9. A kérés

Perselus Piton felkészült a legrosszabbra. Mit fog mondani a lány? Zsíros hajú szemét? Szex- mániás vénember? Nem, csak nem akarja sértegetni a mai kedvessége után! Ahogy némán fogta a kezét, és nem faggatózott - rengeteget segített ez által neki. Sajnálta, hogy mindezt el fogja felejteni.

- Igen, Miss Granger? – szólalt meg végül feszengve. – Mit szeretne mondani?

- Inkább kérni szeretnék valamit, Piton professzor. Kérem… megcsókolna engem? – kérdezte félénken. – Ha… ha szeretne - fűzte hozzá gyorsan, szinte védekezve.

- Örömmel, Miss Granger – döbbent meg teljesen a férfi, de ezt igyekezett palástolni. – De… de miért kéri ezt tőlem?

- Nevezzük kíváncsiságnak, rendben?

- És a barátja? Éppen tegnap említette, hogy jár azzal a sportolóval.

- Vele majd én lerendezem - bökte ki gyorsan a lány. Igen, Viktorról egész el is feledkezett. De most barátjának megléte sem tudta megakadályozni kérését. Itt az alkalom, hogy utat engedjen a „Piton, mint férfi” gondolatainak, és kielégítse kíváncsiságát, és végre megtudhatja, hogy tetszik-e neki – kockázat nélkül. Azért gyorsan hozzáfűzte: - De ha önt zavarja, hogy barátom van…

- Nem, dehogy! – válaszolta Piton gyorsan, talán túl gyorsan is. El is szégyellte magát; még a végén megtudja ez a lány, hogy titkos gondolatait találta ki ezzel a csókkéréssel! Vagy nem csak a saját titkos gondolata lenne? A lány is gondolt már rá „úgy”, ez egész biztos, különben nem kérné ezt a csókot! Ennek nagyon örült, viszont megdöbbent a lány bátorságán és vakmerőségén, ahogy ki is mondta, amit szeretne. Miért kell ezt is elfelejtenie majd? Egy pillanatra megingott elhatározása, de túl élénken élt benne az éjszaka emléke ahhoz, hogy ne visszakozzon, így inkább felkelt az ágyból és a lány elé lépett. Már biztosabban mozgott.

- Biztos ebben, Hermione? – váltott át önkéntelenül a lány keresztnevére. – Csak akkor mondjon igent, ha egészen biztos benne. Ezzel a tettünkkel mindketten bajba kerülhetünk, ha nyilvánosságra kerül. Ne feledje, hogy a tanára vagyok!

- Én szívesen vállalom a kockázatot, ha ön is, Perselus – válaszolta a lány, a legnagyobb lelki nyugalommal ejtve ki a férfi keresztnevét.

- Puszit szeretne, vagy…

- Csókot, Perselus – fejezte be helyette a mondatot Hermione, majd a férfi elé lépett, és várakozva ránézett.

Pitonnak nem kellett több bíztatás. Félresikerült álma után ajándékba kap egy igazi csókot! Egyik kezével óvatosan a lány állához ért, és felemelte a megfelelő szögbe. Hermione engedelmesen becsukta a szemét, mire kapott egy-egy gyengéd csókot mindkét szemhéjára. Ezután a férfi ajkai gyengéden az övére tapadtak. Hermione lábai elgyengültek, ha Piton nem öleli át, összecsuklanak alatta. Ajkaik óvatosan ízlelgették egymást, míg Piton óvatosan továbblépett, nyelvével bebocsátást kérve a lány szájába. Meglepődött, milyen könnyen kinyíltak neki azok a finom ajkak. Az óvatos felfedezés hamar szenvedélybe csapott át.

Mikor pihegve szétváltak, döbbenten nézett tanítványára, aki még mindig csukott szemmel megnyalta ajkait. Piton legszívesebben tovább folytatta volna még a csókot, jelen pillanatban egyáltalán nem érdekelte Ron Weasley és „közös éjszakájuk”. Ő ezzel a lánnyal akart közös éjszakát, valódit, nem bájitallal előidézettet, nem is egyet… Aztán lassan visszatértek gondolatai a realitásba.

- Gondolom, nem engedi, hogy most írjak magamnak még egy emlékeztető cetlit – szólalt meg rekedt hangon. A lány válaszul csak megrázta a fejét. – Ebben az esetben szeretném megkérni, hogy kérését ismételje meg a R.A.V.A.SZ vizsgája után! – mosolygott, a lehető legmegnyerőbb arckifejezésével.

- Nem, nem fogom megismételni a kérést – rázta meg Hermione a fejét, de valahogy szomorúnak tűnt. - Ez ennyi volt.

Piton megijedt.

- E-Ennyire szörnyű voltam? – suttogta, szinte rémült hangon.

- Nem, dehogy, Perselus! – nevetett a lány. – A csók tökéletes volt, igazság szerint a barátom fele ilyen jól sem csinálja – mosolygott. – Egyszerűen nem szeretnék egy piros melltartó lenni a nappalija kanapéján!

- Ne higgye, hogy minden kapcsolatom egy éjszakára szól – közölte nyugodt hangon a férfi. – Nem szeretnék egyedül megöregedni. Ahogy ön is mondta, azt a házat a festményen nem egy embernek találták ki.

A lány erre nem szólt semmit, csak megköszönte a csókot. Végül hátrébb lépett, felemelte a pálcáját és felkiáltott: - Exmemoriam!



A férfi elvesztette egyensúlyát, de nem esett el. Hermione gyorsan eldobta a pálcát és egy fotel mögé menekült, onnan nézett a döbbenten, de dühösen rámeredő tanárára.

- Mit csinál a pálcámmal, Granger! – ordította vörös fejjel. – Azonnal magyarázatot várok, vagy kirúgatom a Roxfortból!

- Olvassa el azt a pergament az asztalon! – kiáltott vissza ijedten. Piton nagyon veszélyesnek tűnt. – Maga írta, az mindent megmagyaráz!

- Én!? Nem emlékszem! Szent Merlin, maga felejtésátkot szórt rám?

- OLVASSA EL A PERGAMENT! – ordította a lány.

Piton először felvette pálcáját a padlóról, Hermionéra fogta, és csak úgy ment az asztalhoz.

- Én, Perselus Piton (születtem: 1960. január 9.) tanúsítom, hogy tanítványom, Hermione Granger (született: 1979. szept. 19.) saját kérésemre szórt felejtésátkot rám a mai napon. A varázslat rossz végrehajtásából eredő következményeket vállalom, őt semmilyen felelősség sem terheli. Halálom esetén Little Dent-i házamat Hermione Grangerre hagyom, míg minden egyéb ingó és ingatlan vagyonomat Albus Dumbledore-ra. Keltezés, aláírás. Úgy néz ki, mintha én írtam volna, de ennek semmi értelme!

A férfi ezután elvégzett néhány varázslatot, amelyekkel a pergamen valódiságát ellenőrizte, de nem talált hibát.

- Leülhetnénk? – kérdezte Hermione félénken. – Nem fog megtámadni?

- Igen, üljünk le, nagyon gyengének érzem magam. Más varázslatot is szórt rám?

- Nem, de reggel óta ágyban feküdt, mert szörnyen rosszul volt. Nem tudom mitől, mert szerintem nem az igazságot mondta el nekem és Draconak, aki szintén itt volt. De írt egy levelet magának, odarakta az éjjeliszekrényre. Először olvassa el azt, bizonyára mindent megmagyaráz. Én nem láttam – magyarázkodott. - Utána kérdezzen, és válaszolok, amire tudok, de először mondja el, jól van-e. Mindenre emlékszik tegnap este előttről?

- Úgy érzem, igen. Az utolsó emlékem az, hogy jó éjt kívánok önnek az ebédlőben, majd feljövök a szobámba, kezemben… nem, az nem fontos.



- Szóval arra emlékszem utoljára, hogy megszereztem a hajszálait. Mi történhetett? – gondolkodott Piton magában. – Rájött a lány, hogy mit tettem, és ezért küldött átkot rám?

- Olvassa el a levelét – ismételte meg Hermione.

Piton engedelmeskedett, és elővette a lezárt borítékot. Ez állt benne:

„Tegnap este volt egy „bájital balesetem”. Kétértelműen fogok fogalmazni, hátha illetéktelen olvassa a levelet, nem jól sikerült felejtésátok következtében.

A bájital legutolsó hozzávalója nagyon nem volt megfelelő. Ez annyira megviselt, hogy felejtésátkot kértem Miss Grangertől. Borzalmas éjszakám volt, annyira legyengültem testileg és lelkileg egyaránt, hogy nem tudtam felkelni. Miss Granger tartotta bennem a lelket, vígasztalt, fogta a kezem. Nagyon segítőkész volt, de a varázslatot nehezen vállalta el. Dracot kértem meg, hogy addig figyelje Pottert. A varázslatról ő sem tud.

A jövőben a bájital utolsó hozzávalóját mindig ALAPOSAN ellenőrizzem le! Nem szabad belőle többszörös mennyiséget a főzetbe rakni. Én tegnap este háromszoros mennyiséget raktam - szörnyű következmények.

Magánjellegű megfigyelések: az a nő, akire az utóbbi időben sokat gondolok, úgy néz ki, kedvel, legalább egy kicsit. Egy év múlva megpróbálhatnék randevút kérni tőle. Max. nemet mond, nem? Írta: Perselus Piton, saját maga számára.”



Piton meglepődött levelén. Ezek szerint nem Granger hajszálát szerezte meg előző este. De akkor kiét? Ginny Weasleyét vagy Luna Lovegoodét? Ők ketten azért nem olyan szörnyűek, hogy ne bírt volna elviselni egy éjszakát velük. Talán a lány macskájának a szőrét gyűjtötte be? Az se valószínű - a macskát Hermione a szüleinél hagyta, és a macskaszőrtől olyan baja lett volna, amihez gyógyító kell, nem felejtésátok.

A következő gondolat olyan szörnyű volt, hogy alig mert jobban belegondolni. A hajszál csak egy fiúé, férfié lehetett! Krumé, Dracoé vagy Weasleyé, esetleg a lány apjáé! Másé hogyan kerülhetett volna a lány pulcsijára? Bár Krum és az apa nem valószínű, minimum hetek óta nem találkoztak, azóta csak volt mosva az a pulóver. Tehát Draco vagy Weasley. Atyaég!

- Jól van? – kérdezte aggódva a griffendéles, és odalépett mellé.

- Igen, köszönöm, csak megszédültem.

- Persze, mert ma még egy falatot sem evett. Hozok valamit a konyhából, jó?

Piton hálásan bólintott. Csak most tudatosult benne, hogy szürke hálóingben járkált a lány előtt. Így akarja meghódítani? Gyorsan a takaró alá bújt, és amíg visszatért a lány, a levél rá vonatkozó részén gondolkodott. Fogta a kezét? Annyira szenvedett, hogy szükségét érezte ennek?

Amíg tálcáról megvacsorázott, Hermione elmesélte neki, milyen állapotban találták meg Dracoval, és miket mondott. Ez a rész hihetőnek hangzott.

- Miss Granger, egész nap mellettem volt? – kérdezte.

- Igen.

A kézfogásra nem mert rákérdezni, valahogy hülyén vette volna ki magát.

- Csinált már előtte felejtésátkot?

- Nem, uram. Ezért nem is akartam…

- Mégis megtette, miért?

- Olyan rossz állapotban volt, és szinte könyörgött…

- Szóval belement. Aztán?

- Megírta a leveleket, én pedig gyakoroltam a pálcájával, végül varázsoltam. Ennyi.

Piton úgy érezte, a lány titkol valamit, de végül erre nem kérdezett rá, remélhetőleg nem fontos.

- Megkérhetném, hogy erről az egészről senkinek se beszéljen? Dracoval is beszélek majd. Köszönöm, hogy ennyit foglalkozott velem.

- Szóra se érdemes – mosolygott a lány. Egészében véve, jól sikerült ez a napja. Kapott egy felejthetetlen csókot Pitontól, és egyedül ő tud róla. Az emlék megmarad, de nincs semmi következmény. – Örültem, hogy segíthettem. Jó éjszakát!

Következik: Vernon Dursley legboldogabb napja