Luthien Lovemagic Oldala

Szerzõ megjegyzése: Íme az utolsó fejezet, melyrõl nem sok tudnivaló van. Eléggé rövidre sikeredett, de nem tudtam tovább húzni, és ismételni se szerettem volna magam. Nagyon szépen köszönöm az eddigi véleményeket, sikerült egy kis fényt csempészniük unalmas hétköznapjaimba. :)

A jelenben

Lilyt egy hang térítette magához az olvasásból. Gyorsan becsapta egykori naplóját, és visszadugta a fiókba. Épp mikor betolta azt, James jelent meg az ajtóban.

- Lily, hát itt vagy? – mosolyodott el a férfi, majd kíváncsian fürkészte felesége arcát. – Mit csinálsz?

- Ó, semmit – felelte zavartan Lily, és felállt az ágyról. – Csak egy kis nyugalomra vágytam.

- Aha – nézett rá felhúzott szemöldökkel James. – Itt fent, a töksötét szobában?

Lily felsóhajtott. Sosem tudott jól hazudni, és James már túl jól ismerte õt ahhoz, hogy egy ilyen átlátszó kis füllentéssel megtévessze.

- Megtaláltam a régi naplómat – vallotta be végül. – Csak emlékezni akartam... A régi szép idõkre, kettõnkre...

James megcsóválta a fejét, beljebb jött a szobába és leült a nõ mellé az ágyra.

- Miért teszed tönkre magad, Lily? Tudod, tudom, hogy szomorú leszel tõlük. És az, hogy elolvasol pár kamaszkori naplóbejegyzést, még nem változtat a mostani helyzeten. Voldemort ugyanúgy fenyegetést jelent majd ránk, rád, Harryre, az emberekre.

- Tudom, de jól esik néha kiszabadulni mindebbõl. Elfelejteni egy kis idõre minden rosszat...

- Azt máshogy is lehet ám... – mosolyodott el James cinkosan, és közelebb hajolt a nõhöz.

Lily felnevetett.

- Micsoda piszkos fantáziája van, Mr Potter – mosolygott, miközben James arca egyre közeledett az övéhez, majd egy kissé oldalra döntötte a fejét, és kis csókokat lehelt az ajkaira.

Lily vágyakozva felsóhajtott, és kezét a férfi tarkójára tette, hogy közelebb húzhassa magához, és szenvedélyesen csókolhassa. James nem ellenkezett, hosszan csókolta szerelmét, karjával átkarolta a derekát, és magához húzta. Lily is immár teljes odaadással engedett a férfi ajkainak, amik vágyakozva és mohón kényeztették.

James elszakadt a nõ ajkaitól, hogy megtalálják az utat a nyakához, ahol apró csókjai hatására Lily beletúrt kusza, ébenfekete hajába, és hátradõlt az ágyon. A férfi azonnal követte õt, és kezeivel bejárta felesége minden porcikáját, miközben Lily ujjait bedugta James pólója alá, hogy immár szabadon érinthesse meztelen hasát, mellkasát, miközben nyelvük vad táncot járt.

Valahonnan köhécselés hallatszott, mire a férfi a földön landolt – annak jóvoltából, hogy felesége lelökte magáról, mikor megpillantotta az ajtóban zavartan álló Siriust.

- Öh… izé – mondta Lily nagyon értelmesen.

James feje is feltûnt az ágy mögül, és kíváncsian körbepillantott. Mikor meglátta barátját, kínosan mosolygott.

- Helló, haver! – szólt.

- Izé, asszem én… Jobb, ha megyek – mondta zavartan Sirius, és megfordult. – Majd találkozunk!

Azzal elindult a bejárati ajtó felé. Mikor kiért a házból, mosolyogva megcsóválta a fejét és dehoppanált.

Lily és James nevetve nézték távozó barátjukat. Aztán James szólalt meg elõször.

- Hol is tartottunk? – Újra megcsókolta volna feleségét, de az a szájára tette a kezét. Elõkapta a pálcáját, és az ajtóra szegezte, mire az egy kattanással bezárult.

- Ki tudja, mit hagyott itt a haverod… - magyarázta mosolyogva, majd hagyta, hogy James újra ledöntse az ágyra…

Lily Potter tudta, hogy soha nem fog tudni úgy visszanézni a múltba, hogy ne szomorodjon el; de abban a pillanatban nem érdekelte õt sem a múlt, sem a jövõ, csak James és a jelen. Még akkor is, ha ez számukra pár hónap múlva véget ér, egy fiú életét gyökeresen megváltoztatva ezzel.

Vége