10. fejezet - K�nnyek

Egy pillanattal k�s�bb a Grimmauld t�ren tal�lta mag�t egyed�l, de r�gt�n �szbekapott, hogy Piton m�g mindig ott �ll mellette. A kis utca kihaltabb volt, mint valaha, s mivel ebbe a kis koszos utc�ba, m�g a szell� sem mer�szkedett, a t�z� nap eg�szen felforr�s�totta a leveg�t. Jobbnak l�tta, ha nem v�rakozik tov�bb odakinn, ez�rt gyorsan felid�zte a c�met. Mikor megpillantotta a h�zat kis aggodalom vert gy�keret benne, mint p�ld�ul, hogy megfelel� e a d�sztal�rja erre az alkalomra. Ebben a t�m�ban igaz�n bizonytalan volt, hiszen, m�g sosem vett r�szt esk�v�n. Elhessegette a probl�m�t, odasietett a h�zhoz, majd miel�tt �szbe kaphatott volna becs�ngetett. K�s�n jutott esz�be, hogy nem aj�nlatos csengetnie, mivel ezzel a tett�vel t�bb percnyi kellemetlens�get okoz a bentl�v�knek, hiszen Sirius anyj�nak a portr�ja b�rmilyen hangos zajra, m�ghangosabb zajforr�s lesz. Meg is lep�d�tt, mikor megpillantotta a mosolyg�s Mrs. Weasleyt az ajt�ban, odabentr�l pedig semmi f�ls�ket�t� zaj nem hallatszott, csup�n vid�m besz�lget�s sz�r�d�tt ki, valami k�l�n�sen kellemes zen�vel vegy�lve. M�g rendesen meglep�dni sem volt ideje, mert a n� azonnal beinvit�lta �t, �s Harry nemsok�ra elvegy�lhetett a t�rsas�gban. V�gre tal�lkozhatott Ronnal �s Hermioneval, akik nem gy�zt�k faggatni Pitonnal t�lt�tt �r�ir�l. Besz�mol�ja k�zben –amiben igencsak megv�logatta szavait tekintve, hogy a k�zelben �l�lkodik k�retlen k�s�r�je - a d�szletben gy�ny�rk�d�tt. Kis id� alatt sz�pen helyrehozt�k a h�zat. Mint kider�lt, hosszas k�zdelmek �r�n leker�lt a falr�l minden gyan�s, vagy kellemetlen k�p, m�g Sirius anyj�� is. Most valahogy bar�ts�gosabb volt ez a hely, de m�gsem feledtette az el�tte �ll� feladatot. A d�sz�t�s igaz�n szer�ny, b�r ann�l mes�sebb volt, amihez hozz�j�rult valamilyen f�ld�nt�li f�ny, ami az eg�sz helys�gben jelen volt. A szoba k�zep�n egy Dobby magass�g�, karcs� kerek �vegasztal �llt, rajta k�t serleg v�rakozott, amelyeknek az anyaga hasonl� volt az �veghez, de Harry meg mert volna esk�dni r�, hogy amit l�t, az valami eg�szen m�s. A serlegekb�l hirtelen egy-egy ez�st�sen csillog� sug�rnyal�b t�rt el�, k�rbev�ve a jelenlev�ket. Mindazok akik ebben a pillanatban a szob�ban voltak meg�rezhett�k mi az a m�lyr�l j�v�, kimondhatatlan, �szinte szeretet. M�g mindenki a hat�s alatt �llt, mikor kiny�lt az ajt�, a helys�gben n�ma csend lett. Harry is odan�zett, �s megl�tta Ginnyt. Gy�ny�r�sz�p volt, ahogy ez�st�s tal�rj�ban v�gigvonult az emberek �ltal alkotott �ton, eg�szen az �vegasztalig. M�g�tte �rkezett a v�leg�ny, Billt m�g soha �let�ben nem l�tta boldogabbnak, majd hirtelen az addig is jelenlev� f�ld�nt�li zene, �tv�ltott egy sokkal �nnep�jesebb, �s sz�vmelenget�bb dallamra s ekkor a menyasszony is megjelent �s lassan, kecsesen elindult szerelme fel�. Mikor m�r mindenki az ifj� p�rra figyelt, akik �ppen a serleg fel� emelt k�zzel �lltak, a fi� tekintete Ginnyre t�vedt. Szem�ben m�g a v�l�k sz�ps�ge is elt�rp�lt a l�ny mellett. Tekintet�k �sszefon�dott, �s m�sra nem is v�gytak ebben a pillanatban, ahogy hallgatt�k k�zben a szertart�st. Sz�t azonban nem v�lthattak, mivel a szertart�s-ami nem t�nt hosszabbnak m�sodpercekn�l – v�g�n elt�nt a szeme el�l. Tov�bb azonban nem v�rhatott. Most jutott csak esz�be azon gondolkodni, hogy hogyan r�zhatn� le Pitont, aki val�sz�n�leg szorosan a nyom�ban j�r. Pillanatok alatt elsz�nta mag�t �s hat�rozott l�ptekkel elindult az egyik t�volabbi mosd� fel�. Mikor oda�rt h�trasz�lt a v�lla f�l�tt, az �t �rny�kk�nt k�vet� f�rfinak:
- Gondolom ide nem akar k�vetni. – sz�lt, majd bel�pett faragott mint�zat� ajt�n, amit azt�n gondosan mag�ra z�rt. Mikor megbizonyosodott r�lla, hogy egyed�l van, �rezte, hogy most kell indulnia.
Az ajt�n t�l csak egy tompa pukkan�st lehetett hallatni, �s ez a hang f�lre�rthetetlen volt.

Pillanatokkal k�s�bb m�r Godric’s Hollow temet�j�ben �llt, ahol sz�lei nyugodtak. Ahogy odal�pett, �s tekintet�t fejf�jukra emelte, soha nem �rzett f�jdalom lett �rr� rajta, olyan m�ly �s intenz�v �rz�s, amit k�ptelens�g le�rni. J�l tudta, hogy nem tudna s�rni, m�r nem, de m�gis, csak ebben a percben tudatos�lt benne a val�s�g, �s ez az �rz�s er�sen mellbe v�gta.
- Anya, Apa! �gy hi�nyoztok. K�rlek seg�tsetek. –suttogta id�k�zben f�lt�rdre ereszkedve, majd hirtelen fel�llt �s t�relmetlen�l let�r�lte a szem�be sz�k�tt k�nnyeket.
Nem t�lthette az id�t gy�sszal, hiszen az elm�lt 17 �vben folyamatosan gy�szolt. Csak most n�zett igaz�n k�rbe. Nem tudta eld�nteni, hogy mit v�ltott ki bel�le a l�tv�ny, mert az egyben volt gy�ny�r� �s sz�vszor�t�. A sok m�rv�ny s�rboltot itt-ott, k�gy�zva karolt�k �t k�l�nb�z� n�v�nyek, csak hogy mutass�k az id� m�l�s�t. Mindegyik k�r�l ny�ltak vir�gok, hogy szembesz�lljanak az elm�l�ssal. Nem t�prengett t�l sokat, mert egy bizserget� �rz�s a tark�j�n azt s�gta neki, hogy figyelik. Elk�pzelni sem tudta, hogy ki, vagy mi lehet az. Alaposan k�r�ln�zett, de nem l�tott senkit. A k�vetkez� pillanatban arccal a porban tal�lta mag�t, mert valami kir�ntotta l�bait. R�gt�n p�lc�ja ut�n kapott, de nem tudott id�ben h�trafordulni, hogy t�mad�ja szem�be n�zzen, egy hatalmas test csap�dott fel�. H�trah�kk�lt, �s ez volt a szerencs�je. A K�gy� most Lust�n k�r�z�tt k�r�l�tte, minden rezd�l�sre figyelve. Ez az �llat nem volt m�s, mint Voldemort h�zikedvence.
-Nagini!- Suttogta elhal� hangon. Ott volt a megfelel� alakalom ,�s � m�gsem tudta elpuszt�tani, pedig � is egy Horcrux volt, ezt tudta j�l a fi�. M�gis tennie kellett valamit, hiszen ha sz�m�t�sai nem csaltak, akkor maga Voldemort �s a hal�lfal�k is hamarosan ott lesznek. Ker�lve a hirtelen mozdulatokat, lassan talpra �llt, �s a k�gy�ra emelte p�lc�j�t. Ha most meg is fog hallni, legal�bb egy Horcruxal kevesebb lesz. Megmarkolta a p�lc�t, �s teljes erej�b�l a k�gy� fej�be d�fte, mire a h�ll� azonnal reag�lt, felemelte hatalmas fej�t, �s les�jtott a tehetetlen fi�ra, akinek a l�b�ba f�r�dtak a hatalmas m�regfogak. V�re azonnal �mleni kezdett, �s szinte r�gt�n elgyeng�lt. Ha azt gondolta, hogy enn�l rosszabb nem lehet, h�t t�vedett.

-Nocsak Potter… Ennyire b�tor vagy , vagy ennyire botor? – sz�lt egy hat�rozottan ismer�s hang a k�zel�b�l. >br> - F�regfark. – ny�gte.
- �gy bizony, �n vagyok az Peter. A Nagy�r k�ld�tt �rted. Meg�rezte, hogy hol vagy, �s azt is, hogy egyed�l. T�l intenz�ven �rezhett�l valamit, m�g a Nagy�r is meglep�d�tt, hogy ennyire �vatlan vagy a k�r�lm�nyekhez k�pest. Persze ez neki csak j�, �s k�sz�net�t k�ldte, hogy h� maradt�l �nmagadhoz. – Mindezt kaj�n �lvezettel mondta v�gig, majd felemelte var�zskez�t – amit m�g mag�t�l Voldemortt�l kapott- �s k�teleket var�zsolt az am�gy is gyenge fi� k�r�.
- Tudod mi jutott eszembe? – k�rdezte h�tborzongat�an gonoszan. – az, hogy m�g nem haszn�ltam a kezemet, �gy igaz�n… M�g nem pr�b�ltam ki, hogy milyen vele k�nozni valakit. – mondta, s k�zben t�n�dve szeml�lgette kez�t, majd hirtelen r�mutatott az am�gy is elgyeng�lt �s r�m�lt Harryre.
Szinte azonnal ord�tani kezdett. Soha �let�ben nem �rzett ekkora f�jdalmat, a m�reg hat�s�ra sokzszoroz�dott rajta a Crucio �tok. Olyan �rz�s volt, mintha n�gyzetcentim�terenk�nt �getn�k le a h�st a csontjair�l. Heves f�jdalmai mellett is �szrevette azonban, hogy furcsam�d most nem f�j a sebhelye.
�szre sem vette, hogy v�ge, m�g mindig remegett. Csak F�regfark sz�lalt meg.:
- El is felejtettem milyen �rz�s ez. – mondta �nel�g�lten – Annyit el�rulhatok, hogy ez a k�n semmi volt ahoz k�pest, amit a mestert�l kapsz. El sem tudom k�pzelni, hogy hogy lehetsz olyan ostoba, hogy egyed�l m�szk�lj … T�nyleg … merre hagytad a k�s�r�idet? – n�zett k�rbe cinikusan.
- Nem olyan messze! – sz�lalt meg egy ismer�s hang valahonnan m�g�lle.

Harry m�r nem volt k�pes k�vetni az esem�nyeket, de valami beugrott neki, s mikor r�j�tt, hogy az ismer�s hang forr�sa nem m�s, mint Piton, Utols� erej�vel elki�ltotta mag�t: - A K�z! - s azzal els�t�t�lt el�tte a vil�g. Az utols�, amit hallott, az egy tompa puffan�s volt, ahogy valaki elter�lt a f�ld�n a r�sz�rt hal�los �tokt�l.

Mikor mag�hoz t�rt nem nyitotta ki szemeit azonnal. Er�sen rem�lte, hogy j�kezekben van, �s nem kell t�bb f�jdalmat �t�lnie. Szemeit �loms�ly�nak �rezte, m�gis �gy d�nt�tt megn�zi, hogy m�gis hol van. Mikor azonban kinyitotta �ket, k�ts�gbeesett r�m�let lett �rr� rajta, mert nem l�tott semmit. Ez�ttal nem a megszokott hom�ly vette k�rbe, mint mikor nincs rajta a szem�vege, hanem valami tejfeh�r k�d, ami er�szakosan nyom�lt r� a szem�re. Sz�ve egyre hevesebben vert, de mikor megpr�b�lt fel�lni, nyomban meggondolta mag�t, olyan er�s sz�d�l�s ker�tette hatalm�ba. Magatehetetlen volt, �s ez az �rz�s mindenn�l jobban k�nozta.
A s�r� cs�ndbe hirtelen belehas�tott egy dallamosan cseng� hang, egy hang, ami f�jdalmasan ismer�s volt. De ez�ttal nem sz�nt meg olyan hirtelen, mint a ny�risz�netben, mikor hallani v�lte. Most tiszt�n sz�lt �s �r�knak t�n� percekig hallgatta.

Szempill�i engedelmesen utatengedtek a r�juk hull� cseppeknek, miknek hat�s�ra, p�r pillanat m�lva a fi� l�t�sa kezdett visszat�rni. �s ez csak egyet jelenthetett; Az el�bbi cseppek, k�nnycseppek voltak, �s a gazd�juk �s az �nek forr�sa nem m�s, mint:
- Fawkes!- suttogta, mikor m�r teljesen visszanyerte addigi l�t�s�t �s megpillantotta a f�nixet, ahogy �ppen a l�b�n l�v� sebet �ztatta gy�gy�t� k�nny�vel. Semmit nem �rtett. Dumbledore temet�s�n Fawkes is elhagyta ezt a vil�got, de vajon most hogyan �s mi�rt t�rt vissza?
B�rhogy is t�rt�nt, lelk�t most m�rhetetlen boldogs�g j�rta �t, hogy �jra l�thatja ezt a csod�latos var�zsl�nyt, aki egy pillanatra elhitette a fi�val, hogy Dumbledore m�g mindig vele van.

k�vetkez� fejezet