�rta: Brigichan (brigichan @ hotmail.com)

Korhat�r �s figyelmeztet�sek: 14 �ven aluliaknak nem aj�nlott

Felekr�lt: 2004. j�lius 15.

A f�lre�rt�sek folytat�dnak

Harry nagyot kortyolt az �des forr� csokol�d�b�l, majd lenyalta a nyelv�vel a tejsz�nhabot, ami a fels� ajk�ra tapadt. Zavartan elmosolyodott.

- �r�l�k, hogy v�gre besz�lhet�nk – tette le a cs�sz�j�t Rowena.

Olyan csinosan volt fel�lt�zve, hogy Harry szinte leplezetlen�l b�multa. Hossz�, de mer�szen felhas�tott fekete szokny�ja al�l el�villantak barnult l�bai. Fel�l egy feh�r bl�zt �s egy f�z�nek tetsz� – de nem akk�nt funkcion�l� -, fekete-bors� mell�nyt viselt. Nyak�ban r�zsaszer� med�lt hordott, haja pedig nagy loknikban omlott v�llaira. Szemei most is tompa, hamusz�rke f�nnyel csillogtak. Ron ide vagy oda, Harry �gy v�lte, hogy ha ez a n� nem v�la, nincs igazs�g a f�ld�n.

- �n tudom – mondta komoran -, hogy mindkett�nknek f�jdalmasak ezek az eml�kek, �s… nem szeretn�m, ha Voldemort meg�rezn� a szomor�s�god… hm… - mosolyodott el. – Olyan neh�z a tan�tv�nyomk�nt r�d n�znem… Mintha James �lne itt el�ttem. Mikor kisfi� volt, � is �gy n�zett ki. Ugyanolyan sz�p arcod van, mint neki volt. V-vannak r�luk k�peid? – k�rdezte �vatosan.

- Egy kev�s…. Az els� �vem v�g�n kaptam Hagridt�l egy f�nyk�palbumot… azt mondta, any��k ismer�seit�l szerezte be – b�mult bele Harry a cs�sz�j�be.

Rowena fel�llt a kanap�r�l, �s az egyik k�nyvespolc�hoz l�pett. Levett r�la k�t barna, b�rk�t�ses k�nyvet �s a fi� kezeibe nyomta.

- Tess�k – �lt le mell�.

Harry �vatosan kinyitotta az egyiket. V�lla lassan megereszkedett, ahogy megl�tta az els� k�peket. Az els� oldalon t�bb kisebb portr� is volt, mindegyiken egy-egy di�k. Harry nehezen, de felismerte az ifj� Rowenat, Lilyt, James-t, Remust, Petert, �s… felpillantott. Sirius f�nyk�pe gy�r�tt volt �s szakadt; l�tszott rajta, hogy ut�lag lett �sszeragasztva – Harry szerint Magifix-szel.

Rowena fel�llt �s lassan az ablakhoz s�t�lt. S�hajtva nekikezdett a mond�k�j�nak.

- Tudom, mit akarsz k�rdezni… hogy mi�rt van olyan sz�rny� �llapotban Sirius k�pe.

Harry �ja a fot�ra pillantott, �s l�tta, hogy az ifj� Sirius durc�san k�ny�k�l a f�nyk�p als� keret�re. Ha kih�zn� mag�t, mint a t�bbiek, pont a fej�n�l lenne a szakad�s. James vigyorogva integetett bossz�s bar�tj�nak, Remus �s Lily pedig mosolyogva n�zt�k egym�st.

- Miut�n a sz�leid meghaltak, �s Sirius a b�rt�nbe ker�lt, azt hittem, egy vil�g omlik �ssze bennem. Egyszer�en elk�pzelni sem tudtam, hogy volt k�pes ilyet tenni a bar�taival, akiket annyira szeretett. Becsapva �reztem magam. Sz�rny� volt azzal a tudattal �lni, hogy �veken �t egy ilyen sz�rnyeteget szerettem… hogy tulajdonk�ppen nem is ismertem a val�di �nj�t. Dumbledore professzor elint�zte, hogy j� messzire elutazhassak: messze a miniszt�riumt�l �s az igazs�gszolg�ltat�st�l. Att�l tartott, Sirius �gy�ben m�g tal�n engem is el�venn�nek, �s valahogy a b�nt�rs�nak ki�ltan�nak ki… Remus pedig itt maradt, teljesen egyed�l a vil�gban. Elvesztett�nk mindenkit, akit szerett�nk. Nem b�rtam a mosolyg� f�nyk�peire n�zni – �lelte �t mag�t. – Sz�tt�ptem mindegyiket, amelyik csak a kezem �gy�be ker�lt…

Harry lapozott egyet �s t�bb csoportk�pet is tal�lt. Sirius a sz�l�n �llt az egyiknek, �s l�tszott, hogy le lett t�pve az a r�sz. Term�szetesen �jra �ssze lett ragasztva, de az ifj� Black ink�bb �tcammogott a szak�t�s m�sik, t�gasabb oldal�ra a t�bbiekhez. Harry, �t�rezve ugyan a n� szomor�s�g�t, akaratlanul is elmosolyodott. James felugrott Sirius h�t�ra az egyik k�pen, bar�tja pedig roskadozott a teher alatt.

- K�s�bb azt�n – s�hajtott a n� �jra -, h�rom �ve, mikor megsz�k�tt, sz�rny� borzalom fogott el. F�ltem, hogy b�ntani akar t�ged. Noha sohasem hittem el teljesen, hogy k�pes lenne a saj�t kez�vel meg�lni a keresztfi�t, egy gyermeket, m�gis… azt rem�ltem, elkapj�k �jra, miel�tt bajod esne…

A mellette �ll� szellem-Sirius arca d�bbenetr�l �rulkodott.

- Nem… tudta, hogy v�g�lis �rtatlan volt?

- Nem, am�g Dumbledore nem sz�t nekem. Azt k�rte, ne k�ldjek neki baglyot, hiszen azzal f�ny der�lhetne a holl�t�re. Term�szetesen v�rtam h�t, hogy � jelentkezzen… t�kr�n kereszt�l… lev�lben… Azt nem is rem�ltem, hogy szem�lyesen fog elj�nni. De nem: sohasem keresett. Pedig szabad volt imm�r… sz�k�tt fegyenc, de szabad…

- Tal�n… nem tudta, hol keresse…

- Dumbledore-t�l megk�rdezhette volna…

- Lehet, hogy azt hitte, hogy �n… id�k�zben f�rjhez ment valaki m�shoz �s m�r csal�dot alap�tott.

Rowena elmosolyodott, �s lehunyta a szemeit. P�r pillanatig nem sz�lt, �s Harry borzaszt�an szomor�nak �rezte �t.

- H�napok teltek el hasztalan v�rakoz�ssal. Egyszer a Trim�gus Tusa, egyszer pedig Karkarov miatt nem tudtam visszaj�nni, ak�rmennyire is szerettem volna. �s nem t�rt�nt semmi… Mintha nem is hi�nyoztam volna.

Sirius szemeiben f�jdalom jelent meg. Odal�pett a n� mell�, �s megfogta a kezeit, noha az nem �rzett ebb�l semmit.

- Perselus azt mondta, sose besz�lt r�lam…

- P-piton professzor? – lep�d�tt meg Harry.

- Miut�n Voldemort visszat�rt, a Rend ugye �jra �ssze�llt. Perselus �s �n b�k�t k�t�tt�nk azok ut�n, amik kett�nkkel t�rt�ntek. A Renden bel�l nem sokan tudj�k, tulajdonk�ppen milyen sz�rny� vesztes�gek �rt�k �t is… Dumbledore… McGalagony professzor… Mordon…

- Mordon – vigyorodott el Harry.

- � mind a mai napig k�telkedik a t�rt�netben. Ismered, milyen…

A fi� egyet�rt�en b�lintott.

- �gy hallottam – fordult vissza Rowena, halov�nyan mosolyogva – te is bepillant�st nyert�l az eml�keibe.

Harry nyelt egyet.

- B�r ne tettem volna. Az�ta is gy�t�r a lelkiismeret-furdal�s. Ha kezdett�l fogva tudtam volna…

- Harry – �lt le mell� a n� megint, megfogva a kez�t – Perselusnak j� oka volt arra, hogy mindezt titokban tartsa el�tted. Az �gyet m�g a miniszt�rium is szigor�an titkosan kezelte, azok ut�n, hogy a j�slat szerint te �s Neville is kiv�lasztottak lehettetek…

James elgondolkozott azon, vajon mir�l besz�lhetnek. Egy k�rd� pillant�st vetett Siriusra, de az tan�cstalanul megvonta a v�llait.

- De… �gy tudtam La…

- Ne mond ki a nev�t – tette az ujjait az ajk�ra a tan�rn�.

- Eln�z�st. Sz�val… a sz�let�s�nk nem esik egybe, ha j�l tudom…

- Nem, val�ban. De… - suttogta a n� borzongva – akkoriban rengeteg korodbeli gyermek meghalt. Am�g Voldemort nem tudta pontosan, milyen gyerekekre illik r� a j�slat, mindenkivel v�gzett, akit gyan�snak tal�lt…

Harry arc�b�l kifutott a v�r, �s csak n�m�n meredt maga el�.

- Ne magad okold emiatt. Perselus tudta, hogy �gy tenn�l, ha tudn�d. De tal�n… most, hogy m�r id�sebb vagy, m�r meg tudsz ezzel birk�zni…

- Ha apr�nk�nt j�nne minden… - csuklott meg Harry hangja – akkor tal�n k�nnyebb lenne… - d�rzs�lte meg a hal�nt�k�t. – De most… hogy minden egyszerre t�rt�nik… minden rossz, egym�s ut�n…

Rowena �t�lelte a fi�t, �s vigasztalni pr�b�lta.

- Ahogy hallottam, eddig nagyon b�tran helyt �llt�l… - mondta mosolyogva. – Amiken kereszt�lment�l, �s amiket t�l�lt�l, fel�rnek egy kisebb csod�val, ha megn�zz�k, milyen fiatal is vagy m�g… Szeretn�m, ha tudn�d – szor�totta meg a fi� hideg ujjait -, hogy velem egy �jabb seg�t�t�rsra tal�lt�l. Ne hidd, hogy egyed�l kell mindezt v�gigcsin�lnod! Mi mindig veled lesz�nk, hogy seg�ts�nk.

- Piton professzor is ezt mondta – felelte Harry megnyugodva.

- � nem az ellens�ged. Erre Sirius is r�j�hetett volna…

Harry elmosolyodott, �s esz�be jutott a k�t f�rfi gy�l�lk�d� pillant�sa, amikor szemt�l szemben �lltak egym�ssal.

- Perselus mes�lte, mi volt a Black-h�zban – cs�v�lta meg a fej�t Rowena. – R�mesek…

Harry �gy v�lte, a mell�z�tts�ge ellen�re Rowena m�giscsak boldogan gondol vissza keresztapj�ra. Szemeiben n�ha v�gyakoz�st l�tott fellobbanni.

- B�rcsak visszaj�hettem volna id�ben – s�hajtotta. – Legal�bb egyszer tal�lkozhattam volna vele �jra… Most m�r sohasem fogja megtudni, hogy a sz�leimn�l ott v�rja a sz�p kisl�nya…

Harry elejtette az albumokat.

- M-m-m-mi? – dadogta.

Sirius, szellem l�t�re �gy els�padt, hogy azt lehetett hinni, elt�nik az arca. A sz�v�hez kapott, �s egy sz�kre hanyatlott. Kig�vadt szemekkel meredt Rowenara. Lily szemei csillogtak a boldogs�gt�l, James pedig megveregette r�m�lt bar�tja v�llait, nagy b�szk�n.

Rowena gonoszul elvigyorodott, �s felvonta a szem�ld�keit.

- L�tom, bevetted, mi? – kuncogta el mag�t. – Ne haragudj, nem hagyhattam ki.

Harry v�gre mert �jra leveg�t is venni, mert eddig m�g a l�legzet�t is visszatartotta. Lassan kezdte � is azt hinni, amit Hermione: hogy ez a n� nem igaz�n tiszta agyilag, de elmosolyodott.

A h�rom szellem is leeresztett, mint egy l�gg�mb. Sirius rendesen csal�dott volt.

- Most pedig gyere, menj�nk! Meg�g�rtem, hogy kiseg�tek az iskola k�rus�ban. Tudod, mikor idej�rtam, �n is vel�k �nekeltem…

- Ron! V�gezt�nk a Patil-l�nyokkal! – ki�ltotta Dean. – Sz�ln�l Harrynek, hogy most m�r � is j�het?

- Persze! – felelte Ron, �s m�r szaladt is fel a szob�juk fel�.

Vid�man szelte a l�pcs�fokokat, rem�lve, hogy majd tudnak l�ni egy p�r �r�lt �s agyament f�nyk�pet. Mikor azonban benyitott, fel�llt a sz�r a h�t�n.

- Vedd el�! Hadd fogjam meg! – hallotta Ginny pajkosan k�vetel�z� hangj�t.

- Ginny! – rikoltotta felh�borodva. – Mit akarsz te megfogni?!

H�ga �s bar�tja k�v� dermedtek, majd hars�nyan kacagni kezdtek.

- Mi olyan vicces? Te l�ny, kifel� innen! – mutatott Ginnyre. A szem�vel k�vette a l�ny elsuhan� alakj�t, majd Harryre vicsor�tott. – Ti mi az eget m�veltetek m�r megint?! Ide figyelj! Tudod j�l, hogy te vagy tal�n az egyetlen ember, akit nem kergetn�k el azonnal a h�gom k�zel�b�l. De ha megrontod itt nekem ezt az �rtatlan kisl�nyt, esk�sz�m, sz�tverlek, mint vak suszter a cip� sark�t!

- Na de Ron! – vigyorodott el Harry. – Tudod, hogy nekem ott van Marie! Mi Ginnyvel csak bar�tok vagyunk.

- Persze, bar�tok – f�st�lg�tt Ron m�g �r�kkal k�s�bb is.

Harry csak r�zta a fej�t minden ep�s gyan�s�tgat�skor. �gy t�nt azonban, a sors fura tr�f�t �z�tt vele, hiszen a tan�v eddigi r�sze joggal p�ly�zhatott volna a „k�nos f�lre�rt�sek id�szaka” c�m�rt.

M�snap reggel � �s Ron a nagyterem fel� battyogtak, �s bar�tja m�g mindig a t�m�n lovagolt.

- Figyelj. �g�rem, nem t�r�m be az orrod. Bar�tok vagyunk. Mint f�rfi a f�rfit�l k�rdezem: midet akarta megfogni Ginny?

- Jaj, hiszen m�r annyiszor mondtam! – s�hajtott Harry. – H�t a s�rk�nyomat… 

Ekkor az egyik sarkon egy levelet olvas� Remusba �tk�ztek. A f�rfi �gy t�nt, hallotta az utols� egy-k�t mondatot, mert igencsak ferde szemmel n�zett fogadott unoka�ccs�re. Mikor l�tta, hogy a fi� arc�n a sz�gyen p�rfoltja jelenik meg, v�gigm�rte, kaj�nul elmosolyodott, �s sz� n�lk�l tov�bb �llt.

Harry �gy �llt ott, mint aki s�b�lv�nny� v�ltozott, �s figyelte tan�ra tovahalad� l�p�seit.

- Milyen s�rk�ny? Egy pillanat! – eszm�lt fel Ron. – Ennyire beteg az�rt m�g te sem lehetsz, hogy s�rk�nynak h�vd a...

- Ron! Nekem t�nyleg van egy kicsi s�rk�nyom! – kapta el a fi� grabanc�t Harry. – Az a minis�rk�ny, amit m�sf�l �ve a Trim�gus Tusa els� pr�b�j�n kih�ztam a zs�kb�l! A kicsi magyar mennyd�rg�!

- H�, t�nyleg… - jutott esz�be bar�tj�nak a kabala.

- �s most emiatt be�gtem Remus el�tt! Csak mert nem akart�l hinni nekem! Mit fog most gondolni r�lam? Azt fogja hinni, hogy valami beteg �llat vagyok!

Ron csak kacagott, amikor Remus hely�be k�pzelte mag�t. Szinte maga el�tt l�tta, amit a tan�r hihetett a besz�lget�s�kb�l elkapott foszl�nyok alapj�n. Harry azonban a haj�t t�pte m�rg�ben. Elhat�rozta, hogy tiszt�zza a dolgot Remus el�tt, miel�tt az m�g egy teljesen elferd�lt k�pet alak�t ki r�la. Eb�d ut�n fel is kerekedett a tan�ri szoba fel�. Rem�lte, hogy m�s nem lesz ott. Eb�dn�l l�tta, hogy sok tan�rkoll�ga nem volt jelen: a hugrabugos prefektust�l, Hannah-t�l �gy hallotta, Roxmortsba mentek egy p�ran.

Nagyot nyelt h�t, mikor az ajt� el� �rt. Izgatottan kopogott remeg� ujjaival, de �rdekes m�don senki sem sz�lt, hogy bemehetne. Kopogott h�t m�g egyszer, de �jb�l csak hallgat�s. Az ajt�ra tapasztotta a f�l�t, mert mintha tompa morajl�st hallott volna. Igen, tiszt�n kivehet� f�rfihangokat hallott. De akkor mi�rt nem engedik be? Biztos csak nem hallott�k besz�lget�s k�zben. Hiszen akkora ez a tan�ri…

�vatosan lenyomta a kilincset, �s r�snyire kinyitotta az ajt�t. Lust�n a kanap�ra haj�tott tal�rokat l�tott, a sz�k m�g�l azonban �rdekes hangok j�ttek.

- Gyer�nk, Perselus! Ny�lj be m�g egy kicsit m�lyebben! Mindj�rt…

- Mindj�rt… el�rem… - ny�gte Piton. Er�lk�d�s hangj�t adta ki.

- Mindj�rt meglesz… – b�gta fura hangon Remus.

- Tedd… arr�bb… - szuszogott a b�jitaltan tan�r -… a l�badat…

- Nem tudom! Mi�rt?

- �sszerugdosod… vele a… nadr�gomat.

- �n meg m�r lenyeltem egy j� tincsre val�t a hajadb�l – riposztolt Lupin. – Arr�bb kellett volna lebegtetni ezt a vitrint… akkor jobban elf�rt�nk volna…

- �ssze…-vissza d�lt volna… benne… minden – s�hajtott Perselus. – Nem b�rom! – ny�sz�tette lemond�an.

- Ne add fel! M�r majdnem megvolt…

Harry �rezte, hogy hajsz�lai egyenk�nt merednek az �g fel�. Arc�n a sz�nek a s�rg�t�l a k�keslil�sig bizarr egym�sut�nban v�ltakoztak. Sz�leinek �s Siriusnak a szelleme ott lebegett mellette. J�t kuncogtak a komikus helyzeten, �s most is elk�s�rt�k, hogy l�ss�k, mik�nt m�szik ki bel�le. Mikor azonban �k is meghallott�k a hangokat, elborzadtak.

- Mi a fen�t csin�lnak ezek? – suttogta maga el� �ssze-�sszekoccan� fogakkal.

- Ez m�r ott marad… - lihegett Piton. – �n be nem ny�lok m�g egyszer! N�zd meg: tiszta iz� lett a ruh�m!

- �n mondtam, hogy vedd le az inged – hallatszott Remus kedves hangja.

- Mi lenne, ha te kezden�l el ott lenn turk�lni? – fakadt ki Perselus. – Az el�bb is megfogtad a fark…

Harry itt csapta be az ajt�t. Megkapaszkodott az ajt�f�lf�kban k�t oldalt, mert azt hitte, �sszecsuklanak a t�rdei alatta. Sebesen forgatta fej�t, elpillantott mindk�t ir�nyba a folyos�n, hogy l�tta-e �t valaki leselkedni. Majd olyan gyorsan elkezdett v�gtatni, mintha az �let��rt futna. Szerencs�tlens�g�re nem �rt el az els� el�gaz�sig, mire kiny�lt a tan�ri ajtaja. Remus kidugta zil�lt fej�t, �s sz�tn�zett. Mikor megpillantotta Harryt, felder�lt az arca.

- Harry! Te vagy az? Gyere, seg�ts nek�nk egy kicsit! – intette mag�hoz.

A fi� el�sz�r mozdulatlann� dermedt, �gy n�zett ki, mint az antik fut�szobrok. Majd kelletlen�l megfordult, �s k�tyagosan odas�t�lt a tan�rihoz. Fura t�vols�gtart�ssal, iszonyodva tekintett Lupinra, aki nem �rtette ugyan e szokatlan arckifejez�st, de mosolyogva h�tba veregette.

- �n… - ny�sz�r�gte Harry, bel�pve a szob�ba – nem… l�ttam semmit… t�nyleg… amit meg hallottam, azt gyorsan elfelejtem! �g�rem! – v�konyodott el a hangja.

- Harry, mir�l besz�lsz? – vonta �ssze a szem�ld�k�t Piton, aki a sz�nyegen t�rdelve azzal foglalatoskodott, hogy a fekete ing�be kapaszkod� porcic�kat leszedegesse. Haja megint hossz� volt.

- J�l vagy? Olyan s�padtnak n�zel ki…

- S�t… - remegett Harry most m�r leplezetlen�l – tudj�k mit? – pillantott hol az egyikre, hol a m�sikra. – Nem is hallottam semmit! – �s m�r szaladt is volna ki a helyis�gb�l.

- �lljon meg a menet! – kapta el Remus, �s le�ltette a fotelbe. – Mi van veled?

- Mint egy mugli, aki k�s�rtetet l�tott – vigyorodott el Piton.

- �n… �n…

- Harry, seg�tesz nek�nk kiszedni ezt a k�gy�t kiszedni a szekr�ny al�l?

Harry agya hirtelen kitisztult.

- Milyen k�gy�t? – k�rdezte nagy szemeket meresztve.

- �h… elsz�k�tt a mi hib�nkb�l… - simogatta meg Remus a saj�t tark�j�t zavar�ban. – Mikor eb�d ut�n bej�tt�nk a tan�riba, egy nagy dobozt l�ttunk, v�r�s leped�vel letakarva. Meg akartuk n�zni, mi az, �s megl�ttuk, hogy egy terr�rium az, benne egy hatalmas k�gy�val.

- Remus meg �gyesen arr�bb botladozott ijedt�ben, ahelyett, hogy becsukta volna az �vegdoboz tetej�t. Mert hogy nyitva volt… - tette hozz� Perselus s�hajtva.

- Na, az�rt te se b�velkedt�l a spont�n �tletekben. Te is bez�rhattad volna!

- Persze! �s ha megmar? Addig kellett volna bez�rni, m�g aludt. De a cs�rtet�sedre r�gt�n fel�bredt.

- Sz�val mivel nyitva volt a dolog teteje, kim�szott bel�le. Mi meg a sz�keken �llva pr�b�ltuk meg�ll�tani. Mikor bem�szott a szekr�ny al�, siker�lt eltal�lni egy „Immobilus!”-szal, de a falig rep�lt t�le. �s hi�ba ny�lk�ltunk a szekr�ny alatt, a f�ld�n fetrengve, nem �rt�k el…

Remus elhallgatott, mert Harry el�sz�r halkan, majd egyre hars�nyabban kacagni kezdett.

- Min nevetsz? – k�rdezte Perselus, egyre kellemetlenebb�l �rezve mag�t. – Mindj�rt elmegy a kedved a kacag�st�l, ha levonok vagy h�sz pontot a Griffend�lt�l.

Harry a kezeit a sz�j�ra tapasztotta, de m�g �gy is hallatszott a g�rcs�s kuncog�sa, szem�b�l pedig potyogtak a k�nnyek.

- Ugyan m�r, Perselus. Hiszen mi csin�ltunk boh�cot magunkb�l. Nehogy m�r m�g emiatt is pontot vonj le t�l�k…

- �n… - pr�b�lt leveg�h�z jutni Harry – sajn�lom… t�nyleg… de nem b�rom visszatartani… �s nem… nem �n�k�n nevetek… hanem magamon, hogy milyen… h�lye voltam…

- Mi�rt lenn�l h�lye? – k�rdezte Remus kedvesen. Erre m�r Perselus is elmosolyodott.

- Jobb, ha nem mondom el – r�zta meg a fej�t a fi�. – Persze, hogy seg�tek.

Mind a h�rman lehasaltak a f�ldre, a szekr�ny el�, noha most m�g sz�k�sebb volt a hely.

- Lumos! – villantotta fel Piton a p�lc�ja v�g�t. – L�tod? – mutatott a mozdulatlan bestia fel�.

- De hisz’ ez Gumicukor! – kurjantott Harry.

- Gumicukor? – pislogott nagyokat a k�t f�rfi.

- Igen, Hagrid k�gy�ja. Vagyis, most Dareling professzor�, mert k�lcs�nadta neki. R�la tanultunk az egyik �r�n.

Perselus megforgatta a szemeit.

- Hogy ker�l a tan�ri szob�ba egy EKKORA k�gy�? �s hogy meri Hagrid behozni ezt a d�g�t az �p�letbe? Esk�sz�m, egyszer panaszt teszek a miniszt�riumn�l…

- Vesz�lyes egy ilyen hatalmas �llat – b�logatott s�padtan Remus is. – Mi lett volna, ha megt�mad titeket �r�n? A harap�sa biztos hal�los…

- Piton professzor �r, mint a Mardek�r h�zvezet� tan�ra csak nem f�l a k�gy�kt�l? – k�rdezte Harry vigyorogva.

- Na, befogtad a sz�dat! – pillantott r� szigor�an a f�rfi, de ajkainak szeglet�ben mosoly bujk�lt. A fi� megint kuncogni kezdett.

- Gumicukor egy�bk�nt nem b�nt. Nincsenek m�regfogai.

- Honnan tudod?

- Dareling professzor mondta �r�n… meg besz�lgettem vele…

- Besz�lgett�l ezzel a k�gy�val?

Harry hevesen b�logatott.

- Persze. Hiszen tudja, hogy p�rszasz�j� vagyok.

- Azt hiszem, ennek most haszn�t fogjuk venni. A k�vetkez�t fogjuk tenni. �n r�k�ld�m a mozdulatlans�g felold�s�ra szolg�l� �tkot, te pedig, Harry, megmondod neki, hogy menjen vissza a hely�re.

- Persze, nem gond.

- Akkor… h�romra. Egy… kett� – dugta be a p�lc�j�t a szekr�ny al�. – H�rom!

J� hangosan mondta a b�b�jt, a k�gy� szemei pedig azon nyomban megelevenedtek.

- Szia Gumicukor! – k�sz�nt r� Harry mosolyogva.

A k�t tan�r r�gvest felpattant a f�ldr�l, �s fel�lltak egy-egy sz�kre. Sz�rny�lk�dve n�zt�k, ahogy a fi� fekve marad, �s sziszegve kommunik�l az �llattal.

- Harry! A mindens�git neki! – suttogta Piton. – Azonnal kelj fel a f�ldr�l! M�g a v�g�n r�d tekeredik!

- Nem fog! Nagyon szel�d. L�tja? – mutatott Gumicukorra, amint az elsiklott mellette �s m�r k�szott is a terr�rium fel�. M�g sziszegett neki p�rszor, majd odal�pett az �veghez, �s r�z�rta a fedel�t.

A k�t tan�r, miut�n elm�lt a vesz�ly, roppant k�nosnak �rezte a sz�ken egyens�lyoz�st, ez�rt ink�bb lek�sz�l�dtak, �s leporolt�k magukat, hogy leplezz�k zavarukat.

- �gy ni. J� pihen�st, Gumicukor! – takarta le Harry a piros lepellel az �llat f�szk�t.

- Miket mondt�l neki?

- H�t… tulajdonk�ppen csak azt, hogy nem akart�tok b�ntani. Meg hogy nem sz�nd�kosan kergett�tek v�gig a f�l szob�n… De amiatt kicsit zabos, hogy r�l�ptetek a fark�ra.

- Az azt hiszem, �n voltam… - vallotta be Perselus.

- Azt mondta, az�rt sz�k�tt ki az els� adand� alkalommal, mert abban a kis f�szekben alig tud mozogni. Csak ide-oda tekerg�zik, de a szob�ban j�l kiny�jt�ztathatta mag�t. T�k aranyos szerintem…

- Gyere, �lj le – k�n�lta hellyel Remus, a nagy izgalmak ut�n. – Mit sz�ln�tok egy te�hoz? – k�rdezte j�kedv�en.

Perselus azonban m�r szedte is a k�nyveit, �s menni k�sz�l�d�tt.

- Mit csin�lsz? – k�rdezte Lupin �rtetlen�l.

- Besz�lgetni akartok, nem? – pislogott meglepetten.

- Igen. �s? Ett�l m�g nem kell kimenned…. Ugye, Harry?

- Nem, dehogy.

Piton megvonta a v�llait, �s lehuppant a karossz�kbe. Keresztbe tette a l�bait egym�son, majd kinyitotta z�ld bor�t�j� k�nyv�t. M�g Remus odatett egy kanna vizet f�ni, Harry f�lrebillentette a fej�t, hogy el tudja olvasni a k�nyv gerinc�n a feliratot. Olyan felt�n�en csin�lta, hogy m�g Piton is �szrevette. Egy bossz�s s�hajt�ssal a fi� fel� ny�jtotta a kinyitott k�nyvet, aki most m�r k�nnyed�n el tudta olvasni a c�met.

- K-k�sz�n�m… - mosolyodott el. – „T�nd�k �s t�nd�rek, t�rp�k �s t�rp�k, s�rk�nyok �s m�gusok, avagy hogyan haszn�lj�k ki var�zstalan embert�rsaink a m�gikus l�nyeket az irodalomban”? – olvasta kuncogva. – Nem is gondoltam, hogy a professzor urat �rdekli a mugli irodalom.

- �rdekes olvasm�nynak t�nik – tette hozz� Remus is, mik�zben cs�sz�ket k�sz�tett el� egy sz�p kis t�lc�ra.

- Mindig is �rdekelt, honnan vett�k a mugli t�nd�rmes�k a h�tfej� s�rk�nyokat…

Hamarosan v�gan f�ty�lni kezdett a te�skanna. Lupin t�lt�tt mindenkinek, majd r��r�sen kortyolgatt�k. Perselus haja az egyik pillanatban mintha �letre kelt volna: megr�zk�dtak hajsz�lai, majd elkezdtek vesz�teni a hosszukb�l, �s felvett�k eredeti m�ret�ket.

- El se hiszem, hogy ez m�g mindig m�k�dik – vigyorgott James.

- Nem lehet k�nny� ezzel az �tokkal egy�tt �lni – pillantott r� r�szv�tteljesen Remus.

- El�g hamar hozz� lehet szokni.

- �s t�nyleg nincs ellene valami b�b�j, ami feloldan�? – n�zett oldalra Lupin, a kuncog� James-re.

Perselus azonban csak r�zta a fej�t. El akarta terelni a sz�t a haj�r�l, ez�rt Harryhez fordult.

- M�g nem is mondtad, mi�rt j�tt�l.

- �… igen… - ny�gte Harry k�nyszeredetten – h�t… Remus, amikor reggel �sszefutottunk a folyos�n…

A f�rfi felnevetett.

- Igen, eml�kszem…

- A dolog nem az, aminek l�tszik! – kezdett el menteget�zni a fi�.

- Milyen dolog? – k�ny�k�lt fel Perselus is hirtelen j�v� j�kedvvel. Szerette l�tni, ha Harry zavarban van.

- �… �… h�t… Ronr�l van sz�. Az a helyzet, hogy… Sz�val mindig rosszkor nyit be a szob�ba… Ginnyvel most t�k j�l megvagyunk, meg minden. Est�nk�nt n�ha szoktunk a fi�k szob�j�ban besz�lgetni, m�g a t�bbiek a klubhelyis�gben vannak. �s Ron mindig f�lre�rti a dolgot…

Remus elmosolyodott.

- Menn�k �n sz�vesen a l�nyok szob�j�ba, hogy Ron ne mindig a k�nos r�szekn�l cs�ppenjen be, de… a l�nyok h�l�szob�it v�di valami b�b�j… a l�pcs� nem enged felmenni…

- Nincs szerencs�tek – vigyorgott Lupin. – A mardek�ros h�l�szob�khoz lefel� kell menni a l�pcs�n.

- Ezt honnan tudod? – k�rdezte �szinte �rdekl�d�ssel Piton. – Nem is tudtam, hogy m�r j�rt�l a Mardek�r klubhelys�g�ben.

- Gondolod, hogy kihagytuk volna?

- � nem – s�hajtott megad�an Perselus. – Persze, hogy is felejthettem el…

Harry sejtette, hogy a Tekerg�k tekerg�seik alkalm�val el-ell�togattak m�s h�zakba is.

- Ha j�l tudom – t�prengett Remus -, a Hugrabugn�l kov�csoltvas csigal�pcs� visz felfel�. Az is hasonl�an m�k�dik, mint a griffend�les l�pcs�k, de a korl�tba kapaszkodva k�nnyed�n fel lehet osonni. A Holl�h�tat is mondta valamikor Sirius, de arra m�r nem eml�kszem…

- Azoknak billen�-cs�szd�juk van – motyogta Piton k�t korty k�z�tt. – Kifel� �s befel� is azon k�zlekednek.

M�sik k�t te�z� t�rsa cinkos pillant�st vetett r�.

- Az els� �vekben, mikor ideker�ltem, volt egy mugli sz�rmaz�s� di�kom, akit szinte minden reggel a holl�h�tas l�nyok h�l�szob�j�b�l kellett kir�ngatni… - tette hozz� Perselus.

- M�r azt hitt�k, te is a l�nyok h�l�szob�iban k�borolt�l – kacsintott Remus. A m�sik f�rfi azonban csak megforgatta a szemeit.

- Sz�val ez a helyzet – t�rt vissza Harry s�hajtva az eredeti t�m�hoz. – Ron terroriz�lva �rzi mag�t. Azt hiszi, b�ntani akarom a h�g�t… De a tavalyi �v v�g�ig nem is t�r�d�tt annyira Ginnyvel. Mindig csak elzavarta, mintha �tban lett volna. Most meg… Mikor megtudta, hogy a holl�h�tas Michael Cornerrel j�rt, rendesen kiakadt. H�lye holl�h�tasok… - motyogta maga el�.

Remus szemeiben j�t�koss�g bujk�lt.

- Az els� bar�tn�d is holl�h�tas volt, ugye?

Harry meglepetten n�zett fel, majd vetett egy k�rd� pillant�st Pitonra.

- Nem t�lem tudja – tiltakozott Perselus.

Harry s�hajtott.

- Igen, Cho holl�h�tas…

- Nem akarsz besz�lni r�la?

- H�lye egy l�ny – fintorgott Harry. – Eddig bezzeg csak egy pisis kisfi�nak tartott, most meg ut�nam m�szk�l… Hermione l�tta a kviddics-edz�seken is. Olyan… kellemetlen, hogy ide j�r… r�ad�sul � is fog�, �gy biztos fogunk m�g egym�s ellen j�tszani… Most, hogy Ron �s Hermione egy�tt vannak, biztos hisz nekem, hogy semmit sem �rzek Hermione ir�nt… mindig csak ezzel gyan�s�tgatott, meg f�lt�kenykedett. Marie teljesen m�s volt… a mugli l�nyok sokkal jobbak… - mosolygott szomork�san.

F�lve Pitonra pillantott, aki hunyorogva, de visszamosolygott r�.

Egy �jabb h�tf� reggelen a di�ksereg a nagyteremben �lt �s a finomabbn�l finomabb ennival�kb�l falatozott. Hangos huhog�ssal meg is �rkeztek a baglyok, ahogy minden alkalommal. Harry �pp a pir�t�s�t vajazta, mikor felpillantott. Nem volt, akit�l levelet kaphatott volna, �s nem is pottyant egy k�ldem�ny sem az �l�be. Hermione kapott egy levelet otthonr�l, valamint a Reggeli Pr�f�ta aznapi sz�m�t. Ront majdnem orrba csapta a fel� rep�l� lev�l. Egy v�llr�nt�ssal visszat�rt az ev�shez.

Nem l�thatta, hogy a tan�rok asztal�n�l is kioszt�sra ker�lt a posta. Remus kapott egy sz�pen megc�mzett levelet Tonkst�l, ami miatt Rowena r�gt�n elkezdte cukkolni. McGalagony professzor is megkapta az �js�g egy p�ld�ny�t, de ami a legmeglep�bb volt, hogy Perselus el� hullott egy nagyobb m�ret� bor�t�k. A b�jitaltan tan�r megillet�dve n�zegette a barna pap�rba csomagolt valamit, mely tapint�sra kem�nynek, de v�konynak t�nt. A c�mz�s egy�rtelm� volt, Pitonnak sz�lt a k�ldem�ny, �gy a f�rfi felbontotta a h�tulj�n a pecs�tet, �s kivette a tartalm�t. K�t kem�nyebb pap�rlap-merev�t� tette gy�r�d�smentess� a pergameneket, amelyek a lev�l val�di utasainak t�ntek. Perselus �vatosan fogta meg a lapokat, hiszen azok nagyon elny�ttnek, gy�r�ttnek �s szakadtnak l�tszottak – mint valami r�ges-r�gi okirat. Mikor azonban megl�tta, mik is �llnak rajta, kisz�k�tt az arc�b�l a v�r.

K�t pergament kapott, mindkett� olyannak t�nt, mintha egy p�r �ves kisgyermek firkantotta volna �ket kr�t�val. Az egyiken egy mint�s nyuszit lehetett kivenni, amint bubor�kok sz�llnak el� a sz�j�b�l. A vonalak, amikkel meg volt rajzolva, nagyon kusz�nak �s elnagyoltnak t�ntek, de m�gis kivehet� volt az �llat form�ja. A m�sikon sz�nes cs�kok �s csillagok voltak l�that�k, mint valami t�meges csillaghull�s, �gy n�zett ki a rajz. Piton felv�ltva n�zegette a rajzokat, megford�totta �ket, h�tha van �r�s a h�tukon, de semmilyen sz�veges �zenetet nem tal�lt. Egyre k�ts�gbeesettebben n�zegette �ket, v�gigsim�tva a pap�ron, mintha k�l�n�sen kedves lenne sz�m�ra mindkett�. A mellette �l� Remus fel�je pillantott.

- Nah�t, Perselus, ez meg mi? – k�rdezte k�v�ncsiskodva.

A f�rfi azonban hangosan fel�llt a hely�r�l – sok tekintetet mag�ra vonva – �s zaklatottan kiv�gtatott a teremb�l.

A di�kok nem tudt�k mire v�lni e hirtelen reakci�t, de hatodikosok kicsit tartottak a d�lut�ni dupla b�jitaltant�l. F�lelm�k beigazol�dni l�tszott, mikor b�jitaltan tan�ruk inger�lten v�gtatott be a tanterembe. T�mondatokban kiadta az elv�gezend� feladatot, �s leord�totta Neville-t, mert poros volt az �stj�nek hasa. A fi� ugyan lehet, hogy kapott egy kisebb hall�sk�rosod�st, de nem rettent meg k�l�n�sebben. Harryre sand�tott, h�tha van padt�rs�nak tippje, mit�l ilyen a professzoruk, de mindenki tan�cstalan volt ez �gyben.

Kiss� �sszeszorult gyomorral kezdt�k h�t meg az �jabb f�zet el�k�sz�t�s�t. Ron �pp az egyik gy�keret pr�b�lta csinos kis darabokra vagdosni, mikor megr�zk�dott az egyik szekr�ny. Ijedt�ben elv�gta az ujj�t.

- Mi volt ez? – k�rdezte Hermionet�l.

Piton kics�rtetett a szert�rb�l, �s ugyanezt k�rdezte, sokkal bar�ts�gtalanabbul. V�laszk�nt a szekr�ny �jb�l megr�zk�dott. A f�rfi kezei �k�lbe szorultak.

- Takarodj, H�borc! �ra van! – parancsolta, mivel azt hitte, a kopog�szellem �z vel�k tr�f�t.

A r�zk�d�s azonban nem sz�nt meg. Piton az idegess�gt�l remeg� kezekkel odal�pett a szekr�nyhez, �s felt�pte az ajt�kat.

- H�borc! – rivallt r�. – Azt mondtam…

Hirtelen istentelen sivalkod�s t�lt�tte be a termet. A tan�r h�feh�rr� s�padt mind a zajt�l, mint az el� t�rul� l�tv�nyt�l. Di�kjai a f�l�kre tapasztott�k a kezeiket, n�h�nyan le is buktak a padok al�.

- Mi ez?! – kiab�lta Draco. – Egy mandrag�ra?

- Sik�t�szellem!

- A viselked�s�b�l �t�lve ink�bb mumus! – ki�ltotta vissza Hermione.

A s�r�s azonban csak folytat�dott, s�t, mintha egyre elkeseredettebb�, �s f�jdalmasabb� v�lt volna. Piton azonban csak �llt, a falig h�tr�lva, �s moccanni se b�rt, mintha a f�ldbe gy�kerezett volna a l�ba.

- Mi�rt nem csin�l m�r valamit? – sik�totta Parvati.

- Meg fogunk s�ket�lni!

Harry fogta a p�lc�j�t, �s el�reszaladt. R�szegezte a szekr�nye, de r�gt�n elejtette, ahogy megl�tta. A kezeit a sz�j�ra tapasztotta a borzalomt�l, majd r�m�lt szemekkel h�trapillantott Pitonra. Annak a szemei szinte pontokk� zsugorodtak az �r�lett�l.

- Professzor! Csak gondoljon arra, mivel teheti a legk�nnyebben nevets�gess� ezt a mu… - l�pdelt el�re Hermione is, de amikor megpillantotta a mumus �ltal fel�lt�tt alakot, eln�mult.

A szekr�ny egyik polc�n egy koszos, sz�rke rongyba csavart, kormos, sok sebb�l v�rz� kisbab�t pillantott meg, ami keservesen s�rt, kezeivel pedig seg�ts�g�rt kap�l�zott. A l�ny test�t j�ghideg borzong�s j�rta �t, majd szemei fennakadtak, �s �jultan elter�lt a f�ld�n.

J� p�r mardek�ros, l�tva ezt, kirohant a teremb�l ijedt�ben.

- Hermione! – ki�ltotta Ron r�m�lten.

- Hermione! – sik�tott�k a l�nyok is. T�bben is el�reszaladtak hozz�, elkezdt�k �lesztgetni, a s�r�s pedig egyre halkult.

Mivel egyre t�bben ker�ltek szembe a m�gikus l�nnyel, az kezdett megzavarodni, �s hirtelen nem tudta, milyen alakot �lts�n. F�st�lni kezdett, majd egy hangos pukkan�ssal k�dd� v�lt.

A nagy sivalkod�sra a folyos�n is felfigyelhettek, de lehet, hogy a kirohan� mardek�rosok vert�k fel a kast�ly t�bbi r�sz�t, hiszen tan�rok �s k�v�ncsiskod�k �z�nl�tt�k el a tantermet. McGalagony professzort �s a lebeg� tal�r� Rowenat a kezeit t�rdel� Madame Pomfrey k�vette, aki azonnal vizsg�lni kezdte az �jult Hermionet, elparancsolva mindenkit a k�zel�b�l. A t�bbi tan�r �lesztgetni kezdte, de Dumbledore professzor f�lreintette �ket, majd el�var�zsolt egy lebeg� hord�gyat a l�ny sz�m�ra, �s ellebegtette a gyeng�lked�re. A t�bbi di�k is nagyon megviseltnek �s s�padtnak t�nt, bel�j�k pr�b�ltak ezut�n �jra �letet lehelni. Remus is befutott egy id� ut�n, mikor a terjeng� sz�foszl�nyokb�l lesz�rte, hogy valami nagy baj lehet. A terembe l�pve l�tta, hogy Harry m�g mindig ott �ll a szekr�ny el�tt. Odaszaladt hozz�, megr�zogatta a v�llain�l fogva, de l�tta a fi� szemeiben az �ress�get. A k�t nagy z�ld szem most fak� volt, �s szinte �lettelen�l meredt a messzes�gbe. Lassan �szrevette, hogy Harry vacog a r�m�lett�l. K�ts�gbeesetten mag�hoz �lelte, h�tha akkor a fi� r�j�n, hogy m�r nincs semmi baj. Elpillantott a fi� v�llai felett, �s megl�tta a faln�l �l� Perselust, amint t�rdeit �tkarolva remeg. G�rcs�sen �sszekucorodott, mint egy labda vagy toj�s, �s fej�t lehajtva szorongatja tal�rj�nak rojtos sz�l�t. H�rom szellemt�rsa se tudott mit kezdeni a jelens�ggel, csak �rtetlen�l b�mult�k hol egym�st, hol a t�bbieket.

A b�jitaltan �r�n t�rt�nt esem�nyeknek hamar h�re ment az iskol�ban. Est�re m�r szinte mindenki arr�l pusmogott a folyos�kon �s a klubhelyis�gekben, vajon milyen sz�rnyeteg lehetett az, amely �gy megr�m�tett egy tan�rt, �s amelyt�l k�t di�k hal�lra r�m�lt, az egyik�k el is �jult. Amikor csak elmentek az eminens tanterem el�tt, megremegtek, sokan pedig azt fontolgatt�k, hogy t�bbet sohasem mennek majd �r�ra.

Sokan persze k�v�ncsiak voltak az akkori �ra r�sztvev�ire is. Sz�rnyra kaptak a legvadabb t�rt�netek, miszerint maga a mitol�giai Med�za b�jt meg a szekr�nyben valahogy, �s pillant�s�val s�b�lv�nny� meresztett mindenkit. De a dementorokt�l kezdve Voldemortig, trollokt�l �ri�sokig mindenf�le sz�rny�s�gr�l lehetett hallani. Term�szetes volt teh�t, hogy szerett�k volna tudni, mi is t�rt�nt val�j�ban. Madame Pomfrey alig gy�zte visszatartani �ket. Mikor egyre t�bben sziv�rogtak be, Dumbledore professzor k�zbel�pett, �s egy m�gikus kordont �ll�tott a k�rh�zi r�szleg bej�rata el�.

Odabent a mumus elt�n�s�ig jelen lev� di�kokat pr�b�lta a javasasszony k�l�nb�z� m�dszerekkel megnyugtatni. Parvati Patil �s Lavender Brown legal�bb �t t�bla csokol�d�t befaltak, de m�g mindig h�pp�gtek. Seamus �s Dean egy�ltal�n nem b�rtak r�n�zni az �dess�gre, a gyomruk legal�bb a fel�re h�z�dott �ssze az idegess�gt�l. Draco nem volt annyira ki�tve, mint k�t gorill�ja, de � is halotts�padtt� v�lt a t�nyt�l: valami volt abban a szekr�nyben, ami borzalmasan megr�m�tette h�zvezet� tan�rukat; Pitont, akit eddig rettenthetetlennek hitt. Ron nem b�rt egy helyben maradni, fel-al� j�rk�lt, �s t�relmetlen�l v�rta, hogy Hermione v�gre mag�hoz t�rjen. Neville is a l�ny �gy�n�l �llt, �s rem�nyked� szemekkel n�zte annak sz�p arc�t, amely az eszm�letveszt�sben tal�n egy csepp b�k�re lelt. Oldalra pillantott, �s l�tta, hogy a terem v�g�ben Piton ott �l az egyik �gyon, �tkarolva saj�t fels�test�t, �s mellkas�nak r�zk�d�s�b�l �t�lve zokoghatott. Dumbledore ott �llt mellette, a v�ll�ra tette a kez�t, majd szomor� arckifejez�ssel hagyta, hogy Dareling professzor vigasztalja. A n� szavai azonban, �gy t�nt, nem hatottak, mert b�jitaltan tan�ruk idegesen hint�zott el�re-h�tra az �gy sz�l�n �lve. Neville sz�vb�l gy�l�lte a f�rfit, aki sosem ismert kegyelmet, ha r�la volt sz�, most azonban m�gis a sz�nalom f�jdalmas szikr�i kezdtek �bredezni benne.

Remust is hasonl�k�ppen megrend�tette koll�g�j�nak l�tv�nya. Ott �lt Harry �gy�nak sz�l�n, fi� fej�t simogatva, �s k�zben figyelte, ahogy Rowena �t�leli Perselust, rem�lve, hogy siker�l megnyugtatni. Harry miatt azonban jobban agg�dott. A fi� mozdulatlanul fek�dt az �gyon, szemei pislog�s n�lk�l meredtek a p�rn�ra, arca pedig kifejez�stelenn� v�lt. Nem hatott semmi simogat�s, kedves sz�, de m�g Rowena cs�kja sem.

Harry kong� �ress�get �rzett bels�j�ben. V�gtagjai a mozdulatlans�gt�l kezdtek kih�lni, �s egy�rtelm�en f�zott ett�l. Az ereiben mintha megfagyott volna a v�r. Hermione forgol�d�s�ra �s sikoltoz�s�ra riadt fel valamennyire.

A l�ny fel�lt az �gyon, �s �sszeg�mb�ly�dve pityergett.

- Hermione!

- Hermione! – ki�ltottak fel t�bben is, mikor megl�tt�k, hogy mag�hoz t�rt.

Ron azonnal oda�lt mell�, �s meg�lelte. Hermione a szokatlann�l is zil�ltabban n�zett ki: a haja k�cos volt, homlok�n volt p�r karcol�s az es�st�l, szemeit pedig v�r�sre d�rzs�lte s�r�s k�zben.

- Nyugodj meg! – simogatta Ron. – Most m�r v�ge. Nincs semmi baj…

- �s �n m�g azt mondtam neki, hogy tegye nevets�gess�…! – hadarta a l�ny szipogva, mik�zben nagyokat csuklott a f�lrenyelt k�nnyekt�l. – Hogyan lehetne egy v�rbe fagyott csecsem�t nevets�gess� tenni?! – fakadt ki hiszt�rikusan.

- Engedj�tek most! – zengett fel az igazgat� hangja. – Hadd aludjon – h�zta v�gig tenyer�t a l�ny szemei el�tt. Azok lassan, k�b�n lecsuk�dtak, majd Hermione visszahanyatlott az �gyra.

Remus f�l f�llel figyelte csak, mit mond a l�ny, v�gig Pitont figyelte. � maga tan�totta ezeknek a gyerekeknek, mi is egy mumus, most azonban elgondolkozott azon, vajon mi�rt v�ltozott �ll�t�lag egy v�res kisbab�v� a l�ny Perselus el�tt…

Harrynek szinte minden �vben kijutott valami, ami miatt iskolat�rsai mutogatva pusmogtak r�la, ha v�gigment a folyos�n. Els� �vben az�rt, mert �j volt, �s h�res; m�sodikban az�rt, mert �t v�lt�k Mardek�r ut�dj�nak. Harmadikban a dementorok miatt cs�folt�k f�leg a mardek�rosok, negyedikben pedig a Trim�gus Tusa miatt �rvendett k�zut�latnak. �t�dikben Rita t�nyfelt�r� cikke ut�n kezdtek el sutyorogni r�la, id�n meg a b�jitaltan �r�n t�rt�ntek miatt.

Ha bar�taival mentek a k�vetkez� �r�kra, akkor se k�m�lt�k a rossznyelvek, ha egyed�l bandukolt, egyenesen fesz�lyezve �rezte mag�t. Ez persze annak is k�sz�nhet� volt, hogy � �s Hermione p�r napig a k�rh�zi r�szlegen pihentek, hogy kiheverj�k az �t�lt �lm�nyek okozta megr�zk�dtat�st. A l�ny �s � pr�b�ltak besz�lni a dologr�l, de valahogy nagyon nehez�kre esett. Hermione folyton azzal gy�t�rte mag�t, vajon mi�rt ez lehet Piton professzor legnagyobb f�lelme, �s mi�rt nem valami hasonl� ahhoz, amit Harry a mereng�ben l�tott. Hiszen ott megsz�gyen�lt a f�l iskola el�tt, �s az ember ilyen esetekben nagyon f�lhet att�l, hogy hasonl�an sz�gyenteljes helyzetbe keveredik megint. Harry sz�ve szerint elmondta volna neki, amit tan�ruk elm�j�ben l�tott, de tudta, hogy az legal�bb ennyire megr�m�teni Hermionet. Emellett �gy �rezte, tartozik annyival Pitonnak, hogy titokban tartja az eml�keit. Azok m�r �gy is nagyon f�jdalmasak sz�m�ra. Ez l�tszott a mumusb�l is, t�prengett el Harry. Pitonnak ezek szerint, mikor annak idej�n berontott az �g� h�zba, az lehetett a legnagyobb f�lelme, hogy gyermek�t ilyen sz�rny�s�ges �llapotban tal�lja. �s az�ta k�s�rti ez a k�p…

A pletyk�k szerint a professzort is nagyon megviselhette a dolog, mert sorra maradtak el az �r�i. A miniszt�rium kik�ld�tt egy helyettes�t� tan�rt, aki ugyan nem volt olyan szigor�, viszont nagyon neh�z volt hozz�szokni az �j m�dszereihez. A di�kok rendesen hi�nyolt�k Piton undok �r�it, a kiab�l�s�t, amelyhez m�r t�bb�-kev�sb� hozz�szoktak. M�g Neville is immunis lett a hatodik �v�re.

Remus minden nap megl�togatta a k�t kis beteget a gyeng�lked�n, vitt nekik �dess�get, k�peslapokat, f�nyk�peket, melyeken a t�bbiek gyors gy�gyul�st k�v�ntak nekik. �k ketten mindig kifaggatt�k a f�rfit, hallott-e valami �jat Pitonr�l, de Lupin se tudott t�bbet, mint �k. Viszont �r�mmel l�tta, hogy a k�t fiatalnak kezd visszat�rni a sz�ne, �s hogy m�r sokkal jobban n�znek ki.

A mulasztott napok tananyag�nak bep�tol�sa v�lt kettej�k h�tv�gi feladat�v�. Hermione m�r hozz�szokott a hihetetlen temp�j� tanul�shoz, jegyzetel�shez �s k�rm�l�shez, de Harry alig v�rta, hogy kiszabadulhasson a klubhelyis�gb�l.

S�hajtva elt�prengett. Megint, vill�mcsap�sszer�en j�ttek a gondok. Egyik pillanatban m�g mind nevettek a f�lre�rt�seken, a k�gy�n, meg j�kat besz�lgetett Ginnyvel, Dean vid�m f�nyk�peket l�tt, amikor csak tehette, most meg mintha gy�sz telepedett volna mindenki lelk�re.

Kipillantott az ablakon szombat d�lut�n, majd felpattant az asztalt�l. Felrohant a szob�j�ba, gyorsan fel�lt�tte a kviddics-tal�rj�t, mag�hoz vette sepr�j�t, �s kisz�guldott az �p�letb�l. Csapatt�rsai m�r kinn gyakoroltak. Az �j hajt�k Ginnyvel az �len a k�l�nb�z� man�vereket gyakorolt�k, a k�r terel�, Andrew �s Jack a gurk�kkal birk�ztak, de csak annyit siker�lt el�rni�k, hogy eltal�lt�k egym�st. Ron t�tlen�l repkedett a karik�k k�r�l. Harry �sszevonta a szem�ld�k�t.

- Hol a megszokott munkamor�l? – ki�ltotta hangosan, egy csepp cinikus mosollyal.

A t�bbiek mind abbahagyt�k, amivel foglalatoskodtak, �s fel�je pillantottak. Felder�lt az arcuk, a kicsi Mark pedig lelkesen integetett a kapit�ny fel�.

- Kapit�ny! – ki�ltott Veronica. – Rep�lj vel�nk!

Harry fel�lt a sepr�j�re, �s m�r ott is termett mellett�k. R�juk mosolygott, jelezv�n, hogy j�l van. Semmi kedve sem volt most a k�nos k�rd�sekhez.

- Megbesz�ltetek m�r valami tervet, ami szerint gyakoroltok, vagy csak �gy c�ltalanul v�gezte mindenki a dolg�t?

- Ut�bbi – hangzott mindenkit�l a nem t�l lelkes v�lasz.

- Nos, akkor, hogy Ron se unatkozzon, rep�lj�nk m�g p�rat. Azt�n be�llok �n is hajt�nak. Egykapuzni fogunk, mint a fociban.

- Az milyen? – k�rdezte Ron fanyalogva.

- Szuper! – bokszolt a leveg�be Will.

- Te egyed�l leszel a karik�kn�l, Ron – kezdett bele Harry. – Mivel be�llok �n is, n�gy hajt� lesz. Kett� fogunk oszlani. L�ny-fi� p�ros�t�s lesz: Ginny lesz Markkal, �n pedig Ver�val. Egym�s ellen fogunk rep�lni, �s a kvaff�rt harcolni. A k�t terel�nk is elv�lik egym�st�l. Jack a mi oldalunk lesz, Andrew pedig Mark�kkal. B�rkin�l is lesz a labda, Ron, neked arra kell t�rekedned, hogy meg�ll�tsd. Te nem fogsz egyik csapathoz sem tartozni, a dolgot, hogy minden labd�t h�r�ts. �rthet�, mindenki? – n�zett k�rbe a kis csapaton. – Helyes. Mindenki jegyezze meg a csapatt�rsait, �s pr�b�ljatok j�l �sszej�tszani. Ker�lj�k a mag�nakci�kat. Egy csapat vagyunk, csak �gy nyerhet�nk, ha �sszefogunk. K�szen �lltok? Akkor indul�s!

A nyolc j�t�kos mad�rk�nt szelte a kviddics-stadion leveg�j�t, v�r�s-s�rga tal�rjuk csak �gy lobogott a sz�lben.

Odalentr�l az �desapja figyelte.

- Olyan sz�pen rep�l – mondta meghat�dva.

- Ak�rcsak az apja valamikor.

- Szeretem n�zni, ahogy kviddicsezik. M�r az els� meccs�t v�gigizgultuk, eml�kszel, Lily? – pillantott kedves�re. A n� elmosolyodott.

- Hogyne eml�kezn�k… Mindenki azt hitte, h�nyni fog… pedig csak majdnem lenyelte a cikeszt…

Sirius n�m�n �llt bar�tai mellett. Csak mostan�ban kezdett r�j�nni, hogy a Potter-h�zasp�r gyermekkora �ta figyeli a kis Harryt, ott voltak vele, amikor csak tehett�k, csak �ppen soha senki nem vette �ket �szre. Az � felbukkan�sa eg�szen m�s jelleg� volt. F�jdalmas volt l�tni halott szeretteit, �s vel�k lenni felemel� �rz�s volt, de a hal�l tudata borzong�ssal t�lt�tte el. Nem is besz�lve arr�l a f�jdalomr�l, melyet elveszt�se Harrynek okozott. �s Remusnak… meg Rowenanak… Valahogy egyik vil�gba tartoz�nak se �rezte mag�t, nem tudta, hol lenne sz�vesebben: a hal�lban, James-szel �s Lilyvel, �rny�kk�nt suhanva az �l�k k�zt, vagy az �letben, folyton azzal a tudattal �lve, hogy r�gi bar�tai l�tj�k �t ugyan, de soha nem besz�lhet vel�k.

- �tven-h�sz! – ki�ltott Mark lelkesen.

- Mit �tven? – fakadt ki Vera. – Ez csak a negyedik g�lotok volt!

- �pp el�g baj az, hogy Ron m�r beengedett hat vagy h�t g�lt – zs�rt�l�d�tt Jack.

- �n igyekszem! De j� lenne, ha nem fel�m l�n�tek a gurk�kat, hanem a hajt�k fel�!

- A j�t�kban is meg szokt�k c�lozni az �rz�ket, Ron – massz�rozta f�j� karj�t Ginny.

- Ez igaz. Ron, azt hiszem, hagyjuk most a j�t�kot, r�megy�nk egy kicsit a te edz�sedre. Mi, hajt�k k�l�nb�z� man�verek ut�n karik�ra dobn�nk, te tenn�d a dolgod, Jack �s Andrew meg bizonytalan id�k�z�nk�nt m�g megsp�keln�k az eg�szet egy-egy gurk�val – csak hogy milyen gyorsan reag�lsz v�ratlan helyzetekben. Koncentr�ljatok!

Ron fogcsikorgatva egyezett bele…