26. K�s�rt a m�lt

Harry m�snap reggel arra �bredt, hogy l�ktet az alkarja, �s le akar szakadni az eg�sz keze. Nagy nehezen kik�sz�l�dott az �gyb�l, �s leszedte a m�r f�lig lebomlott k�t�st f�j� karj�r�l.

- Francba, m�r csak ez hi�nyzott – ny�gte, amikor megl�tta, hogy a seb k�r�l teljesen felduzzadt a b�r, erei v�r�sen l�ktetnek b�re alatt, k�r�l�tt�k pedig halv�ny piross�g l�tszik.

Fel�llt, majd a f�rd�szob�ba s�t�lt, ahova kopog�s n�lk�l benyitott, de egy mozdulattal visszakozott, amikor megl�tta Pitont a mosd�kagyl� el�tt borotv�lkozni.

- Eln�z�st – mondta egyre v�r�sebben, de az ajt�t m�r nem tudta bez�rni, mert Piton - nem t�r�dve f�lig borost�s arc�val -, megragadta a kilincset, �s kit�pte a fi� kez�b�l.

- Mi van a kezeddel, Potter? – k�rdezte, mik�zben k�zelebb emelte szem�hez a fi� karj�t. - Ezt m�r tegnap ki kellett volna tiszt�tani, m�g miel�tt elfert�z�dik, te idi�ta!

- Elfelejtkeztem r�la – felelte Harry csendesen.

Piton morgott valamit, amit a fi� nem �rtett, de �gy �rezte, jobb is neki, ha nem tudja.

- Mondd meg Grangernek, hogy k�ldj�n baglyot a legk�zelebbi patik�ba, �s rendeljen meg mindent a V�rtiszt�t� F�zethez, �s ha minden megvan, megf�z�m neked a b�jitalt. Most pedig hagyj borotv�lkozni.

- ���, k�sz�n�m – v�laszolta halkan Harry, majd kisomford�lt a helyis�gb�l.

Les�t�lt a f�ldszintre, �s megk�rte Hermion�t, hogy rendeljen meg mindent. A l�ny meglepetten n�zett r�.

- Tal�n m�gse j�l kezelt�k Pitont? – k�rdezte.

- Nem, Hermione, most nekem kell a b�jital – mondta szemles�tve.

- Hogyhogy? Azt hittem, te nem s�r�lt�l meg.

Harry felemelte karj�t, �s megmutatta a l�nynak, aki m�rgesen n�zett vissza r�.

- Mi�rt nem tiszt�tottad ki ezt is? – k�rdezte idegesen.

- Elfelejtettem – mosolygott f�lszegen.

- Elfelejtetted? Harry, hogy lehet elfelejteni egy ekkora v�g�st? – k�rdezte a l�ny. – Egy�ltal�n mi t�rt�nt vele?

- Sz�nd�kosan elv�gtam, hogy felh�vjam magamra Malfoy figyelm�t. T�nyleg, m�g az auroroknak is sz�lni kellene.

- Azt m�r �n elint�ztem, ne t�r�dj vele. De mivel v�gtad el a kezed, hogy �gy elfert�z�d�tt?
- Ink�bb ne akard tudni – felelte Harry visszagondolva a k�zdelemre. – Am�gy nem f�jt, csak ma reggelre �reztem.

- �rtem – s�hajtotta a l�ny. – Megyek, meg�rom a levelet.

Harry mag�ra maradt a konyh�ban, de nemsok�ra felt�nt Flammy is, majd Hermione sz�lei. Nem sokkal k�s�bb a l�ny is visszaj�tt.

- Elk�ldtem Hedviget, szerintem hamarosan minden ide�r. Anya, megn�zn�d addig Harry kez�t, h�tha tudsz vele kezdeni valamit? – fordult �desanyj�hoz, aki k�szs�gesen megn�zte a fi� karj�t.

- N�h�ny adag injekci� – v�gta r�, de l�tva Harry eltorzult arc�t, visszakozott. – Rendben, az a f�zet is biztosan j� lesz r�, amit Mr. Stevenson csin�l. De mindenk�ppen ki kellene tiszt�tani a sebet.

- Majd �n megcsin�lom – hallatszott Piton hangja az emelet fel�l. �ppen akkor s�t�lt le a konyh�ba. – A f�zethez viszont sz�ks�gem lesz az alapanyagokra, �s egy �stre is.

- Ha �n�st, vagy r�z�st j�, akkor a k�rd�s megoldva – felelte Hermione.

F�l �ra m�lva meg�rkeztek az alapanyagok, majd Piton nekil�tott a f�z�snek. Mivel a V�rtiszt�t� F�zetnek el�gg� �that� szaga volt, mindenki kimenek�lt a konyh�b�l, m�g Hermione is, akit ugyan �rdekelt, hogy hogyan �ll�tja �ssze a f�rfi a b�jitalt, de a szag er�sebbnek bizonyult a k�v�ncsis�gn�l.

Harry viszont maradt, mert mind�ssze t�z perc kellett, hogy megszokja a b�zt, m�sr�szt tudta, hogy ezt meg is kell majd innia, �gyhogy jobb, ha idej�ben felk�sz�l.

- Mivel v�gtad el a kezed? – k�rdezte Piton, mik�zben megvizsg�lta a keresztben �tszelt alkart, ami ugyan nem �rte el a f�bb art�ri�kat, de el�g k�zel volt hozz�juk.

- Egy sz�ggel. El�g rozsd�s volt – h�zta el a sz�j�t Harry, Piton viszont megforgatta a szemeit.

- Hogy ker�lt oda sz�g, ahol te volt�l? – �rdekl�d�tt �rtetlen�l.

- �n kerestem. El akartam v�gni a kezem, hogy a v�rszaggal elvonjam Malfoy figyelm�t.

- A p�lc�d meg d�sznek volt n�lad – morogta a f�rfi.

- Nem akartam t�b�l lev�gni a csukl�mat – ellenkezett Harry. – Olyan �rt�st meg nem tudok, ami csak akkora v�g�st ejt, amekkor�ra nekem lett volna sz�ks�gem.

- Nagyobb k�rt csin�lt�l, mint hasznot – morgott Piton tov�bbra is.

- Legk�zelebb majd eszembe sem jut megv�deni mag�t – h�borodott fel a fi�.

- Senki sem k�rte.

- Maga szerint k�rni kellett volna? – k�rdezte Harry m�rgesen. – Lehet, hogy elb�n�ztam mindent, de legal�bb pr�b�lkoztam. Ott kellett volna hagynom Malfoy karmai k�z�tt?!

- Igen, mentened kellett volna a saj�t �letedet! – felelte Piton vicsor�tva.

Harry �tl�tott a helyzeten, ez�rt csak legyintett.

- Mire menn�k maga n�lk�l? – k�rdezte, de nem v�rt v�laszt, �s �gy t�nt, a f�rfi nem is akar r� v�laszolni.

Piton f�lreh�zta a f�zetet, majd hagyta h�lni. Egy sz�ket h�zott Harry mell�, �s kez�be vette karj�t. A f�rfi prec�z, gyakorlott mozdulatokkal felnyitotta a sebet, majd lelocsolta valami b�jitallal, amit m�r el�tte elk�sz�tett. Harry szemei el�tt csillagok ezrei t�ncoltak a f�jdalom miatt, de nem akart m�g csak felszisszenni se, nehogy ugyanarra a sorsra jusson, mint el�z� nap Piton.

- Nyugodtan ord�thatsz, Potter, engem nem zavar – g�nyol�dott.

- Nagyon vicces – sziszegte Harry, majd hanyagul odavetette –, volt m�r rosszabb is.

Nem akarta megadni a f�rfinak azt az �lvezetet, hogy szenvedni l�ssa – bizony�ra sokszor elk�pzelte m�r mag�ban ezt a kiel�g�t� pillanatot.

- Ett�l csak a Cruciatus rosszabb, �gyhogy tudom, hogy f�j – n�zett r� lekezel�en.

- Pontosan.

Harry valami furcs�t l�tott megvillanni a f�rfi szem�ben. Teljesen �gy t�nt, mintha megd�bbenten� az, hogy tudja, milyen k�nokkal j�r egy Cruciatus �tok. A f�jdalom a karj�ban lassan al�bbhagyott, de a f�rfi m�g mindig �t n�zte, amit�l kezdte zavarban �rezni mag�t.

- Megk�rdezhetem, hogy mit�l v�ltam hirtelen ilyen �rdekess�? – k�rdezte Harry f�szkel�dve.

Piton, mint akit rajtakaptak, elkapta a tekintet�t, fel�llt, majd a f�zethez s�t�lt, amib�l kiszedett egy adagot, �s a fi� el� tolta.

- Mikor t�rt�nt? – k�rdezte hirtelen.

Harry lenyelte a f�rtelmes �z� z�ldes l�tty�t, majd k�rd�n Pitonra n�zett.

- Mire gondol?

- A Cruciatusra.

- Ja, hogy arra – adta a fi� a tudatlant, de esze �g�ban sem volt v�laszolni.

- Igen, arra, teh�t? – Piton kezdett kij�nni a sodr�b�l, �gy Harry megad�an v�laszolt.

- El�sz�r a Trim�gus Tus�n, amikor negyedikes voltam. Akkor t�rt vissza Voldemort, �s megismerkedtem a p�lc�j�val. A hal�los �tokkal is tal�lkoztam volna, ha nincs Fawkes, vagy a sz�leim.

- Tess�k? Hogy ker�lt oda Fawkes? �s a sz�leid? – �rtetlenkedett Piton.

Harry minden vid�ms�g n�lk�l felkacagott.

- Sehogy. Csak Fawkes farktolla van az �n p�lc�mban is �s Voldemort�ban is, ez el�id�zte a Priori Incantatem var�zslatot, �gy megmenek�lhettem – magyar�zta.

- Err�l nem tudtam – vallotta be a f�rfi.

- Nem hiszem, hogy Dumbledore nagydobra akarta verni, de gondolom Voldemort sem. M�s meg nem biztos, hogy tudta, hogy mir�l van sz�, vagy mit l�tott ott.

- De ez j� h�r, �gy legal�bb van es�lyed a S�t�t Nagy�r ellen – mondta Piton, mik�zben prec�z k�t�ssel l�tta el a fi� karj�t.

- K�tlem. Akkor mi�rt rabolt�k el Ollivandert? A holttest�t h�napokkal kor�bban megtal�lt�k, szerintem Voldemort k�sz�ttetett mag�nak egy �j p�lc�t – r�zta a fej�t csal�dottan Harry.

- Most, hogy mondod, csod�lkoztam is, mire kell Ollivander a Nagy�rnak. De hi�ba faggat�ztam, senki sem tudta.

- Voldemort m�g a bizalmasai el�tt is bizalmatlan – nevetett fel keser�en a fi�. – M�g j�, hogy mi ebben nem hasonl�tunk r� - folytatta szemtelen�l Piton szem�be b�mulva.

- Haha, nagyon vicces – h�zta el a sz�j�t a f�rfi. - Ezzel a b�na c�lz�ssal arra igyekezt�l r�vil�g�tani, hogy nem fordulok fel�d el�g bizalommal?

- Mi�rt, nincs �gy? – �rdekl�d�tt Harry, mik�zben �rezte, hogy az el�bb megivott b�jital bel�lr�l marja a b�r�t, de nem mutatta, hogy ez milyen kellemetlen�l �rinti.

- Ha nem b�zn�k benned legal�bb egy kicsit, nem engedtem volna, hogy tegnap kezeld a s�r�l�seimet – kezdett el besz�lni sz�jbar�g�s st�lusban a f�rfi. – Mivel igen r�g�ta k�m vagyok, azt hi�ba v�rod, hogy �sz n�lk�l, holmi �rzelg�ss�gre alapozva b�rki puszipajt�s�v� v�lok – folytatta kegyetlen�l, m�lyen Potter szem�be n�zve.

- Hogyan is v�rn�k el ilyesmit? – tette fel a k�lt�i k�rd�st Harry, majd egyre idegesebben f�szkel�d�tt. Hogy ne kelljen a b�jital hat�saira figyelnie, k�ts�gbeesetten folytatta a besz�lget�st, hogy legal�bb ezzel is elvonja a figyelm�t.

- Ha nem v�rsz, akkor az csak j� mindkett�nknek – b�lintott Piton.

- Az�rt, ha nem is lesz�nk soha puszipajt�sok – id�zte a f�rfit -, az�rt mes�lhetne nekem n�h�ny dologr�l. Kiss� ideges�t�, hogy maga sokkal t�bbet tud r�lam, mint ford�tva!

- Mire vagy k�v�ncsi?

- Arra, hogy mi�rt a mi oldalunkon �ll ebben a harcban, amikor sokkal ink�bb… - kezdett el hebegni, nem tudta norm�lisan szavakba �nteni �rz�seit. Nagy leveg�t vett, �sszeszedte a gondolatait, majd folytatta. – Sz�val hogy lehets�ges, hogy egy oldalon harcol azokkal az aurorokkal, akik a feles�ge le�p�l�s�hez nagym�rt�kben hozz�j�rultak?

- Azt hiszed, nem akartam bossz�t �llni rajtuk? Azt hiszed, nem voltam m�rhetetlen�l d�h�s? Minden egyes alkalommal, amikor el�nt�tt a gyilkos indulat, hogy halomra gyilkoljam az eg�sz band�t, Mordonnal az �len, Albus volt az, aki j�s�g�val �s v�gtelen t�relm�vel a lelkemre besz�lt. Ha � nincs, az Azkabanban t�lten�m le h�tralev� �letemet.

- De �nt is elfogt�k akkor, �s ha nincs az igazgat�, b�ntott�k volna.

- Mi�rt, mit gondolsz, kik okozt�k ezeket a s�r�l�seket a testemen? Azt hiszed, a hal�lfal�k? T�vedsz, ezeket a sebeket az aurorok okozt�k, am�g fogs�gban voltam, m�g egy kis r�sz�ket egy muglit�l „�r�k�ltem”.

- Az… az apj�t�l? – k�rdezte �vatosan Harry.

- Sokat tudsz – mordult fel Piton. – Igen, az ap�mt�l. Ha ugyan lehet annak nevezni azt a porban cs�sz� f�rget. Megvetem �t, mert mindig olyanokat b�ntott, akik v�dtelenek voltak vele szemben, ez pedig a leggy�v�bb viselked�s. Az any�mat, aki t�ls�gosan szerette ahhoz, hogy var�zslattal v�dekezzen, �s engem, amikor m�g t�l kicsi voltam, hogy tegyek ellene. Nem csoda, ha ilyen �s�kkel �n is egy r�m vagyok - nevetett fel keser�en.

- H�t, igaz ami igaz, maga is szereti r�misztgetni a gyerekeket – nevetett Harry. – De csak szavakkal b�nt, az ellen pedig el�bb-ut�bb immunis lesz mindenki, aki egy kicsit is jobban megismeri.

- T�vedsz, ha azt hiszed, ismersz.

- Nem, t�nyleg nem ismerem, de azon vagyok, hogy ez megv�ltozzon. �s m�r nem tud elijeszteni a fekete ruha, az �les nyelv �s p�r po�n a k�romon, enn�l komolyabb probl�m�kkal is szembe kell n�znem mostan�ban! – jelentette ki sokkal magabiztosabban, mint �rezte mag�t. – Most pedig, ha nem haragszik, kimenn�k, mert megfulladok ett�l a b�zt�l – f�llentette, majd b�szke tart�ssal kivonult a konyh�b�l.

Csak akkor torzult el arca a f�jdalomt�l, amikor m�r kint volt a kertben.

- J�l vagy? – l�pett mell� Flammy, �s f�lszegen elmosolyodott.

- Igen, k�sz�n�m – mosolyodott el zavartan Harry. Kiss� kellemetlen�l �rintette, hogy a l�ny l�tta, amint elengedi mag�t, �s utat enged az el�t�r� f�jdalomnak.

- Nem vagyok m�r kisl�ny, felesleges hazudnod – n�zett a szem�be Flammy, de amikor viszonozta pillant�s�t, zavartan les�t�tte a szem�t.

- Ok�, igazad van. Piszkosul �g bel�lr�l a karom, de nem szeretn�m, ha ezt Mr. Stevenson is tudn�, rendben? – adta meg mag�t. A l�ny a hirtelen t�madt ny�lts�g�val jobb kedvre der�tette. – Mit csin�lsz itt kint egyed�l? – k�rdezte meg. – A n�v�red bizony�ra mondta, hogy nem valami biztons�gos az udvar, am�g nincsenek meger�s�tve a v�d�var�zslatok a ker�t�sen.

- Van egy kutya a szomsz�dban, azt l�togattam meg. Nekem nem lehet, mert apa allergi�s r�, de gyakran �tsz�k�m, hogy megl�togassam Vakarcsot – pirult el zavar�ban. – Nem tudnak r�la,;van egy ruhakef�m elrejtve itt kint, �s miel�tt bemegyek a h�zba, mindig letiszt�tom a sz�rt a ruh�mr�l.

- �rtem. Nincs kedved bej�nni? �n kezdek f�zni.

- Mindj�rt, de m�g nem takar�tottam le a ruh�m – motyogta a l�ny, aki zavarban volt, hogy ennyi ideig kettesben besz�lget egy h�mnem� egyeddel, aki r�ad�sul �rdekl�dve k�rdezgeti.

- Hagyd csak – emelte fel �pp karj�val Harry a p�lc�j�t, �s egy var�zslattal elint�zte a m�veletet. �ppen id�ben v�gzett, mert kis�t�lt hozz�juk Hermione.

- Mi �js�g? – fordult a fi�hoz. – K�szen van a f�zet?

- M�r meg is ittam. Nem volt t�l finom, de m�g itt kint besz�lgettem Flammyvel, �szre sem vettem, mikor m�lt el az a kellemetlen, �get� �rz�s.

�vatosan mozgatni kezdte s�r�lt kez�t, �s m�ris �rz�d�tt egy kis enyhe javul�s rajta. Nem szisszent fel f�jdalm�ban, amikor �k�lbe szor�totta a kez�t.

- Azt hiszem, visszamegyek Mr. Stevensonhoz, �s megpr�b�lom r�venni, hogy kicser�lhessem a k�t�seit.

- Majd eb�d ut�n, rendben? Anya rendelt telefonon egy kis ennival�t, miut�n a konyh�j�t kisaj�t�totta Mr. Stevenson – mosolyodott el. – K�nait esz�nk Flammy, �r�lsz? – nevetett h�g�ra.

- Juh�! – ki�ltott fel a l�ny, majd a bej�rat fel� iramodott. Csak a v�lla felett sz�lt vissza, miel�tt elt�nt volna. – Megter�tek, ok�?

Hermione nevetve megcs�v�lta a fej�t szeleburdi testv�re ut�n n�zve.

- Meg sem k�rdezem, szereti-e a k�nai kaj�t – vigyorgott Harry is, majd mindketten – m�lt�s�gteljesen, ahogy az a feln�ttekhez illik – bes�t�ltak a h�zba.

Az eb�d mindannyiuk sz�m�ra �rdekes �lm�ny volt.

Piton m�la undorral ismerkedett a ev�p�lcik�kkal, mik�zben �gy tologatta t�ny�rj�n az �telt, mintha valami ny�lk�s, undor�t� rovart k�ne megennie.

Flammy vele szemben �lt, �s lelkesen, gyakorlott mozdulatokkal lap�tolt be mindent, amit maga el�tt tal�lt, mosolyt csalva szeret� csal�dja tagjainak arc�ra.

Harry �r�mmel fedezte fel, hogy m�r alig �rzi a karj�t, �gy kitart�an igyekezett minden falatot el�g hosszan a k�t p�lcika k�z� cs�ptetni, hogy el�rjen vele a sz�j�hoz.

Hermione el�ad�st tartott sz�leinek, milyen �vint�zked�seket tartsanak be mindenk�ppen, ha nem akarnak m�g egyszer hasonl� vesz�lyhelyzetbe ker�lni.

- Mr. Stevenson, eddig mindig elmaradt, de szeretn�nk megk�sz�nni, hogy mag�ra v�llalta a gyerekek v�delm�t – sz�l�totta meg a kitart�an fintorg� Pitont Hermione �desapja.

- Nem tesz semmit, uram – vette el� legszebb modor�t a f�rfi. – De - bizony�ra �n is �szrevette -, a l�nya �s Mr. Potter m�r nagykor�ak, �gy �n�ll�an felelnek tetteik�rt. Botors�g teh�t m�g mindig gyerekk�nt besz�lni r�luk – tette hozz� g�nyosan.

Harry mag�ban elmosolyodott - a nem l�tez� bajsza alatt -, de csendben maradt. V�gre valaki, aki �szrevette, hogy egy ideje m�r feln�tt!

- Meddig tudtok maradni, kincsem? – sz�l�totta meg l�ny�t Rosary Granger, v�get vetve a kiss� fagyos hangulatnak.

- Addig maradunk, am�g a fi�k rendbe nem j�nnek – pirult el a l�ny becenev�t hallva. Sejtette, hogy ezt m�g visszakapja valamilyen g�nyos megjegyz�s form�j�ban.

- Holnap indulunk – jelentette ki Piton, majd, hogy kiss� tomp�tsa nyers st�lus�t, hozz�tette: - K�sz�nj�k a vend�gl�t�st, de sok dolgunk van, ami nem t�r halaszt�st.

Eb�d ut�n Harry odal�pett Pitonhoz.

- Menj�nk fel a szob�j�ba, itt az ideje, hogy �tk�ssem a sebeit, uram – mondta. Ellenkez�sre sz�m�tott, de Piton csak fintorgott, �s elindult a l�pcs� fel�.

- Egy r�sz�vel magam is boldogulok – k�z�lte, amikor m�r kettesben voltak. Levette fekete pul�ver�t, �s elkezdte kigombolni az ingj�t, ami - mivel Hermione apj�t�l kapta -, k�k volt.

- Lehet, de ha m�r seg�tek, egyszer�bb, ha mindet �n kezelem le – ellenkezett Harry.

A mell alatti sebe m�r jobban n�zett ki, de az�rt m�g kapott egy r�teg ken�cs�t, miel�tt felrakta volna az �j k�t�st. Sokkal �gyesebben boldogult, mint el�z� nap.

- Hogy van a kezed? – sz�lalt meg hirtelen Piton.

- J�l, k�sz�n�m – lep�d�tt meg Harry.

- Ha esetleg n�ha �gne bel�lr�l a b�r�d, az teljesen term�szetes jelens�g – figyelmeztette a f�rfi, egyre nagyobb �mulatba kergetve az ifj� Pottert. Most mi van? Mi�rt j�tsza a seg�t�k�szt? Tal�n ezt a furcsa m�dj�t v�lasztja a k�sz�netnyilv�n�t�snak?

- �rtem – motyogta, majd igyekezett gyorsan m�sra terelni a t�m�t. – El�gg� j�l �rzi mag�t ahhoz, hogy most megbesz�lj�k a tov�bbiakat?

- Igen, �s idehozhatn�d azt a t�rk�pet, amit Malfoy-t�l vettetek el.

- Rendben, �s ideh�vom Hermion�t is – k�z�lte ellenkez�sre sz�m�tva, de Piton csak biccentett, �s gyorsan visszavette az ing�t.

K�t perccel k�s�bb k�r�l�lt�k a szoba apr� asztal�t, k�z�pen kiter�tve a gy�r�tt pergamenlapot.

- Tegnap tanulm�nyoztam m�r, de nem tudok r�j�nni, hogy mit �br�zolhat – sz�lalt meg el�sz�r Hermione. – Nincs rajta semmi felirat, egyed�l az �gt�jakat jel�lt�k itt fenn, a bal fels� sarokban – mutatta.

- Ez itt egy furcsa form�j� hegy – mutatott egy pontra Harry. – Ez pedig valamilyen foly� lehet.

- Mi sem vagyunk vakok, Potter – mordult fel Piton.

- Potter? Az el�bb m�g Mr. Potter voltam – nevetett fel a fi�.

- N�ha musz�j udvariasnak lenni – k�z�lte semleges hangon Piton, majd �jra a t�rk�p f�l� hajolt. – Nincs k�l�n�sebben semmi egyedi rajta, amit�l biztosra mehetn�nk, hogy ez itt melyik orsz�gban lehet. Azt sem tudjuk, mire j� a t�rk�p, azon k�v�l, hogy egy hal�lfal�n�l tal�ltuk. Tal�n a S�t�t Nagy�rnak fontos ez a fecni. Ha �gy van, minden erej�t beveti majd, hogy megszerezze, �s akkor tudjuk majd, hogy j� nyomon j�runk, �s akkor �jra el�vehetj�k. De addig hagyjuk ezt itt, �s foglalkozzunk ink�bb Erd�llyel.

- Erd�llyel? – vonta fel szem�ld�k�t Hermione.

- T�nyleg, te nem volt�l ott, amikor kihallgattuk Malfoyt – kapott a fej�hez Harry. – � besz�lt egy kehelyr�l, ami Voldemort sz�m�ra nagyon fontos, �s egy erd�lyi telep�l�sen van elrejtve.

- Tal�n Hugrabug kelyhe? – csillant fel a l�ny szeme.

- Meglehet – biccentett Piton. – B�r Malfoy nem eml�tett horcruxot, ez nem m�rvad�, mert a S�t�t Nagy�r sok mindent igyekezett hal�lfal�i el�tt is titokban tartani, bele�rtve a l�lekdarabjait is.

- �rtem. Akkor innen egyenesen Erd�lybe megy�nk?

- Igen. Az orsz�ghat�rt�l mugli m�don kell k�zlekedn�nk. A nemzetk�zi zsupszkulcsh�l�zat sz�munkra nem biztons�gos, hoppan�lni meg csak akkor tudn�nk, ha valamelyik�nk ismern� az �ti c�lt, de orsz�ghat�rokat �gy sem l�phetn�nk �t ellen�rz�s n�lk�l. Muglik�nt csak �tlev�l kell, �s n�mi �lruha. Majd, amikor vesz�lyesebb helyekre �rkez�nk, felveszem valaki olyan alakj�t sz�zf�l� f�zettel, aki szabadon k�zlekedhet. Most, hogy nincs p�lc�m, egy darabig minden nehezebb lesz.

- Valahogy szerezhet�nk egy p�tp�lc�t.

- Legyen eszed, Potter! A var�zsp�lca szem�lyre sz�l, egy nem megfelel� p�lc�val csak nagyon gyatra var�zslatra k�pes b�rki, ki kell h�znunk hal�lfal�-, illetve aurort�mad�s n�lk�l Erd�lyig, ott majd k�sz�ttetek magamnak egy �jat. Addig majd ti vigy�ztok r�m – nevetett g�nyosan.

- �s kinek az alakj�t szeretn� felvenni az utaz�s sor�n? – �rdekl�d�tt Harry. Rossz sejt�se volt, �s el�re rettegett att�l, hogy mit fog v�laszul kapni.

- Sajn�lom, de azt hiszem, Ronald Weasley alakj�ban kelten�m a legkisebb felt�n�st, annak ellen�re, hogy halott – sz�lalt meg csendesen Piton, �s most az egyszer �gy n�zett ki, t�nyleg nincs �ny�re a helyzet. Hogy a kegyelets�rt�s nem nyerte el a tetsz�s�t, vagy nem akarta feleslegesen k�nozni k�nyszer�s�gb�l fogadott t�rsait, neh�z volt r�la elhinni. Ink�bb az lehetett az ok, hogy nem sz�vesen vette volna fel pont egy Weasley alakj�t ak�r napokra is.

- Nincs t�le hajsz�lunk – k�z�lte Hermione ellentmond�st nem t�r� hangon, falfeh�ren.

- T�vedsz – pillantott r� Piton. – A t�sk�mban t�bb van, mint elegend�.

- Hogyan? – lep�d�tt meg Harry.

- Akkor gy�jt�ttem �ssze, amikor a lak�sotokban voltunk. Nem tudhattam, mit hoz a j�v�, �gy felk�sz�ltem egy esetleges gyors menek�l�sre. Egy aurorok el�l menek�l� ex-hal�lfal� j�l teszi, ha mindig van n�la egy adag sz�zf�l� f�zet, �s egy adag hajsz�l azon szem�lyekt�l, akiknek az alakj�t felt�n�smentesen felveheti pillanatok alatt - magyar�zta a f�rfi. – Mit gondoltok, hogyan lehets�ges, hogy eddig nem fogtak el az aurorok? �gy, hogy el�vigy�zatos vagyok.

- Nekem ez akkor sem tetszik – ellenkezett Hermione, �s Harry teljes sz�v�b�l egyet�rtett.

- Sajn�lom, m�st�l nincs n�lam hajsz�l. Gondolom, azt sem szeretn�d, ha valamelyik rokonod...

- Nem – v�gott a szav�ba a l�ny. – A csal�dom sz�ba sem j�het.

- Akkor nincs m�s v�laszt�sunk, mint Ron Weasley – �llap�totta meg Piton. – Ne agg�djatok, t�nyleg csak v�gsz�ks�g eset�n veszem fel az alakj�t.

- Holnap reggel indul�s el�tt kimegyek Ron s�rj�hoz – �llt fel remegve a l�ny. – Ha ott v�geztem, indulhatunk Erd�lybe. Ehhez ragaszkodom – f�zte hozz� elsz�ntan.

- Rendben – b�lintott Piton, aki �rtette, valamit valami�rt: ha beleegyezik ebbe a kit�r�be, a l�ny sem ellenkezik tov�bb Ron haja miatt.