�rta: Brigichan (brigichan @ hotmail.com)

Korhat�r �s figyelmeztet�sek: 12 �ven aluliaknak nem aj�nlott; AU (hiszen el�z� reg�nyem, a TBwtPBE folytat�sa)

Megjegyz�s 1: negyedik fejezet

Megjegyz�s 2: a cselekm�ny kezdet�nek id�pontja: 1997 nyara

Megjegyz�s 3: seg�ts�g a lusta olvas�nak: v�lem�nyt �rok err�l a fejezetr�l a vend�gk�nyvbe

Aj�nl�s: Katy�nak, h�tha kicsit jobban �rzi mag�t t�le, Ray�nak �s Nejinek

Felker�lt: 2005. augusztus 26.

 Emerald Destiny

4. fejezet - Maszkab�l

K�t l� nyolc pat�j�nak szel�d kopog�sa t�rte meg a csendet a kihalt �jszak�ban. A k�t, pomp�zatos �llat oly k�nnyeds�ggel r�p�tette a fekete kocsit, mintha semmilyen terhe nem is lenne. Halkan f�jtattak, noha hajt�juk l�mpal�zasan hajtotta �ket. A s�t�t tal�rba �lt�z�tt, fekete haj� fiatalember m�lyen a szem�be h�zta kalapj�t �s tal�rj�nak magas�tott, eleg�ns nyak�t, �gy a koroms�t�tben alig l�tszott valami az arc�b�l, gy�ny�r� k�k szemein k�v�l.

Nem hagyta pihenni �llatait, hiszen nyugtalan utasai nem engedhett�k meg maguknak, hogy elk�ssenek egy ilyen fontos rendezv�nyr�l.

Ahogy k�zelebb h�z�dtak a kocsi ablakaihoz, jobb oldalt m�r meg is pillanthatt�k a kivil�g�tott, csod�latos kast�lyt, melynek t�voli, f�nyes ablakai olyannak t�ntek, mintha milli�nyi, apr� szentj�nosbog�r ragyogn� k�r�l az �p�letet. N�ma s�hajt�ssal ad�ztak a l�legzetel�ll�t� l�tv�nynak, majd megfogt�k egym�s kezeit.

Remus b�ztat�an kedvese szemeibe n�zett.

- Gy�ny�r� vagy, Stina.

- Te is, Pedar - suttogta Tonks meghat�dva, �s odahajolt, hogy megcs�kolja.

- Mondanom kell valamit… m�g miel�tt oda�r�nk…

Len�zett a n� sz�p, feh�r keszty�s kezeire, majd �jra fel, az arc�ra.

- Szeretn�m, ha minden olyan lenne, mint r�gen. Ha megint olyan gondtalan lehetn�l, mint azel�tt, hogy…

Tonks �rezte, hogy �sszeszorul a sz�ve.

- Remus, �n…

- V�rj, k�rlek, hadd fejezzem be - k�rte a f�rfi halkan. - Elhiszem, hogy ez iszonyatos megr�zk�dtat�s lehetett sz�modra, de tudnod kell, hogy �n mindig melletted leszek, �s sosem kell ezt a terhet egyed�l viselned. T�l fiatal vagy ahhoz, hogy ennyire megkeseredj - suttogta, ahogy megcs�kolta a homlok�t. - Szereltek, Nymphadora Tonks, �s �jra annak a boldog, mosolyg�s n�nek a kezeit szeretn�m fogni, akinek megismertelek. �s szeretn�m… - mondta, v�gyakoz� mosollyal, ahogy meg�rintette kettej�k �lcak�nt szolg�l� karikagy�r�j�t -, ha ez sem lenne sz�nj�t�k t�bb�…

A n� arca eg�szen r�zsasz�n lett az izgatotts�gt�l.

- Nymphadora Tonks, leszel a feles�gem?

Tonks az ajkai el� kapta a kezeit, �s felsikkantott meglepet�s�ben. K�nnyek t�rtek el� a szemeib�l - az �r�m k�nnyei.

- Igen… - rebegte hitetlenkedve, majd egyre biztosabban. - Igen!

El�relend�lt, �s hevesen a f�rfi nyak�ba vetette mag�t. Az boldogan z�rta a karjaiba, �s �lelte eg�szen addig, am�g meg nem �rkezett a kocsi a kast�ly udvar�ra.

M�g akkor is cs�kol�ztak, amikor Lamerin meg�ll�totta a kis fogatot. Beletelt kis idej�be, m�g meg tudott �llni a f�bej�rat el�tt: hiszen sorra �rkeztek a vend�gek, �s ki kellett v�rni, m�g a kocsikb�l kisz�ll mindenki. Lamerin m�r k�sz�lt, hogy leugrik a bakr�l, �s ajt�t nyit nekik, de meglepve tapasztalta, hogy vend�gl�t�ik m�g erre is gondoltak, �s k�l�n szolg�l�kat �ll�tottak el� ezekre a posztokra. Fentr�l n�zte h�t, ahogy a feszeng� n�met inas, kinyitja a kis ajt�t, �s fejet hajt. T�rt angols�ggal �dv�z�lte �ket.

- Isten hozta �n�ket a Rabenstein-kast�lyban.

El�bb Remus sz�llt ki a kocsib�l, majd kezet ny�jtott kedves�nek, hogy az is k�nnyed�n ki tudjon sz�llni. Tonks �vatosan l�pkedett a fogat kicsi l�pcs�in, nehogy megcs�sszon apr� cip�j�nek sarka, �s siker�lt is k�l�n�sebb neh�zs�g n�lk�l meg�llapodnia a v�r�s sz�nyegen, mely befel� vezetett.

Mindketten felpillantottak a r�juk mosolyg� Lamerinre, aki v�g�l b�lintott, �s elindult a j�rm�vel arra a kijel�lt helyre, ahol a fogatoknak kellett v�rakozniuk.

Nymphadora kecsesen �tadta megh�v�ikat, �s az ajt�n�ll� r�gt�n beljebb is tess�kelte �ket. Tov�bbadta a n�vvel ell�tott tekercseket egy m�sik inasnak, aki a b�lterem t�rt kapui el�tt meg�llt, �s fennhangon elki�ltotta mag�t:

- Mr. Pedar Hansen �s Mrs. Stina Hansen, D�ni�b�l!

A k�l�n�s, k�lf�ldi nevek hallat�n j� p�r szemp�r r�juk szegez�d�tt - m�r amit a pazar �larcokon kereszt�l l�ttak.

Amerre csak a szem ell�tott, mindenhol csod�latos ruh�kban pomp�z� d�m�k �s �riemberek �lldog�ltak. Nemcsak �kszereik �s mes�sen d�sz�tett maszkjaik ragyogtak: f�ny�rban �szott m�r a ruh�juk is. A hatalmas embersereg t�nd�kl�se mellett szinte elveszett az �p�let saj�t, k�pr�zatos megjelen�se.

Csillog� m�rv�ny a l�baik alatt; t�k�r v�gig a mennyezeten, melyr�l �tm�terenk�nt aranyl� csill�rok l�gtak al�; k�toldalt mennyezett�l padl�ig �r� ablakok, mind aranysz�n� f�gg�nnyel d�sz�tve… A f�ny�z�s nem mer�lt azonban ki ennyiben. Az asztalok roskadoztak a finom �telek s�lya alatt, melyeket mind arany- �s ez�stt�lc�kon t�laltak fel. Az ev�eszk�z�k �s serlegek hasonl�k�ppen nemesf�mb�l k�sz�ltek, ak�rcsak a gyertyatart�k vagy a f�mtalpas �vegpoharak. Oly b�b�jos volt ez a hihetetlen m�rt�k� pazarl�s, hogy a vend�gek eg�szen belesz�d�ltek.

Odabiccentettek j� p�ran az �jonnan �rkez�knek, sokan poharat is emeltek k�sz�nt�s�kre.

- Pedar! - t�rta ki karjait h�zigazd�juk, �s elvette a maszkot az arca el�l. � volt az egyed�li, akinek nem a fej�re volt er�s�tve a sz�ps�ges �larc.

- Lord Rabenstein - hajtott fejet Remus al�zatosan, Tonks pedig n�m�n pukedlizett.

- Ugyan, Pedar, hagyjuk a formas�gokat! - kacagott Aldemar, ahogy kezet r�zott vele.

- Ahogy k�v�nja - b�gta Lupin halkan.

- Hiszen n�lk�letek semmi sem �llna most itt!

- Szer�ny k�zbenj�r�sunk elt�rp�l e kast�ly sz�ps�ge mellett - pillantott fel szel�den Tonks.

- Megtiszteltet�s, Mrs. Hansen, hogy megismerhetem - cs�kolta meg a kez�t Rabenstein. - Elb�v�l� - suttogta oda Remusnak.

- J�jjetek! - intette �ket beljebb, teljesen �tszellem�lten. - Ismerkedjetek meg…

�s sorra mutatta be �ket a jelenlev� legprominensebb szem�lyeknek: miniszt�riumi hivatalnokoknak, jobb �s rosszabb h�r�, aranyv�r� csal�dok sarjainak �s k�pvisel�inek… M�g mag�val a m�gia�gyi miniszterrel is kezet r�zhattak, hiszen Caramel is hivatalos volt a rendezv�nyre.

- K�pr�zatos b�l, egyszer�en k�pr�zatos! - ism�telgette folyamatosan a k�r�l�tte �ll�knak, emlegetve, hogy a brit var�zsl�t�rsadalom �vtizedek �ta nem l�tott pomp�val szembes�l a mai est�n.

Remus, ahogy az egyre s�t�tebb, komorabb �s titokzatosabb vend�gek k�z�tt l�pdelt, megszor�totta kedvese v�kony ujjait. �sszepillantottak, hiszen �rtett�k a jelet.

Mostant�l k�vetkezett a megfigyel�s, a szel�d t�rsalg�s l�tsz�lag �rdemtelen t�m�kr�l.

Tonks odabiccentett egy hossz�, fekete haj�, v�kony termet� var�zsl�nak, aki kih�v�an �lt�z�tt hitves�vel poharat emelt a tisztelet�kre. Remus is �szrevette Piton�kat, �s el�z�kenyen meghajolt ir�nyukban.

- �s mindez egy taknyos k�ly�k miatt - motyogta oda Perselus k�s�r�j�nek, aki �pp gy�ny�r� ruh�j�nak fodrait igazgatta.

- Saccolni se mern�m, mennyibe ker�lhetett ez a parti - mondta Rowena ugyanolyan halkan, �m a k�r�l�tt�k �ll�knak fel sem t�nt besz�lget�s�k, annyira odafigyeltek.

A n�gy fantom-p�r k�z�l �k �rkeztek meg a leghamarabb. A finom-modor� n�ps�g persze azonnal sugdol�zni kezdett a h�tuk m�g�tt, ahogy bel�ptek. Maga Mrs. Longbottom sem rejtette v�ka al� a v�lem�ny�t a led�r p�rral kapcsolatban. McGalagony sz�ra sem m�ltatta �ket, egy figyelmeztet� villan�st az�rt �szrevettek a tekintet�ben, ami egyet jelentett az �vatoss�ggal. A n� m�r el�tt�k meg�rkezetett, �s alaposan k�r�ln�zhetett, ha ilyen jeleket adott.

Legt�bb idej�t az ifjabbik Rabensteinnal t�lt�tte, aki udvariasan, �m egy�rtelm�en Roxfort hagyom�nyair�l faggatta. A sz�ke f�rfi nagyon elsz�nt embernek mutatkozott, akit nem lehet csak �gy elt�ntor�tani a c�ljait�l. Kitart�an k�rdez�sk�d�tt, �s �rdekl�dve hallgatta a n�gy nagy alap�t�, Griffend�l, Holl�h�t, Hugrabug �s Mardek�r t�rt�net�t; hogy a gyerekeket a r�luk elnevezett h�zakba osztj�k be; hogy a beker�l�s a di�kok k�pess�geihez m�rten alakul szorgalom, b�tors�g, �s affinit�s szerint…

McGalagony hazudott volna mag�nak, ha nem vette volna �szre a f�rfi szem�nek villan�s�t Mardek�r Malaz�r neve hallat�n. Larichs von Rabenstein eg�sz biztosan nem el�sz�r hallotta a nevet, az sem volt kiz�rt, hogy kicsi unoka�ccs�nek is a Mardek�r h�zat tal�lta a legmegfelel�bb helynek. Azonnal meg is k�rdezte, ki ennek a h�zvezet� tan�ra, �m kiss� megsavanyodott az arca, amikor a boszork�ny azt felelte: „a feketem�gia-ellenes liga tiszteletbeli tagja, Ez�st-Merlin d�jas var�zsl�, Perselus Piton”. McGalagony sejtette, hogy a f�rfi rosszall�s�t a „feketem�gia-ellenes” sz� v�ltotta ki, noha ebb�l szinte semmit sem mutatott. Larichs �gyesen pal�stolt mindennem� �rzelmet, �s �larca am�gy is elrejtett mindent a k�v�ncsiskod�k el�l.

Piton �s Rowena nem r�szes�lt abban a kegyben, hogy neki bemutatkozhasson, de Aldemar �g�retet tett nekik, hogy erre az este folyam�n m�g sort ker�tenek.

- Mr. Marcel Gamos-Quesada, Spanyolorsz�gb�l! - hangzott fel az ajt�n�ll� rekedtes hangja ism�t.

A h�lgyek k�z�l szinte mindenki odafordult, illetve igyekezett eln�zni a t�bbiek m�g�tt, hogy megpillanthassa a betoppan� alakot. �m az �ltal�nos k�zr�hej helyett, melyre Sirius az �lt�z�ke miatt sz�m�tott, halk �mulatban r�szes�lt a gyeng�bbik nem fel�l. Sokan el�kapt�k legyez�iket, �s - �lszent m�don, szem�rmess�get sz�nlelve - kacar�szva legyezgetni kezdt�k magukat, annyira izgatottak lettek. Sirius b�mulatosan festett a pocs�k sz�n� ruh�ban, mely kiemelte haj�nak gy�ny�r�, s�t�tbarna t�nus�t, b�r�nek eg�szs�ges sz�n�t, f�rfiasan �velt arcvon�sait, �s t�nd�kl�, s�t�t szemeit, melyek szinte eggy� v�ltak a fekete maszkkal.

Nyoma sem volt sz�tsz�rts�gnak vagy k�coss�gnak, ez�rt Perselus sejtette, hogy a Csik�cs�r�n val� �rkez�s mindenf�le k�l�n�sebb galiba n�lk�l siker�lt.

A f�rfi sorra k�sz�nt�tte a h�lgyeket, n�melyekn�l kezet is cs�kolva, de szinte mindegyik�kre vetett egy cs�bos pillant�st. Maga Rowena is kapott egy megtisztel� �dv�zl�st, amire csup�n egy mosollyal felelt. Sirius pedig tov�bb�llt, hogy megkezdje h�d�t�sait.

Letelepedett az egyik asztalhoz, ahol r�gt�n k�r�je gy�ltek az ifj� h�lgyek, de sz�p sz�mmal m�g az id�sebbek is.

- �t is megel�zte a h�re, azt hiszem - mosolygott Perselus.

- V�rhat� volt - felelte Rowena, mik�zben az elkezd�d� t�ncot figyelte. A p�rok forgataga szinte r�szeg�t� volt. - Rem�lhet�leg j�l is alak�tja majd a szerep�t. Egy-k�t t�nc az epeked� h�lgyik�kkel, azt�n, ha mindenki kedvet kapott a mulats�gra, k�nnyed�n felsz�v�dhat �s k�r�ln�zhet.

- Mr. Dahey O’Reilly, �s jegyese, Miss. Kyla Whelan, �rorsz�gb�l!

A k�t professzor �sszepillantott. Most j�nnek a gyerekek…

- �, az �r kisl�ny, n�zz�k! - hallotta a v�lla m�g�l Rowena, ez�rt k�v�ncsian h�tralesett. T�bb, id�s boszork�ny gy�lt meg az asztalok m�g�tt, a bel�p�kr�l sutyorogva. - Hallott�k a pletyk�kat?

- Miket?

- Hogy e szerencs�tlen sors� kisasszonyt hozz� k�nyszer�tett�k ehhez a p�khendi O’Reillyhez?

- M�g sz�p!

- N�zz�k, most is milyen szomork�s szerencs�tlen l�ny arca!

- Szerintem �r�lhet, hogy �larcot viselhet, mert �gy hallottam, mostan�ban mindenki csak kis�rt szemekkel l�tta!

- A sors kegyetlen, ez egyszer biztos…

- Jobbat �rdemelne enn�l a senkih�zin�l! - csatlakozott a fecseg�kh�z m�g egy, k�z�pkor� h�lgy, b�l�s poh�rral a kez�ben. Esetlen�l sz�rcs�lte bel�le az italt.

- Hogyhogy?

- H�t nem tudj�k? O’Reilly-t hetente l�tni az edinburghi utcal�nyokn�l!

- Nem! - heveskedtek t�bben is hitetlenkedve.

- Felh�bor�t�!

- Pedig �gy van! - er�sk�d�tt az �sz�l� haj� n�. - Higgy�k el, ha mondom!

M�g a h�lgyek cseppet sem diszkr�t m�don folytatt�k a k�t fiatal mag�n�let�nek kit�rgyal�s�t, Perselus �s Rowena �sszepillantott, �s nyugt�zt�k, hogy a h�rhadj�rat sikeres volt. A Rend igyekezte elhinteni a vend�gekr�l sz�l� pletyk�kat a k�zv�lem�ny erre hajlamos egyedein�l - ez pedig csak seg�thette munk�jukat. Min�l hitelesebbek voltak a szerepek, ann�l k�nnyebben tudtak asszimil�l�dni.

- Volna kedved t�ncolni? - k�rdezte Perselus v�ratlanul. �l-hitvese meglepetten n�zett vissza r�. - Remek t�ncos vagyok, mint tudhatod - tette hozz� a f�rfi mosolyogva.

Rowena elvigyorodott, �s beleegyez�en b�lintott.

K�z a k�zben ballagtak a t�nct�r sz�l�re, �s v�rt�k meg a szel�d men�ett v�g�t, melyet �pp j�rtak. A p�rok folyamatosan cser�l�dtek, de voltak, akik egym�s ut�n t�bb t�ncot is elj�rtak. K�z�j�k �lltak be �k is.

Ron �s Hermione is csatlakozott hozz�juk. Mindketten �gyesen ejtett�k a l�p�seket, ha pedig valamelyik�k rontott, �gy nagylelk�en legyintve folytatt�k, mintha semmi sem t�rt�nt volna. A fi� egy�ltal�n nem bizonyult olyan �gyetlennek, mint amikor m�g otthon gyakoroltak, �s Piton �rzett is n�mi b�szkes�get, hogy v�gre valamit hiba n�lk�l megtan�thatott a fi�nak. Hermione ugyan n�ha t�bbet mosolygott a kellet�n�l, de a k�rnyezet�k ezt szerencs�re k�nyszer-mosolynak tekintette, �gy nem ker�lt vesz�lybe az �lc�juk. A r�mes h�rek ellen�re olyan b�jos p�rt alkottak, hogy egyesek nem gy�ztek gy�ny�rk�dni benn�k.

Ron rettenetesen sajn�lta, hogy Harry�k m�g nem �rkeztek meg. Szerette volna, ha bar�tja l�tja, milyen �gyesek, �s hogy tan�t�suk meg�rt minden f�radoz�st.

- Lucien d’Izard, �s jegyese, Evony de Marcotte, Franciaorsz�gb�l!

A marcotte-i contesse nev�nek hallat�n sokan �jra az ajt� fel� fordultak. A k�t Rabenstein-fiv�r is felhagyott a ked�lyes cseveg�ssel, �s megindultak, hogy �dv�z�lhess�k a k�t fiatal vend�get. McGalagony cimp�i megremegtek izgalm�ban, ahogy a kibontakoz� jelenetet figyelte.

- Dr�ga contesse! - cs�kolt nagylelk�en kezet Aldemar a szemeit les�t� Marie-nak. - Min� �r�m, hogy v�gre szem�lyesen is tal�lkozhatunk! Az �n �des fiv�rei annyit �radoztak m�r �nr�l �s az �n sz�ps�g�r�l, hogy azt hitt�k, t�loznak - pillantott �ccs�re. - �s r� kellett j�nn�nk, hogy fel�t sem mondt�k el az igazs�gnak - hajolt meg lovagiasan. - �n k�pr�zatosan sz�p, Miss. Marcotte.

- Megtisztel, Monsieur Rabenstein - felelte Marie, tettetett akcentussal. - Szeretett fiv�reim mindig tisztelettel besz�ltek �n�kr�l.

- Mekkora vesztes�g is, hogy ilyen hamar kellett elt�vozniuk k�z�l�nk… - s�hajtotta az ifjabbik. - Larichs von Rabenstein - hajolt meg, szint�n kezet cs�kolva, �m le sem vette a szem�t a l�nyr�l, annyira megbabon�zta l�tv�nya.

Marie �rezte ujjainak gy�ng�d szor�t�s�n, hogy eg�sz test�ben megremeg. �gy meredtek egym�s szemeibe, mint k�gy� az �ldozat��ba, �s mindkettej�ket megd�bbentette a l�tv�ny. A l�ny mintha csak saj�t szemeinek t�k�rk�p�t l�tta volna Larichs tekintet�ben. Egyik�k sem mert sz�lni, �gy Aldemar, hogy oldja a k�nos cs�ndet, kezet r�zott Harryvel is.

- Mr. d’Izard…

Harry is �szrevette a zavart hallgat�st Marie �s az ifjabbik Rabenstein r�sz�r�l, de ezt csak a l�ny l�mpal�z�nak sz�ml�j�ra �rta. Biztosan tartva a l�ny t�r�keny kez�t, el�z�kenyen biccentett fel�je.

- Egy t�ncot, kedvesem? - k�rdezte, hasonl�an hamis akcentussal, mint a l�ny.

Marie b�lintott, �s visszat�rt arc�ra a mosoly.

A k�t vend�gl�t� f�lre�llt az �tb�l, �s el�gedetten szeml�lte �ket.

- Az est egyik gy�ngyszeme - motyogta Aldemar. - Nem titkolom el�tted, kifog�stalan parti lett volna a sz�modra a h�lgy, Larichs. Makul�tlan erk�lcs�k, szemreval� hozom�ny… Mily k�r, hogy ifj� Mr. d’Izard megel�z�tt… Persze, h t�rt�nne valami szerencs�tlen fiatalemberrel…

Itt sejtelmesen elhallgatott, �s �ccs�re pillantott, majd tov�bb�llt, hogy vend�geivel foglalkozzon. Larichs azonban hallgatott. Szerette volna b�tyja fej�hez v�gni, hogy akkora a kork�l�nbs�g, hogy ak�r a l�ny apja is lehetne, hogy mindenki azonnal gyanakodna, ha d’Izard hal�la ut�n megk�rn� a kez�t - noha a dolgok erk�lcsi vonzata nem izgatta k�l�n�sebben…

De nem. Larichs von Rabenstein szinte megk�v�lten n�zte az ifj� p�rt. A magas, finoman mozg� Harryt, ahogy l�gies k�nnyeds�ggel t�ncol a kisasszonnyal, aki, zavart pillant�sai ellen�re kezdett felold�dni �s elveszni a forgatagban… A k�t szel�d fiatal olyan term�szetess�ggel mozgott a sok eleg�ns vend�g k�z�tt, mintha vil�g�let�kben ilyen t�megben �ltek volna. T�nd�kl�s�k magasztos volt, �s… valahonnan olyan ismer�s. A f�rfi egyszer�en nem tudta ki�zni a sz�v�b�l a halott h�ga f�jdalmasan szomor� eml�k�t. Azok a szemek…

Alig v�rta, hogy a t�nc v�get �rjen. Akarta a l�nyt. Musz�j volt t�ncra k�rnie.

Sirius, aki v�gig figyelte �ket, �rezte, hogy valami nincs rendj�n, mert ahogy Larichs el�relend�lt, hevesen el�vetette mag�t, �s pattog�, spanyol akcentussal megsz�l�totta.

- Lord Rabenstein - �dv�z�lte a vele k�r�lbel�l egyid�s n�metet. A f�rfi szinte r�m�lten h�k�lt h�tra a hirtelen felbukkan� idegen l�tt�n, �s arc�ra ki�lt n�mi undor annak modortalan viselked�se miatt. - Megbocs�sson Lords�god… de… Att�l tartok, egy kis baleset t�rt�nt… - mutatott az egyik asztalt�rsas�g el�, ahol egy h�lgyet legyezgetve pr�b�ltak fel�breszteni �jults�g�b�l.

- � - mondta megillet�d�tten, majd vetett m�g egy moh�, csal�dott k�pet Harryre, aki �jabb t�ncra k�rte fel a sz�ps�ges contesse-t. - Mutassa az utat - mondta v�g�l keser�en.

K�zben Remus v�gre megszabadult az utols�, k�v�ncsiskod� vend�gt�l is, �s belekortyolhatott ital�ba.

- Valami nincs rendben - morogta mellette Tonks, megszor�tva sz�p kis csipkelegyez�j�t.

- Sirius akci�zik - b�lintott kedvese. - �n is �szrevettem.

- Ez nem volt r�sze a tervnek.

- Szerinted gyanakodnak?

- Nem tudom, de amikor Harry�k bej�ttek, t�rt�nt valami… Elsz�lt�k volna magukat?

- Fogalmam sincs - s�hajtotta Lupin, ahogy felhajtotta a poh�r tartalm�t. - De rem�lem, azok az �tkozott kocsik riad�k�sz�lts�gben vannak!

Harry t�nc k�zben egyed�l csak kedves�t figyelte. Az olyan sz�pnek t�nt az eleg�ns ruh�kban, �s titokzatosnak a maszkban, hogy a sz�ve hevesen dobogott izgalm�ban. M�g hogy semmi keresnival�ja itt… Mint a legszebb sz�l vir�g egy hatalmas r�ten, gondolta.

Nyugtalan�totta azonban, ahogy az ifjabbik Rabenstein a l�nyt figyelte. Volt a szemeiben valami leplezetlen moh�s�g �s igyekezet, mely semmik�ppen t�nt j� el�jelnek. Kit�n� �lc�juk ellen�re folyamatosan a vend�geket figyelte. �rezte, hogy p�lc�ja �jra meg �jra hozz�d�rg�l�dik mellkas�hoz: fel�lt�j�nek bels� zseb�be volt elrejtve. A hatalmas t�meg mindig azt az �rz�st keltette benne, hogy valaki �ll a h�ta m�g�tt, valaki, aki vesz�lyes lehet. �s minden �jabb l�p�ssel fordultak ugyan, kiker�lve a l�thatatlan �rny fenyeget�s�b�l, �m beleker�lve egy �jba. Vigy�zniuk kell…

- Valami baj van, kedvesem? - k�rdezte Marie gy�ng�den, l�tva homlok�n a r�ncokat.

Harry �vatosan megr�zta a fej�t, �s elmosolyodott.

- Csak arra gondoltam, mennyivel jobban �r�ltem volna, ha �letem els� b�lj�n is veled t�ncolhatok, egyetlenem…

Itt-ott felbukkant ugyan Piton �s Rowena a t�megben, �s Harry tudta, hogy minden l�p�s�k�n rajta tartj�k szemeiket, m�gis annyi vend�g volt…

�s Voldemort ak�r itt lehet k�zt�k, gondolta hirtelen. Azon t�prengett - mik�zben mosolyt er�ltetett ajkaira -, vajon felismern�-e, meg�rezn�-e, ha itt volna…

A zene elhallgatott, �s a p�rok meghajoltak egym�s fel�, megk�sz�nv�n a t�ncot. �pp az asztalok fel� igyekeztek, hogy magukhoz vegyenek egy poh�rnyi friss�t�t, mikor Larichs �jra felbukkant, szinte a semmib�l.

- Miss. Marcotte… - hajolt meg el�tte m�lyen.

- Lord Rabenstein - viszonozta a k�zeled�st a k�t fiatal.

- Szabad egy t�ncra?

Egy emberk�nt rezzent �ssze az �sszes �lruh�s besurran�. Piton megszor�totta Rowena ujjait, jelezve, hogy baj van, Remus pedig k�ts�gbeesetten pillantott Siriusra, aki arc�r�l, az este folyam�n el�sz�r, elt�nt a b�b�jos mosoly. Hermione majdnem felsikkantott, �s v�letlen�l Ron l�b�ra l�pett.

- Csak ha megengedi, Mr. d’Izard - tette hozz� Rabenstein.

A l�ny vetett egy pillant�st p�rj�ra, Harry kiolvasta az �zenetet a szemeib�l: „Am�g velem t�ncol, semmilyen s�t�t dologra nem vetemedhet. Itt az alkalom, hogy egy kicsit k�r�ln�zzetek. K�ldj mindenkit t�ncba… akit csak lehet.”

- Term�szetesen - felelte Harry mosolyogva, �s �tengedte a h�lgyet �j t�ncpartner�nek.

Ahogy h�tat ford�tott nekik, megkereste Remust a t�megben, �s a parkett fel� intett a szemeivel. Tonks �rtette a c�lz�st, �s azonnal a megl�dul� p�rok fel� h�zta kedves�t.

- Meg kell v�den�nk Marie-t! - suttogta Hermione elsz�ntan.

- Igyekezz�nk mell�j�k ker�lni - aj�nlotta Ron, er�sen megszor�tva a l�ny kez�t, csak hogy ne essenek ki a szerep�kb�l.

Piton�k j� ideje t�ncoltak m�r, �gy az illem megk�v�nta, hogy egy kis pihen�t tartsanak. Harry odaballagott mell�j�k, mintha csak italt akart volna venni az asztalr�l, ami mellett �lltak.

- Mi t�rt�nt? - k�rdezte Rowena alig mozg� ajkakkal.

- Fogalmam sincs - felelte s�t�ten Harry, mik�zben a sz�j�hoz emelte a poharat.

- Gyan�t fogott? - folytatta Piton a vallat�st.

- Lehetetlen… Marie mindent j�l csin�lt… �n rontottam volna el? A szerep szerint…

- Felejtsd el a szerepet, annak m�r l�ttek - morogta Sirius, nekik h�ttal �llva, pezsg�spoharat szorongatva. - �gy l�tszik, vonz�dik a l�nyhoz. Egy�rtelm�en l�tszik a szemeiben…

- A szemei… - eszm�lt fel Harry. - Annyira furcs�k…

A h�rom feln�tt meglepetten pillantott r�.

- Hogyhogy furcs�k?

- Olyanok… mint Marie-nak…

- Olyanok? �gy �rted…?

- Nem tudom! - er�sk�d�tt Harry. - Csak keveset l�ttam bel�l�k az �larc miatt! De hat�rozottan… hasonl�k…

- Jobb lesz, ha a k�vetkez� k�rn�l ti is be�lltok - adta ki az utas�t�st Sirius. - F�rk�zzetek k�zel a holl�hoz, �s…

�m Piton ekkor olyan cs�nya k�romkod�st harapott el, hogy mind megbotr�nkoztak.

- Merlinre, Perselus! F�kezd magad!

- Itt van az ap�m! - sziszegte a f�rfi zil�lva, h�tat ford�tva egy kell�k�ppen eleg�ns, �m ann�l s�t�tebb t�rsas�gnak.

- A kid? - k�rdezte Sirius hitetlenkedve. - Nem is tudtam, hogy m�g �l az ap�d!

- Az ap�m v�mp�r, nagyokos! Hogyne �lne! - suttogta idegesen Piton, �s Harry �szrevette, hogy a szemeinek sz�ne hirtelen �tv�lt ijeszt�en k�kre. - Akci� lef�jva!

- Hogy �rted azt, hogy „akci� lef�jva”? Ezt nem te d�nt�d el! - folytatta a makacskod�st Black.

- V�ge, nem �rted? Fel fog ismerni! El kell vinnem innen a fiamat! Nem hagyhatom, hogy ak�rcsak egy ujjal is hozz��rjen!

- Meg�rzi rajtad, hogy a fia vagy? - k�rdezte Rowena agg�dva, jobban meg�rtve a probl�m�t, mint Sirius.

- Mind meg�rezz�k egym�son! Mind, akik magunkban hordozzuk erre a hajlamot…!

- Professzor - suttogta Harry, megfogva a karj�t. - Lamerin biztons�gban van odakint az ikrekkel �s R�mszemmel. Addig pr�b�lja idebent elker�lni az… Sz�val az id�sebb Pitont. Mi meg Siriusszal megy�nk, �s k�r�ln�z�nk!

- Nem m�sz sehova! �n megyek helyetted!

- �s akkor ki vigy�z Ronra �s Hermionera? Egyed�l vesz�lyben lenn�nek!

- Itt van Remus �s Tonks…!

- Seg�ts�g n�lk�l nem tudn�k Marie-t is megv�deni! �gy nem, hogy a holl� is vele van!

- B�jjatok el valami sarokban, egy f�gg�ny m�g�tt! �gyis ez lenne a dolgotok! Ott fedez�kben maradhattok az ap�d el�l! - kezdte Sirius is komolyabban venni a helyzetet. F�l szem�t Aldemaron tartotta, aki �pp ked�lyesen csevegett az id�sebb Pitonnal, majd h�tra tess�kelte �ket. A b�lterem v�g�n, a nagyl�pcs�n s�t�ltak fel, mintha dolguk lenne odafenn. - Harry, te velem j�ssz!

Perselus apja ugyanolyan volt, mint amilyenre Harry eml�kezett az okklumencia �r�kr�l. Hossz�, fekete haja volt, ak�rcsak most fi�nak, magas volt, horgas orr�, �s f�lelmetes jelens�g. A f�rfi, aki mindig b�ntotta tan�rukat, �s aki v�mp�rr� akarta tenni… a saj�t fi�t…

- A szents�git! - sziszegte Piton d�h�sen, ahogy elb�jtak a vaskos f�gg�ny�k m�g�tt. Rowena beny�lt szokny�j�nak egyik rejtett zseb�be, �s el�h�zta onnan saj�t oda-vissza t�kr�t, mely olyan par�nyira volt lekicsiny�tve, mint egy pap�r zsebkend�. Elv�gezte rajta a nagy�t� b�b�jt, �s belesuttogta Mordon nev�t.

- R�mszem! - ny�gte, ahogy megpillantotta a f�rfi viharvert fej�t. - Tudunk besz�lni? Nem hall senki?

- Nem, mondja csak, Rowena!

- R�mszem, baj van!

L�tta, hogy a f�rfi m�r kapja is el� a p�lc�j�t.

- Azonnal tegye el! - sikkantotta a n�. - Figyeljen r�m! V�mp�rok is megjelentek a b�lon! K�zt�k Perselus apja! Azonnal n�zzen az ifj� Lamerin ut�n! Nem fedezhetik fel, hogy itt van, mert k�nnyen �ldozatul eshetne nekik! Meg�rtette, amit mondtam?

Az id�s auror b�lintott.

- Fred most is ott van vele, de az �n kocsim is �tm�ternyire �ll t�le. Nyitva tartjuk a szem�nket! Lankadatlan �bers�g odabenn is!

Rowena megforgatta a szemeit, majd elrakta a t�kr�t, Perselus azonban j�l tudta, hogy a v�nember intelme most k�l�n�sen jogos volt. Viszolyogva n�zte t�volod� apj�t.

- Nem tal�lkoztunk m�r… vagy tizennyolc �ve… - suttogta borzalm�ban, �s lehunyta a szemeit.

A n� odas�t�lt mell�, �s megfogta a kez�t.

- Elhiszem, hogy sz�rny� lehet ez neked, dr�g�m…

- Elj�tt hozz�m, miut�n megtudta, hogy tan�r lettem… Roxfortban…

- Tudott a h�zass�godr�l?

- Isten �rizz, dehogy! �gy is �pp el�g gy�l�letet �rzett ir�ntam, ami�rt Dumbledore �lebe lettem… Meg�lt volna, ha megtudja, hogy �sszek�t�ttem az �letemet egy muglival… Mi�rt kellett idej�nnie? - k�rdezte szinte k�ny�r�gve a mennyezett�l.

- Sejthett�k volna - cs�kolta meg gyorsan Rowena. - Most m�r nincs mit tenni. Szerencs�re felment az emeletre. Min�l t�volabb van t�led, ann�l jobb…

- De mit csin�lhatnak az emeleten?

P�r m�sodpercig csendben n�zt�k egym�st, majd Piton els�padt.

- Ut�nuk kell menn�nk! Harry�k vesz�lyben vannak!

- Remek�l t�ncol, Lord Rabenstein - jegyezte meg Marie ny�jasan, noha m�g mindig remeget egy kicsit a hangja az izgatotts�gt�l.

- Ak�rcsak �n, Mademaselle - b�gta a f�rfi, leny�g�zve.

V�gig a l�ny szemeit figyelte, melyek mintha megbabon�zt�k volna. Teljesen egyform�k voltak. Az �v�. �s a l�ny�. Mint k�t toj�s.

- Milyen ig�z� a tekintete, kisasszony - mondta v�g�l, �s al�val� mosoly k�szott az ajkaira. Marie megremegett, �s ajkai n�m�n mozogtak. Larichs sejtette, hogy ez lesz. - Felt�telezem, �desanyj�t�l �r�k�lte.

Marie les�t�tte a szemeit.

- R�j�tt! Tudja, honnan sz�rmaznak a szemeim! - sikoltozta egy bels� hang a f�leiben.

Nem tudta, mint feleljen, �tkozta mag�t, ami�rt miatta ker�l vesz�lybe az eg�sz k�ldet�s. Nem bukhatnak le. Most m�g nem…

- Eg�szen biztosan. Szeg�ny, megboldogult b�ty�im mindig is mondt�k, hogy bennem folyton csak �t l�tj�k… - mondta h�t, hogy kiv�gja mag�t.

Most azonban Larichson volt a sor, hogy megrend�lj�n.

A f�rfi maszkb�l kil�tsz� arc�n nem v�rt torzul�s ment v�gbe. Sz�p, �velt ajkai megremegtek, �s a szemeit lehunyva, n�m�n t�ncolt tov�bb.

Marie nem tudta mire v�lni a reakci�j�t. Butas�g volt azzal �m�tania mag�t, hogy ennyire j�l siker�lt a hazugs�g. Mi volt h�t az, ami ennyire elszomor�totta ezt a b�rsonyos hang�, sz�p f�rfit?

Az eg�sz t�nc ilyen fesz�lt csendben telt, �s a l�ny kezdte egyre kellemetlenebb�l �rezni mag�t. Ahogy a b�jos muzsika elhallgatott, Rabenstein visszak�s�rte az asztalokhoz, majd egy k�zcs�kot k�vet�en elb�cs�zott.

Marie szomor�an s�hajtott egyet. Sajn�lta, ami�rt nem tudta tov�bb feltartani a f�rfit. Az asztalhoz l�pett, hogy vegyen mag�nak egy poharat. Szel�den mosolyogva tanakodott, mit is igyon, mikor egy magas, v�kony alak l�pett mell�je.

- Hamupip�k�t j�tszunk, kedves… contesse? - k�rdezte selymes hangon, �s Marie azonnal megdermedt a f�lelemt�l.

Rettegve pillantott fel r�. Az ifj� elmosolyodott, majd feltolta feje b�bj�ra az �larcot, mely kiss� �sszeborzolta eddig sz�pen f�s�lt, tejf�lsz�ke haj�t. Hamar felismerhet�v� v�lt arca.

Draco Malfoy volt az. Tekintete �res volt… Mintha valaki elvar�zsolta volna, gondolta Marie. Agg�dva n�zte a fi� s�padt arc�t, fak� szemeit…

Malfoy arc�n lassan furcsa v�ltoz�s ment v�gbe. A mellkas�hoz kapott, �s h�rg�tt egy nagyot, mintha eddig valami fojtogatta volna.

- Te j� �g! - sikkantotta Marie. - J-j�l vagy?

T�tov�n meg�rintette a fi� v�ll�t, mire az �jra felpillantott. Szemei azonban m�r nem voltak olyan �lettelenek. Visszanyert�k eredeti, sz�sk�sk�k sz�n�ket.

- Hogy ker�l�k �n ide? - k�rdezte Draco, �szinte meglep�d�ssel.

Sirius �gy lop�zott a kihalt, s�t�t folyos�kon, mint valami v�rbeli tolvaj. Harry utolj�ra Dudley brut�lis akci�filmjeiben l�tott hozz� hasonl�, �gyn�kszer� alakokat, �s �gy �rezte, keresztapja k�nnyen beillene egynek. �rny�kt�l �rny�kig osontak, �s minden ajt� el�tt meglapultak. Sirius el�kapott k�t telef�let fel�lt�j�nek egyik zseb�b�l, �s azokkal hallgat�ztak. Szinte minden szoba �res volt, n�melyekben a lev�ltott szem�lyzet szuny�k�lt. �szt�neikre hagyatkozva kerest�k azt a termet, ahov� a s�t�t komp�nia t�vozhatott. Az �p�let ezen sz�rny�nak szinte minden folyos�j�t bej�rt�k m�r, mikor…

Egy el�gaz�s fel�l besz�dfoszl�nyokat hallottak. L�bujjhegyen lopakodtak oda a teremhez, mely valami kisebb t�rgyal� lehetett. Kev�s sz�ket l�ttak, de a f�lhom�lyban mozgol�d� alakok nem is az �l�ssel voltak elfoglalva. K�rbe�lltak egy magas, r�miszt�en v�kony hangon besz�l� m�gust, akinek az apr� gyerty�k f�ny�n�l megcsillantak k�l�n�s v�g�s� pupill�i.

Harry csontjait iszonyatos f�lelem j�rta �t.

- Voldemort! - nyikkantotta alig hallhat�an, Sirius pedig elkapta, �s legy�rte a f�ldre, hogy meg ne moccanjon. Befogta a sz�j�t, mert a fi� ugyanazt az egy nevet dadogta. � maga eddig m�g sohasem l�tta a f�lelmetes m�gust �l�ben, de az �rz�s, ami a l�tv�nyt k�vette, borzalmas volt.

Mindketten r�m�lten figyelt�k, hogy t�rdel le el� az id�sebb Piton, �s Aldemar von Rabenstein. A h�tt�rben s�t�t, maszkos alakok �lltak, Sirius szerint hal�lfal�k. Mind azt a sz�rny� jelenetet figyelt�k, amihez a Nagy�r k�sz�l�d�tt.

Leh�zta keszty�j�t, �s el�villantak fak�, v�kony ujjai. Meg�rintette vele Piton arc�t, aki les�t�tte a szemeit.

- A fiad el�rult engem - mondta olyan hangon, hogy mindkettej�k karj�n fel�llt a sz�r.

- Sz�gyenletes tett, nagyuram - b�gta a f�rfi nyugodtan, noha bel�lr�l majd sz�tvetette az indulat. A feketem�gusra emelte tekintet�t. Az kiolvasta bel�le Piton �rz�seit �s gondolatait.

- De te majd helyrehozhatod, amit � elrontott.

Voldemort hangj�ba mintha �szinte csal�dotts�g vegy�lt volna.

- Nem volt n�la tehets�gesebb hal�lfal�m - mondta, elmer�lve eml�keiben. - Nemcsak a b�jitalok kiv�l� mestere volt, de annyi �tkot tudott, amennyit a t�bbiek egy�ttv�ve sem. Mind �rezz�k a hi�ny�t… De ti�d lesz a feladat, hogy megb�ntesd a nev�nkben… - fejezte be, �s �lesen felkacagott, ahogy meg�rintette Piton ajkait, �s el�b�j�, f�lelmetes szemfogait.

Harry most m�r olyan hevesen kap�l�zott, hogy m�g Sirius is alig b�rta lefogni.

- De akkor ess�nk is t�l rajta, ha m�r �gy egybegy�lt�nk - folytatta Voldemort, felt�rve a tal�rt saj�t karj�n.

A k�t el�tte t�rdel� alak is �gy tett, �s mind tudt�k, mi fog most k�vetkezni.

A nagy�r meglengette a mutat�ujj�t Piton alkarja felett, mintha valamit rajzolna vele. A t�rdel� f�rfi felord�tott a k�nt�l, �s lehetett l�tni, hogy v�rcseppek koppannak a m�rv�nypadl�n. A S�t�t Jegy bele�gett a b�r�be.

- Aldemar - fordult Voldemort ny�jasan a vend�gl�t�hoz. - M�lt� b�lt rendezt�l sz�vets�g�nk megpecs�tel�s�re… �dv�z�llek a k�reinkben! - ki�ltotta, ahogy Rabenstein kez�re is odahelyezte a jelet.

Mindk�t f�rfi sz�k�lt a f�jdalomt�l, ahogy a f�ld�n fetrengtek, Sirius pedig �gy d�nt�tt, eleget l�ttak.

- T�nj�nk el innen! - suttogta oda a remeg� Harrynek.

A fi�nak semmi m�s nem j�rt az esz�ben, csak a tavasszal folytatott harc. H�t ennyit sem �rt az az er�s b�b�j?

- M�g csak le sem gyeng�lt… �s most m�g k�t gazemberrel t�bb seg�t�je van… - hebegte.

- Gyer�nk! - s�rgette Sirius.

Ahogy felkeltek rejtekhely�kr�l, megcsillant �larcuk, �s erre felfigyeltek a bentiek is.

- Ki van ott? - ki�ltotta az egyik hal�lfal�.

- Mutassa mag�t!

Aldemar azonban el�kapta a p�lc�j�t, �s fenyeget� erej� �tkot k�ld�tt az ajt�n�l bujk�l� alakok fel�. Az f�lelmetes robban�st k�vet�en csap�dott a falba, melyt�l megrengett az eg�sz �p�let.

Odalenn, a b�lteremben elhalkult a zene, �s mindenki feln�zett a mennyezetre, a himb�l�z� csill�rokra. Abbahagyt�k a t�ncot is, �s a fenti t�k�rk�peiket b�mult�k.

Ron mag�hoz �lelte Hermionet, mert azt s�gt�k az �szt�nei, hogy komoly baj van.

Fentr�l azonban kis ideig nem j�tt �jabb z�rej. Mikor m�r azt hitt�k, csak k�pzel�dtek, �jabb, �s sokkal hangosabb robban�s r�zta meg a falakat. A t�k�rmennyezeten v�gigfutott egy reped�s, mely azt�n milli�nyi sz�lra �gazott el. A t�meg visszafojtott l�legzettel v�rta, mi fog t�rt�nni. Azt�n a terem sark�ban irt�zatos robajjal leszakadt az egyik aranycsill�r. L�ncreakci�-szer�en sorra omlottak le a k�pr�zatos f�nyforr�sok, az emberek pedig sikoltozva menek�ltek a t�rmel�k �s a rengeteg �vegszil�nk el�l. Egym�st taposva l�dult meg mindenki a kij�ratok fel�. Volt, aki fej�t eltakarta, �s kivetette mag�t az ablakon, nem t�r�dve a test�n keletkez� v�g�sokkal. Senki sem figyelt a m�sikra, mind csak azt lest�k, hogyan juthatnak el�bb fedez�kbe.

Ron �s Hermione, mivel �ppen t�ncoltak, a p�nikol� t�meg kell�s k�zep�n rekedtek. Szorosan egym�shoz b�jtak, hogy mindenki elszaladhasson mell�l�k, �s v�g�l �k is kimenek�lhessenek.

- Ne engedd el a kezem! - ki�ltotta Ron p�rja fel�, mert nem hagyhatta, hogy a l�nyt mag�val sodorj�k a t�bbiek, �s esetleg �sszetaposs�k. Egy�tt er�sebbek voltak. - Fogd j� er�sen!

Hermione el�kapta a p�lc�j�t, mikor l�tta, hogy sokak sz�m�ra es�lytelen a menek�l�s a lezuhan� csill�rok el�l.

- Immobilus! - sikoltotta, mire minden, ami a leveg�ben volt �ppen, mozdulatlann� dermedt.

Az embereket ez nem nyugtatta meg. A folyos�kr�l f�st szaga kezdte megt�lteni a termet, �gy mindenki hanyatt-homlok menek�lt kifel�.

Larichs von Rabenstein iszonyodva figyelte, mi t�rt�nt m�sodpercek alatt �j otthonukkal. Az emeletr�l j�ttek a hangok, sejtette h�t, hogy a baj forr�sa is ott van. �m kihaszn�lta az alkalmat, �s karon ragadta Marie-t.

- Te velem j�ssz!

A l�ny sikoltozva tiltakozott �s kap�l�zott, amire Piton �s Remus is felfigyelt.

- Takarodjon! Capitulatus! - rikkantotta Draco, mag�hoz r�ntva a l�nyt, �s a f�rfi mellkas�ra c�lozva. �gy nem a p�lca rep�lt ki annak kez�b�l, hanem j� t�zm�ternyire h�travet�d�tt.

- Malfoy…! - suttogta Remus, aki nem �rtette, mi�rt kelhetett a l�ny v�delm�re a sz�ke ifj�.

Larichs hasonl�an megd�bbenten �llt az eset el�tt, de nem volt ideje t�prengeni, mert l�tta, hogy az �larcos Piton az emelet fel� igyekszik.

- �lljon meg! - ki�ltotta, �s megpr�b�lt fel�llni, de elcs�szott az �vegszil�nkokon, �s hasra esett. Kez�t �s ruh�it �ssze-vissza v�gt�k a cserepek.

Rowena odaszaladt Marie-hoz �s Dracohoz, majd Remusra ki�ltott, hogy hozza m�r Ront �s Hermionet. Sirius �s Harry �pp ekkor �rtek a l�pcs�fordul�hoz, �s t�bb fokot �tugorva sz�guldottak le rajta, nyomukban a hal�lfal�kkal �s a felb�sz�lt Aldemarral.

- Kifel� mindenki! - ki�ltotta Sirius, amire mind fut�snak eredtek, noha kivont p�lc�ikat a kez�kben szorongatt�k, annak eset�re, ha meg kellene v�deni�k magukat.

Draco sz� n�lk�l kir�ngatta a teremb�l Marie-t, aki tiltakozni sem tudott a f�lelemt�l. Rowena megv�rta, m�g Ron �s Hermione is kijut, majd Remusszal �s Tonksszal egy�tt s�rgett�k a fel�j�k rohan� Pitont, Siriust �s Harryt.

- Avada Kedavra! - ki�ltotta egy d�h�s f�rfi.

Larichs a hang ir�ny�ba fordult, �s l�tta, hogy a z�ldesen ragyog� �tkot b�tyja l�tte ki.

- Aldemar!

Sirius h�trapillantott, �s l�tta, hogy az �tok a fi� fel� rep�l. Elkapta h�t a k�lyk�t, maga el� r�ntotta, majd �gy el�rel�kte, hogy az hason �s f�loldalt cs�szva sz�guldott padl�n. A szil�nkok v�gt�k ugyan a b�r�t, de ez volt a legkevesebb, ami miatt tiltakozhatott volna. Az �tok �gy c�lt t�vesztett, Piton azonban v�ratlanul elt�nt mell�l�k. Egy �ld�z�j�k be�rte, �s ler�ntotta a f�ldre.

- A szents�git! - szitkoz�dott a professzor.

- Ne! - sikoltotta Rowena, mikor l�tta, hogy t�bben is r�vetik magukat. Megindult fel�je, de Remus visszatartotta.

- Menek�ljetek! - ki�ltotta Perselus. - Vigy�tek innen Lamerint!

Apja is megjelent a s�t�t alakok k�zt, �s let�pte mindkettej�k arc�r�l a maszkot.

- No l�m - jegyezte meg mosolyogva.

Perselus lend�tett m�g egy utols�t a p�lc�j�val, amit�l a mozdulatlan csill�rok mind hullani kezdtek a f�ldre, hogy fedezz�k Harry�k menek�l�s�t, majd ki�t�tt�k a fegyvert a kez�b�l.

- Ne! - tiltakozott kedvese, imm�r k�nnyes szemekkel, �s Sirius is tehetetlen�l �llt, a lezuhan� t�rmel�k k�zt. L�tszott rajta, hogy t�tov�zik: hogy hajtsa-e kifel� a t�bbieket, vagy menjen, �s seg�tsen neki.

- Siess! Vidd innen �ket! - ki�ltotta Piton oda neki, majd feljajdult a f�jdalomt�l: apja belem�lyesztette a fogait bal csukl�j�ba.

A moh� v�mp�rok ber�ncig�lt�k egy s�t�tebb szob�ba, �s becsapt�k m�g�tte az ajt�t.

Rowena vel�t r�z� sikolt�sa olyan rettenetes volt, hogy mind �sszer�ndultak t�le. A n� �sszeesett, �s nem mozdult.

Sirius, miut�n Remus gondjaira b�zta a k�ts�gbeesetten kap�l�z� Harryt, fogta a n�t, felnyal�bolta ruh�j�t, �s kiszaladt vele a kapun, borzaszt� lelkiismeret-furdal�ssal mellkas�ban.

Az ifjabbik Rabenstein m�g mindig ott �lt a padl�n, dermedten az esem�nyek l�tt�n.

- Larichs! - ki�ltotta Aldemar, fel�je rohanva. - �ll�tsd meg �ket!

A f�rfi felpattant, �s a menek�l�k ut�n eredt. B�tyja a szolg�l�kkal is �v�lt�z�tt, akik hasonl�k�ppen f�lreh�z�dtak a baj el�l.

- Haltet sie auf!

Odakinn teljes volt a k�osz. Sok kocsi egym�snak �tk�zve, felborulva vagy ki�gve fek�dt az udvaron, eltorlaszolva a kij�ratokat, �gy a t�bbi fogatos a sz�tbomb�zott ker�t�seken vagy a kerten kereszt�l pr�b�lta kimenek�teni utasait. N�gy kocsi v�rt m�r csup�n egym�sra.

- Induljatok! - rivallt George-ra Mordon, aki t�tov�zva ugyan, de odacsapott a lovaknak.

Ron �s Hermione r�m�lten lesett ki az ablakon, hiszen m�g nem l�tt�k, hogy mindenki �ps�gben ki�rt volna a kast�lyb�l.

Draco betuszkolta Marie-t az egyik szabad kocsiba, �s r�csapta az ajt�t.

- Gyer�nk! - ki�ltotta fel Frednek.

- Te mi az �rd�g�t keresel itt? - �v�lt�tte vissza az iker, �s m�r ny�lt is a p�lc�j��rt.

- Vidd innen, am�g el tudsz menek�lni!

Fred nem moccant, de nem tette el a p�lc�j�t, annak ellen�re sem, hogy Malfoy r�sz�r�l semmilyen t�mad� sz�nd�kot nem tapasztalt.

- Meg kell v�rnom Harryt - mondta v�g�l.

Malfoy sz� n�lk�l h�tat ford�tott neki, �s a maszkj�t m�r elhagy� Harry fel� rohant.

- Haltet sie AUF! - �v�lt�zte a k�t Rabenstein, mik�zben �tkokkal bomb�zta Remust �s Tonksot.

Azt m�r nem tudt�k megakad�lyozni, hogy Sirius besz�lljon az egyik kocsiba.

- Indulj, Lamerin! - ki�ltotta oda neki.

- De nekem Remust �s…

- Indulj!

- Hol van apa?!

- El kell t�nn�d innen!

- N�lk�le nem megyek! Egyed�l hagytad? Odabenn?! - fakadt ki a fi� d�h�sen.

Azzal lepattant a bakr�l, �s a t�mad�k fel� iramodott.

- Idi�ta! - kapta el a derek�n�l fogva Sirius, �s behaj�totta az �jult Rowena mell�, majd r�z�rta a kocsi ajtaj�t. - Ismered a feladatod!

Maga pattant fel az �l�sre, �s a lovak k�z� csapott.

- Capitulatus! - ki�ltotta Harry, hogy lefegyverezze az utols� talpon maradt csukly�st, aki Remus�kat akad�lyozta. A f�rfi v�gre fel tudott sz�llni, majd oda�v�lt�tte Harrynek, hogy � is keresse meg a kocsij�t. Mordon m�r el is indult vel�k, �s Harry, Draco r�ngat�s�nak engedve megindult Fred fel�.

Egy robban�s l�k�shull�ma azonban led�nt�tte �ket a l�bukr�l. Hamut �s homokot k�pk�dve k�ny�k�ltek fel, �s Harry szemei k�nnybe l�badtak, ahogy a kocsija fel� fut� Larichsot megl�tta.

- FRED! INDULJ! MOST AZONNAL!

A fi� is �szrevette a m�gus fenyeget�s�t, �s azonnal a lovak k�z� csapott. A kocsi biztons�gban kirobogott a kapun.

Harry felpattant a homokb�l, �s intett a majdnem kiugr� Remusnak, hogy ne tegyen semmi meggondolatlant.

- Majd hoppan�lunk! - ki�ltotta Draco, �s megfogta Harry karj�t. Lupin azonban egy�ltal�n nem t�nt meggy�z�ttnek. Kocsija l�pcs�j�n �llt, ugr�sra k�szen.

- De �n nem tudok hoppan�lni! - fakadt ki Harry. - �s k�l�nben sem b�zom benned!

- Az nem el�g, hogy megmentettem a l�nyt, te idi�ta?! - rivallt r� Malfoy. - Tartsd a kezem er�sen! Egy�tt fogunk hoppan�lni!

Harry nem tehetett m�st, csak mindk�t kez�vel megmarkolta Draco alkarj�t. Az feljajdult egy kicsit, majd lehunyta a szem�t, �s a v�gc�lra �sszpontos�tott.

A k�t fi� kisv�rtatva elt�nt a szemeik el�l.

Remus ijedten n�zte a pontot, ahol el�z�leg m�g Harry �lt, majd tehetetlen�l visszam�szott a kocsiba, �s intett R�mszemnek, hogy vigye el �ket onnan - s�rg�sen.