M�sodik fejezet

Vallom�s �s p�lfordul�s

- Potter! Te �tkozott k�ly�k! – ord�totta Vernon Dursley, mik�zben egyik kez�vel pomp�s kertes h�za legkisebb szob�j�nak ajtaj�n d�r�mb�lt, a m�sikkal pedig a z�rat nyitotta. Az ajt� kiny�lott �s Mr Dursley berontott rajta, paprikav�r�s k�ppel. – Ez m�r a negyedik alkalom, hogy az eszement csapkod�sodra �bred�nk ezen a ny�ron. Ha m�g egyszer el�fordul, h�vom az orvosokat, hogy bedugjanak a dilih�zba. �gyis oda val� vagy!

A szob�ban rajta k�v�l egy Harry Potter nev� sov�ny, fekete haj� fi� tart�zkodott, aki a sarokban �ll� kis�gyon �lt, kez�ben, pedig egy gy�r�tt lev�lpap�rt szorongatott.

Harryt Vernon b�csi most legink�bb egy megtermett buldogra eml�keztette sz�les pofazacsk�j�val �s lecs�ng� tok�j�val.

- Bo-bocs�nat… r�m�lmom volt – szabadkozott a fi�, k�zben let�r�lte homlok�r�l az �lom okozta verejt�ket.

- Kell neked annyi �dess�get enni lefekv�s el�tt – ez a kijelent�s meglehet�sen nevets�ges volt, mivel Harry m�g soha �let�ben nem kapott egyetlen szem cukork�t vagy egy falat csokol�d�t nevel�sz�lei h�z�ban. Harry azonban tudta, hogy, ha most feleselni kezd b�csik�j�val, akkor egy hossz� �s kimer�t� vit�ra sz�m�that, �gy azt�n nem sz�lt egy sz�t sem. Vernon Dursley pedig morogva kiment a szob�b�l �s becsapta maga m�g�tt az ajt�t.

Harry visszaroskadt a p�rn�j�ra, behunyta a szem�t �s egy m�lyet s�hajtott. Ez m�r a negyedik ilyen �lma az�ta, hogy k�zhez kapta �reg professzora, Dumbledore level�t, ami n�h�ny h�ttel haza�rkez�se ut�n egy, a szob�ja k�zep�n megjelen� t�zgoly�b�l esett ki egy piros-arany sz�n� mad�rtollal egy�tt. Harry tudta, hogy a levelet Dumbledore f�nixmadara, Fawkes k�zbes�tette e m�don, val�sz�n�leg ez volt utols� feladata a halott igazgat� szolg�lat�ban. A mad�r Dumbledore hal�la est�ly�n elhagyta a Roxfort Boszork�ny- �s Var�zsl�k�pz� Szakiskol�t �s az�ta senki sem l�tta.

T�bbsz�r visszaeml�kezett m�r arra az est�re �s �lmaiban is ez jelent meg folyton. Mindazon�ltal amit Vernon b�csinak mondott, nem volt teljesen igaz – nem r�m�lmai voltak az igazgat� hal�l�r�l. M�r nem �ld�zt�k f�lelmetes r�mk�pek, mikor Cedric vagy Sirius hal�l�t �lte �t. Most m�r nem �ldozatnak, szerencs�tlen gyereknek �rezte mag�t, hanem var�zsl�nak, aki bossz�ra szomjazik.

Amit Dumbledore hal�la miatt �rzett, �brenl�t�ben csup�n rideg elfogad�s volt m�r, de �lmaiban, tudatalattij�ban a d�h. Forr�, mardos� d�h, ami akkor t�madt fel benne, mikor a s�ron t�lr�l j�tt levelet elolvasta. Kegyetlen volt olvasni ezeket a sorokat, melyben az igazgat� meg�rzett hal�la el�tt �rt level�ben bizonygatja neki, hogy milyen j� �s megb�zhat� ember az a Perselus Piton, aki �rz�ketlen�l, egy pillanat alatt kiv�gezte az �sz haj� m�gust. Annyira dicstelen, megal�z� hal�l volt! A vil�g legnagyobb var�zsl�j�t egy tizenh�t �ves gyerek lefegyverzi, majd a bizalmasa �s beavatottja kez�t�l hal meg tehetetlen�l, az �rul�s d�bbenet�vel az arc�n. Mikor Harry �lm�ban ezeket l�tta, d�h�ngve csapkodott maga k�r�l, pr�b�lt szabadulni a Dumbledore �ltal r� mondott b�n�t� �tok ellen, mellyel a var�zsl� az �let�t akarta megmenteni. �s kiab�lt, d�h�ng�tt, k�romkodott, de semmi nem haszn�lt. Hi�ba ord�totta �lm�ban Dumbledore nyugodt arc�ba, hogy Piton �rul�, gyilkos, gonosz, nem haszn�lt semmit. A m�ltat nem lehetett meg nem t�rt�nt� tenni. Ahogy tal�n a j�v�t sem – ha Dumbledore val�ban elmondta Pitonnak a horcruxok titk�t, akkor m�r minden elveszett.

R�n�zett az �r�j�ra, f�l �t�t mutatott. Kor�n volt m�g, de �gyse tudott volna �jra elaludni. Nem is akart. Csak elny�jt�zott az �gyon �s az egyetlen gondolatra koncentr�lt, ami k�pes volt ki�zni a fej�b�l a Piton �rul�sa miatti perzsel� haragot: egy hossz� v�r�s hajzuhatag, h�feh�r b�r, szepl�s arc, cinkos mosoly…

*

A k�zeli templom harangja m�r hat �r�ra kongatott, mikor Harrynek elege lett a plafonb�mul�s igen koncentr�ci�ig�nyes m�velet�b�l, felvette t�bb helyen szakadt farmer�t, kiny�lt, kisz�rk�lt p�l�j�t �s nagyokat �s�tva ledobta mag�t az �r�asztala el�tti sz�kre. Fej�t t�masztva, kavarg� gondolatokkal az agy�ban most az ablakon t�li Privet Drive n�ptelen utc�j�t tartotta b�mul�sra �rdemesnek.

Ez is csak egy �jabb, h�v�s, k�d�s, j�liusi nap volt – „h�la a nyavaly�s dementoroknak, hogy fulladna meg az �sszes!” -, mikor egy tizenh�t �ves var�zsl�n�vend�knek nem sok tennival�ja akad. Dumbledore v�d�var�zslata miatt ez volt az utols� ny�r, amit egyetlen rokonain�l, Dursley�kn�l kellet t�ltenie, b�r a fi� mindig is �gy �rezte, hogy sokkal ink�bb sz�m�tanak rokonoknak legjobb bar�tj�val, Ronald Weasley-vel �s annak csal�dj�val. Harry s�hajtott egyet, ahogy v�r�s haj� bar�tj�ra gondolt, �s biztosra vette, hogy Ron sokkal jobban �rzi mag�t, mint �, tekintve, hogy testv�reivel egy�tt �pp a legid�sebb Weasley-fi�, Bill �s egy francia l�ny, Fleur Delacour esk�v�j�re k�sz�lnek, amire egy�bk�nt Harry is hivatalos.

Ron sz�lei, Mr �s Mrs Weasley �s k�t id�sebb testv�re, Bill �s Charlie a F�nix Rendj�nek dolgoztak. Percy Weasley, akinek Voldemort visszat�r�se ut�n volt egy s�lyos veszeked�se az apj�val, m�g mindig a M�gia�gyi Miniszt�riumban dolgozott, m�g mindig nem besz�lt a sz�leivel �s r�g�ta nem kaptak h�rt fel�le.  Mrs Weasley Percy kar�csonyi l�togat�sa �ta folyamatosan v�rta, hogy a t�kozl� fi� �jra jelentkezik, s tal�n akkor, tal�n siker�l �sszehoznia ap�t �s fi�t egy k�z�s besz�lget�sre, s tal�n �jra egys�ges lesz a csal�d… T�l sok volt a tal�n. Mrs Weasley is nagyon j�l tudta, ahogy Harry is, hogy ilyen v�szterhes id�kben, mikor annyi minden forog kock�n, �s folyton r�sen kell lenni, a legnehezebb meg�rt�st tan�s�tani, megbocs�tani.

�s a leges-legnehezebb: elengedni valakit, akire minden porcik�ja �rzi, hogy k�l�n�sen most, nagyobb sz�ks�ge lenne, mint a leveg�re. Harry tudta, hogy helyesen cselekedett, mikor azt mondta Ginnynek, hogy nem lehetnek egy�tt, am�g a h�bor� v�get nem �r, mert a l�ny hal�los vesz�lyben lenne mellette. Voldemort pedig nem hagyna ki egy ilyen k�n�lkoz� alkalmat a fi� megtal�l�s�ra, hisz Harry ismerte, nagyon j�l ismerte hal�los ellens�ge gondolkod�s�t – fittyet h�ny a szeretetre, hisz nem is �rti. Nem �r neki semmit m�s ember �lete, csak a saj�tja, de az olyan sokat, hogy el� helyezi mindennek, ami szent ezen a vil�gon. „Sz�rnyeteg… m�g megb�nja, hogy valaha hallotta azt a j�slatot!”

S�t�t gondolataib�l egy kopog� hang �bresztette fel – Hedvig meg�rkezett a vad�szatb�l. Harry az ablakhoz fordult, hogy beengedje h�feh�r posta bagly�t, aki egy d�gl�tt egeret l�b�lt a cs�r�ben, l�ba mellett, pedig k�t lev�l hevert, az egyik Hermion�t�l �s Ront�l, a m�sik Ginnyt�l j�tt. Harry megcir�gatta madara fej�t, aki kedveskedve csipkedte a gondoskod� kezet, s elhelyezkedett a fi� �jjeliszekr�ny�n.

Harry!

Hogy s mint? Rem�lem nyugisan telik a b�csik�d�kn�l t�lt�tt utols� nyaral�sod, legal�bbis biztos nyugisabban, mint nekem. Anya folyton dolgoztat minket, mint a h�ziman�kat, Fred �s George m�r fel is l�zadtak �s k�z�lt�k, hogy fontos tennival�juk van a boltban. Az �j Feneketlen Zs�k a legn�pszer�bb term�k�k lett pillanatok alatt – t�nyleg t�k j� tal�lm�ny, hoztak egyet az esk�v�i el�k�sz�letekre, �s k�tszer olyan gyorsan megy a munka, mint el�tte.

Ja, egy�bk�nt az esk�v� augusztus 17-�n, vas�rnap lesz. Ha r�m hallgatsz, nem n�zed meg azt az esk�v�i megh�v�t, amit anya parancs�ra kellett mell�keln�nk – olyan giccses, hogy hossz� �r�kra heveny h�nyingert okoz. Pont, mint Fleur anyuk�ja. Cukorbajt kapok a m�zes-m�zos hangj�t�l!

Na j�l van, �tadom a levelet Hermion�nak, mert itt ugr�l mellettem �s nem hagy b�k�n.

Kedves Harry! Rem�lem k�nyszer� vak�ci�dat nem csak pihen�ssel, hanem szorgalmas tanul�ssal is t�lt�d, hisz tudod, hogy sz�ks�g�nk lesz mindenre, amit eddig tan�tottak nek�nk.

Tudom, hogy alig v�rod m�r, hogy tehess�l valamit, a tehetetlens�g �rz�se minket is az �r�letbe kergetne, de k�rlek, l�gy er�s, ahogy mindig! �rd meg, hogy mikor �rkezel, hogy sz�m�tsunk vend�g �rkez�s�re, �s figyelmeztethess�k a Miniszt�riumot a biztons�gi szint n�vel�s�re.

�s ne hallgass Ronra, n�zd csak meg a megh�v�t, hiszen �gy illik, Fleur �s Bill saj�t kez�leg �rta meg mindet. Azok a r�zsasz�n nyuszik meg egy�ltal�n nem is giccsesek, nagyon aranyosak!

Vigy�zz magadra, Harry!

Sok szeretettel:

Hermione �s Ron

Harry nevetve tette le a levelet, �s azon t�n�d�tt, hogy van e m�g k�t olyan ember, akik kev�sb� hasonl�tanak egym�sra, mint Ron �s Hermione, s m�gis ilyen j�l kij�nnek. „Az nem kifejez�s…” – gondolta Harry �s elvigyorodott. A mell�kelt esk�v�i megh�v�ra �pp csak egy pillant�st vetett, mik�zben visszacs�sztatta a levelet a bor�t�kba, s gyorsan eld�nt�tte, hogy ink�bb Ron tan�cs�t fogadja meg.

Mintha egy meleg fuvallat s�p�rt volna v�gig Harry sz�v�n, ahogy a k�vetkez� bor�t�kot bontotta, s olvasni kezdte a legkisebb Weasley sorait:

Kedves Harry!

A temet�s ut�n olyan gyorsan elt�nt�l, a vonat�ton sem volt alkalmunk besz�lni, pedig annyi mindent akartam mondani, de nem tudtam hogyan. Komolyan igazat is adtam neked akkor, arr�l a bizonyos dologr�l, de f�jdalmasabb volt, mint gondoltam. Olyan dolog ez, mint amikor v�gysz valamire eg�sz �letedben, s mikor v�gre elj�nne a pillanat, hogy a v�rakoz�sod a v�g�hez k�zeledik, r�j�ssz, hogy hi� rem�nyeket t�pl�lt�l magadban.

Itt �l�k, �s pr�b�lom szavakba �nteni, de nem megy, csak �sszevissza besz�lek. M�g mindig hi�nyzik. Ez nem olyan, mint Michael vagy Dean eset�ben. Nem jelentettek nekem semmit, a szak�t�sunk m�snapj�n m�r el is felejtettem �ket, de rajta nem tudom t�ltenni magam. Folyton az j�r a fejemben, hogy mennyi minden m�sk�nt t�rt�nhetett volna, ha Dumbledore nem hal meg. Nem szak�tottunk volna, �s most nem lenn�k mag�nyos. Ez a legrosszabb �rz�s, a mag�ny. Itt vannak k�r�l�ttem a testv�reim, anya, apa, Fleur, m�gis mind olyan idegenek, mintha k�t k�l�n vil�gban �ln�nk. Csak az �n vil�gomban m�r egyed�l �n �lek. �gy �rzem, � is mag�nyos, de mikor ez az eszembe jut, egyszerre �rzek b�natot �s rem�nyt. B�natot, ami�rt mag�nyos, s ez akaratlanul is Dumbledore-t juttatja eszembe, aki szint�n mag�nyos volt – l�tni lehetett rajta minden nap… F�lek, hogy mag�ny�ban � is olyan sorsra fog jutni, mint �reg igazgat�nk.

�s rem�nykedem is, hogy m�g mag�nyos, hogy hagytam valami nyomot benne, t�bbet, mint Dean vagy Michael bennem. Rem�nykedem, hogy m�g nem t�r�lt ki a sz�v�b�l �s nem foglalta el a hely�t valaki m�s, mert ez a gondolat meg�l.

Nekem ez �gy nem megy, s �gy �rzem neki sem. K�rlek, mondj valamit, mint egyik legjobb bar�tom! Mit gondolsz? Van r� valami rem�ny, hogy ne vesz�tsem el?

V�rom miel�bbi v�laszod.

Ginny

„Okos kisl�ny” – gondolta szomor�an Harry. Ginny �vatosan fogalmazott, �gy, hogy csak Harry �rthesse meg, ki is az a fi� val�j�ban.

Ginny mag�nyos… h�t ennyire fontos volt neki. Harrynek is fontos volt �s m�g mindig az, jobban, mint b�rki, de �pp ez az, ami�rt nem engedheti meg, hogy egy�tt legyenek. K�ts�gbeesve t�prengett, hogy mit is �rjon v�laszk�nt. Ha nem �r semmit, csak azt �ri el, hogy Ginny m�g m�lyebbre s�llyed mag�ny�ban, csak m�g t�bb f�jdalmat okozna neki. Ha azt �rja, hogy felejtse el azt a „bizonyos fi�t”, olyan, mintha belefojtan� mag�t a k�tba – erre k�ptelen volt. De nem dobhat sutba minden �vatoss�got, fittyet h�nyva a vesz�lyre, mert az a kapcsolatuk gyors �s tragikus v�g�t vet�ten� el�re.

Mit tegyen? Nem vesz�theti el v�glegesen – b�r esze azt s�gta, hogy jobb lenne. Az �sz, ami m�g egy olyan embert is becsapott, mint Albus Dumbledore… Igaza volt Ginnynek… mennyi minden m�sk�nt ment volna, ha az �reg nem hal meg, r�ad�sul teljesen hi�ba… egy hamis horcrux�rt…

Harry felpattant a sz�kb�l. Van r� m�d, hogy tudassa Ginnyvel, m�g mindig szereti, �s hogy k�ri, v�rjon r�. Kih�zta az �gy al�l utaz�t�sk�j�t, felcsapta a tetej�t �s kutatni kezdett. P�r pillanat alatt r�akadt arra, amit keresett: az arany medaliont, melyet a titokzatos R.A.B. monogram� illet� hagyott Voldemortnak, mikor ellopta az igazi horcruxot, Mardek�r med�lj�t.

Harry le�lt az asztalhoz �s p�lc�j�t a med�lra szegezte. Elmotyogta mag�ban az els� transzform�ci�s b�b�jt, ami esz�be jutott, majd megszeml�lte az eredm�nyt. �gy v�lte, ez j� lesz, Ginny tudni fogja, hogy nincs egyed�l…

- Sipor! – csattant fel Harry, s a k�vetkez� pillanatban megjelent a szoba k�zep�n v�ns�gesen v�n h�ziman�ja, akit Sirius a v�grendelet�ben minden vagyon�val �s h�z�val egy�tt �r� hagyott.

- Parancsolj gazd�m – hajlongott a man� Harry el�tt, majd motyogva hozz�tette: - A f�lv�r f�reg parancsolgat Sipornak, mikor az a legszebb �lm�t alussza, �s Sipornak musz�j megjelennie, musz�j, mert Sipor az � h�ziman�ja, jaj, mit sz�lna szeg�ny �rn�m…

- Sajn�lom, hogy fel�bresztettelek, Sipor – Harry �gy tett, mintha nem hallotta volna a s�rt�st, de leplezetlen undorral tekintett gy�l�lt h�ziman�j�ra. – Feladatom van a sz�modra. Vidd el ezt a med�lt Ginevra Weasley-nek, Widra St. Capdel-be, a Weasley-h�zba – �tny�jtotta az arany �kszert a man�nak, aki vizeny�s szemeivel vizslatta a g�cs�rt�s ujjai k�zt tartott medaliont. - Mondd meg neki, hogy �n k�ldtem, s ha hordja, nem lesz mag�nyos, mert �n ott leszek vele. Nem adtam neki semmit b�cs�z�ul, csak mag�nyt �s f�jdalmat, de ez tal�n enyh�t majd valamit rajta.

A man� fintorogva b�mult f�l gazd�j�ra, mik�zben a parancsot hallgatta.

- Ja, �s senki m�shoz nem mehetsz el, senki m�ssal nem besz�lhetsz, vagy �rintkezhetsz b�rmi m�don. A feladatod v�grehajt�sa ut�n visszam�sz a Roxfortba, �s ott maradsz, am�g �jabb parancsot nem adok. Indulj!

A k�vetkez� pillanatban a man� egyetlen sz� n�lk�l elt�nt, kis pukkan� hang k�s�ret�ben.

*

F�l nyolc volt, mikor fel�lt�z�tt �s r�vette mag�t, hogy �jra szemben�zzen a Dursley csal�ddal. Reggeli id� volt, azonban a konyh�ban csak Dudley-t tal�lta, aki a TV-t b�mulva t�mte dinnyem�ret� fej�t egy nagy adag szalonn�b�l, kolb�szb�l, f�tt toj�sb�l �s egy vekni keny�rb�l �ll� reggelj�vel.

- M�r megint nem tudtunk aludni az �tkozott vinnyog�sodt�l! – morogta Dudley, mikor megl�tta unokatestv�r�t a konyhaajt�ban.

- Neked is j� reggelt, Nagy D� - Harry fel sem vette az el�bbi megjegyz�st, napj�ban t�bb ezerszer �rt�k hasonl� atrocit�sok, mikor a Dursley h�zban volt. Dursley-�k j�form�n t�bbsz�r szidt�k meg �t b�rmilyen okb�l, mint amilyen gyakran leveg�t vettek. Harry gyan�totta, ez lehet az oka annak, hogy Dudley, Vernon b�csi �s Petunia n�ni feje rendszeresen az eg�szs�gest�l elt�r� sz�n�rnyalatokban pomp�zott.

- Petunia �s Vernon hol vannak? – k�rdezte Harry a nagydarab fi�t, s k�zben arra gondolt, hogy b�rja el az a gyeng�cske konyhai sz�k a sz�ke Dursley fi� roppant t�meg�t. Nem tudhatta, hogy Vernon b�csi, m�r �vekkel kor�bban extr�m strapab�r� sav�ll� ac�lb�l k�sz�lt sz�keket rendelt, mikor az �j konyhab�tort csin�ltatta egy londoni szakemberrel.

- Bev�s�rolnak – hangzott a t�m�r v�lasz, Dudley k�zben le sem vette szem�t a TV-r�l, ahol �pp az el�z� esti bokszm�rk�z�s ism�tl�s�t vet�tett�k a sportcsatorn�n.

Dudley Dursley k�t �ve boksz-edz�sekre kezdett j�rni, �s leg�jabb tud�s�t arra haszn�lta, hogy m�g jobban terroriz�lja a k�rny�kbeli gyerekeket. A Privet Drive �s a szomsz�dos utc�k lak�i egyenesen k�zvesz�lyesnek tartott�k, �s a gyerekek eleinte csak csoportosan mertek k�zlekedni. A baj az volt, hogy Dudley is a band�j�val r�tta az utc�kat, bar�tai pedig nem sokban maradtak el t�le sem kegyetlens�gben, sem terjedelemben.

Dudley r�muralma azt�n k�t �ve, augusztusban al�bb hagyott, mert elterjedt a h�re, hogy a k�rny�k m�sik h�rhedt hulig�nja, a koszos, mosdatlan, vesz�lyes tekintet� Harry Potter �gy ell�tta a Dursley-gyerek baj�t, hogy az napokig retteg�sben �lt. Ez�rt a k�rny�kbeli gyerekek �sszefogtak, mikor l�tt�k, hogy nem egy legy�zhetetlen valaki. Egy est�n, m�lt ny�ron meglept�k Dudleyt �s band�j�t, mik�zben azok a j�tsz�t�r padjait rong�lt�k, �s k�vekkel, botokkal elkergett�k �ket. �gy azt�n helyre�llt a r�gi rend �s �jra Harry lett a „legveszedelmesebb” alak a k�rny�ken.

Harry le�lt a reggeliz� asztalhoz, egy kis adag szalonn�t �s egy kolb�szt halmozott a t�ny�rj�ra, majd a f�tt toj�sok fel� ny�lt. K�zben Dudley horkantott egyet �s Harryre f�rmedt.

- Mit k�pzelsz, mit csin�lsz?

- �pp reggelizni k�sz�l�k. Szerinted mit csin�lok? – v�laszolta Harry h�v�sen, majd kivett egy toj�st a t�lb�l.

- A szalonna az eny�m, anya az�rt csin�lta, hogy meg tudjam �rizni a kond�ci�mat.

- Bocs Dudluska, de �gy l�tom a te t�ny�rodra m�r nem f�r egy morzsa sem, �gyhogy kiveszem, ami maradt – vigyorgott Harry.

K�zben �nt�tt mag�nak te�t �s vett egy pir�t�st.

- Ehhem-ehhem - Dudley figyelmeztet�en megk�sz�r�lte a tork�t �s homlokr�ncolva n�zett Harryre, tal�n, mert nem �rtett egyet azzal a teamennyis�ggel, amit Harry �nteni mer�szelt mag�nak.

Harry bar�ts�gosan elmosolyodott, k�zelebb hajolt unokatestv�r�hez �s ezt s�gta a f�l�be: „abrakadabra”. Dudley �gy t�nt, �rtette a c�lz�st, mert lila k�pe pillanatok alatt s�padtt� v�lt, �s megad�an visszafordult a t�ny�rja fel�.

Alig egy perce r�gta unottan a szalonn�t Harry, mikor hangos f�kcsikorg�s hallatszott kintr�l, az utcafrontr�l. Egy aut� k�zeledett, majd, BUMM! Hangos csattan�s hallatszott, ahogy a h�z el�tti kuk�k szanasz�t gurultak az utc�n.

Harry azonnal felpattant p�lc�val a kez�ben, �s az ajt�hoz rohant – Dudley m�g csak most kezdte felfogni, hogy valami m�s is t�rt�nik az ev�sen �s TV-z�sen k�v�l.

Harry felt�pte a bej�rati ajt�t �s azt l�tta, hogy Vernon b�csi enyh�n ideges �br�zattal pr�b�lja �j Volv�j�t a kocsifelhajt�ra korm�nyozni. Harry megnyugodva eresztette le p�lc�j�t �s visszadugta a zseb�be.

- Ezek napr�l napra h�ly�bbek… - cs�v�lta a fej�t, majd a kik�sz�l�d� Petunia n�nihez sietett, hogy elvegye t�le a csomagokat.

- Ne ny�lj hozz�m… - morogta a n�ni, Harry azonban kivette a kez�b�l az egyik szatyrot, ami meg volt t�mve z�lds�gekkel �s gy�m�lcs�kkel, de azon nyomban el is ejtette:

- NE NY�LJ HOZZ�M! – �v�lt�tte Petunia n�ni nevelt fia arc�ba, majd becs�rtetett a lak�sba, f�rje ut�n.

Harry a d�bbenett�l megk�v�lve �llt, sehogy sem tudta meg�rteni, hogy a l�tszatra �s mindenf�le felt�n�s ker�l�s�re oly gondosan �gyel� Petunia n�ni mi�rt kelt ki mag�b�l a ny�lt utc�n. Ahol mellesleg siker�lt mag�ra vonnia n�h�ny szomsz�d figyelm�t, akik val�sz�n�leg egy zaftos csal�di botr�ny vagy veszeked�s rem�ny�ben kukucsk�ltak ki a r�snyire nyitott ablakok m�g�l.

Harry �sszeszedte a lehullott paradicsomot �s paprik�t, majd k�vette nagyn�nj�t a h�zba.

Petunia n�ni a nappali k�nyelmes kanap�j�n �lt, Vernon b�csi, pedig egy poh�r brandy-t pr�b�lt feles�ge kez�be er�ltetni. A Dursley h�zasp�r szemmel l�that�an zaklatott volt, s mikor Harry bel�pett a szob�ba, m�g a szok�sosn�l is m�lyebb undorral n�ztek r�, mintha a vil�g minden probl�m�j�nak � lenne az oka.

- Mi t�rt�nt m�r megint? – k�rdezte a fi�.

Petunia n�ni egy nyikkan�sszer� hangot hallatott, de nem v�laszolt, csak belekortyolt a brandy-j�be. Vernon b�csi valamivel nyugodtabbnak t�nt, ez�rt Harry n�la pr�b�lkozott – s bel�l volt egy olyan furcsa meg�rz�se, hogy nagyn�nje zaklatott hangulat�hoz valami term�szetfelettinek is k�ze van.

- Mi t�rt�nt, Vernon b�csi?

A b�csi d�h�s fintorra h�zta az orr�t, de v�laszolt:

- Az �ruh�zb�l j�tt�nk kifel�, mikor… �hmm… l�ttunk egy nyavaly�s k�lyk�t, aki az anyj�val ordib�lt s�rva, hogy valami sz�rnyek j�nnek az �gen, �s nagyon f�l, meg… �s… �hmm… Sz�val a k�vetkez� pillanatban t�nyleg mindenki f�lni kezdett, pedig nem is l�ttunk semmit.

Harry m�r �rtett mindent, nem volt sz�ks�ge tov�bbi magyar�zatra, de Vernon b�csi nem tudta meg�llni, hogy ne tegye hozz�, legsz�vesebben megfojtan� az �sszes kis abnorm�lis vakarcsot, miel�tt m�g r�misztgetni kezden�k a rendes, tisztess�ges embereket.

- Dementorok – �llap�totta meg Harry egy b�lint�ssal �gy, mintha csak azt mondan�, milyen sz�p, napos id� van – ami nem volt. Az �g beborult, az ablakok p�r�sak a kinti k�dt�l, s Harry nagyon is tiszt�ban volt azzal, hogy ez azoknak a s�t�t teremtm�nyeknek a m�ve, akik r�gen Azkaban b�rt�n�t �rizt�k, egy �ve viszont csatlakoztak Voldemorthoz.

- Ezek azok a fekete iz�k, amikr�l Petunia mes�lt? Amik megt�madt�k Dudley-t?

Harry szapor�n b�logatott. 

- Igen, �s most mindenfel� elszaporodtak, mert csatlakoztak Voldemorthoz. Sok embert meg is t�madtak m�r… Var�zsl�kat �s boszork�nyokat – tette hozz� sietve Harry, mikor l�tta, milyen r�m�lt k�pet v�gnak Dursley-�k. – Az�rt lettetek rosszul, mert elhaladtak mellettetek, �s l�legeznek. Besz�vj�k az �r�m�t, �s csak f�lelmet �s b�natot hagynak – de ezt m�r tudj�tok.

Harry egy kiss� szokatlan csal�di jelenetnek volt tan�ja: Dudley le�lt anyja mell� a kanap�ra �s t�mogat�lag �t�lelte a v�ll�t. Harry tudta, hogy unokatestv�re m�r ismeri azt az �rz�st, amit a dementorok k�zels�ge okoz, hiszen k�t �vvel ezel�tt mindkettej�ket megt�madt�k ezek a l�nyek, mikor este hazafel� mentek.

�gy �rezte, ez alkalmas lehet egy kis puhatol�z�sra, hiszen r�g�ta furdalta az oldal�t a k�v�ncsis�g, hogy nagyn�nje honnan tudott a dementorokr�l. Tal�n boszork�ny lenne, mint az �desanyja, csak sz�gyelli �s eltitkolja? Vagy valami m�s van a h�tt�rben?

�tment a konyh�ba �s a h�t�b�l kivett egy nagy t�bla tejcsokol�d�t. Kibontotta �s Petunia kez�be adott egy let�rt darabot.

- Ezt edd ink�bb, jobban seg�t, mint a brandy.

Petunia n�ni kiss� vonakodva, de elfogadta a csokit, beleharapott, s l�that�lag r�gt�n visszat�rt n�mi sz�n az arc�ra. S ekkor olyasmit tett, amit m�g soha:

- K�sz�n�m, Harry.

- Sz�vesen – mondta a fi�, nem kis meglep�d�ssel a hangj�ban.

Harry �gy v�lte, jobb, ha Dudley oldal�r�l k�zel�ti meg a t�m�t, s akkor tal�n Petunia n�ni is k�zl�kenyebb lesz.

- Te tudod, milyen �rz�s ez, igaz? – fordult unokatestv�r�hez Harry, majd le�lt a kanap� el�tti puffra.

Dudley l�that�an zavarban volt, de meger�ltette mag�t �s kiny�g�tt p�r sz�t:

- Igen… nem t�l j�.

- Mikor el�sz�r a k�zelembe �rtek, el�jultam a f�lelemt�l, de el�tte m�g azt hallottam, amint az any�m az �let��rt k�ny�r�g… - mes�lte Harry. - Az�ta is folyton ez jut az eszembe, ha egy elhalad a k�zelemben.

Dudley �s Vernon t�tott sz�jjal b�multak, l�that�an a torkukra forrt a sz�. Petunia n�ni meredten b�mult a kez�ben tartott csokira.

- Nem is tudod, milyen k�zel volt�l akkor ahhoz, ami a hal�ln�l is rosszabb – folytatta Harry. – Majdnem kisz�vt�k a lelkedet…

Dudley nagyot nyelt �s m�g szorosabban �lelte az anyj�t.

- Olyan… olyan hideg volt… - Dudley egyenk�nt h�zta ki mag�b�l a szavakat, ahogy felid�zte az eml�ket. – �s-�s… sz�rny� dolgokat l�ttam… apa elvesztette a munk�j�t… �s… �s elszeg�nyedt�nk… az emberek cs�foltak �s g�nyoltak engem… mindenki b�ntott �s len�zett.

Harry csendben hallgatta a vallom�st, nem sz�lt k�zbe, meg�llta, hogy a k�p�be mondja az unokatestv�r�nek, hogy � �pp ezt tette vele. T�relmesen v�rt, mikor sz�lal meg Petunia.

- �s… azt l�ttam, hogy �lmomban ki�ltozok �s csapkodok, pont… pont, mint te… azt �reztem, hogy nincs senkim… hogy any��knak nem kellek…

Harry nem tudta meg�llni, hogy el ne mosolyodjon. „Nah�t, ki gondolta volna. Dudley Dursley legnagyobb f�lelme, hogy olyann� v�lik, mint az abnorm�lis unokatestv�re.” Addig �sd a vasat, am�g meleg – tartja a mond�s:

- Anyuk�d�k nem dobn�nak ki t�ged. M�g engem se dobtak ki… illetve egyszer majdnem, de t�ged akkor is szeretn�nek.

- �gy van, Dudley! – csapott az asztalra Vernon b�csi – Te rendes k�ly�k vagy! A mi fiunk, a mi norm�lis fiunk! Akit senki nem g�nyolhat, �s nem n�zhet le! Te egy igazi Dursley vagy, nem �gy, mint az unokatestv�red. Te nem vagy semmirekell� mihaszna, ahogy ez…

- Nem semmirekell�.

Vernon b�csiba belefagyott a mondat. Petunia n�ni nem hagyta, hogy a f�rje �jabb s�rt�seket v�gjon unoka�ccse fej�hez.

- Pe-petunai dr�g�m… - hebegett Vernon b�csi, de a n�ni letette a poh�r brandyt �s a csokit, majd nagyon komoly arccal f�rj�hez fordult.

- Vernon, h�t nem �rted? Semmi nem �rintett meg abb�l, amit az a Dumb n’ door mondott?

Vernon b�csi t�tott sz�jjal n�zett feles�g�re, �s Dudley arca is bamba d�bbenetet t�kr�z�tt. Harry �l�nk �rdekl�d�ssel figyelte a jelenetet.

- Rosszul b�ntunk vele… ak�rmennyire is viszolyogtam Lilyt�l, nem szabadott volna �gy b�nnom a fi�val… �s nem lett volna szabad hagynom, hogy te �gy b�nj vele.

- Csak �gy b�ntam vele, ahogy meg�rdemelte! – v�gott vissza a b�csi.

- Nem…

- Hiszen m�r eg�sz pici kora �ta csak bajt hoz r�nk a m�ni�j�val, az elmebeteg k�pess�geivel! Tal�n m�r elfelejtetted, mit m�velt Marge-zsal?

- A n�v�red nagyon goromb�n besz�lt vele. M�g sz�rny�bb dolgokat v�gott a fej�hez, mint te!

- Azt akarod mondani, hogy Marge meg�rdemelte, amit kapott!? – b�d�lt el a b�csi. Feles�ge kiss� ijedten h�k�lt h�tra, de nem kiab�lt vissza. El akarta ker�lni a veszeked�st a f�rj�vel.

- Azt egy sz�val sem mondtam…

Vernon f�st�l�gve kiment a konyh�ba �s a b�rszekr�nyb�l el�vett egy m�sik poharat. 

- Nem �ri meg, hogy miatta veszekedj�nk – sz�lt vissza a konyh�b�l. – Ez a gyerek soha semmit nem tett le az asztalra, nincs c�lja, nincs j�v�je, nincs senkije, csak olyan �t�d�tt bar�tai, mint �… Mi lesz ebb�l feln�tt kor�ra? Az a Dambidor azt mondta, hogy id�n m�r nagykor� lesz, tizenh�t �vesen! �s mit fog csin�lni? Semmit! – mik�zben besz�lt, visszaj�tt a nappaliba �s �nt�tt magnak brandyt a nagy poh�rba. Harry, Dudley �s Petunia n�m�n hallgatta a sz��radatot. - L�h�t�, ahogy az apja, meg a testv�red, dr�g�m! Az effajta emberek soha semmi j�t se tettek, csak bajt hoztak mindenkire. Tudom �n… az�rt �gett�k el �ket a k�z�pkorban! Akkor m�g tudt�k, hogyan kell b�nni az ilyen s�pred�kkel.

Sose tett semmit, ami�rt dics�retet �rdemelne. Nem dolgozik, nem keres p�nzt, az iskol�b�l m�r k�tszer is majdnem kicsapt�k, egyszer m�g egy t�rgyal�sra is beid�zt�k… Biztos vagyok benne, hogy m�g azt se tudja rendesen csin�lni, amit ott tan�tanak neki… Ez a k�ly�k nem j� semmire �s pont.

Vernon b�csi befejezte monol�gj�t �s kiitta a f�l poh�r brandyj�t, majd olyan er�sen csapta le a poharat az asztalra, hogy a marad�k tartalma az ing�re fr�ccsent. K�romkodva kiment a f�rd�szob�ba, hogy �tcser�lje az el�ztatott ruhadarabot.

Petunia n�ni, ak�rcsak a k�t fi�, semmit se sz�lt, de Harry meg mert volna r� esk�dni, hogy mikor Vernon b�csi elhagyta a nappalit, egy elsuttogott megjegyz�st hallott nagyn�nje sz�j�b�l:

- Nagyon t�vedsz.

Petunia elkapta Harry pillant�s�t, �s bekapta a marad�k csokit, majd megitta r� az ital�t. Nem akarta folytatni ezt a besz�lget�st, a f�rje, a fia, tisztess�ges �tlagpolg�rhoz ill� viselked�se, az eg�sz sz�pen fel�p�tett �lete tov�bbra is els� helyet foglalt el fontoss�gi list�j�n. Harry nem tudta, hogy a m�sodik hely neki van-e fenntartva, vagy csak a sokadik, tal�n az utols� helyen szerepel �? Nem merte megk�rdezni, mert f�lt, hogy ezzel t�nkretenn� azt a pillanatot, azt a kellemes csal�d�st nagyn�nj�ben, amit akkor �rzett, mikor Petunia kijelentette, �, Harry nem semmirekell�.

- Harry, menj a szob�dba. – parancsolta csendesen Petunia n�ni.

Harry jobbnak l�tta nem vitatkozni, �s egyetlen sz� n�lk�l, de igen der�s hangulatban ment fel az emeletre.