�rta: Brigi

Keletkezett: valamikor nagyon r�gen (2004 �sze)… �s a befejezetlens�g szomor� sors�ra jutott

Korhat�r �s figyelmeztet�sek: AU, 14 �ven aluliaknak nem aj�nlott

Megjegyz�s: er�sen alternat�v univerzum, ez�rt k�retik nem is k�nonszer�en olvasni (mind az eredeti t�rt�nettel �sszevetve, mind, ami a TBwtPBE-t illeti); hirtelen pattant ki a fejemb�l, noha itt is volt egy m�zs�m, aki eg�sz megjelen�s�vel hatott a m�re, �s mintha mag�t�l form�lta volna olyann� a t�rt�netet, amilyen v�g�l lett… amolyan p�r perces szabad asszoci�ci� valakir�l J

Megjegyz�s 2: seg�ts�g a lusta olvas�nak: v�lem�nyt �rok err�l a fejezetr�l a vend�gk�nyvbe

J�tsz�dik: 1986 k�rny�k�n, Angli�ban

Felker�lt: 2005. okt�ber 22.

Lupin Chronicles

3. fejezet

Itt vagy h�t elrejtve, te csod�latos kis gyermek…

Remus �r�k �ta az aznapi tal�lkoz�son t�prengett, �jra meg �jra felid�zve minden apr� r�szletet, Harry arc�nak minden kicsi von�s�t, szemeinek ragyog�s�t, szomor� arc�t…

R�harapott h�velykujj�ra, �s izgatottan elmosolyodott.

Milyen sz�p kisfi� lett bel�le, James! Nem is hinn�d!

�m azon kapta mag�t, hogy m�g � is alig meri elhinni, ami t�rt�nt.

A munk�ssz�ll� koszos �s dohos szag� �gy�n fetrengve, a falat b�mulva azon morfond�rozott, vajon val�ban megt�rt�nt-e ez a kis csoda, vagy csak k�pzelte az eg�szet. Lehets�ges lenne? Vajon t�nyleg elhunyt bar�tj�nak �rv�n maradt kisfi�val tal�lkozott?

M�gis…

Szeg�ny gyermek milyen elhanyagoltnak t�nt! Elkomorodott, mikor �jra felr�mlettek el�tte Harry reszket� kezei, kipirosodott kis arca, f�lei… H�t senkit sem foglalkoztatja a t�ny, hogy ez a szerencs�tlen fi� betegre vacogja mag�t ebben a hidegben?

Nem tudta megmagyar�zni mag�nak, mi�rt, de hirtelen m�lyr�l j�v� gy�l�letet �rzett a nevel�sz�l�k ir�nt. H�t nem az � dolguk odafigyelni r�, etetni, �lt�ztetni, ha m�r �k nevelik? Ehhez k�pest… Olyan sov�ny, mintha �heztetn�k, �s a ruh�i is… L�tszik, hogy haszn�ltak, nem r� lettek szabva…

�gy t�nt sz�m�ra, hogy Harrynek igencsak szomor� �lete lehet nevel�sz�lein�l. Amit pedig nem �rdemelt meg. James forogna a s�rj�ban, ha l�tn�, mik�nt b�nnak ezek a muglik a gyermek�vel… Ez a fi�, aki m�r e n�lk�l is annyit szenvedett…

Akaratlanul is el�j�ttek az eml�kek. Annak a szomor�, �szi �jszak�nak a k�pei, amikor James �s Lily �let�ket adt�k Harry�rt, aki meg�ll�totta minden id�k legrettegettebb fekete m�gus�t. A porr� z�zott h�z, a k�t merev holttest…

Remus lehunyta a szemeit borzalm�ban.

�s m�g csak nem is tud r�la… Nem tudja, hogy egy m�sik vil�gban mindenki ismeri a nev�t, mindenki h�sk�nt besz�l r�la, �s visszav�rja…

Egy pillanat erej�ig elt�prengett azon, vajon megvan-e a kisfi�ban a k�pess�g a var�zslatra. Hiszen teljesen �tlagos, mugli gyermeknek t�nt. Ha voln�nak k�l�nleges, kir�v� k�pess�gei, biztos nem hagyn� mag�t b�ntani… De h�t m�gikus er� hi�ny�ban hogyan gy�zhette volna le Voldemortot?

Egyik koll�g�ja hatalmasat horkantott az egyik t�voli �gyon, ami n�mik�pp visszaz�kkentette �t a val�s�gba. R�n�zett a kar�r�j�ra.

- Mindj�rt hajnalodik - ny�sz�tette f�jdalmasan.

Az �jabb nap, teli f�radts�gos munk�val most azonban izgalommal t�lt�tte el.

- Visszamehetek hozz�! L�thatom! - mosolygott boldogan a p�rn�j�ba, ahogy egy-k�t �r�ra letette a fej�t, hogy aludjon is egy keveset.

M�g az eb�dsz�netben koll�g�i szok�s szerint elvonultak, � fogta a t�sk�j�t, el�kotorta bel�le a p�nz�t, �s elsz�guldott a szer�ny belv�rosba. Besuhant az els� boltba, ahol gyerekholmit lehetett kapni. A mosolyg� anyuk�kra �s unatkozva fecseg� elad�kra �gyet sem vetve kiv�lasztott egy sz�p, hossz�, k�t�tt, v�r�s s�lat, egy hozz� ill� sapk�t, �s egy p�r, kicsi, arany-v�r�s sz�n� keszty�t. Gyorsan fizetett, hiszen m�g vissza akart �rni az iskol�ba. Tudta, hogy minden nap ilyent�jt engedik ki a gyerekeket j�tszani, �s nem akarta elmulasztani a tal�lkoz�st Harryvel. Szaladt, amennyire gyenge l�bai engedt�k.

Mire vissza�rt, az apr�s�gok m�r kint nevetg�ltek, �s cs�szk�ltak a megfagyott v�zt�cs�k jeges tetej�n. Szemeivel Harryt kereste, akit ugyanazon a padon pillantott meg, ahol tegnap �ltek. Mosolyogva sietett fel�je.

- Szia Harry - k�sz�nt r� boldogan, kiss� lihegve. A hideg leveg� sz�rta a t�dej�t a fut�st�l.

- Szia - n�zett fel r� a gyermek, ahogy szomork�san l�b�lta a l�bait.

- Hoztam neked valamit - guggolt le el� Remus. Elkezdte kicsomagolni a kis aj�nd�kot.

Let�pte a c�mk�t a sapk�r�l, �s j� m�lyen Harry fej�be h�zta. Megigazgatta alatta a hajsz�lakat, �s el�gedetten gy�ny�rk�d�tt benne.

A kisfi� megtapogatta a meleg fejfed�t pici ujjaival, �s kiss� f�l�nken n�zett vissza Lupinra.

- Az eny�m? - k�rdezte.

- Aha - biccentett Remus. - �s ez m�g nem minden.

Fogta a s�lat, �s k�rbetekerte Harry nyak�n, �gyelve, hogy az j�l eltakarja a f�leit, �s fedje az arc�t is, hogy semmije se f�zhasson. V�g�l r�adta a k�t kis keszty�t, majd fel�llt, h�tral�pett, hogy megcsod�lja a m�v�t.

Harry �gy festett, mint egy nagy, dundi mad�r, ami odafagyott a villanyp�zn�ra. A finom, meleg holmi annyira el�t�tt kopott �s foltos ruh�it�l, hogy � maga is alig akarta elhinni, hogy megtarthatja �ket.

Remus elmosolyodott.

- Tetszik?

- Nagyon sz�p - vallotta be Harry sz�gyenkezve.

- Akkor viseld eg�szs�ggel.

- De mi lesz, ha… ha Dudley ezt is elveszi? - n�zett a kisfi� sz�ke unokatestv�re fel�, aki m�ris irigykedve sugdol�zott bar�taival.

Remus beny�lt a zseb�be, megfogta p�lc�j�t, �s halkan egy b�b�jt suttogott. Ha minden j�l megy, senki sem veheti el t�led ezeket…

- Ne hagyd magad - kacsintott r� Lupin cinkosan. - Mennem kell - biccentett visszat�r� t�rsai fel�. - Vigy�zz magadra!

- K�sz�n�m sz�pen! - m�szott le a padr�l Harry.

Remus vigyorogva integetett neki, ahogy visszaballagott a ki�sott g�dr�kh�z. �jra megmarkolta a talicsk�t, �s tolni kezdte arra fel�, amerre az �p�t�svezet� utas�totta. F�l szem�t azonban m�g mindig a c�ltalanul s�t�lgat� Harryn tartotta, aki lassan kezdett megbar�tkozni meleg s�lj�val. �lelgette annak lel�g� v�g�t, j� m�lyen beles�ppedt: �gy t�nt, �lvezi a finom anyag simogat�s�t. N�ha egy apr�cska mosoly is megjelent az arc�n.

Ahogy azonban Lupin biztons�gos t�vols�gon k�v�l esett, Dudley is el�mer�szkedett. Odasompolyogtak a boldog Harry m�g�, �s el�bb k�r�lvett�k, minthogy az feleszm�lhetett volna. Az egyik megl�kte.

- Ki volt az az ember? - kezdte a faggat�z�st Dudley.

- Egy b�csi az �p�tkez�sr�l - ny�gte Harry, akinek majdnem beszakadt a h�ta a taszig�l�st�l.

- �s mi�rt hozott neked s�lat meg sapk�t? - f�rmedt r� unokatestv�re.

- Nem tudom…

- Nekem is kell! Mondd meg neki, hogy nekem is hozzon!

�gy t�nt, Dudleyt borzaszt�an bosszantotta, hogy Harry ilyen sz�p kis aj�nd�kot kapott valakit�l.

- Add ezt ide! - pr�b�lta meg lekapni a fej�r�l a helyes kis sapk�t.

�m feljajdult, �s visszah�zta a kez�t.

- Ez sz�r! - ny�sz�tette f�jdalmas hangon.

K�t t�rsa is megpr�b�lta elvenni Harryt�l a s�lat meg a sapk�t, de ugyan�gy megsz�rta a kez�ket valami.

- Nem is kell ez a vacak! Sz�r! - futottak el vinnyogva, otthagyva a meglep�d�tt Harryt.

A fi� csod�lkozva h�zta le a keszty�j�t, hogy megtapogassa a sapk�j�t. �vatosan �rintette csak meg, l�tva, hogy megs�rtette az Dudley b�r�t. F�lt, hogy az � kez�t is megsz�rja, �m…

Nem �rzett semmit, csak ugyanazt a puhas�got, mint bel�lr�l. Nem volt semmi baja az anyagnak - � legal�bbis nem vett �szre semmit.

Nagy szemeivel Remus fel� pillantott, aki �pp egy nagy zs�kot tett le a fal t�v�be, m�g mindig �t figyelve. Elmosolyodott a k�zj�t�k l�tt�n, �s hihetetlen melegs�g �nt�tte el a sz�v�t, mikor a kisfi� mosolyogva integetett fel�je.

- Nagyon vigy�zz magadra, kicsi Harry…