32. Fejezet - K�nok

„Sas, oroszl�n, k�gy�…p�k, s�rk�ny…r�ka…vagy ford�tva?” – A siettet� k�r�lm�nyek miatt p�nikba esett, teljesen �sszezavarodott, t�relmetlen�l olvasta �jra a verset, ami kiss� megnyugtatta. J�l eml�kezett – „Akkor h�t, rajta” - gondolta, �s hat�rozottan indult el �jra a k�t�l fel�.

Mikor az utols� csepp v�rt is lecs�p�gtette kez�r�l a sassal d�sz�tett ed�nybe, �vatosan k�r�ln�zett, de nem t�rt�nt semmi. Kiss� megnyugodott, �s siet�sen elindult az oroszl�n fel�, mikor, egy f�ld�nt�li �les hang �t�tte meg f�l�t. A k�vetkez� pillanatban, egy �les t�rgy, vagy ink�bb egy l�thatatlan �les karom, belehas�tott h�t�ba, amit�l �nk�ntelen�l is a f�ldre vet�d�tt. A l�thatatlan sz�rnyak suhog�sa elhalt, mintha a l�ny letelepedett volna.

A f�jdalomt�l k�pr�z� szemekkel tapogat�zott p�lc�ja ut�n, ami az es�s k�vetkezt�ben elgurult. Mikor v�gre kitapintotta a v�kony fadarabot, k�rbek�mlelve megpr�b�lt talpra �llni, aminek egy �jabb t�pett seb lett a k�vetkezm�nye. A f�jdalommal mit sem t�r�dve hanyatt fek�dt �s a barlang egyik pontj�ba k�ld�tt egy k�b�t� �tkot. Egy tompa puffan�s jelezte, hogy c�lba tal�lt. Keser� k�nnyekeit visszafojtva ism�t talpra �llt �s az oroszl�nhoz indult.

Kezei megremegett, ahogy a k�t�l f�l� emelte �ket, elk�pzelni sem merte, hogy ez�ttal milyen k�nok v�rnak r� – „Tal�n a karomat vesztem el legk�zelebb?” – De tudta j�l, hogy egy l�thatatlan oroszl�nnal nem tudn� felvenni a versenyt, �s �let�t veszten�. Abban b�zhatott, hogy ismeri m�r Voldemort �szj�r�s�t annyira, hogy tudja, a feladatok legv�g�ig el fogja engedni az �ldozat�t, hogy az min�l t�bbet szenvedjen. Ezzel a gondolattal kiss� megnyugtatta kalap�l� sz�v�t, �s ism�t felemelte karjait.

Ism�t sikeresen vette az akad�lyt. F�lve tekintett k�rbe, mik�zben egy k�b�t� �tkot k�ld�tt abba az ir�nyba, ahonnan az im�nt a m�sik l�thatatlan sz�rnyeteg �rkezett… Nem t�rt�nt semmi – „Lehetetlen” - gondolta, �s egy �vatos pillant�ssal Piton fel� n�zett, de amit l�tott, nagyobb f�lelemmel t�lt�tte el, mintha a bestia szemt�l szembe �llt volna vele.

Egy hatalmas, j�l fejlett oroszl�n �llt a f�rfi b�rt�n�ben, a v�zpart m�sik oldal�n. Szemmel l�that�lag az �tvezet� utat kereste, fel – al� j�rk�lt, �s a leveg�be szimatolt, mik�zben Perselust m�regette, s�t�tbarna, ki�hezett szemeivel.

- Ne… - ny�gte Harry, �s t�rdre esett. Szemeit forr� k�nnyek lept�k el, �s minden erej�vel pr�b�lta visszafojtani k�ts�gbees�s�t. Egy �nk�ntelen mozdulattal �kl�t a f�ldbe verte

– Te sz�rnyeteg! Nem vesz�tek el t�bb bar�tot miattad! Le foglak gy�zni, hallod?! – ki�ltotta a barlang cs�ndj�be. Az oroszl�n egy pillanatra r�kapta tekintet�t, majd tov�bb mustr�lta a mozdulatlan testet – „Nem vagy k�pes r�” – j�tt valahonnan egy idegennek t�n� gondolat. Megijedt saj�t tudatalattija kishit�s�g�t�l, fej�hez kapott, �s haj�t markolva, elkeseredetten utat engedett b�nat�nak. Gyeng�nek �rezte mag�t, �s bizonytalannak.

- Nem vagyok r� k�pes… - suttogta, de egy sz�vdobban�sszer�en el�t�r� gondolat f�lbeszak�totta – „bar�t” –Hiszen az el�bb bar�tj�nak nevezte Perselust. Nem teheti meg, hogy sors�ra hagyja. De mi lenne a helyes d�nt�s? Ha tov�bbviszi a feladatot, lehet, hogy a k�vetkez� k�rben egy h�d jelenik meg a f�rfi �s a bestia k�z�tt, ha nem csin�lja tov�bb, mindketten odavesznek. Ak�rhogy is, tudta, hogy � Piton utols� rem�nye. Erre a gondolatra akaratlanul is egy apr� f�lmosoly jelent meg az arc�n. Milyen ironikus, ha a f�rfi tudn�, hogy kit�l f�gg az �lete, val�sz�n�leg ink�bb felakasztan� saj�t mag�t.

Fel�llt h�t, �s ott folytatta, ahol abba hagyta. A k�vetkez� feladat ut�n be�z�nl� k�gy�kkal nem volt probl�m�ja, �let�ben most el�sz�r adott h�l�t p�rszasz�jus�g��rt. �gy t�nt, Tom nem sz�m�tott arra, hogy Harry Potter lesz a „vend�ge”.

Miel�tt elindult a p�k fel�, elt�prengett, �s m�r tudta is, hogy �lhetn� t�l a k�vetkez� k�t k�t�l megt�lt�s�t. Az egyetlen probl�ma, hogy a p�k �s a s�rk�ny az egym�st�l legt�volabb es� pontokban voltak elhelyezve, m�gis hat�rozottan l�ptekkel indult el a p�k fel�, kez�ben saj�t v�r�vel. Az t�rt�nt, amire sz�m�tott, a barlang nyolc sark�ban, nyolc Aragog - f�le p�k jelent meg, �gy t�nt, arra v�rnak, hogy a fi� hirtelen mozdulatot tegyen, azonban ez nem k�vetkezett be. – „siker�lni fog” – gondolta, kiss� megnyugodva, mivel arra sz�mtott, hogy a p�kok nyomban t�mad�sba lend�lnek. A lehet� leglassabb l�ptekkel eljutott a v�rrel teli k�t�lhoz, kezeit m�r bele mer�tette, mikor az egyik sz�rnyeteg megmozdult… Lassan, kom�tosan k�zeledett a fi�hoz, akinek t�bb se kellett, �s kez�t �sszeszor�tva, eliramodott a s�rk�nnyal d�sz�tett k�t�l fel�. Mind a nyolc p�k egyszerre mozdult vele. �ppen annyi ideje volt, hogy tenyere tartalm�t hely�re loccsantsa, mikor az egyik bestia utol �rte. H�tra r�ndult, s egyens�ly�t elvesztve a f�ldre zuhant. Sz�vver�se nyomban felgyorsult, s mintha ki akart volna ugrani a hely�r�l, �gy d�b�rg�tt. Kez�t mellkas�hoz szor�tva j�tt r�, hogy az es�s miatt, nem tudta lecs�p�gtetni kez�t, �gy t�bb csepp v�re is a porban landolt. Sz�d�lve �s elhom�lyosult szemekkel l�tta mi t�rt�nik. Sz�m�t�sa bej�tt, hiszen a p�kok, �s a s�rk�ny egym�ssal v�geztek. A v�gkifejletet azonban nem l�tta, mert els�t�t�lt el�tte a vil�g.

*

-         Malfoy, merre viszel minket? �r�k �ta bolyongunk, m�gsem tal�ltuk meg �ket! – sz�lt d�h�sen Draco egyik t�rsa.

-         Ne agg�djatok! M�r nem j�runk messze.

-         Mond ezt Nagininek, tudod j�l, hogy itt van valahol, �s b�rmikor jelenthet a Nagy�rnak.

-         Tudom, de enn�l gyorsabban nem megy – mondta a sz�ke fi�, mik�zben egy �vatos oldalpillant�st vetett a f�k k�z�, egy alig l�that� f�ldalatti barlang fel�…