5. Fejezet - A m�sik esk�

M�g egy m�sodperc sem telt el, Harry p�lc�ja kirep�lt gazd�ja kez�b�l. Igaz�n v�ratlanul �rte a lefegyverz�s, �gy m�g v�dekezni sem volt ideje. Csak �llt ott p�lca n�lk�l, de k�zben arra gondolt, hogy ha kell, akkor saj�t kez�vel pr�b�lja meg�lni Pitont.
- Mutasd magad, te gy�va! – sziszegte a fi�.
- �lj le Potter! – sz�lt Piton hangja.
- Mi�rt tenn�m? Hogy m�g k�nnyebb dolgod legyen?
- Azt mondtam, �lj le! – ki�ltotta Piton. – �s ne t�rd a fejed, semmi ostobas�gon!
Mik�zben Harry kitapogatta a sz�ket, tov�bb f�zte a sz�t.
- Mi�rt nem mutatja meg mag�t a „tan�r �r”? Tal�n nem k�v�n a szemembe n�zni? Mi�rt is csod�lkozok, hiszen maga egy aljas �rul�!
- Fogd be a sz�d! Ne besz�lj olyanr�l, amir�l fogalmad sincs!- Hallatszott a s�t�tb�l Piton inger�lt hangja.
- Mi a baj Pipogyusz? Mi�rt nem v�gzel v�gre James Potter fi�val? M�gis gy�va vagy? Az uradra hagyod a piszkos munk�t?- Harry kitart�an meredt a s�t�ts�gbe �s fell�ngolt benne a gy�l�let. Arra sz�m�tott, hogy Piton b�rmelyik pillanatban megt�madhatja �t, �s � tehetetlen lesz a p�lc�ja n�lk�l.
- Ne hergelj tov�bb k�ly�k! Besz�dem van veled �s te v�gig fogsz hallgatni! – mondta Piton emelt hangon.
- Mit hallgassak v�gig? Azt, hogy hogyan fogsz v�gezni velem? Vagy, hogy mi�rt lett�l �rul�, �s mi�rt kellett meggyilkolnod Dumbledore professzort? – kiab�lta bele Harry a semmibe. Elhat�rozta, hogy nem hagyja mag�t, �s az utols� erej�ig k�zdeni fog.
- NEM…Vagyok…�rul�! – sziszegte Piton, minden egyes sz�nak nyomat�kot adva. – B�rmennyire is neh�z meg�rteni azzal az �ntelt �s naiv fejeddel, de a t�rt�ntek ellen�re, m�g mindig egy oldalon �llunk! – mondta �rzelmek n�lk�l.
- Hazudsz!- Ki�ltotta Harry – meggyilkoltad �t, pedig vakon b�zott benned! Aljas gyilkos!! Hogy b�rt�l a szem�be n�zni, �s egyszer�en meg�lni? Ott voltam, Mindent l�ttam! Nem tagadhatod le! – Harrynek hirtelen bevillant Piton arca, ahogy �lm�ban l�tta, az arc, amely szomor�s�got t�kr�z�tt. De megr�zta a fej�t, att�l tartva, hogy a f�rfi belel�t a gondolataiba.
- Nem tehettem m�st! – mondta minden megb�n�s n�lk�l Piton. – meg kellett esk�dn�m, hogy megteszem, de nem �gy van, ahogy gondolod! – Hangja itt furcs�n csengett.
Harry is �szre vette a hangs�lyv�lt�st, de nem �rdekelte! Nem akart hinni volt tan�r�nak.
- Tudom, kinek esk�dt�l! Malfoy feles�g�nek Narciss�nak. Tudok r�lla, hogy t�rhetetlen esk�t tett�l, hogy megv�dd Dracot!
Hallgat�s k�vetkezett, azt�n:
- Nem tudom, honnan jutott ez tudom�sodra, de most nem ez a l�nyeg, mert igazad van. De figyelj r�m Potter! Nem csak neki tettem esk�t! A Narciss�nak tett esk�mben nem az �llt, hogy v�gezzek Dumbledorral, hanem hogy elv�gzem Draco helyett a feladat�t, ha � nem k�pes r�. A m�sik szem�ly, akinek esk�t tettem, az maga Dumbledore volt! � volt az els�, ez�rt neki tartoztam a szavammal! Egyszerre csak egyvalakinek tehet ilyen esk�t a var�zsl�!
- Hazudsz! – Ord�totta Harry �s felpattant a sz�kr�l. Nem tudta, hol van Pontosan Piton, mert �lland�an v�ltoztatta a hely�t. Az �gvil�gon semmit sem l�tott, mert vaks�t�t volt az eg�sz szob�ban. Csak �llt ott, �s szemeit meresztve kereste a f�rfit.
– Azt gondolta „az okklumencia professzora”, hogy ezt beveszem? Add vissza a p�lc�m, �s teszteld le, mennyire hiszek neked! - K�zben �jabb eml�k j�tt el�. Azt hallotta, amit Hermione mondott Dumbledore �s Piton vit�j�r�l, de nem akart lecsillapodni. Nem akarta elhinni, hogy ez az eg�sz egy elker�lhetetlen terv r�sze volt.
- Hidd el Potter, - A f�rfi hangja m�g mindig k�vethetetlen volt. Dumbledorenak megvolt r� az oka, hogy mi�rt b�zik bennem. Az esk�, amit tettem, arr�l sz�lt, hogy sz�ks�g eset�n v�geznem kell vele, hogy tov�bbra is megb�zzon bennem a m�sik oldal, �s hogy Draco megmenek�lj�n. Tudhatod, hogy egy gyerek �let�t sokkal fontosabbnak tartotta a saj�tj�n�l. Ezek ellen�re, m�g nem j�tt el az ideje, hogy megtudd az �sszes r�szletet. – Piton hangja id�k�zben meg�llt �s �szint�n csengett.
Harry megr�m�lt, nem akarta, hogy ez az eg�sz igaz legyen, de nem vehette semmibe Dumbledore �zenet�t. Nem tudott megsz�lalni, nem tudta mit higgyen.
- Persze senki m�s nem tudott a tervr�l, igaz? – k�rdezte azt�n g�nyosan.
- Ebben m�r megint t�vedsz Potter. – Sz�lt a s�t�tb�l a f�rfi, hangja cinikusan sz�lt. – K�rdezd meg a v�rfarkast! – sziszegte – az�ta m�g McGalagony is be lett avatva.
- Teh�t ez�rt hoztak engem az iskol�ba, hogy tal�lkozzunk. Ez�rt b�ztatott Remus, hogy most nem figyelnek r�m a tan�rok, �gyhogy nyugodtan k�sz�ljak… - elhallgatott. – De mi�rt tette? – Fakadt ki, �s �gy �rezte, hogy menten sz�trobban a feje. Egyre ink�bb r�telepedett a nyomaszt� s�t�ts�g.
- Tudta j�l, hogy nem fogod meg�rteni, �s megpr�b�ln�d megakad�lyozni. De amit mindenk�ppen tudnod kell, hogy mindezt az�rt tette, hogy t�ged megv�dhessen, �s seg�thessen. Mondott m�g valamit, amit nem �rtettem, de tudom, hogy nem is kell �rtenem. Nekem nem. Azt mondta, hogy �gy tal�n m�g titokban maradhat egy ideig a terved. �gy hitte, hogy te tudni fogod mire gondolt, �s el�g, ha csak az tudja, akit te magad avatsz be. – Harrynek bevillant valami, ami nyomban elt�r�lte kezdetleges nyugalm�t.
- Te usz�tottad a sz�leimre Voldemortot! Tudni akarom, hogy mi az, ami�rt Dumbledore megb�zott benned, �s mi az, ami�rt nekem kellene!?
- Haszn�ld v�gre az eszedet Potter – Piton itt m�r kezdte t�relm�t veszteni. M�g sosem fordult el�, hogy �gy elbesz�lgetett volna, di�kjaival, �s m�r ideges�tette a helyzet. – Szerinted mi�rt nem mondta el neked ez id�ig Dumbledore? Tal�n, mert nem tartozott r�d! Senkinek nem mondta el, �s m�g nem is j�tt el az ideje, hogy b�rki is megtudja! Csak annyit mondhatok, hogy csillapodjon a „tud�sv�gyad,”- sz�lt bar�ts�gtalanul – hogy mindenk�ppen meg fogod tudni!
- �s mi�rt j�tt vissza a „tan�r �r?” Csak hogy mindezt tudassa velem?
- Pontosan. Az � k�v�ns�ga volt, hogy ezt tudassam veled… - hirtelen k�zvetlen k�zelr�l hangzott fel a hangja. Harry �sszerezzent. �jra a kez�ben �rezte p�lc�j�t.
- Lumos – Suttogta, mire halv�ny f�ny gy�lt a p�lca v�g�n. A hirtelen j�tt f�nyess�g elvak�totta, de p�r m�sodperc m�lva, m�r sejteni kezdte volt tan�ra alakj�t. Amit felfogott, mozg�sa l�tt�n, hogy a f�rfi val�sz�n�leg sebes�lt.
- Most menj Potter! Ha ism�t l�tni k�v�nsz, csak keress fel! – hangja viszont nem arr�l �rulkodott, hogy sebes�lt lenne. Ez a r�gi Piton k�z�ny�sen g�nyos hangja volt.
Harry nem v�laszolt, csak megkereste az ajt�t, �s amilyen gyorsan csak tudta, elhagyta a szob�t. Rohant eg�szen a Griffend�l toronyig. �tk�zben nem tal�lkozott senkivel, egyed�l a falakon l�g� festm�nyek pislogtak r� �lmos tekintettel. Tudta, hogy m�r k�s� van, h�nyingere t�madt a kimer�lts�gt�l. Nem l�tta �rtelm�t, hogy most r�t�rj�n McGalagonyra k�rd�seivel, �gyh�t �gyba b�jt. M�g megpillanthatta a nap els� sugarait, mikor elaludt.

k�vetkez� fejezet