Megdermedve �lltam anya �s apa el�tt, akik szint�n meglep�dtek.
- H�t te? Nem pap��kkal vagy?
- �n… el akartam b�cs�zni t�led, mert k�t h�napig nem foglak l�tni! – kezdtem a magyar�zkod�st, mik�zben szemeim ide-oda j�rtak zavaromban. Ezt apa csak egy sz�r�s pillant�ssal - melyb�l sug�rzott az „Ezt m�g megbesz�lj�k, fiatal�r!” – konstat�lta. Bizony�ra szembet�nt neki, hogy egyszer se n�zek anya szem�be, hanem ink�bb a szemk�zti falat fix�rozom.
- Te is nagyon fogsz hi�nyozni! – �lelt �t. – De hamarosan itt a kar�csony! – B�r nem mutatja, de szerintem anya is sejti, hogy hallhattam valamennyit. Ha m�sb�l nem is, de j�l ismeri, mikor f�llentek, vagy �rzem magam zavarban. Teh�t nem kis meglepet�sk�nt �rt, hogy meg sem pr�b�lt leszidni. Lehet, hogy ennyire hi�nyoztam neki? S�t, biztos vagyok benne, hiszen � is nekem!
- Tudom anya, alig v�rom! – borultam bele karjaiba.

Egy �r�val k�s�bb siker�lt k�nnyes b�cs�t venni a csal�dt�l, majd apa egy figyelmeztet� pillant�s k�s�ret�ben elh�vott. Ism�t a dolgoz�szob�ja fotelj�ben �lhettem a kandall� el�tt, ahol m�r jav�ban ropogott a t�z. � a szembe l�v� kanap�n foglalt helyet, mindkett�nk kez�ben egy cs�sze te�val �cs�r�gt�nk. Nem sz�lalt meg egy darabig, csak kortyolta a j� meleg italt. Pont �gy viselkedett, mint mikor megtudta, hogy a Zsebpiszok k�zben tal�lt r�m Hagrid. Am�g � er�t gy�jt�tt a kiab�l�shoz – mert tuti, hogy teljesen ki van borulva -, addig �n t�rtem az agyam egy frapp�ns bocs�natk�r�sen. Musz�j levenni valamivel a l�b�r�l, k�l�nben nem marad hajam, vagy ami m�g rosszabb, fejem se. Letette az �res poharat a kerek asztalra, azt hiszem, lej�rt a gondolkod�si id�m. Na mindegy, akkor is sz�p 11 �vet �ltem!
- Apa… - kezdtem f�lve, m�g megkapaszkodtam a karf�ba, nehogy a tork�b�l ki�raml� sz�l lef�jjon az �l�alkalmatoss�gr�l.
- M�rt nem tudtad megv�rni, m�g kimegy�nk hozz�tok? – tette fel a k�rd�st szinte suttogva. Ez a hangs�ly, m�r r�gen rossz. Nekem t�nyleg v�gem!
- Mert el szerettem volna b�cs�zni, �s nem gy�ztelek v�rni titeket!
- Akkor legal�bb kopoghatt�l volna! – Ezt m�r egy okt�vval magasabb hangon mondta.
- Tudom, �s sajn�lom… �n csak…
- Te csak? Mennyit hallott�l? - Hirtelen felpattant, �gy szegezte nekem a k�rd�st.
- Nem sokat, csak hogy M�gus professzorra gyanakszol valami miatt.
- Az �pp el�g! – morogta, majd ism�t visszaroskadt a v�r�s k�rpitra, �s kez�be temette arc�t.
- Apa, k�rdezhetek valamit? – tettem fel b�tortalanul. Csak egy morg�ssal jelezte, hogy igen. – Biztos, hogy Agyar harapott meg t�ged? – Lassan r�m emelte tekintet�t, melyb�l sug�rzott a meglepetts�g.
- Mib�l gondolod, hogy hazudok?
- H�t, a seb m�rete alapj�n � k�ptelen lenne ekkor�t harapni. Csup�n egy �llat… mely… a harmadik emelet tiltott folyos�szakasz�n van elrejtve. – Ap�n l�tszott, hogy megh�l benne a v�r. Az am�gy is kiss� feh�res arca, szinte beleolvadhatott volna a fal sz�n�be. Az eddig t�rdein tartott keze remegni kezdett. Az �n pattan�sig fesz�l� idegeim, pedig vitust�ncot j�rtak. Hogy lehettem ekkora barom? Azt hiszem, fel�bresztettem az alv� oroszl�nt! Gondolatban v�llon veregettem magam.
- Honnan tudsz te r�la? �s mi�ta? – Hangj�ban m�r nyoma sem volt apai kedvess�gnek, most, mint a tan�rja, sz�lt, vagyis kiab�lt hozz�m.
- Amikor a b�ntet�nk volt Malfoyal, akkor…
- Sz�val � is l�tta?
- Igen.

Nem mondott semmit, csak els�t�lt a bels� szob�ba, �s mag�ra z�rta az ajt�t. Nem hallottam m�st, n�h�ny t�rgy t�r�s�n �s reccsen�s�n k�v�l, mik�zben folyamatosan k�romkodott. Ilyen cifra szavakat sem hallottam m�g t�le! Sajn�ltam azokat a t�rgyakat, mondjuk, ink�bb azokat z�zza sz�t, mint engem. Nem hinn�m, hogy egy egyszer� repar�val helyre lehetne hozni az esetleges csontt�r�seimet.

Halkan, �s legf�bbk�ppen nyugodtan kil�pett a helyis�gb�l �s t�lt�tt mag�nak egy �jabb cs�sze te�t. Nekit�maszkodott az asztalnak, �gy n�zte, ahogy szinte f�lem-farkam beh�zva gubbasztok a fotelben. Nem mertem r� n�zni, valahogy a sz�nyeg mint�zata �rdekesebbnek t�nt.
- Harry! – sz�lt, de m�g mindig a padl�t b�multam. - Mi olyan rendk�v�li dolog van ott lent, kisfiam? – Erre m�r felkaptam a tekintetem. �n akartam �t levenni a l�b�r�l, erre � vesz le engem! Hm… tanul�kony apuk�m van!
- Ne haragudj, nem tudtuk, hogy mi van ott! V�letlen�l keveredt�nk oda! – pr�b�ltam menteget�zni, de egy k�zmozdulat�val leintett.
- J�l van, nem haragszom, de meg kell �g�rned, hogy nem mondod el senkinek.
- Csak Mio�k tudnak r�la, de �k nem fogj�k tov�bb adni!
- �s Draco?
- Nem hinn�m, hogy el�js�goln� b�rkinek is. �gy is majdnem �sszecsin�lta mag�t a nadr�gj�ba!
- Harry! – dorg�lt meg tekintet�vel. – Hogy mondhatsz ilyet?
- Rendben, �n is! – adtam meg magam. – Egybe bef�rtem volna a sz�j�ba!
- Meghiszem azt, m�g egyszer ne mer�szelj oda menni!
- Dehogy is, nem untam meg az �letem! De te mit kerest�l ott?
- Nos, most m�r f�l�sleges titkol�zni! – s�hajtotta, majd le�lt velem szembe. Egy b�tor�t� mosolyt k�ldtem fel�, mire szem forgatva elnevette mag�t. – Ravasz vagy, Harry, ugye tudod?
- Igen, tiszt�ban vagyok vele! Most mondod v�gre?
- Te is HALLHADTAD… - emelte ki a sz�t �rthet�en �s vil�gosan, mire enyhe p�r jelent meg az arcomon. – hogy M�gusra gyanakszom. Nagyon furcs�n viselkedik. Amikor volt az a trollos eset is, nem a pincehelyis�gek fel� ment, hanem a harmadik emeletre. K�vettem, de f�l�ton nyom�t vesztettem. Azonnal a kuty�hoz indultam, de ott sem tal�ltam r�, csup�n a vesz�lyes d�gre, m�r eln�z�st a kifejez�s�rt. Az pedig a l�bamra. Innen a seb – fejezte be a magyar�z�st.
- F�lt�l, hogy elviszi azt a valamit, amit �riz?
- Na, ezt megint mib�l gondolod? – L�tszott rajta, hogy el�re f�l a v�laszomt�l.
- Nem tudom, felt�nt-e m�r, de van k�t szemem, amit alkalomadt�n haszn�lok is. Az a kutya vagy mi, pedig egy csap�ajt�n �llt. Ebb�l k�vetkezik, hogy nem v�letlen�l van itt, �riz valamit!
- K�sz�n�m, ezt a remek t�nyfelt�r� besz�det, de j� lenne, ha kimaradn�l bel�le!
- De �n csak…
- Semmi de, ez csakis Dumbledore-ra �s Nicolas Flamelre tartozik!
- Nicolas Flamel?
- Harry, meg se forduljon a fejedben semmi �r�lts�g! – morogta figyelmeztet�leg.
- De apa, �gy ismersz te engem? – n�ztem r� �llszent f�l mosollyal.
- Nem is tudom – kezdte vacill�lva. – Na j�, nem. Most pedig menj a bar�taidhoz, m�r biztos hi�nyolnak. – Kivette az eddig kezemben szorongatott cs�sz�t, �s az �v�vel egy�tt az asztalra helyezte. – Egy�bk�nt… - fordult ism�t hozz�m. – nagyon derekasan k�zd�tt�l a sepr� ellen, b�szke vagyok r�d!
Elmosolyodtam, �s egy v�ratlan pillanatban meg�leltem. � is viszonozta, �gy �lltunk j� p�r percig.
- Te is nagyon j�l mondtad az ellenvar�zst! Biztos, hogy r�g leestem volna, ha nem seg�tesz!
- Na j�, el�g a h�zelg�sb�l! – tolt el mag�t�l, �s m�lyen a szemembe n�zett. – Elk�peszt�, hogy mennyire hasonl�tasz az ap�dra, m�gis teljesen m�s vagy! L�tszik, ez az �n nevel�sem! – h�zta ki mag�t magabiztosan.
- Apa, �n azt hittem, hogy a bek�pzelts�g a griffend�lesek tulajdons�ga? – mosolyodtam el.
- �gy l�tszik, �n is tanultam t�led valamit! Te �s a bar�taid rossz hat�ssal vagytok r�m. M�g a v�g�n teljesen el griffend�lesedek!
- El�fordulhat – h�ztam el ajkaim. – Ez�rt most menn�k is, miel�tt m�g t�bb k�rt okozok benned! – javasoltam.
- Rendben, majd vacsor�n�l tal�lkozunk!
- Ok�, akkor vacsin�l! Szia! – k�sz�ntem el, �s kisiettem az ajt�n. Ahhoz k�pest, hogy milyen r�mesen indult ez a besz�lget�s, eg�sz j� lett a v�ge. M�g most is d�l�k a nevet�st�l, ha a t�r�s-z�z�s�ra gondolok, b�r akkor ink�bb els�llyedtem volna.
A d�m�hoz �rve gyorsan kimondtam a jelsz�t, hogy min�l hamarabb k�z�lhessem a t�bbiekkel a fejlem�nyeket.

- Sziasztok! – huppantam le Luna mell�. Mio �s Ron az asztal f�l�tt g�rnyedeztek a h�zijukkal b�bel�dve. – De j�, hogy megtal�ltalak titeket. H�reim vannak!
- Te meg j�, hogy j�ssz! A l�nyoknak �pp azt pr�b�lom elmagyar�zni, hogy nem Perselus volt az, aki megb�v�lte a sepr�d, vagy igen? – n�zett r�m bizonytalanul Ron.
- Err�l akartam veletek besz�lni! – s�hajtottam, �s suttog�ra fogtam a hangom, figyelembe v�ve, hogy m�sok is tart�zkodnak a helyis�gben.
- Ugye, megmondtam! – ki�ltott gy�zelemittasan v�r�s haj� bar�tunk, mikor abbahagytam a besz�mol�t.
- Halkabban! – sz�ltam r�. – Sz�val, ez a helyzet! �s van m�g valami!
- Mi volna az? – k�rdezt�k egyszerre.
- Mi ez a k�rus? – nevettem fel, mire h�rom sz�r�s szemp�rral n�zhettem farkasszemet.
- Mondan�d v�gre? – horkant fel Mione.
- Igen, sz�val egy bizonyos Nicolas Flamelnek is k�ze van az �gyh�z. Hallottatok m�r r�la?
- Nem igaz�n! – s�hajtott fel Ron, de a l�nyok szemei csillogtak. Szerett�k a megoldatlan rejt�lyeket. Tekintet�kb�l sug�rzott, hogy gondolatban m�r a k�nyvt�rban lapozgatj�k az �rdekesebbn�l �rdekesebb c�m� k�nyveket, Nicolas ut�n kutatva.
- Ti el tudj�tok k�pzelni a dadog�s M�gusr�l? – tette f�l a k�rd�st Luna.
- Pont ez benne a megt�veszt�! Azt hinn� az ember, milyen kis szerencs�tlen, k�zben meg… – Kif�jtam a bennem rekedt leveg�t, majd folytattam. – A l�nyeg, hogy min�l el�bb der�tj�k ki, hogy ki az a Nicolas, ann�l hamarabb tudhatjuk meg a kutyus �ltal �rz�tt dolgot!

�jabb h�nap telt el, de semmi eredm�nyre nem jutottunk. Hi�ba kutattuk �t az eg�sz k�nyvt�rat napr�l-napra. M�r csak a z�rolt r�szlegben kereshetn�nk, de ahhoz egy tan�r enged�ly�re van sz�ks�g�nk. Hi�ba tan�t� az ap�m, nem k�rhetem a seg�ts�g�t. Biztos megk�rdezn�, hogy mire kell, �s �n k�ptelen lenn�k hazudni neki. Ez van, valahogy a sz�vembe l�t! Vagy a fejembe, m�g nem tudtam eld�nteni.

A napok csak teltek, �s egyre s�rget�bb� v�lt a keres�s. Hamarosan itt a kar�csony, addig musz�j tal�lni valamit Flamelr�l, k�l�nben m�r k�s� lesz.
Az �nnepek el�tt egy h�ttel, v�gre vettem a b�tors�got, hogy egyed�l, az �jszaka kell�s k�zep�n kiosonjak, �s megc�lozzam a k�nyvt�rat. Igyekeztem puh�n �s nem utols� sorban halkan l�pkedni. Szerencs�re senki nem figyelt fel r�m. V�gigosontam a s�t�t folyos�kon, majd halk besz�dre lettem figyelmes.
- A fen�be, ez apa �s Friccs! – morogtam. – M�rt kell pont erre j�r�r�zni�k? – Egy r�snyire kiny�lt ajt�n besurrantam a k�zeled�s�kkor. A szob�t, ahova bel�ptem, f�lhom�ly bor�totta. Asztalok �s sz�kek sorakoztak a falak ment�n, ami nem meglep� egy iskol�ban. Viszont egy magas t�rgy sziluettje is kirajzol�dott. Messzir�l �gy n�zett ki, mint egy f�ldig �r� t�bla, �m k�zelebbr�l…
- Mit keres itt egy t�k�r? – k�rdeztem magamt�l. K�zelebb l�ptem a t�rgyhoz, �gy elolvashattam, mi �ll a keret fels� �v�ben: Edevis amen ahze docr amen.

Semmi �rtelm�t nem l�ttam a sz�vegnek, �gy megvontam a v�llam �s belen�ztem a t�k�rbe. Nem l�ttam benne m�st, csak magamat cs�kos pizsam�mban. Nem tudtam, mi olyan �rdekes ebben a t�k�rben, m�gis sokkal vid�mabbnak �reztem magam. Ekkor kirajzol�dott a h�tam m�g�tt anya, kez�ben tartva Eliz�t, m�sik oldalamon apa, m�g James el�ttem �llt nevetve. Mam��k is ott �lltak, csak �k any��k m�g�tt. Elk�pzelni sem tudtam enn�l szebb k�pet! Hamarosan itt a kar�csony, akkor ism�t �gy lehet�nk egy�tt. Sok�ig �csorogtam a t�k�r el�tt. Felt�nt, ha elt�volodok, �k is elhom�lyosulnak, de ha visszal�pek, �jra kirajzol�dnak.
Nem sz�ltak, hi�ba is besz�ltem hozz�juk. Mit szomorkodom itt, mikor �gyis besz�lek vel�k nap, mint nap? Elmosolyodtam a gondolatra, majd �sszekapartam magam a f�ldr�l, �s megfeledkezve igazi �ti c�lomr�l, visszat�rtem a h�l�k�rletembe.
A t�bbiek jav�ban h�zt�k a l�b�rt. �n is bef�szkel�dtem a helyemre, �s azzal a gondolattal hajtottam �lomra fejem, hogy m�g visszamegyek legal�bb egyszer.

M�snap egy �jabb h�t vette kezdet�t, az utols�, hogy pontos legyek. Ezt m�r f�l l�bbal is kib�rom az iskolapadban. A tan�rok cseppet sem voltak tekintettel arra az egyszer� t�nyre, hogy pihenni megy�nk haza, �s nem tanulni. Ronnal val� v�lem�ny kinyilv�n�t�sunkra a leck�k mennyis�g�vel kapcsolatban Hermion�t�l �s Lun�t�l kaptunk egy les�jt� pillant�st. B�r szeretek tanulni, de a fogalmaz�st ki nem �llhatom, m�rpedig a h�zi dolgozatokn�l erre volt sz�ks�g. Na mindegy, majd meg�ratom Jamesszel gyakorl�sk�ppen, hehe! N�ha olyan gonosz tudok lenni!

Mes�ltem a t�k�rr�l a t�bbieknek is, de nem akart�k elhinni, eg�szen addig, m�g el nem vittem �ket oda. Mindannyian elcsod�lkoztak, f�leg mikor belen�ztek. Ron saj�t mag�t l�tta a kviddics – �s h�zkup�val a kez�ben, m�g Hermione a Reggeli Pr�f�ta f�szerkeszt�jek�nt �s Luna, mint h�res kutat�, n�zett vissza a k�pb�l, mellette egy ritka �llattal. Fura volt, sehogyan se tudtam eld�nteni, vajon mit mutathat. Azut�n a t�bbiek nem j�ttek velem vissza, de �n m�g egyszer l�tni szerettem volna �ket.

Szombat este volt, m�snap utazunk haza, �n m�gis a hatalmas t�k�r el�tt �cs�rg�k. Fogalmam sincs mi�rt, de megnyugtat ez a hely. Nem is a t�kr�t n�zem, ink�bb csak nekivetem a h�tam, �s felh�zom l�baimat. �gy olyan, mintha �n is egy lenn�k k�z�l�k, �s nem csak n�zn�m �ket. M�l�z�somat egy halk torokk�sz�r�l�s zavarja meg. Felemelem t�rdeimre hajtott fejemet, �s egy j�s�gos k�k szemp�r n�z vissza r�m.
- Dumbledore professzor, �szre sem vettem! – pattanok f�l.
- Nem kell agg�dni, Harry – b�gja kedvesen. – Csak �t szerettem volna adni neked valamit kar�csony el�tt! – Egy csomagot ny�jt fel�m, amit f�lve b�r, de elfogadok. – M�g ap�d hagyat�ka, haszn�ld bel�t�sod szerint.
Kibontottam a kis aj�nd�kot, melyb�l egy l�gy �s selymes anyag csusszan az �lembe. Finoman felemeltem a leheletv�kony darabot, melynek tapint�sa b�rsonyosan puha volt.
- Mi ez? – k�rdeztem az �szes haj� professzort.
- Ez egy k�peny, pr�b�ld f�l! – b�tor�tott mosoly�val. Magamra ter�tettem a k�penyt �s a t�k�r el� l�ptem. Abban ugyan�gy l�ttam magam, de mikor szabad szemmel n�ztem testemre, annak h�lt helye sem maradt.
- Elk�peszt�! – p�rd�ltem meg tengelyem k�r�l. – Ez val�ban…
- L�thatatlann� tesz? – fejezte be gondolatomat az �reg var�zsl�. – Igen, de nem mindenki sz�m�ra. P�ld�ul, �n m�g most is l�tlak!
- Nah�t!
- �s Mrs. Norris is fog, �gyhogy �jszakai s�t�kn�l vigy�zz vele! – figyelmeztetett somolyogva. Lehet, hogy kiss� belepirultam volna?
- Professzor, mire szolg�l a t�k�r? M�r annyit t�rtem rajta a fejem, de nem j�ttem r�! Az m�r biztos, hogy nem a j�v�t mutatja, hiszen a csal�dom ugyan�gy n�z ki, mint most.
- Ez �gy igaz – helyeselt velem.
- De akkor mit?
- Ne a sz�veddel l�ss, hanem a lelkeddel! Mit mond neked ez a mondat?
- Tal�n nem a j�v�t mutatja, hanem, amit a legjobban szeretn�nk?
- �gy van! – b�lintott.
- De ennek semmi �rtelme… vagy ennyire szeretn�m a csal�domat?
- Mi�rt ne, hiszen szeretetben neveltek t�ged!
- �s a professzor mit l�t, ha belen�z?
- Nos, �n magamat egy zoknival a kezemben! – Bizony�ra megr�k�ny�d�tt arcot v�ghattam, mert elnevette mag�t. – Az embernek sose lehet el�g zoknija!
- V�g�l is, ha puha �s meleg! – mosolyodtam el.
- A t�kr�t �thelyezik holnapt�l, ne keresd fel �jra!
- Rendben. Egy�bk�nt is, minek t�k�rb�l n�znem �ket, ha l�thatom �l�ben is!

A t�kr�s eset teljesen elvonta a figyelmem Nicolas Flamel �gy�r�l, de kider�lt, hogy a t�bbiek sokat foglalkoztak vele. M�g egyszer �tkutatt�k az �sszes r�szleget, de egy �rvasort, annyit sem tal�ltak r�la. T�nyleg a z�rolt r�szlegben kellett volna n�znem. Na mindegy, majd egyik este �tlapozom otthon a csal�di k�nyvgy�jtem�ny�nket. Szinte biztos vagyok benne, hogy valahol m�r hallottam err�l az emberr�l!