A di�kok �sszen�ztek �s sugdol�zni kezdtek. „Mi? Hogyan?” – ilyeneket mondtak. Harry zavartalanul folytatta.

- Oszt�lyozni dolgozatokat lehet, meg feleleteket. De mindenkinek k�l�nb�z� var�zslatok ir�nt van tehets�ge. Igazs�gtalan lenne az alapj�n oszt�lyoznom, hogy egyik�t�knek er�sebb eml�kei vannak, mit a m�siknak. Megtan�talak titeket, hogy hogyan v�dj�tek meg magatokat, de ehhez szorgalmas gyakorl�s kell �s kitart�s, m�g akkor is, ha nem megy olyan j�l, mint ahogy azt elv�rn�tok magatokt�l. Ha el�g kitart�ak vagytok, akkor k�pesek lesztek megcsin�lni, m�g k�nnyebben, mint a heted�vesek. �rdemjegyet pedig majd az �let ad, ha szembe ker�lt�k egy dementorral.

Mindenki cs�ndben maradt a s�lyos szavakt�l �s nem hoztak fel t�bb kifog�st a neh�z feladat ellen.

- Teh�t akkor… - fogott bele �jra Harry. – Vegy�tek el� a p�lc�itokat �s pakolj�tok el a k�nyveket. Gyakorolni fogunk!

�jra izgatott sugdol�z�s lett �rr� a teremben, mik�zben a gyerekek elpakolt�k a k�nyveiket �s mindenki meg�llt a sz�ke mellett. Harry intett a p�lc�j�val, mire az asztalok �s sz�kek a fal mell� h�z�dtak, szabad teret engedve a gyakorl�shoz.

Felid�z�dtek benne Lupin szavai, mikor tan�totta neki a patr�nus-b�b�jt, s most � is hasonl�an adta utas�t�sait a di�koknak. Mindenki elhelyezkedett egym�st�l p�r m�terre �s er�sen koncentr�ltak egy-egy �r�mteli eml�kre. El�sz�r p�lca n�lk�l gyakorolt�k csak a var�zsige kimond�s�t, azt�n hozz�l�ttak az id�z�shez. Harry k�zt�k j�rk�lt �s b�ztatta �ket.

- Ez lehetetlen! – fakadt ki d�h�sen a barna haj�, pattan�sos fi� �tperces pr�b�lkoz�s ut�n, �s leeresztette a p�lc�j�t. – Csak vesztegetj�k az id�nket…

Ebben a pillanatban a terem m�sik v�g�ben �ll� l�nyok lelkes sikongat�sban t�rtek ki. Egyik�k p�lc�j�b�l ez�st�s f�stfelh� t�rt el� �s gomolyogva meg�llt gazd�ja el�tt.

- Harry, siker�lt! Patr�nust id�ztem! – kiab�lta a l�ny, aki el�z�leg k�telkedett benne, hogy m�sod�vesek is v�gre tudn�k hajtani ezt a var�zslatot.

- Remek var�zslat! T�z pont a hugrabugnak! – jutalmazta meg Harry.

Ez ut�n arra buzd�totta a t�bbieket, hogy ne adj�k fel, pr�b�lkozzanak tov�bb. Az �ra v�g�ig m�g h�rom tan�tv�ny�nak siker�lt el�rnie ezt az eredm�nyt, de a copfos kisl�ny patr�nusa t�bbedszeri megid�z�sre m�r fel�lt�tte egy apr� �llat alakj�t. Ezzel Harry j�volt�b�l harminc pontot szerzett a griffend�l �s h�szat a hugrabug. Sikereik felb�tor�tott�k a t�bbi tanul�t is, akik v�r�sl� arccal, er�sen koncentr�ltak.

- Ha adhatok egy tan�csot… - vakarta meg a fej�t Harry, ahogy esz�be jutott egy �tlet az �ra v�g�n. – �rjatok egy �n�letrajzot magatokr�l. Nem kell beadnotok, nem kell megmutatnotok senkinek, ez csak olyan seg�ts�g lenne nektek. Gondolj�tok v�gig, mik voltak a meghat�roz� esem�nyek az �letetekben.

A copfos kisl�ny megint jelentkezett.

- �n hat �ves korom �ta vezetek napl�t. Az is j�? – cincogta.

- Igen, az t�k�letes lesz – nyugt�zta Harry. – Akkor ezzel be is fejezhetj�k a mai �r�t. A viszontl�t�sra!

A di�kok szedel�zk�dtek, Harry pedig vigyorogva visszaballagott az irod�ba a n�vsorral �s a tan�ri napl�val a kez�ben. Jobban siker�lt az �ra, mint gondolta…

Az �r�asztalhoz �rve lerakta holmijait �s kit�pte a makacskod� fi�kot a hely�r�l, ekkor azonban kopogtattak. David McGerold �llt a nyitott ajt�ban �s v�rta, hogy bel�phessen.

- Miben seg�thetek? – k�rdezte kedvesen Harry.

- ���… csak a kviddicsr�l szerettem volna besz�lni veled – vallotta be a fi�.

Harry elmosolyodott.

- Igen? �s mire vagy k�v�ncsi?

- T�nyleg j�l j�tszottam? Komolyan mondtad, vagy csak b�ztatni akart�l? – k�rdezte csendesen. – A b�ty�m szerint irt� b�na vagyok.

- Akkor a b�ty�d csak fel akart cukkolni – nyugtatta Harry. – Hidd el, nagyot nyert veled a griffend�l csapata.

David megint csillog� szemekkel hallgatta a dics�retet, Harry pedig vigyorogva pakolta vissza az iratokat a fi�kba.

- Azt besz�lik r�lad, hogy te vagy a vil�g legjobb fog�ja – sz�lt David �s kicsit b�trabban k�zelebb ment az asztalhoz.

- Viktor Krum a vil�g legjobb fog�ja, David – mondta Harry �s abbahagyta a pakol�st. - L�ttam �t j�tszani a vil�gkup�n. � �gy rep�l, ahogy senki m�s.

- Krum augusztusban visszavonult, miut�n sorozatban elvesztett h�t meccset! – r�ncolta a homlok�t a fi�. – �ll�t�lag egy l�ny volt az oka.

- Val�ban? – k�rdezte sz�rakozottan Harry �s egy er�s r�nt�ssal visszatolta hely�re az akadoz� fi�kot. – Nem is tudtam…

- Nem tudom, mi�rt vonul vissza valaki, ha olyan j�, mint Krum. �n biztos nem tenn�k ilyet. Csak a sz�leim nem �rtik meg ezt.

- A sz�leid? – k�rdezte Harry.

- Igen, el akartak vinni Roxfortb�l, azok ut�n, hogy a testv�remet elrabolt�k a koboldok. M�g janu�rban… - motyogta a fi�.

Harry meglepetten n�zett r� azt�n visszaeml�kezett az �js�gcikkre, amit m�g a Prewett-h�zban olvasott. N�gy di�k t�nt el, mikor a Roxfort Express meg�rkezett a kar�csonyi sz�netr�l hazat�r�kkel.

- Nagyon sajn�lom – mondta egy�tt �rz�en Harry. - Sejted mi�rt rabolt�k el?

David megvonta a v�ll�t.

- Tal�n �rdekelte �ket… az a… - gyorsan elharapta a mondatot �s ez k�v�ncsiv� tette Harryt.

- Igen? – v�rta a folytat�st �s le�lt az asztal sark�ra.

A fi� t�prengeni l�tszott, �gy t�nt gondolkozik rajta, hogy mit mondjon el �s mit ne.

- Igaz, amit r�lad mondanak? Te nem gy�l�l�d azokat, akik m�sok, ugye? – k�rdezte hirtelen. – Azt mondj�k, Hagrid, a f�l�ri�s is j� bar�tod…

- Igen, kedvelem Hagridot – mondta gyorsan Harry.

Ez egy kicsit bizakod�bb� tette Davidet.

- Akkor neked elmondhatom – gy�zte meg saj�t mag�t a fi�. – A testv�rem - Adam – nem k�z�ns�ges gyerek. Kicsik voltunk, mikor apa �s anya felbosszantottak egy v�mp�rt azzal, hogy ki�zt�k a temet�b�l, ahol a halottakat ette. Azzal �llt bossz�t, hogy megt�madta Adamet �s �tv�ltoztatta…

- V�mp�r lett? – k�rdezte sokkoltan Harry.

- F�lv�mp�r – pontos�tott szomor�an David McGerold. – Szerencs�re nem tudta befejezni, mert apa megakad�lyozta.

Harry homlokr�ncolva gondolkozott.

- Azt hittem, hogy a v�mp�rv�rt�l elveszti a var�zser�t… Akkor hogy-hogy felvett�k…?

Mire kimondta a k�rd�st, m�r r� is j�tt a v�laszra: Dumbledore.

- M�g tavaly vettek fel minket a Roxfortba. Adam nagyon szeretett volna ide j�rni �s Dumbledore professzor engedte. Olyan tant�rgyakat tanult, amihez nem kell var�zser�.

Harry b�logatott, �rtett mindent �s kicsit el is mosolyodott a gondolatra. T�k�letesen �rtette, mi�rt vette fel Dumbledore a f�lv�mp�r fi�t ezekben az id�kben. Mikor a miniszt�rium a legkev�sb� sem bar�tian viselkedik a f�lemberekkel, sokan k�z�l�k Voldemort mell� �llhatnak, t�le rem�lve seg�ts�get. A Roxfortban azonban nagyobb biztons�gban vannak t�le �s a hal�lfal�k befoly�sol�s�t�l.

- ���… Harry… - sz�lt r� David. – Baglyod �rkezett.

Harry az ablak fel� n�zett �s megl�tta h�feh�r postabagly�t, Hedviget, aki most cs�r�vel t�relmetlen�l koppantott az �vegen. Harry gyorsan odasietett �s beengedte a baglyot, aki ber�ppent a szob�ba �s letelepedett a fi� v�ll�n. Egy kisebb csomag volt a l�b�hoz er�s�tve; gyorsan megszabad�totta t�le az �llatot, majd Davidhez fordult.

- Majd m�g besz�lgethet�nk, David, de most menj, j�? – k�rte kedvesen a fi�t. – A szombati edz�sre kimegyek, �g�rem.

David McGerold megk�sz�nte Harry t�relm�t �s kiment a szob�b�l, mag�ra hagyva tan�r�t a csomaggal.

Harry kibontotta a k�ldem�nyt, amib�l egy sz�p csokitoj�s ker�lt el�, Mrs Weasley kicsit korai h�sv�ti aj�nd�ka, �s a hozz� tartoz� lev�l. Le�lt a sz�kre, sz�thajtogatta a levelet, majd bekapott egy falat csokol�d�t �s olvasni kezdett:

Harry dr�g�m!

Annyira �r�l�k, hogy elfogadtad az �ll�st! Gratul�lok hozz�, mindenki tudta, hogy te annyira tehets�ges vagy a m�gikus �nv�delemben. De meg kell, hogy mondjam, m�s oka is van, hogy �r�l�k, ami�rt a Roxfortban maradsz. T�bbsz�r mondtam m�r, hogy olyan vagy nekem, mintha a saj�t fiam lenn�l, Harry, �pp ez�rt most egy olyan k�r�ssel fordulok hozz�d, amit csak egy gyermekemt�l k�rn�k.

Szeretn�m, ha Ginny az iskol�ban maradna, am�g v�ge nincs a tan�vnek, mert ott m�giscsak nagyobb biztons�gban van. Azt �rta, hogy nincs m�r senkije a Roxfortban, de te tal�n tudn�l v�ltoztatni ezen. Tudom, hogy nem vagytok olyan k�zeli bar�ts�gban, mint Ronnal vagy az ikrekkel, de ha megteheted, k�rlek besz�lgess vele n�ha, hogy ne �rezze olyan egyed�l mag�t.

�s ha v�letlen�l megtudod, �rdekelne, hogy ki az a titokzatos fi�, akivel Ginny j�r. M�g Hermione kotyogta el a ny�r elej�n, de Ginny nem hagyta, hogy befejezze.

M�g egyszer nagyon gratul�lok, megtetted az els� l�p�st a feln�tt �lethez!

�dv�zlettel:

Molly

Harry ny�g�sbe fulladt s�hajt�st hallatott �s h�trad�lt a sz�k�ben. Kez�vel megd�rzs�lte m�g mindig f�radt szemeit �s halkan elnevette mag�t a lev�len. Miut�n megette az �sszes csokol�d�t, arra gondolt mihez is kezdhetne a k�vetkez� �r�ig. A holl�h�tasokkal �s mardek�rosokkal m�g csak m�sf�l �ra m�lva fog tal�lkozni, addig lyukas�r�ja van. A t�bbi tan�r biztosan k�v�ncsi r�, hogyan siker�lt az els� �ra, � azonban sz�vesen kihagyta volna a k�v�ncsi k�rd�seket, valamint a besz�mol�t is. Gyan�totta, hogy t�bben nem �r�ln�nek neki, hogy a patr�nus b�b�jjal kezdte az �r�t, r�ad�sul m�sod�vesekn�l. Azonban olyan j�l siker�lt a gyakorl�s, hogy m�ris elt�k�lte mag�ban: minden egyes oszt�lynak meg fogja tan�tani a var�zslatot, m�g az els� �veseknek is. Ha csak rajta m�lna, el�bb tanuln�nak meg dementort �zni, mint te�skann�t h�rcs�gg� v�ltoztatni.

�gy hat�rozott, hogy kihaszn�lja az id�t �s visszamegy az iratt�rba, hogy ott folytassa a nyomoz�st, ahol legut�bb abbahagyta. H�tk�znap r�v�n Neville �s a l�nyok nem tudtak seg�teni neki, egyed�l vetette bele mag�t az egyre ink�bb �rtelmetlennek tetsz� kutat�sba. B�r m�r k�v�lr�l tudta a legjelent�sebb �jkori var�zsl�csal�dok csal�df�it, hogy ki-kivel h�zasodott, h�ny gyereke sz�letett, kik voltak aranyv�r�ek �s kiket tagadtak ki, m�g mindig volt egy j� h�romsz�z �ves korszak, amir�l egy�ltal�n semmi inform�ci� nem maradt fenn – m�rpedig ezek voltak azok az �vek, amikor Holl�h�ti lesz�rmazottai utolj�ra h�rt adtak maguk fel�l. Ez ut�n pedig mind elt�ntek, mintha sosem l�teztek volna. Hogy hogyan maradhatott fenn a v�rvonal, melyik csal�d sz�m�t az �r�k�snek, az rejt�ly maradt �s minden jel arra utalt, hogy �r�kre az is marad.

Harry �sszecsukta a vaskos k�nyvet, amit eddig b�ng�szett (A k�z�pkori m�giat�rt�net n�vanyaga) �s maga el� h�zott egy �sszetekercselt csal�df�t. Megpr�b�lta �sszeszedni mag�t �s a feladatra koncentr�lni, mikor kopogtattak az iratt�r ajtaj�n.

Ginny volt az, de most nem a kiss� er�ltetett vid�ms�g l�tszott rajta, hanem �szinte mosoly.

- Szia – k�sz�nt Harry kiss� meglepetten, ugyanis legut�bb csak a reggelin�l l�tta a l�nyt �s akkor sem sz�ltak egym�shoz.

- Hallottam a nagy h�rt �s m�g nem volt alkalmam gratul�lni – mondta a l�ny, majd odasietett hozz� �s megpuszilta jobbr�l-balr�l.

- K�sz�n�m – mosolygott vissza r� Harry.

- Milyen �rz�s? – �rdekl�d�tt Ginny.

Harry megvonta a v�ll�t.

- Egy kicsit f�lelmetes.

- Majd belej�ssz, ne izgulj – nyugtatta a l�ny.

Le�lt Harry mell� egy m�sik sz�kre �s egy percig nem sz�lt semmit, az asztalon hever� k�nyveket �s pap�rokat n�zegette egykedv�en. Harrynek �gy t�nt, mondani akar valamit, ez�rt figyelmesen el�rehajolt �s v�rt.

- Mi az? – k�rdezte Ginny.

- Valamit akarsz mondani, nem? – pr�b�lkozott Harry, mire a l�ny halv�nyan elmosolyodott.

- Igen, �gy van. Arra lenn�k k�v�ncsi, hogy sz�m�thatok-e r�d…

- Miben? – vonta fel a szem�ld�k�t Harry.

- Abban, hogy veled tarthatok-e, ha legk�zelebb elm�sz az iskol�b�l. Seg�teni szeretn�k, ahogy m�r mondtam.

- Azt is mondtad, hogy felejts�k el a veszeked�st – eml�keztette Harry.

Ginny felvonta a szem�ld�k�t.

- Igen, az �sszez�rren�st felejts�k el, de att�l m�g tartom magam ahhoz, amit mondtam.

- M�rmint, hogy egy �nz� diszn� vagyok? – k�rdezte Harry kicsit �lesebben, mint szerette volna.

Ginny nem hagyta provok�lni mag�t.

- Igen – v�gta r� azonnal. – Nem szoktam visszavonni a szavaimat. Amit egyszer m�r kimondtam, azt nem lehet megv�ltoztatni. De a t�bbin m�g v�ltoztathatunk.

Harry s�hajtott egyet, de r�vette mag�t, hogy nyugodt maradjon.

- �s min szeretn�l v�ltoztatni?

- Szeretn�m tudni, hogy feln�ttk�nt fogsz-e viselkedni velem? – k�rdezte r�gt�n Ginny.

- Mit �rtesz ez alatt? – k�rdezett vissza Harry.

Ginny m�lyet s�hajtott.

- Harry, ak�r hiszed, ak�r nem, tudok magamra vigy�zni. Addig is remek�l megvoltam, mikor hat �ven �t leveg�nek n�zt�l…

- �n nem n�ztelek leveg�nek! – tiltakozott Harry, de Ginny feltette a kez�t �s bel�fojtotta a sz�t.

Kicsit megk�sz�r�lte a tork�t, azt�n r�vid sz�net ut�n folytatta:

- Tudod, engem mindenki olyan esetlennek tart, m�g anya is, meg a testv�reim is, mert �n vagyok a legkisebb. Ez engem nem szokott zavarni, de az m�r rosszul esik, hogy az, akivel j�rok, ostoba csitrinek tart. �s nem te vagy az els�…

- Nem tartalak ostob�nak, Ginny! – v�gott k�zbe Harry �jb�l �s egy kicsit elnevette mag�t. – Sokkal jobb var�zsl� vagy mint �n �s nagyon j�l tudom, hogy aki veled sz�rakozik, az denev�rekkel a k�p�ben v�gzi.

Ginny behunyta a szem�t �s halv�ny mosollyal az arc�n megr�zta a fej�t.

- Ha valaki r�m n�z, az azt hiszi, hogy engem meg kell v�deni - mondta. - Dean is pont ilyen volt.

- �n saj�t magamt�l akarlak megv�deni – pontos�totta Harry. - Ett�l az eg�sz Kiv�lasztott marhas�gt�l.

- Az a „Kiv�lasztott-marhas�g” az �leted, Harry – figyelmeztette Ginny. – �s te pont abb�l z�rsz ki engem. �n azt szeretem, aki vagy, nem azt, aki lenni szeretn�l.

Harry dacosan felszegte a fej�t.

- Nocsak, te tudod, mi szeretn�k lenni? – k�rdezte flegm�n. – Megosztan�d velem?

- Mindenki tudja, hogy mit szeretn�l, aki csak egy kicsit is ismer! – sz�lt t�relmetlen�l Ginny. – Azt szeretn�d, hogy minden sz�p �s j� legyen k�r�l�tted �s b�k�n hagyjanak az emberek. De a fontos az, hogy most milyen vagy �s ez aggaszt engem – �s nem is csak engem, hanem Hermion�t is.

Harry egy pillanatra megfeledkezett r�la, hogy mit akart mondani.

- Besz�lt�l Hermion�val?

- Igen – v�laszolta Ginny. – Reggel jelent meg a t�k�rben. Ronnal egy�tt j�l vannak �s gratul�lnak a kinevez�sedhez. De most nem ez a l�nyeg… Eml�kszel a levelemre, amit ny�ron k�ldtem neked? – k�rdezte szinte l�gyan, amivel Harry bosszankod� arckifejez�s�t pr�b�lta ellens�lyozni.

– Azt �rtam, hogy f�ltelek, mert napr�l napra mag�nyosabb vagy, mint Dumbledore. � is elszigetelte mag�t a t�bbiekt�l, ahogy te is. �t tartotta mindenki a legnagyobb var�zsl�nak �s ez�rt felel�ss�get �rzett az �sszes ember�rt. De nem lehet mindenki�rt felel�ss�get v�llalni, nem hib�ztathatod magadat Cedric vagy Sirius hal�l��rt – �s nem v�llalhatsz felel�ss�get �rtem sem.

Harry nem �rtett egyet, megr�zta a fej�t.

- Ha engedem, hogy velem gyere �s bajod esik, az az �n hib�m, mert �n engedtem! Mint az erd�ben is…

- Nem, Harry – ellenkezett Ginny higgadtan. – Mindenki maga v�laszt a sorsa fel�l. �s ha meghalok, az nem a te hib�d, hanem Voldemort� �s a hal�lfal�k�.

Harrynek musz�j volt nyelnie egyet, hogy visszanyerje a hangj�t.

- Azt nem b�rn�m ki – ny�gte ki halkan.

- Dehogynem – mondta hat�rozottan Ginny.

Harry ebbe m�g belegondolni sem volt k�pes. Egyetlen pillanatra hunyta csak le a szem�t, de olyan k�p jelent meg vad k�pzelet�ben, ami rosszabb volt minden r�m�lomn�l, amit valaha Voldemort miatt kellett �t�lnie.

- M�rt kellene nekem mindent elviselnem? M�rt lenn�k �n er�sebb, mint b�rki m�s…?

Ginny megragadta a karj�t �s er�sen szor�totta.

- Te vagy a Kiv�lasztott. Az a dolgod, hogy kib�rd…

Harry idegesen s�hajtott. Elege volt ebb�l a t�m�b�l.

- Ne besz�lj�nk err�l – k�rte Ginnyt. – Lesz m�g erre id�.

Ginnynek ez nem tetszett. H�tat ford�tott neki �s karba tette a kez�t.

- Mindig csak elod�zod – mondta v�dl� hangon. - Folyton menek�lsz el�lem…

Harry elnevette mag�t.

- Hogy menek�l�k? Eszemben sincs!

Felpattant a sz�kr�l, h�tulr�l �t�lelte Ginnyt �s mag�hoz szor�totta. V�r�s haj bor�totta be az arc�t �s m�lyet l�legzett.

- Ne but�skodj – duruzsolta Ginny f�l�be.

Belet�rt a hossz� v�r�s hajzuhatagba �s f�lret�rte. Lassan megcs�kolta a nyak�t a f�le alatt, majd lejjebb, a v�ll�ig.

- Ezzel nem veszel le a l�bamr�l – mondta Ginny.

- �n nem �gy l�tom…

- Nem – jelentette ki a l�ny. – Idefigyelj, ezt meg kell besz�ln�nk, mert kezdem azt hinni, hogy ez nem fog j�ra vezetni.

Harry t�relmetlen�l s�hajtott.

Ginny kibontakozott az �lel�sb�l �s fel�je fordult. Nagyon komoly volt az arca, Harry utolj�ra Dumbledore temet�sekor l�tta ilyennek.

- Meg�g�red? Meg�g�red, hogy akkor is meg�l�d Voldemortot, ha az az �letembe ker�lne?

Ez m�r sok volt Harrynek. �jra behunyta a szem�t, de borzalm�ban megint azonnal kinyitotta �s igyekezett valami semleges helyre n�zni.

- Nem. Annyit nem �r az eg�sz.

Ginny l�that�an nem erre a v�laszra sz�m�tott. Megh�kkent arcot v�gott �s egy pillanatig nem sz�lt semmit. Azt�n megint megszor�totta Harry karj�t, er�sebben, mint az el�bb.

- Harry, ezt te sem gondolhatod komolyan! – sz�lt. – Eddig sem tartott vissza semmi, Sirius vagy Dumbledore hal�la sem.

Harry vadul r�zta a fej�t �s makacsul tiltakozott.

- Mindennek van egy hat�ra. Mindenki feladja valahol… - mondta.

Ginny nem hagyta ennyiben, pr�b�lta jobb bel�t�sra t�r�teni. Csakhogy Harry ezt �gy �rezte, mintha egy fenyeget� ellens�g k�zeledne fel�.

- Gondolkozz, k�rlek! – mondta a l�ny. – A te �leted sokkal fontosabb, mint az eny�m, mint b�rki�… („Ez nem igaz, pont �gy besz�l, mint Dumbledore!” – d�h�ng�tt mag�ban Harry). Ha v�lasztanod kell, nem szabad, hogy befoly�soljon valami.

- Nem… erre nem lenn�k k�pes.

- Harry…

- Nem!! – csattant fel d�h�sen Harry. – El�g volt!

Ginny gy�szos k�ppel n�zett r�.

- Akkor f�lreismertelek – mondta ki keser�en.

- T�nyleg?! – sziszegte Harry. M�g sosem volt ilyen m�rges a l�nyra. Olyan volt sz�m�ra, mintha a j�slat jelentette s�ly, ami a v�ll�t nyomta, most az ezerszeres�re n�tt volna. Dumbledore is ezt v�rn� el t�le? �ldozzon fel mindenkit, hogy legy�zze Voldemortot?

Ginny m�g egy percig sz�tlanul n�zte Harryt, azt�n elford�totta a fej�t.

- Sajn�lom – mondta a l�ny, kiss� hevesen szuszogva �s szapor�n pislog� szemekkel, de nem s�rta el mag�t. – Viszl�t, Harry… - s azzal kisietett a teremb�l.

Harryben ekkor pattant el valami legbel�l.

- IGEN, GYENGE VAGYOK! – ord�totta torka szakadt�b�l. – �s tudod mit? �R�L�K NEKI! EMBER VAGYOK! NEM EGY ROHADT SZ�RNYETEG!

Nem tudta, Ginny hallja-e a szavait, b�r olyan hangosan �v�lt�tt, hogy val�sz�n�leg az eg�sz �szaki sz�rnyban hallotta mindenki, tal�n m�g a s�ket Madam Marchbanks is. F�ktelen haragj�ban felkapta az egyik k�nyvet �s teljes erej�b�l, durv�n a falhoz v�gta, amit�l leszakadt annak bor�t�ja �s kihullottak a lapjai.

Madam Cvikker dugta be a fej�t az ajt�n, s Harryben ebben a pillanatban tudatosult, hogy mit m�velt.

- Mit ordib�l? Ez k�rem egy k�nyvt�r �s nem… AAA!!! – b�mb�lte el mag�t a k�nyvt�rosn�, mikor megl�tta a nyomdaterm�k maradv�nyait. – MIT M�VELT, MAGA SZERENCS�TLEN?!

Harry idegesen pr�b�lt menteget�zni.

- Sajn�lom… �n csak…

- Sajn�lja?! – vis�totta Madam Cvikker, mik�zben �sszeszedte a k�nyv lapjait. – Takarodjon innen �s be ne tegye a l�b�t m�g egyszer a k�nyvt�rba, hallja? KIFEL�!!