M�snap reggel a szok�sos �get� fejf�j�s helyett, csak tompa f�jdalommal �bredt. Arra gondolt, hogy mennyire lesz igaz a tegnapi t�r�lk�z� hasonlata a t�bbi t�net�re. Kiss� k�tyagosan �llt fel az �gy�r�l. Els� �tja a f�rd�szob�ba vezetett, hogy kicsit rendbe szedje mag�t.

Egy hossz� �r�t t�lt�tt el ott, mire rendbe szedte mag�t. Prec�zen megborotv�lkozott, egy sz�l sz�rt sem k�m�lve. Mire v�gzett a pepecsel�ssel, majdnem �gy n�zett ki, mint szokott k�t holdt�lte k�z�tt f�l�ton, kiv�ve az arca s�padts�g�t.

Halv�nyan elmosolyodott a gondolatra, hogy mindezt az�rt csin�lja, mert �r�met akart szerezni Hermion�nak, hogy hat�sos volt a f�zete, �s t�nyleg l�tsszon rajta, hogy kev�sb� viselte meg ez az �tv�ltoz�sa, mint a t�bbi.

Mikor les�t�lt a l�pcs�n, Harry �s Hermione m�r a konyh�ban vitatkoztak valamin.

- Harry, oda fogod �getni a toj�st – mondta a l�ny felemelt hanger�vel.

- Nem fogom, nyugodj m�r meg – intette le a fi�.

- Hogy a fen�be tan�tsalak meg �gy f�zni, ha nem hallgatsz r�m? – puffogott a l�ny. – Egy�ltal�n mi ez az �jdons�lt meg akarok tanulni f�zni h�bort? Rosszul f�z�k?

- Te is tudod, hogy nem. Csak Remust akarom meglepni egy kis saj�t k�sz�t�s� reggelivel.

- Remust – ism�telte meg a l�ny, nyomat�kos�tva a nevet.

Az eml�tett a konyha ajtaj�ban �sszefonta karjait �s �gy figyelte az �gyetlenked�s�ket. A f�rfinak �sszeszorult a sz�ve, hogy a veszeked�s v�g�n majd egy cs�kkal b�k�lnek ki, de gyorsan elhessegette a nyomaszt� gondolatot. Ki �, hogy k�z�j�k �lljon?

- Igen, Remusnak – mondta Harry, de a f�rfi tudta, hogy valami s�nt�t, l�tszott rajta.

- Peeersze – rakta cs�p�re a kez�t Hermione. – �n meg hippogriff vagyok, �s mindj�rt megr�glak, mert m�r megint nem mondod el, hogy kir�l van sz� – heveskedett, majd toppantott egyet a l�b�val.

- Majd elmondom, ha aktu�lis lesz – v�laszolt Harry v�r�sen.

Remus elvesztette a fonalat, fogalma sem volt, hogy mir�l van sz�, de innent�l kezdve �gy �rezte, hogyha tov�bbra is itt �llna, akkor az fel�rne egy hallgat�z�ssal. Halkan megk�sz�r�lte a tork�t, mire mindketten odakapt�k a fej�ket.

- Zavarok? – k�rdezte.

- Nem, Remus – v�gta r� Hermione -, j� hogy j�ssz. Seg�ts kiszedni Harryb�l, hogy…

- Nem mondom el �gyse – v�gott k�zbe a fi�. – Remus volt olyan kedves, �s nem �t�tte bele az orr�t, �gyhogy te se �sd.

- Mir�l van sz�? – k�rdezte �rtetlen�l a f�rfi.

- Harry bar�tn�j�r�l – mondta a l�ny lemond�an.

- M�g nem a bar�tn�m – motyogta Harry kedvetlen�l.

- M�g nem, de majd lesz, csak tudn�m, ki az – mondta nevetve Hermione. – Most m�r meg�l a k�v�ncsis�g.

Remus ink�bb m�lyen hallgatott, miut�n elkapta a fi� pillant�s�t. A legkev�sb� sem akart belefolyni a kettej�k vit�j�ba, pl�ne nem szerette volna elmondani Hermion�nak, hogy r�la van sz�. Figyelte a lassan s�l� toj�sokat, amik kezdtek nagyon s�t�tek lenni.

- Harry… - sz�lt volna, ha a fi� nem v�g k�zbe.

- Nem mondom meg, �gysem! M�g neked sem, Remus – feleselt, mik�zben m�g mindig farkasszemet n�zett a l�nnyal.

A f�rfi �sszer�ncolta a homlok�t �rtetlens�g�ben, hiszen � r�g�ta tudja, hogy Hermione a kiszemelt �ldozat. Vagy m�gsem? Most el�sz�r gondolt arra a lehet�s�gre, hogy esetleg m�gsem a l�ny az. Valahogy �r�mmel t�lt�tte el a tudat.

- Ett�l f�ggetlen�l oda�g a toj�sod – jegyezte meg.

- Francba, evapores. Nem a f�z�tudom�nyommal fogom leny�g�zni, az biztos – morogta a fi� let�rten.

Remus el�szedett n�h�ny szelet kenyeret, vajat �s felv�gottat.

- Ennyi az �n f�z�tudom�nyom – boh�ckodott. – J� �tv�gyat.

Mik�zben reggeliztek, Harry tele sz�jjal besz�lt Lupinhoz.

- J�l n�zel ki, �gy t�nik, Hermione kotyval�ka hat�sos volt – A l�nyt�l kapott egy sz�r�s pillant�st.

- Te tudt�l r�la? – k�rdezte a f�rfi �sszesz�k�lt szemekkel, mire Harry tagad�lag megr�zta a fej�t, �rtatlan szemekkel; t�l �rtatlan szemekkel.

- Te sem hazudsz jobban, mint �n – mondta a f�rfi mosolyogva.

- Ok�, tudtam r�la – vallotta be. – De el kell ismerni, j� munk�t v�gzett.

- A kotyval�kkal – sz�rta k�zbe a l�ny mogorv�n.

- Tudod, hogy �rtettem – pr�b�lta kiengesztelni a fi�, nem t�l sikeresen.

Remus n�zte a vitatkoz� p�rost, �s megint az az �rz�se t�madt, hogy Harry a l�nyba szerelmes.

- �n nagyon h�l�s vagyok neked, Hermione – pr�b�lta � is felvid�tani a l�nyt, mire az elmosolyodott, majd felpattant.

- L�tod, Harry! Legal�bb Remus �rt�keli a f�radoz�saimat.

Ekkor megsz�lalt a bej�rati ajt� cseng�je. Hermione elindult ajt�t nyitni, majd visszat�rt egy sz�k�s-barna haj�, �tlagos m�retekkel rendelkez�, sz�p arc� l�nnyal.

- Harry, vend�ged j�tt. Remus, elj�ssz velem fagyizni? – fordult a f�rfihoz, aki r�gt�n meg�rtette a c�lz�st. Felszaladt a szob�j�ba n�mi p�nz�rt, karon fogta a l�nyt, �s kil�ptek a meleg, naps�t�tte utc�ra.

- Ezek szerint ez az a l�ny. �n v�gig azt hittem, hogy Harry bel�d szerelmes – nevetett �nfeledten Remus.

- Bel�m?! – h�ledezett a l�ny. – Ett�l neki jobb �zl�se van.

Remus hirtelen megtorpant, �s szembefordult a l�nnyal.

- Hermione, te gy�ny�r� vagy, �s okos is. Senki nem k�v�nhatna ett�l t�bbet.

- Ezt csak �gy mondod – vont v�llat szomor�an a l�ny.

- Mi�rt mondan�m, ha nem lenne igaz? – k�rdezte a f�rfi, v�gk�pp nem �rtve a l�nyt.

- Hogy a kedvembe j�rj – v�laszolta makacsul.

- Hermioe, �n t�nyleg �gy gondolom, hogy nagyon sz�p vagy. R�ad�sul �n m�g soha nem ismertem ilyen okos �s kedves l�nyt, mint te. Na gyere, egy�nk egy nagy adag fagylaltot, �s mes�ld el k�zben, hogy mit�l vagy mostan�ban ilyen szesz�lyes.

Ism�t karon fogta a l�nyt, �s be�ltek a legk�zelebbi fagyiz�ba. Remus k�rt k�t nagy adag fagylaltot, �s mik�zben j��z�en falatozt�k, besz�lgettek.

- Sohasem volt �nbizalomhi�nyod, Hermione. T�rt�nt valami?

A l�ny nem n�zett r�, egy szalv�t�t gy�r�getett az asztalon.

- Ahogy vessz�k, Remus – mondta csendesen. – Semmi sem t�rt�nt, legfeljebb v�ltozott. Sok minden. T�l sok dolog. Teljesen megfordult velem a vil�g, �s ezt neh�z kezelnem.

- Elmondod, hogy mir�l van sz�? – k�rdezte, mire a l�ny v�llat vont.

- Szerelmes vagyok – v�laszolta egyszer�en.

- Megtudhatom, hogy kibe? – k�rdezte Remus, de igaz�b�l nem is akarta tudni. Hirtelen �rte a felismer�s, hogy f�lt�keny, �s nem tudta, hogy mit kezdhetne vele.

- Nem l�nyeg, �gysem lehet k�zt�nk semmi – mondta v�g�l Hermione, nagyot s�hajtva, szomor�an.

- Mi�rt nem? – k�rdezett ism�t a f�rfi.

- T�l sok dolog miatt. Egyszer�en csak tudom, hogy nem lehet, �s azt is, hogy � nem szeret. Legal�bbis nem �gy, mint �n �t.

- K�rdezd meg t�le, hogy mit �rez ir�ntad, �s mondd el neki, hogy te mit �rzel ir�nta – tan�csolta Lupin. – Harrynek sem tudtam jobb tan�csot adni, neked sem tudok. Az �szintes�g n�ha t�bbet �r, mint b�rmi m�s.

- Hah, persze. Majd el� �llok �s azt mondom neki, hogy hello Remus, szerelmes vagyok bel�d, te hogy �rzel ir�ntam? – mondta puffogva, de hirtelen elv�r�s�d�tt. – M�rmint nem bel�d, hanem bele…

A f�rfi egy darabig csendesen figyelte a l�nyt, aki a fagyij�ra meredve egyre jobban elv�r�s�d�tt. Nem tudta eld�nteni, hogy ez most elsz�l�s volt, �s a l�ny bele szerelmes, vagy �gy akarta el�adni a k�ptelen �tletet. Ink�bb az ut�bbira tippelt, hiszen neki sohasem volt ilyen szerencs�je. M�gis eg�szen elzsibbadt a gondolatra, hogy a l�ny esetleg t�nyleg �t szereti. N�m�n kanalazta a fagylaltot, gondolataiba mer�lve. Nagyon kedveli a l�nyt, �s f�lt�keny is az illet�re, ezt m�r tudja, de a gyomra furcs�n �sszeszorult a gondolatra, hogy Hermione mennyivel fiatalabb n�la, hi�ba szeretn�, h�sz �v sok id�. R�ad�sul teljesen biztos benne, hogy nem � a kiv�lasztott.

- Szerintem mindenk�ppen add a tudt�ra, ha nem is �gy – v�laszolta v�g�l csendesen.

Hermione b�lintott, �s tov�bb besz�lgettek, ker�lve a hasonl� k�nyes t�m�kat. Miut�n megett�k a fagyijukat, be�ltek a helyi moziba filmet n�zni, k�s�bb megeb�deltek, �s k�s� estig s�t�ltak a Grimmauld t�ri parkban.

.o.O.}R{.O.o.

A h�t k�vetkez� napjait is egy�tt t�lt�tt�k, mert nem akart�k zavarni Harryt, �s az �jdons�lt bar�tn�j�t. Kir�ndulni j�rtak a k�rnyez� falvakba, felfedeztek minden m�zeumot, m�eml�ket. Lupin �lvezte ezeket a kis kiruccan�sokat, hiszen Hermione nagyon kellemes t�rsas�g volt. Mindenr�l tudott valamit mondani, az �sszes megl�togatott helyhez tudott valami �rdekes t�rt�netet k�tni. N�ha figyelte, ahogy a l�ny csillog� szemmel n�z meg egy-egy mugli m�zeumot, vagy var�zsl� m�eml�ket.

Az elm�lt h�rom �vben nem besz�lt ennyit Hermion�val, mint ezen a h�ten. �gy �rezte, hogy eddig alig ismerte a l�nyt, ink�bb csak egy�tt �ltek, nyugalomban. A l�nynak megvoltak a saj�t probl�m�i, amiben n�ha Lupin is tudott tan�csot adni, aminek Hermione l�that�an �r�lt.

Mikor elj�tt a vas�rnap reggel, Harry kivirult arccal �lt a konyh�ban, egy b�gre te�t sz�rcs�lgetve, Hermione mellette t�masztotta a fej�t az asztalon k�ny�k�lve.

- Szia Remus – k�sz�nt�tte a l�ny. – Holnap m�r mennem kell dolgozni, eddig tartott a szabads�gom, �gyhogy ma kipihenem az elm�lt hetet, ha nem baj.

- Nem, nyugodtan. Egy kicsit �n is ny�zott vagyok – �s�tott.

- Pedig pont most akartalak elh�vni, hogy fagyizz m�r velem is – sz�lt k�zbe Harry somolyogva.

- Ha �gy haladunk, el fogok h�zni a sok fagylaltt�l – mosolygott Remus is -, de persze, mehet�nk.

�jra �s�tott egy nagyot, majd le�lt Hermion�val szemben. A l�ny r�mosolygott, majd visszat�rt az asztallap tanulm�nyoz�s�hoz, egy R�mus�hoz hasonl� nagy �s�t�s ut�n.

- �hes vagyok – ny�gte halkan.

Harry felpattant, �s m�r vette is el� a reggelihez a toj�sokat. Remus �s Hermione megbabon�zva n�zte a virgonc fi�t, de a f�rfi �szbe kapott, �s kivette a kez�b�l az �sszes dolgot.

- Jobb, ha ink�bb �n csin�lom – mosolygott r� f�lszegen, mire Harry elh�zta a sz�j�t, de �tadott mindent.

Remus n�h�ny perc alatt finom reggelit k�sz�tett, t�k�rtoj�sb�l �s pir�t�sb�l.

D�lut�n Harry �s Remus elindultak a k�zeli fagylaltoshoz, de v�g�l egy k�v�z�ban k�t�ttek ki.

- Sz�val, hogy �lltok? – k�rdezte Harry, ezzel teljesen megd�bbentve Remust.

- Mire, illetve kire gondolsz? – k�rdezett vissza nyugodtan.

- Remus, tudod, hogy Hermion�ra gondoltam.

- Mir�l besz�lsz? - r�m�lt meg a f�rfi, most m�r teljesen komolyan.

- Ugyan m�r – nevetett fel Harry. – Csak a vak nem l�tja, hogy hogyan n�ztek egym�sra.

- Mi�rt, hogyan n�z�nk egym�sra?

- Ny�lcsorgatva – kacagott a fi�. – Ne mondd, hogy nem, mert tudom, hogy teljesen belez�gtatok egym�sba.

Remus hirtelen elejtette a k�v�j�hoz kapott kiskanalat.

- �, ugyan m�r, Remus – kezdte Harry, majd elkezdte ut�nozni Hermion�t. – Harry, megy�nk Remusszal kir�ndulni, ne agg�dj, j�l meglesz�nk. – A fi� hangnemet v�ltott, �s Remust kezdte ut�nozni – Harry, ne agg�dj, j�l meglesz�nk, csak csajozz nyugodtan.

- H�, �n nem haszn�lok ilyen sz�t, hogy csajozz – pr�b�lta kiv�gni mag�t a f�rfi.

- Remus, nem ezen van a hangs�ly! Szereted? – k�rdezte egyenesen.

A f�rfi m�lyen elgondolkozott. Erre mit lehet mondani? Valamit �rez ir�nta, ebben biztos volt. Ha eg�sz nap egy�tt k�boroltak, este k�l�n szob�ban aludtak, m�r hi�nyzott a l�ny k�zels�ge, �s ha jobban bele gondol, m�r megint azon gondolkozik, hogy vajon mit csin�lhat. Nem besz�lve arr�l, hogy mennyire hi�nyzik neki, hogy itt legyen mellette, �s mes�ljen; b�rmir�l, ak�rmir�l. R�ad�sul Hermione gy�ny�r� �s k�v�natos n�. Az elm�lt h�ten sz�ml�lhatatlanul sokszor t�madt az az �rz�se, hogy csak mag�hoz szor�tan�, cs�koln�, simogatn� �s a v�gtelens�gig ringatn�. Szerelmes? Ha �gy h�vj�k azt az �rz�st, amikor rettent�en v�gyunk valakire, annak a szeretet�re, minden id�nket vele t�lten�nk, �r�met szeretn�nk neki szerezni, akkor igen, szerelmes. Kimondhatatlanul. Igaza van Harrynek, szereti Hermion�t. M�r eddig is �gy �rezte, de elnyomta ezt az �rz�st, amilyen m�lyre csak tudta. Most m�gis elemi er�vel szabadult fel, egy egyszer� k�rd�sre: szereted?

Remus halv�nyan b�lintott, de a fi� vigyora a lehet� legsz�lesebb� v�lt.

- �ld�som r�tok – mondta mosolyogva.

- Harry, h�sz �vvel id�sebb vagyok n�la! Az apja lehetn�k!

- Ugyan m�r, Remus, feln�ttek vagytok. Senkit nem �rdekel, ha szeretitek egym�st.

- De lehet, hogy � nem is szeret engem – aggodalmaskodott a f�rfi, mire Harry felnevetett.

- Mintha magamat hallan�m – mondta vigyorogva. – Tudom, hogy szeret.

- Honnan? – k�rdezte Lupin �rdekl�dve.

- Mikor legut�bb �tv�ltozt�l, akkor mondta el. Ott s�rt az ajt� el�tt kuporogva. Az�rt csin�lja m�r egy h�napja azt a b�jitalt, mert szeretn�, ha kevesebbet kellene szenvedned. Meg persze bujk�lt is el�led, mert �gy gondolja, hogy rem�nytelen�l szerelmes.

Remust sz�ven �t�tt�k ezek a szavak. Hermione szereti…

- Mi�ta szerelmes bel�m? – k�rdezte hirtelen.

- Nem tudom, de nem �j kelet� a dolog. De eddig �n sem tudtam r�la, olyan j�l leplezte. Tal�n nem is volt biztos mag�ban.

A f�rfi csak kib�mult a k�v�z� �vegajtaj�n, aminek koppanva �t�dtek neki a hirtelen eleredt es�cseppek.

- Adj egy es�lyt magatoknak – mondta v�g�l Harry, mik�zben egy kis apr�t dobott az asztalra, majd fel�lltak �s elindultak a zuhog� es�ben.

Remus a d�lut�nj�t a szob�ba z�rk�zva t�lt�tte, gondolkozva azokon a dolgokon, amiket Harry mondott. Karjait a feje al� tette, �s merengve b�multa a plafonra vet�l� f�nyeket, amik h�en mutatt�k az ablakon lefoly� v�zcseppek �tj�t. A l�tv�ny olyan megnyugtat� volt, hogy elszund�tott.

.o.O.}R{.O.o.

Hangos d�rren�sre �bredt, majd a szob�t kereszt�lszel� f�nyvillan�sra. Hirtelen megr�zta a fej�t, de r�j�tt, hogy a vihar zajaira �bredt, semmi m�s nem t�rt�nt. M�r s�t�t volt, ez�rt r�pillantott az �jjeliszekr�nyen �ll� �r�ra, ami nem sokkal tizenegy ut�n j�rt. Felkelt az �gyb�l, �s a f�rd�szoba fel� vette az ir�nyt. A t�k�rben megl�tta �nmaga s�padt, gy�r�tt m�s�t; r�ad�sul tudatosult benne, hogy n�h�ny �ra m�lva mehet dolgozni.

Lezuhanyozott, beleb�jt a szok�sos k�nt�s�be, majd a szob�j�ba indult, de �tk�zben halv�ny f�nyt l�tott kisz�r�dni a nappalib�l. Les�t�lt a l�pcs�n, �s bement a szob�ba, ahol Hermione �llt az ablakban, �s kifel� b�mult az �res, es��ztatta utc�ra.

- Nem tudsz aludni? – k�rdezte t�le.

- F�lek a vihart�l, mi�ta az eszemet tudom; el�g gyerekes dolog, ugye? – mondta elkeseredve.

- Mindenkinek vannak f�lelmei – nyugtatta a l�nyt.

- Tudom. Olyan gy�ny�r�, m�gsem tudok aludni t�le. Egyszer�en felriadok minden vill�ml�sra, �s d�rg�sre.

Remus gondolt egyet, �s ki is mondta, ami esz�be jutott.

- Gyere, aludj velem – k�rte a l�nyt, mire Hermione megr�zta a fej�t.

- Nem tudn�l t�lem aludni. Holnap a f�n�k�d leharapja a fejed, ha elalszol munka k�zben – mosolygott a l�ny.

- �n nagyobbat tudok harapni, �gyhogy emiatt ne agg�dj.

A l�ny megvonta a v�ll�t.

- Fel�lem.

Remus �gya el�g nagy volt ahhoz, hogy mindketten k�nyelmesen elf�rjenek rajta. Hermione �tvitte a szob�j�b�l a saj�t takar�j�t, p�rn�j�t, �s elvackolta mag�t az �gy jobb oldal�n.

- �rdekes ez a szoba – mondta halkan. – Az eny�m olyan m�s. Mintha kisebb lenne, de lehet, hogy csak a sok b�tor miatt. Ez olyan t�gas, �s megnyugtat�. Vagy att�l �rzem jobban magam, hogy nem vagyok egyed�l.

Remus a l�ny l�gy von�sait f�rk�szte, aki k�zelebb h�z�dott hozz�, �s �t n�zte. A f�rfi halv�nyan elmosolyodott, mik�zben figyelte az �rzelmekkel teli barna szemeket, s a l�ny arc�ba hull� g�nd�r tincseket. Egy �vatos mozdulattal megigaz�totta a k�bor f�rt�ket, mik�zben lopva v�gigsim�tott a l�ny arc�n. Hermione f�z�san �ssz�bb h�zta mag�n a takar�t.

- F�zol? – k�rdezte a l�nyt.

- Egy kicsit – felelte Hermione.

Lupin k�zelebb h�z�dott hozz�, �s megosztotta vele a saj�t takar�j�t is, �gy a l�nyon m�r kett� volt.

- K�sz�n�m – suttogta a l�ny, mivel annyira k�zel voltak egym�shoz, hogy majdnem �ssze�rt az orruk. Hermion�nak, a mozgol�d�s k�zepette �jra arc�ba bukott n�h�ny tincs. Remus nem b�rta meg�llni, hogy ne sim�tsa ki onnan.

Odakint megint elkezdett d�r�gni az �g, mire Hermione megrezzent. Remus �tkarolta, �s k�zelebb h�zta mag�hoz, a l�ny belef�rta fej�t a v�ll�ba, �s �gy fek�dtek percekig.

- Remus?

- Hm?

Hermione nem folytatta, ez�rt a f�rfi �gy helyezkedett, hogy a szem�be tudjon n�zni.

- Mi a baj, Hermione? – k�rdezte, de sejtette a v�laszt.

A l�ny szeme csordultig volt �rzelmekkel. �rtetlens�ggel, v�ggyal, f�lelemmel. Mindent elmondtak azok a barna szemek. Remus nem gondolkozott tov�bb, l�gyan megcs�kolta, Hermione pedig gondolkod�s n�lk�l visszacs�kolt. A f�rfi m�g soha nem �rzett ehhez hasonl�t. Minden benne volt ebben az esetlen, els� cs�kban, amire eg�sz �let�ben v�gyott.

Miut�n sz�tv�ltak, Remus azt v�rta, hogy Hermione �rtetlen�l n�z r�, de e helyett hat�rozottan n�zett a szem�be.

- Csak ennyit akartam – mondta mosolyogva, majd �jra belef�rta arc�t a f�rfi v�ll�ba.

Remus �t�lelte, �s m�g k�zelebb h�zta mag�hoz a takar�ba burkolt l�nyt, mik�zben arra gondolt, hogy Hermion��rt k�pes szembe n�zni b�rmivel, m�g Harry vigyorg� arc�val is, holnap reggel.