50. Aj�nd�kok
  

Aj�nd�kok


– Te teljesen dilis vagy! – forgatta szemeit Hermione. – M�gis hogy gondoltad ezt?!

– Egy pr�b�lkoz�st meg�rt, nem? – vigyorgott a l�nyra b�nb�n�an Luka.

– Nem gondoltam volna, hogy az a farkas ikerp�r ilyen hamar kiszagol minket – kuncogott Harry.

– Ja. Tiszt�ra, mint valami nyomk�vet� kuty�k – b�logatott Ron is.
Hermione fejcs�v�lva huppant le Neville �res �gy�ra, id�nk�nt megsemmis�t� pillant�sokat k�ldve a h�rom vihog� sr�c fel�.

– Ez akkor is t�bb volt, mint meggondolatlans�g – k�z�lte a l�ny sz�razon. – Elb�jni a kast�lyban ap�d el�l, csakhogy ne kelljen hazamenned… �szn�l vagy te �gy m�gis, mikor ilyen �tleteid t�madnak?

– Egy pr�b�lkoz�st meg�rt – ism�telte a leanfay makacsul. – Semmi kedvem visszamenni abba a b�rt�n palot�ba.

N�ma csend �lt a szob�ra. Mind a n�gy fiatal hangtalanul mer�lt el gondolataikba.
Hermione h�mm�gve gy�zk�dte mag�t valamir�l, id�nk�nt b�lintva is egyet. Ron pedig sz�rakozottan figyelte Luka unottan jobbra-balra billeg� fark�t.
A l�gy z�mm�g�s�t is meg lehetett volna hallani, olyan cs�nd volt. Nem zavart n�mas�gba burkol�ztak, hanem egyszer�en csak �lvezt�k a b�k�s nyugalmat.
A harm�ni�t �les, �m hat�rozott kopog�s szak�totta f�lbe.
A szob�ban l�v�k rajtakapottan rezzentek �ssze. Mit sem �rt�n meredtek hol egym�s�ra, hol a hang forr�s�ra.

– Ti v�rtok valakit? – k�rdezte Hermione gyanakodva �tban az ajt� fel�.

Zavara �rthet� volt, hisz tudom�sa szerint az eg�sz Griffend�l-torony ki�r�lt. Mindenki lement – pontosabban mondva McGalagony professzor lezavart mindenkit – a Nagyterembe eb�delni.
A l�ny r�snyire nyitotta az ajt�t, majd megl�tv�n ki �ll m�g�tte, vigyorogva sz�lesre t�rta azt.
A s�t�t falap takar�s�b�l Mark mosolyg�s alakja l�pett a szob�ba. A fidelian d�szes fal�d�t cipelt h�na alatt, valamint egy letakart ketrecet a jobb kez�ben.

– Meghoztam, amit k�rt�l – intett Luk�nak, s lepakolt a fi� utaz�l�d�j�ra, mely �tra k�szen v�rakozott az ajt� mellett.

A leanfay �gy rohant oda a hozott t�rgyakhoz, mintha a vil�g legnagyobb kincs�t kaparintotta volna kezei k�z�.

– Nem volt semmi baj? – emelte fel a ketrecet takar� fekete leplet, �gyelve r�, hogy csak � l�ssa, mi rejt�zik alatta.

– Nem… – hangzott a t�m�r v�lasz. – Vel�k nem, de veled ann�l ink�bb, mint hallom.

Luka arc�n halv�nypiros p�r jelent meg, s �rtatlan tekintettel Markra meredt.

– Egy pr�b�lkoz�st meg�rt, nem? – recit�lta.

Harryb�l �s Ronb�l szinte r�gt�n kit�rt a nevet�s, Hermione ellenben fejcs�v�lva a fonott haj� fi�ra meredt.

– L�tom, lemaradtam valamir�l – n�zett v�gig vih�ncol� fi�kon Mark. – Mindegy, nem ez a l�nyeg – fordult vissza az imm�ron leplezetlen�l vigyorg� Luka fel�. – �r�l�k, hogy „sz�rakoztatod” a szeml�tom�st unatkoz� Holeyt �s Coleyt, de nem szeretn�m, ha m�g egyszer hasonl� „m�k�ban” r�szes�ten�d �ket. Rem�lem vil�gosan besz�ltem.

– Mint a Nap – morogta Luka, de nem b�rta ki, hogy ne tegye hozz�: – De az�rt egy pr�b�lkoz�st meg�rt.

Harry nagy nehezen visszaszerzett �nuralma pillanatok alatt semmibe foszlott. Annyira nevetett, hogy m�g az �gyr�l is lecs�szott kis h�j�n mag�val r�ntva a szint�n vihog� Ront.
A mindeddig faarccal �l� Hermione is elmosolyodott v�gre.
Mark fintorogva elh�zta a sz�j�t, majd miut�n k�ld�tt egy utols� figyelmeztet� pillant�st Luk�nak, fejcs�v�lva t�vozott.

– Te t�nyleg nem vagy komplett – h�r�gte Harry leveg� ut�n kapkodva. A sok kacar�sz�st�l teljesen kiporosodott az arca, azt a benyom�st keltve, mintha folyton zavarba lenne.
Luka v�laszk�nt csak b�nb�n�an v�llat vont.

– �s azok mik? – indult meg a frissen hozott ketrec fel� Ron.

A v�r�s haj� fi� k�v�ncsian felemelte a lepel sark�t, hogy megn�zze, mit rejt a r�cs, �m miel�tt b�rmit is l�thatott volna, Luka r�csapott a kez�re, mintha csak egy rosszalkod� kisgyereket regul�zott volna meg.

– Ne olyan sietve – vigyorgott a meglepett sr�cra.

A k�zj�t�k l�tt�n Harryben is azon nyomban fel�ledt a k�v�ncsis�g. �rdekl�dve m�regette a ketrecet �s a frissen hozott l�d�t.

– Megtudhatjuk, mi van azokban? – b�k�tt b�tortalanul k�v�ncsis�g�nak t�rgyai fel�.

Luka egy pillanatig farkasszemet n�zett vele, majd lemond�an fels�hajtott.

– Csak k�zvetlen indul�s el�tt akartam odaadni, de mivel �gyis nemsok� megy�nk mindegy… Meg lehet jobb is, ha csak magunk k�zt vagyunk.

Halv�ny mosollyal az arc�n felemelte a ketrecet a f�ldr�l.

– Ha m�r ennyire k�v�ncsiak vagytok, mi rejt�zik itt akkor kezdj�k ezzel.

Mosolyogva Ron fel� ny�jtotta a k�l�n�s t�rgyat, teljes megr�k�ny�d�st v�ltva ki ezzel a v�r�s haj� sr�cb�l.

– Ez eny�m? – kerekedett el a griffend�les szeme.

Luka halv�nyan b�lintott, majd intett, hogy most m�r leemelheti a leplet.
Ron �vatosan megr�ntotta a fekete anyagot, mely engedelmesen lecsusszant a r�csokr�l, felt�rva az alatta rejt�z� �l�l�nyt.
A ketrecben egy galamb nagys�g� vil�gosbarna alapon fekete cir�d�s mad�r v�rakozott t�relmesen. Halv�nypiros horgas cs�re, karmos l�bai, s v�kony, izmos testalkata minden k�ts�get kiz�r�an ragadoz� mad�rra utalt. Ha nem lett volna ilyen apr�, Harry egyb�l r�v�gja, hogy egy sast l�t, de a m�retbeli k�l�nbs�g t�l szembesz�k� volt, csak�gy mint a sz�nbeli elt�r�s.

– Ez nagyon sz�p – tal�lta meg hangj�t Ron. – Milyen mad�r ez?

– Aquilla – dugta be ujj�t a ketrec r�csai k�z� Luka. Az apr� mad�r halk vijjog� hangot hallatva hozz�d�rg�l�dz�tt. – T�rpe sas. Ez m�r itt egy h�zias�tott p�ld�ny. Az aquill�k n�lunk a baglyokat helyettes�tik. Mivel k�l�nleges l�nyek k�zt n�nek fel, �gy nem f�lnek azok jelenl�t�t�l. Ugyanakkor kitart�bbak �s harciasabbak, mint a baglyok, �s mondhatni nincs olyan hely ahov�, ne tudn�nak eljutatni egy levelet – ac�lsz�rke �risze Ronra v�ndorolt. – Tudom, hogy m�r van egy baglyod, de az itt �l� �rfival tudtok nekem levelet k�ldeni… Persze, ha akartok – tette hozz� nevetve.

Ron sug�rz� arccal Harry�kre pillantott. �pp ma reggel besz�ltek r�la, hogy a baglyok f�lnek Luk�t�l, �gy teljes�ggel lehetetlen, hogy b�rmelyik�k bemer�szkedik egy leanfayekt�l ny�zsg� helyre lev�l ide vagy oda.

– Kivehetem? – k�rdezte a v�r�s haj� fi�, egy pillanatra se szak�tva el pillant�s�t a mad�rr�l.

– Term�szetesen – b�lintott Luka. – Nagyon kezes, nem b�nt senkit. Ha gondolod Pulival is �sszerakhatod, remek�l elvan m�s madarak t�rsas�g�ban... Csak eg�r vagy hal k�zel�be ne tedd, mert az sz�m�ra nem lak�t�rs, hanem vacsora.

Ron nevetve kinyitotta a ketrecet, s bedugta a kez�t. Az apr� sas el�bb gyanakodva m�regette a felk�n�lt „�l�rudat”, majd kom�tosan �tm�szott �jdons�lt gazd�ja ujj�ra, s kir�lyi tart�ssal m�regette k�rnyezet�t.

– Hogy h�vj�k? – �rdekl�d�tt Hermione, mik�zben k�zelharcot v�vott Ronnal az �llat simogat�s�nak el�jog��rt.

– M�g nincs neve – hangzott a v�lasz. – Majd Ron ad neki valamit.

– �gy �l itt, mintha �v� lenne a vil�g – bazsalygott a v�r�s haj� fi�. – Megvan, hogy h�vlak! – n�zett a sas op�ls�rga szemeibe. – Szult�n… Na, hogy tetszik?

Harry, aki mindeddig csendben mosolyogva figyelte bar�tj�t, el�gedetten b�lintott.

– Illik hozz� – �llap�totta meg ked�lyesen.

Luka �jult lend�lettel l�pett a d�szes l�dika mell�, majd �lbe kapva azt az �gy�ra �lt vele. Halk kattan�s k�s�ret�ben felnyitotta a v�sett fedelet, �m nem vett el� bel�le semmit, csup�ncsak somolyogva bar�taira pillantott.

– Hermione, te vagy a k�vetkez� – n�zett vid�ms�gt�l csillog� szemekkel a b�tortalanul k�zelebb h�z�d� l�nyra. – �szint�n sz�lva el�g neh�z dolgom volt a te esetedben – mondta, majd vigyorogva el�h�zott egy vaskos k�nyvet.

A f�lt�gl�nyi k�tetet j�gszer� halv�nyk�k selyem bor�totta. A h�v�s anyagon fekete ind�k tekerg�ztek hull�mos keretbe foglalva a cirkalmas bet�kkel �rt c�met.

– Anima arcanus - a titokzatos lelkek – olvasta fel Hermione hangosan, mik�zben v�gigsim�tott a k�nyv bor�t�j�n.

– Egy magamfajt�nak �rt�ktelennek hathat a k�nyv egy ember sz�m�ra viszont p�ratlan kincsnek – csapta fel a l�ny kez�ben nyugv� k�tet fedel�t Luka. A lend�letes bet�k halmaz�t id�nk�nt soha nem l�tott l�nyek k�pe, avagy ismert �m furcsa m�don m�gis m�snak hat� alakok v�ltott�k fel. – Ebb�l a k�nyvb�l tanulnak n�lunk az Akad�mi�n, Fajismeret �r�n, ami a ti Legend�s l�nyek gondoz�s�nak felel meg – magyar�zta a fonott haj� sr�c. – R�szletes le�r�st kapsz szinte minden mitol�giai l�nyr�l, a leanfayeket �s a fidelianokat bele�rtve. Biztos vagyok benne, hogy az eddig tanultakat, pl. a sell�ket is m�s szemmel, fogod ezut�n l�tni.

Hermione �gy tartotta a k�nyvet, mintha az b�rmelyik pillanatban hamuv� v�lna �s kisz�r�dna kezei k�z�l. �gy t�nt a l�ny igencsak nagyra�rt�keli a nem mindennapi olvasm�nyt.
�s Luka m�g kor�ntsem fejezte be a k�nyv t�rt�net�t.

– Dumbledore csup�ncsak ezt k�rte ittl�tem�rt cser�be – koppintott az eml�tett t�rgyra. – Ap�m k�l�n leford�tatta a ti nyelvetekre. �gy mondhatni k�t p�ld�ny l�tezik bel�le az eg�sz vil�gon, amit az emberek is el tudnak olvasni. Az egyik az igazgat�n�l van, a m�sik pedig a ti�d.

– Ezrek vannak, akik �lni tudn�nak ez�rt a k�nyv�rt – ny�gte Hermione. – El�g csak belegondolni, hogy t�bb sz�z �vnyi kutat�munk�val, mire jutottunk ez �gyben… F�l k�tetnyi inform�ci�ra, aminek nagy r�sze r�ad�sul csak tal�lgat�s!

– Rem�ltem, hogy tetszeni fog – mosolygott a l�nyra Luka.

– Sz�val ez�rt r�ngatt�l el tegnap este a k�nyvt�rba – jegyezte meg Harry f�lhangosan. – Megn�zted a mi k�nyveink mennyire r�szletesek.

A leanfay meger�s�t�sk�nt b�lintott, mik�zben �jra belet�rt a l�d�ba, csakhogy az onnan el�h�zott t�rgyat sebt�ben k�t tenyere k�z� rejtethesse.

– Gondolom sejted, hogy te se �szod meg sz�razon – vigyorgott Harryre. Tenyer�t a szem�veges fi��hoz szor�totta, beleejtve az ott rejtegetett t�rgyat. – N�ha t�bb van egy dologban, mint l�tszik – mondta �nnep�lyesen, majd lassan felemelte kez�t.

Harry tenyer�ben egy �tl�tsz�, tejes�vegszer� kark�t� pihent h�v�s nyugalommal. A feh�r krist�lyszer� t�rgyon furcsa v�setek futottak k�rbe, k�zep�n pedig a leanfay kir�lyi csal�d c�mere – a felkel� Nap – tr�nolt k�t h�feh�r sz�rny �v� takar�s�ban. A k�l�n�s �kszer egyszerre sug�rzott hideg, vibr�l� er�t, �s b�k�s melegs�get.

– Ez egy ops-krist�ly – magyar�zta Luka szokatlan komolys�ggal. – Az egyik legritk�bb krist�lyfajta a vil�gon, enn�l m�r csak a hatalomkrist�lyb�l van kevesebb… Csal�dunkban van egy r�gi hagyom�ny. Minden tr�n�r�k�s kap sz�let�sekor egy kark�t�t, melyet k�s�bb tov�bbadhat annak, akir�l �gy gondolja, hogy �rdemes r�. Egyetlenegy krist�ly van, egyetlenegy lehet�s�g… – az ac�lsz�rke �risz tal�lkozott a smaragdz�lddel. – A krist�ly �nmag�ban is rendelkezik n�mi k�l�nleges er�vel, de a leanfayekn�l m�g fontosabb jelent�st kap. Akin ezen kark�t� van szabadon j�rhat az orsz�gunkban, sz� n�lk�l beengedik b�rhova, nem emelhet kezet r� senki. A kir�lyi csal�d v�delm�t �lvezi, s emellett kit�ntetett tagj�v� v�lik annak. B�rmikor bemehet a palot�ba, ahol t�rt karokkal fogj�k fogadni.

Harry hirtelen k�pni-nyelni nem tudott a meglepetts�gt�l. Csak �llt ott, mint akibe vill�m csapott remeg� tenyer�ben a kapott krist�llyal, melynek �rt�k�t meg se tudta volna fogalmazni.

– De… de mi�rt adod ezt nekem? – dadogta. – Egyetlen embernek adhatod, �s biztos vagyok benne, hogy van olyan szem�ly, aki �rdemesebb lesz r�, mint �n.

Luka n�m�n megr�zta a fej�t.

– Nem. Ez a ti�d. Keresve se tal�ln�k m�lt�bb szem�lyt r� – mondta sz�vmelenget�en. – Vedd fel!

Harry bizonytalanul a krist�lyra pislogott, majd remeg� k�zzel beleb�jt. A kark�t� abban a pillanatban �les f�nnyel felragyogott, s �sszezsugorodott akkor�ra, hogy ne cs�sszon le, ugyanakkor k�nyelmesen simuljon a fi� b�r�re.

– Senki m�s nem tudja felvenni rajtad k�v�l. Te b�rmikor leveheted, ha akarod, a kark�t� aszerint fogja v�ltoztatni a m�ret�t.
Hermione �s Ron k�zelebb h�z�dott, hogy jobban szem�gyre vehess�k a bar�tjuk csukl�j�n pihen� �kszert.

– Sajn�lom – v�ndorolt Luka b�nb�n� tekintete a k�t fiatalra. – Legsz�vesebben mindh�rm�toknak ilyet adtam volna, �m mint m�r eml�tettem egyetlen darab �l csup�n rendelkez�semre, s a krist�ly k�pess�gei miatt �gy gondoltam Harryhez illik a legjobban.

– Mit tud? – k�rdezte Hermione moh� k�v�ncsis�ggal.

– Kicsit hasonl�t a hatalomkrist�lyhoz, ugyanis mint m�r mondtam, felismeri a visel�j�t, �s emellett meg is v�di azt. Ne gondoljatok valami h� de nagy dologra! – emelte fel kezeit v�dekez�en a leanfay. – Olyan mint a ti var�zspajzsotok: elnyeli a kisebb �tkokat. F�benj�r� �tkok, vagy er�s ront�sok ellen hasztalan… De ha valaki megt�madna, el�g id�t ad neked, hogy felk�sz�lhess, �rt� sz�nd�k� emberek k�zel�ben ugyanis enyh�n felmelegszik.

Hermione �s Ron egym�sra pillantott, majd szinte egy emberk�nt b�lintottak.

– Ez t�nyleg t�k�letes aj�nd�k Harrynek – jelentette ki a l�ny, mire az eml�tett enyh�n elpirult.

Luka h�l�san biccentett, majd sz�les mosoly ter�lt el az arc�n.

– Van egy kellemes mell�khat�sa is a krist�lynak, ha var�zsl� birtok�ban van – vigyorgott. – A lux sz�ra �l�nk f�nnyel vil�g�tani kezd, melyet a nox var�zsig�vel sz�ntethetsz meg.

– Egy mindig k�zn�l l�v� lumos – nevetett fel Ron.

Luka lass� mozdulatokkal felkelt az �gyr�l, s felemelte jobbj�t. Ujjai hegy�vel finoman Harry homlok�hoz �rt, majd visszah�zott kez�t laz�n �k�lbe z�rta, s h�velykujj�t az ajk�hoz �rintette.
A legm�lyebb k�sz�net jele a leanfayekn�l – villant Harry agy�ba a fi� kor�bbi magyar�zata a mozdulatr�l, mik�zben Luka megism�telte azt el�bb Hermion�n�l, majd Ronn�l is.

– K�sz�n�k mindent – hajolt meg a h�rom griffend�les el�tt.

– Ugyan m�r, nem csin�ltunk semmit – legyintett Ron.

A leanfay p�r pillanatig n�m�n, a macsk�kra oly jellemz� kif�rk�szhetetlen tekintettel meredt a h�rmasra, majd sug�rz� mosoly ter�lt sz�t az arc�n.

– Csup�ncsak a bar�totokk� fogadtatok – nevetett. – K�sz�n�m.
Hermione meghatottan a sr�c nyak�ba vetettette mag�t, szorosan �t�lelve azt.

A m�g�tt�k v�rakoz� k�t fi� zavartan �llt egyik l�b�r�l a m�sikra.

– Valld be, hogy csak az alkalmat lested, hogy ezt tehesd – vigyorgott az �lel�sb�l kibontakoz� Hermion�ra Luka.

A l�ny cseng� hangon felnevetett, de ugyanakkor arca olyan piros lett, mint az �rett paradicsom.

– Ugye lek�s�rtek? – n�zett a h�t�rtben kuncog� fi�kra szinte esdekelve a leanfay.

– Nem, nem fogunk… M�gis mit gondolt�l?! – nevetg�lt Harry.

A szem�veges fi� hint�z� mozdulatokkal az ajt�hoz s�t�lt, s vigyorogva sz�lesre t�rta azt.

– Fiatal�r, a kocsi el��llt. K�s�rete lent v�rja – mutatott be egy cifra meghajl�st.