29. Kutat�s

M�snap reggel Hermione kir�ngatta a fi�kat az �gyb�l, mondv�n, hogy hasukra s�t a nap, ami m�g fel sem kelt.

- Ideje elkezden�nk keresni azt a bizonyos kelyhet, �gyhogy ki az �gyb�l lustas�gok!

Harry tiltakoz�sul a fej�re h�zta a takar�t, de Hermione helyb�l r�ugrott a fi�ra, aki - m�g miel�tt a l�ny meg�rkezhetett volna a fej�re -, f�lreg�rd�lt, aminek az lett az eredm�nye, hogy a f�ld�n landolt, n�h�ny k�nnyebb s�r�l�ssel.

- Engem meggy�zt�l – mondta Piton hirtelen a t�rt�ntek ut�n, majd felkelt �gy�b�l, �s kiment, miel�tt Hermione ugyanezt vele is megcsin�lta volna. Menet k�zben m�lt�s�gteljesen kih�zta mag�t, m�gis furcsa l�tv�ny volt a fiataloknak vastag, fekete h�l�k�nt�s�ben.

Harry - f�jlalva n�h�ny tagj�t – fel�llt, �s haszn�latba vette a konyh�ban porosod� k�v�f�z�t. Illetve vette volna, de r� kellett j�nnie, hogy nincs n�luk se tea, se k�v�, de m�g semmi ennival� sem.

- Francba, Hermione, be kell v�s�rolnunk, mert semmi sincs ebben a h�zban! M�g egy p�kot sem l�ttam, amit megs�thetn�nk reggelire – kiab�lt ki a konyh�b�l.

- J�l van, nem kell ord�tani – l�pett mell� Hermione.

- Ja, bocs.

N�h�ny perccel k�s�bb megjelent Piton is, imm�r fessen, fel�lt�zve, kev�sb� borost�san �s gy�r�tten.

- Szabad a f�rd�szoba, m�r amennyire annak lehet nevezni – morogta. – Van k�v�?

- Van –v�gta r� Harry. – A boltban, amibe mindj�rt menni fogunk.

Piton a szem�t forgatta, de nem tett k�l�n�sebb megjegyz�st.

- Hol kezdj�k teh�t? – k�rdezte a kehelyre c�lozva.

- El�sz�r is bev�s�rolunk mindent, mert t�nyleg kong ez a h�z az �ress�gt�l. Ut�na vesz�nk mag�nak egy p�lc�t is.

- Azt majd �n elint�zem k�s�bb. Kib�rom n�lk�le egy ideig.

Mindk�t fiatal v�rakoz�an n�zett r�.

- Van a k�rny�ken egy ismer�s�m, aki tal�n tud olyan p�lc�t k�sz�teni nekem, ami jobb, mint amilyen a r�gi volt.

- Van itt mag�nak egy ismer�se – ism�telte Harry sz�jbar�g�san. – De olyan r�gen j�rt itt, hogy a helyre sem eml�kszik. �rdekes fordulat, nemde b�r? – n�zett Hermion�ra id�tlen vigyorral.

- T�nyleg nem eml�kszem – t�rta sz�t a kez�t a f�rfi -, de ett�l m�g lehet itt ismer�s�m, nem?

- Mit�l olyan k�l�nleges ez az ember, hogy pont t�le kelljen p�lc�t venni? – k�rdezte Hermione gyanakodva.

- Att�l, hogy v�mp�r. Most el�gedett vagy? – n�zett r� Piton lekezel�en.

- Mit�l jobb egy v�mp�r-f�le p�lca, mint egy nem v�mp�r-f�le? – �rdekl�d�tt Harry, aki csak annyira �rtett a p�lc�khoz, amennyit Ollivander mes�lt neki m�g els�s kor�ban.

- Fogalmam sincs – v�laszolt Hermione �szint�n.

- Att�l – kezdte Piton -, hogy � nemcsak egyszer� v�mp�r, hanem egy el�gg� nagy var�zser�vel rendelkez� egyed. Mondhatni egy vez�rf�le. Az � hajsz�l�val k�sz�lt p�lca j�val er�sebb, mint egy �tlagos var�zsp�lca. Persze szesz�lyesebb is, de v�llalom a kock�zatot.

- Ezt honnan tudja?

- Fogtam m�r a kezemben ilyen p�lc�t, �s m�g a rezg�se is m�s, r�ad�sul t�nyleg sokkal er�sebb, hat�sosabb.

- �rtem – felelte Harry. – K�l�nben nem is olyan meglep�, hogy van v�mp�r ismer�se. Egyesek szerint maga is az – vigyorodott el.

- Egyesek szerint? – r�ncolta �ssze v�rakoz�an a szem�ld�k�t Piton, mik�zben tekintete ide-oda ugr�lt a k�t fiatal k�z�tt.

- H�t… volt ilyen pletyka m�g a Roxfortban – magyar�zta Harry. – De mi sohasem hitt�k el – f�zte hozz� b�tor�t�an.

- Rosszul tett�tek – vicsorgott r�juk a f�rfi, �s a Drakula filmekre oly jellemz� m�don meglebegtette tal�rj�t. A d�bbent tekinteteket l�tva halv�ny mosoly futott �t az arc�n, majd folytatta: - Na, ennyit a humor�rz�kemr�l. Megy�nk bev�s�rolni?

Harry�k b�lintottak, �s h�rmasban, n�ma csendben els�t�ltak a negyed�r�nyi messzes�gben lev� boltba.

Annyi mindent v�s�roltak, hogy az elad� felaj�nlotta a h�zhoz sz�ll�t�st, �gy a bolt ut�n lehet�s�g�k volt k�r�ln�zni egy kicsit a k�rny�ken. Megtal�lt�k a telep�l�s k�nyvt�r�t, ami a lakoss�g sz�m�hoz m�rve �ri�sinak t�nt.

- A k�nyvnyomda miatt gy�jt�ttek �ssze itt ennyi k�nyvet – mondta el Hermione a t�nyeket. – �n azt tan�csolom, itt kezdj�nk el el�sz�r kutatni. Biztos van valamilyen arch�vumuk a helyi �js�gokb�l.

- Rendben – egyezett bele Piton. – Szerintem d�lel�tt�nk�nt a k�nyvt�rban kutassunk, d�lut�nonk�nt pedig j�rjuk be a k�rny�ket, nyomok ut�n kutatva.

- �s a szabadon �l� s�rk�nyok? – �rdekl�d�tt Harry �vatosan.

- Azokt�l felesleges f�ln�nk – vigyorgott r� gonoszul a f�rfi. – Hisz itt vagy vel�nk te, aki h�res a magyar mennyd�rg� elleni sikeres akci�j�r�l; ha k�nnyen legy�z�d a legvadabb s�rk�nyt, a k�rny�kbeli z�lds�rk�nyokkal sem lehet gondod!

Harry �sszer�zk�dott az eml�kek hat�s�ra, de igyekezett magabiztos k�pet v�gni.

- T�nyleg, lehet, hogy errefel� �l Norbert is – merengett el Hermione.

- Ki az a Norbert? – k�rdezte Piton �lesen.

Harry�k elpirultak a k�rd�sre. Nem tudt�k, j� �tlet lenne-e, ha elmes�ln�k Hagriddal k�z�s kalandjukat a f�rfinak.

- Egy norv�g tarajoss�rk�ny – vallotta be Hermione r�stelkedve.

- Akkor nem hinn�m, hogy pont Rom�ni�ban tal�lkozunk vele.

- Iz�… de – ny�gte Harry. – Mi legal�bbis ide k�ldt�k hat �ve.

- Most m�r �rtelmesen is elmondhatn�tok a t�rt�netet – vesztette el a t�relm�t Piton.

Hermione megad�an fels�hajtott, �s elmes�lte, hogyan tett szert Hagrid egy s�rk�nytoj�sra els��ves korukban, �s hogyan akarta felnevelni fah�z�ban.

- De h�t a s�rk�nyteny�szt�st m�r az 1709-es Var�zsl�kongresszuson t�rv�nyen k�v�l helyezt�k! – h�lt el Piton. – Kiss� vesz�lyes a s�rk�nytart�s.

- �gy igaz. Ez�rt besz�lt�k r� Hagridot, hogy Charlie Weasley seg�ts�g�vel k�ldje el Norbertet Erd�lybe, ahol szabadon feln�het, kev�sb� vesz�lyes k�r�lm�nyek k�z�tt.

- Most m�r eml�kszem. Draco egy h�napon kereszt�l r�gta a f�lemet, hogy ti h�rman valami s�rk�nyt tartotok az iskol�ban – komorult el. – Nem hittem neki.

Harrynek csak most jutott esz�be, hogy Piton mindig kedvelte Dracot. Vajon hogyan �rinthette, hogy v�rfarkask�nt v�gezte? Nem merte megk�rdezni, �gy ink�bb azt tan�csolta, t�rjenek vissza a h�zba.

Mikor minden rendel�s�k meg�rkezett a boltb�l, elpakoltak, majd k�sei reggelit k�sz�tettek. Ev�s ut�n elmentek a k�nyvt�rba, hogy megkezdj�k a kutat�st.

Egy szigor� tekintet�, szoros kontyot visel� n� volt a k�nyvt�ros, aki felett�bb bizalmatlanul m�regette �ket, �s apr�l�kosan kik�rdezte h�rm�jukat sz�nd�kaikr�l.

- Angliai b�jital professzor vagyok egy egyetemen, �k pedig legtehets�gesebb tan�tv�nyaim – magyar�zta Piton. – Az�rt j�tt�nk ide, mert a k�rny�k h�res a gy�gyn�v�nyeir�l. Kutatni szeretn�nk, mert az a c�lunk, hogy kifejlessz�nk h�rman egy �j b�jitalt a s�rk�nyok okozta �g�si s�r�l�sekre. Ehhez sz�ks�g�nk lenne arra, hogy a k�nyvt�rban is ut�na olvassunk a t�m�nak – hazudott folyamatosan �s meggy�z�en.

A n� v�g�l biccentett, �s enged�lyt adott nekik a bel�p�sre.

D�lut�nig fel sem emelt�k a fej�ket a lapok k�z�l, �s akkor is csak az�rt hagyt�k abba, mert hal�losan meg�heztek.

Egy gyors eb�d ut�n megm�szt�k a legk�zelebbi hegyet, amelyre egy �llatok �ltal kitaposott csap�s vezetett fel. A cs�csr�l l�legzetel�ll�t� kil�t�s t�rult a szem�k el�, de ez volt minden, aminek �r�lhettek. Nem tal�ltak semmilyen utal�st valamilyen r�gi romra, vagy er�d�tm�nyre, ahol kutathattak volna a kehely ut�n.

- Ennyi hegy k�z�tt biztos van valahol egy barlang, vagy v�jat, ahov� Voldemort elrejthette a kelyhet – morgol�dott Harry. – De az a k�rd�s, hogy hogyan bukkanunk a nyom�ra!

- P�ld�ul ha a szemedet is haszn�ln�d n�ha, nem csak a sz�dat – ironiz�lt Piton, �s egy s�t�t lyukra mutatott nem messze att�l a pontt�l, ahol �lltak.

K�zelebb s�t�ltak a r�shez, de az ett�l sem lett j�val nagyobb. A barlang sz�ja feket�n t�tongott, de sem Piton, sem Harry nem volt el�g kicsi ahhoz, hogy be tudjanak b�jni.

- Majd �n – pr�b�lta meg Hermione a behatol�st. Piton megragadta a karj�t, �gy t�mogatta, hogy el ne essen, ha odabent rossz helyre l�pne. – �rzem a talajt, beljebb �vakodom – n�zett vissza a l�ny, �s miut�n a f�rfi elengedte, elt�nt a feketes�gben. – Lumos! – ki�ltotta, majd percekig csak neszez�s hallatszott ki.

- J�l vagy? – unta meg a v�rakoz�st Harry.

- Igen, de azt hiszem, nem ezt a helyet keress�k. Valaki lakhat idebent, mert egy sarokban t�zrak�s nyom�t tal�ltam, meg van itt p�r ruha �s egy takar� – ki�ltotta ki a l�ny, de nehezen �rtett�k szavait, mert hangja visszhangzott a z�rt t�rben. – Kimegyek, nincs folytat�sa a barlangnak befel�.

Hermione egy-k�t horzsol�s �r�n kim�szott, majd pihegve le�lt a f�ldre.

- Nagyon kev�s leveg� volt ott bent. B�rki is lakhat ott, nincsenek nagy ig�nyei – mondta.

Miut�n visszat�rtek a faluba, lassan bes�t�tedett. �gy d�nt�ttek, ism�t a kocsm�ban vacsor�znak, h�tha ilyen m�don tal�lkoznak valakivel, aki a seg�ts�g�kre lehet.

Nagyban vacsor�ztak, amikor megism�tl�d�tt az el�z� napi jelenet. Ny�lt a kocsma ajtaja, �s bel�pett a j�k�p�, barna haj� Eriq, aki �jra egy kors� s�rt rendelt. Amikor �szrevette Hermion�t, melegen r�mosolygott, majd �jra italt k�ldetett neki. Cser�be a l�ny enyh�n f�tyolos szemekkel mosolygott r�, nem is figyelve k�t t�rs�ra.

- Mi lenne, ha nem fl�rt�ln�l egy idegennel, Hermione? – k�rdezte Piton halkan suttogva. – Ne felejtsd el, hogy a k�rny�ken rengeteg hal�lfal� lehet, akik mind a kelyhet keresik vel�nk egy�tt! – folytatta v�dl�n. – �gy is vesz�lybe ker�lhet�nk, ha felismerik Pottert, nem k�ne a sz�ks�gesn�l jobban felh�vni magunkra a figyelmet!

- �n nem fl�rt�l�k – s�rt�d�tt meg a l�ny. – Kedveskedett nekem egy itallal, �n pedig r�mosolyogtam. Ennyi, semmi t�bb! – durc�skodott.

Harry rosszkedv�en hallgatta a p�rbesz�det. � maga is meglep�d�tt a l�ny tekintet�n. Ilyen hamar elfelejtette volna Ront? Az egy dolog, hogy m�g sz�ba sem elegyedett a f�rfival, de el�re sejtette, ha �gy megy tov�bb, el�bb-ut�bb az a f�zis is elk�vetkezik, �s m�r el�re f�lt t�le.

- Szerintem nem �rt, ha bar�tkozunk egy kicsit a helyiekkel – mondta �ppen a l�ny. – Lehet, hogy pont � tudna �rt�kes inform�ci�kkal szolg�lni nek�nk a kehelyr�l, de meg sem k�rdezhetem, mert azonnal f�lre�rten�tek! – dohogott.

- J�l van, nyugi! – el�gelte meg Harry a vit�t. – Senki sem gyan�s�tott meg semmivel, ok�? F�radtak vagyunk �s inger�ltek, ink�bb menj�nk vissza a h�zba – aj�nlotta.

K�t t�rsa b�lintott, �s elhagyt�k a kocsm�t. Eriq ut�nuk fordult, �s kecsesen egy cs�kot dobott az elpirul� l�ny ut�n. Piton d�h�sen felmordult, majd gyors l�ptekkel kil�pett az �p�letb�l.

A kiss� fagyos hangulat m�snap reggelre is megmaradt, �gy csendesen megreggeliztek, majd a k�nyvt�rba mentek. D�lut�n �jabb t�r�ra indultak, de most semmit sem tal�ltak.

Este Harry m�r meg sem lep�d�tt, amikor Eriq bel�pett a kocsm�ba. Pedig mindent elk�vetett, hogy ne fussanak �ssze vele: tan�cs�ra aznap egy �r�val k�s�bb mentek vacsor�zni, de taktik�ja nem v�lt be.

Hermione zavartan elpirult a f�rfi figyel� tekintete alatt, majd ijedten Harryhoz fordult.

- Te j� �g! N�zd, ide fog j�nni! Most mit csin�ljak? – k�rdezte zavartan.

Igaza volt, mert a barna haj� f�rfi s�r�skors�j�t a kez�be fogva az asztalukhoz l�pett.

- J� est�t, Eriq Ellen vagyok. Nem lenne baj, ha csatlakozn�k �n�kh�z p�r pillanatra? – k�rdezte udvariasan.

Harry l�tta, hogy Piton nem �ppen kedves v�laszra k�sz�l, �gy gyorsan megel�zte.

- Foglaljon helyet – felelte, �s a Hermion�t�l legt�volabb es� sz�kre mutatott.

Eriq b�lintott, majd le�lt. A f�lledt helyis�gben csak egy v�kony inget viselt, �s annak is fel volt t�rve az ujja, �gy kivillant jeltelen bal alkarja. Harry �r�lt, hogy legal�bb nem hal�lfal� a f�rfi, de ennek ellen�re nem tartotta t�l szimpatikusnak.

- �n�k voltak kir�ndulni tegnap d�lut�n fenn a hegyen, ugye? – k�rdezte Hermione h�dol�ja. Harry v�laszul biccentett, mire a f�rfi folytatta. – El�fordulhat, hogy esetleg ben�ztek az Aszk�ta barlangj�ba is? – �rdekl�d�tt tov�bb. Az asztalra k�ny�k�lt, �s m�lyen Hermione szem�be n�zett.

- Igen, voltam egy barlangban – v�laszolta a l�ny. – Nem tudom, hogy annak a bizonyos Aszk�t�nak a barlangja lehetett-e… Egy keskeny bej�raton �t jutottam be, �s bent csak egy takar�t, egy t�zrak�st �s n�h�ny ruh�t l�ttam, de nem ny�ltam semmihez – f�zte hozz� gyorsan. – Csak k�v�ncsi voltam, mi lehet odabent – magyar�zkodott.

- Semmi baj, csak �szrevette, hogy volt valaki a barlangj�ban, �s megijedt, hogy mi�rt. A k�rny�ken mindenki ismeri, �s senki sem h�borgatja mag�ny�t. Megnyugtattam, hogy meg�rdekl�d�m, ki kereste fel.

- Akkor megmondhatja neki, hogy nem �ll sz�nd�kunkban t�bbet megzavarni hajl�k�t – z�rta r�vidre a besz�lget�st Piton. – Csak k�v�ncsiak voltunk, Hermione az�rt m�szott be.

- Hermione? Nagyon b�jos n�v – mosolygott ism�t a l�nyra Eriq. – K�sz�n�m Aszk�ta nev�ben is. Nem sok mindenkivel tartja a kapcsolatot idelentr�l, de �n a kev�s kiv�lasztottak egyike vagyok – nevetett.

Harry a kiv�lasztott sz�ra olyan arcot v�gott, mintha citromba harapott volna, �s ler�tt testtart�s�r�l, hogy milyen j� dolog kiv�lasztottnak lenni.

- Megk�rdezhetem, hogy milyen �gyben j�rnak a faluban? – k�rdezte Eriq id�tlen vigyorral a k�p�n, amit Harry legsz�vesebben let�r�lt volna onnan.

Hermione meg sem v�rta, hogy elgondolkodhassanak a k�rd�sen, m�r mondta is a betanult sz�veget a tan�r-di�k kapcsolatr�l.

- �rtem – b�logatott Eriq, tov�bbra is azzal az �nel�g�lt vigyorral. – Rem�lem j�l �rzik majd magukat itt, �s hasznukra lesznek az itt szerzett tapasztalatok.

- Minden bizonnyal – felelt Harry m�zesm�zos hangon, mikor megl�tta, hogy Piton szeme szikr�kat sz�r. – �s �nr�l megtudhatunk valamit? Egy ilyen fess fiatalember – nyomta meg g�nyosan a szavakat -, mint maga, mit keres egy ilyen lerobbant faluban?

- Ide k�t a csal�dom, a m�ltam, a sz�rmaz�som, mindenem.

- �rtem – b�lintott Harry.

A fogad� ajtaja nyikorogva kiny�lt, �s bel�pett rajta n�h�ny ember, akiben a fi� r�gt�n felismerte Averyt, a Lestrange testv�reket �s Rosiert.

- F�radtak vagyunk, menn�nk kell – ny�gte a fi� Eriqnek, aki szint�n a bel�p�ket szeml�lte.

Szerencs�re a legt�volabbi sarokban �ltek, �s a j�t�kony hom�ly eltakarta �ket.

- �n m�g befejezem a vacsor�mat – mondta Piton nyomat�kosan, amib�l Harry meg�rtette, hogy jobb, ha nyugton marad.

A n�gy hal�lfal� fennhangon besz�lgetett a csapossal, aki ugyanahhoz az emberhez k�ldte, mint �ket, amikor ide�rkeztek. Hangos vit�ba keveredtek, aminek az lett a v�ge, hogy Rosier megragadta a fogad�s ing�t, �s majdnem �th�zta a pulton, �gy sziszegett az arc�ba.

Eriq felugrott a hely�r�l, de Piton �s Harry egyetlen mozdulattal visszar�ntotta.

- Maradjon veszteg – suttogta neki Hermione.

- Ismerik �ket? – n�zett r�juk �that� tekintettel.

- Nem – v�gta r� Harry. – Csak nem hi�nyzik, hogy bajba keveredj�nk. Nem biztos, hogy meg tudn�nk v�deni magunkat, mert s�t�t var�zsl�knak t�nnek, ha csak nem m�g rosszabbak.

- Hal�lfal�k? – k�rdezte Eriq gyanakv�an.

- Ki m�s hord ilyen undor�t� csukly�t? De mit keresnek itt? �s egy�bk�nt is, itt honnan tudnak a hal�lfal�kr�l? – terelte a sz�t.

- Ide is eljutnak a h�rek, �s erre is el�fordulnak n�ha furcsa gyilkoss�gok – legyintett Eriq, majd v�gign�zt�k, ahogy kivonulnak a rendbont�k.

A hal�lfal�k ut�n t�z perccel �k is t�voztak �j ismer�s�k t�rsas�g�ban, aki a falur�l mes�lt n�h�ny hasznos tudnival�t. A f�rfi elk�s�rte �ket egy darabig, de a rozoga fah�d el�tt visszafordult, �s elk�sz�nt.

- L�tj�tok, nem is olyan sz�rny� alak – mondta azonnal Hermione, mikor h�rmasban maradtak. – Eg�sz sok dolgot mes�lt nek�nk, �s seg�t�k�sznek t�nik!

- Akkor se tetszik nekem! Olyan ny�las a k�pe – mordult fel Harry. – Eddig nem tett semmi gyan�sat, de az�rt ne b�zzunk meg benne!

- Egyet�rtek – b�lintott Piton.

- Ebben bezzeg egyet�rtetek! – fakadt ki a l�ny. – Jellemz�! De mindegy, menj�nk aludni, holnap �vatosabbnak kell lenn�nk a hal�lfal�k miatt. Nem szeretn�k v�letlen�l �sszefutni vel�k!

M�snap reggeli ut�n nem siettek azonnal a k�nyvt�rba, hanem kider�tett�k, hol tal�ltak maguknak sz�ll�st a hal�lfal�k. Rem�lt�k, hogy m�g egy ideig nem tudj�k meg, hogy rajtuk k�v�l m�s idegenek is �rkeztek a faluba, �s nem foglalkoznak sokat a rejt�zk�d�ssel, ink�bb a r�m�letkelt�s fegyver�t haszn�lj�k.

A hal�lfal�k h�za k�tutc�nyira �llt a saj�tjukt�l, �s el kellett ismerni�k, hogy �k jobban �rthettek az alkudoz�shoz, mert sokkal lakhat�bb b�rh�zat siker�lt kier�szakolniuk az �regb�l.

- K�tlem, hogy a v�nember p�nzt fogadott volna el t�l�k – suttogta Hermione, mik�zben egy k�zeli h�z mell�l figyelt�k Averyt. – Szerintem �r�lt, hogy �lve meg�szta az alkudoz�st!

Az volt a terv�k, hogy kifigyelik a hal�lfal�kat, merre indulnak kutatni, de alig egy �r�n �t k�vett�k �ket, �s m�r vil�goss� is v�lt sz�mukra, hogy ugyanannyira fogalmuk sincs a kehely rejtekhely�r�l, mint nekik. L�tsz�lag c�ltalanul kutakodtak, �s t�bb falubelit megszorongattak egy kis „k�rdez�sk�d�sre”.

Este a h�zukban �ld�g�ltek a konyh�ban, �s arr�l besz�lgettek, min k�ne v�ltoztatniuk az �j helyzet miatt.

- Mivel mindenki ilyen alakban l�tott a faluban, m�r felesleges felvennem Longbottom alakj�t, csak nagyobb felt�n�st kelten�k – mondta Piton. – Ha nem vigy�zunk, �s megl�t valamelyik hal�lfal�, oda az alibim a S�t�t Nagy�r el�tt.

- �s ha csak egy kicsit v�ltoztatn�nk meg? – fogalmazott nagyon �vatosan Hermione. – P�ld�ul lev�gn�nk r�vidre a haj�t, �s… �s esetleg felvenne egy m�sik sz�n� tal�rt… Ez a helyieknek nem lenne �ri�si v�lt�s, de azoknak, akik ismerik, az lenne!

Harry k�r�rvend�en b�logatott, �s csak akkor igyekezett sajn�lkoz� arcot v�gni, amikor Piton szigor�an r�meredt.

- Ezt te viccesnek tal�lod? – szegezte neki a f�rfi a k�rd�st, mire Harry, nem tehetett r�la, de felnevetett.

- Igen. Bocs�nat – menteget�z�tt azonnal. – De ez nem olyan nagy �gy. A haj�t k�s�bb egy pillanat alatt vissza tudja n�veszteni.

- Most halt meg a feles�gem, Potter – j�tt a felelet, v�szj�sl� tekintettel p�ros�tva.

- Sajn�lom – komolyodott meg a fi�. – De a gy�sz bel�l van, nem a ruh�nkon. Az�rt, mert felvesz egy z�ld tal�rt, m�g nem gy�szolja kev�sb� a feles�g�t. A fekete ruha csak egy gesztus a k�lvil�g fel�.

A tan�r gondolkodott egy pillanatig, majd b�lintott.

- Granger, megk�rhetn�lek, hogy alak�tsd �t a tal�romat valamilyen norm�lis, hordhat� sz�nre? – fordult a l�nyhoz.

Hermione nem h�zta ki a gyuf�t, �s egy igen szolid �rnyalat� z�ldet var�zsolt – pont olyat, amelyet Rara hordott a med�lbeli fot�j�n.

- Ma nem megy�nk vacsor�zni? – k�rdezte t�z perc m�lva, amikor Pitonnak m�r a haja is r�vid volt.

- �hes vagy, vagy a lovagoddal szeretn�l tal�lkozni? – k�rdezte mogorva hangon az id�sebb f�rfi. Nem volt kib�k�lve a kialak�tott v�ltoz�sokkal, pedig a fiatalok mindent elk�vettek, hogy k�nnyen viselhesse. A l�ny megdics�rte a nyak�t – azaz k�z�lte, hogy „j�, mag�nak az is van?” -, m�g Harry szolidarit�sb�l szint�n sz�nes tal�rt vett fel.

- �hes vagyok – pirult el a l�ny.

- Akkor menj�nk!

K�s� volt m�r, hogy �tnak indultak, �gy a kocsm�ban alig akadt n�h�ny vend�g. Vacsor�val m�g kiszolg�lt�k �ket, de a tudtukra adt�k, j� volna, ha igyekezn�nek az elfogyaszt�s�val, mert lassan z�rni szeretn�nek. Eriq sem volt sehol, �gy hamar magukba lap�tolt�k az �telt, �s m�r indultak is.

A kocsma el�tt az utols� pillanatban tudtak beh�z�dni egy kisz�gell�s takar�s�ba, amikor meghallott�k a hangos veszeked�s hangjait. Az egyik hal�lfal�, Avery vit�zott �jdons�lt ismer�s�kkel.

Hermione kir�ntotta a p�lc�j�t, hogy a f�rfi seg�ts�g�re siessen, de Piton visszah�zta.

- Hallgassuk ki �ket – parancsolta, �s a l�ny bossz�san engedelmeskedett, b�r p�lc�j�t nem rakta el.

- Hol van a kehely? – sziszegte Avery k�zvetlen k�zelr�l Eriq arc�ba, akit a gall�rj�n�l fogva szorongatott.

- Mif�le kehelyr�l besz�l? – k�rdezte a f�rfi k�nnyednek sz�nt hangon, de rosszul �llt neki a hazud�s.

- Tudod te nagyon j�l, mir�l besz�lek! Vigy�l a vez�retek el�, vagy meg�llek!

Eriq egy pillanat alatt v�ltozott meg. Lerakta a megf�leml�tett fiatal f�rfi maszkj�t, �s egy mozdulattal les�p�rte mag�r�l a hal�lfal� kez�t. Avery a f�ldre zuhant, Eriq pedig eg�sz k�zel hajolt hozz�, �s �gy kezdett besz�lni.

- J�l figyelj, mert csak egyszer mondom el – mondta, �s hangja most er�sen, hat�rozottan csengett. Fels�bbrend�nek, parancsol�shoz szokottnak t�nt, m�g Harry is �gy �rezte, hogy a hat�sa al� ker�lt, �s l�legzetvisszafojtva v�rta, mit fog mondani. – Menj vissza a t�rsaidhoz, �s t�njetek el a falunkb�l addig, am�g sz�pen besz�lek. Mert ha nem, nemcsak az �n haragomat vonj�tok magatokra, hanem a t�rsaim�t is, �s higgy�tek el, akkor itt v�r fog folyni! V�r, m�ghozz� nagyon sok v�r! – Harry nem hitt a szem�nek, de messzir�l �gy t�nt, Eriq �lvezkedve megnyalja a sz�ja sz�l�t besz�d k�zben, �s egyre fenyeget�bben tornyosul a f�ld�n kuporg� Avery f�l�. – Sokan vagyunk, nagyon sokan, �s �n egy kis senki vagyok a legt�bb t�rsamhoz k�pest! Ha pedig a Mester�nk is tudom�st szerez r�latok, �lve felfal benneteket vacsor�ra! – kacagott fel Eriq h�tborzongat�an. – Sz�val, hogy d�ntesz? Maradtok, �s harcoltok, vagy elt�nt�k Erd�lyb�l?

Averyt kem�ny f�b�l faraghatt�k, mert kit�pte mag�t a f�rfi hat�sa al�l, �s hirtelen t�madott. Mugli m�don elkasz�lta a fenyeget�z� l�b�t, majd p�lc�j�t is r�fogta. Eriq d�h�sen h�r�gve r�vetette mag�t, �gy neh�z volt messzir�l k�vetni, mi is t�rt�nik. M�r Piton se tiltakozott, mikor k�t – p�lc�val rendelkez� – t�rsa odarohant seg�teni Eriqnek.

Averyt egy�ttesen letagl�zta Harry �s Hermione egy-egy �tka, �s p�r perc m�lva arc�n cs�nya karmol�snyomok d�szelegtek. Mindk�t szem�t is elvesztette valahogy az Eriqkel folytatott k�zelharcban, �s Harry m�r csak annyit fogott fel, hogy a f�rfi term�szetellenes p�zban fekszik a h�ban. Hal�l�t a nyakcsigoly�j�nak elt�r�se okozhatta.

A napnak m�g mindig nem volt v�ge, �s a balszerencse v�gigk�s�rte Piton aznapi tev�kenys�g�t. Nem el�g, hogy id�legesen megv�lt gyerekkor�t�l hossz� haj�t�l, feket�n k�v�li sz�nt vett fel, f�lnie kellett a leleplez�d�st�l, de m�g Eriq is olyat l�tott, amit nem kellett volna. �ppen Avery holttest�nek �tkutat�s�t v�gezte, amikor tal�rja ujja szerencs�tlen m�don felcs�szott, �s Eriq vethetett egy pillant�st hal�lfal�jel�re. A f�rfi szem�ben felismer�s csillant, �gy nem rem�nykedhettek abban, hogy nem vette �szre. Egyed�l Hermione maradt ki gyan�tlanul a r�vid jelenetb�l.