H�tf�n reggel kilenckor kelt a h�romf�s t�rsas�g, gyors mosakod�s �s reggeli ut�n mugli ruh�kba �lt�ztek, hogy ne keltsenek felt�n�st London utc�in. Harry felvette szok�sos kopott farmer�t �s fekete p�l�j�t, ami miatt a Little Whinging-i j�m�d� csal�dok k�zvesz�lyes hulig�nnak tartott�k.

Az id� szok�s szerint pocs�k volt, b�r a felh�k k�z�l, csod�k-csod�j�ra n�ha el�bukkant a nap. Az es� azonban legjobb esetben is csak p�r percre �llt meg, nem tov�bb. Mikor Harry, Ron �s Hermione kil�ptek az ajt�n, �s elv�gezt�k az ajt�z�r� b�b�jt, a szok�sos, n�ptelen Grimmauld t�ren tal�lt�k magukat. Mind�ssze n�h�ny es�kab�tos gyerek �csorgott a t�r t�loldal�n.

- Alacsonyan sz�llnak a dementorok. Es� lesz – jegyezte meg Ron az �gre pillantva, Harry �s Hermione pedig elfojtottak egy nevet�st.

Val�ban, messze a horizonton n�h�ny dementort lehetett l�tni, amint gonosz denev�rekk�nt siklanak az �gen. Amerre j�rtak, a felh�k megs�r�s�dtek, �rny�kba borult minden, �s hamarosan es� vagy j�ges� t�p�zta az idegeket.

- V�rjatok itt, mindj�rt j�v�k – sz�lt Hermione �s fak�pn�l hagyta a k�t fi�t, akik zsebre dugott k�zzel, p�lc�ikat k�szenl�tben tartva figyelt�k, ahogy a l�ny a t�r k�zep�n �ll� �sdi, piros telefonf�lke fel� siet.

A megbesz�lt terv szerint Hermione felh�vta a tudakoz�t, hogy r�akadjanak az �rvah�z pontos c�m�re �s nev�re. Mind�ssze egy utcan�v �llt rendelkez�s�kre, amire Harry eml�kezett abb�l az id�b�l, mikor Dumbledore-ral a mereng�ben tekintett�k meg az egyik korai eml�ket Tom Denemr�l.

Hermione �t perccel k�s�bb visszat�rt, arc�n sz�les mosollyal.

- Megvan! – jelentette be vid�man �s meglobogtatott egy pergamen darabk�t Harry orra el�tt. – Itt van a c�m, �s a n�v: Szent Ferenc Gyermekotthon. A XIX. sz�zad k�zepe �ta �ll, �s ez az egyetlen �rvah�z, mely azon a k�rny�ken tal�lhat�, �gyhogy…

-… indulhatunk! – fejezte be Ron a mondatot. – �gyes vagy. Hol tanult�l meg ilyen j�l teleton�lni?

Hermione kuncog�s kis nevet�st hallatott, majd belekarolt Ronba, �s a h�rom j� bar�t megindult a legk�zelebbi metr� lej�r�hoz. J� f�l �r�ig tartott, mire el�rtek a metr�hoz, majd a jegyv�s�rl�s �s a megfelel� peron megtal�l�sa (amit mind Hermione int�zett – Harry s�t�t tekintettel f�rk�szte a t�meget, ismer�s, vagy gyan�s arcok ut�n kutatva; Ront pedig t�ls�gosan lek�t�tte a csod�lkoz�s) eltartott tov�bbi harminc percig, s az utaz�s ehhez k�pest m�r eg�szen r�vid ideig tartott. F�l tizenkett�kor m�r a mozg�l�pcs�n haladtak a felsz�n fel�, s r�videsen ki�rtek a zuhog� es�be.

A metr�meg�ll�t�l h�sz perc gyalogl�s v�rt m�g r�juk, amit zs�folt, aut�dud�l�st�l �s embert�meg zaj�t�l hangos f��ton tettek meg, majd bekanyarodtak egy csendesebb utc�ba, ami a tudakoz� szerint az �rvah�znak is helyt adott. Az utca nagyon megv�ltozott az�ta, hogy Harry utolj�ra „j�rt” itt, hiszen az �ta k�zel hatvan �v telt el. A kis utc�ban m�r nem l� vontatta tejeskocsi gurult, hanem �lelmiszersz�ll�t� teheraut� p�f�g�tt, mad�rcsicserg�s helyett aut�k zaja hallatszott, a macskak�ves utat felv�ltotta az itt-ott felszakadozott aszfalt, �s ahogy �szrevette a k�zelben �csorg� h�rom punk fi�t, Harry szerint m�r az sem okozna k�l�n�sebb felt�n�st az emberek k�zt, ha egy hossz� haj� �s szak�ll�, szilvasz�n� b�rsonykab�tba �lt�z�tt f�rfi s�t�lna erre.

Az utca v�g�n egy kisebb t�rre �rkeztek, aminek nagy r�sz�t egy nemr�g fel�j�tott, r�gi �p�let foglalta el. Az �p�let homlokzat�n fekete t�bla hirdette:

Szent Ferenc Gyermekotthon

Alap�tva: 1837

Harry, Ron �s Hermione �sszen�ztek, majd Harry intett a fej�vel, hogy menjenek be. L�tsz�lagos k�z�nye viszont nem volt val�di, ugyanis furcsa szorong�s fogta el, ahogy az �p�letre n�zett. Ron hat�rozott l�ptekkel elindult a bej�rati ajt� fel�, Hermione azonban �szrevett valamit Harry tekintet�ben, mert t�tov�zva n�zett r�, s csak akkor indult el, mikor Harry jelz�s k�ppen megr�zta a fej�t.

Az �p�let el�tt h�z�d� fekete kov�csoltvas kapun �tl�pve, p�r l�pcs� megm�sz�sa ut�n �rkeztek meg a bej�rathoz. Harry megnyomta a cseng�t, mire p�r m�sodperccel k�s�bb az ajt� kiny�lott.

- J� napot, miben seg�thetek? – k�rdezte kedvesen egy �reg�r, aki kock�s inget �s magasra felh�zott, sz�rke nadr�got viselt. Val�sz�n�leg � a port�s – gondolta Harry. Bentr�l gyerekzsivaj �s t�ny�rcs�r�mp�l�s hallatszott, az �rvah�z lak�i �ppen eb�deltek.

- J� napot! Mi �hmm… a gyermekotthon vezet�j�vel szeretn�nk besz�lni.

Az �reg v�gigm�rte �ket, majd recseg� hangon megk�rdezte:

- Megbesz�lt�k el�re az id�pontot?

- �hmm… nem…

- Igen, term�szetesen megbesz�lt�k – vette �t a sz�t Hermione, Harry pedig �szt�n�sen befogta a sz�j�t -, k�rem, tudassa az igazgat�val, hogy Hermione Granger meg�rkezett.

Az �reg �sszeh�zta a szem�ld�k�t �s beljebb csoszogott az ajt�t�l, a bej�rat m�g�tti kis port�sf�lk�be. Kom�tosan kih�zott egy fi�kot a sz�lk�s �r�asztalb�l, majd kivett egy jegyzett�mb�t.

- Hmmm… Granger, Granger… nem l�tok ilyen nevet – d�rm�gte, miut�n �tfutotta a jegyzett�mb�t.

Hermione nem esett k�ts�gbe, az �reg mell� �llt �s a v�lla f�l�tt belen�zett a jegyzetf�zetbe.

- Nem n�zn� meg m�gegyszer, k�rem? Igen fontos lenne, hogy besz�ljek vele. Ha valami adminisztr�ci�s hiba t�rt�nt…

- Ejnye no, �tfutom m�geccer, ha kegyednek ilyen fontos…

Harry �s Ron t�tott sz�jjal figyelt�k, amint a l�ny �szrev�tlen�l el�h�zza a p�lc�j�t, �s a jegyzetf�zetre szegezi �gy, hogy a port�s ne l�ssa. A p�lca hegye egy pillanatra felizzott, majd kihunyt, Hermione pedig visszatette a zseb�be, mint aki j�l v�gezte dolg�t.

- No fene! – sz�lt az �reg hirtelen. – Itt van a neve kisasszony, biztos r��lt a kis�rd�g, hogy az el�bb nem vettem �szre.

- Semmi baj, el�fordul az ilyesmi – mosolygott kedvesen Hermione, az �reg pedig eltette a jegyzett�mb�t. – Sz�lna k�rem az �rkez�s�nkr�l?

- Persze, hogyne, m�ris – motyogta az �reg �s csigalass�s�ggal felemelte az asztalon nyugv� fekete telefon kagyl�j�t. Mik�zben besz�lt, Hermione h�trafordult, �s a meglepett Harryre �s Ronra kacsintott vid�man, majd, miut�n a port�s k�z�lte vel�k, hogy az els� emeleten jobbra tal�lhat� irod�ban v�rj�k �ket, a h�rom j� bar�t Hermion�val az �len megindult a l�pcs�k fel�.

Az ajt�hoz �rve Hermione kopogott, majd egy rekedt, n�i hang h�v�s�ra bel�ptek a fekete-feh�r padl�zat�, egyszer� berendez�s� irod�ba, ami egyben aff�le t�rsalg� is volt. Harry eml�kei szerint az �rvah�znak az eddig l�tottak k�z�l ez volt az egyetlen r�sze, ami majdhogynem v�ltozatlan maradt. Az igazgat�i sz�kben �l� h�lgy viszont megv�ltozott, a harmincas �vekben itt dolgoz� sov�ny, szigor� f�n�kasszony helyett most egy t�ls�lyos, elk�nyelmesedett, de els� l�t�sra kedves n� fogadta �ket.

- Oh, j� napot, Miss… �hm… Graner? J�l mondom? – k�sz�nt�tte a l�nyt az igazgat�n�.

- Granger vagyok asszonyom. �k pedig itt az unokatestv�reim, Ronald �s James.

Harry felvonta az egyik szem�ld�k�t meglepet�s�ben, de a k�v�r h�lgy ezt szerencs�re teljesen figyelmen k�v�l hagyta.

- �rvendek! Martha Jones vagyok, a gyermekotthon igazgat�n�je, de legink�bb f�n�kasszony a megnevezett titulusom. Tudja, ez m�g abb�l az id�b�l maradt fenn, mikor az �rvah�z az egyh�z tulajdon�ban volt, de… jaj, minek untatom �n�ket, foglaljanak helyet!

Harry�k le�ltek egym�s mell� az egyik kanap�ra, mely pont azon a helyen �llt, ahol Dumbledore-t is hellyel k�n�lta az akkori f�n�kasszony az akkori kanap�n.

- Tudja kisasszony, pocs�k a n�vmem�ri�m, �gyhogy nem pontosan eml�kszem, mit is besz�lt�nk meg… - szabadkozott a h�lgy.

- Inform�ci�kat keres�nk egy bizonyos Tom Rowle Denemr�l, aki kor�bban, eg�szen pontosan 1928-t�l 1944-ig ebben az �rvah�zban lakott.

- �n�k a rokonai ennek a Denemnek? – �rdekl�d�tt Miss Jones.

Ron alig �szrevehet�en megborzongott a gondolatra – nem �gy Hermione, aki kapva kapott az alkalmon:

- Igen, � a nagyap�nk volt. Tavaly halt meg szeg�ny, de szinte semmit se tudunk r�la, a nagymam�nk is m�r r�gen elhunyt. �gy…

-… �gy ez az egyetlen hely, ahol jobban megismerhetik �t – b�logatott egy�tt�rz�en Miss Jones. – Semmi akad�lya, hogy k�r�ln�zzenek az iratt�rban, de sajnos nem szolg�lhatok seg�ts�ggel, mert el vagyok havazva a munk�val – a f�n�kasszony gondterhelten s�hajtott. – A gyerekeink mostan�ban egyre fur�bban viselkednek, biztos ez a nyavaly�s id�j�r�s az oka, �sszeszedhettek valami v�rust, az eg�szs�g�gyisek meg az �n nyakamat szorongatj�k.

- V�rus? �gy �rti betegek a gyerekek? – kapta fel a fej�t Harry.

Miss Jones ekkor fel� ford�totta k�v�r fej�t, mintha csak most venn� �szre Harryt.

- Nos, nem mondan�m, hogy betegek, ink�bb olyan… fur�k – magyar�zta kelletlen�l. – Tudja, hogy van ez, fiatalember! A rohan� mai vil�gban nem csoda, ha egyesek depresszi�sak lesznek, de az m�giscsak furcsa, ha egy �rvah�zban t�rt�nik ez, r�ad�sul t�megesen… Na de nem v�ratom tov�bb magukat, lek�s�rem �n�ket az iratt�rba, azt�n, ha nem haragszanak, j�v�k vissza dolgozni.

- Persze… k�sz�nj�k! – mondta Hermione, majd fel�lltak a kanap�r�l �s a f�n�kasszonyt k�vetve elhagyt�k az irod�t. A l�pcs�n mentek lefel�, mikor a f�ldszintr�l szembe j�tt vel�k egy hossz�, barna haj� kisl�ny, aki nem lehetett t�bb hat �vesn�l.

- Miss Jones, Miss Jones! – sip�totta a kisl�ny. – J�jj�n gyorsan, Tommy Parkernek a tork�n akadt a h�sgomb�c �s mindj�rt megfullad!

Ron visszafojtotta a nevet�s�t, mert Hermione szigor� szemekkel n�zett r�.

- Jaj, rendben, m�ris j�v�k Paulina… - t�rdelte a kez�t a f�n�kasszony. L�that�an nem szerette az eff�le megold�sra v�r� probl�m�kat. Egy pillanatig szerencs�tlen�l toporgott, majd Harry�khez fordult. – Rem�lem, megbocs�tanak, de sietnem kell. Ha lemennek egy szintet, forduljanak balra. A folyos� v�g�n l�v� ajt� az iratt�r, ott mindent megtal�lnak, amire sz�ks�g�k lehet! – azzal elsietett a kisl�ny ut�n, aki a h�lgy vaskos kez�t h�zva pr�b�lta nagyobb siets�gre �szt�n�zni.

Hermione megcs�v�lta a fej�t, majd intett Harry�knek �s mentek a dolgukra. M�r az alaksorban j�rtak, mikor Ron megt�rte a csendet.

- Hallott�tok, amit a depresszi�s gyerekekr�l mondott? Biztos a dementorok okozz�k! Itt �l�lkodnak a v�ros felett, ez lehet az oka.

- Igen, val�sz�n�leg… - b�lintott Hermione. - A dementorok mindenkire hat�ssal vannak. A muglik ugyan nem l�tj�k �ket, de �rzik a jelenl�t�ket. �s a gyerekek �ll�t�lag m�g �rz�kenyebbek r�juk, s�t, n�h�ny mugli gyerek k�pes arra, hogy l�ssa �ket. Persze nem teljes val�jukban, de egy elmos�dott �rnyat, vagy valami hasonl�t. Valahogy �gy, mint a kviblik.

Harry�k el�rtek az utols� ajt�hoz a s�t�t folyos�n, az el�l halad� Hermione teket�ri�z�s n�lk�l benyitott. R�gt�n megcsapta az orrukat a dohos szag, �s a por, ami sz�pen befedte a m�retes helyis�gben tal�lhat� polcok minden n�gyzetcentim�ter�t.

- H�t akkor, keresg�lj�nk! – csapta �ssze a tenyer�t Ron �s megindult a legk�zelebbi polc fel�.

Hamar kider�lt, hogy a rengeteg irat �s doboz �b�c�sorrendben van elhelyezve, �gy Harry, Ron �s Hermione megosztott�k egym�s k�zt a D bet�seket. Gyorsan ment a munka, de a kezdeti lelkesed�s nemsok�ra al�bbhagyott, s mire befejezt�k az iratok �s dobozok �tvizsg�l�s�t (ezekben tartott�k az �rv�k itt maradt szem�lyes holmijait, f�nyk�peit), csal�dottan �llap�tott�k meg, hogy egyetlen Denem nev� emberr�l sem �rnak.

- Tal�n Dumbledore elvitte az iratokat – vetette fel Ron �s hangj�ba bossz�s�g vegy�lt. – Biztosan � is �tn�zte ezt a helyet…

- Lehet - morogta Harry �s � is m�rges volt a kudarc miatt.

Hermione azonban nem adta fel ilyen k�nnyen a keres�st, l�that� elsz�nts�ggal vizsg�lta a C �s E bet�seket.

- H�tha k�z�j�k keveredett v�letlen�l… - magyar�zta, majd mikor f�lretolt egy halom l�d�t a C soron, hirtelen elh�z�dott a sort�l, abbahagyott minden keres�st �s l�tv�nyosan a homlok�ra csapott. – �, h�t persze…!

Ron �s Harry �sszen�ztek.

- Gy�l�l�m, mikor ezt csin�lja – jegyezte meg Ron, de Hermione nem zavartatta mag�t. Kil�pett a polcok k�z�l �s a terem m�sik v�ge fel� vette az ir�nyt. Harry �s Ron tov�bbi megjegyz�s n�lk�l k�vett�k.

Az iratt�r v�g�ben egy rozoga, �s�regnek t�n� fa fi�kos szekr�ny �llt, minden fi�kj�n egy arany bet�vel.

- Egy�rtelm�, hogy semmit se tal�ltunk ott Tom Denemr�l.

Harrynek ez egy�ltal�n nem volt egy�rtelm�, de Hermione folytatta:

- Mikor egy gyerek hivatalosan a var�zsvil�g tagj�v� v�lik, minden adat�t, igazolv�ny�t, anyak�nyvi kivonat�t, sz�let�s�nek minden hivatalos dokumentum�t �tveszik a Miniszt�rium dolgoz�i, a mugli vil�gban pedig elt�nik, mintha sose lett volna. Velem is �gy volt, mikor h�t�ves koromban kider�lt, hogy boszork�ny vagyok, egy miniszt�riumi var�zsl� felkereste a sz�leimet �s mindent elmagyar�zott. Any��knak ki kellett k�rni�k minden iratomat az iskol�mb�l �s a h�ziorvosunkt�l is, hiszen el�g nagy kavarod�s lehetne abb�l, ha az oktat�s�gyiek zaklatn�k az embereket, ami�rt a gyermek�k nem j�r mugli iskol�ba.

Harry a szekr�ny el�tt �szrevett egy, a terem k�padl�j�ba karcolt vonalat – egy m�gikus hat�rvonal, ami k�rbe vette a szekr�nyt. Harry gyan�totta, hogy ez akad�lyozza meg, nehogy a muglik �szrevegy�k az iratszekr�nyt.

Ron k�zelebb l�pett �s kih�zta a D bet�s fi�kot, majd r�vid keresg�l�s ut�n felki�ltott.

- Megvan! Itt van Denem! – egy barna dosszi�t tartott a kez�ben, amiben megfakult pap�rok voltak, �s egy fekete-feh�r f�nyk�p – ami furcsa m�d teljesen k�z�ns�ges mugli k�p volt, nem mozgott a rajta l�that� magas, s�patag fi�. A f�nyk�p val�ban akkor ker�lhetett ide, mikor Denem elfogadta a Roxforti felv�telt �s hivatalosan m�gus lett.

Ron haboz�s n�lk�l �tadta Harrynek a pap�rokat, aki gyorsan �tfutotta mindet. Az els� egy sz�let�si anyak�nyvi kivonat volt, de csak a fi� neve �s sz�let�s�nek ideje szerepelt rajta, a sz�l�k adatai hi�nyoztak. A m�sodik lapon a fi� tanulm�nyi adatai voltak felt�ntetve, els�nek azok, amiket az �rvah�zban szerzett tizenegy �ves kor�ig. Harry meg se lep�d�tt azon, hogy Denem mindenb�l kiv�l� volt, a legjobb oszt�lyzatokat kapta matematik�b�l, k�rnyezettanb�l, angol nyelv- �s irodalomb�l, t�rt�nelemb�l �s testnevel�sb�l. A tan�ri bejegyz�s alapj�n a fiatal Voldemort k�l�n�s �rdekl�d�st mutatott a t�rt�nelem ir�nt.

Az �t�dik oszt�ly ut�n nem volt t�bb tan�ri bejegyz�s, sem �rdemjegy, a hatodik oszt�lyn�l csak egy r�vid mondat jelezte, hogy Tom Denem a Roxfort mag�niskol�ban folytatja a tanulm�nyait.

A harmadik lapon Harry azt v�rta, hogy a roxforti adatok lesznek felt�ntetve, de mikor l�tta, hogy azon csak d�tumok �s nevek szerepelnek, r�j�tt, hogy meggondolatlan volt. A roxforti adatok nem szerepelhettek ebben a nyilv�ntart� szekr�nyben, hiszen itt csak az �rvah�z-beli var�zsl�k �rvah�z-beli adatai voltak felt�ntetve, semmi t�bb. �s ilyen var�zsl�kb�l nem volt sok – mik�zben Harry olvasott, Ron sorban nyitogatta a t�bbi fi�kot is, de csak n�melyikben tal�lt dosszi�t.

Az utols� lapon, amit Harry a kez�ben tartott, a Denemmel kapcsolatos balesetek, s�r�l�sek, egy olt�si bizony�tv�ny, b�ntet�sek (ezekb�l nem volt sok) �s egy�b megjegyz�sek szerepeltek. Ez ut�bbiak voltak a leg�rdekesebbek – legal�bbis Harry�k sz�m�ra, akik �pp ilyen inform�ci��rt j�ttek ide.

Fel volt t�ntetve n�h�ny nevel�n� �szrev�tele, k�z�l�k az egyik ezt �rta: „Tehets�ges kisfi�, de igen engedetlen, a magaviselet�vel gondok lehetnek.” Egy m�sik pedig ezt: „Rendk�v�l fog�kony a t�rt�nelem ir�nt, �s testnevel�sben egyenest kiv�l�s�gnak sz�m�t.” De voltak sokkal bizarrabb, meglep�bb �szrev�telek is, egy-k�t nevel� furcsa dolgokat �rt Denemr�l: „Kir�z t�le a hideg, valah�nyszor a szemembe n�z. Olyan, mintha m�ricsk�lne. Ak�r egy �llatkerti farkas a r�cson t�lr�l.” A felt�ntetett b�ntet�sek, amiket Denem kapott, t�bbnyire olyan dolgok miatt t�rt�ntek, mert hazudott valamelyik tan�r�nak, vagy rajtakapt�k, hogy elcsen valamit egyik t�rs�t�l. Ezek nagyr�szt eg�szen kicsi kor�ra, a hat-nyolc �ves Voldemortra voltak jellemz�ek, a k�s�bbiekben egyre ritk�bban fordultak el�, s Harry ezen nem is lep�d�tt meg. Ahogy Denem egyre �gyesebb �s magabiztosabb lett, �s megismerte saj�t, k�l�nleges k�pess�geit, egyre ritk�bban kaphatt�k el.

Id�sebb, roxforti kor�ban k�t bejegyz�s szerepelt, ezek k�z�l az egyik egy fi� b�ntalmaz�sa miatt t�rt�nt, a m�sik pedig utols� �rvah�zban t�lt�tt �v�ben, 1944-ben t�rt�nt �s a jelek szerint nagyon felkavarta az �rvah�z viszonylagos nyugalm�t. Enn�l az esetn�l szem�lyes megjegyz�s nem volt, csak d�tum �s n�v: „1944. december 28. – 1946. j�lius 12. S�lyos b�ntalmaz�s: Emily Higgins �s Rose Montgomery – rend�rs�gi nyomoz�s kezdete 1946. j�lius 20.”

- H�t ez meg mi? – r�ncolta a homlok�t Harry. – Mit m�velhetett, hogy m�g a mugli rend�rs�g is felfigyelt r�? �s ez m�r j�val az ut�n t�rt�nt, hogy elhagyta az �rvah�zat.

- Megyek, megkeresem ezt a k�t nevet… - mondta Ron �s m�r indult is, de Hermione megel�zte:

- Invito Higgins akta! Invito Montgomery akta! – ki�ltotta, s a k�vetkez� pillanatban egy s�rga dosszi� �s egy kartondoboz r�ppent a kez�be. Hermione majdnem elejtette, de Ron seg�tett neki megfogni.

- Ez el�bb is eszedbe juthatott volna – jegyezte meg Harry.

- Ahogy nektek is! – v�gott vissza a l�ny.

Ron kikapta a dosszi�t a l�ny kez�b�l �s �tfutotta.

- Ajjaj… - ny�gte, miut�n v�gigolvasta a jelent�st. – Nem csod�lom, hogy felfigyeltek r� a muglik. Harry, azt hiszem Voldemort kiny�rta ezt a l�nyt…

- Micsoda?

Harry �s Hermione k�zelebb mentek bar�tjukhoz �s �k is olvasni kezdt�k a dosszi� harmadik oldal�t.

- Azt �rja, hogy ez az Emily Higgins a bar�tn�j�vel, ezzel a Rose Montgomeryvel ’44 kar�csony�n t�ntek el �s utolj�ra Denemmel l�tt�k �ket, aki akkor j�tt vissza a bentlak�sos iskol�j�b�l… V�rj csak! Egy�ltal�n mit keresett itt kar�csonykor? Hiszen m�g ny�ron se akart visszaj�nni ide!

- Olvasd csak tov�bb, Ron – figyelmeztette Hermione, majd Ron helyett � folytatta. – Rose �s Emily kilenc �vesek voltak akkor �s elt�ntek, Denemmel egy�tt. Denemet akkor l�tt�k utolj�ra az �rvah�zban. Emilyt elt�ntnek, majd halottnak nyilv�n�tott�k.

- �s a m�sik l�ny? – k�rdezte Harry, aki a kartondobozt bontogatta.

- R�la itt nem �rnak, tal�n majd az � dosszi�j�ban.

�s val�ban: a dobozb�l els�nek egy irathalmaz ker�lt el�, s Harry�k azon nyomban r�vetett�k magukat.

- Itt is ugyanazt �rja – futotta �t Hermione a hivatalos sz�veget. – De figyeld csak: azt mondja, Rose Montgomeryt k�s�bb megtal�lt�k London utc�in k�borolni… k�t �vvel az eset ut�n!

- Hol lehetett addig? – kotyogott k�zbe Ron.

- Azt �rja, hogy a kisl�ny semmire sem eml�kezett az eltelt k�t �vr�l – azt hiszem egy�rtelm�: Voldemort t�r�lte az eml�keit. – Hermione r�vid sz�net ut�n folytatta. - A r�gi, �rvah�zi ruh�j�ban tal�ltak r�, �s csak egy nyakl�nc volt n�la.

- Mit csin�lt vel�k ez a sz�rnyeteg? – suttogta Harry �s megr�zta a fej�t, mintha a rossz gondolatokat akarn� kir�zni bel�le.

- Nem tudt�k meg soha. A nyomoz�st lez�rt�k, mert semmi bizony�t�kuk nem volt Denem ellen - Hermione k�zben visszavette Harryt�l a dobozt, �s a tartalm�t n�zegette. Abban csak egy szakadt k�cbaba �s egy baz�rb�l sz�rmaz� nyakl�nc volt.

- H�… - suttogta Hermione, ahogy a nyakl�ncot a tenyer�ben tartotta. – H�… ez… ez m�gikus!

- Mi?

- Ez a nyakl�nc m�gikus, �rzem, ahogy bizsereg… m�ghozz� el�g er�sen, n�zz�tek meg!

Azzal �tadta a nyakl�ncot Ronnak, aki szint�n nyomban meg�rezte a var�zslat jelenl�t�t. Utolj�ra Harry ker�lt sorra, de ekkor Hermione kez�ben m�r ott volt a p�lca �s a nyakl�ncra szegezte. Harry is �rezte, hogy a kis bizsuval valami nem stimmel. Furcsa m�don ragaszkodott a b�r�hez, nem csak fek�dt a tenyer�n, hanem egyenest belesimult a kez�be.

- Demonstrate!

A b�b�j hat�s�ra a m�r j�l ismert s�r� f�st gomolygott el� az �kszerb�l �s mindannyiuk nagy meglepet�s�re egy arcot form�zott: egy sov�ny, barna haj� l�ny�t.

- Hiszen ez egy horcrux! – ki�ltott fel Ron.

- Sssssss! Ne olyan hangosan! – r�tta meg Hermione �s elt�ntette a f�st�t. – Igen, az, de nem Voldemort�, hanem Rose Montgomery�.

- Az hogy lehet? – lehelte Harry a d�bbenett�l elf�l� hangon.

Hermione a fej�t cs�v�lta, hosszan gondolkozott, ahogy Harry �s Ron is, de � volt az els�, aki szavakba foglalta v�lem�ny�t.

- Azt �rj�k, hogy ’44-ben vitte el �ket Denem? – k�rdezte Hermione, majd Ron b�logat�s�ra folytatta: - Akkor az m�r az ut�n t�rt�nt, hogy Voldemort tudom�st szerzett a horcruxokr�l. Hatod�ves volt, mikor Lumpsluckkal besz�lgetett r�la �s heted�vesen k�sz�tette el a napl�t, az els� l�lekdarabol�ssal.

Szerintem az�rt j�tt vissza az �rvah�zba, hogy tal�ljon valakit, akin kipr�b�lhatja a horcrux k�sz�t�st… biztosan nem r�gt�n a saj�t lelk�n k�s�rletezett, amikor m�g azt sem tudhatta biztosan, hogy m�k�dik-e a var�zslat. �s… �s Emily, a m�sik kisl�ny… az�rt nem tal�lt�k meg, mert Voldemort meg�lte, hogy az �ldozata r�v�n kett�v�ghassa Rose Montgomery lelk�t.

Azt�n… azt�n… k�t �vre bez�rta. Bez�rta, hogy l�ssa, sikeres-e a k�s�rlete. �s mikor l�tta, hogy m�k�dik a horcrux, kiengedte…

Harry ekkor a fej�t r�zta:

- Nem, Hermione, �pp az el�bb mondtad, heted�vesen m�r el is k�sz�tette a napl�t. Nem v�rt k�t �vet, hogy megbizonyosodjon r�la. Akkor meg mi�rt tartotta addig ott…?

- Honnan tudjam?! – csattant fel Hermione olyan hirtelen, hogy Harry �s Ron �sszerezzent. – Honnan tudhatn�m, hogy gondolkodik egy ilyen �r�lt?!

Harrynek egy pillanatra elakadt a szava. �szre se vett�k, hogy Hermion�t mennyire meg�rintette ez az �j inform�ci�. L�that�lag kibor�totta a t�ny, hogy Voldemort tizenh�t �ves kor�ban hidegv�rrel meg�lt egy kilenc �ves kisl�nyt.

- Bocs�nat, ne haragudj, �n csak…

Hermione el�vett egy zsebkend�t �s kif�jta az orr�t.

- Menj�nk innen – sz�lt rekedt hangon. – Megtal�ltuk, amit kerest�nk… m�g t�bbet is. Csak… csak menj�nk innen.

Harry �s Ron b�lintottak, �sszepakolt�k a tal�lt iratokat, a k�cbab�t �s a nyakl�ncot, �s mindet beletett�k a magukkal hozott Feneketlen Zs�kba, h�tha k�s�bb m�g sz�ks�g lesz r�.

A f�ldszintre �rve Hermione le�lt az egyik l�pcs�fokra �s a szob�ikba siet� gyerekeket n�zte. Harry �s Ron nem sz�ltak egy sz�t sem, hagyt�k, hogy a l�ny kif�jja mag�t. Ezzel nem volt egyed�l, Harry is �gy �rezte, hogy r�f�rne egy kis friss leveg�. Mivel ennek jelenleg h�j�n voltak a z�rt falak k�zt, �gy gondolta a hideg v�z is megteszi.

- Mindj�rt j�v�k, csak megkeresem a mosd�t… - mondta bar�tainak, majd elindult a folyos�n �s hamarosan r� is tal�lt egy fi�v�c�re. Benyitott az ajt�n, ahol kellemes h�v�s fogadta, �s a mosd�kagyl�hoz l�pve lelocsolta az arc�t egy kis v�zzel – ekkor lett figyelmes a furcsa hangokra.

Valaki s�rt az egyik f�lk�ben. Azt r�gt�n meg�llap�totta, hogy egy kisfi� lehet az, biztos b�ntotta valaki… Harry a f�lk�hez l�pett �s bekopogott rajta.

Semmi v�lasz.

Megint kopogott – de a kisfi� most sem v�laszolt.

Harry �vatosan kinyitotta az ajt�t, a k�vetkez� pillanatban pedig a falig h�tr�lt r�m�let�ben. Ahogy az ajt� kit�rult, a kellemes h�v�s borzongat� hidegg� er�s�d�tt egyetlen m�sodperc alatt, Harry sz�v�b�l pedig azonnal kir�ppent az a kev�ske der� is, ami az iratt�rban hallottak ut�n maradt benne.

- Ejnye, tudsz te enn�l jobbat is – hallatszott egy g�nyos f�rfihang Harry f�l�ben, majd diadalittas vis�t�s hallatszott – egy n� gonosz ki�lt�sa.

Ez ut�n egy �les sik�t�s has�tott a leveg�be, mely s�r�sba �s jajvesz�kel�sbe f�lt: - Megint a sz�rnyek! A sz�rnyek! Miss Jones! A sz�rnyek!

- Harryt ne, Harryt ne, k�ny�rg�k, kegyelmezz… - hallatszott egy teljesen m�smilyen n�i hang, Harry pedig tomp�n �rezte, ahogy feje a csemp�nek koppan, �s minden elhom�lyosodik el�tte.

�jul�sa csup�n egy pillanatig tartott, egy hangos csattan�s �s vak�t� f�ny visszar�ntotta �t a val�s�gba. Az ajt�b�l egy apr�, feh�r-fekete foltos kutya szaladt fel�je, s az �llat minden l�p�s�vel egyre t�bb �leter� t�rt vissza Harry v�gtagjaiba.

Hatalmas robaj r�zta meg a v�c�t, majd �veg- �s csempedarabok potyogtak Harry mellett a padl�ra.

- Harry! Harry! Ron, mi t�rt�nt?

Harry l�t�sa teljesen kitisztult, f�l�ben elhalt a jajvesz�kel�s, �s visszat�rt a kisfi� s�r�sa, aki vele szemben a v�c�f�lk�ben kuporgott, egy kisl�ny �les hangja, aki a sz�rnyekr�l kiab�lt, �s Hermione agg�d� k�rd�sei.

- Dementor volt… - zih�lta Ron suttogva. – Elkergettem… az ablakon t�vozott.

Harry k�rbeforgatta a fej�t, de az els� mozdulatra �sszemos�dott el�tte minden. Hermione karj�t �rezte a derek�n, ahogy a sz�d�l�sb�l egyenesbe r�ntja. Most �szrevette a feh�ren vil�g�t� foltos kiskuty�t, mely a l�bai el�tt ugr�ndozott �s a fark�t cs�v�lta, de k�zben pillanatr�l pillanatra halv�nyodott.

A v�c�n k�v�l teljes z�rzavar �s ijedt kiab�l�s hallatszott, melyet t�bb dolog v�ltott ki: a vak�t� f�ny, mely Ron patr�nus�nak megjelen�s�t k�s�rte �s a robaj, amikor a menek�l� dementor kiszak�totta a v�c� ablak�t �s a r� szerelt r�csot a falb�l.

- Mi ez? Mi folyik itt? – a zavarodott Miss Jones jelent meg az ajt�ban, mellette a barna haj� kisl�ny, akit legut�bb a l�pcs�n l�ttak, mikor a h�sgomb�ct�l fulladoz� fi� megment�s�re h�vta el a f�n�kasszonyt.

Hermione v�laszra sem m�ltatta, helyette talpra seg�tette Harryt, aki inogva, de meg�llt a l�b�n. Ron l�that�an m�g zavart volt az im�nt t�rt�ntekt�l, de Harry mag�ban megfogadta, hogy egy eg�sz rekesz vajs�rt vesz bar�tj�nak, ami�rt ilyen gyorsan �s talpraesetten reag�lt.

- Mit m�veltek maguk? Mi volt ez a f�ny? Mit… mi…?

Hermione bar�tai meglepet�s�re el�kapta a p�lc�j�t �s a f�n�kasszonyra szegezte, miel�tt az pisloghatott volna.

- Exmemoriam! – ki�ltotta, mire Miss Jones arca elhom�lyosult, �s �br�ndos tekintettel meredt a semmibe.

- Mit csin�lt�l vele? – k�rdezte ijedt-nyafog� hangon a kisl�ny. – Ti elkergett�tek a sz�rnyeket?

Hermione elrakta a p�lc�t �s leguggolt a kisl�nyhoz.

- Hogy h�vnak, kicsim? – k�rdezte kedvesen.

- Paulina – cincogta a l�ny. – Paulina Pukett.

- Sz�p neved van… �s mond, Paulina, te l�tod ezeket a sz�rnyeket, ugye?

Paulina b�logatott, majd r�vid sz�net ut�n v�laszolt is.

- Igen, de senki se hisz nekem. Azt mondj�k hazud�s vagyok, pedig nem is! Te is l�tod �ket?

Hermione elmosolyodott.

- Igen, kicsim, �n is. �s ha akarod tudni, hogy mik ezek, akkor gyere vel�nk. �n majd vigy�zok r�d, �s ha akarod, tudok valakit, aki sz�vesen felnevelne egy ilyen sz�p kisl�nyt.

A kisl�nynak t�gra ny�lt a szeme, ahogy Harrynek �s Ronnak is. Harry m�r nyitotta volna a sz�j�t, hogy amire Hermione k�sz�l, az kimer�ti a gyerekrabl�s fogalm�t, de mikor a l�ny ellentmond�st nem t�r� arccal r�juk n�zett, �s k�z�lte, hogy visszamennek a Black-h�zba, Harrynek nem volt kedve ellenkezni, ahogy Ronnak sem, aki m�g csak kezdett mag�hoz t�rni a d�bbenett�l. Tudta, hogy Hermione most olyan kedv�ben van, amikor b�rmilyen ember �rta szab�lyt �s t�rv�nyt k�pes megszegni, gondolkod�s n�lk�l, az�rt, hogy a sz�v�t k�vesse.

Harry �sszeszedte mag�t, leporolta a ruh�j�t, Ron visszadugta zseb�be a p�lc�j�t, Hermione pedig felkapta a kis Paulin�t.

- Jaj, te kis s�szs�k! – mosolygott Hermione �s k�t bar�tj�val a nyom�ban, n�h�ny csod�lkoz� gyermek k�zt kil�pve az utca fel� vette az ir�nyt, majd kerestek egy biztons�gos sik�tort, �s leintett�k a K�bor Grimbuszt, amit Paulina lelkes sikongat�ssal �s �l�nk k�rdez�sk�d�ssel k�s�rt v�gig, a haza vezet� �ton.