2. Fejezet - A méregkeverő

Alastor "Rémszem" Mordon a Szent Mungó 513-as kórtermében ücsörgött egy fehér széken és elgondolkodva figyelte a mellette lévő ágyon fekvő, bekötözött karú lányt. Már órák óta rostokolt itt, lassan az unalomtól maga is elfelejtette, tulajdonképpen miért is.

Talán azért, mert láttam, ahogyan megtámadták - ötlött fel benne hirtelen, de szinte azon nyomban meg is rázta a fejét. - Ostobaság - gondolta. - Ha minden egyes ember betegágya mellett órákig ücsörögnék, akit egy halálfaló a szemem láttára sebesített meg, legalább olyan sokáig kellene élnem, mint Flamelnek.

Malfoy. Igen, ő az oka. Nem - rázta meg ismét a fejét -, az képtelenség, hogy megjavult. Egy halálfaló sohasem javul meg. Az elképzelhető, hogy el tudja hitetni másokkal, alkalomadtán még a saját családjával is, hogy jó útra tért, de belül mindig is halálfaló és Tudodki csatlósa marad.

Mégis kellett, hogy legyen valami oka annak, amit tett. Lucius Malfoy a lehető legkevésbé sem az az ember, aki puszta önfeláldozásból megmenti mások életét. Hogy szórakozásból öljön - ez nagyon is elképzelhető. De hogy ugyanezért egy lángcsóvával hátbatámadja Fenrir Greyback-et (még ha a vérfarkas soha nem is jön rá, hogy ő volt az) egy olyan emberért, akinek, bár hozzá hasonlóan szintén aranyvérű, az apja lehetne és aki a későbbiekben még ráadásul nagy eséllyel gondot is okozhat neki (Mordon sebhelyekkel teli szája itt gonosz mosolyra húzódott)... Nem, ilyet ő sohasem tenne.

Na de mi van akkor, ha Florence... ha tényleg a lánya? Az auror agyában jó néhány elődjéhez hasonlóan ez a gondoalt is meglehetősen rövid életűnek bizonyult. Csupán vetnie kellett egy pillantást Florence a párnán szétterülő, sötét tincseire, majd eszébe idéznie a halálfaló szőke haját és a kérdés máris el volt döntve. A lány nem lehet Malfoy gyereke. Na de akkor mégis miért...

Florence keze megmozdult.

Na végre - gondolta magában Mordon.

A lány kinyitotta a szemét és egyenesen rá nézett. Leheletnyit felvonta a szemöldökét, majd körbepillantott, mint aki nincs teljesen tisztában vele, hol is van.

- A Szent Mungóban - válaszolta meg Rémszem a fel nem tett kérdést.

- A Szent Mungóban? - kerekedett el a lány szeme. - Hogyan... Mordon, mi történt?

- Halálfalók jártak nálatok, Florence. Emlékszel valamire?

A lány erőlködve összevonta a szemöldökét.

- Igen - felelte végül halkan, majd hirtelen felkapta a fejét. - Az anyám...

- Meghalt. Sajnálom - tette hozzá Mordon.

Néhány pillanatig mindketten csendben ültek.

- És az apám? - kérdezte Florence. - Ő...

- Jól van. Miatta ne aggódj.

A lány most vastagon bekötözött bal karjára meredt. Szemében a hirtelen felismerés, majd rémület csillant.

- Rendbe jön - mondta halkan Mordon. - Nem volt telihold és nem túl mély a seb, hamarosan begyógyul.

- Én is át fogok...

- Nem fogsz. Semmilyen mellékhatása nem lesz, kivéve a sebhelyet. A gyógyítók azt nem tudják eltüntetni...

Florence nem szólt semmit - magában még mindig az imént hallottakat boncolgatta - és Mordon kezdte magát kissé kellemetlenül érezni. Végül ismét ő szólalt meg.

- Talán most nem fogsz neki annyira örülni, mint egy más alkalommal tehetnéd, mégis kihasználom az alkalmat, hogy közöljem veled: megérkeztek a vizsgaeredményeid. Mind kitűnő, tehát most már hivatalosan is teljes értékű auror vagy.

A lány még mindig nem szólalt meg. Végül lassan felemelte a fejét és egyetlen szót suttogott, olyan halkan, hogy még Mordon is alig hallotta.

- Fenrir...

- Útban van az Azkaban felé. Még mielőtt megkérdeznéd: igen, azzal a varázslóval együtt, aki megölte az édesanyádat. A dementorok között minden bizonnyal otthon fogják magukat érezni.

- Hogyan kaptátok el Szürkehátút?

- Greyback-et? Nem mi kaptuk el - mondta recsegő hangon Mordon. - Malfoy volt az.

- Lucius Malfoy?

- Hát nem is a fia... Mindenesetre én a helyedben alighanem szánnék némi időt arra, hogy elgondolkozzam rajta, vajon miért tette. A hátbatámadás tipikusan az ő módszere, eddig azonban még mindig megvárta, hogy olyasvalaki forduljon el, aki nem tartozik Voldemort falkájába... Kísérelj meg egy kicsit az ő fejével gondolkodni (nem túl bonyolult dolog) és te is csakhamar rájössz majd: ez világosan jelzi, hogy a jövőben még számít valamire tőled. - Az auror nehézkesen felállt és kifelé indult. Néhány lépés után azonban megtorpant, mint akinek hirtelen eszébe jutott még valami és félig visszafordult. - Majd elfelejtettem. Két nap múlva saját felelősségedre már kiengednek ebből a kriptából. A nem hivatalos emberhiány miatt kénytelen voltam lemondani a nyugdíjamról és visszatérni az aurorok közé, bár ezt alighanem tegnap este már te magad is észrevetted. Ha nem félsz, elviszlek valahová bemelegítés gyanánt. Jobb, ha nem rágódsz most a történteken. Malfoyt kivéve.