12. Rohadt hideg

- Szemétláda – vicsorgott rá Hermione, és határozottan előrébb lépett. Lábujjai elérték a vizet. – Ez rohadt hideg – döbbent rá, de tudta, nem hátrálhat meg, mert akkor nevetségessé válik. Igaz, bármit tesz, az nevetséges, nem?

- Hajrá – hallotta hátulról Piton bíztatását, így megint lépett egyet. A tó vize már a bokáját nyaldosta.

Nem várt további bíztatásra. A hideg vízzel és a szúrós kövekkel nem törődve egyre gyorsabban gázolt előre. Tíz másodperc múlva már a derekáig ért.

Vacogott, bokájára csúszós és éles növény tapadt, de csak haladt előre. Amikor a víz a nyakáig ért, átkozta magát, hogy tud úszni. Önkéntelenül is fenn próbálta magát tartani a felszínen. A gúnyos kacagás, ami Piton felől jött, sarkallta arra, hogy lebukjon a habok alá.

- Nagyon hideg – zsörtölődött, és érezte, ahogy minden bőrfelülete csupa libabőr. Még lejjebb hatolt, de elméjében csak egy varázsige járt, amivel lélegezhetne pár percig a víz alatt is. Voldemort üldözése közben tanulta, pálca nélkül is könnyen alkalmazhatná. – Nem fogom használni! – gondolta, és igyekezett ehhez tartani magát. Nehéz volt, kegyetlenül nehéz. A túlélőösztön erős minden emberi lényben, őbenne talán még jobban, mint bárki másban. – De minek éljek így? – szánta el magát, és kinyitotta száját, hogy megszabaduljon minden levegőtől, amit eddig tartalékolt.

Szeme előtt csillagok táncoltak, és érezte, hogy minden tartaléka elfogy. Egy-két pillanat, és belélegzi a vizet. Vajon tényleg hallucinálni fog, mielőtt meghal? Valahol azt olvasta, csodálatos érzés a vízbe fúlás előtti néhány pillanat, csak túl nagy árat kell érte fizetni.

Erős karok ragadták meg a derekát, és nagy sebességgel húzni kezdték, kifelé a tóból. A növények a bokáján nem engedték, de két erős rántás után éles fájdalmat érzett. Bokájából ömlött a vér, de a növényektől megszabadult.

Amikor kiért a feje a vízből, óriásit szippantott a friss levegőből, de szinte azonnal öklendezni kezdett.

- Ezt akartad, te hülye liba? – vicsorgott rá Piton vérben forgó szemekkel, és dühösen rázni kezdte, nem foglalkozva Hermione fuldoklásával. – Meg akarsz halni? Nos? – ordított, magából kikelve, és lenyomta a lány fejét a víz alá. Hermione vizet nyelt, és már újra kinn volt a feje. – Meg akarsz halni? – hallotta újra Piton artikulálatlan hangját, és érezte, ahogy újra nyomja lefelé a fejét. – Ha igen, szívesen megöllek én magam!

Megrázta a fejét, könnyei a tó vizével keveredtek, és érezte, tényleg eljött élete utolsó pillanata. Így fog meghalni? Azok után, amit átélt? Azok után, amik történtek vele?

Hirtelen belényilallt a felismerés, mennyire elragadtatta magát. Hogy lehetett ilyen hülye? Eldobni az életét a problémái miatt? Pitonnak igaza van, hogy megöli, nem is érdemel életet ezek után… Ilyen apróságon ennyire kiborulni, mint ő!

- Nagyszerű – hallotta hirtelen, és Piton újra felfelé emelte, nem nyomta le többet a fejét a víz alá.

Durván kivonszolta a partra, a földre dobta, majd dühösen végigmérte.

Hermione ruhája nem csak csurom vizes volt, de több helyen elszakadt és teljesen köré csavarodott, nem túl sokat takarva.

Piton szárítóbűbájt szórt magára, majd pálcáját Hermionéra irányította, és a lány már várta a jóleső meleg légfuvallatot. Teljes testében reszketett, bokája pedig sajgott a vágott sebektől.

A meleg légfuvallat elmaradt, helyette a levegőbe emelkedett. Piton a kastély felé irányította, a levegőben lebegtetve. Láthatóan eszébe se jutott a lány szenvedését megkönnyíteni holmi szárítóbűbájjal vagy vérzéscsillapítóval.

Hermione először behunyta a szemét, hogy ne is lássa megaláztatása részleteit, de aztán inkább az ellenkezője mellett döntött. Mindenkinek mélyen a szemébe fog nézni, nem engedi, hogy lássák, milyen gyenge!

A férfi végiglebegtette az előcsarnokon, majd a lépcsők felé indult, hogy a pincébe vigye. Út közben a kései időpontra való tekintettel csak két diákkal találkoztak, de ők is rémülten menekülni kezdtek Piton őrült tekintetét látva. A férfi nem egy átkot küldött utánuk, aminek köszönhetően az egyik a fenekét fogdosta futás közben fájdalmas tekintettel, míg a másik kiütésekkel lett tele.

A lakosztálya ajtaját nagy dörrenéssel kivágta, és egyenesen a fürdőszobájába lebegtette a lányt, akit eszébe sem jutott finoman, saját kézzel emelgetni, rakosgatni.

A kád felett feloldotta a varázst, és Hermione nagy nyekkenéssel lezuhant.

Piton megnyitotta a vizet, és pár pillanat alatt teleengedte a kádat meleg vízzel.

- Forró – motyogta Hermione megilletődötten.

- Te vagy hideg. A víz csak langyos – vetette oda a férfi, majd benyúlt a vízbe, és cseppet sem gyengéden lerángatta róla a ruhát.

Hermione igyekezett a hab alá bújni, de Piton láthatóan egyáltalán nem volt kíváncsi az idomaira.

Piton egy pillanatig az arcát tanulmányozta, miközben látszott rajta, hogy igyekszik lenyugodni. Végül csak megrázta a fejét, és kisietett a helyiségből.

Hermione észre sem vette, mikor kezd el sírni. Akárhogy is tépelődött, fogalma sem volt róla, hogy hogyan jutott el idáig.

- Fogadd el, hogy nem kellesz senkinek, és élj tovább – suttogta maga elé, majd lejjebb csúszott a kádban.

Sebeit csípte a fürdővíz, a vacogása csak nem akart szűnni.

z

Piton el sem tudta hinni, hogyan fajultak el eddig a dolgok. Tiszta szerencse, hogy elment sétálni! Ha nem akarja kiszellőztetni a fejét, ez az idióta nő megöli magát!

Arra igyekezett nem gondolni, hogy talán az ő megjegyzései váltották ki ezt az egészet.

- Nem hittem volna, hogy megteszi – rázta a fejét, és megszabadult minden ruhájától. Idegességében nem jól alkalmazta a tó partján a pofonegyszerű szárítóbűbájt, így a háta megpirult, míg a többi részen nem száradt meg rendesen a ruhája.

- Rohadt jól esne egy forró zuhany – motyogta, de a fürdőben persze Granger pancsolt.

Granger. Milyen régen gondolt rá így, ezen a néven! És miért mondta azt, amit mondott a szobájában? Nem gondolta komolyan, de nem szokása fiatal lányoknak bevallani, hogy szórakoztató a társaságuk. Hát kell ezért öngyilkosnak lenni? Ő sem lett öngyilkos, pedig mennyivel durvább dolgokon ment keresztül!

Olyannyira ledöbbent, amikor látta, hogy Hermione tényleg eltűnik a habokban, hogy azt sem tudta, mit tesz. Azt várta, kibukkan, és morcosan közli: ez csak egy próba volt, hogy lássa, mit tenne meg érte. Hogy lássa, mégis fontos a férfinak. De nem ez történt. Hermione elszánta magát, és a víz alatt maradt. Mint egy eszelős, úgy próbálta kirángatni, míg nem késő. De közben olyan dühös volt, hogy legszívesebben puszta kézzel maga is megfojtotta volna. Igazából meg is próbálta, bár erre nem volt éppen büszke. Még egy tétel azon a hosszú listán.

Fürdőköpenybe bújt, majd leült az íróasztalhoz. Nem akarta a lányt zavarni, amíg teljesen le nem nyugszik, így kezébe vette a korábban zsákmányolt naplóját.

Alig néhány bekezdést olvasott el, amikor kopogtak az ajtaján. Egy pillanatig kísértésbe esett, hogy letagadja, hogy otthon van, de végül győzött a józan ész. Beengedte a felbőszült Minervát, majd egy karosszékre mutatott. Észrevétlenül összébb vonta maga előtt a köntösét, kicsit zavarba hozta, hogy ilyen öltözékben kell az igazgatónőt fogadnia.

- Professzor, mégis mit képzel magáról? – támadt rá a nő, mint egy felbőszült oroszlán. – Eddig türelmes voltam. Nem érdekel a szerelmi élete, de ami sok, az már sok! A diákok szeme láttára patáliát rendez Miss Grangerrel, és közben átkokat szór a diákokra! Mégis hogy képzeli ezt?

- Tessék? – értetlenkedett a tanár. – Miféle patália? – Megpróbálta kiszedni az igazgatónőből, mégis mit meséltek neki a diákok.

- Miss Grangert hálóingben lebegtette a szobája felé – pirult el a nő. – Mondja csak, ugye nem kényszerítette semmire, ami etikátlan lenne egy tanár… izé, egy úriember részéről?

Piton agyát újra elöntötte a düh. Mégis mit képzelnek róla? Erővel az ágyába lebegteti Hermionét, hogy megerőszakolja?

Ahogy ráeszmélt az öltözékére, a késő esti órára, és Hermione jelenlétére a lakosztályában, rájött, hogy voltaképp minden ellene szól. Eddig tartott az állása? De hol kap munkát, ha innen elkerül? Mások nem fogják alkalmazni, csak Minerva volt olyan hülye, hogy hagyta magát rábeszélni erre a bíróságon! Mihez kezd, ha kirúgják? Még egy kis megtakarított pénze sincs, amiből megélhetne egy darabig!

- Nem kényszerből vagyok itt – sétált ki a fürdőszobából Hermione. A földet söpörte az a köpeny, amit magára kapott a helyiség szegényes ruhakínálatából. Arca sápadt volt, szája szinte kék, de mégis határozottan csengett a hangja.

- Miss Granger, jól van? – aggódott McGalagony, és jól láthatóan árulkodó jeleket keresett.

- Nem – rázta a fejét Hermione. – Megfáztam – fűzte hozzá, és azonnal tüsszentett is egy óriásit. – De Piton tanár úr nem kényszerített arra, hogy ide jöjjek. Önszántamból vagyok vele.

Piton látta rajta, hogy ennél többet nem mer mondani, mert nem tudja, meddig mehet el annak érdekében, hogy kimentse a férfit a gyanúból.

- Igyekszünk nem nagydobra verni a kapcsolatunkat, Minerva – vágta ki Piton fogcsikorgatva. Hogy ezt meg kell élnie! Ilyen mélyre süllyedni! Csak remélni merte, hogy a lány falaz neki. Hisz a diákoknak ő is előadta ugyanezt… Talán mégis menthető az állása.

- Perse… izé, Piton professzor és én csak nagy titokban találkozgatunk. Piton professzor azért vesztette el a türelmét, és küldött átkot a két diáktársamra, mert ők követtek kettőnket, hogy kompromittáló helyzetben láthassanak minket.

Piton ámult a lány hazudási stílusán. Először úgy tesz, mintha elszólná magát, ezzel utalva intim viszonyukra, közeli kapcsolatukra, majd bajba keveri azt a két szerencsétlent, hogy ezzel is csökkentse az ő felelősségét az ügyben!

- Nos, értem – pirult el Minerva. – De meg kell mondjam, elég rosszul titkolóznak. Az egész iskola arról beszél egy ideje, hogy minden este együtt vannak itt lenn, a pincében. Azt beszélik, hogy kapcsolatba kezdtek.

- Csak folytattuk, amit régebben abbahagytunk – vicsorgott rá Piton. – És nem is minden este!

- Néha tanulok is – pirult el Hermione. Voltaképp már élvezte a helyzetet.

- Néhány hónap múlva vége van a tanévnek, addig igazán kibírhatják külön szálláson – közölte McGalagony megrovóan.

- Mr. Longbottom és Miss Lovegood is együtt él a Roxfort falain belül. Mi a különbség? – firtatta Piton. Kezdett támadásba lendülni.

- Nos, sok minden. Hiába nem osztályozza Miss Grangert, attól még ön tanár, ő pedig diák. A takarodó előtt sok idejük van, amit együtt tölthetnek, nem hinném, hogy az éjszakákat nem bírnák ki egymás nélkül!

- Takarodókor mindig visszatérek a szobámba – értetlenkedett Hermione.

- Miss Granger, éjjel egy óra van. A takarodó két órája elmúlt.

- Ó, bocsánat. Úgy elszaladt az idő – pirulgatott a lány.

- Tudják mit? – állt fel a nő. – Tegyenek, amit jónak látnak, csak engem és a diákokat hagyjanak ki belőle. Ne keltsenek feltűnést! Semmi csókolózás a diákok előtt, vagy egyéb… egyéb tevékenység – jött zavarba.

- A kezét azért megfoghatom? – gúnyolódott Piton.

- Oh, igen, hogyne…

- És néha el szeretném vinni vacsorázni Roxmortsba - sorolta tovább Piton. Hihetetlen volt, hogy Minervát mennyire lehet befolyásolni! Vádolni jött ide, most mégis ő szabadkozik!

- Mondtam, tegyenek, amit akarnak, csak ne a diákok előtt! Használja a pálcáját, Perselus! – McGalagony ismételten elpirult, és igyekezett minél hamarabb szabadulni. – Miattam Miss Granger akár ide is költözhet, csak…

- …csak ne keltsünk feltűnést – fejezte be helyette a férfi. Megint ugyanaz a lemez.

Nem is tudta, örüljön-e ennek az új helyzetnek, vagy küldje a pokolba az egész bandát, Hermione Grangerrel az élén.

Következik: Kirándulás