�szre sem vettem �s m�r eltelt f�l �v az iskol�b�l, de egy�ltal�n nem b�ntam. V�gre �jra otthon lehetek, �s l�thatom pap�t, mam�t, any�t �s a k�t testv�remet Jamest �s Eliz�t. De a feladatomr�l sem feledkezhetek meg. Anya sok �rdekes k�nyvet tart a csal�di k�nyvt�rban, ott biztos tal�lok majd valamit Nicolas Flamelr�l. Ezt a felvet�semet a t�bbieknek is elmondtam a vonat�ton hazafel�, �s a lelkemre k�t�tt�k, hogy m�g v�letlen�l se bukjak le a sz�leim el�tt. M�g �gy �cs�r�gt�nk elhaladt mellett�nk a b�f�kocsit tol� h�lgy �s v�s�roltunk n�mi �dess�get. Az �t h�tral�v� r�sz�ben sz� esett arr�l, hogy mit csin�lunk a sz�nid�ben, fogunk-e tal�lkozni, �s hasonl� t�m�k, amikor hirtelen kiny�lt a kup� ajtaja �s bel�pet rajta h�rom mardek�ros. A k�z�pen �ll� sz�ke ny�lgomb�c, t�rt�netesen Malfoy egyb�l a torkomnak ugrott.

- Hogy mer�szelted h�resztelni az esetet? – �v�lt�tte mag�b�l kikelve. – Az eg�sz Mardek�r-h�z rajtam nevet, ezt m�g nagyon megb�nod!

- Mif�le esetet, Malfoy? M�gis mir�l besz�lsz? – h�ledeztem, mert t�nyleg nem �rtettem bel�le semmit.

- Ne j�tszd itt nekem az �rtatlan, tudom, hogy a te m�ved! Azt hittem, megbesz�lt�k, hogy nem mondjuk el senkinek, de te nem tudod befogni a sz�d!

- Most m�r igaz�n beavathatn�l az �gybe! – �n is ink�bb fel�lltam, mert f�l� volt, hogy esetleg valami meggondolatlant tesz.

- Csak az�rt tetted, mert m�shogy nem b�rsz megsz�gyen�teni, mi? – l�pett egyre k�zelebb.

- Igaz�b�l el�g lenne, ha mindenki el�tt laposra vern�lek – vicsorogtam. – De m�gis elmondan�d, hogy mit mondtam el? Mert halv�ny sejtelmem sincs r�la.

- B�ntet� munka, r�mlik valami? – k�rdezte g�nyosan, mire f�ldbe gy�kerezett a l�bam.

- Tess�k, de h�t hogy, �n nem…

- Ugyan m�r, j� m�ka volt, ismerd be. Elmes�lni mindenki el�tt, hogy f�ltem. A nagy Draco Malfoy beijed egy kuty�t�l, aminek r�ad�sul h�rom feje is volt. Uh, micsoda sz�gyen, pedig m�sok kisujjal lenyomj�k, csak…

- N�zd, Malfoy, �n sajn�lom – v�gtam a szav�ba. – Fogalmam sincs, ki kezdte a h�resztel�st, de nem �n. �s, ha jobban belegondolsz, �rdekem se f�z hozz�, hogy ez kitud�djon, m�g nek�nk se lett volna szabad l�tnunk. – Ez hatott, ugyanis gondolkod�ba esett. – Eml�kezz csak vissza, apa mennyire kiborult az eset ut�n. Gondolod, hogy ezek ut�n volt kedvem h�resztelgetni? �s k�pzeld, �n is megijedtem, ahogy mindenki ezt tette volna. – �gy megindult bennem a sz��radat, hogy alig b�rtam abbahagyni. A hangos veszeked�s�nkre sokan k�r�nk gy�ltek, k�zt�k rengeteg mardek�ros is, akik nemr�g m�g kig�nyolt�k Malfoyt. – Nem tudom, ki kezdett ilyesmit h�resztelni Malfoyr�l, de annak azt aj�nlom, s�rg�sen sz�lljon mag�ba. Dumbledore igazgat� nem v�letlen�l tiltotta meg, hogy a harmadik emelet annak a r�sz�re menj�nk, �s ha valaki b�trabbnak �rzi mag�t Malfoyn�l, annak sz�vesen fel�rn�m a nev�t egy pergamenre, hogy elk�s�rjem egy k�rre. �n is f�ltem, ahogy mindenki azt tenn�. Sz�val, van jelentkez�? – A v�rt hat�s elmaradt. A tolong�s helyett ink�bb mindenki lehajtott fejjel elkullogott, csak a sz�kes�g maradt ott p�r sz� erej�ig.

- Nincs sz�ks�gem a seg�ts�gedre – v�gta hozz�m s�rtetten.

- Remek, akkor ak�r t�vozhatsz is! – majd kitoltam, �s beh�ztam m�g�tte az �vegajt�t. Hermione, Ron �s Luna megillet�dve pislogtak r�m az el�bbi jelenet l�tt�n. Val�sz�n�leg �gy m�g nem l�ttak kiborulni. Vissza�ltem Luna mell�, �s a kezeimbe temettem az arcom. – M�gis, ki besz�lhetett err�l? Honnan tudhatt�k meg? – motyogtam ink�bb csak a tenyeremnek. – Csak ti tudtatok r�la, meg apa �s Malfoy, de m�g v�letlen�l se merek arra gondolni, hogy k�z�letek volt az elk�vet� – n�ztem r�juk f�rk�szve. – Ugye nem?

Hermione agg�d� arcot v�gott, Lun�ra a felh�borod�s jelei �ltek ki, Ron viszont f�lig elv�r�s�d�tt. Meg volt a tettes, �s alig b�rtam elhinni.
- Ron, m�rt csin�ltad, hiszen direkt mondtam, hogy nem szabad besz�lni r�la!

- Sajn�lom, csak kics�szott a sz�mon, nem akarattal tettem.

- Fel tudod egy�ltal�n fogni, milyen bajba kevert�l ap�m el�tt? Ne gondold, hogy ezt p�r napon bel�l nem tudja meg az eg�sz iskola! Komolyan, fel nem tudom fogni, hogy volt�l r� k�pes – felpattantam a helyemr�l, �s kit�ptem az ajt�t. – Ne haragudjatok l�nyok – sz�ltam vissza, mikor ijedten r�m n�ztek. – De ilyen bar�ttal nem vagyok hajland� egy kup�ban utazni. – Igyekeztem az �sszes gyilkos tekintetemet Ronra �sszpontos�tani, majd szinte kics�rtettem a helyis�gb�l. Legk�zelebb csak a vonat elej�ben �lltam meg, ahol az ablakhoz d�lve pr�b�ltam kiszell�ztetni a fejem. Kicsi korom �ta ismerem, �s � is engem. T�nyleg ennyire nem ismerne? Azt hiszi, �n magam nem tudn�m lej�ratni Malfoyt, ha akarn�m? Csak nem akarom, �s nem is lenne �rtelme. � j� fi� lenne, csak p�khendi egy kiss�, bek�pzelt �s arrog�ns, olyan ki, ha �n nem, de ett�l f�ggetlen�l… j� ember. Mindig a figyelem k�z�ppontj�ban akar lenni, mert a sz�lei megvont�k t�le, ez �rthet�, de az vesse r� az els� k�vet, aki maga m�g nem k�vetett el semmit. M�r voltak id�szakaink, amikor j�l megvoltunk, erre j�n Ron, �s mindent elront. A fen�be is, valamilyen szinten a rokonom, ak�r akarom, ak�r nem. Az �n ap�m az � keresztapja, �s ez ellen nem tehetek semmit, ez van.

- Bocsi, zavarlak? – l�pett a h�tam m�g� Luna.

- Nem, dehogy. Ne haragudj a kirohan�som�rt. Annyira v�ratlanul �rt ez az eg�sz, �s sz�rnyen bosszant�, hogy pont Ron az, aki ezt tette.

- �n nem ismerem �t �gy, mint te, de m�r az elej�t�l fogva l�tszott rajta, hogy hirtelen harag�. Biztos nem gondolta v�gig, csak Malfoynak akart rosszat, �s ez lett bel�le.

- Egy j� kis pletyka, k�sz sz�pen – fordultam vissza az ablakhoz. – Szerintem az eg�sz t�rsas�gra felejt�s�tkot k�ne sz�rni. Itt m�r csak az menthetne meg a lenyakaz�st�l – d�rm�gtem az orrom alatt.

- Nem is olyan rossz �tlet – kapott a sz�n Luna.

- Ne viccelj m�r, azt sem tudjuk, h�ny ember tud m�g a dologr�l.

- Ez�rt k�ne az eg�sz vonatra.

- Az az�rt kock�zatos. Nem, ink�bb v�llalom a felel�ss�get ap�m el�tt – s�hajtottam letargikusan. – Elv�gre �n vagyok a hib�s, hogy el�rultam nektek. – Erre a kijelent�semre bezsebelhettem egy sz�r�s pillant�st, de most ez volt a legkevesebb gondom. Lun�t szerencs�mre k�nny� kiengesztelni.

A vonatr�l lesz�llva egyb�l megl�ttam any�t, amint veszett�l integet James �s Eliza t�rsas�g�ban. A mind�ssze h�t �ves �cs�m pr�b�lt utat t�rni mag�nak az emberek rengeteg�ben, ahogy �szrevett, m�g anya csak kapkodni tudta a leveg�t, hogy utol�rje. �n is gyorsan lekaptam a poggy�szomat, majd fel�j�k igyekezve h�ztam magam ut�n a kerekes l�d�t.
- Sziasztok – �leltem meg �ket egyenk�nt egy-egy cuppan�s puszi k�s�ret�ben.

- H�t a t�bbieket hol hagytad? – k�rdezte anya mosolyogva.

- Az �gynevezett bar�taimra gondolsz? – jegyeztem meg cs�p�sen. – Egy kiss� lemaradva, mondjuk �gy p�rezer m�rf�ldre – majd meg se v�rva a reakci�t, magam m�g�tt hagyva �ket elindultam a kij�rat fel�. Fogalmam sincs, m�rt voltam most mindenkire d�h�s, de becsapottnak �reztem magam. Nem �gy n�ztek ki a t�bbiek se, itt �rtem Hermion�t �s Lun�t, mint akik semmit sem tudnak a dologr�l. Mondjuk, lehet, hogy Luna �rtatlan, de Hermione akkor is tudta, de m�gsem figyelmeztetett. Elegem van bel�l�k. Azt hiszem, j�t tesz majd ez a kis sz�net n�lk�l�k. A londoni p�lyaudvaron �lltam csak meg, hogy bev�rjam a szeg�ny, �rtetlen csal�domat, akik mit sem tudnak az �gyr�l. Sz�rny� embernek �reztem magam. Pont azoknak �rtok, akik nem tehetnek semmir�l, �gy magamba sz�llva �s mosolyogva v�rtam, hogy �k is �tjussanak a falon.

- M�g itt vagy? Olyan temp�val neki indult�l, hogy azt hittem m�r r�g otthon v�rsz minket! – pr�b�lt anya viccel�dni, �s nem is kev�s sikerrel. F�lig �rt a sz�m, hogy v�gre fizikailag is jelen van, �s nem csak t�k�rb�l kell n�znem.

- Ekkora l�d�val neh�z tartani az iramot. R�ad�sul nem akartalak titeket itt hagyni – feleseltem vissza.

- Oh, milyen nagylelk� valaki. Az �n �ldott j� fiam! – nevetett. – Ir�ny az aut�hoz.

- Aut�hoz? – lep�dtem meg. – Mi�ta van nek�nk kocsink?

- Ami�ta lusta vagyok a gyalogl�shoz – jelentette ki anya. – Egy�bk�nt nem akartam m�g Eliz�t hopp-h�l�zaton kereszt�l vinni, se hoppan�lni vele, �gy vettem egy aut�t, baj?

- Nem, egy�ltal�n, s�t, alig v�rom, hogy l�ssam – siettem ut�nuk, de nem kellett sok�ig gyalogolnunk. Az emlegetett j�rm� ugyanis m�r ott v�rt a bej�rat el�tt egy mazda3 k�p�ben.

- Kiraboltad a Gringottsot? – szaladt ki a sz�mon els� reakci�k�nt, mire anya elmosolyodott.

- Tetszik? Pr�b�ltam �gy v�lasztani, hogy a te �zl�sednek is megfeleljen, b�r ap�d szerint t�l giccses, de biztons�gos. Szerintem meg�rte az �r�t.

- Szerintem is, nagyon j�l n�z ki grafit sz�rk�ben – h�ztam v�gig finoman az ujjaimat a fel�let�n. – Szabad bele�lni?

- Miket k�pzelsz, te csak futhatsz mellette!

- Haha, nagyon vicces, de jogos az egy pont. – A l�d�mat a csomagtart�ba tettem, majd be�ltem anya mell� az els� �l�sre, James �s Liza pedig h�tra �ltek a gyerek�l�sbe. Eg�sz �t alatt k�rdezgetett az iskol�r�l, a tan�rokr�l, a tanul�sr�l, mindenr�l. Nem mondom, �r�ltem az �rdekl�d�s��rt, de valahogy nem volt kedvem a sulir�l besz�lni, mert v�szesen eml�keztetett arra, hogy nem sok�ig h�zhatom a viszontl�t�st.
- Anya, nem besz�lhetn�nk most m�sr�l? – k�rtem k�ny�rg� szemekkel, �s v�gre nem faggatott tov�bb.

- Ap�d tegnap j�tt haza.

- T�nyleg? Akkor ez�rt nem l�ttam ma a Roxfortban. Na �s, milyen hangulatban volt?

- M�rt k�rdezed? – n�zett r�m furcs�ll� szemmel, mikor meg�lltunk egy piros l�mpa el�tt.

- Semmi�rt… - f�llentettem gyorsan. Val�j�ban nagyon f�ltem a vele val� tal�lkoz�st�l. – Csak �gy �rdekelt.

- Aha – m�rt v�gig vizslat� tekintettel. – Innen l�tom, hogy puha az orrod, hazudsz.

- Anya, ez hossz� t�rt�net, �s nincs kedvem besz�lni r�la! – Innent�l nem esett t�bb sz� k�zt�nk eg�szen a h�zunk udvar�ig. Be�llt az aut�val, majd le�ll�totta a motort. M�r �ppen ki akartam sz�llni, amikor r�m sz�lt:

- Te itt maradsz! – majd becsapta az ajt�t, �s kirakta a csomagjainkat, aminek a kisebbik r�sz�t Jamie-re b�zta, v�g�l vissza�lt. El�sz�r nem sz�lt semmit, csak engem f�rk�szett, ami nagyon zavar� volt. Szinte olyan tekintete volt, mint aki tud valamit. – Az igazs�g az, Harry, hogy nem volt �ppen j� kedve – t�rte meg a csendet.

- Mindj�rt gondoltam – s�hajtottam f�radtan. – Anya, �n sajn�lom, t�nyleg. Hatalmas ostobas�got k�vettem el, hogy nem hallgattam Malfoyra. A m�sodik bakl�v�semet, pedig akkor, mikor kit�laltam Ron�knak.

- Tess�k? Ezzel mit akarsz mondani?

- Azt hittem, b�zhatok benn�k, de Ronnak val�sz�n�leg beg�z�lt az agya, �s �gy akart bossz�t �llni a sz�kes�gen, hogy elmondta a kuty�s esetet n�h�ny mardek�ros t�rs�nak, akik r�gt�n tov�bb adt�k a h�rt a t�bbieknek, m�g az eg�sz vonat Malfoyon r�h�g�tt. �n is csak ma tudtam meg az eg�szet, amikor a torkomnak ugrott, hogy milyen szem�t vagyok.

- Mi… hogy… tess�k… Ebb�l egy kukkot se �rtek! – Egyik meglepetts�gb�l a m�sikba esett.

- Apa nem ez�rt volt ideges, igaz? – h�ztam magam egyre kisebbre.

- H�t nem – ingatta a fej�t. – De azt hiszem, nekem ez a t�ma most t�l bonyolult.

- Egyet �rtek. – Helyeseltem tal�n t�l hevesen is, amin kiss� meg�tk�z�tt, de tov�bb tereltem a sz�t. – Akkor m�rt volt ideges?

- Mert lesz egy rossz h�re, de ink�bb elmondom el�bb, hogy ne az � fej�t �v�ltsd le akkor. – K�v�ncsian v�rtam, hogy mivel tudna m�g az �n helyzetemen is t�l tenni. – Sz�val… El�re sz�lok, hogy nem fog tetszeni, de… Luciusszeretn�haafiavel�nkt�lten�akar�csonyt – hadarta el a v�g�t egy szuszra.

- J�. – M�s helyzetben kiakadtam volna, de most �r�ltem, mert �gy legal�bb elker�lhetem a Ronnal val� tal�lkoz�st.

- Perselus term�szetesen pr�b�lt tiltakozni, �s kital�lni �rveket, hogy m�rt nem lenne j�, de… Mit is mondt�l az el�bb? – Most esett le neki, hogy nemr�g beleegyeztem.

- Azt, hogy t�lem nyugodtan vel�nk lehet kar�csonykor – ism�teltem el kicsit t�gabban.

- Az nem l�tezik, mit tett�l Harryvel, �s hol van?

- Anya, nyugodj meg, �n vagyok az igazi Harry – nevettem felszabadultan, mikor megcsiklandozott. – Csak r�j�ttem, hogy �n nem akarok, olyan ellenszenves lenni vele, mint � velem. Akkor �n se leszek k�l�nb!

- �gy besz�l az �n okos nagyfiam – hat�dott meg a szavaimt�l, majd meg�lelt. – Na gyere, ap�d m�r biztosan ler�gta mind a t�z ujj�t f�lelm�ben – l�pt�nk ki a kocsib�l, hogy azt�n bevigy�k a marad�k csomagokat a h�zba.