�rta: Brigi

Keletkezett: valamikor nagyon r�gen (2004 �sze)… �s a befejezetlens�g szomor� sors�ra jutott

Korhat�r �s figyelmeztet�sek: AU, 14 �ven aluliaknak nem aj�nlott

Megjegyz�s: er�sen alternat�v univerzum, ez�rt k�retik nem is k�nonszer�en olvasni (mind az eredeti t�rt�nettel �sszevetve, mind, ami a TBwtPBE-t illeti); hirtelen pattant ki a fejemb�l, noha itt is volt egy m�zs�m, aki eg�sz megjelen�s�vel hatott a m�re, �s mintha mag�t�l form�lta volna olyann� a t�rt�netet, amilyen v�g�l lett… amolyan p�r perces szabad asszoci�ci� valakir�l J

Megjegyz�s 2: seg�ts�g a lusta olvas�nak: v�lem�nyt �rok err�l a fejezetr�l a vend�gk�nyvbe

J�tsz�dik: 1986 k�rny�k�n, Angli�ban

Felker�lt: 2005. okt�ber 22.

Lupin Chronicles

4. fejezet

Az elk�vetkezend� napokban olyannyira neh�zz� v�lt Remus sz�m�ra a munka, hogy alig maradt ideje a j�tszadoz� gyerekeket figyelni. A tornaterem �p�t�s�t be kellett fejezni�k, miel�tt az els� h� leesne, �s tulajdonk�ppen ez s�rgette �ket a legjobban. Annyira cs�p�s, hideg �sz�k volt, hogy a h�pelyhek b�rmelyik pillanatban elkezdhettek volna sz�lling�zni a sz�rke felh�kb�l - akkor pedig sokkal kevesebbet fizetett volna megb�z�juk.

Megfesz�tett temp�val dolgoztak, gyenge szervezet�nek pedig nem tett j�t a fokozott megterhel�s, f�leg amiatt nem, mert a telihold is egy h�t k�zels�g�be ker�lt.

Egyetlen vigasz�t Harry jelentette volna, aki azonban el-elmaradozott az eb�dsz�neti pihen�id�kben. El�sz�r Remus nem tulajdon�tott ennek k�l�n�sebb jelent�s�get, hiszen egyre h�v�sebb volt, �s sok apr�s�gon l�tszott, hogy f�zik, �s nincs nagy kedve az udvaron szaladg�lni. De miut�n �t nap eltelt an�lk�l, hogy Harryt l�thatta volna, kezdett agg�dni, hogy a fi� esetleg megbetegedett.

Minden gyan�ja k�dd� v�lt azonban, mikor egyik nap megpillantotta a k�v�rk�s Dudleyt �s band�j�t, ahogy gonoszan vigyorogva a falat t�masztja, �s �t figyeli. A sz�ke kisfi� tekintete el�rulta, hogy Harry nem v�letlen�l marad t�vol, hanem…

Remus a munk�ssz�ll�n pihenve mindig azon t�prengett, mit is csin�lhatott rosszul. Megb�ntotta volna valamivel kisfi�t? Tal�n t�nyleg t�lz�s volt venni neki sapk�t meg s�lat? De h�t didergett! A b�r�t r�zsasz�nre cs�pte a hideg!

Emellett…

�gy t�nt, �r�l neki. Vajon kellemetlen�l �rezte mag�t az aj�nd�k miatt? Esetleg sz�gyellte, hogy el kellett fogadnia, mert nyomor�s�gos helyzet�re utalt?

Remus megr�zta a fej�t. Egy ilyen kicsi gyermeknek m�g nem kavaroghatnak ilyen �sszetett �s komoly gondolatok a fej�ben. Valami m�sr�l lehet itt sz�…

Kiss� aggodalmasabban ment aznap munk�ba, mint m�skor. Mozdulatain �s temp�j�n megl�tszott a bels� fesz�lts�g, �s munka k�zben meg is v�gta mag�t. V�konyka seb�b�l el�serkent a v�r, amit gyorsan �s kiss� �gyetlen�l bek�t�z�tt, miel�tt m�s megl�thatta volna, mi t�rt�nt. F�n�k�k nem �r�lt t�ls�gosan a munkahelyi baleseteknek, �s Remus nem akarta megkock�ztatni az esetleges elbocs�t�s�t sz�tsz�rts�ga miatt.

Eb�dsz�netben fogta h�t k�v�val teli termosz�t �s szendvicseit, �s letelepedett egy f�lrees� padon, ahonnan pont bel�tta az udvart.

A gyerekek hangy�kk�nt h�mp�ly�gtek el� az ajt�kon, �s mik�zben a forr� b�gr�vel tenyer�t melengette, Remus a szemeivel �jfent Harryt kereste. Gyorsan felhajtotta a g�z�lg� italt, mikor megl�tta a kisfi�t, aki kiss� �vatosan botork�l kifel�, sokszor sz�tn�zve, mintha tartana valamit�l.

Remus odasietett hozz�, �s mosolyogva k�sz�nt neki, mire a gyermek, �rthetetlen�l, �sszerezzent. Nagy, z�ld szemeivel f�l�nken n�zett fel r�.

- Nem szabad tal�lkoznom veled - dadogta v�konyka hangon.

Lupint meglepte a mondat, �s nem igaz�n �rtette, mi�rt ne lenne szabad besz�lgetni�k.

- De h�t… mi�rt?

�gy t�nt, Harry t�tov�zik.

- Mert… - suttogta -, azt mondj�k, rossz ember vagy…

A f�rfi megremegett. R�j�ttek volna…? Megtudt�k, hogy titkon var�zsl�, �s ami m�g rosszabb: v�rfarkas?

- T�nyleg el akarsz rabolni? - k�rdezte Harry remeg� tekintettel. - Az�rt adt�l nekem enni…?

- El-elrabolni?

Harry azonban szipogva elrohant, meg sem v�rva a v�lasz�t.

Remusnak le kellett �lnie, hogy felfogja, amit hallott. Honnan szedte, hogy el akarom rabolni? Nem, ezt biztos nem � tal�lta ki, gondolta r�gt�n. Vajon van itt valaki, n�zett k�rbe, aki tud val�di kil�temr�l? Aki be akar m�rtani…?

Hirtelenj�ben mindenki gyan�snak t�nt. Munkat�rsait�l kezdve a tan�rn�niken �t a vigyorg� Dudley-ig…

Azt�n arcon csapta a megold�s.

- Merlinre… - motyogta s�padtan. - Ezek… azt hitt�k, hogy valami pedofil vagyok…

Ny�gve megd�rzs�lte a hal�nt�k�t.

- A szents�git, t�nyleg…

Szinte sz�gyenkezve pr�b�lt r�j�nni arra, milyen csal�d�st �rezhetett a kicsi Harry, mikor a fej�hez v�gt�k, hogy lehet, hogy egy elvetem�lt ember csak el akarja csalni valahova, az�rt vett neki s�lat, �s osztotta meg vele az �tel�t. Tudta, milyen s�r�l�keny az ilyen cs�pps�gek lelke, �s �gette a b�ntudat, ami�rt ilyen sz�rny� helyzetbe hozta szeg�nyt.

Azt k�v�nta, b�r ki tudn� magyar�zni mag�t a kisfi�n�l, de biztos volt abban, hogy ilyen bonyolult dolgokat nem tudna vele �rtelmesen megbesz�lni. De h�t akkor ki…?

Dudleyra hunyorgott, aki m�g mindig mulatva figyelte.

- Te terjesztesz r�lam r�mh�reket, sz�ke herceg? - morogta mag�ban.

A nap v�g�n, mikor v�geztek az aznapi m�szakkal, Remus r�j�tt, hogy nem csup�n egy �nz� kisfi� rosszindulat� csipkel�d�s�r�l van sz�.

Mik�zben t�sk�j�t pakolta �ssze, meghallotta, hogy az �p�let ajtaja nyikorogva �jra kiny�lik. Felpillantott, hiszen ilyenkor sose szoktak kij�nni a gyerekek az udvarra. Egy tan�rn�t l�tott, aki egy sz�vetkab�tos, fiatal n�t enged ki az ajt�n. Megl�tta mellett�k a dundi Dudleyt, aki h�sos ujjaival egyenesen fel�je mutatott.

Remust hirtelen elfogta a p�nik. Csak nem h�vt�k ki r�m a rend�rs�get…?

A n� visszaparancsolta a gyereket az �p�letbe, �s biztos l�ptekkel megindult fel�je.

Sz�p, hossz�, v�llig �r� sz�ke haja volt, ak�rcsak kisfi�nak, noha arc�n olyan cs�f fintor �lt, hogy az teljesen megfosztotta �t minden b�jt�l. L�tsz�lag idegesen szorongatta kist�sk�j�t.

Remus abbahagyta a pakol�st, �s felegyenesedve v�rta. A n� azonban meg�llt az udvar k�zep�n, �s intett a fej�vel, hogy j�jj�n oda.

- Legal�bb van benne annyi tapintat, hogy nem a t�bbi munk�s el�tt v�dol meg… - morfond�rozott Remus, �s eleget tett a k�r�snek.

- Kicsoda maga? - k�rdezte a n� olyan hangon, ami semmi m�sr�l nem �rulkodott, csak hidegs�gr�l. - �s mit akar a fi�t�l?

- Harryt�l? Semmit. Remus Lupin vagyok…

A n� eg�szen els�padt a k�l�n�s n�v hallat�n, �s iszonyod� arc�ra v�g�l Remus is r�ismert.

- Petunia Evans, ugye?

- Imm�r Dursley, de…

Lily �s James esk�v�j�n l�tta a n�t, mind�ssze egy alkalommal, de Petunia m�r akkor feszengve �lte v�gig az esem�nyt a sok var�zsl� �s boszork�ny k�z�tt - akiket �gy t�nt, mindenn�l �s mindenkin�l jobban megvetett.

- Mi�rt j�tt ide? - k�rdezte elhal�an. - Elviszi a gyereket…? Nem viheti el…! Dumbledore r�m b�zta! T�nj�n el az �let�nkb�l!

- Eszem �g�ban sincs elvinni Harryt… Azt viszont nem t�r�m, hogy olyan dolgokat hitessen el vele, ami hazugs�g. Sosem tudn�m b�ntani �t, �s nem is akarom elrabolni… Teljesen �sszezavarja vele szerencs�tlent…

- Akkor mi�rt ker�lgeti �ll-...?

- Mert igazs�gtalannak tartom, hogy a legjobb bar�tom gyermeke rendes, t�li ruha n�lk�l didereg a hidegben - szak�totta f�lbe Remus.

- Maga ismerte…?

- James olyan volt sz�momra, mint a testv�rem. M�g sz�p, hogy ismerem �ket… Teh�t, ahelyett, hogy mindenf�le hazugs�ggal r�misztgeti Harryt, ink�bb ford�tson t�bb gondot a fi�ra… ne hagyja, hogy f�zzon �s �hezzen…

- Minden nap kap uzsonn�t! Ugyanannyit, mint a saj�t gyermekem!

- Meglehet, de azt legt�bbsz�r elveszi t�le az unokatestv�re…

Petunia g�g�sen v�gigm�rte a f�rfit.

- Ne halljam meg m�g egyszer, hogy k�r�l�tt�nk �l�lkodik! Tudom, hogy Dumbledore k�ldte, hogy szemmel tartson minket!

Azzal sarkon fordult, �s k�sz�n�s n�lk�l ott hagyta Remust, aki felvonta a szem�ld�k�t, de tulajdonk�ppen nem d�bbentette meg a besz�lget�s k�l�n�sebben. Petunia ugyanolyan rideg �s �rz�ketlen n�nek t�nt, mint az esk�v�n, �gy nem is csod�lkozott azon, milyen ellen�rz�ssel viseltetett ir�ny�ban - �s sejtette, hogy Harryt is az�rt nem sz�vlelheti, mert var�zsl� sz�l�kt�l sz�rmazik…