Az ut�bbi �vekkel ellent�tben szokatlanul csendes kar�csony v�rt a Roxfort Boszork�ny- �s Var�zsl�k�pz� Szakiskol�ra. A M�gyia�gyi Miniszt�rium er�szakos belesz�l�sa az iskola �let�be nem aratott osztatlan sikert. A Miniszt�rium �ltal kijel�lt SVK tan�rn� nem csak a di�kok, hanem a tan�rok �s az igazgat� munk�j�t is folyamatos ellen�rz�s alatt tartotta. Jegyzett�mbj�vel �s ny�vog� hangj�val Dolores Umbridge m�g Perselus Piton sokszor pr�b�lt �nuralm�t is komoly er�pr�b�nak tette ki.

– Ehhez a miniszter �rnak is lesz egy-k�t szava – mondta neg�desen mosolyogva Umbrdge. Dumbledore beleegyez�en biccentett, mire a f�inspektor elhagyta az irod�t.

– Rem�lj�k, a miniszter �r arra nem fog r�k�rdezni, hogy pontosan mi�rt, �s mikor hagyta el Potter az iskol�t – mondta szinte suttogva McGalagony.

– Ha megk�rdezi is, nem musz�j a teljes igazs�got megmondanunk neki – felelte ugyanolyan halkan az igazgat�, mik�zben p�lc�j�val az iroda ajtaja fel� intett, s csak azt�n sz�lalt meg �jra, mikor m�r biztos volt benne, hogy ha valaki net�n hallgat�zna, akkor sem vehet ki semmi fontos inform�ci�t a besz�lget�sb�l. – Minerva, k�rem menjen vissza a szob�j�ba, �s pr�b�ljon meg aludni. �n besz�lek Perselusszal.

McGalagony biccentett, majd lenyomta a kilincset. Az igazgat� b�b�ja megt�rt. – Holnapi viszont l�t�sig! J� �jszak�t, Minerva!

– Mag�nak is Albus!

Miut�n az ajt� becsuk�dott a professzorasszony m�g�tt, Dumbledore f�radtan rogyott le az �r�asztala m�g�tti sz�kre. Egy hossz� percig csak Faweks v�r�sen dereng� tollait n�zte, azt�n el�h�zta a p�lc�j�t, �s az ablak fel� intett vele.

Ez�st�s patr�nus t�rt el� a p�lc�ja v�g�b�l, �s ny�lvessz� sebess�ggel r�ppent a falu fel�. Egy szemvillan�snyi id� ut�n m�r csak egy halov�ny p�tty volt a vil�g s�t�tj�ben, azt�n teljesen elt�nt. Dumbledore-nak csak egy s�hajra volt ideje, Perselus Piton m�r ott �llt az igazgat�i iroda k�zep�n.

– K�sz�n�m, hogy siett�l – mosolygott r� Dumbledore.

– Felt�teleztem, fontos dologr�l lenne sz� – felelte Piton.

– Val�ban fontos – b�lintott Dumbledore, �s intett a f�rfinak, hogy �lj�n le. – Te�t?

– Igen, k�sz�n�m – mondta pillanatnyi t�tov�z�s Perselus, majd g�nyosan elh�zta a sz�j�t. – B�r ahogy mag�t ismerem, Albus, ink�bb k�v�t k�rn�k, ha lehet. Valami azt s�gja sz�ks�gem lesz r�.

– Ahogy gondolod – Az �regember f�radts�ga elp�rolgott, hogy helyet engedjen annak a dinamikus er�nek, ami az �vsz�zad legnagyobb feh�rm�gusai k�z� emelte �t. Megv�rta m�g a k�v� �s a tea meg�rkezett a konyh�r�l, azt�n minden bevezet�s n�lk�l elvezette az �jszaka esem�nyeit, eg�szen Harry v�zi�j�t�l, Dolores Umbridge t�voz�s�ig.

Perselus rezzen�stelen arccal hallgatta a besz�mol�t. Miut�n az igazgat� befejezet, csend telepedett a szob�ra.

– Teh�t Potter �nk�ntelen�l behatolt a Nagy�r tudat�ba? – k�rdezte v�g�l Piton.

– Ez t�nik a legval�sz�n�bbnek – b�lintott Dumbledore. – Elk�pzelhet�, hogy csak az�rt volt k�pes r�, mert maga Voldemort is valaki m�snak az elm�j�ben volt.

– A k�gy��ban – biccentett a f�rfi. – Nagyszer�… A Nagy�r �rz�kelte a jelenl�t�t?

– Nem tudni biztosan, de �n azt hiszem, igen. – Dumbledore s�hajtott. – Mit gondolsz? Mit fog l�pni?

– Ezt maga k�rdi t�lem?

– K�v�ncsi vagyok a v�lem�nyedre – hunyorgott a f�rfira f�lhold szem�vege m�g�l az igazgat�. Piton megmassz�rozta a hal�nt�k�t.

– Abban semmi esetre sem �lltathatjuk magunkat, hogy kihagy egy ilyen lehet�s�get – mondta. – Val�sz�n�leg �jszak�nk�nt fog pr�b�lkozni. �lmokkal, vagy v�zi�kkal…

– �s mit gondolsz, hogyan v�dhetn�nk meg Harryt ezekt�l a t�mad�sokt�l?

Piton lapos pillant�st vetett az id�s f�rfira.

– Nem – mondta hat�rozottan. Dumbledore megemelte a szem�ld�k�t.

– Mit nem, Perselus? – k�rdezte �rtatlanul.

– Nem fogom okklumenci�ra oktatni Pottert – foglalta mondatba az im�nti kijelent�s�t Piton. – Megvan nekem a saj�t bajom.

– Perselus, k�rlek – kezdte Dumbledore. Piton ellen�llt a k�s�rt�snek, �s nem fogta be a f�l�t, elv�gre az el�g gyerekesnek t�nne, de tudta, hogy ha nem tesz meg, az igazgat� �gyis addig csavarja a dolgot, m�g be nem adja a derek�t. Ehelyett ink�bb h�trad�lt, �s bedobta utols� ment��v�t, b�r tudta, az igazgat� terve m�r nem fog megv�ltozni.

– Mi�rt nem maga oktatja?

– Nem figyelt�l arra mit az el�bb mondtam, Perselus – cs�v�lta meg a fej�t Dumbledore. – Az okklumencia oktat�s megval�s�thatatlan szemkontaktus n�lk�l, amivel kapcsolatban m�r elmondtam neked az agg�lyaimat.

– Akkor ott van Lupin – Piton �rezte, hogy nevets�ge a pr�b�lkoz�sa, de nem tehetett m�st. Minden apr� idegsz�la ellen�ll�sra k�sztette ez ellen az abszurd feladat ellen.

– Perselus, te is tudod, hogy neki m�s dolga van – eml�keztette Dumbledore. – �s miel�tt k�rdezn�d, nem, Kingsley �s Alastor sem �rnek r�.

– Mordon eg�sz biztosan r��r… - morogta Perselus, de nem fesz�tette tov�bb a h�rt. Fel�llt, �s egy p�lcamozdulattal �jra aktiv�lta a zsupszkulcsot, amivel j�tt. – Nem fogok t�l�r�zni, ha nem l�tom �rtelm�t.

Dumbledore b�lintott.

– Akkor h�t, j� �jt, Perselus!

P�r nappal k�s�bb – eg�szen pontosan december 24.-�n – a roxmortsi Piton-lak nappalij�ban k�zepes m�ret� feny�fa �llt, ez�st- �s �vegg�mb�kkel teleaggatva, az er�sebb �gak v�g�n egy-egy gyerty�val. Matt a sz�nyegen �lt, �s csillog� szemekkel n�zte a g�mb�k�n j�tsz� f�nyeket. Piton a fotelban �lt, egy k�nyvvel a kez�ben, hab�r m�r percek �ta nem olvasott.

– �gy m�g a kar�csonyt is el lehet viselni – jegyezte meg mag�ban. – Hab�r val�sz�n�leg az is k�zrej�tszik, hogy az iskolasz�net v�g�vel v�ge a Potter-mentes id�szak�nak is… Mattnek m�g nem is mondtam. Az az �rz�sem ugyan�gy fog �r�lni az esti t�l�r�z�saimnak, mint �n. M�g �gy is szerencs�nk volt, hogy eddig lakhatott az iskolai lak�somban… Az isten verje meg azt a n�mbert! Vinn� el az �rd�g – vagy micsoda – az �r�k�s szimatolgat�s�val, mag a razzi�ival egy�tt! De csak ezt az �vet kell �gy kih�znunk. J�v�re megkapja a level�t, �s akkor majd bep�tolunk mindent. Csak �rj�k meg!

Erre a v�gsz�ra �les f�jdalom nyilallt a professzor bal karj�ba. S hab�r a h�v�s nem �rte teljesen v�ratlanul – Potter l�tom�sa �ta folyamatosan sz�m�tott r� – odakapott, �s f�jdalmasan felszisszent.

Matt el�sz�r megdermedt az ijeds�gt�l, de azt�n felugrott, �s �szveszt� gyorsas�ggal kirohant az el�szob�ba, beleb�jt a cip��be, pul�vert h�zott, �s visszasz�guldott a nappaliba, �s indul�sra k�szen meg�llt a szoba k�zep�n. Piton – aki m�r mag�hoz h�vta a fekete csuh�t �s a koponya-szer� maszkot – elkeseredetten figyelte a folyamatot.

– Mi�rt kell ennek a kisgyereknek �gy �lnie?! – d�h�ng�tt mag�ban. – Nem ny�lhatok �gy a karomhoz, hogy r� ne hozzam a fr�szt! Mi�rt, mi�rt, mi�rt?!

– Akkor gyer�nk – motyogta, �s fel�llt a fotelb�l. Egy p�lcaint�ssel eloltotta a feny�f�n pisl�kol� gyerty�kat, �s m�r mag�hoz h�zta a kisfi�t, mikor egy r�gebbi gyerek�rz�-b�b�ja �tj�n meg�rezte azt a hull�mokban �rad� k�ts�gbees�st, �s f�lelmet, amit egy�rtelm�en a mostani t�voz�s v�lthatott csak ki a fi�b�l. Tudta hogy kev�s az ideje, de addig semmik�ppen sem mehet el, am�g Matt olyan �llapotban van.

– Matt… - Piton leguggolt a fia el�, �s az �jra r�t�r� f�jdalom ellen�re gyeng�den a k�t keze k�z� fogta Matt arc�t. – Nem lesz semmi baj. Meg�rted?

– Meg, papa – a fi� hangja megremegett. Piton, hogy cs�kkentse a f�lelm�t �sszeborzolta a fi� haj�t, majd mag�hoz h�zta, �s egyenesen a Grimmauld t�rre hoppon�lt vele.

– Perselus? – Lupin �pp becsukta maga m�g�tt a konyhaajt�t, mikor a p�ros halk pukkan�s k�s�ret�ben meg�rkezett az el�szoba k�zep�re.

– Fogd a gyereket, sietek! – tolta a v�rfarkas fel� a fi�t Piton.

– V�rj! Nem j�, itt nem maradhat! – suttogta Remus, �s a konyha fel� intett. – Tele van a h�z, Harry�k is itt vannak!

– A rohadt �letbe! – sziszegte Piton. Inger�lten h�tras�p�rte a haj�t, �s gyorsan �tgondolta a helyzetet. – Akkor ezennel sz�v�jesen megh�vlak a csal�di f�szekbe! Hoppon�lj vele Roxmorts hat�r�ra, Matthew onnan m�r hazatal�l. Matt, int�zkedj, hogy a v�delem egyben hagyja Mr. Lupint.

– Igenis, papa. – Remus hallotta, ahogy valaki fel�j�k tart a l�pcs�n, ez�rt h�tr�bbl�pett, hogy l�ssa ki az, �s idej�be visszak�ldje az emeletre. Erre v�g�l nem volt sz�ks�g – a valaki Sirius volt.

– T�rt�nt valami? – k�rdezte, mire Remus t�relmetlen�l legyintett, �s visszafordult Piton�khoz.

– Nem lesz bajod? Ugye, papa t�nyleg nem? – k�rdezte Matt c�rnav�kony hangon.

– Am�g Mr. Lupin vigy�z r�d, �s biztons�gban vagy, addig semmi bajom nem lehet – mondta hat�rozottan a f�rfi. Megemelte Matt �ll�t, hogy a kisfi� szem�be n�zhessen. – Tudod. Ha r�d gondolok, mert agg�dom �rted, m�sok bajba ker�lnek. Nekem tudnom kell, hogy nem eshet b�nt�d�sod. Ha �n f�lek, �s nem a feladatomra koncentr�lok, emberek halnak meg. Ezt nem tehetj�k meg vel�k. Nem kell agg�dnom miattad, igaz?

– J� leszek – �g�rte Matt. Piton b�lintott, majd odabiccentett Lupinnak.

– K�s�n j�v�k – mondta, �s egy pillanat m�lva m�r nem volt sehol.

Matt mozdulatlanul �llt, tekintet�t arra a pontra szegezve, ahol egy villan�ssal azel�tt m�g az apja �llt. Remus m�g� l�pett, �s megszor�totta a v�ll�t.

– Minden rendben lesz – mondta, tal�n kev�sb� hat�rozottan, mint szerette volna. Matt megfordult �s szemben�zett a f�rfival, aki szomor�-d�bbenten n�zte az alig t�z �ves fi� arc�ra ki�l� keser�s�get.

– Gy�l�l�m Voldemortot – mondta halkan Matt, �s egy k�nnycsepp g�rd�lt ki a szeme sark�b�l. – Gy�l�l�m.

M�r este volt, mikor Matt legk�zelebb megsz�lalt. Remus addig �gy �rezte, mintha meg�llt volna az id�. Ahogy ott �ltek Perselus kanap�j�n, csendbe burkol�dzva, nem egyszer fordult meg a fej�ben, hogy tal�n lefoglalhatn� a fit valami �rtelmes dologgal – legal�bbis �rtelmesebbel, mint a „csendben �l�nk �s n�z�nk magunk el�”. De v�g�l �gy d�nt�tt, jobb, ha nem zavarja meg Matt viszonylagos nyugalm�t. A fi� a nap nagy r�sz�t olvas�ssal t�lt�tte, a kanap� m�sik oldal�n �lve, de azt�n �tm�szott Remus mell� – aki szint�n olvas�ssal pr�b�lt a el�tni az id�t – �s a kanap�b�l kikotort Rubik-kock�val kezdett j�tszani. Remus mind�ssze egyszer t�rte meg a csendet: d�lt�jt, mikor eb�delni illett volna. De Matt csak v�llat vont, �s nem �gy t�nt, mint akit egy kicsit is �rdekel egy olyan f�ldi dolog, mint az eb�did�. Azt�n �jra csend telepedett a lak�sra. Eg�szen vacsor�ig. Az esti �tkez�s �gy�ben viszont Remus hajthatatlan volt. 

Kihozott a kamr�b�l egy t�l kacsah�st, meg egy p�r gy�m�lcs�t, �s egy jelk�pes adag sajtot. A h�s v�g�l visszaker�lt a kamr�ba, mert egyik�knek sem volt kedve a neh�z �telhez.

Odakint lassan bes�t�tedett, de Piton m�g mindig nem volt sehol �s Matt egyre nyugtalanabb lett – �rthet�en. Remus az �r�ra pillantott. Este kilenc �ra volt… Piton m�r t�bb mint t�z �r�ja elment. M�g sosem maradt el ilyen sok�ig. Lupin csak rem�lni merte, hogy nem ker�lt bajba.

Matt v�g�l hajnali kett�kor aludt el a kanap�n, fel�lt�zve, ahogy volt. Remus �tv�ltoztatta a ruh�it, betakarta a fi�t, �s felsz�totta a kandall�ban pisl�kol� t�zet. Azt�n le�lt az egyik fotelba. Egy perc m�lva a kandall�ban a t�z z�lden szikr�zni kezdett, rem�nyt keltve Remusban, hogy tal�n Piton v�gre meg�rkezett, de a b�jitaltan�r helyett egy roxforti man� l�pett ki a sz�nyege.

– J� est�t Lupin professzort! – k�sz�nt gyorsan, de l�that�an zavartan a h�ziman�.

– Szervusz Dafy – Remus f�radtan a man�ra mosolygott. – Piton professzor nincs itthon. �n vigy�zok a fi�ra.

– Dafy �rti, uram – a j�vev�ny oldalra billentette a fej�t. – Dafy csak furcs�llja, hogy Piton professzor Lupin professzort k�rte meg, hogy vigy�zzon Piton �rfira.

– Ny�r �ta �n vigy�zok r� – mondta Remus, �s k�rd�n n�zett a man�ra. – De mi�rt j�tt�l?

– Dafy az igazgat��r aj�nd�k�t hozta – mondta b�szk�n a man�, �s Remus fel� ny�jtotta egyik apr� mark�t, a benne l�v� k�t dob�kocka m�ret�re zsugor�tott aj�nd�kdobozzal. – Dafy leteszi a fa al�, azt�n siet tov�bb, mert m�g dolga van a konyh�n.

Lupin b�lintott, Dafy pedig felnagy�totta a k�t b�bor alapon arany csillagos pap�rba csomagolt dobozt. A feny� al� tette �ket, majd a kandall�hoz l�pett.

– Viszont l�t�sra, Lupin professzor! – mondta.

– Viszont l�t�sra, Dafy! – b�cs�zott Remus. De a man� nem indult.

– Lupin professzor j�l �rzi mag�t? – k�rdezte aggodalommal a hangj�ban. Remust megd�bbentette a k�rd�s. Hirtelen nem tudta, mire c�loz a man�.

– J�l, Dafy. De mi�rt k�rdezed?

– Dafy nagyon agg�dik a professzor �r�rt, mi�ta elment – magyar�zta a man� les�t�tt szemmel. – Sokat gondol az �rra, hogy vajon j�l van-e, vagy rendesen eszik-e? Elv�gre Dafy feladata volt, hogy gondoskodjon a professzor �rr�l, mikor az iskol�ban tan�tott.

– Nem kell agg�dnod – Lupin elmosolyodott. – J� helyen lakom, egy bar�tomn�l.

– Akkor j�l van, uram – villantotta fel t�hegyes fogait a man�, amit � mosolynak sz�nt. – Dafy most megy, uram, de rem�li, hogy m�g l�tja a professzor urat.

– Biztosan l�tsz m�g – �g�rte Remus. A man� meghajolt, majd egy csipet hopp-por k�s�ret�ben beugrott a kandall�ba.

Dafy t�voz�sa ut�n nem sokkal meg�rkezett Sirius �s Remus k�z�s csomagja Mattnek, (�s Remus �dv�zl�k�rty�ja Pitonnak), majd a h�z ur�nak s�t�tz�ld pap�rba csomagolt aj�nd�kai. V�g�l pedig egy ez�st�sen csillog�, a t�bbin�l �gyetlenebb�l becsomagolt doboz, a – v�kony ez�st sz�n� – szalag alatt a k�rtya, „Boldog kar�csonyt, Apa!” felirattal.

Remus gondolataiba mer�lve n�zte hol a kandall�, hol a kar�csonyfa gyerty�inak l�ngjait.

– Vajon hogy tervezte Perselus a kar�csonyt? – k�rdezte mag�t�l. – �gy biztosan nem… Mi mit v�ltoztatott volna a napi rutinj�n az, hogy ma kar�csony van? Azt nehezen tudom elk�pzelni, hogy ugyan�gy kacagott �s j�tszadozott volna, mint a t�bbs�g. Ahhoz t�l sok t�ske van m�r benne. T�bb, mint b�rmelyik�kben. Ha belegondolok, azt is l�tnom kell, hogy ezeket j�r�szt t�l�nk kapta. Meg�rtem, hogy gy�l�l minket. M�g azt is, hogy Harryt is gy�l�li. Hisz annyira hasonl�t Jamesre, hogy az embernek akaratlanul � jut r�la esz�be. �pp ez�rt csod�lkozom azon, hogy egy�ltal�n a fia k�zel�be enged. Matt az egyetlen akit igaz�n szeret, �s m�gis r�nk b�zza. Nem hiszem, hogy valaha meg fogom �rteni �t…

Valamennyi id�vel k�s�bb Remus arra �bredt – Elaludtam volna? – hogy valaki a v�ll�t r�zza, �s k�t sz�t – Lupin, �bredj – v�ltogatva besz�l hozz�.

– Perselus? – k�rdezte k�tyagosan. A kandall�ban m�r kialudt a t�z, �s a kar�csonyfa gyerty�i is kioltott�k m�r magukat, �s csak a f�gg�ny�k k�zti r�sen sz�r�d�tt be n�mi f�ny, ami �pp csak el�g volt arra, hogy a nagyobb t�rgyak s�t�t k�rvonal�t sejteni lehessen.

– M�gis kire sz�m�tott�l? – k�rdezte g�nyosan Piton. – Merthogy hal�lfal�kra nem, abban biztos vagyok.

– Mennyi az id�? – Remus elengedte a f�le mellett a megjegyz�st. �

– Hajnali n�gy – j�tt a felelet.

– Az j�… - motyogta Remus, �s megpr�b�lt fel�llni. – Akkor �n most megyek… J� �jt, Perselus!

Lupin a s�t�tben botladozva – csak v�rfarkas �rz�keinek k�sz�nhet�en nem esett hasra – eljutott a kandall�ig, amiben m�g fel-felizzott a par�zs.

– Ja, �s boldog kar�csonyt! – tette hozz�, azt�n markolt a hopp-porb�l, �s a port maga el�tt k�ldve, a Grimmauld t�rre hopp-porolt.

– �tkozott v�rfarkas… – morogta Piton az �jra els�t�t�lt szob�nak. – Neked is.