Luthien Lovemagic Oldala
Luthien Lovemagic Oldala
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
MENÜ

 

 

Főoldal

Rólam

Képek

Vendégkönyv

Ez itt a reklám helye

Linkek

Videók

 

 
Idézet

"A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom."
(Lord Byron)

 
Írások

 

 

 

Írásaim

 

 

 

AgiVega írásai

 

 

 

angyalkaLD írásai

 

 

 

Anatol írásai

 

 

 

ani írásai

 

 

 

Assa írásai

 

 

 

avalon írásai

 

 

 

Barbee írásai

 

 

 

blondjob írásai

 

 

 

Brigi írásai

 

 

 

Candlelight írásai

 

 

 

Drachiss írásai

 

 

 

Draco Malfoy írásai

 

 

 

Dracillia írásai

 

 

 

Dracy írásai

 

 

 

Ekler írásai

 

 

 

Fedra James írásai

 

 

 

Firuse írásai

 

 

 

Gwendolinn írásai

 

 

 

herika írásai

 

 

 

Ignis le Feu írásai

 

 

 

Jean Ataldne írásai

 

 

 

kelenta írásai

 

 

 

Lillia_hun írásai

 

 

 

Lilyanjudyth írásai

 

 

 

Lionela írásai

 

 

 

Lothwin írásai

 

Luciatus írásai

 

 

 

Lylthia írásai

 

 

 

Nari írásai

 

 

 

Neji írásai

 

 

 

Nellas írásai

 

 

 

Nikit írásai

 

 

 

Nolena írásai

 

 

 

mellons írásai

 

 

 

Pansy írásai

 

 

 

Perselmouth Lion írásai

 

 

 

Remy írásai

 

 

 

Silme Betty írásai

 

 

 

Solena írásai

 

 

 

Susan Kreber írásai

 

 

 

Synestra írásai

 

 

 

Tanin írásai

 

 

 

Vanilia írásai

 

 

 

Vicky írásai

 

 

 

Yasmine írásai

 

 

 

Zsanna írásai

 

 
Új világ(HP,NB,R,12)
Új világ(HP,NB,R,12) : 7. Bizonyíték

7. Bizonyíték

  2007.04.26. 10:33


Szerző megjegyzése:
Harry nem hallgat a jóakarójára, elhagyja apja szállását, mert tart a további magyarázatoktól.
Perselus? Nos, ő nem hagyja annyiban a dolgot: felmegy a Griffendél toronyba, és saját maga jár utána a titoknak, ezzel megdöbbentő felfedezést tesz...
 
 
 
Új világ

7. Fejezet

oO -Bizonyíték -Oo



– Ezt nem teheted, Harry!

– Már megtettem, és nem tarthatsz vissza.

Harry még egy kicsit kótyagosan, de elszántan sietett végig a pincéből vezető folyosón. Mihelyst Piton elhagyta a nappalit, ő kapott az alkalmon, és kisurrant apja lakosztályából. Az ajtónál megjelent Armilla, és próbálta lebeszélni a szökésről.

– Kérlek, elszalasztasz egy jó lehetőséget, hogy kibékülj apáddal! – Armilla megkerülte Harryt, és elállta az útját. – Talán most rendbe jöhetnének a dolgok!

Harry csodálkozva nézett a szellemlényre.

– Az lehet, de aztán megkérdezte volna, hogy honnét szereztem azokat a bájitalokat! Voldemort most már úgysem fog bántani.

– Ebben nem lennék olyan biztos – morogta Armilla, és hagyta, hogy Harry kikerülje. – Megkérhetted volna, hogy védelem alá helyezzen! Hiába vagy tehetséges, Voldemort nem fog tágítani!

– Nem érdekel.

Eltökélte, hogy majd egyedül megbírkózik az akadályokkal, nincs szüksége sem egy jótündérre, sem Pitonra. Ha Voldemort most tényleg meghátrál, és – kis szerencsével – talán sikerül végleg hidegre tenni őt, apjai emlékezni fog.Addig meg majd csak kibírja valahogy.

Halvány remény.

A folyosó végénél felsietett a lépcsőn, és meg sem állt a Griffendél toronyig.




Perselus tulajdonképpen meg sem lepődött, amikor belépett a nappaliba, és megpillantotta az ajtónál az eldőlt fogast.

Odament, visszaállította a helyére. Úgy gondolta, visszamegy a konyhába, de mintha egy láthatatlan erő húzta volna az ajtó felé: kinyitotta, és kinézett a folyosóra.

Ostoba kölyök!

Még is mit várt? Hogy majd itt marad vele? Elképzelhető, hogy Voldemort egy darabig békén hagyja, de biztos nem végleg. A következő támadásnál még kevesebb esélye lesz annak az idiótának, hogy túléli.

Nem fog utána szaladni. Ha a kölyök úgy döntött, hogy nem akar több okklumenciaórán részt venni – és számot adni a bájitalok eredetéről –, az az ő baja. Még számtalan lehetőség van rá, hogy kiderítse, honnét szerezhette a fiú azokat az erős főzeteket.

Albusnak majd valahogy elmagyarázza, vajon miért hagyta el előbb a fiú a lakosztályt.

A konyhába visszatérve öntött egy újabb adag kávét, és elgondolkodott a napi teendőin. Mind Pottert, mind pedig a furcsa álmot igyekezett elhessegetni. Reggel az első dolga lesz, hogy a tanáriba megy, és összeszedi a jegyzeteit, amelyeket a legutóbbi értekezlet után ott hagyott, és ahol talán McGalagonnyal is beszélhet …

Erre gonoszan elmosolyodott.




– Harry! Te meg hol voltál?

Harry észrevétlenül akart felosonni a fiúk szobájába, de nem járt sikerrel. Hermione valószínűleg korán kelhetett, mert a klubhelyiségben ült, egy torony könyv társaságában, és – a korai időpont ellenére – elég éberen. Harry kelletlenül megfordult, hogy szembenézzen a kíváncsi lánnyal.

– Csak kiszellőztettem a fejem egy kicsit…

Hermione dühösen felpattant.

– Már fél öt óta itt vagyok, és nem láttalak kimenni! Ne hazudj nekem, légy szíves! – aggódóan közelebb jött hozzá, és tetőtől-talpig végigmérte. – Már megint pocsékul nézel ki.

– Pedig jól érzem magam – mentegetőzött Harry, és a lány pillanatnyi szótlanságát kihasználva, lerogyott a fotelba .

– Nagyon fáradtnak tűnsz. Pitonnál voltál?

– Igen ott – sóhajtott, és próbált kitérni az elkerülhetetlen faggatózás elől. – Megyünk ma Roxmortsba?

Hermione szeme már szikrákat szórt. Már pokolian idegesítette, hogy Harry folyton kitér a válaszadás elől. Dühösen felnyalábolta a könyveket, és otthagyta a döbbent fiút. A lépcső aljából még visszafordult egy mondat erejéig.

– Rögtön reggeli után, és nem muszáj rám várnotok! Amúgy közlöm, én voltam az, aki jelentette Pitonnak, hogy nem vagy jól!

Még mielőtt bármit is válaszolhatott volna, Hermione már el is tűnt a lányok szobái felé vezető lépcső fordulójában. Harry sóhajtott, és úgy döntött, hogy mivel még van egy kis idő a reggeliig, alszik még egy kicsit. Később is ráér dühöngeni a lány túlzott aggodalma miatt.




– Ezt nem értem – foglalta össze az igazgatóhelyettes. – Miért vagy rá kíváncsi, hogy a griffendélesek hol töltik a szombat délelőttöt.

– Tulajdonképpen a jelszó is érdekelne.

McGalagony ledöbbenve állt kollégája előtt.

– Perselus, elárulnád, miért kell neked a jelszó?

Perselus egy kicsit előre dőlt.

– Mondjuk, hogy bejussak, Minerva – mondta gúnyosan. – Nem élek vele vissza, ígérem.

Szörnyű, hogy egy mardekáros milyen nehezen tud meggyőzni egy griffendélest arról, hogy tisztességesek a szándékai. Csupán körbe szeretne nézni egy kicsit, miért kell ebből akkora ügyet csinálni?

– Csak éppen nem vagy hajlandó elárulni, mi dolgod van a Griffendél-toronyban – szögezte le McGalagony. – Egyébként említetted már a magánakciódat Albusnak?

Perselus nem volt hajlandó beszámolni az elképzeléséről. Közömbösen az íróasztalához lépett, és összepakolta az iratokat. Diákjainak jellemzéseit mindenképpen még reggeli előtt le akarta vinni a saját irodájába, mert nem bízott benne, hogy napközben lesz ideje feljönni értük.

– Még nem – vetette oda dühösen, ahogy megfordult. McGalagony összefonta a karjait maga előtt, és várakozóan nézett rá. – Merlin szerelmére, Albus után rögtön te leszel a következő, aki tudni fog róla!

– Egy kicsit több erőbedobással – vigyorodott el a tanárnő –, még mindig nem győztél meg róla, mi dolgod van ott. Így, sajnos, nem tehetem meg amit kérsz.

Perselus már majd’ felrobbant a dühtől, ennek ellenére visszafogottan válaszolt.

– Ha elárulnám, Minerva, legalább ötven pontot vonnál le a saját házadtól. Bevallom, alig tudok ellenállni a kísértésnek – mondta ridegen, miközben elkapott egy kicsúszó pergament. – Legyen annyi elég, hogy a fiúk hálótermében néznék szét. Ígérem, este beszámolok róla Albusnak.

– Potteről van szó?

– Igen róla! Gondolod, hogy alattomban egy vödörnyi futóférget akarok tenni az ágyába?

McGalagony hitetlenkedve nézett rá. – De Perselus!

– De Minerva! Csak nem feltételeznél ilyet rólam? – Gúnyosan felnevetett. – Talán Jamessel megtettem volna, de már nem vagyok gyerek. Akkor, segítesz?

A tanárnő pár percig némán latolgatta a lehetőségeket, de aztán végül beadta derekát.

– Szerencséd van, mert úgy intéztem a dolgot, hogy az alsóbb évesek is kimozduljanak. Mindenki, aki nem megy Roxmortsba, reggeli után rövid kirándulásra megy Hagriddal, így ebédig garantáltan senki sem lesz a toronyban. A jelszó Kiméra. Cserébe az örök háládnál kevesebbel nem érem be.

– Köszönöm, Minerva. El sem tudom képzelni, hogy kerültél a Griffendélbe, sokra vihetted volna a Mardekárban.

– Nem is tudom, hogy ezt most bóknak vegyem inkább, vagy sértésnek. Bár, téged ismerve, ennél nagyobb elismerésre míg élek nem számíthatok.

Perselus jobbnak látta végre távozni a tanáriból, mielőtt Minerva még több kínos kérdést tenne fel az amúgy is hihetetlen nyomozásával kapcsolatban.




Harry csak piszkálta az ételt, miközben Ronnak be nem állt a szája. Próbálta elterelni a gondolatait, de az sem volt jó ötlet. Reménykedve a tanári asztal felé pillantott, és meglátta apját fekete talárjában, amint épp elfoglal a helyét. Már megint fekete.

– Ne emészd magad, Harry. A helyedben én is összevesztem volna vele! – Ron egy újabb gyilkos pillantást küldött Hermione felé. – Hogy tehetett ilyet, hogy felnyom Pitonnál? Ez a csaj teljesen meghibbant!

Az utolsó szót direkt hangosabban mondta, így a szomszédos asztaloknál ülő néhány diák is meghallhatta. Hermione arca már lángolt a szégyentől, ahogy csendesen ette a reggelijét.

Harry tényleg megsajnálta, ennek ellenére nem tudott napirendre térni felette, hogy a lány olyasmibe ütötte az orrát, ami nem rá tartozik. Ezek a bájitalok nem okozhatnak függőséget, nem lett volna semmi baj. Újból a tanári asztal felé sandított, és mikor tekintete összetalálkozott apjáéval, majdnem elejtette a kenyere maradékát. Igyekezett úgy tenni, mintha nem történt volna semmi, és figyelmét visszafordította a tányérjára.

– Indulhatunk – mondta vidáman Ron, és bekapta a pirítósa végét. – Először a Mézesfalásba menjünk.

– Rendben, most úgy sincs étvágyam.

Harry megállt egy pillanatra, és köszönésképpen biccentett McGalagonynak, ezalatt Ron megelőzte, és odament Hermionéhoz. Harry nem hallotta, miről beszélgetnek, csupán annyit látott, hogy Hermione felkapta az asztalról a kancsót, és a tartalmát Ronra öntötte.

Mindezt McGalagony szeme láttára.

Ron, ázott talárban, szitkozódva, türelmetlenül intett neki, hogy induljanak már. Mikor Harry megkérdezte, hogy ez a kis jelenet mennyi pontjába került a Griffendélnek, Ron lemondóan sóhajtott: – Inkább ne akard tudni.

Harry vetett egy utolsó pillantást reggeliző apjára, aztán mindketten szedték a lábukat, hogy minél hamarabb eltűnjenek a helyszínről.

Perselus olyan lassan ette a reggelijét, amennyire csak tudta. Tulajdonképpen szerette a pirítóst, de azért nem annyira, hogy minden falaton órákig nyammogjon.

Hála Merlinnek, azért az Arany Trió gondoskodott némi látványosságról, amellyel leköthette a figyelmét. Mindjárt, amint leült a helyére, észrevette, hogy Granger egyedül ül, távolabb a fiúktól. Ebből a szemszögből úgy látszott, mintha tüntetőleg nem is akarná észrevenni őket. Érdekes. Ami pedig ezután történt, kimondottan szórakoztató volt.

Weasley valószínűleg ki akarta békíteni őket, de csak annyit ért el, hogy Granger nyakon öntötte egy kancsó töklével. A házvezetőjük orra előtt. Minerva paprikapiros arcszínéből ítélve, legalább tíz pontot levonhatott a mutatványért. Ennél jobban nem is indulhat egy reggel, különösen, hogy szombat lévén, aznap nem lesz tanítás.

Viszont az egész reggeli alatt a legfurcsább Potter viselkedése volt. Amióta a tanári asztalhoz ért, folyton magán érezte a kölyök tekintetét. Egy alkalommal fel is nézett, és tekintetük találkozott.

Az a szomorúság, amely Potter szeméből sugárzott őszintén megdöbbentette. A kölyök tudomása szerint mindig jókedvűen töltötte a hétvégéket, hisz ő maga nem keseríthette el a bájitaltan óráival.

Az még jobban zavarta, hogy a kölyök alig evett valamit. Aki ennyi, és ilyen erős bájitalt erőltet magába, annak másnap sokat kellene ennie – és még többet innia –, hogy a szervezetéből a bájitalok maradványai minél hamarabb kiürülhessenek. Ezután Potter többet már nem nézett felé, ő pedig igyekezett nem foglalkozni túl sokat a dologgal. Ez az egyre gyakrabban előbukkanó aggodalom a fiú iránt meglepte, és összezavarta. Miért pont egy olyan gyerekkel kapcsolatban törnek rá ezek a bosszantó érzések, akit mindig is megvetett?

Megvárta, amíg az összes diák távozik a nagyteremből, és – végre – befejezhette a reggelit. Kávéivást színlelve még időzött egy keveset, majd amikor már egészen biztos volt benne, hogy minden diák elindult Roxmortba, a Griffendél-torony felé vette útját.

Perselus igyekezett minél szigorúbb képet vágni, hogy elrettentse a Kövér Dámát a kérdezősködéstől. A portré elcsodálkozott, de miután Perselus kimondta a jelszót, megrántotta a vállát, és beengedte.

A klubhelyiség kandallójában vidáman lobogott a tűz, és Perselus lekicsinylő grimasszal mérte végig ragyogó, élénk színű berendezést. Hosszú idő telt el mióta utoljára itt járt, és azóta sem változott semmi.

Felment a fiúk hálószobájába, ahol emlékezete szerint lehetett: és benyitott. Már megint az a szörnyű bordó szín…

Némi kutatás után rátalált Potter ládájára. Letérdelt elé, és felnyitotta. Eleinte tartott tőle, nehogy észrevehető nyomokat hagyjon a kutatásával, de amint meglátta az összedobált talárok, ingek, zokni, tankönyvek és pennák egyvelegét – megnyugodott.

Percek alatt az utolsó fecniig átkutatta a ládát, de nem talált semmit.

Dühösen felállt, és körbenézett. Vajon hova rejthetett a kölyök egy ilyen kényes dolgot? Tekintete az ágy mellett álló éjjeliszekrényre siklott. Azt is töviről hegyire felforgatta, de ott sem járt sikerrel.

A kölyök állandóan kimerült volt, és az elméjét ért támadások után könnyen hozzá kellett hogy férjen a gyógyszerekhez. Amellett, valószínűleg nem is gondolt rá, hogy bárki is keresné azokat. Perselusnak eszébe ötlött valami. Ha a támadások éjszaka, álmában történtek, és a bájitalnak könnyen elérhető helyen kellett lennie…

Perselus leguggolt, és benézett az ágy alá. Első pillantásra nem látott semmit, de amikor benyúlt, a keze valami szilárd tárgyba ütközött. Ügyes. Húzni kezdte, és az ágy alól egy kisebb fadoboz bukkant elő. Óvatosan felnyitotta a tetejét, és egy percig csak tátogni tudott a látványtól. A dobozban hat nagyobbacska bájitalos üveg ült. A hatból három már kiürült, egyből jócskán hiányzott, viszont az utolsó kettő tetején még ép volt a pecsét, és színültig voltak bájitallal.

Nem kellett ahhoz szakértőnek lennie, hogy megállapítsa mi lehetett a három üres üvegcsében. Kiemelte a bontott fiolát, kidugaszolta, és megszagolta. Elborzadva tartotta el magától.

Ahogy gyanította: Legimensel főzet. Ráadásul olyan erős, hogy szinte csavarta az orrát.

Perselus szörnyülködve meredt a másik félig üres üvegre. Ha ilyen sok elfogyott belőle, akkor Voldemort nem csak ezen a héten támadhatta meg Pottert. Magához vette az egyik teli üvegcsét, visszatolta a ládikát, és sietve elhagyta a helyiséget.




Perselus végül nem ment a gyűlésre. Egész este a laborban időzött, hogy a főzet minden alkotóelemét megvizsgálja, és kiderítse, vajon ki készíthette a bájitalt.

Végül arra jutott, hogy aki készítette, tökéletesen járt el. A hozzávalók pontosan, megfelelő formában és időben voltak adagolva, nem talált semmi kivetni valót. Egy tökéletes, nagy adag Legimensel főzet, amelyet a mentális támadások okozta sérülések enyhítésére használható.

Perselus nyelt egyet, ahogy a fejében a tények elkezdtek formát ölteni. Valószínűleg, Pottert elég gyakran megtámadhatta az a szörnyeteg, azért volt félig az az üveg. De a kölyök semmiről sem szólt, ráadásul mindennap kötelességtudóan eljött a foglalkozásra. Eddig Perselus nem is értette igazán, hogy hirtelen miért akar olyan eltökélten megtanulni védekezni a külső behatolással szemben.

Sóhajtott egyet, félretolta a felszerelést, és a felemelte az üvegcsét. A fény felé tartotta, és nézte hogyan kavarog benne a főzet…

Albus egy órával később érkezett meg, fáradtan. Kérdésére, hogy miért nem volt jelen a megbeszélésen, Perselus csak morgott valamit. Még ő maga sem bírta megemészteni a látottakat, és azt sem tudta, hogy tálalja felfedezését az igazgatónak.

– Perselus, valami baj van? – Albus szemügyre vette a rendetlenséget a munkaasztalon.

Perselus némán nézte a padlót. Az utóbbi egy órában csak itt állt, a szekrénynek támaszkodva, és próbálta rendszerezni kavargó gondolatait. De nem ment.

– Perselus!

– Gond van-e? Nem tudom – válaszolt végül, miközben összefonta a karjait maga előtt. – Az ösztöneim azt mondják, hogy azon az estén nem csupán egy furcsa zavar volt a varázserőben. Az anomáliának, amelyet érzékeltünk, lehetett valami komoly következménye, vagy akár a fordítottja is történhetett: a varázserőben érzékelhető zavar lehetett valami nagy horderejű változásnak. De, hogy mi az, nem tudom megmagyarázni.

Albus nem tűnt meglepettnek.

– Ezt számtalanszor megvitattuk, de nincs rá bizonyíték.

– De van. – Perselus fejével az asztal felé intett.

– Ez az oka, hogy ilyen letört vagy? – Dumbledore tüzetesebben kezdte vizsgálni az asztalon heverő összevisszaságot, hogy vajon mi lehet az a perdöntő bizonyíték.

– Nem vagyok letörve, csak belegondoltam, hogy ha igaz lenne, miképp viselném.

Az igazgató megfordult, és felemelte a bájitalos fiolát.

– Ez lenne az? – kérdezte. Perselus bólintott. – Nem látok rajta semmi különöset.

– Nézd meg jobban.

Az igazgató szótlanul forgatta, minden szögből megvizsgálta. Végül megfordította, és megnézte az alját.

– Azt hiszem, immár én is tanácstalanul állok a dolgok előtt – összegezte tűnődve. Közelebb emelte az arcához, és úgy nézte félholdalakú szemüvegén keresztül. – Eredeti ez az üveg?

– Albus, ezeket nem lehet csakúgy hamisítani. – Perselus sóhajtott, és magyarázni kezdte: – Minden bájitalmester köteles megjelölni a saját készítményeit. Ez tulajdonképpen egy védjegy, amelyről megállapítható, hogy honnan származik az adott bájital, és így következtetni lehet a megbízhatóságára. A veszélyes főzeteknél ez elengedhetetlen. Erre szolgál az üvegek lepecsételése. De ha a fiola nem egy adag bájitalt tartalmaz, akkor a pecsét letörése után már nem lenne megállapítható a szer eredete. Ezért a mester egy bonyolult bűbájjal magát az üveget is megjelöli, amely eljárást aztán a tanítványának tovább ad. A jel általában a mester pecsétje, a családja címere és a neve. Szóval valami, amelyről az illető egyértelműen azonosítható. És, még egy fontos momentum: hogyha az így megjelölt edénybe idegen eredetű bájital kerül, a bűbáj gondoskodik róla, hogy a jel eltűnjön.

Albus kezébe vette a nagyítót, és úgy szemlélte az üvegcse alját, pedig a jelölés anélkül is jól kivehető volt.

– Megnézted, biztos, hogy eredeti a címer?

– Már kétszer is. Nem hamisítvány, és pontos. – Még halkan hozzátette: – Albus, a családomból én vagyok az egyetlen bájitalmester.

– Ez esetben, kijelenthetem, hogy valaki nagyon kegyetlen tréfát űz velünk – közölte Albus –, vagy sokkal nagyobb a bajban vagyunk, mint gondoltuk.

– Az én megérzésem is ezt súgja – suttogta Perselus.

Még egyszer megnézte nagyító alatt a feliratot, amely apró betűkkel, félkör alakban húzódott a Piton család címere alatt:

Harry P. Piton





Erre a fejezetre tudom, elég sokat kellett várni, ezért ne haragudjatok. A következő fejezetre már nem kell majd ilyen sokáig, hiszen csak ezzel és a Salvadorral foglalkozok – valószínű egyik héten ez, a másik az frissül. Hozzáteszem, még előrehozott vizsgaidőszakom van, tehát nem ígérgetek.

 
TUDNIVALÓK
 
Hogy te is tudd az időt...
 
Hanyadika van ma?
2025. Február
HKSCPSV
27
28
29
30
31
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
01
02
<<   >>
 
Statisztika
Indulás: 2006-05-30
 
Lezárt szavazások
Lezárt szavazások
 
Társalgó
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 

Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    A boroszkányok gyorsan megtanulják... Minden mágia megköveteli a maga árát. De vajon mekkora lehet ez az ár? - FRPG    *****    Alkosd meg a saját karaktered, és irányítsd a sorsát! Vajon képes lenne túlélni egy ilyen titkokkal teli helyen? - FRPG    *****    Mindig tudnod kell, melyik kiköt&#245; felé tartasz. - ROSE HARBOR, a mi városunk - FRPG    *****    Akad mindannyijukban valami közös, valami ide vezette õket, a delaware-i aprócska kikötõvárosba... - FRPG    *****    boroszkány, vérfarkas, alakváltó, démon és angyal... szavak, amik mind jelentenek valamit - csatlakozz közénk - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    why do all monsters come out at night - FRPG - Csatlakozz közénk! - Írj, és éld át a kalandokat!    *****    CRIMECASESNIGHT - Igazi Bûntényekkel foglalkozó oldal    *****    Figyelem, figyelem! A második vágányra karácsonyi mese érkezett! Mesés karácsonyt kíván mindenkinek: a Mesetáros    *****    10 éves a Haikyuu!! Ennek alkalmából részletes elemzést olvashatsz az anime elsõ évadáról az Anime Odyssey blogban!    *****    Ismerd meg az F-Zero sorozatot, a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-szériáját! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Advent a Mesetárban! Téli és karácsonyi mesék és színezõk várnak! Nézzetek be hozzánk!    *****    Nagyon pontos és részletes születési horoszkóp, valamint 3 év ajándék elõrejelzés, diplomás asztrológustól. Kattints!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre,egyszer mindenkinek érdemes belenézni.Keress meg és én segítek értelmezni a csillagok állását!    *****    HAMAROSAN ÚJRA ITT A KARÁCSONY! HA SZERETNÉL KARÁCSONYI HANGULATBA KEVEREDNI, AKKOR KATT IDE: KARACSONY.GPORTAL.HU    *****    Nyakunkon a Karácsony, ajándékozz születési horoszkópot barátaidnak, ismerõseidnek.Nagyon szép ajándék! Várlak, kattints    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Gigágá! Márton napján is gyertek a Mesetárba! Nemcsak libát, de kacsát is kaptok! Játsszatok velünk!