25. A mogorva beteg

Hermione kiss� durc�san lement a f�ldszintre, hogy eltakar�tsa az udvarr�l a v�res k�zdelem nyomait az idegenek �s a csal�dja szeme el�l, miut�n a sz�lei �s h�ga lelk�re k�t�tte, hogy nem n�znek ki az udvarra, �s az emeletet is elker�lik.

Harry ezalatt lassan mag�hoz t�r�tette Pitont egy Stimul�val.

- K�rh�zba kellene vinn�nk mag�t – mondta a f�rfinak, mire az m�rgesen r�ripakodott.

- Nincs k�rh�z, csak te vagy itt. K�rd�s, hogy meg tudsz-e �n�ll�an birk�zni a feladattal.

Harry v�laszul �jra v�gigm�rte a f�rfit, azon gondolkodva, mivel is kezdje a gy�gy�t�st. K�zben rekord gyorsan Hermione is visszat�rt, Piton kett�t�rt p�lc�j�t szorongatva.

- Mit seg�tsek? – k�rdezte Harryt�l harcra k�szen.

- Arra gondoltam, le k�ne venni a ruh�it, mert a teste tele lehet karmol�sokkal �s t�r�sekkel – suttogta a fi�, mire Piton felh�rd�lt.

- Megk�rhetn�lek Granger, hogy hagyd el a szob�t? Potter egyed�l is boldogul a gy�gy�t�sommal!

- Ne agg�djon, professzor, l�ttam m�r meztelen f�rfitestet �letemben! – s�rt�d�tt meg a l�ny. – �nnek gy�gy�t�sra van sz�ks�ge, �n pedig jobban �rtek az ilyen var�zslatokhoz, mint Harry! – f�zte hozz�.

- Kifel�! – ki�ltott r� Piton, mire hirtelen elakadt a hangja, �s els�padt a r�t�r� f�jdalomt�l.

- De… - ellenkezett a l�ny.

- Menj ki Hermione, k�rlek! – sz�lt k�zbe Harry. – Tudod, milyen makacs Piton, nem szeretn�m, ha belehalna ebbe! M�rpedig most nincs id�nk ilyenen vitatkozni! Maradj a k�zelben, �s �g�rem, azonnal h�vlak, ha valamivel nem boldogulok!

Hermione f�jdalmas tekintettel b�lintott, majd s�rtetten kivonult, mik�zben nem felejtett el n�h�ny v�gs� tan�csot adni.

- V�gre – s�hajtott fel Piton, mikor bez�rult ut�na az ajt�.

- Csak seg�teni akart! – vette v�delm�be Harry.

- Akkor sincs sz�ks�gem n�z�k�z�ns�gre – morgott tov�bb a f�rfi, b�r arca s�padtabb m�r nem is lehetett volna, ism�t �jul�s k�zeli �llapotba ker�lt.

Harry csak b�lintott, �s gyorsan leszedte a f�rfir�l a mugli pul�vert �s inget, amit m�r �gyis csak cafatokban viselt. Ahogy el�t�nt Piton h�feh�r b�re, azonnal meg�rtette, mi�rt szeretne min�l kisebb n�z�k�z�ns�get. A s�padt testet bebor�tott�k a kisebb-nagyobb �tokhegek, forrad�sok.

- Nyugodtan g�nyol�dj, m�r megszoktam – k�z�lte Piton semleges hangon. – Most m�r legal�bb lesz mit mes�lned a haveroknak!

- Maga h�lye – k�z�lte erre Harry. – Valaki a homlok�n visel �r�k b�lyeget, valaki meg a mellkas�n. Mi a k�l�nbs�g?

T�bbet nem is foglalkozott a f�rfi megjegyz�seivel, ink�bb s�r�l�seit vette szem�gyre. Bal melle alatt m�ly sebb�l v�r csordog�lt, ott karmolhatta meg legjobban a v�rfarkas. Emellett sok apr�bb karmol�snyom l�tszott, de harap�snyom szerencs�re egy sem akadt.

- Azt hiszem, t�nyleg meg�szta – l�legzett fel Harry. Meglep�d�tt mag�n, hogy ennyire agg�dott, v�rfarkas lesz-e egykori mogorva �s gonosz b�jitaltan�r�b�l.

Az elk�vetkez� f�l �ra arra ment el, hogy Episkey-jel �sszeforrassza az elt�rt csontokat. Munk�ja akadt b�ven: a k�zdelmet Piton k�t bord�ja, �s m�g t�bb m�sik csontja is b�nta.

A csontok �sszeforraszt�sa ut�n mag�ra hagyta egy kicsit a f�rfit, �s kiment Hermion�hoz.

- Van valamilyen fert�tlen�t�d, amivel lekezelhetem a sebeket, miel�tt lez�rom �ket? Malfoy k�rme nem lehetett t�l tiszta, f�ld �s minden egy�b lehet a sebekben - mondta a l�nynak.

- N�lam nincs semmi, de mugli fert�tlen�t�je van a sz�leimnek. Idehozom. K�l�nben j�l van? – b�k�tt az ajt� fel�.

- Igen, �s azt �zeni, bocs�nat, hogy olyan bunk� volt – hazudta Harry, de Hermion�t nem ejtett�k a fej�re.

- Persze, kint meg z�ld h� esik.

- Ok�, igazad van – nevetett fel Harry. – Odakint minden rendben ment?

- Igen, persze. Elrejtettem Malfoy test�t az erd�ben, hogy k�s�bb h�vhassuk az aurorokat. Majd hazudnunk kell, hogy r�nk t�madt. De megtal�ltam a ruh�it, �tkutattam a zsebeit, �s ezt tal�ltam – mutatott fel egy gy�r�tt pergament. – Valami t�rk�p, de el�g kezdetleges, �s nem tudom, mit �br�zol. Lehet, hogy sz�munkra semmilyen jelent�s�ggel sem b�r.

- Lerajzolta a hazavezet� utat, hogy ne t�vedjen el – g�nyol�dott Harry.

- Ejha, m�g p�r h�tig �ssze leszel z�rva Pitonnal, �s ugyanolyan leszel, mint � – n�zett r� meglep�dve Hermione, majd v�gre elsietett a fert�tlen�t��rt.

Harry a szavain meglep�dve a gondolataiba mer�lt, mik�zben visszas�t�lt a szob�ba.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte m�r viszonylag er�s hangon Piton.

- Hermione tal�lt valamilyen t�rk�pet Malfoyn�l. Majd ha jobban lesz, megn�zheti – v�gott el�be a k�r�snek. – Most ink�bb azzal foglalkozzunk, mit csin�ljunk a t�r�tt p�lc�j�val. N�lk�le v�dtelen, de m�gse s�t�lhat be az Abszol �ton egy var�zsp�lcaboltba.

- Majd Erd�lyben vesz�nk m�sikat. Ott tal�n nem k�r�znek az aurorok.

- Teljesen meg�r�lt?! Erd�lybe akar menni? – n�zett a f�rfira k�rd�n, de azt�n legyintett. – Majd kialussza.

- Potter! Erd�lybe kell menn�nk, mert ott a kehely – ellenkezett Piton.

- Rendben, majd megl�tjuk –v�laszolta olyan hangs�llyal, ahogy medd� vit�t szok�s lez�rni.

Ekkor kopog�s t�rte meg a besz�lget�st, Hermione j�tt vissza egy lav�rnyi v�zzel, g�zzel �s egy doboz apr�, feh�r tablett�val. Nem mer�szkedett beljebb a szob�ban, tartva a beteg kit�r�s�t�l, de gyorsan elmondta a fi�nak, hogy mit hogyan kell haszn�lni.

- Dobj bele vagy h�sz darabot ebb�l ebbe – mutatott a dobozra, majd a v�zre. – Mosd ki a g�zzel a sebeket, de vigy�zz, mert ha fert�z�tt a seb, nagyon cs�pni fog.

- K�sz, Hermione.

Harry elvett mindent a l�nyt�l, majd az �gy mell� tette. Mindent �gy csin�lt, ahogy azt utas�t�sban kapta: megv�rta, m�g felold�dnak a feh�r pirul�k, letekert egy adag g�zt, �s elkezdte mosni a f�rfi sebeit.

Eleinte nem l�tott v�ltoz�st, de azt�n a sebek feh�ren habzani kezdtek, �s Harry �gy gondolta, Piton most fog �v�lteni, de a f�rfi nyugodtan t�rte a beavatkoz�st.

- Nem f�j? – k�rdezte, mire a b�jitaltan�r megr�zta a fej�t.

De alig n�h�ny m�sodperc telt el, mikor a f�rfi arca eltorzult a f�jdalomt�l, �s halkan ny�sz�teni kezdett, mik�zben az �gy sz�l�t markolta. Harry sajn�lni kezdte, de j�l tudta, hogy semmit sem tehet, mert a sebeket ki kell tiszt�tani, �s a mugli m�dszer ugyan f�jdalmas, de hat�sos.

- Most m�r f�j – ny�sz�r�gte Piton halkan.

- Sajn�lom, musz�j kitiszt�tanom a sebeket.

- Csak csin�ld gyorsan – mondta a f�rfi m�g mindig f�jdalomt�l eltorzult arccal. – Csessze meg, ez egyre rosszabb. Nem tudtam, hogy a muglik is ismerik a Cruciatust.

- Nagyon vicces. A muglik nem ismerik a b�jitalokat, de nem mondhatn�m, hogy azok egy kicsivel is jobbak, mint ezek.

Egy m�sik sebet kezdett el kimosni, mire Piton keze teljesen elfeh�redett, ahogy az �gy sz�l�be kapaszkodott. Harry gondolt egyet, �s r�fogta a p�lc�j�t.

- Tudja mit? Stupor! – ki�ltotta.

Ezut�n nyugodtan folytatta a munk�j�t, mintha mi sem t�rt�nt volna. Egy b� f�l �ra alatt v�gzett a sebek kitiszt�t�s�val, de �n�ll�an nem merte �ket bez�rni. Elt�ntette a v�res cafatokban l�g� ruh�t, a g�zeket, majd lehordott mindent a f�ldszintre, ahol Hermione az asztaln�l �lve n�zett maga el�.

- Hogy van? – kapta fel a fej�t, amikor megl�tta Harryt.

- �jultan – vigyorgott r� a l�nyra. – Ki�t�ttem, mert el�gg� rosszul t�rte a kezel�st.

- H�t igen, a Hyperol nem a gyeng�ds�gr�l h�res. Siker�lt kitiszt�tani a sebeit rendesen?

- Nem z�rtam be �ket, mert szeretn�m, ha megn�zn�d, hogy nem rontottam-e el valamit. Csak el ne mondd neki, hogy l�ttad, mert kitekeri a nyakam!

Hermione b�lintott, majd elindultak vissza a szob�ba. A l�ny majdnem felsikoltott, amikor megl�tta Piton hegek szabdalta b�r�t.

- Szent Merlin! M�r �rtem, mi�rt nem akarta, hogy l�ssam – mondta azt�n j�val csendesebben. – Vajon hol szerezte ezeket?

- Nekem lenne egy-k�t tippem, de azt hiszem, a legkev�sb� sem tartozik r�nk.

- Igazad van – mondta Hermione, majd k�zelebb l�pett hozz�, �s megvizsg�lta a sebeit. – Sz�p munk�t v�gezt�l, de ezt itt m�g ne z�rd le, a t�bbit lehet – mutatott a mellkas�n l�v� v�g�sra. – Ezt m�g ki kell tiszt�tani holnap is.

- Seg�tesz? – k�rdezte Harry, mik�zben k�zelebb l�pett Pitonhoz.

Hermione b�lintott, �s n�h�ny perc alatt be is forrasztott�k az �sszes sebet.

- Ezt be kellene k�t�zn�nk. – A l�ny mag�hoz vette az egyik sz�ken l�v� g�zt, majd egy p�lcaint�ssel mag�hoz h�vott egy tubus ken�cs�t, �s nekil�tott bekenni a f�rfi sebe k�r�li r�szt, v�g�l bek�t�tte �s leragasztotta.

- Ha �tv�rzik, ki kell cser�ln�nk. Rem�lem menni fog egyed�l, mert nem hiszem, hogy �r�lne neki, ha folyton ki�tn�d, ha �t akarod k�t�zni – nevetett fel Hermione idegesen. – Akkor �n most megyek is, miel�tt m�g fel�bred, �s leord�tja a fejem.

- Rendben, k�szi mindent. Egy angyal vagy – mosolygott a l�nyra. – Valami ruha is kellene neki, mert nem hiszem, hogy takar�ban kellene j�rk�lnia. K�rn�l apuk�dt�l n�h�ny holmit?

- Persze – felelte, azzal kiment.

Harry egy nonverb�lis Stimul�val mag�hoz t�r�tette Pitont.

- Ez mire volt j�, Potter? – k�rdezte a f�rfi d�h�sen.

- Ideges�tett, hogy ny�sz�r�g – v�gta r� Harry, mert nagyon j�l tudta, hogy Piton �gysem hinn� el, hogy �t akarta k�m�lni.

Piton er�tlen�l visszahanyatlott az �gyra.

- Hozok mag�nak n�h�ny ruh�t, azt�n aludnia kellene.

- Meg kell er�s�teni a h�z k�r�li v�delmet – v�laszolta Piton elt�k�lten.

- Persze, majd �sszeesik nekem, azt�n cipelhetem. M�g mit nem – felelt Harry makacsul.

- Van p�lc�d is.

- Ha viszont �jra v�rezni kezd a mellkas�n a seb, nekem kell �tk�t�zn�m, �gyhogy maradjon �gyban, ha j�t akar, vagy odaragasztom egy csinos kis �tokkal – parancsolta Harry szemrebben�s n�lk�l.

- Potter…

- Most nincs p�lc�ja, �gyhogy ellenkezni sem tudna. Jobban tenn�, ha aludna, �s nem r�m fecs�reln� az energi�j�t.

Piton csak morgott egyet, de Harry legnagyobb meglepet�s�re sz�t fogadott. L�m, mit tesz egy kis mardek�ros hazugs�g. M�g hogy amiatt agg�dik, hogy �t kell k�t�znie a seb�t.

- Rem�lem holnapra jobban lesz – gondolta, mik�zben kil�pett a szob�b�l, �s les�t�lt a l�pcs�n.

Hermione m�r ott v�rta egy adag ruh�val a kez�ben, mellette ott �lt Flammy is. Harry elvette a ruh�kat, �s ism�t felment az emeletre - kezdte m�r unni a l�pcs�z�st. Bel�pett a szob�ba, �s legnagyobb meglepet�s�re Piton nyakig be volt takar�zva.

- Itt van n�h�ny ruha. Van k�zte pizsama is, aj�nlom, azt haszn�lja.

Ezzel mag�ra hagyta a m�rgesen n�z� Pitont, �s les�t�lt Hermion�hoz.

- Minden mardek�ros �nemet bevetettem, �s aludni k�ldtem – ind�tott neki Harry vigyorogva.

- Csak nem sz�t is fogadott? – k�rdezte Hermione meglepve. – Mert amennyi mardek�ross�g bel�d szorult, azzal m�g a Hugrabugban is kik�thett�l volna.

Harry hirtelen nem tudott mit mondani, de azt�n r�j�tt, hogy Hermione igaz�n el�g �rett ahhoz, hogy meg�rtsen mindent.

- Tudom, hogy sohasem mondtam, de els�ben a S�veg a Mardek�rba akart tenni – mondta egyre jobban elv�r�s�dve.

- Ezt mi�rt nem mondtad soha? – n�zett r� Hermione megd�bbenve, de egyben szemreh�ny�an is.

- Nem tartottam fontosnak.

- Vagy ink�bb sz�gyellted – sz�lt k�zbe Flammy.

- Igen, �gy is fogalmazhatunk – tette hozz� Harry egy kis gondolkod�s ut�n.

- Ennyit arr�l, hogy v�rbeli Griffend�les lenn�l.

- Az vagyok – v�gta r� Harry. – Vagyis ink�bb az szeretn�k lenni, mint mardek�ros.

Hermione megcs�v�lta a fej�t, majd halv�nyan r�mosolygott a fi�ra.

- Ne f�lj, �n azt�n nem b�ntalak emiatt, de ezt m�r hamarabb is elmondhattad volna. Nem sz�gyen Mardek�rosnak lenni, legfeljebb Cracknak �s Monstr�nak, akik sz�gyent hoznak az eg�sz Roxfortra, nemhogy a Mardek�rra!

- �n azt hittem, hogy nem szereted �ket.

- Nem err�l van sz�, Harry. Malfoyt t�nyleg ut�lom, de �t akkor se szeretn�m, ha Griffend�les lenne, hovatartoz�st�l f�ggetlen�l. Nehogy azt hidd, hogy a Hugrabugb�l vagy a Holl�h�tb�l mindenkit kedvelek. A kis bar�tn�d, Cho Chang Mariett�j�t p�ld�ul nem szeretem. De Changet sem – vont v�llat Hermione. – Hisz te sem ut�lsz minden Mardek�rost, csak Malfoyt, a k�t �st�k�t, meg Voldemortot.

- Ez igaz. A t�bbieket nem is ismerem.

- Na l�tod. Mellesleg visszat�rve Mr. Stevensonra, ezek szerint alszik?

- Nagyon rem�lem. Teljesen ki van mer�lve a harct�l, nem besz�lve a sebeir�l, amiknek gy�gyulniuk kell. Biztosan fel fog �bredni n�h�nyszor, ha rosszul mozdul.

- Holnap �jra kitiszt�tod a sebeit, �s bek�t�z�d �gy, ahogy mutattam – hirtelen elhallgatott, �s h�g�hoz fordult. – Flammy, k�rlek menj aludni, k�s� van.

A h�ga elh�zta a sz�j�t, de Hermione �les pillant�sa bel�fojtotta a sz�t. J� �jt puszit adott n�v�r�nek, majd kiss� durc�san t�vozott k�r�kb�l.

- Harry – kezdte a l�ny halkan -, hol szerezte Piton azt a rengeteg sebet?

A fi� sz�j�t egy halk s�haj hagyta el.

- N�zd, Hermione, tudom, hogy k�v�ncsi vagy, de tal�n neki is jobb, �s nek�nk is, ha nem tudjuk.

- De te tudod, l�tom rajtad.

- Csak sejtem, de k�tlem, hogy �r�lne neki, ha elmondan�m!

- Tudod, hogy soha nem �ln�k vissza vele… - mondta halkan a l�ny -, csak szeretn�m tudni.

- Mi�rt?

Hermione v�llat vont.

- Mert nekem is megvannak a magam sejt�sei, �s nem szeretn�k t�vhitben �lni.

- Ink�bb �lj t�vhitben, minthogy kiny�rjon – mosolygott Harry, de sejtette, hogy ezzel m�g kor�n sincs v�ge a k�rdez�sk�d�snek. Mikor Hermione el�vette a lehet� legcs�ny�bb n�z�s�t, feladta. – Rendben, de �g�rd meg, hogy tartod a sz�d.

- Ugyan m�r, Harry, olyan vagyok, aki f�nek, f�nak elmes�l mindent, nem?

- Csak �g�rd meg!

- Rendben, meg�g�rem.

- Griffend�les becs�letszavadra?

- Legyen – mondta Hermione.

Harry vett egy m�ly leveg�t.

- Amikor okklumenci�ra j�rtam hozz�, egyszer siker�lt bet�rn�m az eml�kei k�z�, �s olyan dolgokat l�ttam, amit a legkev�sb� sem szerettem volna. Soha nem besz�ltem r�la nektek, mert �gy �reztem, nem tartozik r�tok, �s r�m sem tartozott volna. Ezt persze most is fenntartom, mert igaz�b�l semmi k�z�nk hozz� – r�tta meg a l�nyt, de az meg se rezzent, csak v�rta a folytat�st. – Piton apja kegyetlen volt, �s er�szakos, csak egy eml�ket l�ttam, amib�l ezt tudom, de abb�l azt a k�vetkeztet�st vontam le, hogy j� n�h�ny s�r�l�st � okozott a saj�t fi�nak.

Hermione elh�lten n�zett a fi�ra.

- De azokat k�s�bb begy�gy�thatta volna, nem hiszem, hogy a gyerekkori s�r�l�seinek m�g nyoma van – mondta a l�ny, t�lesve els� d�bbenet�n.

Harry erre keser�en felnevetett.

- T�vedsz, Hermione, nem mindent lehet begy�gy�tani. Nem felt�tlen�l kell �tokhegnek lennie egy forrad�snak ahhoz, hogy soha ne tudd magadr�l levakarni.

- Ezt meg honnan tudod? – n�zett r� �rtetlen�l a l�ny.

- Csak tudom, �s k�sz – v�laszolt Harry kit�r�en.

Hermione �vatosan megfogta a fi� kez�t, �s a szem�be n�zett.

- Azt hiszem, ideje lenne �szint�nek lenn�nk egym�shoz, nem gondolod? – k�rdezte, de cseppet sem szemreh�ny�an, ami megd�bbentette Harryt. – T�ged is b�ntottak gyerekkorodban?

Harry habozott egy darabig, azt�n kib�kte.

- Annyira nem, hogy t�l sok nyoma maradjon – felelte szemles�tve.

- Mi�rt nem mondtad soha? – k�rdezte Hermione szomor�s�ggal teli szemekkel.

- Te elmondtad volna a helyemben? – k�rdezett vissza Harry.

- Nem, tal�n igazad van. Mindenkinek megvannak a saj�t titkai, ahogy neked is, �gy nekem is.

- Mi�rt van az, hogy mi soha semmit nem besz�lt�nk meg egym�ssal, ahogy azt a rendes bar�tok szokt�k? – n�zett a l�nyra b�nb�n�an.

- Nem tudom, tal�n sohasem voltunk el�gg� bizalmas viszonyban.

- Ezek szerint most abban vagyunk?

- Azt hiszem, ideje lenne m�r ennyi id� ut�n, nem? Egy�bk�nt is, �n m�r k�t dolgot is megtudtam r�lad, amit �vek �ta tudnom kellene, m�gis ebben az egy �r�ban mondtad el.

- Tal�n igazad van – felelte a fi� mosolyogva. – Neked mi a titkod?

- Flammy – v�laszolta Hermione egyszer�en.

- Hogyhogy? – n�zett Harry �rtetlen�l.

- � nem a h�gom, hanem az unokah�gom. Apa b�tyj�nak a l�nya. Ez egy el�g hossz�, �s ideges�t� �gy.

- Elmes�led?

- Ha k�v�ncsi vagy r� – mondta Hermione fanyalogva. – Orman b�csi feles�ge m�g akkor meghalt, amikor Flammy sz�letett. Ha j�l tudom, gyermek�gyi l�zba halt bele. Orman b�csi pedig inni kezdett, �s nem tudta egyed�l nevelni Flammyt. Ap��k �vekig harcoltak az�rt, hogy hozz�nk ker�lhessen. K�r�lbel�l hat �ves lehetett, amikor megnyert�k a pert, �s ide k�lt�zhetett. �vekkel k�s�bb, amikor negyedikesek voltunk, Orman b�csit bevitt�k a k�rh�zba, �s v�rakoz�list�ra tett�k, hogy �j m�jat kaphasson, de nem �rte meg, meghalt, miel�tt seg�thettek volna rajta. Ha �gy vessz�k, megk�nnyebb�l�s volt a csal�d sz�m�ra, mert addig �lland�an zaklatott benn�nket, �rul�st emlegetett �s hasonl�kat, gondolom sejted, hogy megy az ilyesmi. Nekem � tette pokoll� a gyerekkoromat, b�r nem b�nom, mert Flammy mindent meg�rt sz�momra.

- Ezek szerint ez�rt nem mes�lt�l r�la t�l sokat.

- V�g�l is igen.

Harry b�tor�t�an a l�nyra mosolygott, ezzel jelezve, hogy becs�li az �szintes�g�t. �gy �rezte, ezekkel az apr� vallom�sokkal is sokkal k�zelebb ker�ltek egym�shoz. Valamivel k�s�bb azonban m�r nem tudta elnyomni felt�r� �s�t�s�t.

- Holnap folytatom a kik�rdez�st, de most azt hiszem, aludnunk kellene, mert �n el�gg� f�radt vagyok.

- Rendben. Megmutatom a szob�dat, meg az �gyadat.

Hermione sz�leire val� tekintettel itt k�l�n szob�ban kaptak elhelyez�st, ami furcsa �lm�ny volt mindkettej�knek. Nagyon r�g�ta szinte mindig egy�tt voltak, �s Harry csak rem�lni merte, hogy h�ga k�zels�ge el�g lesz bar�tn�j�nek, �s nem t�rnek r� ism�telten a r�m�lmok.

Lefekv�s el�tt a f�rd�szob�ba indult, �s zuhanyz�s k�zben kimosta azt a sebet, amit Lucius t�mad�sakor ejtett mag�n. Egy heveny�szett k�t�st alkalmazott rajta, majd beb�jt az �gy�ba, azon gondolkozva, hogy mi t�rt�nt vele �s Hermion�val. Mi�rt most besz�lnek meg mindent, mi�rt nem tett�k eddig, �s mennyi rejtegetnival�ja lehet m�g a l�nynak, �s mennyi van m�g neki is.