24. �j �letek

- Hogy ker�ltem ide? – k�rdezte Flammy, miut�n mag�hoz t�rt els� d�bbenet�b�l. – Az el�bb m�g Pitonnal… - elhallgatott, �s �jra k�r�ln�zett. – J�l sejtem, hogy megpr�b�ltatok felt�masztani? – n�zett a p�rosra.

Hermione nem tal�lta a szavakat, de azt�n intett Frednek, hogy h�vhatja a sz�leit. Azt m�r kor�bban megbesz�lt�k, hogy �ket csak akkor hozz�k ide, ha biztoss� v�lik, hogy a var�zslat siker�lt, �s nem valamilyen s�t�t, t�lvil�gi er�t keltettek �letre Flammy helyett.

M�g Fred�kre v�rtak, Hermione is �sszeszedte mag�t, �s r�viden elmes�lte h�g�nak, mit is tett.

- Id�legesen visszahoztalak, hogy el tudjunk b�cs�zni. Sajn�lom, hogy ider�ngattalak, de anyu�k �s �n sem b�rjuk ki n�lk�led – s�rta, �s Flammy is let�r�lt egy k�nnycseppet a szeme sark�b�l. Sohasem gondolta volna, hogy a szellemek is k�pesek k�nnyezni.

- Szeretlek, �s �r�l�k, hogy tal�lkozhatunk m�g egyszer – vigasztalta n�v�r�t. – De most mi lett bel�lem? Olyan vagyok, mint Piton? Ing�zni fogok a k�t vil�g k�z�tt az id�k v�gezt�ig?

- Nem, nem hiszem – r�zta meg a fej�t Hermione. – Elvileg csak n�h�ny �r�t maradsz, azt�n visszat�rsz. – Hirtelen elhallgatott, �s l�that�an zavarban volt. - De a var�zslat nem teljesen �gy siker�lt, mint ahogy kellett volna, �gy semmiben sem vagyok biztos. Neked h�s-v�r alakban kellett volna visszat�rni, mint egy… mint, tudod… sz�val, mint egy zombi – ny�gte ki v�gre. – Nem tudom, mit ronthattunk el – ingatta a fej�t.

- Mint egy zombi? Mit akar ez jelenteni Hermione? �s hogy �rted azt, hogy h�s-v�r? – tette fel szemreh�ny� k�rd�seit Flammy.

- Fogalmam sincs – v�laszolta n�v�re tan�cstalanul.

- Te volt�l a Roxfort legjobb di�kja az �vfolyamodban! Te volt�l az �sz �s a furfang, ha sz�ks�g volt r�! Mi sz�ks�g volt erre?! – kiab�lt Flammy egyre k�ts�gbe esettebben.

- Nem tudom. �n… sajn�lom – kezdte Hermione, de a zokog�s elszor�totta a tork�t.

Leroskadt a legk�zelebbi sz�kre, �s egyre hangosabban s�rt. A felgy�lemlett fesz�lts�g kit�rt bel�le, els�p�rve minden �rtelmes gondolatot. Flammy halkan csit�tani pr�b�lta, de ezzel nem sok eredm�nyre jutott. Ez�rt k�zelebb ment �s megpr�b�lta megsimogatni n�v�re v�ll�t, de a keze �tsiklott a test�n. A l�nynak rossz �rz�sei t�madtak, �s k�rd�sek cik�ztak a fej�ben. H�s-v�rnek k�ne lennem? De nem vagyok?! Mi�rt? Mi vagyok akkor? Ezek a k�rd�sek elbizonytalan�tott�k, �s lassan � maga is s�rni kezdett. F�lt, hogy elkeseredett n�v�re valami butas�got m�velt, valami visszaford�thatatlanul rosszat. De azt�n ezeket a gondolatokat ink�bb elhessegette. Egy kisgyerek dacoss�g�val t�r�lte le k�nnyeit, �s �jra halkan vigasztalni kezdte az elkeseredett Hermion�t. N�v�re lassan megnyugodott, �s feln�zett. Egy darabig csendben �ltek, s v�g�l Hermione kezdett besz�lni er�s �nv�ddal a hangj�ban.

- Sajn�lom, hogy nem vettem �szre id�ben, hogy beteg vagy. Mi�rt nem sz�lt�l, hogy gyenge vagy? Tal�n tal�ltunk volna valamilyen gy�gym�dot. Nem te vagy az egyetlen var�zstalan f�lv�mp�r, akinek keveredett a v�re egy v�rfarkas�val. Tal�n…

- Ezen m�r felesleges gondolkodnunk. Nem kellett volna Malfoyjal verekednem, de tudod j�l, mennyire r�m�lt voltam! Nem tudtam, mi a term�szetes, nem gondoltam egy pillanatig sem, hogy beteg vagyok – ellenkezett Flammy. – Azt�n att�l a b�jitalt�l, amit Erd�lyben kaptunk, teljesen rosszul lettem, biztos az hozta el� a t�neteimet.

- Mi is erre jutottunk. De annyi minden t�rt�nt a hal�lod ut�n! A csata… - Hermione elhallgatott, mint akinek valami nagyon fontos jut az esz�be. – Harry, tal�lkozt�l Harryvel oda�t? – k�rdezte.

Flammy b�lintott, �s elmes�lte, hogy � �s Voldemort is a b�ke pokl�ba ker�lt, azt�n Harry fel�ldozta mag�t Voldemort v�gs� hal�la �rdek�ben.

- Sz�val m�r v�ge? – l�pett k�zelebb Fred, aki most t�rt vissza a sz�l�kkel. – Voldemort t�nyleg halott?

- Igen – b�lintott Flammy, �s a sz�lei fel� szaladt. Ak�rhogy igyekezett, nem tudta meg�lelni �ket, �s Fred hamarosan rettent� k�nyelmetlen�l �rezte mag�t a n�gy zokog� ember k�z�tt. Teljesen a h�tt�rbe h�z�dott, hogy ne zavarja �ket. �r�lt, hogy Hermion��k most elb�cs�zhatnak Flammyt�l, de nem tetszett neki a l�ny �ttetsz� alakja. Mi van, ha �r�kre itt ragadt szellemk�nt? Nagy b�ntet�s lenne a sz�m�ra a csal�d b�cs�z�s ir�nti s�v�rg�sa miatt.

Harry Potter mag�hoz t�rt az �gyban. Nagyon gyeng�nek �rezte mag�t, de �rdekl�dve k�rbepillantott. Nem eml�kezett, hol is van, mi t�rt�nhetett vele, �s mi�rt fekszik �gyban. Ahogy lassan megmozd�totta a karj�t, �rezte, hogy ragad, mintha valami ny�l�s �s ragacsos dologgal �nt�tt�k volna le a takar�j�t �s – ahogy most megijedve �rezte – az eg�sz test�t.

Le akarta t�r�lni mag�r�l, de a karja nem engedelmeskedett, nem b�rta felemelni. Csak a szem�t forgatta, de egyre jobban zavarta, hogy nem eml�kszik semmire, hol van, �s mi�rt. A r�m�lete p�nikk� v�ltozott, �s dob�lni kezdte mag�t az �gyon, de a ragacs nem engedte. Er�vel k�nyszer�tette mag�t arra, hogy megnyugodjon, �s percekig csak a plafont b�multa. Lecsendes�tette elm�j�t is, �s arra koncentr�lt, mit tegyen. A p�nikot nem tal�lta vonz� alternat�v�nak, �gy �gy d�nt�tt, pihen�sre van sz�ks�ge, hogy er�t gy�jts�n. Hogy mire, azt m�g nem tudta pontosan, de �rezte, nem akar t�l sok�ig itt maradni. Ahhoz pedig, hogy t�vozhasson, er�re van sz�ks�ge. Lehunyta a szem�t, �s �lomba k�nyszer�tette mag�t.

Piton teljesen egyed�l volt a b�ke pokl�ban, �s nem tudta, mit kezdjen mag�val. Sejtette, hogy nem �r�lt ki teljesen a hely – hisz messze nem Voldemort hal�l�ra v�rt itt mindenki -, de nem akart felfedez� k�rutakat tenni, h�tha �sszefut valakivel. Meg azt�n, ha �ssze is tal�lkozik valakivel, mit kezdjen vele? Ijessze hal�lra? Azzal m�r egy kicsit elk�sett.

Flammy elt�n�se meglepte. Nem gondolta volna, hogy � is a S�t�t Nagy�r hal�l�ra v�rva ragadt itt. Sokkal ink�bb �gy t�nt, Harry, vagy a n�v�re miatt v�rakozik.

- De hisz Harry is meghalt – gondolt bele, �s �szre se vette, hogy mag�ban motyog. – Ha Harryre v�rt, m�r neki sem volt itt semmi keresnival�ja. � is tov�bbl�pett, ki tudja, hov�. Oda, ahov� Rara is ment – n�lk�lem. - Nem b�nta, hogy ideker�lt, most m�r nem. Az a perc, am�g feles�ge tiszta tudattal odab�jt hozz�, el�g volt neki arra, hogy el�gedett legyen a sors�val.

Az�ta, hogy feles�ge a Szent Mung�ba ker�lt, volt ideje hozz�szokni a gondolathoz, hogy elveszett sz�m�ra. Nem, nem adta fel, ann�l az�rt kem�nyebb volt eg�sz �let�ben. K�s�rletezett, k�zd�tt Rara fel�p�l�s��rt, �s ezzel el�seg�tette, hogy l�lekhurcol�k�nt mag�hoz t�rjen. Mikor neki, saj�t kez�leg kellett meg�lnie, �jra kezdhette el�lr�l az �nsanyargat�st. Tudta j�l, hogy minden az � hib�ja. Bocs�natot akart k�rni �s megbocs�t�st.

Most lehet�s�get kapott minderre, �s hirtelen �gy �rezte, nem akar t�bbet az �lett�l. Mit szeretne? Az �lete nagyr�szt abb�l �llt, hogy Voldemort miatt szenvedett, ellene vagy – r�vid ideig – �rte k�zd�tt. � volt satnya kis �lete k�zponti alakja. Elviselte a megvet�st, a sanyargat�st, a k�z�nyt. Most ennek v�ge, Voldemort nincs tov�bb, elpuszt�totta. �s ezzel egyidej�leg elpuszt�totta az egyetlen embert, aki m�g pozit�v hat�ssal volt az �let�re, Harry Pottert. Nem akart teljesen h�l�tlan lenni, �gy bevallotta, hogy Hermione Granger is el�kel� helyre k�zd�tte fel mag�t a „Kit kedvelek”-list�n, de – tekintve a lista hossz�t – ez nem volt olyan nagy cs�b�t� er�. A lista t�bbi tagja mind meghalt, egyed�l miatta pedig nem v�gyta a hossz� �vtizedekig tart� tov�bbi �letet. Tudta j�l, a l�ny majd �j �letet kezd, szerelmes lesz, megh�zasodik, okoskod� gyerekeket sz�l, nagy karriert csin�l – azaz �li a saj�t �let�t. Nem lesz sz�ks�ge egy mogorva f�rfi t�rsas�g�ra, aki negat�v megjegyz�seivel elvenn� mindenki �letkedv�t.

�gy �rezte, feladta, �s �loms�llyal nehezedett r� a f�jdalom. A f�jdalom, hogy nem mehet Rara ut�n, hanem itt kell rostokolnia ezen az �r�letet kelt� helyen, a semmire v�rva. Nem tudta, mi k�vetkezik a b�ke pokla ut�n – lehet, hogy az unalom ott m�g fokoz�dik? -, de ink�bb azt akarta felfedezni, mint itt v�rakozni.

Amikor meg�rezte a napok �ta nem �rzett gyomorszor�t� facsar�st a test�ben, elfintorodott. Sz�val v�gre visszat�rhet a val� �letbe – egy darabig. V�g�l is, a semmin�l ez is jobb. A b�ke pokl�n�l minden jobb.

Lupin percek �ta �lldog�lt Harry szob�j�ban, a kilincset fogva. Nem tudta felfogni, nem �rtette, hogy mi t�rt�nhetett a szob�ban. Fawkes elt�nt, az �gyon is �s Harryn is valamif�le ragacsos, s�rga folyad�k f�nylett.

Tonks mellette toporgott, �s az aurork�pz�ben tanultak szerint vizsg�lgatott mindent. Lupinnak meg sem kellett mozdulnia ahhoz, hogy r�j�jj�n, mi t�rt�nt – lassan �ssze�llt a k�p, �s a sz�ve �sszeszorult.

- Tonks... - pr�b�lta felh�vni mag�ra feles�ge figyelm�t.

A n� r�emelte fekete szemeit, �s m�g jobban elkomorodott az arckifejez�se l�tt�n.

- Fawkes fel�ldozta mag�t Harry�rt – mondta ki v�g�l, �s valahogy v�g�rv�nyess� v�lt a dolog most, hogy kimondta.

A fekv� fi� hirtelen verg�dni kezdett, mint aki rosszat �lmodik, �s a k�t feln�tt egy emberk�nt ugrott mell�, hogy lefogja, vagy seg�tsen. Egyik�j�k sem tudta, hogy mit tegyen, �gy Lupin megpr�b�lta lefogni, hogy ne tegyen k�rt mag�ban, �s halkan besz�lni kezdett hozz�.

�m �gy t�nt, Harry nem �rti, vagy tal�n nem is hallja a szavakat. Tonks k�zben b�b�jokat sz�rt r�, v�g�l az �t�dik ut�n a fi� verg�d�se elcsendesedett, �s szemei lassan kiny�ltak.

Tonks �s Lupin lassan elmosolyodott, �s �r�mk�nnyeket hullatva �lelgett�k Harryt. A fi� r�m�lten tolta el mag�t�l mindkett�j�ket, �s az �gy v�ge fel� araszolt, t�l�k min�l t�volabb. Olyannyira gyorsan h�tr�lt, hogy �szre sem vette, hogy mikor �r v�get az �gy, �s hangos csattan�ssal f�ldet �rt. �m ez sem z�kkentette ki, tov�bb m�szott a szoba egyik legt�volabbi sark�ba, ahonnan r�m�lten n�zett a megd�bbent feln�ttekre.

Flammy f�lve n�zte a d�ht�l tajt�kz� Pitont, aki ugyan nem sz�lt egy sz�t sem, de �rezhet�en gyilkos hangulatban volt. Hermione s�padtan, �mde rezzen�stelen�l �llta a s�t�t pillant�st, k�s�bb a kioktat�st �s szid�st. Flammy nem tudta, hogy kinek adjon igazat. Meg�rtette Hermion�t, �s mindazt, amit a sz�lei�rt tett, ugyanakkor �rtette Piton d�h�t is, hiszen � is megr�m�lt a lehet�s�gt�l, hogy itt ragad az �l�k k�z�tt, mint ujjatlan szellem.

A vita elkezd�d�tt, �s lassan od�ig fajult, hogy Fred �s a Granger sz�l�k is besz�lltak. Piton fel-al� lebegett, Hermione szinte kiab�lt, Fred hi�ba pr�b�lta csit�tgatni, Flammy sz�lei pedig kontr�ztak. Senki sem l�tta, ahogy a l�ny lassan elhalv�nyul, �s elt�nik. Fred volt az els�, akinek felt�nt Flammy hi�nya. Els�padva pr�b�lta felh�vni mag�ra Hermione figyelm�t, �s mikor v�gre r� figyelt, mindenki elhallgatott.

- Hova t�nt? - n�zett Hermione r�m�lten Pitonra.

- Ki hova t�nt? - sz�lalt meg Flammy is meglepetten.

- Ugye nem t�nt el ilyen hamar? Hiszen csak egy �r�ja id�zt�k meg!

Piton �rtetlen�l n�zte a jelenetet, �s lassan meg�rtette, hogy mi t�rt�nik.

- Te nem l�tod Flammyt – vonta le a k�vetkeztet�st teljes nyugalommal. - Ti egy�ltal�n nem l�tj�tok �t?

Hermione a l�ny h�lt hely�t b�multa.

- Mi�rt, maga igen?

- �s hallom is – mutatott r�.

Flammy meglengette a kez�t n�v�re, majd sz�lei el�tt, de �k m�g mindig azt a pontot b�mult�k, ahonnan � elt�nt. Piton szomor�an vette tudom�sul: Hermione mindent elrontott a Holtak Id�z�s�ben, amit csak lehetett, �s Flammy nem csak, hogy itt ragadt az �l�k vil�g�ban, de senki �l� nem k�pes l�tni.

Remus �r�kig pr�b�lta Harryt megnyugtatni, mire a fi� legal�bb azt elt�rte, hogy mell� �lj�n.

- Harry, nem ismersz meg, igaz?

A fi� megr�zta a fej�t, v�g�l f�radtan lehunyta a szem�t.

- Ismerlek, �s m�gsem – felelte v�g�l rekedten, �s a kezeire r�sz�radt ragacs ellen�re �t�lelte mag�t.

Lupin seg�teni akart rajta, �gy el�h�zta a p�lc�j�t, hogy egy tiszt�t�b�b�jt bocs�sson r�, de Harry �sszerezzent, �s v�d�b�b�jt hozott l�tre maga k�r�l. A k�t feln�tt egy darabig m�g pr�b�lt besz�lni a fi�val, de Harry tudom�st sem vett a szob�ban l�v�kr�l. El�re-h�tra ringatta mag�t, �s mag�ban motyogott. V�g�l Lupin �s feles�ge mag�ra hagyta a zavarodott fi�t.

- Mit tegy�nk, Remus? – k�rdezte szomor�an Tonks, mikor le�rtek a konyh�ba.

- Nem tudom – v�laszolta Lupin elhal�an, mik�zben er�tlen�l egy sz�kre rogyott. Arc�n f�jdalom, �s tan�cstalans�g �lt. Tonks vigasztal�an �lelte �t, �s rem�lte, hogy a dolgok, mint mindig, most is j�ra fordulnak.

- Minden jel arra mutat – kezdte Piton enyhe ir�ni�val a hangj�ban -, hogy Flammy az �l�k �s a holtak vil�ga k�z�tt ragadt valamif�le asztr�lis val�s�gban.

Hermione a sz�ja el� kapta a kez�t, mikor felfogta, mi lett balga akci�j�nak k�vetkezm�nye. Arca egyre s�padtabb lett, egyre nehezebben vette a leveg�t, majd elhal�an megsz�lalt.

- Hogyan t�rt�nt? – k�rdezte remegve. – Mindent a le�rtak szerint tett�nk, �s… - de Piton nem hagyta, hogy befejezze.

- Ezt neked k�ne tudnod! – f�rmedt r� Piton d�h�sen.

- Nem tudtam, hogy ez fog t�rt�ni! Sajn�lom!

- Egy�tt csin�ltuk. Nem egyed�l Hermione a felel�s a kialakult helyzet�rt – sz�lt k�zbe halkan Fred, mik�zben az �jra zokog� l�ny h�t�t simogatta.

- Milyen asztr�lis val�s�gr�l besz�lt az el�bb, professzor? Mit jelent ez pontosan? – tette fel a k�rd�st Mr. Ganger.

Perselus nagyot s�hajtott miel�tt v�laszolt volna pr�b�lva min�l tapintatosabban megfogalmazni a mondani val�j�t. Ez nem volt k�nny� feladat, mert Flammy is k�rd�sekkel bomb�zta. �gy pr�b�lt az �sszes k�rd�sre �sszer� magyar�zatot adni.

- Az asztr�lis val�s�g vagy s�k egy olyan alternat�v t�r, amely a h�tk�znapi ember sz�m�ra l�thatatlan. A var�zstalan emberek szellemekr�l sz�l� hist�ri�i �ltal�ban az ebben a t�rben rekedt lelkekr�l sz�lnak. Ez abb�l ad�dik, hogy egyes k�l�nleges k�pess�g� emberek l�tj�k, �s hallj�k ezeket a lelkeket. �gy a maguk szellemt�rt�netei egy�ltal�n nem alaptalanok. A l�nyuk lelke ebbe a vil�gba ker�lt – foglalta �ssze Piton a sejt�seit.

- Tehet�nk valamit �rte? – k�rdezte Mrs. Granger, rem�nykedve.

- Att�l tartok semmit – v�laszolta Piton lemond�an.

Harry Potter egy kis id� m�lva �szrevette, hogy egyed�l van. Ez a t�ny valamelyest nyugalommal t�lt�tte el, de m�g mindig �resnek erezte mag�t. Nem tudta, mi lehet a baj, csak azt, hogy nem �nmaga. Ezzel egy�tt az is felt�nt neki, hogy ez is k�z�mb�sen �rinti, mintha meghalt volna valami a lelk�ben, �pp az, ami a l�nyeg�t adta. Elm�j�ben cik�ztak az eml�kek, de nem tudta �rzelmekhez t�rs�tani �ket, �s ez megr�m�tette. V�g�l esz�be jutottak a legutols� eml�kei. A sz�lei, Ron, Sirius, �s Flammy, amint besz�lnek hozz�, kedves szavakkal b�tor�tva. De nem �rezte azt a melegs�get, amit ezen eml�kek hat�s�ra b�rki �rzett volna, hanem k�z�ny�sen, szinte undorodva figyelte h�zelg�s�ket. Majd megjelent Piton k�pe, amint elt�pi a k�zte �s Voldemort k�zti var�zsfonalat. V�g�l esz�be jutott a Nagy�r, amint a bel�le kit�r� szeretethull�mt�l egyre csak er�s�dik, �s v�g�l csak a fonalat l�tta, a sz�v�ket �sszek�t� kapcsot, s meg�rtette. A hitv�ny f�reg utols�, legf�j�bb aj�nd�k�t. M�r megint okosabb volt, mint azt valaha gondolta volna, t�lj�rt az esz�n. K�pes volt l�trehozni egy horcruxot, m�g ott is, ahol ez lehetetlen. Fel�ldozva Harry egyetlen kincs�t, ami valaha oly er�ss�, �s kitart�v� tette, a szeretetet. Puszt�t�sa egy �res, holt lelket hagyott maga ut�n, beleinjekt�lva saj�t romlott l�ny�nek egy darabj�t. Harryt elfogta a p�nik, �s k�ts�gbeesetten kuporodott �ssze a f�ld�n. Hangos ny�sz�t�sbe kezdett. Lupin �s Tonks agg�dva nyitott be a szob�ba. Remus megpr�b�lta megsimogatni a fi� h�t�t, de az megint elh�z�dott �jabb v�delmi b�b�jt vonva maga k�r�. A k�t feln�tt v�g�l ism�t mag�ra hagyta Harryt, hogy pihenhessen.

- Anya, jobb lesz, ha ti most hazamentek – mondta Hermione n�h�ny �r�val Flammy elhalv�nyod�sa ut�n. – Majd sz�lunk, ha jutunk valamire. Hazaviszlek benneteket.

- Maradj csak, Hermione. Majd �n – aj�nlkozott Fred.

- Rendben. K�sz�n�m – v�laszolta h�l�san.

Elb�cs�ztak egym�st�l, majd Hermione elindult megkeresni Pitont. Hamarosan megtal�lta a nappaliban. A f�rfi az ablakon b�mult kifel� l�tsz�lag rezzen�stelen arccal, de Hermione tapasztalt l�v�n, felfedezte rajta a m�lys�ges f�jdalmat. Csendben odament mell�, �s � is kin�zett az ablakon. Sok�ig csendben b�mult�k a lassan lemen� napot. V�g�l Hermione sz�lalt meg.

- M�r megint csal�dott bennem, �s van mi�rt haragudnia. Nem tudom, mit gondoltam. Csak… csak nem tudtam elviselni, hogy se Flammy, se Harry nincs t�bb�… �n… - arc�n �jb�l csorogni kezdtek a k�nnyek, aznap m�r sokadszor. A sz�lei jelenl�t�ben tartotta mag�t, �s nem esett k�ts�gbe, de most, hogy elmentek, minden �jra megoldhatatlannak l�tszott. Piton �t�lelte, �s simogatni kezdte a h�t�t, mik�zben suta szavakkal pr�b�lta vigasztalni.

- Nem tett�l semmi rosszat, Hermione. A vil�g az, ami elromlott – suttogta halkan.

Harry f�rads�ga ellen�re nem volt k�pes elaludni. F�sultan b�mult kifel� a kis szoba ablak�n. Egyre er�sebb k�sztet�st �rzett arra, hogy elmenjen, mert egyre ink�bb �rezte, hogy nem tartozik ide. Tudta, hogy valamikor �r�lt volna ennek a t�r�d�snek, de most mindez �rtelmetlen volt. Tonks �s Lupin nem jelentett sz�m�ra semmit, k�t ember volt csup�n, akik ideges�tett�k �t a kedvess�g�kkel. Sz�m�ra nem volt ennek �rtelme. Nem b�rta tov�bb. Fel�llt, hogy lemenjen, �s elhagyja a h�zat, de l�bai nem b�rt�k el, �s a f�ldre hanyatlott. T�ls�gosan gyenge volt m�g ahhoz, hogy elmenjen. Mag�ban bosszankodva visszafek�dt az �gyra, �s elkezdte a plafont b�mulni. Csak p�r �r�val k�s�bb siker�lt nyugtalan �lomba zuhannia.

Hermione lassan nyugodott meg. Piton �tk�s�rte a konyh�ba, f�z�tt neki egy k�v�t, majd le�lt vele szemben. Flammy Hermione mell� lebegett, �s csendben figyelte �ket. Hermione k�bultan kortyolta a k�v�j�t, Piton pedig maga el� meredt.

Flammy elgondolkodva n�zte �ket. Gondolatai a b�ke pokl�ban t�rt�nteken, de f�k�nt term�szetesen Harryn j�rtak. Egy-k�t dolog nem volt vil�gos sz�m�ra. De ezek k�z�l a gondolatt�red�kek k�z�l egyetlenegy volt, ami egy�ltal�n nem hagyta nyugodni. R�n�zett a k�t el�tte �l� emberre, �s minden bevezet�s n�lk�l megk�rdezte.

- Hogyan lehets�ges, hogy nem l�ptem tov�bb, mikor Harry halott? – k�rdezte a l�tsz�lag a semmibe r�ved� Pitonra n�zve. A f�rfi �sszerezzent a hirtelen k�rd�sre, majd fekete szemeit a l�nyra emelte.

- Ez egy nagyon j� k�rd�s. Ezen t�prengek magam is – v�laszolta a b�jitalmester. Hermione �rdekl�dve kapta fel a fej�t, �s n�zett a f�rfira. Majd mikor meg�rtette mi zajlik k�r�l�tte lemond�an s�hajtott.

- Flammyvel besz�lget, igaz? Ez is a hib�im egyike, mint sok minden m�s – s�hajtotta.

- Sajn�lkoz�ssal nem megy�nk semmire, ink�bb gondolkozzunk. A h�god el�bb egy igen �rdekes k�rd�st vetett fel, amin j� lenne elgondolkozni. Tal�n m�g nincs veszve minden – v�laszolta a szellem-Piton a fej�t ingatva.

- M�gis mir�l besz�l? Nem maga mondta, hogy nem lehet visszahozni Flammyt?!

- Nem Flammyr�l besz�lek, hanem Harryr�l – v�laszolta Piton.

- De Harry halott. Nincs rem�ny arra, hogy �letben van, igaz?

- A teste elt�nt, Hermione, ezt teh�t nem tudhatjuk biztosan– v�laszolta kurt�n a f�rfi.

- Piton, eml�kszik? Voldemort azt mondta, hogy valaki valahol �letben tartja a testet – kapcsol�dott be a besz�lget�sbe Flammy is.

Piton �gy meredt Flammyre, mintha k�s�rtetet l�tna, ami nem is �llt messze az igazs�gt�l. Sz� n�lk�l mag�ra hagyta a k�t l�nyt, �s Harry szob�j�ba lebegett. Hermione nem v�rta meg az enged�lyt, ut�na szaladt, hogy megtudja, ha b�rmit kider�tett. A f�rfi a szoba k�zep�n �llt, �s l�that�an keresett valamit, de az nem adott jelet mag�r�l.

- Elmondan�, hogy mit keres?

- Harry Mereng�j�t – v�laszolta t�relmetlen�l, �s tov�bb p�szt�zta a k�rnyezet�t.

- Invito Harry Mereng�je – sz�lalt meg Hermione, mire Piton arc�n megjelent egy amolyan r�gi, tan�ros, g�nyos vigyor. A var�zslat nem haszn�lt.

- Mindig lev�dte a szob�j�t az illet�ktelen behatol�kt�l. Legal�bbis a var�zstud�kt�l – magyar�zta Piton Flammyre pillantva.

- Hogy n�z ki ez a Mereng�? Az a nagy, kerek t�l? – k�rdezte Flammy, mik�zben Hermione fintor�n mosolygott.

Piton b�lintott, �s rem�nykedve n�zett a l�nyra. Flammy a szoba egyik sark�ba mutatott, ahol egy apr�, teny�rnyi m�ret� t�l �llt egy halom k�nyv �s egy�b kacat t�rsas�g�ban.

- Megvan! – lelkes�lt Piton, mire Hermione elk�pedve n�zett r�.

- Honnan tudta, hogy ott van?

- �n nem tudtam, Flammy volt. �s most hagyjatok magamra.

- Mi?! – t�rt ki Hermion�b�l.

- Nem mi, csak te �s Flammy. Meg akarom n�zni �jra a roxforti t�mad�st.

- De h�t �n is l�tni szeretn�m!

- Hermione, ha nem tudn�d, nem t�l okos dolog egy szellem eml�keivel teli Mereng�be beles�t�lni – hazudott szemrebben�s n�lk�l, mik�zben eredeti m�ret�re var�zsolta a t�lat.

A l�ny sz�jsz�le megremegett, de �gy t�nt, hisz a f�rfinek, �gy mag�ra hagyta. Flammy csak �llt, �s b�multa, ahogy Piton az eml�ket a Mereng�be engedte.

- Megv�rom itt – sz�lalt meg csendesen, �s tudta, ha most �rezne valamit, biztosan kiugrana a sz�ve a hely�r�l.

Piton v�g�l belemer�lt a kavarg� k�ks�gbe, �s Flammy v�rt, v�rt �s v�rt. �veknek �rezte, mikor a f�rfi �jra kij�tt. Akkorra m�r Hermione is �jb�l ott �llt a szoba ajtaj�ban, hossz�, egyenetlen l�ptekkel j�rk�lva, k�zben Flammynek magyar�zott, rem�lve, hogy hallja.

Mindk�t l�ny r�kapta a tekintet�t, �s v�rt. Piton r�szletesen el akarta mondani mire jutott e r�vid id� alatt, de csak egy sz�t b�rt mondani:

- Fawkes.

- Mi van Fawkesszal? – k�rdezte Hermione �rtetlen�l.

- A f�nix vitte el a Roxfortb�l Harry test�t, aki val�sz�n�leg �letben van – mondta Piton t�relmetlen�l. Flammy arc�n halv�ny mosoly jelent meg, de m�g mindig k�ptelen volt elhinni, amit a f�rfi mond.

- Elmondan�, hogy mi a fene t�rt�nt? – k�rdezte Hermione.

- Amikor Harry teste elt�nt – kezdett bele Piton –, egy hatalmas villan�s �nt�tte el a termet, amibe az eg�sz kast�ly beleremegett. Ezt Harry var�zslata keltette, de k�zben lehetett l�tni egy m�sik villan�st is, amellyel egy�tt a teste is elt�nt. Fawkes elvitte Harryt a kast�lyb�l, �s �letben tartotta. Egy k�rd�s maradt: hov� vihette Fawkes Harryt? – fejezte be Piton a d�bbent Hermion�t n�zve.

A l�ny nem tudott megsz�lalni, mert �t is elragadt�k a gondolatai csak�gy, mint az el�bb Pitont. V�giggondolta a lehets�ges helyeket, majd bizonytalanul �gy sz�lt.

- Mag�hoz nem hozhatta, elv�gre f�l l�bbal a s�rban van – kezdte az elm�let�t fintorogva, majd elkezdett k�r�zni, tudat alatt is Flammy k�r�l. – �n l�badoztam. Egy�bk�nt is, el akarta titkolni, hogy �l, k�l�nben m�r tudn�nk r�la, �s nem temett�k volna el, nem? Teh�t a Weasley csal�d t�l nyilv�nval� lett volna. Mrs. Octondonnak ott a csal�dja, a gyermekei miatt nem vihette oda. �n csak Lupin professzorra tudok gondolni!

A gyan�tlan Fred visszat�rve m�r csak az �res Piton-h�zat tal�lta – r�la teljesen elfelejtkeztek.

Hamarosan a Lupin h�zasp�r h�za el�tt �lltak. Piton megnyomta a h�z cseng�j�t. Egy kis id� m�lva a megviselt arc� Remus nyitott ajt�t. El�sz�r meglep�d�tt, de azt�n beinvit�lta vend�geit. Hermione, Piton �s Flammy n�m�n k�vett�k Lupint, aki konyh�ba vezette �ket, ahol a b�natos arc� Tonks v�rt r�juk.

- �ljetek le – k�n�lta �ket hellyel Remus. – Valami baj van, hogy ilyen k�s�n j�ttetek? – k�rdezte semmit sem sejtve.

- Ami azt illeti, lenne p�r k�rd�s�nk – kezdett bele tapintatosan Hermione, mire Piton csak a szem�t forgatta. Nem volt helye a finomkod�snak �s � k�l�nben sem a finoms�g�r�l volt h�res, �gy r�gt�n a h�zasp�rnak szegezte a k�rd�st.

- Harry �letben van, �s itt van n�latok! �s ha ez �gy van, mi�rt nem sz�ltatok r�la senkinek? – k�rdezte Perselus nem kev�s szemreh�ny�ssal �s d�hvel a hangj�ban.

- Ezt meg honnan… - ocs�dott fel Tonks a k�bulat�b�l, k�s�n v�ve �szre, hogy el�rulja a titkukat.

- Teh�t igaz! – ki�ltotta izgatottan Hermione.

- Igen – v�laszolta kurt�n Lupin. – De nem olyan, mint r�gen. Megismert ugyan minket, de egyik�nket sem engedi k�zel mag�hoz– mondta les�jtva. Ezut�n elmes�lte a Harry ideker�l�se ut�ni esem�nyeket, majd a lehet�s�geket kezdt�k latolgatni.

Harry Potter ajt�nyikorg�sra �bredt, amely a f�ldszint ir�ny�b�l j�tt. Lassan fel�lt az �gyban �s f�lelt. Nem kellett nagyon hegyeznie a f�l�t, mert v�mp�r �rz�kei feler�s�tettek minden hangot. Odalent besz�lget�s folyt, s neki egy kis id�be telt, mire felismerte a j�vev�nyek hangj�t. A zs�ros haj� denev�r, Piton �s az okoskod� Hermione. K�l�nb�z� �rz�sek kavarogtak benne, de ezek k�z�l egy sem volt j�. Egyre nagyobb volt a k�s�rt�s, hogy elt�nj�n innen egy olyan helyre, ahol egyed�l lehet, �s b�k�n hagyj�k. Fel�llt �s var�zslattal f�nyt gy�jtott. �szrevett az egyik kisebb szekr�ny tetej�n egy t�kr�t, felvette, �s szem�gyre vette az arc�t. K�z�ny�sen k�mlelte t�k�rk�p�t. F�lig hi�nyz�, forrad� orr, v�r�s szemek, f�lig kopasz fej. T�k�letes, �gysem akar emberek k�z� menni, mert elege van mindb�l, �gy a kin�zet sem l�nyeges. V�gign�zett ruh�zat�n, �s undorodva elfintorodott. Azon m�g mindig a r�sz�radt, s�rga ragacs �ktelenkedett. Egy gyors b�b�jjal megtiszt�totta, �s rendbe szedte ruh�j�t. Ezut�n elhat�rozta, hogy k�zli a lent l�v�kkel: elmegy. Gyorsan elhagyta a szob�t, majd csendben lement a l�pcs�n. Hamar megtal�lta a kish�z konyh�j�t, �s hangtalanul benyitott, meg�llt az ajt�ban, �s v�gign�zett a besz�lget�k�n. Piton�k annyira belemer�ltek a besz�lget�sbe, hogy �szre sem vett�k, hogy ott �ll. Harry n�gy agg�d� arcot l�tott, de ez sem t�lt�tte el semmilyen �rzelemmel. Sz�nakozva, szinte m�r megvet�en m�regette �ket. V�g�l Hermione vette �szre, �s kez�t a sz�ja el� kapva felsikkantott.

- Pocs�kul n�zel ki – jelentette ki Piton, f�jdalmasan m�regetve. A fi� nem v�laszolt csak megvonta a v�ll�t, �s le�lt egy �res sz�kre az asztaln�l, a lehet� legt�volabb a n�gy embert�l.

- Harry, annyira �r�l�k, hogy j�l vagy! – ki�ltott Hermione felpattanva a sz�kr�l, �s elindult bar�tja fel�, hogy meg�lelje, de f�l�ton bele�tk�z�tt a pajzs�ba, amely a f�ldre tasz�totta. Hermione felt�p�szkodott, �s d�bbenten n�zett Harryre, aki v�gre megsz�lalt.

- Jobb lenne, ha a helyeden maradn�l – mondta fagyosan.

- De Harry… - kezdte volna Hermione �jra a besz�lget�st, de a fi� v�r�s szemeib�l �rad� k�z�ny�ss�g elhallgatatta.

- Sz�ks�ged van valamire, Harry? Enn�l valamit? – k�rdezte szel�den Tonks.

- Ink�bb elmenn�k – j�tt a hideg v�lasz. Mind a n�gyen �sszen�ztek, �s v�g�l Piton sz�lalt meg.

- �s m�gis, hov� menn�l? – k�rdezte elszorul� sz�vvel a fi� siralmas �llapot�t l�tva.

- El innen – felelte Harry k�z�ny�sen. M�r �pp �llt volna f�l, hogy elhagyja a h�zat, mikor �szrevett egy alakot, aki �pp akkor lebegett be a konyh�ba a falon kereszt�l. Kit�gult szemekkel meredt arra a pontra, ahol a jelens�g felt�nt, majd elhal�an ennyit suttogott.

- Flammy…

K�vetkez� fejezet: V�ltoz�sok