Luthien Lovemagic Oldala

Elérkezett a várva várt nap. Nagy nyüzsgés volt Londonban, minden diák az Abszol Úton mászkált, hogy beszerezze iskolai cuccait. Luciusnak el kellett vinnie a fiát talárt venni, ez is Narcissa hóbortja volt, féltette Dracót. De hamar eljött az este, mikor végre elhoppanált a megbeszélt helyre; Voldemort már várta.

- Hát megjöttél - szólt a hûvös hang. - Akkor induljunk. Nagini felmérte a terepet, nincs lent senki.

- Még egyszer köszönöm, Nagyúr -hajolt meg Lucius, majd urával együtt eltûnt. Leértek a már jól ismert terembe: egy kör alakú szoba, fal helyett függöny vette körül. Halk, emberi szavak csengtek hátulról, a semmibõl. Anne is ott van valahol - nézett a bordó szövetre Lucius. Voldemort kivett egy lombikot talárja zsebébõl, majd szájába öntötte a sötétkék folyadékot. Teste körvonalai elhalványodtak, majd a fehér, orr nélküli arc eltûnt a függöny mögött.

Mit ne mondjak, vicces lenne, ha miattam meghalna a Sötét Nagyúr - futott végig Lucius arcán egy mosoly, aztán elfehéredett. Ura jött ki a függöny mögül, kézen fogva a szõke, csodálatos lányt: Anne-t. Voldemort körvonalai újra láthatóvá váltak, majd elengedte a hideg kezet.

- Luc? - meredt rá a lány hatalmas zöld szemével.

- An... El sem hiszem - kapta fel a lányt Lucius, majd magához szorítva megpörgette a levegõben.

- Meg...meghaltam - nevette An, majd hozzábújt egykori barátjához.

- Több mint 20 éve nem láttalak, Anne - csókolta meg a szõkeséget Lucius. Szemébe a boldogságtól könnycseppek szöktek; ilyet is ritkán láthatott valaki: egy Malfoy sírt.

Voldemort fürkészve méregette a lányt. Látta õt egyszer; mikor Dumbledorhoz ment, hogy taníthasson a Roxfortban, és elutasítása után kifelé menet futott össze a Lucius - Anne párossal. Elbûvölte a lány szépsége, de nagyobb tervei voltak. Világmegváltó tervei. És ez be is teljesült, minden idõk legrettegettebb neve az övé. És most, hogy álmai megvalósultak, itt az ideje, hogy szórakozzon egy kicsit. Remek szeretõ lesz ebbõl a lányból, és az sem utolsó, hogy a Roxfortban lesz... Szépsége biztosan elbûvöli azt a Pottert is... - gondolta, majd tudatta Luciusékkal, hogy el kéne hagyniuk a Minisztériumot.

A Denem kúriába hoppanáltak. Voldemort leült a fotelba, szembe vele két széket varázsolt, majd leültette a szerelmeseket.

- Anne! 25 évig voltál a függöny mögött. Lucius kedvéért visszahoztalak - magyarázta a jeges hang. - A nevem Voldemort Nagyúr, a legrettegettebb feketemágus. Senki nem tudhatja, hogy kapcsolatban állsz velem. Luciusnál fogsz lakni, és a Roxfort folyosóit koptatod majd. Holnap indulsz a King's Cross pályaudvarról.

- Értettem.

- Beszereztem neked minden iskolai cuccot, amit majd Severus ad át neked az iskolában.

- Severus? Tanár? - vonta fel a szemöldökét a lány.

- Igen cicám - mosolygott Lucius. - Otthon mindent elmesélek. Van egy feleségem...és egy fiam.

- Ki? - szörnyedt el Anne.

- Narcissa.

- Cissy?! Nem mondod komolyan! Sosem szeretted - szöktek könnyek a lány szemébe.

- Ez igaz. Soha. Én mindig téged szerettelek...Csak ugye volt egy bökkenõ: nem éltél.

- Nem hazudik, Anne. Szeret téged. Csak téged. Legilimencia... - magyarázta a lány értetlen arcát látva Voldemort. -Neked is meg kell tanulnod, majd Severus tanít - szólt, hogy elkerülje a veszekedést. - Vidd haza, Lucius!

- Köszönöm, Uram - állt fel a férfi, majd meghajolva kézen fogta szerelmét és hazahoppanált.

- Lucius! Hát itt vagy! Õ lenne a lány? - nézett Narcissa felvont szemöldökkel a férje kezét fogó leányzóra.

- Igen, õ Anne.

- Anne?? De hát... Lucius... õ...õ lenne az az Anne?

- Igen, Narcissa. Õ a volt osztálytársam, Anne Hunter.

- De...De hogy? Hisz õ meghalt! - sápadt el már teljesen a nõ.

- A Nagyúr sok mindenre képes, Cissy - felelte gúnyosan An. A nõ nem bírt megszólalni, fehér arccal, könnyeivel küszködve szaladt fel a kúria lépcsõjén a hálószobába, aminek következtében Anne arcán gyõzedelmes mosoly terült el, majd hozzábújt szerelméhez.

- An, Draco nem láthat így minket.

- Draco a fiad? - kérdezett vissza értetlenül a lány.

- Igen. Mindjárt meglátod. Cissy elõtt mehet ez, hátha elköltözik... - álmodozott Lucius. - De a fiam elõtt nem.

- Rendben - csókolta meg a férfit An, majd elengedte a kezét.

- Draco! - harsogta Lucius, de nem jött senki. - Itt van Anne! - kiáltotta, és ez már hatásos volt; a fiú eszeveszett gyorsasággal szaladt le, hogy szemre vehesse a jövevényt.

Tiszta apja - mosolyodott el An a fiú láttán.

- Draco Malfoy! - csókolt kezet a lánynak elbûvölve a kisebbik Malfoy; elégedetten tapasztalta, hogy nem lesz unalmas éve a Roxfortban.

- Lassabban, fiam! - szakította ki Draco kezébõl barátnõje kezét Lucius.

- Na de... - háborodott fel a fiú.

- Nyughass - parancsolt fiára Luc, majd felhoppanált feleségéhez.

- Hány éves vagy? - kérdezõsködött Draco.

- 15. Na és te? Ugye mardekáros vagy?

- 15 múltam. Melyik iskolából jössz? - gyanakodott Draco.

- A Drumstrangból.

- Akkor honnan tudod hogy milyen házak vannak a Roxfortban? - ült ki diadalmas mosoly a fiú arcára.

- Jártam már ott, apád mesélt róla, és körbevezetett - vágta ki magát Anne.

- Ravasz vagy - simogatta meg a lány selymes arcát Draco.

- Nem is hinnéd mennyire - mosolygott An.

- Hát oszd meg velem! Mennyire? - vigyorgott a fiú, arca egyre közelebb került a szõke, hosszú tincsek által közrezárt archoz.

- Narcissa, mi bajod? - kérdezte nem túl kedvesen feleségétõl Lucius.

- Mégis mi bajom lenne, Luc? - nézett fel telesírt párnájából a nõ. - Idehozol egy 15 éves lányt, aki a volt barátnõd? Aki pontosan ismer engem, de 26 évvel fiatalabb? Mégis mit vársz, Luc? Repessek a boldogságtól?

- Nem. De elfogathatnád.

- Lehetetlent kívánsz. Nem érintheted meg a lányt, Luc - csillant fel a düh Narcissa szemében.

- Ezt még te sem gondolhatod komolyan - nevetett fel a férfi.

- De igenis, komolyan gondolom, különben megölöm!

- Ostoba tett lenne... Ha megölöd a Nagyúr szeretõjét, nem számíthatsz arra, hogy puszipajtása leszel...

- A Nagyúr szeretõje? - borzadt el Narcissa.

- Bezony bezony, Cissy drágám - mosolygott gúnyosan Lucius. - Tehát azt csinálok Annevel, amit akarok - húzta végig kezét az ágy háttámláján, majd megmarkolva kígyós sétapálcáját halk pukkanással eltûnt.

- DRACO!Takarodj Anne közelébõl - harsogta Lucius, meglátva a lányhoz közeledõ fiát.

- Mi a fene van ezzel a lánnyal, hogy így tiltasz tõle? - lepõdött meg a fiú.

- Semmi közöd hozzá - sziszegte. - An, add a kezed!

- Oké - vonta meg a vállát a lány, majd megfogta szerelme kezét. Lucius társhoppanálással feljuttatta õket egy vendégszobába...