillanatra ell�gyulnak a szeretett�l.

Amikor a n� szinte v�gletekig legyeng�l, mert meggy�gy�t valakit, s f�rje csak sz�tlanul mag�hoz �leli, er�t adva vagy ahogy �nmag�r�l megfeledkezve j�tszik a kisl�nyukkal…

Ezek a pillanatok mindenn�l t�bbet jelentettek mindkettej�knek. Az �sszetartoz�s, az egym�s ir�nti megingathatatlan szeretet t�krei voltak, cs�ndes, nyugodt b�kess�get hordoztak magukban.

A bej�rathoz �rve �ssz�bbh�zta a tal�rj�t, hogy ne j�rhassa �t test�t a kinti hideg, majd kit�rta az ajt�t. El�sz�r csak furcs�lva n�zte a bel�p� fekete tal�rba burkol�z� alakot, majd agy�t el�z�nl�tt�k az �vekkel kor�bbi tal�lkoz�s k�pei.

**

Egy r�gi kis k�h�z ajtaj�n �vatos kopogtat�ssal k�rt egy mag�nyos alak bebocs�t�st egy �szi reggelen.

- J�jj�n be – nyitott ajt�t egy hull�mos barna haj� n�. Meg sem n�zte szinte, ki az �rkez�, csak utat engedett. A v�delmi var�zslatokat megv�ltoztatta, csak olyan l�phetett az ajt� el�, aki tiszta sz�vvel, j� sz�nd�kkal �rkezett.

- K�sz�n�m – felelt szinte suttogva az utaz�tal�rban rejt�zk�d� alak. Karj�ban apr� csomagot tartott.

Egy magas, fekete haj� f�rfi l�pett ki az egyik szob�b�l, v�gigm�rte az �rkez�t, majd feles�ge szem�be n�zett, k�rd� pillant�ssal. A n� csak mosolyogva b�lintott, jelezve, hogy minden rendben lesz, hagyja �ket nyugodtan egyed�l.

Perselus elnyomott egy fintort, hogy megint kihagyj�k valamib�l, de v�g�l kelletlen�l tov�bbindult a laborj�ba.
Hermione mutatta az ir�nyt a bar�ts�gos �s meleg nappali fel�, bel�pve pedig minden kedvess�g�t latba vetve pr�b�lta meggy�zni a tal�rja rejtek�ben megb�v� alakot, hogy �lj�n le.

- Csak n�h�ny percig tudok maradni – kezdte halkan, remeg� hangon, szinte bocs�natk�r�n.

- Seg�thetek valamiben? – k�rdezte l�gyan Hermione, v�rva, hogy megny�ljon az �rkez�. Nem l�tes�tett kapcsolatot, am�g nem kapott r� enged�lyt, m�r �vek �ta. Gy�gy�t� volt, �rz�, nem k�m, nem akart senki lelk�ben kutatni.

- Nem tudom – r�zta meg a fej�t a boszork�ny. Hangja el�rulta, hogy fiatal n�, de enn�l t�bbet m�g mindig nem tudott r�la.

- Mi�rt kerest�l meg? Elmondan�d? Esetleg tudok seg�teni – pr�b�lta b�tor�tani.

- Miatta – tolta el�re a kicsiny csomagot. Egy kisbaba volt vil�g�t� feh�r b�rrel, n�h�ny barna f�rttel �s egy Hermione sz�m�ra nagyon ismer�s sz�rke szemp�rral. Ahogy r��bredt hol l�tott utolj�ra ilyen sz�n� szemeket, hideg borzong�s j�rta �t a test�t.

- A te l�nyod? – k�rdezte v�g�l, r�ncba szedve fellobban� indulatait.

- M�r nem sok�ig… - szipogott a n� v�laszul. Majd Hermione k�rd� pillant�s�t l�tva folytatta, lassan, halkan, akadozva. – A nagyapja el akarja venni t�lem, mert nagyon nagy hatalommal b�r, legal�bbis ezt �g�rte neki valami �tsz�li j�sn�. Eddig nem �rdekelt�k, sem �n, sem a kicsik�m. Most kutat ut�nunk, meg akarja tal�lni, hogy � nevelhesse fel, de ha ez megt�rt�nik, akkor ugyanolyan gonosz lesz, mint �…

- Lucius Malfoy? – k�rdezte szinte lehelve. Legsz�vesebben ki se mondta volna a nevet, de tudnia kellett.

A n� megrettenve emelte pillant�s�t az �t kutat� barna szemp�rra, majd apr�t b�lintott.

- Mi�rt gondolod, hogy seg�teni tudok? Csak az �rzelmeket l�tom, �s a hazugs�got…

- A j�sn� azt mondta neki – kezdett bele lassan, a neki sz�t szinte ki sem ejtve -, hogy a kicsiben lak� gonoszt kell megtal�lnia �s maga mell� �ll�tania. Ha nem teszi meg egy bizonyos ideig, akkor m�r nem biztos, hogy k�pes lesz r�. Azt rem�ltem, hogy el tudod rejteni, valahogy burokba z�rni az ilyen jelleg� �rz�seket. � ezek ut�n fog kutatni, �s ha rejtve vannak a bab�mat sem fogja megtal�lni… azt hiszem.

- �rtem. Megteszem, ami t�lem telik, de b�rmit teszek, kev�s lesz, ha nem rejt�z�l el valahogy. �r�kk� menek�ln�d kell majd… - folytatta k�rd�n. �gy �rezte, van el�g er� ebben a fiatal n�ben mindehez, de csak akkor, ha a l�ny�t biztons�gban tudja. Seg�teni akart rajta, hab�r tudata sz�l�n ott motoszk�lt egy elfojtott gondolat. Malfoy gyereke? Hogyan? � az Azkabanban van…

- Ha megmentem vele Jaden �let�t, akkor megteszem.

**
M�g egyszer v�gigm�rte a bel�p� alakot, rem�lve, hogy az eltelt �vek csapt�k be, �s m�s �ll el�tte, de be kellett l�tnia, az �rz�kei nem csalnak. Ugyanaz volt, ugyan�gy remegve, rettegve…

- T�rt�nt valami Jadennel? – k�rdezett r� azonnal, ahogy be�rtek a nappaliba. Nem l�tszott sehol az id� m�l�sa, csak a k�t n� arc�n az�ta megjelent n�h�ny apr� szarkal�b mutatta, hogy �k is v�ltoznak.

- M�g nem… Iskol�ba j�r. El kellett engednem, nem maradhatott velem t�bb�….

- Roxfort?

- Igen…

- Mit�l f�lsz? Valami m�g t�rt�nt? – k�rdezett r�, �rezte, hogy m�g titkot rejteget a m�sik n�. Egy gondolat kit�lti minden porcik�j�t, nem engedi szabadulni �s sejtette, hogy ez fontosabb, mint amit eddig hallott.

- Azt hiszem, tudja, hogy hol van… Meghalt az �reg, �s egy magas sz�ke f�rfit l�ttak az ut�bbi id�ben a falusiak…

- Az �reg? – d�bbent meg.- Az nem lehet! Perselus! – h�vta hangosan a f�rj�t, teljesen elfeledkezve arr�l, hogy nem akarta megzavarni az �lm�t.

**

Ilena t�relmetlen pillant�ssal kereste azt, aki a prefektusuk lehet, mert minden v�gya az volt, hogy v�gre �gyba ker�lhessen, �gy is kiz�rva a b�mul� arcokat. Legsz�vesebben meg�tkozta volna az �sszes ostoba, bamba di�kot, akinek nincs jobb dolga, mint t�tott sz�jjal r� b�mulni.

Nem sokkal k�s�bb fel�llt egy id�sebb barna haj� l�ny �s mag�hoz h�vta a g�ly�kat. �tk�zben csak annyit mondott, hogy figyeljenek, mert t�bbet nem mutatja meg nekik senki az ir�nyt.

- Aranyv�r – mondta ki a jelsz�t, ahogy el�rt�k a bej�ratot jelent� k�rpitot, majd beterelte az els�s�ket a megjelen� bolt�ves �tj�r�n. – Ez a Mardek�r klubhelys�ge, a jobb oldali l�pcs� a l�nyok folyos�j�ra vezet, a bal oldali a fi�k�hoz. Az ajt�kon m�r megjelent a n�vt�bl�tok, a csomagok m�r az �gyak mellett vannak. Holnap beavat� estet tartunk, ahol minden g�lya k�teles megjelenni, ne akarj�tok tudni, mi a k�vetkezm�nye a t�volmarad�snak – tette hozz� �sszeh�zott szemmel, mert n�h�ny di�kon l�tszott, hogy esze �g�ban sincs megjelenni. A kicsik arc�n j�l kivehet� volt a r�m�let, ahogy a fels�bb�ves l�ny folytatta mondand�j�t. – Aranyv�r�ek vagytok, legal�bbis a ti �rdeketekben rem�lem – kacagott fel g�nyosan -, ehhez m�lt�an kell viselkednetek. Holnap eld�l, hogy ki nem m�lt� a Mardek�r h�zhoz, �s az fizetni fog…

Az els��vesek megszeppenve siettek fel a szob�jukba, majd halkan, suttogva besz�lgetni kezdtek a rengeteg �j �lm�nyr�l �s f�leg a m�snap �jszak�r�l. Ilena eleinte �rdekl�dve hallgatta �ket, azt�n elment a kedve, ahogy meg�rtette, hogy szobat�rsai legink�bb att�l tartanak, hogy ha nem megfelel�en viselkednek, nem lesz olyan aranyv�r�, aki elvenn� �ket. N�h�ny perc m�lva m�r nem is az avat�s volt a t�ma, hanem az asztaln�l megfigyelt fi�k. Ebben a pillanatban �rezte �gy, hogy betelt a poh�r, �s n�m�n elt�nt a f�rd�szobaajt� m�g�tt. �rezte, hogy ezekkel a l�nyokkal nem tud mir�l besz�lni, j�tszani pedig nem hajland�. Tudta, hogy ha nem akar egyed�l maradni, akkor alkalmazkodnia kell, de felm�rve a lehet�s�geket, ez sokkal vonz�bbnak t�nt, mint arr�l a magas fekete( )haj� fi�r�l besz�lni, aki m�r �t nemzed�k �ta csak aranyv�r� �s�kkel rendelkezik.

Mialatt � mag�ban dics�rte �j szobat�rsait, Daniel hasonl� �rz�sekkel k�zdve megpr�b�lta a m�sik utat j�rni. Becsatlakozott a fi�k besz�lget�s�be �s �gy tett, mintha � is izgulna �s f�lne a m�snapra �g�rt program miatt. Val�j�ban hidegen hagyta az eg�sz, sejtette, hogyha nem k�nyszer�tik, nem tud ki�llni mag��rt, �gy feltehet�leg fizetni fog. Szinte m�r belet�r�d�tt a sors�ba, de b�szkes�ge m�g tiltakozott.

Mik�zben h�rom �j „bar�tj�val” besz�lgetett, harc d�lt a lelk�ben. Ahhoz, hogy bebizony�tsa, m�lt� mardek�ros, val�sz�n�leg olyat kellene tennie, amit megal�z�nak vagy visszatasz�t�nak tart. Ha azonban nem teszi meg, akkor �t al�zz�k meg �s ezt sem tudta elfogadni. V�g�l k�telyek k�zt verg�dve b�jt be az idegen takar�k al�, felk�sz�lve arra, hogy hossz� �jszak�ja lesz. Sosem tudott aludni, ha d�nt�shelyzetbe ker�lt. Gy�l�lte, ha v�llalnia kellett a v�lem�ny�t, ha ki kellett �llnia mag��rt, vagy b�rmi�rt, ami sokat jelentett neki. Legsz�vesebben besimult a k�rnyezet�be, keveset besz�lt, �s csak b�szkes�ge nem engedte, hogy teljesen jelent�ktelennek t�nj�n m�sok sz�m�ra.

**

M�snap Ilena szobat�rsaival egy�tt indult reggelizni, er�sen koncentr�lva arra, hogy egyetlen sz� se hagyja el a sz�j�t, mert f�lt, hogy valami oda nem ill�t tal�lna mondani. P�ld�ul, hogy nem k�v�ncsi arra, hogy annak a magas barn�nak van-e m�r jegyese, s�t, b�rmily megd�bbent� arra sem, hogy h�ny �ves kor ut�n illend� b�lra menni…

�gy h�t �sszeszor�tott foggal, h�v�s arccal s�t�lt a vih�ncol� lib�k mellett - mag�ban m�r csak �gy h�vta �ket -, rem�lve, hogy tal�l majd jobb t�rsas�got k�s�bb. Az asztalhoz �rve felder�lt, ahogy megl�tta Danielt, mert abban a pillanatban �gy �rezte a fi� lekezel� sz�tlans�ga is jobb ann�l, amit az elm�lt f�l �r�ban kellett ki�llnia.

- Nagyon sz�p a hajad, valami b�b�jt haszn�lsz r�? – fordult ekkor pont hozz� az egyik�k.

- Igen – kezdte teljes komolys�ggal –, meg szoktam mosni. – V�gign�zve az eln�mult arcokon r�j�tt, hogy egyr�szt olyat mondott, amit nem kellett volna, m�sr�szt mindezt t�l hangosan tette. A f�l Mardek�r �ket figyelte, v�rva a reakci�t.

- Nagyon vicces vagy, igaz�n – produk�lt m�kacag�st Zare, egy m�sik szobat�rsa, mag�hoz t�rve a meglepetts�gb�l. Ezzel a t�bbiek is elint�zettnek tekintett�k a dolgot, majd Ilen�r�l t�bb� tudom�st sem v�ve b�josan mosolyogva �s pillogva le�ltek.

Az egyed�l maradt g�lya el�sz�r megpr�b�lt megnyugodni, hiszen tudta, hogy nem lenne szabad �gy reag�lnia, de n�ha, ha elragadta a h�v, el�bb besz�lt, mint gondolkodott. Ahogy ism�t higgadtnak tudott t�nni elindult Daniel fel�, rem�lve, hogy � nem utas�tja vissza a t�rsas�g�t.

- J� reggelt! – k�sz�nt r� nyugodtan.

- Viszont – mordult fel a sz�l�tott. – L�tom, bar�tkozol – tette m�g hozz� halkan, egy huncut villan�s a szem�ben �rulta csak el, hogy nevet az el�bbin.

- Tudod, �gy kora reggel mag�val ragadott a magas r�pt� t�rsalg�s, amit folytattak – intett kecsesen az ism�t vih�ncol� h�rmas fel�.

- Jobban k�ne vigy�znod – komorodott el a fi�. – M�r az els� nap ellens�geket szerzel?