3. fejezet

Sirius Black gondolataiba mer�lten c�ltalanul l�d�rg�tt a gy�l�lt h�z egyik v�ge fel�l a m�sikig, gondosan ker�lve a k�nyvt�rat, ahol Molly Weasly �s „Jobb, ha nem tudod ki az apja” Matt v�rt�k, hogy a „Jobb, ha nem tudod ki az” apja meg�rkezzen szupertitkos-Rendnek-fontos-k�ldet�s�r�l.

- M�g a teljes nev�t sem tudom… persze, abb�l egy�rtelm�en kik�vetkeztethetn�m apuci nev�t is – Sirius fels�hajtott, �s megr�zta a fej�t. A Mattel val� els� tal�lkoz�s �ta nem egyszer pr�b�lta r�venni Remust, hogy mondjon valamit a fi� csal�dj�r�l. De s�padt bar�tja hallgatott, mint a s�r, ez�rt a fi� negyedik l�togat�sa ut�n Sirius v�g�l felhagyott a szekat�r�val. Eg�szen eddig az est�ig.

Matt m�r �r�k �ta kett�j�k t�rsas�g�t �lvezte, mikor Dumbledore el�rkezettnek l�tta az id�t, hogy Harryt elhozz�k a h�zb�l, amit otthon�nak kellett neveznie, mik�zben nagyon j�l tudta, rokonai legal�bb annyira k�v�nj�k a h�zukba, mint egy rak�s kutyagumit.

Teh�t Remus, Harry test�rg�rd�j�nak „kapit�nya”, nem vigy�zhatott tov�bb Mattre. De �, Sirius nem ment sehova, dolga sem volt, m�gis kipender�tett�k a k�nyvt�rszob�b�l.

- Molly Weasly. Kidobott. Engem. A saj�t h�zam k�nyvt�r�b�l. Hova jut �gy ez a vil�g? - Sirius megtorpant. – Nem, ez m�r t�bb a sokn�l. El�sz�r bez�rnak ide, most meg nem csak cs�kkentik a mozg�s teremet, de m�g az egyetlen sz�rakoztat� dologt�l is elk�l�n�tenek. – A f�rfi megfordult �s feltrappolt a l�pcs�n. – Teszek r�, hogy ki az az irigyl�sre m�lt� balek, aki �sszehozta a k�lk�t, nem �rdekel! Engem a gyerek �rdekel. Legal�bb olyan �les nyelve van, mint… kinek is? Jamesnek? Nekem? �, mindegy! �les. Kedvelem az �les nyelv�, t�z�ves, sakkbajnokokat. Ezt k�l�n�sen. Mollynak van saj�t dolga, ne ny�lja le az eny�met! Bezzeg takar�t�sn�l sosem mondja, hogy eredjek onn�t!

A f�rfi meg�llt, �s er�teljesen r�ntott egyet a k�nyvt�r kilincs�n. Az nem engedett.

- Nincs jogod kiz�rni! – El�h�zta a p�lc�j�t �s r�koppintott az ajt�ra. – Alohomora!

De az ajt� tov�bbra is z�rva maradt. Siriust elfutotta a pulykam�reg.

- Kiny�lsz! – sziszegte az ajt�nak, majd �jra a kilincse tette a kez�t, �s lassan lenyomta. Az ajt�, �szlelve, hogy a tulajdonos k�v�n bejutni, engedelmesen ki is ny�lt. Sirius pedig szab�lyosan berontott. Tekintete el�sz�r az egyik ar�nylag tiszta fotelben holtra v�lt arc� Mrs. Weaslyre esett, azt�n az el�tte �ld�g�l� Mattre, aki eddig egy vaskos k�nyvet olvashatott, de most feln�zett, �s vid�man r�mosolygott az ajt�ban �ll� f�rfire. Sirius egy pillanat alatt lecsillapodott. – Most mi van? Nem v�rf�rd�t rendezni j�ttem.

- Sirius, nem v�letlen�l z�rtalak ki – tal�lta meg a hangj�t az asszony – �tban vagy.

- Matt? – n�zett a fi�ra Sirius.

- Mrs. Weasly, �n �r�l�k, hogy Sirius visszaj�tt – A f�rfi �nel�g�lten elvigyorodott. – �pp a j�t�k k�zep�n tartottunk.

- Ha m�r visszaj�ttem, gyorsan elversz? – k�rdezte enyhe g�nnyal Sirius, �s lehuppant a f�ldre. – �gy eml�kszem �n k�vetkezem. Molly, nyugodtan elmehetsz, Matt meg�g�ri, hogy j�fi� lesz.

- Abban biztos vagyok, hogy � az lesz – morogta Mrs. Wealsy, �s mag�ra hagyta a sakkoz�kat.
 

- Veled legal�bb olyan j� sakkozni, mint ap�val – mondta Matt, n�h�ny perccel k�s�bb, miut�n Sirius levette az egyik b�sty�j�t.

- Mi�rt, �t milyen ar�nyban vered el? – k�rdezte a f�rfi, Matt kir�lyn�j�t fikc�rozva.

- R�sz�r�l 100%-os a diadal  – h�zta el a sz�j�t Matt. – Kiv�l� strat�ga. De veled egy kicsit m�g jobb is j�tszani. �tlagban el�g egyenletesen oszlik meg a nyertes j�tszm�k sz�ma.

- Ami az �n r�szemr�l sz�gyen �s gyal�zat. Ahogy az, hogy m�g �lvezem is.

- Fel k�ne tal�lni a h�romszem�lyes sakkot – Sirius felemelte a fej�t, �s k�rd�n n�zett a fi�ra. – Akkor Remus is besz�llhatna.

Sirius egy pillanatig �rtetlen�l n�zett r�, de azt�n a sz�ja sarka gonoszk�s mosolyba h�z�dott.

- H�zi feladat! – Matt d�bbenten n�zett r�. – Mire legk�zelebb ide vet a sors, minden ponton kidolgozott elm�lettel kell el��llnod a h�romszem�lyes sakkt�bl�t illet�en.

- Ez nem igazs�g! – fakadt ki Matt. Sirius mosolya kisz�lesedett.

- �, dehogynem! De meg�g�rem, hogy ha az elm�let hib�tlan megcsin�lom neked a h�romszem�lyes t�bl�t.

Matt m�r nem panaszkodott. Ellenkez�leg, saj�t, f�mjel�v� v�lt mosoly�val t�ntette ki a vele szemben �l� f�rfit.

- �g�red?

- �g�rem.

Perselus Piton csontjaiban a Cruci�tus f�jdalm�nak ut�hull�maival nyitott be a Grimmauld t�r 12-es sz�m� h�zba. Terve, miszerint csak jelent Dumbledore-nak, felszedi a fi�t, �s m�r vissza is vonulhat a k�ztudatb�l, meghi�sult, mikor az igazgat� parancsnak is beill� finom c�lz�st tett r�, hogy a szerzett inform�ci�kat tal�n a Rend eg�sze el�tt kellene elmondania. „Elv�gre t�bb f�l, t�bbet hall, Perselus…”

- �tkozott v�nember! – morogta Piton, majd biccentett a folyos�ra l�p� Mrs. Weaslynek. – Molly.

- �, Piton professzor, most jobb, ha �n hozom le…

- A korccsal van?

- Na de professzor! Hogy mondhat ilyet, Lup…

- Lupin Potter�rt ment, tudom. �n a m�sikr�l besz�lek. Azzal van?

- Igen, Siriusszal – az asszony b�lintott. – Egy perc �s itt vagyok vele.

- K�sz�n�m, de egyenl�re nem sz�ks�ges. – A n� k�rd� tekintete l�tt�n hozz�tette: – R�szt veszek az �l�sen.

Az asszony szem�ld�ke felszaladt kiss�, de nem tett megjegyz�st a f�rfi kijelent�s�vel kapcsolatban.

- Amit nagyon j�l tesz – gondolta mag�ban Perselus. Miel�tt a konyha fel� indult volna vetett egy r�pke pillant�st a l�pcs� fel�. – <i>Vajon mit fog sz�lni az a r�hes d�g, ha megtudja, hogy az �n fiamr�l zengedezett �r�kat, naponta t�bbsz�r is? Tal�n kitiltja a h�zb�l? Hmm… ez esetben Lupint leszek k�nytelen meginvit�lni hozz�nk. Nem �rtem, Matt mit eszik ezekben az �tmeneti k�tl�b�akban… De ha �ket akarja, mit tudok tenni ellene? Lupin m�g hagyj�n, de AZ m�r sok! Dr�ga kisfiam. Mennyire odavan az�rt a d�g�rt! �s mekkor�t fog csal�dni… Ha azaz �tkozott v�reb ell�ki mag�t�l, megszakad a sz�ve. Pedig el fogja, �s �n leszek az oka. Piton… ez�rt a n�v�rt m�g sokan fogj�k elutas�tani. Egy �letre megb�lyegzi majd, mint engem. De mi�rt f�j ez a tudat most ennyire? A vil�gban egy csepp igazs�g sincs, r�g�ta tudom. Nagyon r�g�ta.

- Sakk �s matt – d�lt h�tra el�gedetten Sirius. – Legy�ztem egy t�z�vest! Most m�r semmi sem �llhat az utamba!

Matt mosolyogva megcs�v�lta a fej�t, majd �tm�szott a t�bla m�sik oldal�ra, �s leheveredett a f�rfi mell�.

- F�radt vagy? – k�rdezte Sirius. Matt v�laszk�nt �ri�sit �s�tott, de a biztons�g kedv��rt b�lintott is. – Meg�gyazzak valahol?

- Nem kell, k�sz�n�m – h�r�tott Matt, �jabb �s�t�s k�zben. – Apa most m�r pillanatokon bel�l itt lesz. Ink�bb pr�b�lj meg �bren tartani.

Sirius elgondolkodva b�mult fel a piszkos plafonra, majd hirtelen �tlettel el�vette a p�lc�j�t, �s n�h�ny halkan elmormolt var�zsig�vel el�rte, hogy az – ak�rcsak a Roxfortban – a kinti �gbolt k�p�t mutassa. Matt elmosolyodott.

- Mindenk�ppen el akarsz altatni?

- Ki mondta? – k�rdezett vissza a f�rfi, s intett egyet a p�lc�j�val. Matt szemei elkerekedtek. A ny�ri �gbolt egyik csillaga f�nysebess�ggel k�zeledni kezdett fel�, s egy pillanat m�lva Matt m�r azt is l�tta, hogy val�j�ban egy eg�sz galaxissal van dolga. Elk�pedve n�zte az apr�, f�nyesen szikr�z� pontok halmaz�t. – Tetszik?

- T�nyleg ilyen? – Matt abban a pillanatban �gy �rezte, keresve sem tal�lhatna szebbet enn�l az �rinthetetlen, k�ls� vil�gn�l.

- A mugli teleszk�pok szerint igen. – Sirius a fi� fel� ford�totta a fej�t.

- Megtan�tod, hogyan kell?

- P�lca h�j�n nehezen tudn�d megcsin�lni – vigyorgott r� Sirius. – De odaadhatom a k�nyvet, amib�l kin�ztem. Ha lesz p�lc�d, majd abb�l megtanulod.

A f�rfi besz�d k�zben fel�llt, odas�t�lt az egyik k�nyvespolchoz, �s r�vid keres�s ut�n egy r�gi, de eg�sz j� �llapotban l�v�, vaskos k�nyvet emelt le r�la.

- Tess�k, ez az.

Matt habozott elvenni a k�tetet, de Sirius biztat� mosolya v�g�l meggy�zte r�la, hogy semmi rossz nem lesz abb�l, ha elfogadja a k�nyvet.

- K�sz�n�m – suttogta megillet�d�tten.

- Ugyan – legyintett Sirius. M�r nyitotta a sz�j�t, hogy folytathassa, mikor a k�nyvt�rajt� halkan nyikorogva kiny�lt.

- H�t ti, m�g mindig itt vagytok? – k�rdezte Remus f�radtan. – Azt hittem, Matt m�r hazament…

- Nem, amint l�tod m�g nem ment – mordult r� Sirius, de azt�n megr�zta a fej�t, �s valamivel kedvesebben megk�rdezte: - Harry hogy van?

- Eg�sz j�l… De most gyere, kezd�nk. – Remus bocs�natk�r�n Mattre n�zet �s folytatta. – Ne haragudj, hogy elviszem, de – m�g ha � nem is �rzi �gy – r� is sz�ks�g van az �l�sen.

- Persze, �rtem – b�lintott Matt, majd gyorsan bele lapozott az �j szerzem�ny�be, �s elm�ly�lten tanulm�nyozni kezdte. – J� leszek.

- Efel�l nincs k�ts�gem – Remus kiterelte Siriust, majd m�g vissza sz�lt. – Bez�rom az ajt�t, de amint tudok, j�v�k.

- Furcsa, hogy az apja m�g nem j�tt �rte, nem? – k�rdezte Sirius, a mellette halad� Remust�l.

- Mi? Ja, de, igen, furcsa…

- Ha v�gezt�nk, javaslom, fek�dj le aludni. Pocs�kul festesz. 

- Akkor h�t mindenkinek sok szerencs�t �s j� �jszak�t!

Remus Lupin m�g fel sem �llt a hely�r�l, m�r mag�n �rezte Piton �get� tekintet�t. Feln�zett a f�rfi szem�be, majd alig l�that�an b�lintott, jelezve, hogy tudja mit akar a m�sik, �s m�r indult is a k�nyvt�rszoba fel�. Siriust – tal�n az�rt, hogy neki id�t nyerjen – Dumbledore m�g visszatartotta p�r sz� erej�ig.

Mikor Lupin benyitott a k�nyvt�rba, el�sz�r csak a hatalmas spir�l-galaxist l�tta, ami eltakarta a szoba teljes mennyezet�t. Gy�ny�r� volt, �s val�sz�n�leg el is n�zte volna egy darabig, ha nem lett volna m�s dolga.   

Matt a padl�n aludt, a galaxis alatt, egy nyitott k�nyvre borulva. Remus �vatosan megemelte, majd egy ill�zi�s b�b�jjal elrejtette a fi�t �s m�r indult is vissza a konyh�ba.

Sirius mag�ban f�st�l�gve trappolt fel a k�nyvt�rba. Rem�lte, hogy el�g lesz csak egy pillant�st vetnie Mattre, �s siker�l majd lehiggadnia, �m mikor kiv�gta maga el�tt az ajt�t csak az �ltala var�zsolt f�nyl� csillaghalmazt �s a var�zslatot tartalmaz� k�nyvet tal�lta ott, ahol � alig egy-k�t �r�ja a fi�t hagyta.

- Ah, minden bizonnyal az apja v�g�l beesett �rte – legyintett. Maga sem tudta mi�rt, de csal�dott volt, hogy a fi� nem vitte mag�val a k�nyvet, de azt�n elhessegette a gondolatot. Felvette a f�ldr�l a k�nyvet �s visszarakta a polcra. – Majd legk�zelebb figyelek, hogy elvigye.

M�r fordult, hogy m�shol keressen nyugtat�t, mikor az orr�ba furakodott a v�rfarkasok f�lreismerhetetlen szaga.

- Ha viszont Remus j�tt �rte, akkor m�g elcs�phetem! – lekapta a k�nyvet a polcr�l, �s bar�tja szag�t k�vetve kereszt�lsz�guldott a h�zon, a konyha fel�, ahonnan j�tt.

Remus id�k�zben le�rt a konyh�ba.

- Nem �bresztettem fel – mondta. Perselus b�lintott, majd az alv� gyerek�rt ny�lt, hogy �tvegye.

- Apa? – k�rdezte Matt, mikor a helyzetv�ltoz�s miatt felriadt.

- �n vagyok – felelte Piton, de nem tette le a fi�t. –Aludj csak nyugodtan, mindj�rt otthon lesz�nk.

- V�rj… a-a k�nyv – �s�totta Matt. – Fent maradt.

- Milyen k�nyv?

- Tudom�nyos seg�dvar�zslatok II. Sirius nekem adta, hogy majd megtanulhassam bel�le azt a b�b�jt amivel a Nagyterem mennyezete is meg van b�v�lve.  Nem eg�szen olyan, sokkal nagyobb. Nagyon sz�p – Matt az �sszef�gg�stelen morg�s v�g�re m�r vissza is aludt.

- Ha tudsz m�g v�rni p�r percet, felszaladok �rte – aj�nlotta Lupin.

Piton egy hossz� pillanatig t�prengeni l�tszott, de v�g�l beleegyez�en b�lintott. Remus sarkon fordult, de m�g miel�tt el�rte volna a konyhaajt�t, az kiny�lt �s Sirius l�pett be ajta, kez�ben a k�rd�ses k�nyvvel.

- Teh�t m�r elment – morogta maga el�, kiss� csal�dottan. M�g nem vette �szre Pitont. – Na mindegy.

- Sirius… - Remus maga sem tudta, mit akar mondani. Egyetlen mondattal �gy sem tudja megszerezni a k�nyvet �s kitess�kelni bar�tj�t.

- Sirius? – Remus k�ts�gbeesetten n�zett az ajt�ban �ll� f�rfire. Matt riadt fel Piton karj�ban, s tette fel j�l hallhat�an a fenti k�rd�st. Most m�r Black is �szrevette, hogy �lete aktu�lis �rtelme gy�l�let�nek t�rgy�nak kez�ben leledzik.

- Merlin – ny�gte.

Remus, kihaszn�lva a m�sik pillanatnyi dermedts�g�t, gyorsan kivette a k�nyvet Sirius kez�b�l �s Matt fel� ny�jtotta.

- Ez az?

- Aha.

- Matthew! – sziszeget Piton, mire Matt �szbekapott.

- �gy �rtem, igen, �s k�sz�n�m.

- Sz�vesen. – Remus r�mosolygott a f�l�lomban l�v� fi�ra, majd egy gyors fejmozdulattal belen�zett Piton szem�be. – �n…

- Ezt majd k�s�bb megvitatjuk – csend�lt Perselus kem�ny hangja valahol Lupin elm�j�ben.

- J� �jszak�t! – intett b�cs�t Matt. Sirius egy bizonytalan k�zmozdulattal viszonozta a gesztust, de Matt �gy t�nt nem vette �szre haboz�s�t. M�g utolj�ra r�mosolygott a k�t f�rfire, miel�tt apja ki�br�nd�totta volna.

Piton ezut�n mindkett�j�knek biccentett, majd a m�g mindig t�tott sz�jjal b�mul� Blacket megker�lve sebes l�ptekkel elhagyta a h�zat.

Miut�n a bej�rati ajt� nyikorogva becsuk�dott Piton�k m�g�tt, Sirius �sszesz�k�lt szemmel Remushoz fordult.

- Pedig pont ma jutottam arra az elhat�roz�sra, hogy nem �rdekel az apja – mondta f�radtan. Els�t�lt Remus mellett �s fel�lt az asztalra. – Szeretem azt a k�lk�t… M�g akkor is ha annak a rohad�knak a fia.

- Perselus nem olyan rossz, mint hiszed. – Black felmordult. – Tudom mit gondolsz r�la, de leszel sz�ves magadban tartani. Sem �n, sem m�s nem k�v�ncsi a gyal�zkod�sodra. Fontos feladatot l�t el, �s ez�rt a legkevesebb, hogy…

- Vigy�zunk a fi�ra?

- …�s nem pocskondi�zzunk egyfolyt�ban – fejezte be a mondatot helyesl�n b�logatva  Remus. – Pl�ne nem �rdemtelen�l.

- Zs�roshaj� szem�tl�da, aki szemrebben�s n�lk�l n�zn� v�gig nem csak az �n hal�lomat, hanem a ti�det is! – Sirius nyugalmat er�ltetett a hangj�ba, de Lupin tudta, hogy pillanatokon bel�l robban, csak m�g nem hergelte fel mag�t… el�gg�. – Harry�t, a Weasly k�lyk�k�t, Dumbledore-�t…!

- El�g! – emelte meg a hangj�t Remus. – Itt �s most hagyd abba. Te is tudod, hogy ez nem igaz.

- Nem igaz mi? Egy �vvel ezel�tt dementorcs�kra �t�lt volna t�ged is! Ha Harry�k nem l�pnek k�zbe…

- Mindenki k�vet el hib�kat, � �pp�gy, mint te. – Sirius szemei els�t�t�ltek.

- Ez �v�n alul volt… - Remus el�sz�r �rtetlen�l n�zett �, csak azt�n fogta fel mit mondott.

- Ne haragudj… Tudod, hogy nem �gy �rtettem. – Sirius leugrott az asztalr�l, �s az ajt� fel� indult. De nem ment ki, csak meg�llt, �s a fej�t az ajt�keretnek t�masztotta.

- A sors fintora, nem? – k�rdezte keser�en. – Mi voltunk a nagymen� j�fi�k, � meg csak egy kis k�l�nck�d� senki, azt�n hal�lfal�, most m�gis neki van norm�lis �lete.

- Norm�lis? – Lupin felvonta a szem�ld�k�t. – El�ruln�d mi abban a norm�lis? Az, hogy id�r�l id�re olyanokhoz kell adnia a fi�t, akik gy�l�lik �t, m�g �t f�lholtra �tkozza az �vsz�zad s�t�tm�gusa? Ez neked a norm�lis?  

- Merlinre, ezt egy sz�val sem mondtam! Csak azt, hogy m�g Harry a muglikn�l, te az utc�n �hezt�l, �n Azkabanban rohadtam, neki rendes �ll�sa volt, �s Merlin tudja honnan lett egy fia! Egy nagyszer� fia! �, hogy ut�lom! Gy�l�l�m! �rted, Remus, gy�l�l�m!

- De mi�rt?

- Mert nekem nincs! Komolyan mondom, legk�zelebb kitekerem a nyak�t, azt�n…

- Sirius!

- J�l van na! Nem mondtam komolyan…

- Sz�val a gyerekkel nincs bajod? – v�gott k�zbe Remus.

- Mind�ssze annyi, hogy van apja, mi�rt?

- J�, mert akkor �n most megyek, �s megmondom Perselusnak, hogy Mattet tov�bbra is sz�vesen l�tod a h�zadban.

- Hogy fog �r�lni… - morogta rosszm�j�an Sirius. Remus legyintett, �s kisietett az ajt�n, fel a szalonba, a h�z legnagyobb kandall�j�hoz.

- Roxfort, Piton-lak�s!

- Mit akarsz, Lupin? – kezdte szok�sos st�lus�ban Piton.

- Matt alszik?

- Mit akarsz? – f�rmedt a v�rfarkasra a f�rfi. – K�z�lni, hogy Black nem engedi t�bbet a h�z�ba?! Emiatt k�r sz�t vesztegetni, magamt�l is tudom!

- Perselus, err�l sz� sincs – ellenkezett Remus, amit Piton leveg�t vett. – Nincs semmi baja a fiaddal.

- Ezzel azt akarod mondani, hogy l�m, a te bar�tod jobb, mint �n? – k�rdezte g�nyosan Piton. – A dr�ga Sirius t�l tudta tenni mag�t az ir�ntam �rzett gy�l�let�n, nem �gy mint �n Potterrel, igaz?