Mindig azt gondolt�k r�lam, hogy oda vagyok a s�t�t var�zslatok�rt, ami r�szben igaz volt, hiszen �rdekesebb dolgot elk�pzelni sem tudtam volna, de a mai napig nem �rtem, mi�rt skatuly�zz�k be a gonosz szerep�be azokat, akik egy kicsit m�sk�nt gondolkodnak.

Eg�sz �letemben �rtek s�relmek, n�ha olyanokt�l, akikt�l a legkev�sb� v�rtam volna. F�lre ismertek. Sajnos nem csak �k…

Mikor v�geztem a Roxfortban, csak egy v�gyam volt, ami sokak �lma. Egy norm�lis �let, egy nyugodt �let, ha mer�szebb hangulatomban voltam, akkor m�g a boldog �let ut�ni v�gy is megfogant bennem… Egyiket sem kaphattam meg. Egyik este, mikor �ppen egy �jabb sikertelen �ll�sinterj�r�l mentem haza fel�, megleptek. Voldemort emberei lefegyvereztek, �s �n semmit nem tehettem. �tkoztam is magam, hiszen m�g az �n szeretett fekete m�gi�m sem seg�tett rajtam.

Volt vel�k egy f�rfi, el�sz�r fel sem ismertem, k�t hal�lfal� fogta k�zre, hogy �ssze ne essen, �gy t�nt, valami s�lyos �tok tal�lhatta el. Val�sz�n�leg �t m�g el�ttem kapt�k el. Lassan felemelte a fej�t �s r�m n�zett. Fekete haja f�lre hullott az arc�b�l, �s ekkor megfagyott bennem a v�r. Egy h�zba tartoztunk, ugyanakkor v�gzett, amikor �n, �s m�gis gy�l�lt�k egym�st. Az az �tkozott Piton… Minden alkalmat megragadott, hogy megal�zzon. Azt hiszem, mostanra r�j�ttem az ok�ra. Ellenfelet l�tott bennem. Er�snek hitte mag�t, hiszen tudtommal �t is �rdekelt�k a s�t�t tudom�nyok. Sosem gondoltam volna, hogy �t k�nyszerrel kell majd a S�t�t Nagy�r el� vinni.

Mikor azonban a szemembe n�zett, a megt�rt tekintetet m�s v�ltotta fel… A j�l ismert g�ny, �s megvet�s. Ha nem fegyvereztek volna le, r�vetettem volna magam, annyira feld�h�tett. M�g akkor is k�pes volt felideges�teni, mikor m�r alig �llt a l�b�n.

�s most �t k�sz�l�k megmenteni. Azt az embert, aki annyi f�jdalmat okozott. Akivel egy�tt szenvedt�nk Voldemort b�rt�n�ben. Akivel egym�st t�mogattuk, �s a v�g�n cserbenhagyott… Sosem bocs�tom meg neki, hogy akkor majdnem meghaltam miatta, pedig addig javulni l�tszott a kett�nk k�zti kapcsolat. Mikor kijutottunk, Voldemort ism�t v�laszt�s el� �ll�tott, �s � megt�rve, a l�bai el� vetette mag�t. �n hetekig szenvedtem a k�nz�sokt�l, m�gnem siker�lt megtennem az addig lehetetlennek t�n� feladatot. Megsz�ktem.

Tudom, mit v�r t�lem Dumbledore. Seg�ts�get k�rt, ami csak azt jelentheti, hogy Piton �s az a Potter fi�, olyan helyre ker�lt, ahonnan m�g Perselus Piton sem tud egyk�nnyen kikeveredni. Pont most, mikor az �letem j�ra fordulhatott volna. M�g az �r�im is elmaradtak, csak hogy megbizonyosodhassak a holl�t�kr�l. – Feln�zett az �gre �s megszapor�zta l�pteit. Amilyen gyorsan csak tudott, �tv�gott a parkon. Bel�kte a hatalmas t�lgyfa ajt�t, �s az igazgat�i fel� sietett.

Kezdte feladni a rem�nyt. Mostanra az id��rz�k�t is elvesztette. Nem tudta, hogy pontosan h�ny napja bolyonganak a v�lgyben, de azt egyre tiszt�bban �rezte, hogy ereje fogyt�n van. Neh�z teher volt a v�ll�n. �vnia kellett Pottert, nehogy feladja, �s k�zben, saj�t gyenges�g�t is el kellett rejtenie. - „Ugyan m�r, hiszen eg�sz �letedben ezt tetted. Nem hagyhatod magad” - sz�lt mag�ra gondolatban.

Id�r�l id�re h�tra pillantott a v�lla felett, hogy ellen�rizze a fi�t, de m�r okklumencia k�pess�gei sem voltak a r�giek. - „Olyan, mintha a s�t�tben tapogat�zn�k” - mondta mag�ban inger�lten. Agy�t sz�ntelen�l ostromolt�k, az egyre agressz�vabb, �nv�daskod� gondolatok. Tudta, hogy nem �rdemli meg, hogy t�l �lje, csak a fi�t akarta kijuttatni �ps�gben.

-         �, Miss. Ray! – k�sz�nt�tte a n�t, megk�nnyebb�lve Dumbledore.

-         Igazgat� �r – biccentett a n�.

-         Gondolom, sejti, mi�rt hivattam.

-         Igen.

-         Nos, ez esetben, k�sz�n�m, hogy ide f�radt – mondta az igazgat�, egy szomor� mosoly k�s�ret�ben.

-         Ez csak term�szetes.

-         �r�l�k, ha �gy l�tja. Akkor tal�n t�rj�nk a l�nyegre…

-         Hogyne… Besz�ltem az inform�torommal. Potter�k val�ban ott vannak… A Nyugtalans�g v�lgy�ben.

-         Ez biztos? – k�rdezte a f�rfi, s �gy t�nt, kedves arca, mintha �veket �regedett volna.

-         Att�l tartok. A bar�tom, megb�zhat� ember.

-         Mit gondol, van rem�ny?

-         Rem�ny mindig van, uram.

-         K�sz�n�m, hogy k�pes f�lre tenni a Perselus ir�nt �rzett ellenszenv�t.

-         Ilyen esetben, musz�j t�ll�pni a s�relmeken. Mellesleg, nem Piton az, aki�rt ezt teszem.

-         Biztos voltam benne. Mindazon�ltal, tudnia kell, Perselus igencsak megv�ltozott az ut�bbi �vekben, m�g ha ezt nem is mutatta ki soha. – sz�lt Dumbledore, majd k�rbe n�zett a szob�ban – Jaj, n�zze el a modortalans�gomat, k�rem… - sz�lt, �s az �r�asztala el�tti sz�kekre mutatott, jelezv�n, hogy foglaljon helyet.

-         K�sz�n�m – mondta a n�, �s le�lt a karossz�kek egyik�be.

-         K�r esetleg valamit?

-         Nem, k�sz�n�m.

-         Ez esetben k�rem, mondja el, hogy hogyan tervezi a ment�st, �s azt, hogy �n, hogyan tudn�m �nt seg�teni.

-         Ron! – hallatszott egy suttog�sszer� hang, a s�t�tben – Ron, alszol?

-         Most m�r nem, Hermione – morogta a fi�, �s elh�zta az �gy�t k�rbe �lel� baldachint.

-         Ne haragudj, de meg�rj�t ez a tehetetlens�g… Nem tudtam aludni. – mondta bocs�natk�r�en a l�ny.

-         Nem haragszom, de, ha besz�lni szeretn�l, ink�bb menj�nk le a klubhelys�gbe – suttogta a fi�, �s a szobat�rsai fel� mutatott, akik az igazak �lm�t aludt�k.

-         Igazad van… - sz�lt, majd fel�llt �s kiosont az ajt�n.

Ron ny�jt�zott egy nagyot �s csak ut�na k�vette a l�nyt. K�nyelmesen elhelyezkedtek a kandall� mellett, �s egym�sra n�ztek. P�r pillanatig csak f�rk�szt�k egym�st, mire Hermione megsz�lalt.

-         Mit tegy�nk?

-         Ezen m�r �n is sokat gondolkoztam, de nem jutottam semmire – mondta, nagyot s�hajtva Ron.

-         Meg k�ne k�rdezn�nk Dumbledore – t, hogy nincsenek e �j fejlem�nyek.

-         Igaz, de nem hiszem, hogy �r�lne, ha az �jszaka k�zep�n r�rontan�nk.

-         Ha alszik… Igaz, az sem biztos, hogy a kast�lyban tart�zkodik…

-         De megtudhatn�nk – mondta a fi�, mik�zben felpattant

-         Mi a… - k�rdezte volna Hermione, de Ron m�r ott sem volt.

Felrohant a h�l�szob�ba, �s Harry �gy�ra meredt, majd tekintete lassan lecs�szott az utaz�l�d�j�ra.

-         Mit hozt�l? – n�zett a fi� kez�ben szorongatott pergamenre.

-         Egy igen hasznos holmit – vigyorgott b�szk�n a fi�.

-         �s elmondod, hogy mi az? – s�rgette a l�ny.

-         Ja, persze – mondta elv�r�s�dve Ron. – Ez a tekerg�k t�rk�pe.

-         �! – sz�lt, jelezv�n, hogy �rti – �s tudod, hogy m�k�dik?

-         Persze – mondta, mintha m�g a felt�telez�s is s�rten�, majd kiter�tette a pergament az asztalra. – Esk�sz�m, hogy rosszban s�ntik�lok – sz�lt fontoskodva, �s var�zsp�lc�j�val meg�rintette a t�rk�pet.

-         Nagy vagy Ron! – sz�lt csillog� szemekkel a l�ny.

Arca azonban elkomorult, mikor r�n�zett az asztalon hever� pergamenre.

-         Nos, azt m�r tudjuk, hogy Dumbledore itt van, �s ahogy l�tom, nincs egyed�l…

-         L�tom.

-         Menj�nk – ugrott talpra Hermione, �s a portr�lyuk fel� indult.