�rta: Brigichan (brigichan @ hotmail.com)

Korhat�r �s figyelmeztet�sek: 14 �ven aluliaknak nem aj�nlott

Felker�lt: 2004. j�lius 17.

EXTRA: 2004. j�lius 19. - A Star Wars magyar rajong�i oldal�n, a "Harry Potter jobb, mint a Star Wars?", paprik�san hangz� topikj�ban olyan lelkes olvas�m akadt Csabai Don�t szem�ly�ben, hogy r�gt�n folytat�st is �rt a t�rt�netemhez, mert nem b�rta kiv�rni a k�vetkez� friss�t�st. Mivel szerintem igaz�n van tehets�ge az �r�shoz, felaj�nlottam neki, hogy amolyan SIDE STORY-k�nt, alternat�v univerzumk�nt felteszem a m�v�t. Ha �r, ezent�l az �n friss�t�sem ut�n megtal�lhatj�tok az � irom�ny�t is.

Chloe

- �gy t�nik, a feln�tteknek eg�szen m�s f�lelmei vannak, mint a korunkbelieknek… - t�prengett Hermione, mik�zben � �s Harry a nagyterem fel� s�t�ltak. Szokatlanul halk volt mostan�ban.

K�t h�t telt el a mumusos eset �ta, �s ha a k�zv�lem�ny csillapodott is, � �s Harry egy�ltal�n nem feledt�k el, amit l�ttak. A l�ny nem tudta levetk�zni azt a sanda gyan�t, hogy Harry sejti a mumus alakj�nak ok�t, csak nem akarja neki elmondani. Hallgatni azonban kellemesebb volt, mint besz�lni r�la, ez�rt ink�bb nem er�ltette a dolgot.

- Megint h�tf� – s�hajtott Harry. – Hihetetlen, mennyi �r�t kihagytunk… M�g a v�v�sr�l is lemaradtunk…

- Gondolom, azt sajn�lod a legjobban.

- B�r az lenne ma, �s nem Trelawney… - s�hajtott a fi�.

- Mi�rt nem adod le azt a h�lye j�sl�stant? Semmire sem m�sz vele!

- �h, nem tudom… - fintorgott Harry. – Ami�ta a j�slat itt �rk�dik felettem, valahogy eg�szen m�sk�pp viszonyulok a dologhoz… Odafigyelni persze m�g mindig nem tudok, de…

- Csak nem az�rt j�rsz, hogy esetleg elcs�pj egy �jabb IGAZI j�slatot att�l a n�t�l? Szerintem akkor mehetsz m�g p�r k�rt, megbukhatsz egyszer-k�tszer… Tal�n �sszej�n…

Harry elvigyorodott.

Bel�ptek a terembe, �s le�ltek az asztalukhoz, ahol a h�z fele m�r evett.

- Hermione – hallotta meg a l�ny Anthony Goldstein holl�h�tas prefektus hangj�t. – Ide tudn�l j�nni egy picit? Kaptunk egy p�r utas�t�st a gondnokt�l, mint prefektusok… Ron hol van? – k�rdezte a fi�, �sszevonva a szem�ld�k�t.

- Sakkozik Seamusszel, azt hiszem. Mindj�rt j�nnek.

- Mindegy. Gyere, n�zd, itt van…

Harry m�r nem hallotta, mit besz�lnek, mert �tmentek a Holl�h�t asztal�hoz. �gy h�t ink�bb nekil�tott a finoman g�z�lg� reggelinek. H�rpintett egyet a t�klev�b�l, mikor megl�tta Pitont, amint fekete tal�rj�ban magasztosan belibben a terembe. Most nem szok�sosan feket�ben vir�tott: s�t�tz�ld, sz�pen h�mzett mell�ny volt rajta, a haja pedig megint hossz� volt – Harry el�sz�r l�tta, hogy a professzor mindenki el�tt �gy m�szk�l. Felbukkan�s�ra persze eln�multak egy pillanatra, �s �sszes�gtak az asztalokn�l a di�kok. A f�rfi azonban kifejez�stelen arccal vonult a hely�re. Le�lt szemben a di�ksereggel, akik mind �t b�mult�k. Maga Remus is oldalra fordult, de nem igaz�n mert sz�lni semmit. Harry r�szv�tteljes pillant�st k�ld�tt fel�je, de a b�jitaltan tan�r mintha csak kifel� n�zett volna a fej�b�l.

- Harry – r�ncig�lta meg tal�rj�t Seamus, aki v�gre befejezte Ronnal a sakkoz�st.

- Mivan?

- Tudod, mit hallottunk a hugrabugos Summerst�l �s Laurat�l? – mutatott el�re k�t ifjabb n�vend�kre, akik eg�szen k�zel �ltek a tan�ri asztalhoz.

- Azt mondj�k, olyan k�t hete Piton kapott valami k�ldem�nyt – s�gta Parvati.

- Eml�kszel? Szab�lyosan kiv�gtatott a teremb�l!

- Biztos megint a miniszt�rium k�ld�tt neki valamilyen figyelmeztet�st! – kuncogott Dennis Creevey.

- Na �s… Lehet tudni, hogy mi volt abban a lev�lben?

- Laura azt mondta, nagy alak� bor�t�k volt… Mintha k�t rajzot l�ttak volna.

- De b�rmi is volt – harapott nagyot Colin egy k�rt�be -, nagyon felzaklatta Pitont.

- Sz�val azt mondj�tok, hogy valaki lev�lben moleszt�lja Pitont? – suttogta Lavender.

- Mi�rt nem nekem jutott eszembe! – emelte az �gre a tekintet�t Victoria Frobisher, aki el�z� �vben majdnem �rz� lett. A mellette �l� Neville szemei felcsillantak, jelezv�n, hogy neki is tetszik az �tlet.

- B�rki is az, aranyba kellene foglalni a kezeit! – vonta le a konkl�zi�t Dean.

Harry nem lelkesedett annyira a dolog�rt, mint h�z�nak t�rsai, de igyekezett vigyorogni.

- Baglyok! – rikkantotta a hugrabugos Moon.

- Na, most megl�tjuk, kap-e megint valamit! – kacsintott �t hozz�juk Justin.

Am�g mindenki l�tsz�lag a post�j�val volt elfoglalva, sokan titokban, a pletyka hat�s�ra Pitont is k�mlelt�k. A professzor azonban fel sem pillantott, �gy fogyasztotta reggelij�t. Egy barn�s tollazat� postabagoly azonban megc�lozta egy k�ldem�nnyel, mely egy, az el�z�hez hasonl�an nagy alak� bor�t�kb�l �llt. A f�rfi h�trah�k�lt, mikor a lev�l az el�tte l�v� kenyeres kos�rba pottyant. A c�mz�s szerint megint az �v� volt, letette h�t kanal�t, kim�rten megt�r�lte a sz�j�t egy kend�vel, �s fanyalogva, de felbontotta.

- N�zz�tek! – intett a fej�vel Luna halkan a m�sik oldalr�l. – Megint kapott valamit…

- Megint nagy alak� bor�t�k… - suttogott Padma.

- K�t kn�tban fogadok, hogy megint…

- POTTER! – ki�ltott fel paprikav�r�sen Piton.

Az eg�sz terem �sszerezzent a hangj�ra. G�rcs�sen szorongatta az im�nt kapott bor�t�k tartalm�t, fel�llt a hely�r�l, �s a Griffend�l asztala fel� tartott.

- Harry! – suttogtak asztalt�rsai.

- Azt ne mondd, hogy te volt�l!

- Komolyan te k�ldted neki azokat a… - lelkendezett Colin.

Amint tan�ruk oda�rt Harry mell�, elcsendesedett az eg�sz terem. A f�rfi sz� n�lk�l elr�ngatta az asztalt�l Harryt, aki csak botladozva tudta k�vetni toszogat�s�t, majd mindketten kimentek a teremb�l, otthagyva a t�bbieket.

- A�! Mit…?

- Fogd be a sz�d, �s menj el�ttem! – l�k�tt rajta egy nagyon Perselus.

- Na de…!

- Azt mondtam, hogy FOGD BE A SZ�D! – rivallt r� a f�rfi, �s tov�bb l�kd�ste a Mardek�r pincehelyis�ge fel�. Ott berontottak a tan�ri szob�ba, Piton elv�gtatott az �r�asztal�ig.

Az egyik fi�kb�l el�szedett egy-k�t m�sik pergament, majd kitaszig�lta a fi�t onnan. Ahogy haladtak az egyre vil�gosod� folyos�kon, Harry r�j�tt, hogy az igazgat� irod�j�hoz vezet az �tjuk.

- Sz�razt�szta! – mondta siet�sen a jelsz�t a professzor, mire a bej�ratot �rz� szobor forogva felt�rta a csigal�pcs�t.

Mindketten el�relend�ltek, majd kopog�s ut�n bementek az irod�ba.

Harry nem tudta, mi �t�tt tan�r�ba. Annyira durva volt, �s d�h�s, amilyennek csak ritk�n l�tta eddig. Arc�n n�ma �r�let t�kr�z�d�tt, b�re szinte elfakult a m�regt�l.

Sirius, aki nem tudta meg�llni, hogy ne k�vesse �ket k�t szellem-t�rs�val, tajt�kzott a d�ht�l. Legsz�vesebben nekiesett volna �si riv�lis�nak, ami�rt az �gy b�nt szeretett keresztfi�val.

- �h, Perselus – pillantott fel asztala m�g�l Dumbledore.

- Igazgat� �r – szedte �ssze mag�t egy pillanatra Piton. – B-bizony�t�kaim vannak ez ellen a… a di�k ellen, hogy lev�lben, visszatasz�t� m�don zaklat engem! Olyasvalamivel, amivel eg�szs�ges elm�j� ember sohasem okozna f�jdalmat m�snak! Ez a gyerek beteg! – kiab�lta.

- Perselus, k�rem…

- Megb�ztam benned! – �v�lt�tte Piton. – Azt hittem, tartani fogod a sz�d! Megt�madt�l! T�bbsz�r is! Az eml�keimbe is bet�rt�l, de �n minden alkalommal szemet hunytam ezek felett, mert azt hittem, m�s vagy, mint az a semmirekell� ap�d!

- �n… �n nem… - dadogta Harry reszketve. Az volt a sz�rny� �rz�se, hogy Piton ott helyben nekiesik �s megfojtja.

- Perselus! – �llt fel a sz�kb�l Dumbledore.

- Ugyanolyan pokolraval�, sz�nalmas alak vagy, mint � meg a keresztap�d! Hogy… - csuklott meg a hangja d�h�ben – hogy mer�szelted?!

Az igazgat� asztal�ra dobta a kor�bbi lev�llel �rkezett k�t rajzot, �s a mostaniakat. Az egyiken egy b�k�sen �g� kandall� volt, el�tte egy gyermek j�t�kaival, a m�sik azonban m�r sokkal rettenetesebb. Egy nagy l�ngokkal �g� h�zat lehetett l�tni, igaz, a sok v�r�s �s narancss�rga vonalt�l neh�z volt kivenni a k�rvonalait is. Harry remeg� kezekkel fogta meg a pergameneket, sorra v�gign�zte �ket, majd ijedt szemekkel n�zett tan�r�ra.

Az elkapta a gall�rj�n�l, �s k�zel r�ntotta mag�hoz.

- Csak te lehett�l, senki m�s, hiszen csak te tudsz err�l ennyit! �s tudom, hogy van az �vfolyamotokon egy rajzban tehets�ges di�k, az a Thomas! Gondolom, � dobta �ssze neked ezeket a f�rmedv�nyeket! Biztos az�rt f�nyk�pezget mostan�ban ilyen sokat, hogy ne t�nj�n fel, milyen �gyesen rajzol! H�ny embernek m�g mondtad el? A f�l iskola azon r�h�g, hogy Per…?

- Perselus! – zengett fel Dumbledore figyelmeztet� hangja. – El�g! Harry, add ide a rajzokat!  - k�rte el a pergameneket.

A b�jitaltan tan�r m�g mindig nem engedte el Harry tal�rj�t. A fi� azonban m�r tudta, mir�l van sz�. Visszat�rt �nbizalma, hiszen �rezte, hogy igazs�gtalanul v�dolj�k.

Az igazgat� h�mm�gve tanulm�nyozta a k�peket, majd komoly arckifejez�ssel Pitonra pillantott.

- Honnan vannak ezek?

- Kett� a mai post�val �rkezett, kett� pedig p�r h�ttel kor�bban.

- Valami inform�ci� a felad�t�l?

- Semmilyen �zenet – felelte Piton, de gyilkos szemekkel Harryre meredt.

- H�t rendben – k�hintett Dumbledore, majd felemelte a p�lc�j�t. – Legillemens!

Harry n�m�n figyelte, ahogy az igazgat� tan�ra elm�j�ben kutat. Semmilyen ellen�ll�st nem tapasztalt Pitonn�l. Mikor v�geztek, Dumbledore csod�lkoz� szemei d�bbenten pattantak fel, �s �get�en meredtek Harryre. Perselus is el�gedetten fordult fel�. A fi� �rezte, hogy els�pad, �s nyelt egy nagyot. Hiszen minden bizony�t�k ellene sz�l…

- Harry, v�laszolj k�rlek �szint�n. Te k�ldted Piton professzornak ezeket a leveleket?

- Nem! – r�zta meg a fej�t Harry. – �n sohasem tettem volna ilyet! – m�g Dumbledore is Piton mell� �llt!

- Ne hazudj, te kis… - kapott ut�na Perselus, de megvillan� z�ld szemek eln�m�tott�k. F�jdalmasan n�zte az egykor oly ismer�snek t�n� arcot, majd zavarodotts�g�ban f�lrepillantott, �s a sz�nyegre meredt.

- Nem �n voltam… �n sohasem tudn�k ilyesmib�l g�nyt �zni… - suttogta Harry, �vatosan megfogva a f�rfi tal�rj�t. – �s esk�sz�m, nem mondtam el senkinek! Nagyon neh�z magamban tartani, de… Senkinek nem besz�ltem err�l. Ha – szipogott egyet, �s egy gyors mozdulattal megt�r�lte a szemeit, amire m�g Piton is felkapta a fej�t -… ha nem b�zott bennem… mi�rt nem hajtott rajtam v�gre valamilyen felejt�s�tkot?

- �rtatlan, m�g be nem b�n�ss�ge be nem bizonyosodik – sz�gezte le Dumbledore, kiss� fell�legezve.

Perselus n�zte a nagy, remeg�, z�ld szemeket. Felemelte a m�l� idegess�gt�l m�g reszket�, kezeit, �s b� tal�rj�val �vatosan megsimogatta a fi� arc�t, felitatva annak k�nnyeit.

- J-j�l van… - mondta halkan. – J�l van… - s�hajtott, mikor Harry odal�pett hozz�, �s �t�lelte. – Sajn�lom – suttogta meglepetten, borzalmas �nv�ddal a hangj�ban. Meg�lelte a fi�t, megsimogatta annak k�cos haj�t. – Sajn�lom…

- Debbi paj – hallatszott Harry tompa hangja. Mikor �jra elv�lt t�le, megt�r�lte az orr�t, �s alig l�that�an elmosolyodott.

James szinte sz�rny�lk�dve n�zte, hogy a b�reg�r a fi�t �lelgeti, azok ut�n, amiket a fej�hez v�gott. Ha tehette volna, ott helyben meg�tkozta volna Pitont, hogy az soha t�bb� ne b�nthassa gyermek�t. Lily azonban k�zelebb lebegett az asztalon hever� n�gy rajzhoz, melyek most az igazgat� el�tt hevertek, egym�s mell� t�ve.

- Ki k�ldhette ezeket a k�peket? – k�rdezte Harry v�g�l.

- A Rend iskol�n bel�l dolgoz� tagjait kiz�rhatjuk. �n nem voltam, �s k�tlem, hogy McGalagony professzor ilyesmire vetemedne. Kupor m�r nem �l, Mordon pedig teljes sz�v�b�l sohasem hitte el a t�rt�netet, m�g ha � is fogott el, Perselus.

A f�rfi b�lintott, jelezv�n, hogy egyet�rt az eszmefuttat�ssal.

- Rossz, hogy a var�zsl�k levelein nincs pecs�t… - t�prengett Harry. – A mugli bor�t�kokra mindig tesznek pecs�tet, �gy abb�l ki lehet k�vetkeztetni, hol adt�k fel…

A k�t feln�tt m�gus felvillan� pillant�st v�ltott.

- A bagoly! – mondt�k ki egyszerre.

- Bagoly?

Dumbledore h�trad�lt a sz�k�ben.

- A posta szolg�lat�ban l�v� baglyok meg vannak gy�r�zve. Ez a jelz�s tartalmazza a tulajdonos posta adatait. Ha meg tudn�nk kapar�tani a madarat…

- Megtudn�nk, hol adt�k fel… - fejezte be a gondolatmenetet Piton.

- Tal�n… azzal a bagolyh�v� b�b�jjal, amit a ny�ron tan�tott nekem…

- Az nem j�, akkor az �sszes bagoly fel�m rep�lne…

- Um! �n �sszeszedhetem a n�gy h�z fog�j�t, hogy �lljanak k�szenl�tben. �s k�z�sen megkergetn�nk a madarat. Valaki k�z�l�nk biztosan elkapn�!

- Kergetni egy baglyot? – fintorgott Piton.

- Nem lehet nehezebb, mint a cikeszt! – v�gta r� Harry, egyre jobb hangulatban. – Beszervezem a holl�h�tas Cho Changot, meg a hugrabugos William Stebbinst, de Malfoyr�l �nnek kell gondoskodnia, mert vele nem �llok sz�ba.

Perselus n�m�n Dumbledorra pillantott.

- Att�l tartok, m�st nem tehet�nk…

- M-melyik napra szervezzem be �ket?

- Eddig mindk�t lev�l h�tf�i napon �rkezett…

- Akkor… j�v� h�tf�re?

- J�v� h�tf�, Harry.

- Sz�lni kellene majd Frics �rnak, hogy engedje meg, hogy sepr�t vigy�nk a nagyterembe…

- Emiatt ne agg�dj – b�lintott az igazgat�. – �s Harry. Az �gy, a kisziv�rgott inform�ci�k ellen�re m�g mindig titkos.

- Neh�z lesz titokban tartani, uram. �gy is… �gy is mindenki tudja m�r, hogy valaki zaklatja Piton professzort… a hugrabugosok l�tt�k, hogy az els� lev�ln�l is milyen m�rges lett… ma hallottam a t�bbiekt�l…

- Rem�lj�k, m�snak nem jut esz�be hasonl�an „remek” �tlet – s�hajtott Dumbledore -, mert akkor bizony neh�z lesz megtal�lnunk az igazi tettest. Ma, azt hiszem, t�bbet m�r nem tehet�nk. Harry, menj �r�ra a t�bbiekhez. �s ne feledd a h�tf�t.

- Igenis, uram…

Mind �, mint Piton elhagyt�k az igazgat� irod�j�t. N�m�n ballagtak a kihalt folyos�kon. Az �r�k m�r r�g elkezd�dtek, mindenki a tantermekben tart�zkodott. Az egyik sarkon Harry v�ratlanul le�lt egy padra.

- Mi a baj?

- Legal�bb… egyszer szeretn�k b�ntetlen�l l�gni j�sl�stanr�l vagy m�giat�rt�netr�l… j�sl�stanr�l – pillantott az �r�j�ra mosolyogva, l�tva az id�t.

Perselus meg�llt f�l�tte, �s lehajtott fej�t figyelte. Nem n�z a szem�be, gondolta. �szrev�tlen�l s�hajtott egyet, megforgatta a szemeit, �s sz�ra nyitotta ajkait.

- Nem sz�ks�ges bocs�natot k�rnie m�g egyszer – el�zte meg Harry, ami meglepte. – �n… nem haragszom…

A f�rfi megk�nnyebb�lten le�lt Harry el� a f�ldre. Feln�zett annak nagy z�ld szemeibe, amin a fi� kiss� meglep�d�tt. Ragyog�an s�t�t �riszei csillogtak, ahogy tan�tv�nya arc�t f�rk�szte.

- N-nem haragszom – mondta Harry megillet�dve -, csak… csak ne b�ntsa t�bbet az �desap�mat… �n… olyan sz�rny� ilyesmit hallani r�la…

- Bocs�ss meg, k�rlek – mondta Perselus eg�szen k�l�n�s, sug�rz� arccal.

Harry �vatosan elmosolyodott, �s b�lintott.

- Van… van �tlete, kit�l j�hettek a rajzok?

- Term�szetesen van, de lehetetlennek tartom…

- Nem is rem�nykedik? Egy picit se?

- Megtanultam az �vek alatt, hogy ilyesmiben rem�nykedni botor dolog lenne…

- Lehet, hogy… hogy…

Piton megr�zta a fej�t.

- A fiam akkoriban m�g nem tudott rajzolni. T�l kicsi volt ahhoz.

- Akkor h�t… nem lehets�ges, hogy… k�s�bb rajzolta? �vekkel k�s�bb? Hogy… t�l�lte a szerencs�tlens�get?

- K�r ilyesmiben rem�nykedni… Biztosan valamelyik azok k�z�l, akik ott voltak, �s… azt tett�k… tal�n megtudt�k, ki lakott ott, �s…

- De… mi�rt v�rtak volna ennyit?

Nem kapott v�laszt. Harry �rezte, hogy tan�ra maga igyekszik megc�folni minden apr� lehet�s�get, elv�g minden �j sz�lat, nehogy ill�zi�kba ringassa mag�t. Ez�ltal �vja meg mag�t a csal�d�sokt�l…

- �n az�rt rem�lem, hogy � az – mondta hat�rozottan. – Rem�lem, hogy Lamerin az.

Piton nem sz�lt, csak mosolyogva megt�r�lte a fi� maszatos arc�t.

- Na?! – fakadt ki egy emberk�nt a Griffend�l torony, mikor Harry bel�pett a klubhelyis�gbe. – Mi volt?

- Maradhatok – felelte Harry halkan. – Nem fognak kir�gni…

- Itt nem is az a k�rd�s! Te volt�l?

- T�nyleg te k�ldted azokat a leveleket, Harry?

- Dehogyis! �s az igazgat� �zeni, hogy senki meg ne merje pr�b�lni hasonl� m�don zaklatni a professzort. Vegy�tek komolyan, t�nyleg, mert… - hallgatott el, mert l�tta, hogy szavain csak mosolyogni kezdtek a t�bbiek, n�h�nyan m�g legyintettek is – mert… mert azzal csak engem kevertek bajba – hazudta.

Erre m�r mindenki felfigyelt.

- Micsoda?

- Figyelni fognak, hogy �n csin�lom-e… - folytatta a cs�sztat�st Harry. Gy�l�lte, ha bar�tainak f�llentenie kellett, de a c�l �rdek�ben most le kellett �ll�tani az elvetem�lt oszt�lyt�rsakat. N�h�nyan biztos el mertek volna k�ldeni valamilyen zaklat� levelet.

Bar�tai felh�rd�ltek azon, hogy milyen jogon gyan�s�tj�k �t, �s bossz�san a kandall�ba dobt�k a m�r elk�sz�lt leveleket.

Harry elvigyorodott. Siker�lt. Ebb�l a h�zb�l senki sem fog merni �rni, �s �gy a fog�knak is k�nnyebb dolga lesz majd.

- Padma – l�pett oda Parvati holl�h�tas ikerh�g�hoz. – Elvinn�l a h�zatok klubhelyis�g�be? Besz�lnem kell Choval…

- Mit akarsz te Chot�l? Azt hittem, nem b�rj�tok egym�st – horkant fel Ron.

- Semmi komoly…

- Persze, gyere csak! – kacsintott a l�ny.

Harry sohasem j�rt m�g a Holl�h�t klubhelyis�g�ben. Az odavezet� utat is csak hellyel-k�zzel ismerte, jelsz� h�j�n azonban j� sok�ig �lldog�lhatott volna a Merlint �br�zol� festm�ny el�tt.

- Heur�ka! – sz�lt Padma, majd felt�rult el�tt�k a k�p. Egy r�vidke s�t�t folyos�n mentek v�gig, majd meg�rkeztek az �zl�sesen berendezett, lila fali k�rpittal bor�tott klubhelyis�gbe. Az ott l�v�k kicsit furcs�llt�k, hogy egy griffend�les van n�luk, �s �ssze-�sszes�gtak a h�ta m�g�tt.

- Szia Luna – k�sz�nt zavartan Harry az egyik sz�kben cs�cs�l� l�nyra.

- �h… Harry – mondta b�g� hangon Luna. – Mit keresel itt?

- �n… Chohoz j�ttem…

- �h, �rtem…

- Felmegyek a szob�jukba, �s sz�lok neki – aj�nlotta Padma.

- K�szi.

Cho Chang csod�lkozva dugta ki a fej�t az �rny�kb�l.

- Harry? Padma azt mondta, engem keresel…

- �… igen. Besz�lhetn�nk? – pillantott k�rbe a zs�folt teremben. – Kettesben?

- Persze – pirult el a l�ny. – Gyere… menj�nk…

Kil�ptek a folyos�ra, �s Cho m�r alig v�rta, hogy Harry megfogja a kez�t, vagy kicsit k�zeledjen hozz�, de semmi ilyesmi nem t�rt�nt. Helyette:

- Tudod, merre van a Hugrabug klubhelyis�ge?

- �h… - mondta egy kicsit csal�dottan a l�ny. – I-igen, persze.

Hogyne tudn�d, hisz Cedric is hugrabugos volt, motyogott mag�ban Harry, kiss� m�rgesen. Szerencs�j�k volt, mert �pp az egyik prefektusba botlottak.

- Hannah! De j�, hogy pont itt tal�llak! – l�legzett fel Harry. – Tudn�l sz�lni a fog�toknak?

A l�ny b�lintott, �s egy perc m�lva m�r ki is k�ldte Stebbinst.

- Harry, mire v�ljem ezt az eg�szet? – k�rdezte kicsit s�rt�d�tten Cho.

- Mindent elmes�lek, csak gyertek velem!

- A fia?! – ejtette el Remus majdnem a cs�sz�j�t. – Perselusnak van egy fia? – k�rdezte �jra d�bbenten.

- Ott voltunk, hallottuk! – j�rk�lt fel-al� Sirius, k�zben hevesen gesztikul�lva.

- Ezt… nem is tudtam… Sose tudtam, hogy van csal�dja… - motyogta James.

- Nem biztos, hogy „van” – nyomta meg a sz�t Lily. – Lehet, hogy m�r… nem �lnek… Ez megmagyar�zn�, mi�rt volt ennyire m�rges…

- Akkor is… te j� �g! – s�hajtott Lupin. – Ez hihetetlen…

- �s Harry tud r�la! – fakadt ki Sirius. - �s simogatta az arc�t, meg �lelgette, meg minden! Miut�n lehordott minket James-szel a s�rga f�ldig! Mintha semmi sem t�rt�nt volna! Harry m�g s�rt is, �gy megb�ntotta �t, de m�gsem haragudott r�.

- Hihetetlen… - meredt maga el� Remus. Felr�mlettek el�tte az elm�lt ny�r azon pillanatai, melyeket Perselus t�rsas�g�ban t�lt�tt; minden sz�, melynek akkor nem tulajdon�tott jelent�s�get… dolgok, melyek teljesen furcs�nak �s idegennek hangzottak egy �rzelemmentesnek �s mag�nyosnak hitt f�rfi sz�j�b�l… Sok dolog most �j �rtelmet nyert sz�m�ra…

- Sz�val ez a helyzet – fejezte be Harry. – El kell kapnunk j�v� h�tf�n azt a baglyot, amely levelet pr�b�l k�zbes�teni Piton professzornak. Malfoy is seg�teni fog elvileg, de vele majd besz�lnek a tan�rok, vagy akik akarnak, mert �n h�nyok t�le. A l�nyeg, hogy a mad�r s�rtetlen maradjon, �s eljusson Dumbledore professzorhoz.

- �s mi�rt nem k�ldenek fel egyszer�en egy Immobilus-b�b�jt a leveg�be? Azzal mozdulatlann� dermedne az �sszes �llat – mondta kicsit bossz�san Cho.

- Postabaglyokra nem hat az Immobilus-b�b�j, Chang – vetette oda Stebbins. – K�l�nben mindenki k�nny�szerrel levad�szhatn� a madarakat az �gr�l, hogy ellophassa a k�zbes�t�sre v�r� leveleket.

Harry n�m�n n�zte a l�nyt.

- Cho, ha nem akarod csin�lni, ink�bb most sz�lj, �s beszervez�nk p�r hajt�t, vagy mittudom�n…

- Nem mondtam, hogy nem vagyok benne – csillant meg a l�ny szeme elsz�ntan.

- Rem�lem, Malfoy nem fogja mag�nsz�mnak v�lni a dolgot – s�hajtott Stebbins. – Semmi kedvem a baglyokon k�v�l m�g vele is b�bel�dni – mondta fintorogva, mintha valami magas l�r�l besz�lne. – Az�rt rem�lem, ti se nagyon fogtok majd akad�lyozni – tette hozz�, olyan p�khendi fintor k�s�ret�ben, hogy azt lehetett hinni, valaki meg�tkozta egy ilyen kin�zettel. – Chang, te az el�z� tan�vben se teljes�tett�l valami… kiemelked�en… Potter – vigyorodott el k�nyszeredetten -, te meg ugye kihagytad szinte az eg�sz �vadot. Gondolom, kell egy kis id�, m�g �jra beler�z�dsz… a dolgokba. Ha lehet, h�t kapja el az, aki a legjobb k�z�l�nk… Nos… akkor h�tf�n – intett fel�j�k, majd lebeg� tal�rral visszament az �p�letbe.

Harry �s Cho egy darabig d�bbenten n�zt�k a t� mell�l, ahol eddig tan�cskoztak, majd a fi� elfintorodott.

- Mekkora egy h�lyag!

Cho nevet�sben t�rt ki, �s Harry se tudta meg�llni mosolyg�s n�lk�l.

- Az h�t.

Egy r�vidke percre tal�lkozott a pillant�suk, majd zavartan elfordultak.

- Akkor… szerintem menj�nk is vissza…

- V�gre! V�v�s! – d�rzs�lte �ssze a tenyer�t Harry, az �lt�z�ben, m�g a t�bbiek begombolt�k magukon a feh�r v�d�ruh�t. Az eg�sz hatodikos �vfolyam jelen volt, kiv�telesen. Nagy volt ugyan az �rdekl�d�s, de a nagytermet nem lehetett minden alkalommal �trendezni �s felforgatni, ha egy csoportnak v�v�s-�r�ja lett volna. Emellett az �t�lt�zk�d�s �s a bemeleg�t�s is sok id�t elvett az �r�b�l. �gy minden �vfolyamon egy�tt gyakoroltak a k�l�nb�z� h�zak di�kjai, gyakran ak�r egym�s ellen is.

- Helyes, l�tom, k�szen vagytok – mosolygott Remus a l�nyokra, akik hamarabb v�geztek az �lt�zk�d�ssel. – Padma, Mandy, szeretn�m, ha ti vezetn�tek a bemeleg�t�st, a megbesz�lt szab�lyok szerint, am�g �n Harrynek �s Hermionenak megmutatom azokat az alapm�veleteket, amiket ti m�r megtanultatok.

- �h, j�nnek m�r a fi�k is! – vigyorgott Parvati. – Mi tartott ilyen sok�ig, kisl�nyok? Mi sokkal hamarabb k�szen voltunk!

- Nagyon vicces, Miss. Griffend�l – fintorgott Terry Boot, a minden cs�nyben benne lev� holl�h�tas fi�. – Gondolom, a nagy siets�gben nem is vett�tek �szre, hogy v�gign�zt�k az �lt�zk�d�seteket. Csup�n emiatt k�st�nk – riposztolt a fi� el�gedett vigyorral.

A l�nyok persze r�gt�n h�pogni kezdtek a felh�borod�st�l, �s mind Remust nyaggatt�k, hogy b�ntesse meg a fi�kat.

- Ugyan, Susan, biztos vagyok benne, hogy csak vicceltek – nyugtatgatta �ket a professzor. – Gyer�nk, gyerekek, kezdj�tek a bemeleg�t�st, hogy t�bb id�nk maradjon az �j mozdulatokra. Ez mag�ra is vonatkozik, Mr. Malfoy! – mondta er�sebben, mivel Draco �pp heves p�rbajt v�vott Nott-tal.

Harry d�bbenten n�zte, milyen �gyesen b�nik Malfoy a peng�vel. A mozdulatair�l l�tni lehetett, hogy �vek �ta ismeri �s gyakorolja �ket, csiszolja, hogy m�g t�k�letesebbek legyenek. Messze az �vfolyam f�l�tt �llt a k�pess�geit l�tv�n, Remus azonban nem hagyta, hogy kib�jjon a k�z�s tanul�s al�l. A fi� vicsorogva, de engedelmeskedett a felsz�l�t�snak, de m�g volt ideje k�ldeni egy kev�ly pillant�st Harrynek. A diadalittas mosoly ott cs�cs�lt ajkain, �lvezve, hogy ebben a t�rgyban vitathatatlanul � a jobb, �s nem Potter.

Am�g Harry igyekezte olyan k�nnyeds�ggel ut�nozni Remus mozdulatait, mint ahogy a f�rfi tette, addig Hermione kicsit nehezebb esetnek bizonyult. Gyakran szinte g�rcs�sen pr�b�lt ragaszkodni minden apr� mozzanathoz, ami megnehez�tette a halad�st. Hi�ba koncentr�lt, a maximalizmusa most ellene dolgozott. Min�l �sszetettebb volt egy l�p�s, ann�l idegesebben fogott neki, �s nem ritk�n m�g a saj�t l�b�ban is elbotlott a nagy igyekv�sben.

- Mi van, Granger? Csak nem bosszant, hogy ebb�l a t�rgyb�l is olyan h�lye vagy, mint j�sl�stanb�l? – kuncogott Pansy Parkinson.

- A mugliknak nincs ehhez �rz�k�k… - s�hajtott Millicent.

- Ne is t�r�dj vel�k, Hermione – vigasztalta a l�nyt a holl�h�tas Sarah Fawcett. – Neked m�g ez az els� �r�d, �rthet�, hogy nem tudsz annyit, amennyit �k…

Remus „egy-kett�-sz�r!-ja k�zben n�h�ny tan�r az ajt� rejtek�b�l �s a bolt�vek m�g�l leste a di�kokat. McGalagony professzor a b�szkes�gt�l d�lled� mellkassal n�zte a h�z�nak Patil-l�ny�t, aki ikertestv�r�vel egy�tt kifejezetten �gyesnek bizonyult. Mosolyogva mutogatta a t�bbieket is F�lig Fej N�lk�li Nicknek, aki h�mm�gve b�logatott. A V�res B�r� is megtisztelte jelenl�t�vel a gy�lekezetet, ami azt jelentette, hogy H�borc szerencs�sen t�vol maradt az �r�r�l, megk�m�lve mindenkit a tr�f�it�l. Frics �r a macsk�j�t simogatva �llt az ajt�ban, �s kiss� hunyorg� szemekkel n�zte, mekkora a ny�zsg�s �s felfordul�s a teremben. Hol itt a rend, amely a b�k�s �tkez�sekkor uralkodni szokott? Az asztalok f�lretologatva �lltak a faln�l, hely�ket kiter�tett gyakorl�fel�let foglalta el, a padl�t v�d�burkolat fedte. P�stok is �lltak, egym�s mellett, noha a di�kok m�g nem voltak azon a szinten, hogy egym�s ellen k�zdjenek.

Susog�st hallott maga mellett. Oldalra lesett, �s l�tta, hogy az igazgat� is meg�rkezett. Dumbledore gyorsan v�gigszeml�lte a cs�d�letet a teremben, nem titkoltan Harryre pillantott, majd mosolyogva tovas�t�lt.

Rowena azon a helyen �llt, ahol a tan�ri asztal szokott lenni. Fel�lt annak sz�l�re, majd Pitonra mosolygott.

- �gyesek, nem?

A f�rfi n�ma s�hajt�ssal v�laszolt.

- N�latok nem kellett ilyesmit tanulni?

- Az ap�m nem foglalkozott ilyesmivel – pillantott vissza Perselus.

- M�r n�lunk sem volt hagyom�nya, pedig az ap�m m�g tudott v�vni fiatalkor�ban. A kardja m�g most is ott l�g a kandall� felett, otthon…

Rowena most sokkal lezserebben volt fel�lt�zve, mint �ltal�ban. Sz�k mugli farmernadr�g volt rajta, �s egy v�r�s, spagettip�ntos top. Dekolt�zsa igencsak kih�v� volt, melltart�j�nak p�ntja is el�villant n�ha. A l�tv�ny a tradicion�lis, var�zsl�csal�dban feln�v� di�kok k�r�ben nem kis megbotr�nkoz�st v�ltott ki, a mugli-ivad�kok azonban d�jazt�k a n� v�ltoz�kony k�lsej�t.

- Harry �gyes, nem gondolod?

- Ez az els� �r�ja. M�g t�l mereven csin�lja.

- De tudod milyen: ha valami nem megy, �gyis fogja gyakorolni…

Perselus csak s�hajtott egyet.

- Mi a baj?

- Nagyon �sszej�tt most minden…

- M�g mindig a mumus miatt szomorkodsz?

- A levelek jobban aggasztanak.

- M�g mindig nem rem�nykedsz?

- Nem szabad ilyesmibe kapaszkodnom. Sokkal ink�bb tartok att�l, hogy a hal�lfal�k �llnak a dolog m�g�tt.

- Azt hiszed, zsarolni akarnak?

- Att�l f�lek, hogy van mivel zsarolniuk…

- Hogy n�luk van a fiad? – s�padt el Rowena. – Vagy n�luk volt?

- De mi�rt? Mi�rt v�rtak volna ennyi ideig? – �lelte �t mag�t Perselus.

- H�tf�n rem�lj�k, minden kider�l – simogatta meg a karj�t a n�.

- Mit besz�lt�l Choval? – k�rdezte Ron, mik�zben vas�rnap d�lel�tt Roxmorts utc�in s�t�lgattak. � �s Hermione fogt�k egym�s kez�t, �gy ker�lgett�k a szembe j�v�ket.

- Semmi k�l�n�set. De v�gig �reztem rajta, hogy azt szeretn�, ha megfogn�m a kez�t.

- M�r semmit nem �rzel ir�nta, ugye? – puhatol�zott Hermione.

- �h, dehogy. Semmit. Olyan furcsa mindig, ha tal�lkozunk. Hiszen t�bb, mint k�t �vig bele voltam z�gva, meg minden… M�g ebbe a k�v�z�ba is elj�tt�nk – s�hajtott, �s ben�zett a fiatalokkal telezs�folt helyis�gbe.

- �… Harry…

- Az a helyzet, hogy…

- Szeretn�nk bemenni Ronnal ide…

- Kettesben – tette hozz� bar�tja.

Harry egy pillanatig bamb�n pislogott.

- �, persze, menjetek csak – legyintett lemond�an, �s elindult a m�sik ir�nyba.

Mindenkinek volt valaki t�rsa, akivel m�szk�lhatott. Az �sszes bar�tja �s ismer�se csoportba vagy p�rba ver�dve r�tta az utc�kat, ki az egyik �zletb�l, be a m�sikba. Csak � volt egyed�l, �s ez borzaszt�an nyomaszt� volt sz�m�ra.

- Harry – kopogtatta meg a jobb v�ll�t valaki h�tulr�l.

Arrafel� fordult, de nem l�tott senkit.

- Hell� – kacsintott bal oldal�n Fred.

- Fred!

- Hall�!

- George! - bukkant fel a m�sik iker a m�sik oldalon. – Ti meg hogy ker�lt�k ide? – �lelte meg �ket boldogan.

- Sz�mba vesszek a konkurenci�t – intett az egyik�k Zonk� Csodabaz�rja fel�.

- Konkurencia? Hiszen ezen n�ttetek fel, m�g idej�rtatok!

- Tulajdonk�ppen �zletet akarunk nekik aj�nlani. Van egy p�r sp�ci �j tal�lm�nyunk, amiket szeretn�nk, hogy �k is forgalmazzanak.

- �rtem… - mosolyodott el Harry. �r�lt, hogy viszont l�tta a Weasley-ikreket.

- �s te? Hogyhogy egyed�l?

- A kis galambok megint turb�kolnak, �n meg mehetek a dolgomra… - s�hajtott bar�tjuk. – Mindegy, legal�bb veszek Ginnynek valami finoms�got a M�zesfal�sban. Most otthon pihen. Edz�s k�zben kicsit megh�z�dott a karja.

- T�nyleg, hogy j�tszik az �j csapat?

- V�g�lis eg�sz j�k… csak szokatlan vel�k lenni. Am�g veletek, a r�gi csapattal j�tszottunk, teljesen m�s volt minden.

- Meg kell szoknod �ket. Ut�na m�r minden menni fog.

- Bizony, mag�t�l.

Fred k�rbek�mlelt.

- Keresel valakit?

- Igen – mondta az elny�jtva.

- Tudod, nem egyed�l j�tt�nk.

- Nocsak, kivel? – csillant fel Harry szeme. – Csak nem… csajokkal?

- Egy csajjal! – pontos�tott George.

- N�zd, ott is van, Zonk� el�tt – mutatott egy ir�nyba Fred.

Harry egy magas, sov�nyka l�nyt pillantott meg. Hossz�, �benfekete haja volt, �s k�zel hajolva tanulm�nyozta a csodabaz�r kirakat�t. Farmernadr�g volt rajta, �s egy vil�gos sz�n� top, de v�llait fekete tal�r fedte. Kortyolt egyet a n�la l�v� �d�t�s �vegb�l, majd visszacsavarta a kupakot.

- Szemreval�… - hunyorgott Harry. – Csak… kicsit… hogy is mondjam… lapos. Gondolom, �rtitek… - mondta zavartan vigyorogva.

- R� se r�nts – legyintett Fred.

- Melyik�t�k j�r vele?

- Tudod, Harry – �lelte �t huncutul George a nyak�t – mi, mint j� testv�rek, megosztozunk mindenen.

- Micsoda? – h�rd�lt fel Harry. – Ti… mindketten… ? – mutatott hol az egyikre, hol a m�sikra.

A k�t fi� komoly arccal b�lintott – Harry rosszat sejtett, hiszen ha �k �gy n�ztek, am�g�tt mindig rejt�z�tt valami turpiss�g.

- Nem t�l bizarr ez �gy egy kicsit?

- Nem b�njuk.

- Hiszen tudod, hogy �let�nkben nem voltunk norm�lisak!

- �s �… mit sz�l hozz�?

- Nagyon �lvezi a dolgot!

Harry �rezte, hogy elpirul.

- Gondoljuk, �rted… - kacsintottak az ikrek.

- �r�let…

A l�ny vigyorogva b�lintott, majd fel�j�k kezdett el szaladni.

- �gy n�z ki – mondta -, nekik m�g nincs a v�mp�rfog-n�veszt�b�l. J� p�nz�rt el lehet majd ad… �, hell� – vette �szre v�g�l Harryt is.

- Chloe, � itt Harry Potter. Tudod, m�r sokat mes�lt�nk r�la.

A l�ny kezet ny�jtott, �s hunyorogva m�regette az el�tte �ll� fi�t.

- Szia. �r�l�k, hogy megismerhetlek.

Harryt szinte elvar�zsolt�k a hatalmas, zaf�rk�ken csillog� szemek. Olyan sz�p arca volt ennek a l�nynak! Tal�n egy kicsit vad, olyan atl�tikus alkata, de kifejezetten sz�p arca.

- Sz-szia – ny�gte kis id� m�lva.

- A fi�k t�nyleg sokat besz�ltek r�lad. Hogy irigyeltem �ket, hogy veled egy�tt j�rhattak iskol�ba! V�gre tal�lkozhatunk szem�lyesen! – lelkendezett. – Menj�nk �s igyunk meg egy vajs�rt! Na?

M�r szaladt is el�re a H�rom Sepr� fel�.

- El�sz�r van Roxmortsban…

- N�zd el neki…

- Basszus, ez a csaj iszonyat aranyos! – vigyorodott el Harry. – Figyeljetek, nem akartok a testv�retekk� fogadni?

Odabent sz�pen le�ltek egy n�gyszem�lyes asztalhoz. Madame Rosmerta hozott is nekik r�gt�n nyolc �veg s�rt, amit hamar benyakaltak. Harry v�lem�nye eg�sz id� alatt nem v�ltozott a l�nyr�l. �letreval�nak �s vid�mnak t�nt, pont olyannak, amilyen az ikrek mell� kell. Nem volt kimondottan n�ies a teste, de volt valami vonz� az eg�sz l�ny�ben, amit Harry nem tudott megmagyar�zni. Tal�n a sz�p szemei, gondolta…

- �s k�pzeld, Harry, rajtam pr�b�lt�k ki ezt a v�mp�rfog-n�veszt� cukrot – mondta nevetve. – K�pzelheted, hogy f�ltem, hogy v�gleg t�nkrev�gja a fogaimat.

- Hogy m�k�dik ez a cukor?

- Tess�k, �gy n�z ki – tolt el� Fred egy szimpla, feh�r, puha cukork�t.

- Mindegy, ha r�god vagy szopogatod. A hat�sa ugyanaz.

- Amint elfogyott, a fogaidban bizserg�st lehet �rezni. Mintha leh�zn�k benn�nk a v�c�t, azt hiszem.

- Uh…

- �s a szemfogaid megn�nek.

- M�r dolgozunk a b�v�tett v�ltozaton…

- Amolyan extra-kiadv�nyon…

- Annak az lenne a l�nyege, hogy a fogakat v�ress� is tegye…

- �llati brut�lisan n�zne ki!

- Azzal lehetne csak igaz�n ijesztgetni a n�pet!

- R�mesek vagytok! – vigyorgott Harry. – A m�ltkori cukrotokt�l is az orromon l�gott ki a nyelvem!

- Ja, az!

- Az egy nagyon �des kis tal�lm�ny…

- Sz�p eml�kek f�z�dnek hozz�… - kacsintott George.

Madame Rosmerta hozott m�g egy k�rnyi s�rt.

- Most nem hozunk semmit aj�nd�kba…

- Ugyan, semmi baj. Mindig csak �dess�get zab�lunk, m�g a v�g�n meg fogjuk unni. Csak Ginnynek akarok venni valami sz�pet. K�r, hogy ott kellett maradnia egyed�l…

- Na �s mondd csak, Harry – b�kd�ste meg Fred a k�ny�k�vel -, mi van k�zted �s Ginny k�zt?

- Jaj, sr�cok, ne kezdj�tek el ti is, mert kiakadok! Ron is folyton ezzel j�n! Semmi nincs k�zt�nk, mi bar�tok vagyunk.

Sz�pen elmes�lte az �sszes f�lre�rt�st, ami nem olyan r�g megt�rt�nt vele. Az ikrek majd megszakadtak a r�h�g�st�l, Chloe azonban csendben itta a szavait. Harry sokszor zavarba j�tt �s elpirult, valah�nyszor meg�rezte mag�n a l�ny tekintet�t. Ilyenkor mindig mosolyogva folytatta mond�k�j�t.

-… pedig csak egy k�gy�t pr�b�ltak meg kiszedni a szekr�ny al�l. Hogy az �gbe’ jutott eszembe ilyesmi? – forgatta meg a szemeit, majd kortyolt egyet a s�rb�l.

- Nem tudom, hallod, de esk�sz�m, nem lenn�k a helyedben – veregette meg a v�ll�t George.

Kiny�lt a H�rom Sepr� ajtaja, �s egy csapat mardek�ros l�pett be rajta, �l�k�n a k�t prefektussal, Dracoval �s Pansyvel.

- N�zzenek oda – sz�lalt meg a fi� fennhangon. – K�t Weasley-patk�ny! Mit kerestek ti itt? Azt hittem, m�r kirep�ltetek Roxfortb�l!

- Kirep�ltek, ez j�! – vihogott Monstro az olcs� po�non.

Chloe kezei �k�lbe szorultak.

- Hagyd! – suttogta Fred, megszor�tva a l�ny csukl�j�t.

- Ink�bb menj�nk – aj�nlotta George. – Semmi kedvem egy ilyen lepra t�rsas�ggal egy leveg�t sz�vni – tette hozz� fennhangon.

- Hogy mer�szeled, te mocskos…

- Mocskos micsoda? Engem akarsz te le-s�rv�r�zni? Te, sz�nalmas hal�lfal�-ivad�k? T�gulj a szemem el�l! – vetette oda Fred undorodva.

Harry k�zben fizetett, �s vett m�g egy �veggel Ginnynek is a vajs�rb�l.

- Potter, hozz�d ill� a t�rsas�g! – ki�ltotta ut�na Malfoy d�h�ngve, de a n�gyes m�r csak foszl�nyokat hallott ebb�l, mert becsapt�k maguk m�g�tt az ajt�t.

- Ez a rohadt cs�t�ny m�g mindig itt van? – f�st�lg�tt George.

- Sajnos… Ne is foglalkozzatok vele, ne hagyjuk, hogy elrontsa a napunkat. Menj�nk a Zonk�ba, hogy le tudj�tok bonyol�tani a bizniszt.

Az �dess�gbolt szok�s szerint zs�fol�sig telve volt roxfortos di�kokkal, alig f�rtek be az ajt�n. A bolt tulajdonos�val az ikrek elkezdtek alkudozni, Harry pedig Chloe seg�ts�g�t k�rve �sszev�logatott Ginnynek egy tasaknyi finoms�got. Miut�n v�geztek, szomor�an, de b�cs�t vettek egym�st�l.