Huszonhetedik fejezet

A teljes�thetetlen k�r�s

A di�kok hangos besz�lget�s �s ideges l�kd�s�d�s k�zepette hagyt�k el a nagytermet, miut�n Flitwicket felk�s�rt�k a gyeng�lked�re. A t�meg csigalass�s�ggal haladt �s kisebb k�osz uralkodott, ahogy a k�l�nb�z� h�zakba tartoz� di�kok �sszekeveredtek, s n�h�nyan csak akkor vett�k �szre, hogy rossz klubhelys�g fel� tartanak, mikor a h�zvezet� tan�ruk r�juk ripakodott.

A bej�rati csarnokb�l kivezet� folyos�n Harry a fal mell� h�z�dott, hogy megv�rja, am�g elmennek mellette a di�kok.

- Nem j�ssz? – k�rdezte Ginny, mikor l�tta, hogy lemarad.

- Majd k�s�bb… - v�laszolta Harry, de a t�meg m�r mag�val sodorta a l�nyt.

Megint megb�mult�k Harryt, � pedig igyekezett nem tulajdon�tani ennek jelent�s�get. Kicsit fur�n �rezte mag�t, ahogy ott �llt a faln�l, s mire az �sszes tanul� elhaladt mellette, megk�nnyebb�lten folytatta �tj�t a gyeng�lked� fel�, ahov� a tan�rok k�vett�k Flitwick professzort.

Kettes�vel szedte a l�pcs�fokokat, s k�zben tal�rja zseb�ben kotor�szott. Kih�zta az eg�szen kicsire �sszehajtogatott Feneketlen Zs�kot, kibontotta �s kivette bel�le a Tekerg�k T�rk�p�t. Ha igaz a sejt�se, akkor most leleplezheti az imposztort – s mag�ban az�rt im�dkozott, hogy ne legyen igaza.

Meg�rkezett a gyeng�lked� el�, aminek egyik ajt�sz�rnya nyitva volt, s hallani lehetett minden sz�t, ami bent elhangzott.

- Mi baja volt, Poppy? – k�rdezte idegeskedve McGalagony professzor.

- Az Imperius-�tok? – sir�nkozott Bimba professzor.

R�vid sz�net, sz�lsuhog�s – Madam Pomfrey tal�n megvizsg�lta Flitwicket egy var�zslattal.

- Nem – hangzott a felelet. – Nem mondt�k ki r� az �tkot…

Harry nyitva felejtette a sz�j�t.

- Micsoda?! – h�ledezett McGalagony. – Az lehetetlen, hogy mag�t�l mondott volna ilyeneket, hogy mag�t�l t�madott volna…!

- Nem, nem Minerva – s�hajtotta a javasasszony. – �gy t�nik, meg�r�lt. Megt�bolyodott valamit�l, de biztosan nem volt �tok alatt…

Harry hangos l�ptek zaj�t hallotta �s megp�rd�lt. Hagrid sietett a gyeng�lked� fel� �s meg se lep�d�tt rajta, hogy ott l�tja Harryt, mert nyomban a kilincs�rt ny�lt.

- Hagrid, v�rj! – ragadta meg a karj�t Harry.

Az �ri�s k�v�ncsian n�zett r�, de Harry a sz�j�ra szor�totta az ujj�t, hogy ne mondjon semmit. Hagrid kelletlen csendben maradt �s visszal�pett az ajt�b�l.

Harry ekkor belesett az ajt�n, hogy megbizonyosodjon r�la, Fleur is ott van k�zt�k, azt�n p�lc�j�val a t�rk�pre koppintott �s �gy sz�lt: - Esk�sz�m, hogy rosszban s�ntik�lok!

A kopott pergamenen megjelent a Roxfort t�rk�pe, Harry pedig megkereste szem�vel a gyeng�lked� rajz�t. A k�pen �t n�v volt felt�ntetve, ami a val�s�gnak is megfelelt, csak �gy, mint Fleur neve, ami egy picike pont f�l� volt �rva pont McGalagony professzor m�g�tt. Harry r�vid s�hajt�ssal tudom�sul vette, hogy nem imposztorral van dolga.

Bent tov�bb folyt a besz�lget�s:

- De h�t mi t�rt�nhetett vele, amit�l �gy kiborult? – k�rdezte Sinistra professzor.

- Nem tudom – felelte Madam Pomfrey. - T�bb id�re lenne sz�ks�gem, hogy biztosan megmondjam. Tal�n ivott valami b�jitalt, amit belecsemp�sztek az ital�ba…

Harry eleget hallott.

- Azt hittem, hallgat�zni akarsz – vonta fel a szem�ld�k�t Hagrid, mikor l�tta, hogy Harry elteszi a t�rk�pet �s indulni k�sz�l. – Hov� m�sz?

- Ha akarsz, velem j�hetsz, de lehet, hogy nem fog tetszeni, amire k�sz�l�k… - d�rm�gte Harry, mire Hagrid meg�llt el�tte �s cs�p�re tette a kez�t.

- Ha te k�sz�lsz valamire, abb�l semmi j� nem s�l ki! – cs�v�lta busa fej�t az �ri�s.

- Csak ben�z�nk az egyik tan�r irod�j�ba.

Hagrid r�gt�n tiltakozni kezdett, de Harry lepisszegte.

- Jaj, gyere m�r! Ne mondd, hogy Piton ut�n m�g b�zni tudsz egy tan�rban is!

Ez hatott. Hagrid kicsit els�padt a n�v eml�t�s�t�l, mely nem olyan hat�ssal volt r�, mint Voldemort� – Harry ezt l�tta a szem�ben. �s azt is tudta, ha nem k�tn� a Pitonnak tett megszeghetetlen esk�, akkor sem mern� elmondani Hagridnak, hogy � �s Piton egy�tt harcolnak Voldemort ellen.

Furcsa �rz�s kelt �letre benne, ahogy esz�be jutott a volt b�jitaltan tan�r. M�skor nem is gondolt r�, milyen furcsa helyzet alakult ki, de most hogy itt �llt el�tte Hagrid, mintha �rul�nak �rezte volna mag�t. El�rulja Hagridot, mert esk�t tett annak az embernek, aki meg�lte Dumbledore-t. Ez j�rt a fej�ben, am�g a r�gi s�t�t var�zslatok kiv�d�se tanterem fel� tartott, de mikor meg�rkeztek, r�gt�n elhessegette ezeket a gondolatokat. Az ajt� mellett kicsi ez�st t�bla hirdette: M�gikus �nv�delem.

- Mit m�velsz? – k�rdezte Hagrid, mikor Harry benyitott a terem ajtaj�n �s �tv�gva a padok k�zt, az iroda fel� vette az �tj�t.

- Gyere csak! – h�vta Harry �s felszaladt a r�vidke l�pcs�n, majd p�lc�j�val kinyitotta a z�rat �s bel�pett.

A s�t�t var�zslatok kiv�d�se tan�r irod�ja minden �vben m�s �s m�s berendez�si t�rgyaknak adott otthont, s mialatt Harry k�rben�zett a teremben, �nk�ntelen�l is esz�be jutottak a kor�bbi eml�kek. Els� SVK tan�ra, M�gus idej�n az iroda minden sark�ba fokhagymaf�z�reket akasztottak, hogy elriasszon egy �ll�t�lagos v�mp�rt. Mikor Lockhart dolgozott itt, val�s�ggal uralma al� hajtotta az irod�t, mivel minden szabad helyet a saj�t fot�ival �s festm�nyeivel fedett le, �gy aki bel�pett hozz� nem egy, hanem legal�bb harminc Lockharttal tal�lta szembe mag�t. Lupin tan�rs�ga idej�n volt tal�n a legszer�nyebb berendez�se az irod�nak; amire Harry eml�kezett csup�n egy k�kalagos akv�rium, n�h�ny szakk�nyv �s egy utaz�l�da volt. Mordon, vagyis Barty Kupor furcsa t�kr�kkel, mal�ciamutat�kkal �s �ls�gdetektorokkal rakta tele a szob�j�t, az ut�na k�vetkez� Umbridge viszont cica-mint�s t�ny�rokkal �s csipketer�t�kkel, amit�l h�nyingere t�madt Harrynek, valah�nyszor bel�pett ide. Piton SVK irod�ja m�r ismer�s volt a di�koknak. S�t�ts�g�vel �s bizarr berendez�si t�rgyaival (fot�k, prepar�lt �llatok) hasonl�tott a b�jitaltan teremre.

Fleur azonban Lupinhoz hasonl�an szer�nyen rendezte be az irod�t, ami Harry sz�m�ra egyet jelentett az els� gyan�s jellel. Nem olyannak ismerte Francic�t, aki k�t esk�v�i �s egy csal�di fot�val, meg n�h�ny ter�t�vel be�ri.

- Igazad volt, nem tetszik, amit csin�lsz – jelentette be m�g�tte Hagrid, �szt�n�sen suttog�ra v�ve hangj�t. – Bet�rsz Fleur irod�j�ba! M�gis mire j� ez?

Harry megfordult �s az �ri�s szem�be n�zett.

- Arra j�, hogy megbizonyosodjak a sejt�semr�l. Szerintem Fleur nem teljesen �nmaga…

Hagrid megh�kkent.

- Mi? �gy �rted az Imperius �tok alatt van?

Harry b�lintott. P�lc�j�t el�reszegezve lassan k�rbes�t�lt a szob�ban. Kinyitotta a szekr�nyt, de abban csak j� n�h�ny sz�nes tal�r f�gg�tt. Ez m�r jobban illik Fleur-h�z – gondolta Harry.

- �s ezt m�gis mire alapozod? – k�rdezte Hagrid.

- Arra, hogy m�gikus �nv�delem oktat�k�nt olyan �ll�sa van, ami minden �vben cser�li a tan�r�t…

Hagrid nem �rtett egyet vele.

- Harry, ez m�r nem s�t�t var�zslatok kiv�d�se! – mormogta. – Nem hat r� az az �tok…

- Igen, Mordon is eml�tette – b�logatott sz�rakozottan Harry �s az �r�asztalhoz l�pett. - De tal�n t�vedett…

Kinyitotta a fi�kot – abban t�bb pergamen, toll, egy v�r�s macsk�kkal d�sz�tett giccses zsebken� („Ezt tuti Ginnyt�l kapta!”), egy f�mgoly�bis �s egy tan�ri napl� fek�dt sz�pen elrendezve.

Belen�zett a napl�ba, de csal�dottan �llap�totta meg, hogy abban csak �rdemjegyek szerepeltek, meg a n�vsorban n�gy gyerek neve al�h�zva, ezek mellett b�ntet�munka bejegyz�ssel.

Visszatette a napl�t a hely�re �s kivette a f�mes g�mb�t. Az eg�sz nem volt nagyobb egy t�rpe golym�kn�l; Harry a f�ny fel� tartva megvizsg�lta. A goly� nagyon egyenetlen �s durva fel�let� volt, telis-tele karcol�sokkal, s�t v�s�ssel. Egy-k�t helyen sima volt, itt elmos�dott csillog�st lehetett felfedezni rajta, mintha �veggel olvasztott�k volna egybe a f�met.

- Van �tleted, mi lehet ez? – mutatta Hagridnak a goly�t.

- G�z�m sincs – v�laszolta kiss� t�relmetlen�l a vad�r. – De j� lenne, ha sietn�l, mert nem szeretn�m, ha rajtakapn�nak egy m�sik tan�r szob�j�ban kutakodva.

Harry letette az asztalra a g�mb�t.

- Te nem kutakodsz. Ha megtal�lnak, majd azt mondom, hogy most kapt�l rajta engem �s �pp ki akart�l vinni…

Hagridot ez nem nyugtatta meg, de Harry m�r a fura f�mdarabra figyelt �s r�szegezte a p�lc�t.

- Demonstrate! – suttogta a var�zsig�t, de nem t�rt�nt semmi. A goly�bis t�k�letesen var�zstalan volt.

Csal�dottan ezt is visszatette a hely�re, majd megpr�b�lta visszatolni a fi�kot, de az megakadt. L�k�dni �s feszegetni kezdte, de nem mozdult.

- �tkozott fi�k… - morgol�dott, majd ekkor hirtelen meg�llt. T�prengve Hagridra n�zett.

- Mi van? – k�rdezte Hagrid.

- Tal�n maga az iroda van meg�tkozva – vetette fel az �tletet Harry. – Tal�n aki sok�ig haszn�lja az irod�t, lassan r�ker�l az �tok. Ha embereket meg t�rgyakat el lehet �tkozni (pecs�tnyom�kat – tette hozz� gondolatban Harry), akkor szob�kat is, nem igaz?

Hagrid nem v�laszolt, m�g mindig az ajt� el�tt �llt �s n�ha h�trapillantott a v�lla f�l�tt, hogy megn�zze, nem figyeli-e �ket valaki.

- Lehet, hogy Flitwickkel is ez t�rt�nt… Lehet, hogy a Sz�ks�g Szob�j�t is el�tkozt�k.

- Kicsit kezdesz elt�volodni a szil�rd talajt�l, pajt�s – d�rm�gte Hagrid, s k�zben odament Harryhez. Egy er�s r�nd�t�ssal visszatolta a fi�kot a hely�re.

- Most m�r t�nyleg menj�nk innen! – mondta szigor�an, s Harry belet�r�d�tt.

Kimentek az irod�b�l, majd a folyos�n elv�ltak: Hagrid visszaballagott a gyeng�lked�h�z, hogy Flitwick professzor �llapota fel�l �rdekl�dj�n, Harry pedig zsebre tett k�zzel s�t�lt fel a griffend�l toronyba.

Keser�en �llap�totta meg, hogy semmit sem tal�lt, ami al�t�masztotta volna az �tlet�t. Miut�n l�tta Flitwick professzor viselked�s�t, r�gt�n arra gondolt, hogy az egyik tan�r Imperius-�tokkal s�jtotta. Egy tan�r, aki vagy a hal�lfal�knak dolgozik, vagy a miniszt�riumnak, vagy maga is Imperius �tok hat�sa alatt van. Abban biztos volt, hogy se McGalagony, se Horatius Lumpsluck nem lehet az, mert �k ki se tett�k a l�bukat a Roxfortb�l Dumbledore hal�la �ta p�r �r�n�l hosszabb id�re. Viszont amint megpillantotta Fleur arc�t a tan�rok k�z�tt, azonnal beugrott neki a vesz�lyes �ll�sa �s az, ahogy hirtelen jelentkezett r�, alig p�r nappal az esk�v�je ut�n.

Mikor bel�pett a klubhelys�gbe, l�tta, hogy szinte m�g mindenki �bren van �s a vacsor�n�l t�rt�nt incidens r�szleteit besz�lik meg. Harrynek nem volt kedve csatlakozni hozz�juk, ez�rt nagy �vben kiker�lve a Creevy fiv�reket felszaladt az emeletre. Ginnyt nem l�tta a klubhelys�gben, ez�rt arra gondolt, hogy itt lehet a l�ny �s nem is kellett csal�dnia. Mikor benyitott a heted�vesek ajtaj�n, bent csak Ginnyt �s Neville-t, �s nagy meglepet�s�re Susan Bones-t tal�lta.

- Na mi van, te �jabban griffend�les lett�l? – k�rdezte t�le Harry.

A l�ny elpirult, Neville-el egy�tt, Ginny azonban halkan kuncogott.

- Mondtam, Harry – sz�lt Ginny. – A szab�lyokkal m�r nem sokan t�r�dnek…

Harry ledobta mag�t r�gi �gy�ra.

- Hov� ment�l? – �rdekl�d�tt Neville, hogy m�s utakra terelje a besz�lget�st.

- Hallgat�zni, meg leskel�dni, ahogy szoktam – v�laszolta Harry.

- �s megtudt�l valamit? – n�zett fel a m�sik l�ny.

Harry a fej�t r�zta.

- Csak azt, hogy t�vedt�nk. Flitwick nem Imperius �tok alatt �llt.

A bejelent�s ugyan�gy meglepte �ket, ahogy Harryt is �s r�szletesen kifaggatt�k r�la, hogy m�g mir�l besz�ltek a tan�rok, ez azonban nem tartott sok�ig. Harry egyel�re nem akart sz�lni Fleur ir�nti gyan�j�r�l, ami r�ad�sul teljesen megalapozatlan – ezt k�nytelen volt beismerni mag�nak, de nagyon nem �r�lt neki.

- Ginny azt mondta, besz�lni szeretn�l velem – sz�lt Neville.

Harrynek azonnal beugrott, mi�rt is j�tt vissza eredetileg Roxfortba.

- Ja, igen, a seg�ts�gedet szeretn�m k�rni – mondta Harry, s Neville �rdekl�dve hallgatta. – �s m�g Lun��t, s�t, Susant is sz�vesen l�tom.

R�viden elmondta, hogy a k�nyvt�ri nyomoz�munk�j�ban kell neki seg�ts�g, s �r�mmel tapasztalta, hogy Neville minden egy�b k�rdez�sk�d�s �s k�v�ncsiskod�s n�lk�l azonnal felaj�nlotta.

Harry a reggeli kor�n kel�s ut�n nagyon f�radtnak �rezte mag�t, ez�rt nem sok�ra v�get vetettek a besz�lget�snek. J� �jt k�v�ntak egym�snak �s Neville bem�szott az �gyba, bar�tn�je mell�. Ginny is hasonl�an tett �s �sszeh�zta az �gyf�gg�nyt, de Harry ekkor kapcsolt.

- V�rj – sz�lt r� suttogva. – Megl�thatnak.

Ginny legyintett.

- Neville meg Susie miatt nem kell agg�dnod.

- Na �s Dean? – Harry m�g eml�kezett r�, milyen bosszant� volt a vacsora alatt r�gi szobat�rsa.

Ginny kihajolt az �gyf�gg�ny m�g�l �s az ajt�ra szegezte a p�lc�t. A z�r halkan kattant.

- Aludjon, ahol akar – vonta meg a v�ll�t nemt�r�d�m m�don, majd egy puszit nyomott az elk�pedt Harry arc�ra �s betakar�zott.

*

M�snap szombat volt, �gy a di�kok kihaszn�lhatt�k szabadidej�ket. B�r a Roxmortsi h�tv�g�ket elt�r�lt�k (csak okt�berben enged�lyeztek k�t h�tv�g�t a di�koknak, mikor a koboldok t�mad�sa miatt j�form�n egy eg�sz sereget felvonultattak a Roxfort �rz�s�re), �rezhet�en kevesebben k�sz�ltak a folyos�kon. A legt�bben a klubhelys�gben maradtak vagy kviddicseztek a kett�osztott p�ly�n.

Harry, Ginny, Neville �s Susan Bones egy�tt mentek le a k�nyvt�rba. Harry felmutatta az enged�lyt Madam Cvikkernek – a k�nyvt�rosn� ragaszkodott hozz, tal�n mert rem�lte, hogy az �jszaka alatt valami var�zslat folyt�n �rv�nytelenedett -, majd bez�rk�ztak a lev�lt�rba. Harry becsukta az ajt�t �s bar�taira n�zett.

- Besz�lj�k meg, mi a teend�… - kezdte, de Ginny m�ris k�zbe v�gott.

- Hagyd csak r�m, te menj �s keresd meg azt a szellemet! Csak azt mondd meg, melyik kupacban mi van.

Harry elmagyar�zta, azt�n Ginny hesseget�s�re hagyta �ket dolgozni. El�hal�szta a Tekerg�k T�rk�p�t �s megjelen�tette rajta a kis mozg� foltokat. Legal�bb �t perc�be telt, mire a sok-sok nevet �tb�ng�szve megpillantotta a Sz�rke H�lgyet. A holl�h�t szelleme a b�jitaltan terem fel� vezet� alagsori l�pcs� alj�ban lebegett.

Harry �sszehajtotta a t�rk�pet �s sietve elindult lefel�. Mire meg�rkezett arra a helyre, ahol kor�bban Piton, majd Lumpsluck �r�i el�tt v�rakozott a t�rsaival egy�tt, a Sz�rke H�lgy m�r tovalebegett �s a falakat ritk�san fed� festm�nyek el�tt �szott a leveg�ben, l�tsz�lag c�ltalanul, egykedv�en. Harry ut�na szaladt.

- V�rjon, k�rem! – ki�ltott r�, mire a szellem meg�llt �s megfordult.

Val�ban illett r� a Sz�rke H�lgy kifejez�s. B�r arca ugyanazzal a t�lvil�gi f�nnyel t�kr�z�d�tt a s�t�tben, mint a t�bbi k�s�rtet�, tiszt�n kivehet� volt, hogy �let�ben is b�natos, hamusz�rke arccal volt meg�ldva ez a fiatal l�ny. Nem lehetett t�bb h�sz �vesn�l mikor meghalt – gondolta Harry. A szellem leoml� haja is sz�rke volt – �gy t�nt, m�r gyerekkor�ban meg�sz�lt.

- �hm… j� napot – kezdte Harry, miut�n �sszeszedte a gondolatait.

A szelleml�ny �rdekl�dve n�zett r�.

- Besz�lni szeretn�k �nnel… ha nem gond.

A Sz�rke H�lgy m�g mindig csak b�mult. Majd lassan elmosolyodott �s megr�zta szellem fej�t.

Harry t�prengve n�zte.

- K�rem – pr�b�lkozott tov�bb. – Nagyon fontos lenne besz�ln�nk…

A Sz�rke H�lgy nem v�rt tov�bb, h�tat ford�tott Harrynek �s ellebegett.

- V�rjon! – sz�lt ut�na Harry, de a szellem meg se hallotta. Kom�tosan belebegett a b�jitaltan szert�rba a csukott ajt�n �t.

Harry nem ment ut�na, csak �llt �s bosszankodott.

- Sose sz�lal meg – mondta hirtelen a falon l�g� egyik festm�ny.

- Mi�rt nem? – k�rdezte Harry.

- H�t az�rt, mert n�ma a lelkem – v�laszolta keretei k�z�l a hossz� sz�ke haj� fiatal n�, mik�zben egy k�ker�t�s tetej�n �ld�g�lt �s sz�rakozottan a l�b�t l�b�lta. M�g�tte a festett nap �ppen felkelt a horizont m�g�l. - �let�ben is n�ma volt, mert a dr�ga apja kit�pette a nyelv�t – folytatta fintorogva.

- Mi? – h�kkent meg Harry.

A sz�kes�g ujjai k�r�l csavargatta hajf�rtjeit, k�zben tov�bb mes�lt.

- �ll�t�lag valami pr�f�ta vagy mi volt, �s folyton csupa rossz dolgot j�solt, amik mind val�ra v�ltak. Elszeg�nyedett a csal�d, az anyja tragikus hirtelens�ggel meghalt… v�g�l az apja egyszer�en kiv�gatta a nyelv�t a h�ziman�j�val… A man� meg �ngyilkos lett, ami�rt ilyesmire k�nyszer�tett�k.

A l�ny megvonta a v�ll�t �s tov�bb l�b�lta l�bait. Harry a plafonra emelte a fej�t �s lemond�an s�hajtott. – Hazudott… - motyogta halkan.

- Tess�k? – vonta fel �ves szem�ld�k�t a l�ny.

- Semmi… - cs�v�lta a fej�t Harry. – Csak valaki azt mondta nekem, hogy egyszer besz�lt vele…

A Sz�rke H�lgy kom�tos nyugalomban kilebegett a b�jitaltan szert�rb�l �s tov�bb�szott fel a l�pcs�n, tal�n a holl�h�t tornya fel�.

- Akkor annak az illet�nek nagyon er�s meggy�z� k�szs�ge lehetett… - nevetett a festm�ny, Harry pedig csal�dottan tov�bb �llt.

Ez nem lehet igaz! – d�h�ng�tt mag�ban. M�rt nem sz�lt Denem, hogy n�ma a H�lgy? Tal�n �tl�tott volna a szit�n? Nem, az lehetetlen…

A k�nyvt�r fel� vette az ir�nyt, hogy elmondja bar�tainak, mi t�rt�nt �s a tov�bbiakban seg�ts�g�kre legyen a nyomoz�munk�ban. Mikor bel�pett a k�nyvt�r duplasz�rny� ajtaj�n, elhaladt a mogorva Madam Cvikker mellett �s meg�rkezett a z�rolt r�szleg lev�lt�ri szekci�ja el�, Ginny, Susan Bones �s Neville m�r a csal�df�kat �s leveleket n�zegett�k �s egy jegyzetf�zetbe k�rm�ltek neveket. Mikor bement az ajt�n, mind felpillantottak.

- Mit mondott a Sz�rke H�lgy? – �rdekl�d�tt r�gt�n Ginny.

- Semmit – el�zte meg Harryt a v�lasszal Luna, aki ekkor j�tt ki az egyik szekr�ny m�g�l egy csal�df�kat tartalmaz� irattal a kez�ben. – Szia Harry!

Semmit se v�ltozott – �llap�totta meg r�gt�n Harry �s egy sz�les mosolyt k�ld�tt a sz�ke haj� l�ny fel�, akinek vajs�r�s dug�kb�l f�z�tt nyakl�nca �s f�le m�g� dugott var�zsp�lc�ja csak m�g tov�bb n�velte annak l�tszat�t, hogy Luna s�ltbolond – azonban a l�tszat csal, Harry tudta ezt.

- Honnan veszed ezt? – n�zett r� Neville, felpillantva egy k�nyvb�l.

- Mert n�ma – mondta egyszerre Luna �s Harry.

- N�ma?! – d�bbent meg Ginny, Harry pedig elmes�lt mindent, amit a sz�ke haj� boszork�ny festm�nye mondott neki.

- Hogy az a…! – morgol�dott Susan, de a t�bbiek nem tettek megjegyz�st.

Harry fogta mag�t �s le�lt Ginny mell�.

- �gyhogy nincs m�s h�tra… - maga el� h�zott egy m�g nem vizsg�lt csal�df�t �s r�pillantott a jegyzett�mbre.

Egy darabig mindenki csendben volt, azt�n Neville felpattant a sz�kb�l.

- De van – sz�lalt meg kiss� t�tov�n. – Harry, szerintem a Sz�rke H�lggyel lehet besz�lni.

Harry egy pillanatra megh�kkent.

- Hogyan?

- Nos… igaz�b�l nem a k�s�rtetre gondolok… – vakarta a fej�t Neville -, de egyszer-k�tszer m�g els�ben besz�lgettem egy festm�nnyel, amit szint�n Sz�rke H�lgynek h�vtak. Az�rt eml�kszem r�, mert n�ha kiseg�tett a bel�p� jelsz�val, ha elfelejtettem. K�zeli bar�tja volt a K�v�r D�m�nak…

Luna a homlok�t r�ncolta, ami nagyon furcsa volt t�le �s letette az irathalmot Ginny el� az egyik asztalk�ra.

- Azt mondod, lehet besz�lni vele?

Neville szapor�n b�logatott.

- Aha. De m�r r�gen nem l�ttam a folyos�n.

- �n nem eml�kszem ilyen festm�nyre – sz�lt most k�zbe Luna.

Neville megvonta a v�ll�t.

- Mondom, m�r r�g nem l�ttam. Tal�n m�g nem is j�rt�l ide Roxfortba – n�zett a l�nyra. - Biztos elk�lt�ztett�k…

- Ez el�fordulhat? – k�rdezte szkeptikusan Harry. �tlete sem volt, m�rt k�lt�ztetne �t valaki egy festm�nyt egyik helyr�l a m�sikra.

- H�t persze! – b�logatott Ginny. – Nem eml�kszel? Sir Cadogan festm�ny�t is �trakt�k a D�ma hely�re, mikor az megs�r�lt. Ha egy festm�ny s�r�l, elt�vol�tj�k a hely�r�l �s k�s�bb renov�lj�k. El�fordul, hogy azt�n m�sik helyre rakj�k vissza – vonta meg a v�ll�t a l�ny.

Harryben egy csap�sra megfogalmaz�dott a terv:

- Akkor besz�lek a K�v�r D�m�val. Ha az � ismer�se, akkor tal�n tudja, hol van most… - jelentette be �s fel�llt, a csal�df�t visszatette a kupacba.

- Est�re kifulladsz a szaladg�l�st�l – mondta vigyorogva Ginny, Harry pedig m�r az ajt�ban volt.

- Ez m�r csak ilyen rohang�l�s nap – vonta meg a v�ll�t.

- Ink�bb rohang�l�s legyen, mint sz�rnyeteges… - jegyezte meg s�t�ten Neville.

Harry, Ginny �s Luna �sszepillantottak.

- Na j�, megyek a klubhelys�ghez – b�cs�zott Harry �s �tv�gott a z�rolt r�szlegen, de csak p�r l�p�st tehetett zavartalanul.

- �n a helyedben nem menn�k arra – sz�l�totta meg egy kecskeszak�ll� var�zsl� festm�nye, aki a T �s U sorok k�z�tt l�gott a falon �s egyenest az iratt�rra l�tott innen.

- Mi�rt?

A var�zsl� szomor�an s�hajtva cs�v�lta a fej�t.

- Nem di�knak val� l�tv�ny az – mondta. – A miniszt�riumiak meg�rkeztek a b�b�jtan professzor�rt. �t elviszik �s f�lek, hogy vele az igazgat�n�t is. Szomor�, szomor�…

- Mi?! – ki�ltott fel Harry �s m�r rohant is a folyos�n a szesz�lyes l�pcs�k fel�. Oda se figyelt arra, hogy a festm�ny ut�na ki�lt (- Most hov� m�sz? Nem megmondtam, hogy nem neked val�?), lerobogott a l�pcs�n – az egyik �pp kifordult a hely�r�l �s Harry majdnem leesett egy emeletet, mikor leugrott volna az utols� l�pcs�fokr�l -, majd befordult a sarkon �s m�r hallotta a besz�lget�s zaj�t.

Lef�kezett �s hamarosan megpillantotta �ket. McGalagony �s Lumpsluck professzor h�rom miniszt�riumi var�zsl�val besz�lgetett, akik k�z�l kett� auror volt, a harmadik pedig Harry meg�t�l�se szerint egy jegyz� lehetett a kez�ben tartott nagy pergamentekercs �s gyors�r� penna miatt.

Egyik�k �pp egy levelet adott �t McGalagonynak, mikor Harry megpillantotta �ket.

- Igazgat�n�, a m�gia�gyi miniszter szem�lyesen k�rt meg r�, hogy adjam �t �nnek ezt a levelet – mondta a legmagasabb auror, aki nagyon el�kel� fekete zak�szer� tal�rt �s eleg�ns, ugyancsak fekete �lt�nyt viselt. Hossz�, egyenes barna haja l�farokba fogva l�gott, kez�re b�rkeszty� fesz�lt. 

Harry legnagyobb d�bbenet�re felismerte az illet�t. Ez k�sztette r�, hogy azonnal b�jjon el a cs�csos sipk�j� var�zsl� szobra m�g�, ami m�r egyszer fedez�ket ny�jtott neki �s Ginnynek, �s csak biztos t�volr�l figyelje az aurort, Marcus Leonardot.

- Beid�z�s? – n�zett r� k�rd� tekintettel McGalagony. - Mif�le…?

- Majd megtudja, ha elolvasta – szak�totta f�lbe Leonard �s zsebre dugta a kez�t. Indulni k�sz�lt.

Lumpsluck professzor egy l�p�ssel k�zelebb ment az aurorhoz.

- Egy pillanat! �n felismerem mag�t! – mutatott r� k�v�r ujj�val.

Leonard sz�r�s szemmel az �reg professzor fel� fordult. McGalagony felpillantott a lev�lb�l.

- Igen… - folytatta biztosabban a professzor. – Maga az a Leonard vagy ki! Janu�rban szerepelt az �js�gban a fot�ja. Mag�t elrabolt�k a koboldok…

- Badars�g – mordult fel Marcus Leonard.

- Nem, nem! Biztosan tudom! – er�sk�d�tt Lumpsluck. – McGalagony professzor, higgye el nekem! Ez az ember lehet ak�r…

- Ak�r mi, Mr Lumpsluck? – v�gott k�zbe megint Leonard. – Arra c�loz, hogy hal�lfal� vagyok? Vagy kobold szimpatiz�ns, mint a F�nix Rendje egyes tagjai?

McGalagony �sszevonta szem�ld�k�t �s d�h�sen meredt az aurorra.

- Ne besz�ljen ostobas�gokat fiatalember!

- Hah! Fiatalember… - ism�telte undorodva a sz�t Leonard. – Ne besz�ljen �gy velem, mintha az egyik di�kja lenn�k, Minerva McGalagony! – fenyeget�z�tt a f�rfi.

- Maga meg ne besz�ljen velem �gy, mint egy pap�rtologat�val az �gyoszt�ly�n. Elfelejti, hogy a Roxfort igazgat�jak�nt van bizonyos…

- Kegyed csak az�rt igazgat�, mert a miniszt�rium j�v�hagyta – felelte lust�n Leonard m�g mindig zsebre dugott k�zzel. - De a helyzet megv�ltozott, professzor. Nagyon megv�ltozott. A kobold-fenyeget�s bizony s�lyos gondokat jelent…

- Igen, olyan s�lyosakat, hogy maguk hajlamosak megfeledkezni m�g Tudjakir�l is! – csattant fel McGalagony.

Leonard nem v�laszolt a v�dakra, �sszer�ncolt homlokkal n�zte az igazgat�n�t.

- Mondja, mi volt ez az eg�sz elt�n�s �s hasonl�k? – k�rdezte az �reg Lumpsluck professzor. – �n szinte mindenkit ismerek a m�gia�gyi miniszt�riumban, de mag�t m�g nem l�ttam!

- Az elt�n�sem egy titkos hadm�velet r�sze volt, Mr Lumpsluck, aminek a r�szletei a legkev�sb� sem tartoznak mag�ra – hangzott a higgadtnak �lc�zott goromba v�lasz.

- Sz�val val�ban a koboldok fogs�g�ba esett? – n�zett r� McGalagony.

Leonard t�relmetlen�l b�lintott.

- �s hogyan siker�lt megsz�knie?

- Megvannak a m�dszereim – v�laszolta f�lv�llr�l az auror. – Felfogta, mi �ll a lev�lben? – v�ltott �jra goromba hangnemre, s ezzel egy�tt McGalagony ajkai is pengev�konyra pr�sel�dtek.

- Helyes. – b�lintott fels�bbs�gesen Leonard. – Rem�lem, meg�rtette igazgat�n�, hogy a koboldok b�jtat�sa milyen k�vetkezm�nyekkel j�rhat. Nincs sz�ks�g�nk rebellisekre ezekben az id�kben. �pp el�g gond nek�nk Voldemort nagy�r…

Harry k�zelebb h�z�dott a besz�lget�kh�z �s a f�l�t hegyezte.

- Az �js�gban nem ezt olvasom – jegyezte meg McGalagony miut�n visszanyerte viszonylagos higgadts�g�t a n�v eml�t�se ut�n. – �ssze-vissza besz�lnek. Egyszer a koboldok a k�zellens�g, m�skor az �ri�sok, �pp a hal�lfal�kra ford�tj�k a legkevesebb figyelmet!

Leonard eg�szen k�zel hajolt McGalagonyhoz �s halkabbra vette a hangj�t. Harry erre is felk�sz�lt, m�r r�g ott volt a kez�ben a telef�l, �gy tiszt�n hallotta, mit besz�lnek.

- �pp el�gg� foglalkozunk a hal�lfal�kkal, elhiheti – sziszegte Leonard m�r-m�r fenyeget�en. – Nincs sz�ks�g�nk ehhez egy f�ldalatti sz�vets�gre. Se a F�nix Rendj�re, se pedig egy nevets�ges di�kmozgalomra.

- De Harry Potter az�rt kell maguknak, igaz? – McGalagony nem hagyta mag�t megf�leml�teni.

- A miniszter �rnak tal�n, hogy meg�rizze a politikai n�pszer�s�g�t – (McGalagony megvet�en horkantott) -, de nekem, mint aurornak, semmi sz�ks�gem egy taknyos k�ly�kre.