Piton k�zelebb ment Voldemorthoz �s rettenetes idegess�g�ben �gy sz�lt hozz�:

- �n nem, Nagy�r! �n nem tudtam volna…

- Persze, hogy nem te volt�l, Perselus! – v�gott k�zbe Voldemort. – De igenis sok k�z�d volt hozz�! Olyannyira jelent�s volt az a perc, mikor a tan�tv�nyaim k�z� fogadtalak, hogy arra magam sem gondoltam volna soha. Nem hittem volna p�ld�ul, hogy veled egy�tt egy vesz�lyes ellens�get is a k�reimbe fogadok, aki olyan tehets�gesnek bizonyult, hogy csak sok �vvel a hal�la ut�n j�ttem r�, � volt, aki mindv�gig akad�lyozott engem.

Harry �s Hermione megint �sszen�ztek, Ron a homlok�t r�ncolta.

- Az a k�t le�ny… - sziszegte Voldemort p�rszasz�ul. - Az eg�sz F�nix Rendje nem okozott annyi k�rt nekem, mint �k ketten…

Piton nem f�z�tt hozz� semmit, idegesen r�ngat�z� arcizma utalt nyugtalans�g�ra, ahogy a faragott oszlop mellett �llt. Harry ebben a helyzetben csak egy valamire tudott gondolni, ami m�g hi�nyzott neki, hogy meg�rtse ezt a rejt�lyt:

- Akkor mi�rt nem puszt�totta el maga a horcruxokat?

Voldemort r�gt�n v�laszolt.

- Nem akartam felh�vni a figyelmet arra, hogy megtudtam, Dumbledore vad�szott a horcruxokra, ez�rt hagytam, hadd tegy�tek a dolgotokat. �gy azt hihett�tek, hogy nyugodtan sz�hetitek a terveiteket �s egyre k�zelebb juttok a c�lotokhoz…

Ekkor Hermion�ra pillantott.

- Tudod, Granger, nincs k�nnyebben kezelhet� ember, mint az, aki egy pillanatba s�r�tve ismeri fel, hogy hossz� munk�ja teljes kudarc volt. Belen�zek a szemedbe �s l�tom, hogyan d�l le sz�pen az a terv, amit Dumbledore �ltetett a fejedbe. Hmmm… - h�mm�g�tt Voldemort el�gedetten, mikor Hermione les�t�tte a szem�t. – Ha tudn�d, milyen terv is volt az val�j�ban…! Kis porszem volt�l csak, m�gis, milyen sok gondot okozt�l nekem.

Hermione elk�pedve n�zett fel most Voldemortra.

- Azt hiszed, nem tudom? – k�rdezte a nagy�r. – H�nyszor mentetted ki Pottert a hal�lb�l! Hasznos volt�l Dumbledore-nak, hasznosabb, mint a F�nix Rendje sok tagja. Roppantul �rdekelne, mikor h�l�zott be t�ged?

Hermione szipogott p�rat, azt�n megint les�t�tte a szem�t. Nem akart v�laszolni a k�rd�sre, de �gy t�nt, Voldemortot ez nem zavarja. Most Harryre n�zett vigyorogva.

- Hossz� �vek alatt r�j�ttem, hogyan tudt�l annyi ideig ellen�llni a hatalmamnak, mi�rt vallott kudarcot annyi gyilkoss�gi k�s�rletem…

Ez a kijelent�s megint mag�ra vonta a figyelmet, egyed�l az ablakn�l �l� tal�ros alak t�nt �gy, hogy nem figyeli Voldemortot – � csak kom�tos nyugalommal simogatta Nagini fej�t.

- Mikor megtudtam, hogy �rtesz a k�gy�k nyelv�n – folytatta a var�zsl� -, arra gondoltam, hogy ez is csak egy �jabb aggaszt� jel, ami bizony�tja azt, amit akkor m�g te magad sem tudt�l – arra sz�lett�l, hogy elpuszt�ts engem. Ma m�r tudom, hogy nem sz�lett�l erre… Val�j�ban akkor tett�l szert ezekre a k�pess�gekre, mikor megpr�b�ltalak meg�lni. Mikor az �tok ereje ellenem fordult �s t�ged s�rtetlen�l hagyott, utols� k�ts�gbees�semben megpr�b�ltam megsz�llni a legk�zelebbi embert…

Voldemort ekkor lassan h�trafordult.

- De az az illet� igen hat�sosan v�dekezett.

Piton �jra karba fonta a kez�t �s a szeme se rebbent, ahogy a nagy�r kiss� d�h�sen n�zett r�.

- Maga volt ott? – k�rdezte Hermione Pitont�l.

- Tal�ltunk egy hal�lfal� maszkot a romok k�zt – eml�kezett vissza Ron kisz�radt sz�jjal -, de azt hitt�k, Bellatrix Lestrange-zs�…

Piton helyett Voldemort v�laszolt nekik:

- Igen, Perselus a parancsomra elk�s�rt engem arra helyre, a sarkamban l�pkedett v�gig �s szemtan�ja volt mindennek, ami t�rt�nt. Mikor az utols� var�zslat megzavarodott �s elkezdte lerombolni a h�zat �s engem is, gyorsan elhagytam a testem �s megpr�b�ltam megsz�llni �t. De az �n Perselus bar�tom, mintha tudta volna, hogy mi fog t�rt�nni…

�jb�l Pitonra n�zett, aki leeresztette a kez�t �s nagyot s�hajtott, miel�tt v�laszolt volna.

- Nem tudtam, hogy mi fog pontosan t�rt�nni, Nagy�r – mondta. – De azt sejtettem, hogy nem �gy fog alakulni, ahogy elk�pzelted.

Harry �szrevette, hogy Piton kor�ntsem azzal a megal�z� tisztelettel besz�l Voldemorthoz, mint a t�bbi hal�lfal�, mikor a k�rben �lltak.

- H�t persze… - suttogta Voldemort. – Nyilv�n Dumbledore figyelmeztetett, j�l tudom? De honnan tudhatta, hogy a gyilkoss�gi k�s�rlet kudarcba fulladhat? Tal�n onnan, hogy ez is meg volt j�vend�lve? Hogy mi m�g tal�lkozni fogunk legal�bb egyszer, miel�tt m�g v�gezn�nk egym�ssal? �s az els� tal�lkoz�sn�l valami rendk�v�li fog bek�vetkezni… Vagy tal�n nem is olyan rendk�v�li.

- Mire akar kilyukadni? – k�rdezte Harry.

- Sokat gondolkoztam a j�slaton, elhiheted. R�gt�n, mikor tudom�st szereztem r�la �s azut�n m�g t�bbet, hogy elvesztettem minden er�met. S k�t �ve m�g �jabb r�szletek t�rultak fel el�ttem, mikor meg akartalak sz�llni a miniszt�riumban. Arra a k�vetkeztet�sre jutottam, hogy a j�slat semmi olyan esem�nyt nem k�z�lt, ami megd�bbent� vagy lehetetlen lett volna – �s m�g ink�bb: semmi olyat, ami megism�telhetetlen. Minden, ami a j�slatban volt, r�m vonatkozott, olyan dolgokat hat�rozott meg, amiket �n teszek a saj�t elhat�roz�somb�l �s az �n cselekedeteim fogj�k eredm�nyezni ezeket az esem�nyeket. Mintha az, aki megj�solta volna a j�v�t, pontosan tudta volna, hogy egy esetleges majdani ellens�gemr�l tudom�st szerezve �n r�gt�n megkezdem a kutat�st ut�na �s az els� adand� alkalommal el fogom �t puszt�tani. Ha pedig nem siker�lne a gyilkoss�gi k�s�rlet �s valamilyen szerencs�tlens�g folyt�n a testem elhalna, igyekezn�k min�l el�bb megsz�llni valakit, �s akkor csak azt az egyetlen szem�lyt sz�llhatom meg, aki a k�zelemben tart�zkodik. Ha ut�lag belegondolok, igen hasznos volt magammal vinnem Perselust… akarom mondani, hasznos lett volna. Mindezek tetej�be a j�slat meglehet�sen pontosan kijel�lt k�t fi�t, mintha val�ban az lett volna a c�lja, hogy �n ezekre a gyermekekre koncentr�ljak, pontosan ezekre �s ne m�sra. �s ezek k�z�l az egyiknek pontosan az a szem�ly volt az anyja, akit �n m�r hossz� ideje pr�b�ltam megnyerni az �gy�nknek, b�mulatos var�zsereje miatt. Nem a sors vagy a v�gzet vagy b�rmi m�s f�ld�n t�li hatalom vezetett el Lily Evans-h�z �s hozz�d, hanem puszt�n csak a k�vetkezetess�g.

- M�g mindig nem �rtem… - mondta Harry.

- A l�nyeg az, Harry Potter, hogy a j�s egy olyan helyzetet l�tott el�re, aminek a bek�vetkez�se sz�ks�gszer�. Minden el�z� cselekedetemb�l k�vetkezetesek, el�rel�that�ak voltak j�v�beli tetteim �s ez alapj�n k�nnyen csapd�ba tudtak engem csalni. A j�s tudta, hogy az eg�sz vil�gon, minden ellens�gem k�z�l egyed�l Lily Evans az, akinek felaj�nlan�m az �letben marad�s lehet�s�g�t.

- De mi�rt? – sz�lt k�zbe Harry. – Sosem �rtettem ezt. Mi�rt aj�nlotta fel az any�mnak, hogy �letben maradhat?

- Ennek sz�mos oka volt, Harry Potter – v�laszolta a nagy�r. – Legel�sz�r is az�rt, mert az any�d volt a Roxfort egyik legkiemelked�bb tanul�ja, megvolt benne a lehet�s�g, hogy Dumbledore-hoz hasonl� erej� m�gus v�ljon bel�le. Viszont m�g fiatal volt, ez�rt befoly�solhattam �t – akkoriban �gy gondoltam. Ma azonban m�r tudom, hogy nem lett volna es�lyem magam mell� �ll�tanom �t, mert t�l nagy volt rajta Dumbledore hat�sa. M�g az el�tt sz�llt szembe velem, nem egy, de h�rom alkalommal, hogy egy�ltal�n v�gzett volna Roxfortban. Persze, a j�slatb�l tudhatsz r�la, hogy az ap�d �s m�g m�sok is harcoltak velem �s t�l�lt�k, de egyik�k sem, m�g maga Dumbledore sem volt olyan eredm�nyes ellenfelem, mint a s�rv�r� any�d.

Harrynek �k�lbe szorult a keze, de f�kezte mag�t. Semmi �rtelme nem lenne, ha most h�sk�dni kezdene – figyelmeztette egy hang, ami �rdekes m�don Piton�ra eml�keztette.

- Lily Evans �s a kis v�r�rul� bar�tn�je megesk�dtek, hogy meg�lnek engem, b�rmi �ron… Mi tagad�s, remek munk�t v�geztek.

- Kicsoda…? – sz�rta k�zbe a k�rd�st Ron, de Voldemort nem is figyelt r�.

- De nem csak e miatt akartam a t�rsaim k�z�tt tudni Evans-ot. A legels� tal�lkoz�sunkkor, m�g egy �vvel a h�bor� kezdete el�tt megtudtam r�la, hogy nem m�snak, mint annak a Rose Montgomerynek a l�nya, aki a k�s�rleti alanyom volt k�t �ven kereszt�l �s akir�l azt hittem, siker�lt meg�ln�m az akad�koskod� Muriel Prewett-el egy�tt. S�lyos hib�kat k�vettem el egym�s ut�n, l�thattam volna el�re, hogy az a korai meging�som m�g megbosszulja mag�t. �tven �vvel ezel�tt elengedtem azt a Montgomery-t, hadd �ljen… Ez a kis hiba, mit mondjak, j�l kin�tte mag�t!

Voldemort felnevetett, de senki nem nevetett vele, �t azonban ez nem zavarta.

- �s ez – folytatta - csak egy kis szelete volt annak a tervnek, amit Dumbledore kov�csolt ellenem.

- Dumbledore? – visszhangozta Harry.

- A j�slat… - sz�lt Voldemort -, amir�l �gy tartj�k, meghat�rozta a j�v�nket, �rdekes m�don, l�tsz�lag olyan v�letleneken alapult, amik meglehet�sen val�sz�n�tlenek. Mennyi es�lye volt, hogy megt�rt�njen ez? Mennyi es�lye volt annak, hogy most, ebben a pillanatban itt fogunk �llni egym�s el�tt, hal�los ellens�gekk�nt? Ez csak arra enged k�vetkeztetni, hogy valaki pontosan tudta, mikor �s hol kell elhangoznia annak a j�slatnak. �s m�g sok m�st is tudnia kellett: a j�s tudta, hogy az Adava Kedavra �tok ellen egyetlen v�dekez�s l�tezik, egy ember�ldozat, ha az a valaki �nk�nt adja az �let�t. Ugyanannak a gyilkosnak a kez�t�l kell meghalnia, aki meg akarja �lni azt, akit � viszont v�deni akar.

Harry megr�zta a fej�t.

- Honnan tudhatta volna b�rki is el�re, hogy az fog t�rt�nni? Ezt a var�zslatot nem ismert�k el�tte! – t�rta sz�t �rtetlen�l a karj�t.

- �s ki hazudta ezt mindenkinek? – v�laszolt k�rd�ssel a k�rd�sre Voldemort. – Albus Dumbledore, akinek mag�nak is volt egy igen �rdekes �tokhege! Hidd el, Potter, megbizonyosodtam r�la, hogy nem k�l�nleges �s rendk�v�li az, ami veled t�rt�nt. Erre hat �vvel ezel�tt j�ttem r�, mikor kudarcot vallottam a B�lcsek K�v�vel. Te nem tudod, mert eszm�letlen volt�l, de mikor M�gus teste elkezdett megperzsel�dni, kisz�lltam bel�le…

- Tudom - motyogta Harry.

-… �s megpr�b�ltam bel�d k�lt�zni – fejezte be a mondatot Voldemort, megh�kkentve Harryt, Ront �s Hermion�t. – Term�szetesen megint nem tudtam megtenni, de akkor kezdtem meg�rteni valamit. Mikor elhagytam M�gust, a teste porlad�sa azonnal meg�llt – igaz, m�r menthetetlen volt – teh�t az a rejt�lyes v�delem egyed�l ellenem m�k�d�tt. Elmentem Roxfortb�l �s m�g aznap este megsz�lltam valaki m�st – egy aurort, Theodore Tonks-ot, aki Londonb�l �rkezett Dumbledore-ral egy�tt, hogy Nicolas Flamel k�r�s�re �sszet�rj�k a B�lcsek K�v�t. Az � test�ben gyorsan t�voztam az iskol�b�l �s elkezdtem r�gt�nz�tt k�s�rleteimet. Olyanokat kerestem, akiken feleleven�thetek mindent, ami azon az est�n t�rt�nt, mikor te volt�l a c�lpontom. Megpr�b�ltam �gy int�zni, hogy valaki az �let�t �ldozza egy sz�m�ra kedves ember�rt. H�romszor is megpr�b�ltam �s semmi sem t�rt�nt. Az illet� rim�nkodott az �let��rt, azt�n meghalt az Adava Kedavr�t�l, majd ut�na ugyan�gy meghalt az is, akit v�deni akart… Azt�n negyedik pr�b�lkoz�sra v�gre megt�rt�nt ugyanaz a „csoda”. Egy mugli f�rfi az �let�t �ldozta a kisl�ny��rt, s miut�n meghalt �s kimondtam az �tkot a gyerekre, a var�zslat ugyan�gy elpuszt�tott mindet. Az aurort, akit megsz�lltam, el�rte a v�gzet, �n pedig biztons�gban, testetlen�l figyelhettem, mi t�rt�nik. A gyilkos �s az �ldozat k�z�tt sok�ig fennmaradt a kapcsolat, �s �gy t�nt, a var�zslat, ami v�dte a l�nyt, felv�rtezi �t a gyilkosa minden hatalm�val, var�zserej�vel.

- Eset�nkben, Potter, ez m�g s�lyosabb k�vetkezm�nyekkel j�rt akkor, tizenhat �ve. Ugyanis miut�n Perselus megb�v�lt �larca v�delmet ny�jtott neki az ellen, hogy megsz�lljam �t, a m�sodik v�laszt�som, azaz te, m�r teljesen m�s eset volt�l. Akkor vesztettem el minden er�met, mert te elvetted t�lem. Nem az Adava Kedavra puszt�tott el, hiszen a horcruxok miatt k�pesnek kellett volna maradnom bizonyos var�zslatokra, amik visszaadj�k az er�met. De miattad minden rem�nyem odaveszett. Elhagyott a var�zser�m �s majdnem meghaltam… �gy h�t elmenek�ltem.

Ron egyszerre felhorkant, mintha elfelejtette volna, ki �ll itt el�tte.

- Azt akarja mondani, hogy Trelawney… hogy � csalta mag�t csapd�ba?! – kicsit m�g el is mosolyodott a k�ptelen gondolatra, de mikor tudatosult benne, hogy kihez besz�l, r�gt�n visszat�rt a s�padts�g az arc�ra.

- Nem – j�tt Voldemort v�lasza. - A j�slatot ugyanis nem Sybill Trelawney mondta el. Hanem Albus Dumbledore.

Egy pillanatra csend telepedett a szob�ra. Harry, hab�r maga is megd�bbent azon, amit hallott, l�tta Piton megr�k�ny�d�tt arckifejez�s�t �s Ron ugyancsak elk�pedt arc�t, egyed�l Hermione maradt nyugodt.

- Dumbledore nem volt j�s - sz�lt k�zbe t�rgyilagosan a l�ny. – Tudtunk volna r�la.

Voldemort vigyorogva megr�zta a fej�t.

- Nem is j�solt � semmit sem. Csak elvezetett engem addig a pontig. Oda, hogy meg�ljem a sz�leidet, Potter �s azt�n t�ged is megpr�b�ljalak kiv�gezni. �s az legyen a vesztem, mert el�tte m�g hagyom, hogy az any�d k�ny�r�gj�n az �leted�rt �s felaj�nlja a saj�tj�t!

- Micsoda? – lehelte Harry szinte hangtalanul. – De h�t… de h�t ott van a j�slat m�sodik fele! Arr�l maga nem tudott, nem vezette volna mag�t sehova sem…

- A j�slatnak nem volt m�sodik fele – mondott ellent Voldemort. – Dumbledore kitervelte, m�ghozz� mesteri m�don. Var�zslattal k�nnyen r�vette Trelawney-t, hogy �nk�v�leti �llapotban mondja ezeket a mondatokat, mikor egy hal�lfal�, t�rt�netesen �pp a mi Perselus bar�tunk hallja a kulcsfontoss�g� r�szeket. Dumbledore m�r akkor is tudta, hogy Perselus a parancsomra k�mkedik ut�na. Az m�r csak hab volt a tort�n, hogy Perselus k�t h�ttel a j�slat elhangz�sa ut�n �t is �llt az � oldal�ra, miut�n Wildung k�p�ben meg�ltem Aurora Black-et. Azt�n elfogadtam magam ugyanazon az est�n Alastor Mordonnal. �gy bejutottam a miniszt�riumba, hogy megszerezzem a j�slatot, mert Perselust�l tudtam, hogy m�g hangzottak el l�nyeges dolgok. Akkor sajnos nem j�rtam sikerrel, b�r semmit se v�ltoztatott volna a t�rt�nteken. A j�slat akkor m�g nem tartalmazott t�bbet ann�l, amit hallottam, csak t�bbsz�r megism�tl�d�tt egym�s ut�n… hiszen a j�slat els� �s utols� sora megegyezett. Csak nemr�g j�ttem r� erre.

Piton ell�pett a falt�l a nagy�r mell� �s szapor�n cs�v�lta a fej�t.

- Nem, Nagy�r, t�vedsz – mondta hal�lra v�lt arccal.

- Miket fecsegsz? – f�rmedt r� amaz.

– Dumbledore nem tudhatta, hogy neked k�mkedek! – jelentette ki hat�rozottan Piton.

Voldemort felhorkant �s elmosolyodott.

- T�l sokat gondolsz magadr�l, Perselus! – mondta a var�zsl�. – Dumbledore leleplezett t�ged, ebben biztos lehetsz. S�t, tal�n m�r akkor sz�m�tott r�, hogy v�ltozni fog a v�lem�nyed arr�l, hogy kinek a p�rtj�ra �llsz v�g�l…

- Higgy nekem, Nagy�r, nem tudhatott r�lam!