Odabent m�r apa v�rt minket mosolyogva, �s amikor megl�tott, h�tr�lt n�h�ny l�p�st. El�g fur�n �reztem magam, hogy a sokak �ltal oly rettegett b�jitaltan tan�r most �sszeh�zza mag�t a fia l�tt�n.
- Apa, azt hittem vel�nk egy�tt j�ssz haza, sz�lhatt�l volna, hogy ne keresselek – v�lt egy kicsit dorg�l�v� hangom, majd meg�leltem.

- A tan�rok egy nappal el�bb hazamehetnek �ltal�ban, de t�ged meg mi lelt? Csak tegnap v�ltunk el, m�ris hi�nyoztam?

- Csak gondoltam ill�en �dv�z�llek.

- Azt hiszem, ez a v�lem�nyed meg fog v�ltozni, ha megtudod a leg�jabb fejlem�nyeket.

- Mif�le fejlem�nyeket? – B�r szeretem, de mindig megnevetetett, ha szorult helyzetben l�ttam. Ilyenkor olyan emberinek t�nt.

- Nekem most ki kell pakolnom. – Hagyta el anya a s�llyed� haj�t.

- K�sz�n�m, dr�g�m, ilyen egy rendes feles�g! – ki�ltott ut�na, mikor m�r a konyha fel� tartott.

- Nincs mit sz�vecsk�m! – kacagott fel �gy, ahogyan m�r r�g hallottam.

- Ha any�d nem lenne, ki k�ne tal�lni – cs�v�lta a fej�t, majd intett, hogy k�vessem. Vill�mgyorsan lekaptam l�baimr�l a cip�ket, majd f�l papucsba b�jtatott l�bbal siettem apa ut�n a dolgoz�szob�ba. Gondosan becsuktam magam m�g�tt az ajt�t �s le�ltem vele szembe.

- Apa, figyelj… - kezdtem volna, de lepisszegett.

- Harry, most v�gig kell hallgatnod, mert amit mondok… h�t, hogy is fogalmazzam, rosszul fog �rinteni.

- Apa…

- �n pr�b�ltam lebesz�lni �ket, mert tudtam, hogy nem igaz�n j�tt�k ki j�l egym�ssal…

- Apa…

- R�ad�sul, lehet, hogy nem is tudtok majd Ron�kkal egy�tt lenni, mert nem igaz�n sz�vlelik a sr�cot, sem az eg�sz csal�dot, amit nem tudok felr�ni nekik…

- Apa…

- Nem tudom m�g hogy, de k�rp�tolni foglak valamivel…

- Apa, felesleges h�zni a dolgot – v�gtam k�zbe, mert elegem lett a magyar�zkod�saib�l. – Tudom, hogy Malfoy itt t�lti a kar�csonyt, �s semmi baj… de t�nyleg! – bizonygattam. – Ha a sz�lei �gy d�nt�ttek, hogy a fi�k legyen a keresztapj�val �s a csal�dj�val kar�csonykor, �m legyen… majd igyekszem rendesen viselkedni.

- Harry… Honnan tudod, hogy Draco a keresztfiam? – d�bbent meg.

- M�g az els� vonat�ton k�z�lte nem �ppen diszkr�t m�don – hajtottam le fejem. – Akkor nagyon d�h�s voltam r�d, �s azonnal k�rd�re akartalak vonni, de most m�r… nem. Nincs jogom felel�ss�gre vonni t�ged, hiszen te vagy a feln�tt, �s mindenkinek lehetnek titkaik. �s igaz�b�l r� se haragszom, m�rt is k�ne, mikor nem tett ellenem semmit.

- Jaj, Harry! – l�gyultak el arcvon�sai. – Nincs igazad. Igenis, el kellett volna mondanom, miel�tt iskol�ba m�sz, csak nem tudtam, hogyan kezdhetn�k hozz�.

- Malfoy k�nnyen megoldotta, de most m�r mindegy, k�r ezen r�g�dni, ami most fontos, hogy…

- Szeretlek, fiam. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer James Potter fi�ra saj�tomk�nt fogok gondolni, de megt�rt�nt. �s tudod, mit?

- Mit? – pillantottam r� �rdekl�dve.

- Egy�ltal�n nem b�nom, hogy �gy alakult. Igaz�b�l, m�r el sem tudn�m m�shogy k�pzelni az �letem, j� veletek. Any�ddal, veled, Jamesszel, Eliz�val, a kotnyeles any�som�kkal, veletek.

- Nek�nk is veled, hidd el, csak azt…

- T�nyleg nem b�nn�d, ha itt lenne? – k�rdezte ism�t f�lve, mire megr�ztam a fejem. – Akkor j�, mert holnap m�r meg is �rkezik �s eg�sz h�ten itt lesz!

- Tess�k, m�r? �n azt hittem, csak azt a k�t napot t�lti itt!

- Sajn�lom, m�r beleegyezt�l, nem vonhatod vissza – h�zta ravaszk�s mosolyra ajkait. – Most, pedig induljunk any�dnak seg�teni! – ind�tv�nyozta lelkesen, majd a kij�rat fel� ment.

- M�r alig v�rom, hogy itt legyen, hurr�! – A kedvem most ism�t lelomboz�dott, de v�g�l er�t vettem magamon.

- Valamit mondt�l? – fordult h�tra, de csak legyintettem egyet, majd morogtam egy pap�rra nem vetend�t az orrom alatt. Kint m�r anya mindent elpakolt, �s �ppen a vacsor�nkat k�sz�tette, amikor betoppantunk.

- Na, siker�lt mindent megbesz�lnetek? – k�rdezte anya ter�t�s k�zben..

- Igen, szerencs�re Harry nagyon meg�rt� fi� – mosolyodott el apa, �s megveregettem a v�llamat.

- Ennek �r�l�k. Gondolom, mondtad neki, hogy m�r holnap j�n – fordult imm�ron fel�nk egy porcel�n t�ny�rral a kez�ben.

- Nem besz�lhetn�nk m�sr�l! – csattantam fel. – Ha engem k�rdeztek, jobban �rdekelne az, hogy mi t�rt�nt a testv�reimmel – huppantam le James mell�, majd j�t�kosan megfricsk�ztam az orr�t, mire ugrott egyet, �s azonm�d igyekezett visszaadni. Sz�leink megrov� tekintet�re azonban k�nytelenek voltunk felf�ggeszteni a j�t�kot. – Majd vacsi ut�n folytatjuk m�g – kacsintottam r�, mik�zben vettem egy adag sal�t�t a t�ny�romra. Anya nem igaz�n t�nd�k�lt nagy szak�cs h�r�ben – f�leg az esk�v� id�szak�ban -, de ez az �tel egyszer�en fens�ges volt. Meg is dics�rtem p�rszor az �tkez�s alatt, melyre el-elpirult.

Ev�s ut�n �g�retemhez h�ven felmentem Jamesszel besz�lgetni. A szob�mba �lt�nk, �s az iskolai l�d�mat pakoltam ki, m�g � leheveredett mell�m a f�ldre. Az oda-vissza t�k�r megcsillant a l�da alj�n, mire r�gt�n arra ford�totta a tekintet�t.

- Olyan j�, hogy most �gy tudunk besz�lgetni – sz�lalt meg hirtelen. – Az a t�k�r nem adja vissza ezt az �lm�nyt.

- Az igaz, de jobb, mint a semmi, �s a c�lnak �pp megfelel�.

- Tudom, de nagyon hi�nyozt�l – �lelt mag�hoz. – �s most ezt Malfoy el akarja rontani.

- Ne besz�lj �gy! Malfoy sem sz�vesen j�n. Biztos a sz�lei fontos dolgokat int�znek el, �s mi vagyunk itt az egyetlen k�zeli rokon – morogtam ink�bb csak magamnak.

- Rokon? – lep�d�tt meg. – Ezt nem �rtem. Hogy lehetn�nk mi Malfoy rokonai? – Nem igaz�n tartottam el�g �rettnek egy ilyen titok megtart�s�ra, �gy ink�bb tereltem a sz�t.

- Figyelj James, tudom, hogy most d�h�s vagy, de csak p�r nap az eg�sz, �s addig is visszak�lt�zhetek a k�z�s szob�nkba, ugyanis �tadom neki az eny�met. Nem hagyom, hogy t�nkretegye a t�li sz�net�nket, �g�rem.

- Rendben, de Ron�kkal mi lesz? �ket nem is l�thatom eg�sz h�ten?

- Majd l�tod �ket indul�skor, de most besz�lj�nk ink�bb arr�l, hogy ment a tanul�s. Eml�kszel, hogy v�r r�d egy kik�rdez�s? – h�ztam sz�les mosolyra ajkaimat a zavarodott �cs�met l�tva. – L�tom, nem teljesen tiszta, hogy mir�l is besz�lek. P�ld�ul van egy p�r h�zi dolgozatom, amiket meg k�ne �rnod svk-b�l, �tv�ltoztat�stanb�l �s b�jitaltanb�l.

- H�, nem �r mindent r�ms�zni, �n csak h�t �ves vagyok m�g – h�borodott fel.

- Nyugi, csak vicceltem, de az�rt seg�thetn�l majd egy keveset. Most pedig menj�nk �t a te szob�dba, itt m�r nincs dolgom. – Mindketten �tcaflattunk �cs�mhez, majd miut�n elint�zt�k �gyes-bajos dolgainkat �s any��kt�l is elk�sz�nt�nk, lefek�dt�nk aludni.

M�snap reggel meglehet�sen kor�n keltem. Megszoktam m�r, hogy Hermione mellett hat f�lh�t t�j�k�n kell �bredni, a l�ny ilyenkor �rzi mag�t elem�ben. Fogalmam sincs sokszor, hogy csin�lja. Cs�ndben kis�t�ltam a szob�b�l, le a konyh�ba, hogy meglepjem ap��kat egy kis reggeli k�v�val, de �k megel�ztek.
- Ti m�r fenn? – r�k�ny�dtem meg, amikor fel�m fordultak. – Azt hittem, �n vagyok az egyed�li, aki most kor�n kel.

- Nos, nem tehett�k meg, hogy sok�ig aludjunk, ugyanis Draco b�rmelyik pillanatban meg�rkezhet – besz�lt apa ink�bb csak a k�v�j�nak.

- Reggelit?

- Nem k�sz�n�m, elment az �tv�gyam. Hogy lehet, hogy m�r az els� reggelinket is t�nkreteszi? – keltem ki magamb�l, megjegyzem jogosan. Nekem err�l m�rt nem sz�ltak?

- N�zd, sajn�ljuk – pr�b�lt anya menteget�zni. – Tudtuk, ha elmondjuk, nagyon d�h�s leszel.

- Ez�rt ink�bb a meglepet�s erej�re b�zt�tok. Azt hiszem, ez siker�lt. �s most, mik lesznek a tov�bbi tervek? – V�laszolni azonban nem tudtak, mert megsz�lalt az ajt�cseng�.

- Biztos �k lesznek m�r – pattant fel apa. – K�rlek, l�gy hozz� kedves. – Meg�tk�z� arcomat l�tva gyorsan korrig�lt. – Vagy legal�bbis ne �ld meg az els� percekben – tette hozz�, majd kisietett az ajt�n. P�r percig m�g apa ut�n n�ztem, majd minden d�h�met a szeretett any�m fel� ford�tottam.

- M�rt nem lehetett err�l el�bb �rtes�teni?

- Mert tudta, hogy �gy reag�ln�l r�. K�rlek, kisfiam, tudom, hogy most neh�z, de legy�l vele…

- Norm�lis leszek vele, ha � is visszafog a kib�rhatatlan st�lus�b�l. Te is tudod, hogy nem ut�lok senkit ok n�lk�l, hiszen te nevelted bel�m, hogy mindenki meg�rdemel egy �j es�lyt, amit �n… meg is adok neki – vettem egy m�ly leveg�t. – De csak egyszer halljam piszk�l�dni, vagy a testv�reimet b�ntani, azonnal ki�t�m az �sszes fog�t, megegyezt�nk? – k�t�ttem meg any�val a fogad�st.

- Rendbe, de ne agg�dj, biztos rendesen fog viselkedni. Holnap, pedig megy�nk Bull’s Greenbe, mert ott t�ltj�k az �nnepeket.

- Tess�k? De m�rt? Ott m�g annyi szabad leveg�m se lesz n�lk�le, mint itt!

- J�l fogj�tok magatokat �rezni. Hidd el, n�ha j�t tesz egy kis bez�rts�g.

- M�rt esik nehezemre hinni ebben, �n ezt…

- Sziasztok! – �szre se vettem k�zbe, hogy apa �s �jdons�lt vend�g�nk m�r bel�pett a konyh�ba.

- J� reggelt – k�sz�nt a sz�kes�g is foghegyr�l, majd engem kezdett f�rk�szni azzal a f�l�nyes tekintet�vel.

- Szia – vakkantottam vissza, majd jobbnak l�ttam, ha ink�bb a sz�kem t�ml�j�t fix�rozom mellkasom el�tt �sszefont k�zzel. B�r lehet, hogy a k�ztart�s m�r t�lz�s volt, mert anya f�radtan s�hajtott egyet, hogy azt�n p�r sz�val mag�ra vonja Draco figyelm�t.

- Draco, szerintem, vidd fel a csomagjaidat, azt�n gyere le reggelizni. Biztos �hes vagy.

- Igen, azt megk�sz�nn�m – k�szott arc�ra az a b�jg�n�r vigyora. Legsz�vesebben k�pen t�r�ln�m.

- Harry – hallom egyszer csak apa hangj�t. – Megmutatn�d Drac�nak a szob�j�t?

- Persze – er�ltettem magamra egy kis kedvess�get. – Gyere ut�nam, Malfoy. – Apa arc�t l�tva gyorsan jav�tottam. – Vagyis Draco. – El�l akartam lobogni, csomagok n�lk�l, hadd szenvedjen �s g�rc�lj�n csak egyed�l a kis ny�lgomb�c, de egy szel�d k�z a v�llamon meg�ll�tott.

- Ugyan, fiam, seg�ts a vend�g�nknek – adott a kezembe apa egy tekint�lyes m�ret�t. El�g volt csak a l�pcs�ig elcipelnem, m�r abba kezdtem leizzadni, m�g � v�gan bandukolt ut�nam a kisebbel. Elfutott a pulykam�reg. Hogy lehet valaki ennyire �ntelt? H�nyszor k�rjek bocs�natot t�le? Nem hi�ba �reztem, hogy ez az eg�sz sz�net vele k�sz katasztr�fa lesz. Soha nem fogja felfogni a cs�pp agy�val, hogy nekem semmi j� nem sz�rmazott volna bel�le, ha el�rulom, �s amikor j�v� akartam tenni, akkor meg s�rtetten kiviharzott. M�gis, mit k�pzel ez mag�r�l?

- Mi az, m�rt �lltunk meg? – �tk�z�tt majdnem bel�m.

- Mert l�pcs�n nehezebb vinni a te pehelyk�nny� l�d�dat – v�gtam hozz�. – M�gis, mi a fen�t pakolt�l te ebbe?

- Csak a legfontosabbakat – v�laszolt flegm�n.

- Az aranyt�k�r k�szleted, �s a t�bb tubusnyi hajzsel�d is a legfontosabbak k�z� tartozik? – �lcel�dtem kicsit, �s nem mondan�m, hogy nem �lveztem az arc�ra ki�l� hitetlenked�st.

- Semmi k�z�d hozz�, hogy mi van a l�d�mban – rivallt r�m. – Hagyd, ink�bb felcipelem egyed�l.

- Ahogy �hajtod – �lltam od�bb, hogy helyet adjak Mr. D�h�ng�nek, de ahogy megl�k�tt, a m�r els� l�pcs�fokra felhelyezett l�da megcs�szott, v�g�l sz�kes�g�nk l�b�n k�t�tt ki. Feje el�sz�r a piros minden �rnyalat�ban pomp�zott, majd j�tt a lila, a k�k, a z�ld legutolj�ra jelentek meg a k�nnyek. Nem sz�lt semmit, pr�b�lta t�rni a f�jdalmat, de l�tszott rajta, hogy mindent megadna egy kis seg�ts�g�rt.

- Draco, j�l vagy? – kaptam le a l�b�r�l egy egyszer� navig�l� b�b�jjal. – El�bb kellett volna gondolkodnunk, minden rendben?

- Most esett r�m egy k�zel 10 kil�s l�da, szerinted hogy vagyok?

- Mondtam, hogy sok lesz az a t�k�rk�szlet – nevettem el magam fancsali k�p�n. – Tudsz j�rni rajta, vagy elt�r�tt?

- Nem igaz�n b�rok r��llni – panaszolta el f�jdalm�t.

- �rtem, akkor maradj nyugton, �s ne mozogj, ennyit k�rek. – Visszaraktam a l�d�t a l�pcs�re, majd Drac�hoz leguggolva elv�geztem a megfelel� p�lcamozdulatot �s kimondtam a var�zssz�t. A l�ba egy-kett�re rendbej�tt, na j�, m�g nem teljesen, de legal�bb tudta haszn�lni. - Na, hogy �rzed magad, jobb m�r? – k�rdeztem agg�dva.

- Jobban, de hol tanult�l te ilyesmit? – Ek�zben a l�bfej�t tekergette, hogy visszamenjen bel� a v�r.

- Ha k�t olyan sz�l�d is van, akik fontosnak tartj�k a tanul�st, ragad r�d ez-az – mosolyogtam el�gedetten. – Na gyere, navig�ljuk fel a l�d�kat, azt�n h�zzunk reggelizni. – Bepakoltunk a szob�mba csomagjait, mik�zben � azonnal sz�tn�zett.

- Ez a te szob�d, Potter?

- Igen, Draco, de ne rakodj ki nagyon, ugyanis holnap elutazunk az �nnepekre. Ugyan nem olyan t�gas a lak�s, mint itt, de otthonos, majd megl�tod.

- M�rt sz�l�tasz a keresztnevemen? – k�rdezte hirtelen, �s �n az els� pillanatokban nem is tudtam r� mit reag�lni. T�nyleg, m�rt h�vom �gy? � is Potterez, akkor �n m�rt Drac�zzam? Azt�n eszembe jutott egy nagyon egyszer� ok.

- M�rt tenn�m m�sk�pp, hiszen rokonok vagyunk, m�g ha v�rk�tel�k nincs is k�zt�nk. Te vagy az ap�m keresztfia, mellesleg, eg�sz kib�rhat� tudsz lenni, ha akarsz.